Wilde

Este 7től a program kezdődik vagy akkor mutatják be az előzetest? Vagy ezt nem lehet tudni?

A Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon adták,vasárnap meg ma, de talán mintha azt mondták volna hogy a nagy érdeklődés miatt hétvégén is leadják Mégegyszer. A forgalmazó elvileg nem hozza be a filmet Úgyhogy csak a fesztiválon lehet megtekinteni... sajnos.

Most néztem meg az Ex Machinat... Hát merész dolog ezt igy áprilisban kijelenteni, de talán már most megvan az év filmje!

A kép bal felén Finn csípőjénél látszik az a kapu szerű építmény, ami már ott volt a forgatásról kiszivárgott képek között is, illetve az előzetesben is láthattuk, a háttérben ahol Rey "elmotorozott".

Köszönöm.

Én amúgy majd mindenképpen meg fogom nézni heti bontásban is a GoT-t, annak ellenére, hogy most ledaráltam a részeket, mindegyik epizódot megéri újranézni. Éppen a vonaton néztem az új részeket, amikor megszólal mellettem egy srác, hogy "Ez már az 5. évad?", mondom neki igen, erre ő "Akkor inkább nem nézek oda." John Paesano zenéi valami fantasztikusak, de az egész sorozat képi világa zseniális. Lehet én is még ma este befejezem...

8. résznél járok, de valószínűleg ma nem végzek vele, mert most ráakadtam a Trónok Harcára. GoT 5/1

Dzséjt, jól nyomtad!

Itt én is a Call to Action-re szavaztam.

Nálam itt Ezra volt a nyerő, de Kanannak is örülök.

Ezt keverem a negatív karakteressel, úgyhogy már nem emlékszem kire tettem.

Itt Hera nyert nálam, de az "ura" Azmorigan szorosan követte a 2. helyen...

Ezzel a lenti arckifejezéssel vette tudomásul a győzelmét.

Itt Tarkin volt nálam a befutó.

"csapásmérő eszköz és strandlabda"

Erre emlékszem, hogy itt a Ghost-ra szavaztam.

Szerintem itt már Kanan jobb volt, nem csak a végeredmény miatt.

Ő volt a most Oscar díjra jelölt Selmaban Martin Luther King is...

Kudar Ha még nem nézted meg a második részt, ne halogasd soká, van benne egy olyan vágás nélküli akciójelenet, hogy attól leteszed a hajadat. Nagyon bejövős ez a sorozat! Sorozatos fronton, a Boardwalk Empire-ben is jó volt, de itt sokkal komolyabb. Egyébként úgy tudom Te nézted a 24-et is, na onnan is lehet számodra egy ismerős színész az itteni szereplők között.

Daredevil Kis túlzással, ami a DC-nek a Dark Knight Trilogy, az a Marvelnek a Daredevil sorozat! Egy rész után, a Netflix-es sorozatokban továbbra sem csalódtam. Az egésznek a hangulata ezzel a sötétebb tónusú ábrázolásmóddal engem nagyon bevonzott. A sorozat képi világa képes leképezni a főszereplő karakterét, idomul hozzá és van egy esős jelenet az epizódban, ami valami egészen hangulatos. Az eredet szekvenciát nem húzták sokáig, röviden elintézték, de flashbackekben majd még vissza-vissza ugrunk a múltba (gondolom a továbbiakban is lesz ilyen). A karakterhez hozzájárul a zajok, hangok érzékeltetése, ami elsőre kicsit furának tűnt nekem, de nincs annyira kihangsúlyozva, hogy zavaró legyen, finoman van adagolva és tényleg hozzátesz a figurához, hogy így mutatják meg a képességeit. Egyébként a képességekről annyit, hogy - ugyan 0 felé konvergál a képregényes ismeretem ennél a szériánál, de úgy tudom ott is így volt - teljesen földhözragadtan mutatják be a főszereplőt, mégis sikerült azokkal a finom mozzanatokkal, illetve utalásokkal (az ellenfelek részéről, főleg az epizód végén) egyfajta különleges, már-már "szuperhősi aurát" köré alkotni, amivel kiemelik az átlag jótevők, hétköznapi hősök világából. John Paesano zenéje pedig külön kiemelném, ami szerintem fantasztikus volt. Charlie Cox szerintem remek választás volt a főszerepre, sikeresen tölti meg élettel ezt az egyébként nem feltétlenül egyszerű karaktert (itt a hétköznapi életben is egy vagány, sármos, vak embert kell hoznia). Az apját, aki ugyan marginális figura, viszont szerintem eléggé félrecastingolták, ugyan fizimiskára megvan, de nem egy durva bokszoló alkat. Igazából a töltelékkaraktereknél éreztem még, hogy a színészi játék terén kicsit kilóg a lóláb. Nem mondom, hogy Thália szelleméhez méltatlan volt, de azért voltak gyengébb teljesítmények. A két főszereplő között viszont remek a kohézió az ő párosuk nagyon tetszett. Ja és kiemelném még az introt, ami a Marco Polo-éhoz hasonlóan ötletes és pazar volt és már ez is betekintést engedett a sorozat hangulatába. A showrunner 13 órás filmként hivatkozott rá, úgyhogy az az érzésem, hogy a Változó utak a külpolitika elméletében és elemzésében című kötelező olvasmányom helyett, inkább ezt fogom választani a hétvége hátralévő részére.

