Jump to content

pb69

Tag
  • Content count

    3816
  • Joined

  • Last visited

Community Reputation

724 Nagyon kedvelt

About pb69

  • Nem
    Férfi
  • Lakhely
    Bp.

Recent Profile Visitors

6125 profile views
  1. pb69

    Marvel

    Nagyon kihegyezed a csettintésre, csak ezzel az a hatalmas probléma, hogy a Ragnarök a csettintés előtt volt. A másik, hogy a végjáték azért kimozgatta a karaktereket a megtört vegetálásból, pont ez volt az egész film hosszadalmas felvezetésének a lényege. Hogy mindenki felfogta, hogy mégis van esély, mégis megmenthető a világ fele, szóval össze kell szedni magukat és cselekedni. Thor erre nem igazán volt képes, pont Thor. Elnézést, de azért a 90-es évek Bruce Willis-sablonjától kicsit értelmesebb megközelítést várnék el egy ilyen univerzumtól a 21. században. Főképp, hogy Thor nem vmi alvilági gengszter, zsernyák vagy exbűnöző, de még csak nem is ember, hanem kvázi egy isten, a népének vezetője, egy uralkodó. És nem csak úgy odakerült, miközben alkalmatlan rá, hanem több film szólt arról hogyan is vált méltóvá minderre. És ezért nem állja meg a helyét az, hogy őt a Mjölnir választotta és belül nem az, akinek lennie kéne. Hát már hogyne lenne az, erről szólt eddig minden. Az apja kitagadta, elátkozta, a kalapácsát is elvette tőle. Csak úgy szerezhette vissza, hogy méltó lett rá, hogy bizonyította alkalmasságát a trónra. Egy ilyen karakternél nem hiszem, hogy Bruce Willis-féle analógiákat kéne vonni. De Hant sem tartom jó referenciának, mert totál más a 2 szereplő alapja és kiindulása. Han is csak egy alvilágból felkapaszkodott tucatfigura, aki már eleve nem volt egy erkölcsi etalon. Ráadásul a sorsa is másképp alakul, és amúgy messze nem olyan hullámzó az ő útja, mint sokan látják vagy láttatja a film. Ezt majd Han topikjában kifejtem. Anakin már sok szempontból jó példa lehetne, csak ő meg soha még csak meg sem közelítette azt a morális szintet, amit Thor már az 1-ben elér. De egyébként ebben az egész Thor-mizériában szerintem annyiból elbeszélünk egymás mellett, hogy nekem nem elsődlegesen in-universe van akkora bajom a karakterrel. Az se különösebben tetszik vagy áll össze, de azt még el tudnám fogadni, ha rendesen megalapozták volna. Amit már nem vesz be a gyomrom, az a tálalás. Thor viselkedik, ahogy, de ez egyrészt sehogy nem volt felvezetve. A Ragnarökben már az első jelenetben egy kretént kapunk, de miért? Semmi nem indokolja, hogy Űrlordként viselkedjen Thor. És ez a bohóckodás utána már végigkíséri mindenen, ami nem is mindig abban nyilvánul meg, hogy hülyén viselkedik, hanem hogy az egész körítés arra van felhúzva, hogy ökörködjenek. A Ragnarökben tudjuk mi történik Odinnal, Asgarddal, Thor népével, tudjuk ki Hela és miket művel, ebbe nagyon nem fér bele az, hogy egy hahotázós vígjátékot kapjunk, főszerepben azzal a Thorral, aki mindezen események centrumában áll, és aki a legnagyobb hős, egyben egyik legnagyobb elszenvedője a bulinak. Ez nyilván igaz a Thanos-szálra is. Azt, amilyen mostohán az alkotók bánnak Thorral, legjobban a végjátékban felmutatott külseje mutatja. Már eleve csak azért adnak neki ilyen testet, hogy viccet csináljanak belőle és gagyi poénokat lehessen elsütni ennek kapcsán. Ugyebár Bruce Willis, Han vagy Anakin stb. nem részesül ilyen "kitüntetésben". De ha már így is van, Thornál is megvan a fordulópont, amikor újra átélhet pillanatokat, és minden adott hozzá, hogy tényleg "visszatérjen", sőt az ő szemszögéből nézve ez meg is történik. Mégis megmarad apucitestben és csak szerencsétlenkedik a nagy csatában. Ezt mégis mi indokolta? Ha meg is táncoltatták a lecsúszásban és trógerségben, miért nem lehetett méltó módon visszahozni a végére? Azért, mert neki eleve azt a szerepet szánták, hogy ő legyen az udvari bolond. És ha vki úgy látja, hogy ez benne volt Thor karakterében, nemcsak ez a sors, hanem hogy ezt így ábrázolják, akkor nyilván nincs jogom ezt a véleményt megkérdőjelezni, viszont belátni továbbra sem tudom. És eddig nem is volt rá érv, ami alátámaszthatta volna.
  2. pb69

