pb69

Nem.

Azt tudom mondani, amit Han kapcsán is, inkább döntsön a színészi kvalitás. Nem ismerem a leányzó munkásságát, nem tudom mennyire tudna jól alakítani. Külsőre amúgy persze lehet benne potenciál, de ahogy a fotóit elnézem, igazából Padmé vagy Rey szerepére is kb. ugyanígy be lehet pattintani deep fake-kel, aztán ott se lenne nagyobb különbség.

Persze, ezt értem, csak más szempontból nézve érthető Hamill is. Most attól, hogy sokan agyatlanul vagy megalapozatlanul támadják a filmet Luke kapcsán, emiatt ő ne mondhassa el a véleményét a saját maga által alakított karakterről? Vagy amiatt, mert ez pont sok "hülye" hozzáállásával is egyezik? Ez is rossz irány. Pláne úgy, hogy nemcsak a filmre vagy Rianre, de Luke-ra, sőt akár Markra is komoly össztűz zúdulhatott sokaktól. Nyilván ez Hamill esetében (a múltbéli érdemei nyomán) jóval kevésbé volt jelentős, mint mondjuk Jar Jar vagy Rose megformálója kapcsán, de azért létező jelenség. Amúgy is kikívánkozhat belőle a vélemény, hogy ő nem pont így képzelte volna el Luke sorsát, akkor meg pláne, amikor hevesen ekézik a szereplőt vagy őt magát. Pl. a GoT kapcsán lehet látni rengeteg nyilatkozatot és interjút a színészektől, hogy gúnyosan szórakoznak a 8. évadon. Ez persze olaj a tűzre, de ha az egyszerű nézők vagy rajongók nem bírják magukban tartani a véleményüket, sőt képesek petíciókat írni meg komoly kampányokat szervezni, akkor nehezen elvárható, hogy olyan színészek, akik hosszú évekig éltek együtt ezekkel a karakterekkel, így tegyenek, csak amiatt, hogy ne hergeljenek senkit. Arról nem is beszélve, hogy sokat szerintem nem oszt, nem szoroz. Annyit hallottam én már Liam Neesonról vagy Natalie Portmanről is, hogy mennyire utálták a PT-t és a szerepüket, miközben minden jel ennek ellentétére mutat. De az is köztudott, hogy Sir Alec Guinness rühellte a SW-t, mégse szidta emiatt senki az OT-t kellő idő elteltével.

Hamill személyes véleménye ráadásul elég érthető is. Persze előszeretettel húzzák elő ezt a 8 ellenében, mondván "hisz hát maga Luke Skywalker sem ért egyet azzal, amit a karakterével műveltek", pedig jobban belegondolva ennek nincs sok jelentősége, de még meglepőnek sem mondanám. Ha a SW rajongóinak döntő többsége elmélázott azon, hogy vajon mit kezd Luke a 6 után, hová fejlődhet, milyen szintre jut idős korára, milyen sorsot szán neki az Erő, akkor ezt nyilván az a színész is megtette, aki egybeforrt a karakterrel. Gyaníthatóan Marknak igencsak erős volt a kötődése a szerephez, ráadásul nemcsak a színész jön egy még jóval egyszerűbb világból, de Luke meg aztán pláne, elvégre ő az OT-ban egy klasszikus mesehős. Ha valaki, akkor Hamill minden bizonnyal pozitív életutat vázolt fel fejben a karakterének, nagyon hasonlót ahhoz, amilyet az OT fanjainak többsége is elképzelt. Ezek után nem meglepő, hogy személyes érzéseit tekintve nem örült annak, hogy amikor Luke-ot legközelebb vászonra viheti és láthatja a publikum, akkor egy világtól és mindenkitől félrevonult, megtört, megkeseredett és kiábrándult bukott figura. Vannak színészek, akik másképp azonosulnak a karakterükkel, akik vágyják a csavarokat, az izgalmakat és érdekességeket, Hamill szerintem nem ilyen, Luke kapcsán meg pláne nem ilyen.

Érdekes kis beszélgetés kerekedett, de szerintem azért beszéltek el egymás mellett, mert a Donát által megfogalmazott hiányérzetnek más-más okot láttok a hátterében. Ha jól értem, akkor Donátnak nem ugyanaz a problémája a ST egységessége kapcsán, mint ami amúgy a PT esetében is fennáll. Vagy ha mégis, akkor sem így érzi, hanem másban érzékeli a törést. Emiatt mondja egyikőtök, hogy kettős mérce, míg a másik, hogy nem. Olyan, mintha azt mondanám, hogy szerintem is baromi jól néz ki egy csaj, de mégsem érzem annyira szépnek összességében, mint egy másikat, mert valahogy a haja nem az igazi. Erre a haverom azt mondaná, hogy pedig szőke mindkettő, szóval akkor most miért is teszek különbséget, biztos elfogult vagyok egyikkel szemben, meg kettős mérce. De nekem nem pont az a bajom, hogy szőkék vagy sem, hanem az egyiknek picit rövidebb és göndörebb a haja, meg amúgy sem pont ugyanolyan szőkék, az egyik világosabb.

