Wilde

Talán még nem hangzott el, de egy kis érdekesség, hogy ott volt Warwick Davis is Maz Kanata kastélyában, Wollivan szerepében.

Korábban meg voltam győződve róla, hogy Rey Luke lánya, de tegnap újranéztem és most már én inkább annak örülnék, ha ő nem kötődne a Skywalkerekhez és nem csak úgy az oppozíció kedvéért, hanem ez egy olyan újítás lenne, ami nekem tetszene a Sagaban. Egyfelől így is meglenne a Skywalker sarja a történetnek Kylo/Ben személyében (akinek az ívét remélem nagyon kreatívan fogja kanyarítani Rian Johnson a következő filmekben, bár már itt a VII. részben is érdekes úton ment keresztül a srác), másrészt Rey van annyira eredeti és új figura, hogy önmagában, úgymond saját jogán is érdekes tud lenne, anélkül, hogy benne is közvetett módon a Kiválasztott vére csörgedezne. Annak talán örülnék, ha kiderülne, hogy ő is Luke akadémiájáról való és esetleg a szülei is ott jedik voltak, aztán Kylo és a Renek romba döntötték az egészet és Rey szülei is itt haltak meg. Ha Snoke-hoz kötődne (ilyet is felvetett valaki) az annyira nem tetszene, de a leginkább az lenne durva, ha Kenobi leszármazott lenne (valahol ezt is olvastam, hogy nem véletlenül szólalt meg neki Obi-Wan a látomása végén, de szerintem ez nonszensz)... ez eléggé lehangolna. Luke, mint Rey apja , ebben kétségtelenül ott van az az érzelmi potenciál, hogyha Kylo-val találkoznak legközelebb, akkor egy plusz feszültség forrás (bár akkor is lehetne ilyen, ha Rey szülei halottak és Kylo, vagy Snoke ölte meg őket), de tényleg annak örülnék a legjobban, ha eltérnének az ő esetében a fő (Anakin) száltól és valami igazán eredetit, egyedit alkotnának a karakter mögé háttérül, ami a származását és az Erő körülötte összpontosuló intenzitását is megmagyarázná.

A PT utalásokhoz, meg a clone trooper-stormtrooper párhuzamhoz annyit még, hogy a FO rohamosztagosoknak is csak azonosítószámuk van név helyett, mint a klón katonáknak.

Nekem Rey a kedvenc karakterem (korábban látatlanba Kylot jelöltem favoritnak, de a film után megváltozott a véleményem, noha őt is megkedveltem), mert egyszerre erős, bátor, talpraesett, céltudatos, önálló valamint meglehetősen vagány is és ezek mellett egy érzékeny, olykor bizonytalan, sebezhető karakter. Egyetértek Pildivel, hogy úgy tud vagány hősnő lenni, hogy nem válik maszkulinná és végig megmarad nőies mivoltában. Van benne egy adagnyi gyermeki lelkesedés is, ami az igazi báját adja ennek a karakternek, amihez hozzájárul Daisy Ridley nagyszerű mimikája. Szerintem egy nagyon jó kis főszereplőt kapott az új trilógia a képében és biztos sok gyereknek lesz ő a nagy hőse, akire felnézhet majd.

Az nekem is nagyon tetszett (a Han-os rész konkrétan), de az egész jelenet ahogy meg van komponálva a fényekkel valami fantasztikus, rögtön a kedvencem lett. Ahogy fent megérkeznek Rey-ék és az éppen eltűnőfélben lévő nap fénye még pont bevilágít a nyitott ajtón és van egy olyan frame, ahol oldalról látjuk a hidat, ahol állnak Han és Ben a fentről beszűrődő fény pedig pedig egy derékszögű háromszög átfogójaként pont egyenesen erre a párosra vetítődik rá. Aztán mikor eltűnik a nap fénye és ránk borul a sötétség akkor szúrja át Ben Hant, aki pedig ahogy Te is írtad a fény felé "távozik". Nagyszerű jelenet! Nekem egyébként még ott van a komoly érzelmi töltettel bíró jelenetek között Han és Leia találkozása is, az is remekül volt felépítve. Először csak várjuk, ahogy kiszáll a személyzet és már az volt bennem első megtekintésre is, hogy mikor jön már meg Leia és aztán ahogy megjelenik és egymásra néznek Hannal, az nagyon el volt találva, azt a régi igazi feszültséget éreztem benne, ami ott volt a classicban is és az a szerelmi szál ezért működött ilyen jól. Hannak az a "csibészes" nézése, Leia pedig a visszafogott mégis méltóságteljes pillantásával engem meggyőzött (még ha a színésznő sajnos külsőre nagyon messze volt fénykorától). Aztán ahogy 3PO bepofátlankodik a képbe és elkezd olyan fellengzősen körülményeskedni az remek kis gag volt és aztán ahogy Leia finoman ránéz és a protokolldroid BB-8-el odébbáll... ez olyan igazi classic hangulat volt, ami elkapott és nagyon jó volt így őket együtt látni.