Nekünk van/volt egy törpenyulunk és azt elmondhatom, hogyha a nyúl tojik, az nem egy nagy szórakozás... főleg, ha a szőnyegre. Érdekes, hogy ezt írod, mert ez a locsolkodás nálunk sem volt nagy divat, vagy legalábbis úgy mondanám, hogy a családunk női tagjai nem feltétlenül igényelték.

2015 van, az az év, amelyre a Back to the Future II. szolgált nekünk néhány előrejelzéssel ilyen volt többek között a Chicago Cubs bajnoki címe! Ma este (technikailag az nálunk már hétfő hajnal) pedig elkezdődik a baseball idény, pont a Chicago Cubs és St. Louis Cardinals mérkőzése fogja megnyitni a szezont. Ami még érdekesség, hogy 2015 július 3-án az első film 30. évfordulóján a Chicago Cubs a Miami Marlins csapatát (elméletileg velük kéne döntőzniük, de ez biztosan nem valósul meg, tekintve, hogy egy konferenciában vannak, így maximum a főcsoportdöntőben találkozhatnának) fogadja a legendás Wrigley Fielden. Amikor Marty meglátja a „jövőben” egy holo-kijelzőn, hogy a Cubs behúzta a World Series-t söpréssel (azaz minden meccset megnyerve), akkor mellette egy öregember megjegyzi, hogy de kár, hogy nem fogadott a Chicagóra még a szezon kezdte előtt, mert 100-szoros pénzt nyerhetett volna. (Ez azért volt ilyen magas, mert a Chicago Cubs a „leglúzerebb” csapatként van aposztrofálva kb. az összes sportcsapat között.) Megnéztem idén az oddsokat és 16 az egyhez (magyarra fordítva 1 forintos tét esetén 16-ot nyersz, tehát a decimális oddsal ellentétben itt nincsen benne a tét, hanem csak a profit a végösszegben) adják a Cubs bajnoki címét, ami azért jóval elmarad a 100/1-es mágikus számtól – ironikus, de idén nem számít annyira esélytelennek a csapat, a Vegas Insider is 7. helyre teszi őket az összesített rangsorában – de azért, ha nem akartok úgy járni, mint az öreg tata, akkor put some money on the Cubbies. Ha lenne 10000 forintom, megvenném a gépre az eredeti Microsoft Windows 95-öt, beszállnék az internetbe és megtenném most a Chicagót ha meg nem jön be, akkor lehet reklamálni, személyesen Robert Zemeckisnél!