Tönkre is lett téve szegény Rey gyermekkora is.

Ebben van valami, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy más tekintetben fajsúlyosak. De az igaz, hogy jobban megálltak ezek a filmek a későbbi kiegészítések nélkül is, mint a 9. A filmben igazából csak annyi vonatkozó rész van, hogy a klónok tudatos és alaposan megtervezett génmanipuláción estek át, emiatt engedelmeskednek, ugyanakkor mégsem agyatlan droidok, hanem gondolkodó lények. A 66-os azért necces a filmben, mert lényegében pont agyatlan droidokká válnak a klónok, amit önmagában nem magyaráz a génmódosítás. Csak mivel a filmekben nem látjuk sokat a háborút, így annyira nem feltűnő a dolog, mert nem kapcsoljuk össze a jediket a klónokkal. De ha picit mögé gondolunk, akkor egyértelműen kilóg a lóláb, hiszen a jedik alatt 3 évet háborúznak végig a klónok, a Cody-Kenobi jelenet pedig megmutatja, hogy kialakult egy bajtársias viszony. Az, hogy egy kódolt parancs bemondására az összes klón gondolkodás nélkül lelövi a felettesét, aki oldalán annyi csatát megvívott, az akkor is erős, ha azt a KNH legfelsőbb vezetője adja ki. Ebben maximálisan egyetértünk. Az más kérdés, hogy mit tekintünk hibának. Csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a korábbi filmeknél legtöbb esetben nem is tekintik az emberek hibának ezeket a dolgokat, míg az újaknál igen, ami kettős mérce és kerülendő. Ugyanaz a jelenség, mint anno a PT esetében. Természetesen, ha valaki elismeri pl. az OT hibáit, csak nem tetszik neki, hogy ugyanazokat elköveti mondjuk a ST, akkor az jogos felvetés. Az viszont nem, ha valaki úgy ekézi a ST-t bizonyos hibákért vagy hiányosságokért, hogy az más művekben is jelen volt, csak azokat nem ismeri el vagy nem tulajdonít neki akkora jelentőséget.

Teljes mértékben nem, de azért nagyrészt igen. Ha eredetileg hosszú évek óta halottnak "szánta" az apját, akkor nehezen lett volna ebből komolyabb csavar. Azzal egyetértek, hogy a záróepizódra behozni egy ilyet, pláne ezzel nyitni, pláne lényegében "off screen" számomra sem jó megoldás. Azt viszont túlzónak érzem, hogy fittyet hányt volna az előző két film ívére. Azzal azért vigyázzunk, hogy a Mandoba már máshol látott és jól működő, kész "elemeket" emeltek be a képbe. Ez nem ugyanaz, mint amikor egy alapesetben levegőben lógó motívumot magyaráznak utólag valamely kiegészítőműben. Utóbbi esetén értelemszerűen az előbb érkező műnek nincs lehetősége érthetően behozni semmit, hiszen pont ez az, ami letesz valami váratlant, valami újszerűt. Arra lenne lehetőség, hogy ezt ne hiányosan tegye, de ez független attól, hogy később milyen alkotások születnek. Viszont itt tényleg érdemes megjegyezni, hogy ilyen kacska félmegoldások voltak a korábbi filmekben is. Dooku csak úgy előkerül az Ep.2-re, ahogyan az egész szeparatista-köztársasági konfliktus is. Kiderülnek nagyjából a múltja legfontosabb elemei, de azért furcsa, hogy egy egykori dicső és mélyen tisztelt jedi mester miért és hogyan lesz egyszer csak sith tanítvány. A klónok gyártására is csak kesze-kusza infómorzsákat kapunk. A 3-ra Grievous kerül elő a semmiből, a klónoknál pedig mindenfajta magyarázat nélkül hagyják, hogy az összes parancsra zokszó nélkül az addigi parancsnoka ellen fordul. Az OT-ban Sidious a 6-ig szinte semmi szerepet nem kap. De az sem igazán érthető miért tűnik a 4-ben Tarkin erősebb kutyának Vadernél. Vagy közel 40 évig röhögött a fél világ azon, hogy a legyőzhetetlen Halálcsillagnak elég volt belőni egy torpedót a szellőzőjébe és felrobbant az egész. De nekem pl. a mai napig nem áll össze az sem, hogy a 6-ban mégis mi a franc volt ez a terv Han kiszabadítására a rész elején.