Egy apró utalásának talán beillik, hogy a Daniel Craig által alakított rohamosztagos azt mondja Rey-nek, hogy "scavenger scum", míg az Episode VI-ban Han Solo-nak mondja egy birodalmi tiszt, hogy "rebel scum". Ami még valamilyen szinten kötődik a PT-hez, hogy ugye Rey látomása végén Obi-Wan hangján Ewan McGregor mondja azt, hogy "Rey, these are your first steps".

Egyfelől egyetértek csolival, másrészről viszont ez egy jó kapcsolódási pont lenne a prequel trilógiához és Plagueis-t el is tudnám fogadni, mint egy Sidiousnál is nagyobb ellenfelet, persze valami nagyon átgondolt magyarázattal, hogy mégis, hogy került ide. Ha Snoke valami szupererős sötét oldali entitás lenne, akiről eddig senki se tudott semmit és messze túlmutat minden eddigi sithen, akkor kicsit úgy érezném, hogy Palpi jelentősége inflálódna.

Pont most hallgattam az albumot és nagyon igazad van. A 17. "Snoke" eleje meglehetősen hasonlít az Episode III - 6. "Palpatine's teachings" elejéhez.

Csatlakozom.

Nagyszerűen tudtak a droidokkal érzelmeket ábrázolni, az amikor megijed és félősen odébb gurul, az amikor Finn bevallja neki, hogy nem az Ellenállással van és ott néz, az amikor szomorú és "lehajtja a fejét". Én nem utálom, kíváncsi vagyok a karakterére.

Még emészteni kell és osztályozni még nem is fogom (még addig legalább egyszer megnézem), de nagyon tetszett. A vizualitásban nagyon erős a film, elképesztő felvételek vannak benne. Ami igazán bejött az a fény és a sötétség tematikájának az ábrázolása a történetvezetésben. A film első képén "bekúszik" a csillagromboló és elsötétíti a látómezőt. Aztán lent a Jakkun is éppen éjszaka van és a bolygón átvitt értelemben is eluralkodik a sötétség, ahogy a rohamosztagosok (akik szemben az OT-vel végre nem balfékek) felperzselik a falut, majd halomra lövik a túszokat, ezek után megjön a világosság és Rey-el és Finnel kalandozunk. Az is egy jó húzás volt, hogy a Starkiller base-nél is felhasználták ezt a fény vs. sötétség dolgot (bár maga a szuperfegyver nekem sem jött be) a nagy érzelmi katarzisánál - Han halálánál - a filmnek pedig szintén felfedeztem ezt a motívumot, amikor sötétedik el az ég és Kylo felnéz utána döfi át az apját a fénykarddal. Az az egész jelenet baromi hangulatos volt... egyetértek Frenkievel a színészi alakításokat belevéve. Viszont az is tetszett ahogy ott állnak azon a folyosón és mint egy út a végtelen fölött ("ködbe" vész az akna alja) és itt Kylo is mintha egy válaszúthoz érkezne... vagy visszamegy az apjával, vagy beáll a sötét oldalra és ő a vívódásai ellenére az utóbbit választotta. Próbálták Vaderesre szabni a figurát, de ez szerintem inkább a külsőségekben volt jellemző, belül ő engem sokkal inkább a prequel Anakinjára emlékeztetett tele belső vívódásokkal. Hogy negatívumot is említsek, kicsit JJ első rendezéséhez a MI:3-hoz tudnám hasonlítani, ahol szintén nagyon gyors volt a film tempója és nem lehetett elmerülni igazán az egyes eseményekben, a karakterekben, mert annyira pörgött az egész. Néhol ezt a filmet is túl gyorsnak éreztem. A másik pici negatívum, hogy a fan servicet megint nem minden esetben (és azért fel lehet ismerni a képsorokból, hogy ez egy másik trilógia), de néhol túlzásnak tartottam és számítottam hasonlóra, de azért talán nem ilyen mértékben. Nagyon kíváncsi vagyok Rian Johnsonra, úgy érzem ő nem lesz ilyen biztonsági játékos. Összességében nagyszerű élmény volt ezt látni rengeteg áll-leejtős, székbeszögezős jelenet volt, annak ellenére is, hogy kiszámítható volt a film. Azt, hogy nagyon jól szórakozzak hozta ez a mozi és én igazából ezzel az elvárással mentem oda. Ja és még többször meg kell nézni a filmet, hogy úgy igazán mélyen írni tudjak róla, mert egy megtekintés nagyon kevés volt (még a felmerülő kérdéseket sem tudnám mindet sorra venni)...

