Wilde
-
Összes hozzászólás:
4.389 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
7
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Wilde összes hozzászólása
-
Krande, boldog születésnapot! Megosztanám veletek ma délutáni „élményemet”, mondanám, hogy okulásképpen, de igazából ez bármikor újra előfordulhat, szóval inkább csak feszültséglevezetésként írom be ide. Tegnap délután vettem egy jegyet a ma délutáni egyik InterCityre, 1. osztályra szóló menettérti jegy volt, plusz egy helyjegy, szintén az első osztályra. Erre ma délután kimegyek, keresem azt a kocsit, ahová nekem szól a jegyem…. nincs sehol. Ekkor már zavart éreztem az Erőben, de azért odamentem megtudakolni az egyik kalauztól, hogy esetleg a 9 és ¾. vágányról indul e az én kocsim, vagy most mi van? Erre flegmán közli, hogy nem indul első osztály és amennyiben én felszállok, akkor lehet meg is büntet, hogy nincs ugye érvényes jegyem arra a kocsira, ahova éppen beszállok. Ezek után visszamentem a pénztárhoz (azt az ott ülő hölggyel előre tisztáztam, hogy nem vele, hanem a munkáltatójával van problémám) és szembesítettem azzal a ténnyel, hogy ők egy olyan szolgáltatást adtak el nekem a menetjegy plusz 38%-áért, ami valójában nem is létezik. A problémára megoldási javaslatként felvetettem neki, hogy akkor elmegyek a másodosztályon, csak akkor a helyjegyemet cserélje ki egy másodosztályú jegyre, plusz a menetjegyen a különbözetet szolgáltassa vissza, hiszen, amit kínált azt nem tudja nyújtani, akkor adja vissza a pénzt. Erre azt mondja, hogy ezt nem lehet visszaadni és a helyjegyet is csak akkor cserélheti át, ha 1 órával az indulás előtt jelzem ebbéli szándékomat. Erre felhívtam a figyelmét, hogy ez inkább egy vis maior eset és nem arról van szó, hogy én saját elhatározásból szeretném kicseréltetni, hanem eleve az a hely nem is létezett, amit ők eladtak nekem, ezért szeretnék egy másikat, ha már egyszer én ezért fizettem. Illetve önmagában itt az egész helyzetben egy logikai bukfencet is érzek. A vonatot egy másik állomásról indítják (akkor rakják össze a szerelvényt) félórával azelőtt, hogy ideérne és én felszállhatnék rá, akkor elárulhatnák nekem, hogy egy órával előtte mégis honnan kéne tudnom, hogy lesz-e első osztályú kocsi, vagy nem… mikor ezt akkor még ők sem tudják! (erre persze nem kaptam választ) Amennyiben a különbözetet sem kívánja megtéríteni (nem teljesített egy szolgáltatást, amiért én fizettem neki), akkor már eleve a fogyasztók megkárosítását valósítja meg, az már ennek a minősített esete, ha ezt üzletszerűen követik el. Ugyanis beszéltem egy ismerősömmel és azt mondta, hogy vele is fordult már ilyen elő, hogy eladták az 1. osztályra a jegyet, aztán nem indítottak ilyen kocsit és a pénzt persze nem adták vissza, ezáltal ők plusz bevételre tettek szert egy olyan szolgáltatásért, amit nem is teljesítettek, ami a fogyasztónak pedig ugye plusz költséget jelentett. Az 1. osztályon mindig nagyon kevesen szoktak lenni (ezért szoktam én mindig ide ülni) és lehet, hogy ez nekik nem érte meg üzemeltetni azt a kocsit és úgy voltak vele, hogy majd akik ide vettek jegyet, átülnek a másodosztályra, ők meg az eljárási rendre hivatkozva elteszik pénzt. Nekem nem baj, ha nincs pénzük első osztályú kocsikra, csak akkor ne áruljanak ilyen jegyeket! És az a durva ebben az egészben, hogy olyan monopolhelyzetben vannak, hogy bármit megtehetnek, mert nincs piaci verseny, ahol én választhatnék egy másik szolgáltatót is… Nem vagyok egy indulatos ember, de kifejezetten felháborít ez a mentalitás. Ráadásul a magyarországi jogrendbe vetett törékeny hitemet igencsak megingatja ez a nyugat-balkáni következménynélküliség!