Az OT egységessége kapcsán: Nagyon nehéz ezt már így utólag megítélni, pláne olyanoknak, akik nem a megjelenésük tájékán nézték a filmeket. Ebbe a kategóriába tartozok én is. Így egyben, 10-20-30, akár 40 évvel az első film után megnézve a filmeket, nyilván sokkal egységesebbnek tűnik a trilógia. Eleve úgy álltunk neki nézni, hogy egy egybefüggő sztorit látunk, másrészt ezerszer láttuk már így egyben nemcsak azt a 3 filmet, de a 6-ot is. A ST ehhez képest új élmény, ahol egymástól elválasztva követtük az eseményeket, folyamatosan elmélkedve vajon mi lesz a következő részben. Emiatt van az, hogy pl. a Vader-Luke fordulat már annyira magától értetődik, főleg, hogy a popkultúrának is erős részévé vált. De ha jól tudom, eredetileg nemcsak az apa-fia kapcsolat, de a Leia-Luke testvéri viszony sem volt így tervezve. Amikor csókolóznak, még akkor sem az volt a koncepció, hogy ők testvérek. De ahogy arra Dzséjt is felhívta a figyelmet, Vader szerepe is váltakozik a filmekben. Ez leginkább a PT ismeretében elég furcsa, hiszen franc gondolná annyi jedi és sith kaland után, hogy Sidious álomtanítványa, a Kiválasztott (még, ha sérülten is), de egyenrangú lesz egy "sima" katonával, sőt a 4-ben inkább alárendeltnek tűnt. De szigorúan csak a PT-t nézve sem annyira világos, hogy a galaxis egyik legkomolyabb Erőhasználója, Sidious tanítványa miért van a 4-ben még ennyire "kutyául" kezelve. A ST egységessége kapcsán: Jelenleg én is úgy érzem, hogy ez a trilógia a teljes sagába ugyan jól passzol, szép ívet ír le, de önmagában nem tűnik igazán egységesnek, pont azok miatt, amikkel Donát is nyitotta a diskurzust: Sidious és Rey. Mindkettő magyarázható ugyan, de számomra sántít. Azt persze most még nehezen tudom megmondani, hogy ez az érzés csak abból a jelenségből fakad, amit fentebb fejtegettem, vagy már sosem fog nekem olyan szinten összeállni a ST. A közvéleményt tekintve egyébként nagyon nem jött jól az a tény, hogy a 7-et és 9-et egy személy, míg a 8-at egy másik rendezte. Folyamatosan olyan véleményekbe futok bele, hogy a ST-n egyértelműen látszik, hogy nem egységes, és nem is lehet az, hiszen a középső részt odaadták Riannek, aki teljesen más koncepcióval rendelkezett, mint JJ. A párost lényegében riválisoknak írják le, akik farokméregetéséből áll a trilógia, oda-vissza keresztbe húzva a másik munkáját. Ez hiába nem igaz, első hallásra, vagy aki csak felületesen ismeri a franchise-t, ráadásul nem is tetszett neki a ST vagy az Ep.8, annak ez egy teljesen logikus és hihető narratívának tűnik. Rey származása kapcsán amúgy nem sok híja van, hogy tökéletesen összeálljon a mozaik, az egyetlen bökkenő szerintem az, hogy Kylo a 8-ban nemcsak senkiknek, de utolsó szarházi alkeszoknak is vázolja fel Rey szüleit. Ez nagy baj, mert a kettejük kapcsolata a masszív egymással szembenállásuk ellenére is a bizalomra épül. Ez adja az egész bizarr mivoltát és sava-borsát, és ezért tud működni az, hogy végül megmentik egymást és egy párként zárják a 9-et. Ehhez a bizalomhoz pedig kulcsmomentum, amit Ben is mond később, hogy ő sosem hazudott Rey-nek, a baj csak az, hogy ez így nem igaz. Hazudott először is, és hazudik ekkor is. És bele lehet magyarázni, hogy csak manipulálni akarja a lányt, de ez a dolog attól még megtöri kettejük gyönyörűen felépített szálát a ST-ban. Másrészt Kylonak oka se volt az alkoholizmusról és Rey "eladásáról" hazudni, hiszen bőven elég lett volna annyi, hogy senkik volta, akik már halottak. Az még lehetne elképzelhető, hogy Kylo sem tudta kik voltak Rey szülei, de ha nem tudta, akkor pláne minek hazudik be egy ilyen értelmetlen és valószerűtlen dolgot? Ráadásul a hazugság ettől még hazugság marad. Az meg szintén nem működik, hogy Kylo konkrétan így tudta volna a dolgot, mert minek hazudott volna neki bárki ilyet, főleg amilyen kevesen tudhatták az igazat Rey kapcsán. Sidious esetében meg az a gond, hogy a 7 és 8 után totál a semmiből jön, a 9-ben viszont rögtön már a nyitószövegben ellövik, aztán kvázi róla szól az egész film. Ez így nem tűnik egy túl velős megoldásnak. És az igaz, hogy a teljes saga tekintetében össze tud állni a dolog, de egyrészt önmagában a sequelt nézve már nem igazán, másrészt a sagában látott előzmények is valójában