Wilde

Starkiller Base

Lehet, hogy Luke se fog sokat szerepelni, egyébként Snoke sincs rajta...

Hux tábornok sincs a poszteren, attól még szerepelni fog a filmben.

Most már tuti, hogy kedd hajnalban a MNF nagyszünetében láthatjuk a trailert. (Én tuti fennmaradok érte.)

Rey kezében jobban állt volna a fénykard...

Ez az, legalábbis a SW hivatalos twitter oldalán láttam az előbb.

Nem gondolom, hogy a legkönnyebb ellenfelet kaptuk, azzal együtt, hogy a Norvégok sem éppen a legerősebb csoportból érkeztek. Emellett azért nem csak a két leggyengébb ellenfelüket (Azerbajdzsán, Málta) tudták felülmúlni - az azeriek fejtörést is okoztak nekik - hanem Bulgária és Horvátország ellen is jók voltak és összességében is több pontot gyűjtöttek a csoportban, mint a magyarok (19 vs. 16). A játékoskeretük is acélosabb - angol fontra konvertálva kétszer értékesebb (még ha nem is verhetetlen és mindenképpen elmarad a 90-es évek végi, 2000-es évekbeli összeállítástól), több külföldön játszó játékosuk van, illetve önmagában a honi pontvadászat is erősebb, mint az NBI. Az, hogy csapatként miként működnek a pályán nem tudom, mert a meccseik közül teljes egészében egyet sem láttam. Nem mondom, hogy abszolút semmi esélyünk, mert egy nagyon zártan és fegyelmezetten védekező csapat okozhat nekik problémákat (kiindulva az azeri mérkőzésekből), de a legnagyobb gondnak azt mondanám, hogy nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a magyar csapat elhiszi e magáról, hogy képes ezek után kijutni... Amennyiben igen, akkor kevésbé gól gazdag meccseken, akár mindössze 1 góllal lehet esélyünk. Mindenesetre, ha itt nem jutunk ki, akkor most már tényleg eltiltom magam a magyar labdarúgás mindennemű formájától!

Ez engem is érdekel, majd két hét múlva megnézem.

Boldog születésnapot.

Nekem nagyon tetszett ez a rész. Egyrészt jó volt újra a sorozatot látni, másrészt meg jól el volt osztva ezzel a kis "vadászattal" a könnyedebb a hangulat és a felszín mögött lappangó feszültség az epizód során. A klónok háború utáni szerepére már korábban is kíváncsi voltam, itt kaphattunk egy kis betekintést az ő sorsukba is (általánosságban, meg külön kiemelve az általunk is ismert katonákat). Kíváncsi vagyok pontosan mire is utalhatott az a birodalmi, aki Kallusnak jelentette, hogy egy jelzést kaptak ("delusional distress" - ez a chip utóhatása lenne?)... Ezra volt tényleg, aki összetartotta a csapatot és átvette Kanan szerepét, akinek a belső vívódásai szolgáltatták a feszültséget ebben a részben. Ezra ezt jól át tudta hidalni a higgadt, bátor, optimista hozzáállásával (más kérdés, hogy neki nem is voltak ugye negatív emlékei a klónokról, Kanannal ellentétben), de nem volt olyan anyáskodó, mint Hera. Apropó őt sajnáltam, hogy a hiperhajtómű meghibásodása miatt kivették a képből, de lehet, ha megérkeznek a birodalmiak még lesz szerepe a Ghosttal. Zeb mellett, Gregor volt a comic relief (mielőtt olvastam Zéé kommentjét, azt hittem, hogy azért lett ilyen, mert mikor kiszedték a chipet, neki véletlenül megpiszkálták az agyát ). Wolffe-ot nem tudom még hova tegyem, miért lett ilyen bizalmatlan (valami személyes okot sejtek a háttérben), de igazából Gregor túlélésével és megtalálásával kapcsolatban is lennének felmerülő kérdések, hogy ők hárman miként jöttek össze, miként távolították el a chipet, stb. Az epizód számomra legérdekesebb és legtetszetősebb pontja pedig egyértelműen Rex volt. Ő volt talán a köztársasági klónhadsereg mintakatonája, az a figura, aki megtestesítette mindazt az eszmeiséget, hősiességet, bajtársiasságot, ami egy katonához, másrészt a Köztársasághoz (itt most nem a korrupt rendszerre gondolok, hanem arra az eszmére, amihez olyan romantikusan nyúltak vissza gondolatban a birodalmi éra idején) tudat alatt hozzákapcsolódott. Ő volt talán a kedvenc klónkatonám is és jó volt látni, hogy a sok szenvedés és veszteség ellenére is meg tudott maradni ugyanannak a figurának, aki volt. Egyébként az mekkora volt már, hogy mikor bemondja Ezra az azonosítóját, akkor úgy reagált majdnem, mint Ben Kenobi az Episode IV.-ben, hogy régóta nem hallotta már ezt a megnevezést. Az elején jó volt a suspense is, ahogy Ahsoka és Vader kapcsolatát előrevetítik nekünk és látszik, hogy van egyfajta szorongás Ahsokánál az egész témával kapcsolatban. Egyértelműen ez lehet szerintem a sorozat egyik csúcspontja, de itt ehhez a szálhoz kapcsolódva pedig, mindenképpen komoly érzelmi töltettel bírhat az, hogyha a birodalmiakkal folytatott összecsapás során az egyik klón/klónok feláldozzák magukat hőseinkért, ezáltal Kananban is megváltozhat valami velük kapcsolatban és az egész klónhadseregnek a legacy-jét is jobb fényben tüntetnék fel ezáltal.

