Én több dolgot sem értek a FSOG őrülettel kapcsolatban. (Előrebocsájtom, hogy elég hiányosak az ismereteim a történetet illetően, mert se nem olvastam, se nem láttam, de megpróbáltam utánanézni ennek az egész jelenségnek.) Én azt olvastam erről, hogy az ilyen 40es/50es anyukák nagy kedvence ez a könyv (utánanéztem és az írónő is besorolható ebbe a kategóriába), ezzel szemben a történet hősnője, egy fiatal egyetemista lány. Tehát amikor ezek a kiéhezett háziasszonyok rágerjednek erre a sztorira, akkor a szende szűzleánnyal azonosulnak, vagy mi? Ez a rég elmúlt fiatalság utáni nosztalgia állna a jelenség hátterében (mert ők nem hiszem, hogy pusztán a Twilight fanbase által felhypeolt Amazon értékelések, eladások miatt kedvelték meg)?
De mint utóbb itt megtudtam, ez most már a fiatal lányok körében is hódít. Én a korombéli lányismerőseimet mikor megkérdeztem (ez persze lehet hiányos mintavétel), mindenki vagy nagyon lesújtóan nyilatkozott a történetről, vagy el se olvasta/nem nézte meg a filmet (azt nem zárom ki, hogy volt néhány, aki inkább letagadta, mert manapság ez már inkább cikinek számít).
Akkor ezen a ponton kitérnék egy újabb felmerülő kérdésre, amire még nem nagyon kaptam választ (a Bomarr által linkelt reddit-es hozzászólásban sem), hogy miért ilyen népszerű ez a téma? Itt most a BDSM-re gondolok, ugyanis itt gyakorlatilag arról van szó, hogy egy szubkultúra bekerült a mainstreambe. Akik elolvassák ezt a könyvet/megnézik a filmet azt képzelhetik magukról, hogy ők is ezt a fajta erotikát szeretnék megélni (olyan banális híreket is lehetett olvasni, hogy a barkácsboltokban megnőtt a kötéleladások száma ), miközben valószínűbb, hogy arról van szó, hogy pusztán a „tiltott gyümölcs” (valamilyen szinten ez még mindig tabu), az újdonság után vágyakoznak. Viszont, ami fontos és kevés szó esik róla, hogy ahogy olvastam az értékeléseket, ez nem is igazából BDSM tematikába sorolható történet, hanem – ha nagyon szigorúan veszem – akkor egy abuzív kapcsolatot romantizál!
Az pedig egy igen érdekes szexuálpszichológiai kérdés, hogy miért van (ha van) erre igénye ennyire a nőknek? Ezt egy ismerősöm a „női lélekben rejlő természetes szubmisszívitással” magyarázta, ami ebben a formában szerintem megalapozatlan. Eleve ez a kizárólagos hímdominancia nem állja meg a helyét, mivel az emberszabásúaknál (bonobók – az ember egyik legközelebbi „rokonai”) a hímek a szubmisszívek, a nőstények a dominánsak. Mindenesetre érdekes kérdés, hogy miért lehet ez a téma ilyen népszerű (még, ha ilyen irodalmilag/tartalmilag hibás tálalásban is, ahogy itt az írónő prezentálta).