nem megágyaznak annak vagy utalnak arra, hogy Sidious még életben lehet a 6 után, csupán körvonalaznak egy esetleges opciót, ami miatt ezt nem lehet kizárni. De ugye az igazi kapcsokat az előzményekkel pont a 9-ben vezetik elő, méghozzá igencsak szájbarágós módon. Visszaidézik szinte szóról szóra Sidious 3. részben elmondott szavait, az ellenállóknál is felsorolják a klónozástól kezdve a sötét praktikákig a tényezőket, az egész olyan, mintha szörnyen pedálozna a film, hogy minél egyértelműbben magyarázza a bizonyítványt, miszerint bizony az öreg visszatérése nagyon is illik a képbe. És hát persze univerzumon belül ez igaz is, de ha a filmsorozat nézőjeként állok hozzá, akkor szerintem kilóg a lóláb. A másik, ami miatt érzékenyebben veszem a dolgot, hogy pl. az OT esetében felhozott hasonló megalapozatlan fordulatok sokkal inkább személyes drámák. Olyanok, amik a főszereplőket és az ők kapcsolataikat érintik, de nagyobb léptékben nincs jelentőségük. Pontosabban pont az érintett karaktereken keresztül lesz jelentőségük, mivel ezek a szereplők formálják részben a galaxis sorsát. És ilyen Rey származása is, emiatt rombolja az nekem jóval kevésbé a ST egységességét, mint Sidious. Kiderül, hogy Luke Vader fia? Durva, de ez nekik fontos elsősorban, meg nekünk nézőknek nagy fordulat. Vader tudta, Sidious tudta, Yoda és Kenobi tudta. Mi nem tudtuk, mi Luke-kal együtt éltük meg a dolgot, de ez nem igazán írt át semmit a galaxis korábbi történésein belül, ami fontos lenne. Ugyanez Leia és Luke kapcsán, ott is csak ők nem tudták mi van, de ez az egész még annyira se érdekelte Lucas-ékat, hogy Leia kapcsán is kezdjenek már valamit azzal, hogy Vader lánya. Erre csak 40+ évvel később egy regényben került sor. A filmben még csak szóba se kerül, kutyát se érdekli. Ezzel szemben a ST-ban úgy lapul meg a háttérben a 7-8-ban Sidious, hogy közben bizonyos szálakat ő mozgat. Az ő túlélése nemcsak X vagy Y szereplő életében fontos, de a galaxis sorsát is ez határozza meg. Ráadásul ez nem egy sokaknak ismert dolog, amit csak pár főszereplő tud meg nagy fordulatként, velünk nézőkkel együtt, hanem ez az összes addigi szereplőnek ugyanúgy egy semmiből jövő csapás. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak Sidious tér vissza, de vannak itt sith csatlós susogó szellemek meg majomszerű sith rabszolgák is, illetve egy gigantikus csillagromboló flotta, mindegyiken egy külön halálcsillag pusztítóerejű szuperfegyverrel. Sidious sérüléseiről: Nekem nagyon nem jön be az az álláspont, hogy ő eleve olyan ronda volt, csak eltorzította magát az Erővel, hogy szebb legyen. Leginkább azért nem, mert így a jedik még nagyobb hülyének vannak beállítva, hogy még annak ellenére se tűnt fel nekik a azon, hogy folyamatosan az Erőt kellett használnia még ahhoz is, hogy kinézzen valahogy. Ráadásul ott a már itt is felmerülő kérdés, hogy a sith-ek előtt minek takargatta volna a valódi arcát. Pláne úgy, hogy ott volt rajta a csuklya. Eltorzítja az arcát, aztán még a ruhával is elfedi? Ha tudta volna variálni a kinézetét, akkor a nem sith csatlósai előtt felesleges lett volna a csuklya, mutathatott volna másik arcot, úgy tuti nem ismerik fel. Amúgy se tetszene, ha egy ilyen fontos részlet nem derülne ki a filmekből, de még a sorozatokból se. Az teljesen logikus és jól működik, hogy Windu ellen sérült meg. Ő meg hagyta, mert kapóra jött neki Anakin kapcsán is, és a jedik besározása kapcsán is. De az, hogy eleve úgy nézett ki... Miért, mi a franc történt vele korábban? Miért nem tudjuk meg, hogy csak álca volt a normál emberi kinézet? Eleve, minek lett volna szüksége álcára. Most az egy dolog, hogy mi a saját kis világunkban undorítónak látjuk az ábrázatát, na de egy olyan világban, ahol mindenféle bizarr kinézetű lények szaladgálnak, nem hiszem, hogy kirívóan ronda lett volna vagy bizalmatlanságot keltett volna. A sárga szemeit elég lett volna elfednie, hogy a jedik ne fogjanak gyanút, de ennyi. Történt vele valami, így néz ki, na bumm. Orn Free Taa-t se hiszem, hogy nagyon akadályozta volna a politikai pályájában, hogy finoman szólva sem épp hétköznapi twi'lek kinézete volt. Boss Nass ugyanez a gunganeknél. De Maunál se érdekelt senkit miért szaladgál műlábakkal.