Nem nagyon követtem ezt a szavazást, mert az elmúlt években nekem nem túl sok izgalmat tartogatott a verseny. Az egész TiM alapjául szolgáló March Madness-ben pont a kiszámíthatatlanság a lényeg, hogy gyakorlatilag bármi megtörténhet, az alacsonyabban rangsorolt csapatok is okozhatnak hatalmas upseteket, ezért is nevezik Márciusi Őrületnek a tornát. Elnézve az idei bracketet, most pont, hogy szorosabb, kiélezettebb és olykor kiszámítatlanabb volt a szavazás és hozta azt pluszt, amit korábban vártam tőle és ami miatt idén hanyagoltam (shame on me). (Egyébként ironikus, hogy idén a MM-ben inkább érvényesült a papírforma, míg a TiM-ben nem feltétlenül.) Nyilván az alrendszereknek is jelentősége van, így fordulhatott elő, hogy ha csak a rangsorolást nézem, akkor nem is történt nagy meglepetés (négy első és egy második kiemelt jutott a Final Four-ba), viszont, ha a karakterekre szorítkozunk, akkor voltak azért upsetek. Luke már a play-in során elvérzett, de a főtáblán is voltak meglepetések. Jar-Jar vs. Padme (főleg az arány itt, ami érdekes) , bár a Maul vs. Sidioust sem tudom hová tenni, mintha korábban az öreg sokáig menetelt volna (bár fenntartom a lehetőségét, hogy már nem jól emlékszem). Itt meg konkrétan Jabba szorongatta Vadert... tehát VADERT! Azért ilyenre korábban nem számítottam volna egyáltalán. Még, ha ezeket a történéseket nehezen is tudtam egyáltalán értelmezni, azt mindenképpen üdvözlendőnek tartom, hogyha vannak egyáltalán ilyen izgalmak, mert ez megint meghozta a kedvemet, az amúgy számomra elég érdektelen szavazgatáshoz. OFF Az Underdog Effect egy olyan jelenség, amit a pszichológiában már évtizedek óta vizsgálnak. Korábban volt többféle kutatás is, mindenesetre a legegyszerűbben azzal lehetne magyarázni, hogy nagyobb szenzáció, nagyobb esemény az, hogyha az esélytelenebb legyőzi az esélyesebbet és ez sokkal jobban megmozgatja az embereket, mintha csak simán bejön a "papírforma", ami inkább unalmas, mint izgalmas - olyan előre lefutottnak tűnik. Emellett mondjuk az utilitarizmus felől megközelítve, jobban jár, ha az esélytelenebbnek szorít az illető érzelmi szempontból. Ha veszítenek, ott vagy, ahol úgymond a helyed van, viszont, ha nyernek, akkor érzelmileg többlet boldogságot nyersz. Ha a favoritra teszel és nyernek, ott vagy, ahol vártad, úgy érzed, hogy ez valójában járt is... viszont egy vereség extra csalódottságot okoz (azt már korábban is megállapították, hogy az átlag szurkolóknál - itt most a sportfogadók nincsenek is benne - személyes csalódásként jelentkezik a csapatuk/versenyzőjük veresége). Harmadrészt pedig van egy alapvetően morális inditatása is ennek az attitűdnek, ami nem csak a nyugati társadalmat alapvetően meghatározó zsidó-keresztény kultúrkör Dávid vs. Góliát mítoszból ered, hanem van az emberekben egy olyan kialakult érzés, ami a méltányosságra, egyenlőségre ösztönöz. Itt közbevetném egy érdekes részét az egyik kutatásnak, amelyik arról szólt, hogy a kíséreltben résztvevők megtudták, hogy az adott underdog a favorittal szemben jobb háttérrel, nagynevű sztárokkal, jelentősebb pénzügyi forrásokkal, nagyobb payroll-al rendelkezik, akkor akik a korábban az esélytelenebbnek tartott csapat mellett voksoltak, inkább átpártoltak a favorit oldalára. A fair küzdelem iránt érzett morális vágy miatt alakul az ki, hogyha csak arról van szó, hogy az egyik csapatnak több természet-adta tehetsége van - mondjuk, ha már kosárlabda, akkor mindenki Micheal Jordan génállományából van leképezve, míg a másik csapatban mindenki az én génállományomat örökölte, akkor ez utóbbi csapat edzhet, gyakorolhat