-
Szerintem remek nyitóepizód volt. Vader jelenléte nagyon erőteljes volt és örültem neki, hogy nem húzták sokáig az Ahsokával való találkozást (még ha csak közvetetten is, de legalább már tudomást szereztek egymásról). Ez mindenképpen a sorozat fénypontja lehet, amikor ők szemtől szemben is összetalálkoznak. Eleve mivel Ahsoka is egy echte sorozatos karakter ezért magában a SW sorozatok mikrokörnyezetében ő még mindig egy nagyon fontos figura, ami egy jó kapcsolódási pont a TCW-hez. Mondjuk itt inkább úgy képzelem el őt, mint Obi-Want a TCW-ben, aki fontos szereplő, de azért nem rajta van a hangsúly, hanem Ashoka és Anakin párosán (itt Ezra és Kanan tölti be ezt a szerepet). Ha már Obi-Wan is szóba került, arra is kíváncsi lennék őt behozzák-e a sorozatba és, ha igen, akkor milyen mértékben? Amennyiben Ahsoka és ő találkoznának esetleg egy Vaderrel való összecsapás előtt (mármint Ahsoka mérkőzne meg volt mesterével) az mennyire lenne metaszintje annak, amikor Luke ment el párbajozni Vaderrel és előtt Yodánál volt. A Lothal további sorsa is érdekes, bár úgy gondolom itt az a fejezet, amit az első évad jelentett, lezárult a sorozat életében. Jön egy új inkvizítor, tehát megszűnik ez a kitüntetett szerep, akár vissza is zökkenhetnének az események a régi kerékvágásba… de itt volt a fontos az epizód azon szegmense, amiben a kis csapat az új helyzettel ismerkedett. Most már nem csak maguk vannak, olyan Robin Hood módra, hanem egy viszonylag szervezett, hierarchikus közösségnek a tagjaiként tevékenykednek tovább és emiatt már nem olyan a felelősségük sem, mint korábban. Kanan szempontjából ez a militarizmus rossz emlékeket ébresztett, jó kapcsolódási pont volt ez is múlthoz, de önértékén is érdekes momentumnak tartom, hogy ez is az új élethelyzetüket magyarázza. Ezrára inspirálóan hatott az új közeg, ettől függetlenül éretlennek érzem még és Kanan is láthatóan aggódik érte. Lando visszatérése elég rövidre sikeredett, nem sok vizet zavart, de úgy érezem vele még találkozni fogunk a sorozatban. A fináléban az űrcsata nem volt rossz, de az előző évad végi nekem jobban tetszett, mindenesetre érdekes volt látni, ahogy Vader egyedül bedarálja az egész Phoenix Squadront. Kicsit arra emlékeztetett, amikor még a klón háborúkban tette ugyanezt Anakinként, akkor még Ahsokával az oldalán. Ahsoka összeomlása nagyon hatásos lett. Ezt a mentális terhet, amit az jelentett számára, hogy a nagy ellenfele valójában korábbi szeretett mestere, nem lehetett könnyű feldolgozni. Az, ahogy ezt utána Kananék jelenlétében kezelte, arra enged következtetni, hogy egyedül próbál majd a végére járni a dolognak (rá is közelített a kép az arcára, amíg a többiek a háttérben örültek egymásnak) itt jöhetne egy találkozás Yodával, vagy Obi-val. Az meg ahogy utána Vader 3. személyben beszél Anakinról az Uralkodó jelenlétében, fantasztikus volt, noha kíváncsi lennék mekkora része él még benne annak a selfnek, ami Anakint jelenti és ami majd Luke jóvoltából győzedelmeskedik Vaderen… ha erre is hatása lenne Ahsokának, a vele való találkozásnak, akkor a TCW után megint egy olyan mozzanatot könyvelhetünk el egy sorozatnál, amely komoly hatással van a filmek értelmezésére is.