Köszi a linket.

Az, hogy 40 éve nem voltunk ott az EB-n, ahhoz az is hozzátartozik, hogy 1980-ig csak 4(!) csapat juthatott ki egy ilyen tornára, sőt csak 1996-ban vezették be a 16 csapatos rendszert (addig a legjobb 8 közé kellett volna kvalifikálni magunkat) amekkora mi már jelentősen visszaestünk. A VB ezek után abszolút esélytelen, ha itt a 24 közé nem tudunk kijutni (egy ilyen gyenge csoportból), akkor a világbajnokságra, ahol max. 13 kvóta van pláne nem.

Annyira szánalmas volt, ahogy a kommentátor ott csüngött a végén a lett - kazah meccs minden egyes pillanatán... valahogy sorsszerű is volt, hogy ilyen teljesítménnyel nem leszünk ott a legjobb 3. helyen.

Karrde, Tegnap olvastam az Entertainment Weekly-ben, hogy 2016-ban fog csak indulni a PoI. Punisher? Az a piros "garbós" csaj meg Elektra volt nem?

Az ott Jon Bernthal a végén?

Tegnapi Patriots @ Cowboys meccs margójára: (Tony Romo és Tom Brady beszélgetése a lefújás után - twitteren láttam) TB - Te, Tony! Ki ez a gyerek hármasban? TR - Ő van most helyettem. TB - Szerintem még felkötött kézzel is jobb lennél nála. TR - Kösz, Tommy! De lécci, fogj már kezet vele is, hadd érezze, hogy igazi NFL-játékos. TB - No problemo. Adjak neki autogrammot? TR - Szerintem az erős lenne. Kár, pedig már durrantani akartam a pezsgőt...

Nincs mit, ugyan azt továbbra is tartom, hogy ezzel a Samaritan-os konfliktussal túl magasra tették a lécet és onnantól kezdve nagyon egyoldalú lett a sorozat, nem tudta emelni a tétet és megrekedt... de azért nagyon sajnálom, hogy vége lesz és nem tudom 13 részben, hogy fogják ezt lezárni.

PoI 5. évados teaser (dátumot még mindig nem tudni)

Azzal együtt, hogy egy kiegyenlítettebb csoportban természetes, hogy nincsenek nagy különbségek a csapatok között, ezért is alakulhatnak így az eredmények... azért ez, hogy mi ott leszünk esetleg egy ilyen teljesítménnyel, az az én szememben egy nagyon komoly érv az ellen, hogy ne legyen 24 csapat! Most egyáltalán nem a magyarok ellen akarok beszélni (én nem vagyok ilyen pesszimista, hogy azt gondoljam ennyi a maximum, amit ebből a csapatból ki lehetett volna hozni, szerintem ennél több van bennük), akármelyik csapat, ezzel az eredménysorral végez... és mégis ott lesz az EB-n, az számomra azt mutatja, hogy nagyon visszaesett a színvonal. Remélem rám cáfolnak és az EB-n (ha ott leszünk!, mert amilyen szerencsétlenek szoktunk lenni, még holnap az ukránok győznek) ennél színvonalasabb játékot mutatnak.

Elvileg sokan amúgy azért lettek rosszul, mert egy nagyon alacsony frekvenciájú hang hallatszik a nyitójelenetben, ami ezt az émelygő rosszullétet válthatja ki. Egyébként egy "fun fact", hogy én eredeti nyelven néztem (ez esetben ugye franciául beszéltek benne) és annál az alagutas jelenetnél a Monica Bellucci mikor nagyon meg van ijedve, átvált olaszra. Ez ilyen apróság, csak ettől valahogy még valóságosabbnak tűnt az egész...