Inkább én is ilyen kisebb-nagyobb dolgokra, nyomokra gondoltam, nem valami nagyobb leleplezésre.

Hmm, annyira jó lenne, ha legalább picit sikerülne megőrizni a tárgyilagosságot, vagy ha már szubjektív vélemény hangzik el, akkor az nem ilyen általános igazságkénti kinyilatkoztatások formájában érkezne. Amennyire eddig észrevettem, folyamatosan törlik az ellenőrzésnél. Ma reggel például a friss feltöltések közt ott volt valami gagyibb minőségűnek jelölt verzióban, de nem sokkal később már az se volt fent.

Főképp úgy, hogy ekkoriban még az ÚK simán abban a tudatban élt, hogy a legnagyobb fenyegetést a birodalmi maradvány jelenti. A Birodalomból kiindulva pedig Thrawn volt tán a legmagasabb rangú és jelentőségű figura, aki még ekkor valószínűsíthetően életben volt, ráadásul dörzsölt és nagy stratéga hírében állt. Ha valakit, akkor őt tuti érdemes volt keresni és lekapcsolni, kiváltképp, mert egy ismeretlen területre bóklászott el, ahol ki tudja milyen lehetőségei vannak, kontrollálatlan körülmények közt tehet bármit. Azt sem tartom kizártnak, hogy az ER első nyomainak felfedezése is ehhez a nyomozási szálhoz kapcsolódjon. Feltéve, hogy ezt nem lőtte már el valamely könyv vagy képregény. A lekku problémás, de arcra egyébként rendben vannak, sőt inkább az élőszereplős változatot mondanám idősebbnek. Hmm, most, hogy mondod. Lehet részben ezért nem áll nekem össze valahogy a csajszi testalkata. Ez is okozhatja, hogy a szememnek jóval kevésbé nőies, mint volt korábban bármely alkotásban, picit ilyen súlyemelős vagy küzdősportos beütése van ennek feltolt övnek. Hú, ne is mondd, én is. Remélem meg is fognak magyarázni szépen mindent, annak ellenére is, hogy egyelőre egy rövid és limitált szériáról van szó. Remélem ez nem azt jelenti, hogy Ahsokával kapcsolatban letudnak ebben mindent, hanem épp azt, hogy nem akarják túlnyújtani ezt az alkotást, mert még máshol is szánnak neki szerepet. Apropó, arról van eddig hivatalos infónk, hogy egy togruta meddig szokott átlagosan élni? Illetve, hogy idősebb korukban mennyire "kophatnak" meg?