-
Van már 720p változat is.
-
Új videó a Rebels 2. évadához:
-
Pontosan ez a policy és ez szerintem teljesen rendben is van így. Egyfelől etikátlannak tartanám, ha egy játékost egy akaratlan cselekedetért büntetnének, másrészt gyakorlati szempontja is van annak, hogy nem veszik ki az egyenletből a szándékosság elvét. Ha az úgymond vétlen kezezéseket is szankcionálnák, akkor kifejezetten érdekelté tennék a játékosokat, hogy erre rájátsszanak (pont, mint a szimulálásnál), extrém esetben akár nézhetetlen is lenne a mérkőzés. Szabadrúgásokat, tizenegyeseket lehetne kiharcolni pusztán azáltal, ha rárúgják a labdát az ellenfél kezére… teljesen szabályosan, ha az az ukáz, hogy a labda és a kéz semmilyen esetben sem találkozhat. Afelől semmi kétségem sincs (látva a műeséseket), hogy rá is mennének erre a játékosok, ha lenne ilyen szabály, viszont részben valószínűleg pont emiatt hozták meg ezt az elvet, részben meg az etikai oldala miatt. Egyébként nagyon régen még mikor csak az FA létezett, volt olyan szabály is, hogy a levegőben lévő labdát, ha kézzel elkapta a játékos (úgy, mint a jégkorongban, hogy nem dobta oda a csapattársának, csak kézzel levette), akkor egy szabadrúgás lett a jutalma – ez eléggé nehézkessé tette a játékmenetet. Pont az a lénye a jelenlegi szabályozásnak, hogy a labda bármilyen helyzetben (nincs különbség a gólhelyzet, vagy a mezőnyben történő eset szerint, ha mindkét esetben akaratlan, akkor nincs miért különbséget tenni) érintheti bármelyik testrészét a játékosnak, inverzben pedig a játékos bármely testrészével érintheti a labdát, kivéve kézzel! Egyébként visszatérve a finn meccsre. Írtam okokat, ami alapján megítélhette volna a játékvezető úgy is, hogy büntető, de ugyanígy vannak érvek amellett, hogy védhető volt az ő álláspontja is. Ha nem állt valamilyen befolyásolás alatt és önérdeke sem fűződött ahhoz, hogy csaljon, akkor bizony ő őszintén így látta onnan közelről abban az adott pillanatban, hogy nem volt szándékos a közbeavatkozás… amúgy amennyiben elfogadjuk a kvantumfizika sok-világ interpretációját, akkor valójában be is fújta a spori a büntetőt, csak nem vagyunk ehhez a kellő megfigyelői pozícióban.