Itt egy másik kvíz-játék (filmfelismerő): http://popcorngarage.com/ Elértem a max pontot, de bevallom csaltam és néhol gugliztam.

1. A Liverpoolal lehet, hogy más lesz, ha nincsenek meg hozzá a kellő játékosok, de a játékfilozófiája ugyanaz. Van egy arculata a csapatnak, ha Klopp lesz az edző. A Storck féle válogatottnál is szeretnék látni ilyet. 2. Itt egyszerűen annyit vártam volna, hogy kritikát gyakorolnak magukkal szemben, ettől még lehet nekik is örülni a sikernek. Azt írtad lentebb, hogy nézed a Bundesligát, PL-t (gondolom a Liverpool miatt), illetve azt is, hogy "Van helye a kritikának, de nem most!". Szerintem most ugyanúgy van helye a kritikának, mint korábban (az észak-írek, vagy a románok ellen nem játszottunk sokkal rosszabbul, mint itt, csak ott nem postásokból, meg gázszerelőkből állt az ellenfél azért sem nyertünk). Attól még, hogy nyertek rém gyengén játszottak és erről nem, vagy alig esett szó az illetékesek részéről. Ha nézed az angol bajnokságot, vagy a német bajnokságot, ott az edzők sokszor kritizálják egy többgólos győzelem után is a csapatot, ha valamit nem úgy hajtottak végre, ahogy meg volt tervezve. Volt már, hogy Mourinho egy 3-0-ás siker után azzal kezdte, hogy mennyire elégedetlen a széljátékkal. Szerintem a szurkolóknak fontos, hogy ne ájuljanak el önmagában egy sikertől, hanem kritizálják is a csapatot. Hogy pozitív kritikát is mondjak, Nagy Ádámot remekül építette be Storck, aki a labda nélküli mozgásban az egyik legjobb ember volt a magyar válogatottban. 3. A görög EB győztes csapatnak sokkal inkább volt egy identitása, mint a miénknek. Egyébként Dárdai alatt sem játszottunk szépen, de akkor nem voltunk ennyire lélektelenek, ziláltak, szervezetlenek. Nem várom el a joga bonitot (bár a feröeriek ellen, ahogy Csank János a meccs előtt - még itt nem alibizve - lenyilatkozta, több gólos sikert szerettem volna látni), de ez a Storck féle csapat a mutatott játék alapján nagyon gyenge, és nem a lőtt gólok mennyisége, vagy látványos egy-egy elleni megoldások hiánya miatt. 4. Ha számon kéred a cinizmust, ne legyél ilyen didaktikus.