Vader szerintem egyértelműen csalódott a sötét oldalban, még akkor is, ha a megtérését nem ez és a kiábrándultság okozta. Nem tudom mennyire gondolta át a dolgokat az évek során, de sok érdemi dolgot nem kapott a sötét oldaltól. Padmét nem sikerült megmenteni, se feltámasztani, azt a fajta örök életet se érte el, amire tán számíthatott, amikor Sidious ígérgetett neki, saját magát se tudta meggyógyítani, egy páncélba zárva töltötte le az egész életét. Ráadásul ez utóbbi jelentősen befolyásolta az erejét is. Nem tudom pontosan mennyit fejlődött az Erőhasználatban, lehet nagyobb hatalomra tett szert az Erőben, de kívülről úgy tűnt, hogy kanyarban sincs ahhoz képest, ahol a sérülései előtt tartott. Ahhoz képest meg pláne nem, amekkora potenciál lehetett volna benne. Nyilván nem volt így sem kispályás, de a Kiválasztottként nagyságrendekkel komolyabb képességekre és hatalomra volt hivatott, mint ameddig eljutott. Azóta meg tudjuk mit ért el egy Sidious. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a galaxisban sem volt akkora hatalma, 23 éven keresztül "csak" tanítvány lehetett, aki tudtommal a közelében sem járt annak, hogy átvehesse az öreg helyét. Azért Vader nagyon nem erre számított, emlékezzünk csak mit mondott Padménak, hogy ő már akkor azt hitte bármikor legyőzheti Sidious-t. Oké, hogy elbizakodott és elvakult volt, Palpi erejét meg képtelen volt még reálisan felmérni, de azért tuti nem arra lőtt, hogy majd utána 20+ évig egy kifutó lesz. Pláne úgy, hogy bizonyos esetekben Tarkinnak is volt akkora szava, mint neki. Aki azért mégiscsak egy Erőérzéketlen nímand katonatiszt egy sith nagyúr szemében. Sidious meg még 30 évvel később is fenyegette a galaxist és kis híján ő lett az ura. Ja, és végül az utolsó csepp az lehetett a pohárban, hogy Sidious az első adandó alkalommal hátba szúrta volna és lecserélte volna Luke-ra. És ebben nem is az a fő kellemetlenség, hogy a mestere elárulta, mert ilyen ez a sith élet, erre még önmagában talán számíthatott is. De az, hogy egy olyan Luke-ra akarja gondolkodás nélkül lecserélni, aki akkor még csak pár éve hallott egyáltalán az Erőről... Gyakorlatilag egyetlen dolgot tudott felmutatni a srác, fiatalabb és egészségesebb volt Vadernél, ennyi. Emiatt pedig már lazán le is váltotta volna a Kiválasztottat. Ez eléggé "beárazza" Vader jelentőségét és helyét a képletben. Egyébként ez a fajta csalódottság ugyanúgy igaz lehetett Benre is, bár nem tudom ő mennyire volt erős Luke-nál, mennyivel lett beljebb a sötét oldalon. Meg Mault is fel tudnám hozni, akinek a túlélése a sötét oldal által gyakorlatilag csak tébolyt és szenvedést hozott számára is. Ventress-nek hasonlóképp. Persze ők Yoda szempontjából talán irrelevánsak. Ha jól rémlik, eredetileg (angolban) nem volt ennyire személyekre kihegyezve a dolog, inkább a jelenségre utalt Yoda. Hogy ennek mi lehetett az alapja, azt nem tudom pontosan, de 800+ év alatt azért bőven láthatott és hallhatott egy 's mást. Akiről mi is tudhatunk, az Dooku. Az Ep.2-ben arcoskodott, hogy minden jedinél erősebb lett, aztán Yoda elől hamar menekülőre fogta, mert rájött, hogy esélye se lenne. Később pedig Anakin is zsebre tette, ráadásul Sidious rögtön el is árulta és kivégeztette. Ez utóbbi mozzanatról Yoda legfeljebb az Erőn át értesülhetett, de ha ő csak annyit is tudott, hogy Anakin megölte, a CIS elbukott, Sidious új tanítvánnyal fordult rá a nagy terv bevégzésére, akkor ebből is látszik, hogy Dooku biztosan nem ezért állt át és rendesen hoppon maradt. Ráadásul a gróf kudarcának több szempontból is aktualitása volt, hisz egyrészt Yoda volt a mestere, másrészt a sötét oldalon meg Sidious, harmadrészt nem is sokkal a beszélgetésük előtt történt a bukása.

Ez egyáltalán nem biztos. Ha a Mando után is vagyunk, megtalálhatták már a sorozatban Thrawnt és Ezrát, csak lehet az admirálissal nem sikerült lezárni az ügyet és elmenekült, a többiek pedig szétválva keresik. Persze ez is csak egy opció, lehet több is, több olyan is, ahol már megtalálták őket.

Annyira az emlékezetébe fúrta magát az első találkozásnál, hogy meg kellett javítania, hogy azóta mindig eszébe jut a dolog.