-
Érdekes volt, hogy a magyar válogatott labdatartásra játszott a finnek ellen. Összességében ez egy nagyon precízen összerakott game plan volt Dárdaitól és a játékosok is, néhány kivételes esettől eltekintve érett futballt mutattak be. Kisebb szünetekre vettek csak vissza a tempóból és akkor sem engedtek át nagyobb területeket a középpályán, hátul pedig szervezetten zártak vissza. A finneknek a kontrákhoz nem nagyon voltak meg a megfelelő szélsőik, egyedül inkább a jobb oldalt éreztem veszélyesnek, de ők is csak átlövésekkel tudtak próbálkozni. Ez nálunk elsősorban a csatárok labda nélküli mozgásában mutatkozott meg, de az első és az utolsó 20 percben sikeresen helyezetek nyomást a finn védelemre Dzsudzsákék, a középpályán meg jobbára megnyerték a párharcokat. Végre volt egy olyan ellenfél, ahol fizikálisan és taktikailag is abszolút helytálltunk és azt mondhattam a végén, hogy megérdemelten nyertünk, s talán inkább egy 2 gólos különbség lett volna az ideális indikátora a csapatok közötti differenciának. Már unom a bírókat, de itt tényleg nagyon szétszórt volt a „sípmester”. Mondjuk én speciel pont nem a büntetőt rónám fel neki, mert önmagában az a szituáció sokkal nehezebben megítélhető volt, mint a két kezezés, ami a BL döntőben fordult elő. A kezezéssel kapcsolatban például nem gyakran jegyzik meg, hogy a labda bármikor hozzáérhet a játékos kezéhez, erről a FIFA szabálykönyve a Laws of the Game semmit nem említ, viszont kézzel nem szabad a labdához érni és a kettő közé nem tehető egyenlőségjel. A hivatalosan idevágó részlet: „Handles the ball deliberately (except for the goalkeeper within his own penalty area).” Ha kézzel ér a labdához (a kéz az aktív fél), akkor abban ott van a szándék, míg, ha a labda ér a kezéhez (a kéz ebben az esetben passzív) nincs szó szándékról, így nem lehet szabálytalanság sem. Csak és kizárólag az aláhúzott rész, a szándékosság az, ami számít a kéz és labda kapcsolatában. Itt jön be az, hogy mi nevezhető szándékosnak, amiről sajnálatos módon a szabálykönyv egyértelműen nem rendelkezik, ezért sok esetben szabad interpretáció kérdése a helyzet megítélése és ez csak a játékvezetőn múlik, akinek azonnal, visszajátszás nélkül kell döntenie. Nem minden esetben olyan egyértelmű a szándékosság kérdése, mint 86’-ban Maradona kezezése, vagy akár a 2010-es világbajnokságon Suárez mentése. Azt lehet nézni, hogy mozdulatot tett e a kezével a labda felé a játékos, kontrollálni, vagy manipulálni akarta e a labda haladási irányát, illetve természetesnek, vagy természetellenesnek nevezhető e a kéztartása. Ebben a tegnapi konkrét esetben kiváló szögben állt a bíró, senki nem takarta a rálátást, úgyhogy mondhatnánk, hogy könnyű dolga lett volna, csak maga a helyzet nem volt egyértelmű. A védő játékos lába előrefele mozdult, ezzel egyidejűleg teljesen természetes módon a felsőteste és a hátul lévő karja ellenkező irányba indult el, a nyújtott karral (amit nem a labda felé irányuló mozdulatként tett, hanem már előtte is nyújtva volt mindkettő a mozdulatsor részeként) balanszírozni próbálta magát és abban akadt el a felpattanó labda. Nem ütött bele a labdába, nem tett felé mozdulatot, nem számított rá, mivel közvetlenül előtte pattant meg, gondolom ezért nem ítélhette szándékosnak a spori. Ugyanakkor nem teljesen egyértelmű ez az álláspont, mert a manipuláció fogalmát azzal teljesen kimerítette, hogy gyakorlatilag blokkolta a haladási irányát. A jobb karjával ellentétben a balt nem eresztette le azonnal (bár ezt az egyensúlyi helyzetnek be lehet tudni, illetve mögötte is pattant a labda, tehát nem is látta igazából) nekem úgy tűnt, hogy természetellenesen hosszan vezette ki a mozdulatot és fent hagyta a karját, vagy legalábbis mindent nem tett meg, hogy elrántsa onnan. Sem teljesen szándékosnak, sem teljesen véletlennek nem tudnám ítélni és, hogy ezt ő ott abban a pillanatban így fújta (nem fújta) be, azt nem gondolnám igazából hibának. Viszont megint az inkonzisztencia az, amivel jellemezni lehetne a sporttárs ténykedését. Sokszor lefújta a jelentéktelen apróságokat, máskor meg a talpalást észre sem vette és a keményebb belépőknél sem lépett fel elég keményen. Amikor sárgát adott Dzsudzsáknak reklamálásért, azt nagyon üdvözlendőnek tartottam, csak ilyen tekintéllyel és határozottsággal kellett volna az egész mérkőzésen fellépnie. Nem éreztem azt, hogy kézben tartja a meccset, még ha olyan extrán durva nem is volt a találkozó. Azt meg persze meg sem említem, itt is milyen homorításokat láthattunk (a kedvencem az volt, mikor az egyik finn egy tigrisbukfencet is rádobott az esésre biztos, ami fix alapon). Az meg kifejezetten zavart, hogy mikor Szalai feldobta magát (a spori szerint, egyébként lehet, hogy szabálytalanság volt) és utána mondta is a magáét, ő nem kapott sárgalapot. Na itt álljon meg a díszlépés, vagy szabadrúgás, vagy ha csak eljátszotta, akkor sárgalap. Pont erről beszéltem, hogy egyáltalán nem lépnek fel kellő keménységgel a játékvezetők és ezzel a valós ítéleteket lehetetlenítik el, azáltal, hogy a játék fél-legitim részéve teszik a színészkedést, ami így természetesen folytatódni fog. Nem ez volt egyetlen eset a tegnapi mérkőzésen sem, de hogy hogy nem egy alkalommal sem nyúlt a zsebéhez a bíró sporttárs ezeknél...