A fénykardpárbajnál az, hogy Kylot ilyen könnyen lenyomták (még akkor is, ha teszem azt mondjuk Finn még rohamosztagosként, ha nem is fénykarddal, hanem azzal a spéci közelharci fegyverükkel, de kapott ilyesmi kiképzést + Rey-t meg nagyon mélyen átjárja az erő) nekem nem annyira tetszett. Ha úgy lett volna megkomponálva ez a csata, hogy végig Kylo dominál és Rey az Erő segítségével azért nehezen de fel tudja venni vele a versenyt és a végén a bolygó "összeomlása" miatt elmenekül Finnel az nekem jobban bejött volna.

Én Finnt emelném ki a meglepő pozitívumok között, szerintem meglepően jól eltalálták a karakterét és Rey meg ő nagyon jó párost alkottak.

Így a karácsonyi időszakban járva bevallom, hogy nekem a karácsony már nem sok mindent jelent, nem nagyon mozgat meg... nincs meg az a régi varázsa, ami ámulatba ejtett gyerekként. Most viszont így egy nappal a film előtt ugyanazt érzem, mint amit gyerekként 23.-án este... azt, hogy tudom, hogy már csak egyet kell aludni és valami nagyon jó ajándékot fogok kapni (vagy legalábbis erősen bízom benne) és már alig várom a holnapot, hogy végre kicsomagolhassam, ráadásul ezt közösen tehetjük meg a fórum nagyjával. Holnap találkozunk!

Az előző adás is tetszett, de ez még jobb volt. A hangminőség problémáját sikeresen megoldottátok és sokkal dinamikusabb volt az adás így blokkokra osztva (azért külön piros pont, hogy rá is linkeltétek a leírásban, hogy mettől meddig tartanak egyes blokkok), Donát pedig jól kézben tartotta a dolgokat és az átkötés is jó volt. A jövőre nézve, ami itt alább felmerült az EU-ból tényleg egy nagyon profi tematikus adást lehetne csinálni. Két nagy blokkra osztva a Legends és a hivatalos EU műveket. Ezeken belül is lehetnek alrészek a könyvek - képregények - játékok szekciónak, tehát összesen hat külön elemre lehetne osztani a műsortervet, amivel egy átfogó képet kaphatnának a hallgatók az Expanded Universről. A sorozatokat is meg lehetne csinálni egy tematikus adásnak TCW - Rebels és ezekkel az epizódokkal a filmek világán kívüli SW univerzumot is közelebb lehetne hozni sok olyan rajongóhoz, akik csak a 6 filmet ismerik. De ezek mellett persze a következő adást is nagyon várom, ami már az új filmről fog szólni. Hajrá!