Megnéztem az Új mutánsokat, nekem abszolút kellemes csalódás volt. Nem mondom, voltak benne igencsak bizarr dolgok és bizonyos részei erőltetettnek is hatottak, de szerintem összességében jól sikerült. Mondjuk az X-Men filmek átlagához nem ér fel, de pl. a Rozsomákos külön filmeknél (mindháromnál) nekem jobban bejött. Nem tudom akarják-e folytatni, vagy ez most akkor része-e már az MCU-nak vagy mi a terv, de látok fantáziát a karakterekben. A mondanivaló és az üzenet elég szájbarágósra sikeredett, illetve nem is túl eredeti, de egyébként az is rendben volt. Lehetett volna hosszabb a film, úgy jobban el lehetett volna mélyíteni pár szereplőt. Nekem így sokszor túl rohanós volt a dolog, mintha minél hamarabb le akarták volna zavarni az egészet. Pedig ennél azért jobb ötletek voltak benne, amiket sokkal jobban ki lehetett volna aknázni. Ja, és elég hamar kifejti hatását, hogy a Disney-é lett a Fox, legalábbis ezt a csajszit nem igazán tudtam hova tenni benne. Vagyis szimpatikus volt a karakter, csak nagyon fura volt a megjelenítése.

A 9 végén még vonakodott odaadni magát a karcos leányzó.

Számomra igencsak közel van egymáshoz a két film, nehezen tudnék dönteni közülük melyik tetszik jobban. A RO-t hiába néztem meg már annyiszor, számomra az eleje továbbra is nagyon kaotikus és rossz ritmusú. De az egész filmen azt érzem, hogy mélyről indul, fokozatosan építkezik, a végére pedig egy hatalmas katartikus SW élménysorozatba torkollik. Csak valahogy hiába ér el óriási magaslatokba, mindig úgy fejezem be, hogy ez egy igazi mély SW élmény volt a legjavából, amikor legközelebb újra leülök elé, akkor van egyfajta kesernyés szájíz, hogy majd újra el kell jutni odáig, amit addig látok, az meg annyira nem klappol. A Solo nekem nem ér fel olyan magasságig, nincsenek benne számomra olyan libabőrös csúcspontok, mint a RO-ban, viszont az egész film sokkal konzisztensebb élményt nyújt. Nem fogom a fejem, kapkodom a levegőt, keresem az állam vagy törölgetem a könnyeim, de az elejétől a végéig élvezem, vigyorogva nézem végig, lelkesen a teljes filmet. Összeáll az egész, nem markol nagyot, de azt stabilan és magas minőségben hozza. Nem feltűnő és nagy dózisokban árasztja el az embert a nagybetűs SW momentumokkal, hanem finoman apránként adagolja az utalásokat, a hangulatot, azokat a motívumokat, amik átszövik a kalandokat, és amiket talán csak egy rajongó érthet meg. A nagy csúcspontok és a Saga sztorijára gyakorolt nagyobb hatás, illetve az ebben mutatott bátorság miatt a RO felé hajlok, de a Solot is nagyon ott érzem a nyomában. Főképp, ha azt nézem, hogy milyen szálakat indított el, mekkora lehetőségeket teremtett új irányokra az univerzumban, milyen új karaktereket tett le az asztalra.

Szerintem nem feltétlenül kell ahhoz egy zeneszerző, hogy egy teljes filmsorozaton átívelően szépen összeálljon egy jól működő zenei paletta. Pont az itt példaként felhozott HP olyan, hogy nekem semmi bajom nem volt zeneileg a szériával. Volt pár furcsa stílusú betét, ami elsőre meglepett, de összességében teljesen rendben volt nálam, amikor abból a világból hallgatok zenei válogatásokat, mindig többféle alkotó munkája is bekerül a csomagba. Az olyan klasszikus témák pedig, mint például Hedwigé, ugyanúgy végigkísérik a filmeket, hiába történt személyi változás közben. De még ha abból is indulunk ki, hogy egységes világ, legyen a filmeknél egységes a zeneszerző is, valójában nem tudjuk mennyire lesznek ezek összefüggő filmek. Az 100%, hogy egy olyan univerzumban játszódnak majd, ahol az alkotók kiemelt figyelmet szentelnek a koherenciára és egységességre, ettől még kaphatunk stílusukban, fókuszukban, hangulatukban merőben más darabokat. Sőt, ez kifejezetten valószínű is. Szóval John Williams felhozható példaként, ugyanakkor ő tényleg a Sagához írta végig a zenét, ami egy nagy összefüggő történet. Ehhez képest az újabb filmek közül jó pár simán kilóghat a sorból, ahogyan tette azt a Solo is, illetve félig-meddig a Rogue One. Ilyen esetben pedig azt tudom mondani, hogy ahogy ezeknél, vagy épp a Mandonál is (hiába sorozat) tök jól működtek az eltérő koncepciók, úgy a filmeknél is ülhet ez. Az egyedi stílushoz és hangulathoz, melyet egy-egy film képviselhet, hozzátartozhat a zene is. De természetesen attól se dőlnék a kardomba, ha egyvalaki vinné végig a filmeket. Az más kérdés, hogy mennyire bírná a tempót, mennyire tudna kellően kreatív lenni és változatos zenei motívumokkal előállni. Amúgy Ramin Djawadival mi újság? A GoT esetében szerintem csodákat tett le az asztalra, ráadásul az is egy nagy, összefüggő és sokáig tartó eposz volt.