-
-
Akkor ebből annyit tudok megállapítani, hogy egyszerűen következetlenek a játékvezetők. Sokszor nem lépnek fel kellő keménységgel, máskor meg azt is lefújják, ami nem ér szabadrúgást/büntetőt. Piros lapot én abban az esetben adnék, ha mondjuk azt játssza el a támadó, hogy a védő utolsó emberként szabálytalankodott (ezért ugye kiállítás járna) és a bíró látja, hogy szimulál, akkor ezért nem sárgát, hanem pirosat adna. A szimuláns megpróbálta kiállíttatni a játékost, ezért tett arányosan őt állítanám ki, mint ahogy egyébként az azonnali piros lapot érő, súlyos sportszerűtlenség keretében elkövetett sérülésokozás után, ha a sértett mondjuk 3 hónapra lesérül, akkor az elkövetőt is minimum 3 hónapra tiltanám el. Ha meg a pályán azonnal nem tudják ezt felmérni, akkor utólagosan is el lehet tiltani a szimuláló játékost. A túljátszás szankcionálása jó ötlet csak ezt nem tudom, hogy lehetne kivitelezni a gyakorlatban. Amennyiben tényleg szabálytalanság történt, akkor mi alapján méri fel a játékvezető, hogy a sértettnek mekkora fájdalmai vannak. Lehet magasan is, meg alacsonyan is a fájdalomküszöbe és, ha tényleg szabálytalankodtak vele szemben, akkor meg van a minimális legitimációja a szenvedésének. Ha valaki nagyon megjátssza magát, az akkor lenne szerintem a gyakorlatban is szankcionálható, ha tényleg nem értek hozzá és csak szimulál. A szabálytalanságok kérdésében lehet, hogy félreértettél, de a durva faultokról azt írtam, hogy nem látom szívesen a pályán, de a sárga lapig terjedő szabálytalanságok java részét én, ha edző lennék, tudatosan alkalmaznám bizonyos ellenfelek ellen. Természetesen nem a szabályoknak, de a futballnak igenis a részét képezik. Egy szerényebb képességű csapat választhat, hogy feltartott kézzel belemegy e a késbe, vagy pedig megpróbálja „elrontani” az ellenfél játékát, hogy az ne tudja rájuk erőltetni az akaratát. A szimulálást azért tartom előbbvaló kérdésnek, mint egy szándékos, durva szabálytalanságot, mert ott világosan elválnak a tények. Ha taktikai faultot követek el, vagy utolsó emberként rácsúszok a támadóra, felvállalom a tettem és a következményeit. Ugyanakkor, mikor azt próbálom meg eladni, hogy a másik volt a szabálytalan, miközben én vétkeztem, az az én szememben sokkal undorítóbb dolog. Egy becsúszásnál, vagy egy könyöklésnél, legalább megmarad a realitás érzékelése. Ha azért állítanának ki, mert tényleg elkövettem valamit, akkor megértem, de ha azért, amit nem tettem meg, csak a másik úgy csinált, az szerintem sokkal rosszabb. A durvaságok a játékosokra nézve kétség kívül nagyobb veszélyt jelentenek, viszont jóval egyszerűbben detektálhatóak és ezáltal szankcionálhatóak, mint a műesések, homorítások. A szimulálásnak nem a játékosokra, hanem a játékvezetésre vonatkoztatva vannak súlyos következményei. Alapesetben egy játékvezető paradox módon éppen hogy csak a súlyos durvaságokban lehet biztos a dolgában. Emellett minden szituációban felmerül a szimulálás lehetősége, ahol, ha nem kifejezetten arcátlanul próbálja meg eladni a delikvens, hanem „profi módon” játszik rá, akkor elmosódik a határvonal a reális és a megjátszott között. Mivel minden