Az utóbbi napokban ezeket a filmeket láttam és kedvem támadt néhány sorhoz: Testament of Youth Sok helyen hallottam, hogy hiányoznak az olyan történetek, melyek nőkről szólnak, erős női karakterekkel a középpontban. Alapvetően ez egy háborús (I. vh.) film lenne, de egészen újszerű szempontból most nem a frontokon, hanem a „hátországban” zajló sorsokon keresztül követhetjük az eseményeket. Igaz történet alapján készült könyvadaptációról van szó ez esetben, amit a főszereplő lány írt (a filmben Alicia Vikander alakítja) és egy generációs olvasmányként tárja elénk annak a korszaknak a hangulatát, érzésvilágát, frusztrációját egy megrázó, kicsit depresszív kordokumentumként. Bemutatja a nők helyzetét a társadalomban (tanulási lehetőségek), valamint a háborúban játszott szerepüket is (a frontvonal mögött) jobban megismerhetjük, mindezt egy olyan erőteljes, de ezzel együtt teljes mértékben nőies karakter szempontjából láthatjuk, aki egy igazi hétköznapi hősnőként jelenik meg a történetben. A többi szereplő közül, aki ismertebb, itt találjuk még Kit Harringtont (Jon Snow) és Taron Egertont is (ő a Kingsmanben volt a főszereplő), de egyértelműen Alicia Vikander alakítása volt a legerőteljesebb. Van benne egy kis idealizmus (feminista, pacifista gondolatok), de alapvetően a rideg valóságot, a háború személyes, emocionális pusztítását láthatjuk. Ettől függetlenül a háború nem a szemünk előtt zajlik (konkrétan harcokat bemutató felvételek nem is szerepelnek benne), csak a háttérben jelenik meg – az elején például csak finoman utalnak a feszült helyzetre, néhány újságcikkel, amiről szereplőink nem nagyon vesznek tudomást, majd a harcokkal kapcsolatos romantikus idealizmust is felváltja a kétségbeesés, a halálfélelem. Szomorú, de ezzel együtt szép film, elsősorban inkább a hölgyeknek ajánlanám… (Egyébként van benne egy történelmi pontatlanság is, az elején 1914 körül a spanyolnátháról beszélnék, mikor az 1918-ban tört ki és kezdett el terjedni.) Irréversible Alapvetően ezt a trash élmény miatt akartam megnézni, mert ilyeneket olvastam róla, hogy: „Ne nézd meg ezt a filmet!”, meg nagyon sokan fizikailag rosszul lettek a Cannes-i bemutatón, úgyhogy alantas kíváncsiság fogott el az alkotással kapcsolatban. Régen csalódtam ilyen kellemeset. A non-lineáris narratíva, csakúgy, mint a Memento esetében (állítólag ez adta az inspirációt Gaspar Noénak) itt is a történetbe való belehelyezkedést szolgálja. „Le temp detrouit tous” (Az idő tönkretesz mindent) ez a filmnek a tételmondata, egyben az első, ami elhangzik és az utolsó, amit kiírva látunk a képernyőn. Egzisztencialista film, ami a determinizmus mellett teszi le a voksát. Azáltal, hogy visszafelé látjuk az eseményeket, elveszi a nézőktől a szabad akaratba, a megíratlan jövőbe vetett hit illúzióját, ezt teszi tönkre az időkezeléssel. Illetve érzékelteti az idő nyilának való kiszolgáltatottságunkat is, az események visszafordíthatatlan természetét. Ezáltal jeleníti meg szubliminálisan azt a tehetetlenséget, védtelenséget, amit a szereplőknek a történetben fizikailag is el kell szenvednie (főleg a Monica Belluccinak). A karakterek a freudi személyiségelmélet három szféráját jelenítik meg. Monica Bellucci – az Én, Vincent Cassell – az ösztönén, Albert Dupontel – a felettes én. Aztán mikor az Én kikerül a képből, akkor az ösztönén irányíthatatlan ámokfutásba kezd (ez a szekvencia a film első negyede – ennek tudható be az a speciális hangulat és kamerakezelés), míg korábban, mikor még együtt voltak mindhárman, akkor a Monica Bellucci végig intermediált a két férfi között. Ezt valami fantasztikusan érzékeltették a filmben! Az alakítások a forgatókönyv hiánya miatt nagyon természetesnek tűnnek, sokat improvizáltak. Az a két hírhedt jelenetsor (a brutális gyilkosság + a megerőszakolás) tényleg durva és hatásvadász, sajnos sokan csak emiatt emlékeznek a filmre, bár azt is megértem, ha ezek után nem bírta valaki végignézni az egészet, hogy itt kendőzetlenül, mindenféle sallangtól mentesen mutatták be az erőszakot. Na, ezt a filmet hölgyeknek pont nem ajánlanám (olvastam valahol, hogy egy nő azóta nem mer átmenni az aluljárókban, hogy megnézte ezt a filmet) úgy általánosságban se sokakat bíztatnék a megtekintésére, természetesen nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert sokakból ellenérzéseket válthat ki és nem is akarnák megérteni a filmet, aminek az eredménye valószínűleg másfél óra frusztráció és csalódottság lenne a végén.

Kloppnak nézz utána, hogy a Dortmundnál milyen taktikával, milyen játékrendszerben küldte pályára a játékosait. Na jól van, segítek: gegenpressing Ez meg mi, hogy észak-koreai módra kiállni és azt mondani, hogy sajnos nem sikerült megvalósítani azt a játékot, amit terveztünk. Gyenge teljesítményt nyújtottunk, ebben és ebben (ide behelyettesíti amit akar) kellene javulnunk. Szerintem ez egy felelősségteljes, profi mentalitás. Újabban, ha ezt nevezik észak-koreainak, akkor jól van, vállalom je suis észak-koreai. Egyébként megkövetem magam, nem ismertem eléggé a feröeri oroszlánokat, volt közöttük villanyszerelő, börtönőr, útépítő, asztalos és még egy óvóbácsi is. Nem lehet már csak úgy biztosra menni ellenük. Azt pedig aláírom, hogy amennyiben ilyen játékkal EB-t nyerünk, akkor én is örülni fogok, de egyelőre nagyon nem tartunk ott, csak a feröerieket "gázoltuk le". A görögök legalább eredményeket fel tudtak mutatni, én előbb szeretném azokat látni (nem a csoport 3. helyet, hanem az EB címet) aztán majd örülök/fanyalgok. Pont ez az elkeserítő, egy ilyen csoportban kellene villogni, elkápráztatni a szurkolókat, mert itt lenne rá lehetőség, ezzel szemben itt is olyan szenvedve játsszunk, mint korábban.