Tetszik a csoport, ha olyan játékkal tudnak operálni a magyarok, mint tették azt a pórselejtezőben, akkor a 3. hely (és a továbbjutás) nem elérhetetlen és ezzel azt hiszem tényleg kihoznák a maximumot a jelenlegi képességekhez mérten. Az EB lebonyolításával kapcsolatosan linkelt cikk kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon egyszerűen igazságosabbá lehetne tenni az esélyeket a különböző csoportok között. Mégpedig azzal, hogy amerikai mintára összeállítanának egy power rankinget. Külön osztályozva a csoportelsőket, külön a másodikokat és külön a négy harmadik helyezett továbbjutót az alapján, hogy milyen eredményeket értek el a csoportmeccsek során (a szerzett pont, a gólkülönbség, a több szerzett gól, a szintén továbbjutók csapatok ellen szerzett pont, legvégső esetben a világranglista helyezés, vagy pénzfeldobás lenne a tiebreaker és egyben az indikátora a helyezéseknek). A 16 továbbjutó csapatot tehát a fentebb említett szempontok szerint rangsorolnák a 16 hely valamelyikére és innentől kezdve a menetrend a következő: az 1. - a 16. ellen játszik, a 2. helyen rangsorolt a 15. ellen és így egészen odáig, hogy a nyolcadik a kilencediket kapná ellenfélül a nyolcaddöntőben. Innentől kezdve pedig már levezethető az NBA, vagy az NHL playoff ágrajza, ahol a végén optimális esetben - papírforma szerint a csoportkör (ez olyan, mint az alapszakasz) 1. és 2. helyezttje jut el a döntőbe...

Üdv az oldalon, tényleg hasznos volt az a podcast, már csak ebből a szempontból is, ha új tagokkal bővült a fórum.

Boldog születésnapot.

Bizonyos részletekre választ kapunk az évad végén, de ezeket sem direktbe, közvetlenül tárják elénk, hanem ha nagyon figyelsz, akkor az információmorzsákból össze lehet rakni a képet... de önmagában a "dolog" mechanizmusára nem derül fény, bár mivel ez az egész széria nagy misztériuma, így érthető, hogy rögtön az első évadban nem lövik le. Egyébként itt van egy jó összefoglaló az első évadról: http://geekz.444.hu/2015/11/28/the-man-in-the-high-castle-1-evad-van-jobb-vilag-a-naci-japan-amerikanal

Szerintem logikusan érveltek a Hothon lezajló ütközet sikerességét illetően, ehhez nem is tennék hozzá semmit - maximum annyit intermediálnék a két oldal között, hogy szerintem másról beszéltek és adott kontextusban igaza van Bomarréknak, csak az nem ehhez tartozik. Itt az egész filmben gyakorlatilag végig a birodalmiak vannak erőpozícióban. A negyedik részben is ez érződik, egészen a végig, mert ott a csúcspontban ez megváltozik és a Lázadók addig soha nem látott győzelmet aratnak és Vadernek kell menekülnie. A hatodik részben a végén szintén a jók örülhetnek, még az előzőnél is nagyobb győzelemnek a birtokában. Itt ugyanakkor hiába nem zárul sikerrel a katonai akció, végig a Birodalom dominálja a hősöket.

Szerintem az AT-AT hasonló okokból lett nagy kedvenc sokaknál, mint Boba Fett. A szubjektív érzések, amik hozzátapadnak, a kinézete és a körülötte keltett hangulat okán, nem a logikusan levezetett objektív tények miatt. Az AT-AT harcászati szempontból nagyon sebezhető és taktikailag is limitálja a lehetőségeket (jobbára csak frontális támadásra tudom elképzelni), ezzel együtt a kinézete, a méretei, a tűzereje az ami ikonikussá tette a klasszikus trilógiában és ezzel együtt a sagaban. Hasonlóan Boba Fetthez, akit önmagában a tettei nem predesztináltak arra, hogy a SW egyik legnépszerűbb szereplőjévé váljon (ezt most a karakterszavazások alapján is mondom), de a finom utalásokkal és a cool páncéljával úgy érzékeltették, hogy ő mennyire badass fejvadász, hogy pusztán ez alapján sokan így is látták Bobát.

The Man in the High Castle - 'Az ember a Fellegvárban'... nem tudom ezt a nemrég kijött Amazonos sorozatot nézte e valaki. Engem a hangulata, a felépített alternatív történelmi világa egyből beszippantott és 2 nap alatt le is daráltam az egészet (ezért sem haladtam annyira a Jessica Jones-al). Vannak hibái, több is, de összességében érdemes bepróbálni annak, aki szereti Philip K. Dick műveit (filmes téren ugye a Blade Runner, a Total Recall, vagy a Minority Report is az ő műveinek adaptációi). Nagyon jó kis agyalós sorozat, bizonyos értelemben a Lost-hoz, de akár JJ és a Bad Robot egy másik sorozatához a Fringe-hez is tudnám hasonlítani.

Ismét köszi a feliratot!