játékos színészkedik, ezért a játékvezetőnek minden alkalommal, ezzel a potenciális tudattal együtt kell megítélnie a helyzetet, ami a valós ítéleteket és az igazságos bíráskodást szinte ellehetetleníti. Egy durva belépőnél ezzel szemben világosan le vannak osztva a szerepek. Ott már csak a bírói gyakorlaton van a hangsúly, de pont nem magán az eseményen. Éppen ezért nagyon nehéz ezt az elemet kivenni a folyamatból, de itt Európában nem is nagyon tesznek rá kísérletet. Amíg ilyen mértékben áll érdekében a játékosoknak ez a gyakorlat és nem szankcionálják vasszigorral, addig a ténylegesen valós ítéleteket akadályozzák. A játékvezető szankcionálásának ötletét díjaznám, de nem 1 rossz teljesítmény után sorolnám vissza őket (egyébként, mintha a Kassai Viktorral valami ilyesmi történt volna). Egy betli után a játékost sem érdemes kivenni máris a csapatból (legalábbis annak az edzőnek a kvalitását erősem megkérdőjelezném, aki egy rossz meccs után már leírja a játékosát), ugyanígy a bíróknál is adnék azért egynél több lehetőséget, de amennyiben valaki sorozatosan téved, akkor lehetne egy hibahatár. A technikai támogatás területén szerintem egészen biztosan be fogják vezetni a videóbírót, csak az a kérdés, hogy mikor. Technikai támogatás már most is létezik, akár abban az egyszerű formában, hogy összeköttetésben vannak egymással a játékvezetők, de a gólvonaltechnológia is nagy előrelépés, innen szerintem egyértelmű, hogy mi a jövő, persze lehet várni kell rá még éveket. Azért kíváncsi vagyok a FIFA új vezetése, majd hogyan áll ehhez a kérdéshez… bár nincsenek illúzióm.
-
Pb Értem mire gondolsz, de nem értek egyet. Előrebocsájtom, nem nézek már túl sok focimeccset, de abból a mintából, amiből meríteni tudok nekem nem az jött le, hogy nagyon durva és kemény lenne manapság futball és a játékvezetőknek sem kell sok ahhoz, hogy belefújjanak a sípba, vagy a zsebükhöz nyúljanak. Vannak egyes szabálytalanság típusok, mondjuk a hátulról érkező becsúszások, vagy a rögzített helyzetek után a levegőben való lökések, könyöklések, amelyeket én is komolyabban szankcionálnék, de ettől eltekintve én nem tapasztaltam olyat, hogy a mezőnyben koncepciózusan azt fújnák le a bírók, amikor valaki rájátszik. Van testi kontaktus, ami megengedett, de manapság nagyon apró dolgokat is képesek lefújni. Ráadásul a szabálytalanság (nem az agyatlan ámokfutás) véleményem szerint valamilyen formában a részét képezheti a játéknak. Most nem csak és kizárólag a taktikai faultokra utalok, hanem egy ellenfél specifikus stratégia is lehet, mondjuk egy gyors támadásokkal operáló, sok passzal építkező csapat ellen a középpályán sok faulttal le lehet bontani a másik csapat támadásépítését egy izolációs játékra, ahol 1v1 elleni párharcokba kényszerítve hatékonyabban tud fellépni ellenük a defenzívebb fél. Ezzel szemben a színészkedést semmi szín alatt nem tudom elfogadni legitim „stratégiának”. A szabálytalanság ugyan a szabályok megszegése, ez viszont a szabályok kijátszása. Ez gyakorlatilag csalás, aminek nem is lehet helye a pályákon. Mégis van egy ilyen összekacsintás, hogy ez amolyan „csibészség”, ami kvázi elvárásként