bármennyit, úgysem fog felérni a Jordan csapat szintjére, így ez a tehetség (mint annyi minden az életben) bizony nem "fair" dolog - a szurkolók a korábban említett vágyuk miatt úgy érezhetik, hogy az esélytelennek kellene szurkolni. Amennyiben a különbség áttevődik egy másik színtérre, akkor ott már nem ez lesz a szignifikáns különbség, hanem az a változó, hogy melyik csapatnak milyen anyagi háttere van (ami nem egy természetes, kőbe vésett különbség, ez ellen lehet tenni, míg Jordan ellen nem ), akkor már inkább emellett foglalnak állást a semleges szurkolók. Pl.: Real Madrid játszik a Sevillaval és alap szcenárióban ő is az esélyes, akkor inkább a Sevilla mellé állnak az átlagos szurkolók, míg a kutatás szerint, ha valamilyen ok folytán a Sevilla lenne éppen akkor esélyesebb (de a csapatok hátterét meghagyjuk), akkor is a Sevillát választanák a nézők. Úgy is lehet értelmezni a jelenséget, hogy sokaknak az is motivációt jelent, hogy nemcsak morálisan, de helyzetükből fakadóan (akik az életben is underdogok) is inkább az esélytelennel azonosulnak (bár ez nem általánosan igaz). Illetve amit még ki szoktak emelni, bár ezt meg is cáfolták, hogy azért szeretik az underdogokat, mert ők nagyobb szívvel, nagyobb odaadással küzdenek, tőlük extra kell, hogy legyőzzék a favoritot. Ez a mentalitás márpedig mind morálisan, mind szórakoztató szempontból imponál a nézőknek. (A magyar foci válogatottal kapcsolatban szokott gyakran elhangzani, hogy: 'Nem baj, ha nem olyan tehetségesek, de miért nem futottak többet, miért nem "haltak meg a pályán"!') Azt viszont egyes kutatók megcáfolták, hogy valamilyen kompetitív helyzetben az előzetesen alacsonyabbra értékelt személy/csapat nem feltétlenül tesz meg ténylegesen többet a cél elérése érdekében, mint a magasabbra tartott, jobbnak vélt ellenfele, akkor sem, ha ezt előzetesen a tudtukra adták (mármint úgymond az esélyeket). Hogy ne csak offoljak, azért is lehetett, hogy sokan szavazhattak (feltételes módban) mondjuk úgy Jabba-ra Vader ellen, hogy Vadert szerették volna győztesként látni, de annyira biztosnak vélték a győzelmét, hogy úgy gondolták Jabba úgysem szorongathatja meg. Így pedig Jabba szavazatával a párharc izgalmasabbá tételét szerették volna elérni (ami végül tartogatott is magában izgalmakat). Az teljesen egyértelmű, hogy mindenféle küzdelemnél, minél szorosabb a csata, úgy exponenciálisan növekszik az élvezeti faktor is. Azt egyes versenysportokban résztvevő felek is elmondták, hogy nagyobb élvezetet jelentett számukra is (tehát itt már nem csak a külső szemlélők, a nézők szemszögéről van szó) a győzelem, úgy, hogy szoros csatában, igazán meg kellett küzdeniük érte, mintha a többiek nem jelentettek volna rájuk semmilyen veszélyt és teljesen simán nyernek.

Ahogy nézem, még nem volt itt... Nagyon várom ezt a filmet, talán a Top 5-ben is ott van nálam az idén legjobban várt filmek listáján. Egyfelől sajnáltam, hogy Roger Deakins már nem maradt a Skyfall után Sam Mendes-el, de azért ez a fényképezés is nagyon rendben van, Hoytema tényleg jó választás volt (0:32-nél az a beállítás )! Érdekes lesz majd, hogy fűzik össze a Casino Royaleban bemutatott szálat, a Skyfall közvetlen folytatásával, az ott megpendített darkosabb, személyesebb hangulatot felvéve. Christoph Waltz fő gonoszként, Léa Seydoux Bond-lányként... az az érzésem, ez nálam mindenképpen Top 5 lesz.

Harrison Ford megsérült egy repülőgép balesetben, elvileg nincs életveszélyben... elnyűhetetlen pilóta az öreg. http://www.origo.hu/filmklub/blog/hir/20150306-harrison-ford-lezuhant-a-repulojevel.html