Na egy ilyet nagyon szívesen fogadnék.

Idézőjelbe kellett volna tennem. Nem az a lényeg, hogy konkrétan nácik vagy sem, de a szellemisége ugyanaz volt az egésznek. Nagyon régóta a könyökömön jön már ki ez a toposz, hogy vannak a gonosz németek/oroszok, és akkor ellenük lehet a nagy erkölcs bajnokainak hősies csatákat vívni, természetesen egy teljesen fekete-fehér világban. Az MCU-ban is ezért nem szeretem se az Amerika Kapitány filmeket, sem magát a karaktert. Szerencsére ott azért a Hydrával egy jócskán "szemét nácik, mocskos fritz-ek" narratíván túlmutató érdekes és izgalmas szervezetet sikerült végül összerakni, bonyolult viszonyrendszerrel, mélyen beleszőve a világba. Később pedig Rogers karakterét is árnyalták, bár még így is elég hátul van a listámon. De nem akarom összemérni a két dolgot, a MCU-től függetlenül nem láttam akkora fantáziát és jelentőséget a WW esetében a gonoszakban. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy egy újabb amerikai propagandafilmet látok, csak most egy szuperhős csodanővel. Pláne kellemetlen volt ez az érzés 2017-ben, amikor már tucatnyi olyan képregényfilmen voltunk túl, ami komoly témákat feszegetett, érdemi mondanivalója volt, újszerűen hatott. Csodát messze nem vártam volna, de egy klisélistán történő módszeres végigiterálásnál azért többre számítottam. Még, ha a látvány és úgy összességében a kivitelezés magas szintű is volt.

Vagy visszamegy fűszercsempésznek. Amúgy ez mindig is egy izgalmas témakör volt, ami érdekelt volna, hogy mi történik az ilyen harcokhoz hozzászokott figurákkal, akiknek ez az életük, békeidőben. Ezt eddig talán csak a TCW pedzegette egyszer-kétszer, amikor Ahsoka beszélt erről Anakinnal. Valamint a ST-ban megemlítik Leia kapcsán is néhányszor ezt a furcsa többes szerepkört. Azt is látjuk, hogy végül Han is visszatér ahhoz, "amihez ért", de Leia is csak az Ellenállás tábornokaként köt ki. Jó lenne látni egy olyan alkotást, ami ezzel részletesebben foglalkozik, fejtegeti egy-egy szereplő kapcsán a dilemmát, a szenvedést, ahogyan keresné a helyét a világban, de nem találja. Poe ráadásul szerintem alkalmas figura is lenne rá, mert eleve elég színes élete volt, vagány és belevaló fazon, de szeret a maga ura lenni, nyughatatlan, miközben arra is rájött, hogy a nagyobb jóért kell cselekedni. Kellően színes és izgalmas karakter, akiben a ST bőven hagyott még potenciált.

Erre egyelőre leginkább Jacen korából tudnánk következtetni egyelőre. Elég fiatalnak tűnik a srác, illetve az összes többi látott szereplőn se látszik, hogy olyan sok év eltelt volna. Tudom, hogy ezekből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de ha tippelnem kéne, inkább azt mondanám, hogy előtte. (Ahsoka is még a lekkurövidítéses szépítkezése előtt van. )

Az igazat megvallva, én eleve nem értettem ezt az óriási hype-ot körülötte. Sokaknak tetszett az első rész és több helyről hallottam, hogy a DCEU azzal a filmmel talált rá a helyes ösvényre, de én már akkor is úgy véltem, hogy ha az lesz a követendő út, akkor folytatódni fog az igencsak sanyarú sorsa ennek az univerzumnak. Szerintem egy klisékkel teli, minden eredetiséget nélkülöző, szirupos "mi vagyunk a nagy amcsik, akik lenyomunk mindenkit, pláne a mocskos nácikat" alkotás lett, amiből hiányzott a szív és lélek, az igazi tartalom és mondanivaló. Kíváncsi leszek milyen lesz a folytatás, de ha az előzőtől annyira el voltak ájulva, ezt meg még ahhoz képest is lehúzzák, akkor sok jóra nem számítok. Az meg különösen aggályos lehet (ha tényleg olyan félresikerült), hogy a rendezője SW filmet kapott. Reméljük nem arról van szó, hogy az ilyen kaliberű franchise-ok nagy falatok már neki.