jelenik meg a játékosok irányában. Egy személyes sztori ezzel kapcsolatban: nem tudom ki emlékszik még Farkas Balázsra (tizenévesen nagy tehetségnek tartották, játszott a válogatottban is, meg elvitte a Dynamo Kijev), vele egy csapatban játszottunk egy ilyen középiskolás 16-órás maratoni focitornán, és amikor valaki feldobta magát az egyik meccsen, akkor mondta, hogy ezt náluk, a Spartacusnál konkrétan tanítják is. Adott szituációban dobd el magad, lehetőleg minél látványosabban, én anno még naivan néztem erre, hogy edzésen tényleg ilyen lenne. Arányaiban nézve azt kifejezetten ritkán szankcionálják, ha valaki megpróbálja eladni a szabálytalanságot, ahhoz már valami nagyon gátlástalan szégyentelenkedést kell produkálni. Vannak viszont olyan minősített esetei (ilyenre most a BL döntőn nem volt példa) a műfajnak, amikor komoly következményei vannak egy ilyen esetnek (na persze nem az elkövetőre nézve). Az 1998-as vb döntőjét azért kellett kihagynia Laurent Blancnak, mert az egyik horvát játékos előadta a nagyhalált az elődöntőben, amiért Blancot kiállították! Egy másik vb-s eset, ami talán a legszembetűnőbb ebben a témában, az a performansz, amit Rivaldo adott elő a 2002-es tornán. (Itt konkrétan, ami zavaró volt, hogy ott állt mellette az asszisztens és mégsem kapcsolt.) Említhetném David Luizt is, aki mikor ’gyötrelmes kínok között’ fetrengett a földön egyik pillanatban kifelé belevigyorgott az egyik kamerába (bár abban az egy pillanatban legalább őszinte volt). Egyébként kutatók tanulmányozták már ezt a jelenséget és arra a megállapításra jutottak, hogy sokkal gyakrabban fordul elő színészkedés az ellenfél kapuja előtt, illetve döntetlen állásnál (hozzáteszem az általuk a tanulmányban vizsgált 169 esetben egy alkalommal sem szankcionálták a szimulánsokat). Azokban a bajnokságokban sokkal többször játszották el a szabálytalanságot a játékosok, ahol több szabadrúgást, büntetőt ítéltek meg nekik ezért, tehát a játékvezetőkkel ez egy visszaható folyamat. A színészkedésekkel járó előnyök minden helyzetben messze felülmúlják az árat, amibe ezek az akciók kerülhetnek, pontosan azért, mert nem lépnek fel ellene elég keményen. Ennek úgy lehet gátat szabni, ha megadják az eszközöket ennek a szankcionálására – mondjuk, piros lapot is lehessen adni színészkedésért (ha egy olyan helyzetre játszik a szimuláns, ahol a vétlen játékost próbálja meg kiállíttatni), másrészt a betartatására. Az NBA mintájára utólagosan (a szimuláció látszatrealitása okán ezt ott helyben nem biztos, hogy úgy fel tudja mérni a spori) pénzbüntetések, illetve tényleges eltiltások járjanak az ilyen jellegű cselekedetekért. Ezt néhány bajnokságban MLS, vagy az ausztrál A-League már bevezették, remélem Európába is eljut ez az elv. Engem ez sokkal jobban zavar, mint általánosságban a szabálytalanságok, mert azt, még ha durva is, legalább őszintének tartom, míg azután, hogy folyamatosan esnek, kelnek, meg nyivákolnak, mint amit múltkor egy olasz bajnokin láttam… hát elment a kedvem az egész meccstől (mondjuk az meg a játékvezetők karizmátlanságának a netovábbja, mikor hosszú percekig magyarázkodnak a reklamáló játékosoknak).
-
Egyetértek Donáttal a kezezések ügyében. Nem kontrollálta vele a labdát, de még csak mozdulatot se tett felé, hogy kézzel próbálná megjátszani azt, így ezt érvényes gólnak kellett volna elfogadni, főleg, hogy a vezetőbírót az alapvonali játékvezető figyelmeztette, hogy érvénytelenítse a találatot. Pont neki kellett volna észlelnie a mozdulatsor akaratlan voltát. A másik kezezésnél, ahol rárúgták a Juventus védő kezére a labdát ott sem véltem felfedezni az intencionalitásnak még a szikráját sem, tekintve, hogy nem mozdult a kezével a labda felé és, ha teljesen a teste mellé nem is szorította, de csak maga mellett lógatta, nem emelte fel, nem irányította. A Pogba esetet nem tudnám egyértelműen megítélni, mindenesetre ez egy olyan tipikus 50-50 szituáció volt, hogy be is lehet fújni és akkor azon megy a balhé, meg nem is muszáj megadni, akkor meg amiatt idegesek az emberek. Amennyiben nem látta teljesen tisztán egyik játékvezető sem, akkor természetesen az volt a logikus, hogy nem ítélték meg a büntetőt. Egyébként, ami engem sokkal jobban zavart annál, hogy a sporinak nem volt túl komoly tekintélye a pályán, hogy erre a játékosok rá is játszottak. A labdarúgásnak is megvan az a "betegsége", ami a kosárlabdában is újabban egyre inkább teret kap a floppolás szerepében, hogy folyamatosan színészkednek és utána meg ilyen szégyentelen módon reklamálnak. Ez pedig már egy elvárás szinten is megjelenik, hogy adott szituációban, aki nem dobja magát az irracionálisnak minősül. Értem én, hogy ez nem egy full-kontakt sport és a labdarúgásnak meglehet ezáltal egyfajta kecsessége, "művészisége" (néhány brazil futballistára tényleg illett a labdarúgó helyett, a labdaművész kifejezés), de amikor a legkisebb érintésre is a nagyhalált adja elő nekem egy 190 centis 80 kilós, ereje teljében lévő játékos, akkor az már egy másik művészet, a színművészet kategóriájába sorolandó. Ezt most nem ilyen hímdominanciából mondom, de tegnap belenéztem női világbajnokság egyik mérkőzésébe és esküszöm azok a kis kínai nők nem reklamáltak, sírtak annyit, mint amit tegnap Pogba, Neymar, vagy éppen Dani Alves műsorozott...
-
Én megnéztem, kemény, pörgős nyitóepizód volt. Egyébként tényleg ez az a sorozat, amit abszolút ajánlok szinkronosan is, mert nagyon eltalálták a szinkronszínészeket. Egyedül talán a 3. évad volt, amit Charles Dance miatt inkább eredeti nyelven javasolnék. Ja és az original Sky-os intro sokkal jobb, mint a megrajzolt amerikai. Amúgy nézi innen valaki a Peaky Blinderst? Akiknek tetszett a Boardwalk Empire, nagyon ajánlom.
-
Ezzel én is így vagyok, bár az az igazság, hogy Sutherland az utolsó "félévadban" már nem volt annyira az igazi, úgyhogy valamilyen szinten megértem a döntést. Viszont, ha már akciósorozatok, akkor tegnap láttam, hogy már kijött a Strike Back záróévadának első része.
-
Egyik barátom (akinek anno megosztottam itt a Galaxis Őrzőiről készített svédelt előzetesét) most megcsinálta a Star Wars VII. új előzetesének svédelt változatát is.