    Marvel

    Egyáltalán nem olyan volt, mint az Endgame-ben. Az igaz, hogy laza figura volt, hebrencs, kalandvágyó, aki folyton kereste a harcot. Öntelt és mindig tettre kész. Egyrészt egy igazi partiállat, más szempontból viszont arra törekedett, hogy a hatalmuk és tekintélyük minél nagyobb legyen, rend és fegyelem legyen a világokban. Határozott volt és kemény, nem tűrt ellentmondást, az uralkodást ilyen szinten kifejezetten komolyan vette. Megvolt a bohókás oldala, de nem egy komolytalan bohóc volt, aki fullba nyomja a kretént. Mára már önmaga paródiájává vált. Kb., mint amikor Loki játszotta Odint. Szépen néznénk ki, ha minden karakter visszajutna oda, ahonnan elindult, sőt sokkal mélyebbre. Többek között azért vagyunk túl ennyi filmen és történésen, hogy a karaktereknek is legyen értelmes ívük és fejlődésük. Ez alapján még az sem lenne elfogadható számomra, ha egy ugyanolyan Thort kapnánk, mint a bemutatkozásakor, hiszen több évnyi karakterfejlődést hajítanánk a szemétbe. Így meg aztán pláne értelmetlen, hogy egyik pillanatról a másikra egy totál más stílusú és személyiségű figurát kapunk. Egyébként az 1. résszel szemben az is egy hatalmas különbség, hogy ott Thor nem önmagában vicces meg vicceskedik, hanem egy vicces szituációba kerül. Maga a szürreális helyzet adja ki a legtöbb poént, de Thor alapból nem egy poéngyáros figura, még ha meg is van a magához való humora. Ez nagyon fontos különbség. A Ragnaröktől kezdve viszont ő maga lett a humorforrás. Már egyáltalán nem arról van szó, hogy vicces szitukba keveredik, hanem teljesen mindegy hol van és mit csinál, fossa magából a poénokat. Akkor is, amikor épp a nővére irtja a népét és családját, akkor is, amikor Thanos teszi ugyanezt, és akkor is, amikor a "világvége" után meglenne a lehetőség a javításra.
  3. Egyrészt, egy filmes sorozatot nem lehet úgy "folytatni", hogy valójában ehhez kapcsolódó könyveket folytatnak. Teljesen más a két formátum, ráadásul a filmnézők többsége nem olvassa a könyveket, még a franchise-hoz tartozóakat sem. Elég megnézni pár statisztikát, hogy pl. a Harry Potter, Gyűrűk Ura, Trónok Harca stb. esetében hányan olvasták a könyveket. Arról nem is beszélve, hogy ezeknél azok az alapművek, míg a SW kifejezetten filmes eredetű. Alapból elmondható, hogy az emberek egy adott franchise-nál az eredeti médiumon kívüli műveket jóval kisebb mértékben fogyasztják. Ha "könnyebben emészthető" a kiterjesztés (pl. film vagy sorozat), akkor még könnyebben le is csapnak rá, de fordítva már sokkal kevésbé jellemző. A képregényfilmeknél is egyre gyakoribb, hogy az alapműveket nem ismerik. De ha megnéznénk, hogy a Vajákat hányan olvasták a Witcher-fanok, vagy a Mass Effect esetében a könyveket és képregényeket, akkor igen kis arányhoz jutnánk. Mindez hatványozottan igaz, ha ezek az alkotások nincsenek is hivatalosan kanonizálva. De mindezektől eltekintve is nagyon vadregényesen hangzik az a koncepció, hogy egy franchise-nak lejön majd egy tucat része, aztán egy másik médiumot használva folytatják, majd visszatérnek az eredeti hordozóra. És itt nem arról beszélünk, hogy elmesélnek közben pár mellékes kalandot, hanem a főcselekményről és világról. Másrészt, ezeknek az EU-s műveknek a minősége igencsak széles skálán mozog. Továbbá nincsenek is összhangban egymással. Ennek megfelelően önkényesen kellett volna belőle válogatni műveket, amiket kanonizálnak és azokat folytatják, míg a többit eldobják. Ennek nem lett volna sok értelme. Meg itt nem is csak egyedi művekről van szó, hanem ezek összefüggésben vannak egymással, viszont amennyire én tudom, minőségük nem az alapján alakult, hogy mennyire konzisztensek. Márpedig a kánonnak nem szabad komolyabb ellentmondásokat tartalmaznia, így ha beemelnek műveket, akkor olyat már egyet sem nem hozhatnak be, ami ezek közül bármelyikkel ellentmondásban van. Így kieshet egy csomó jó alkotás. Ugyanakkor, ha meg van egy sorozat, aminek mondjuk valamely középső része kiválóan sikerült, akkor ha nem akarod kihagyni, akkor be kell húznod az egész szériát, hiszen úgy áll össze egésszé. Akkor is, ha a többi része nem olyan jó, vagy egyenesen rossz.
  4. pb69

    Marvel

    Ennél részletesebb válaszokhoz szoktam Tőled.
  5. Hát az egyszer biztos, hogy nagyot szólna
  6. pb69

    Marvel

    Akkor úgy tűnik egyedül leszek a véleményemmel, de ha folytatják a karakter kilúgozását és tovább erőltetik ezt az új irányt, akkor én nem örülök ennek. A Ragnarök számomra egy borzasztó "élmény" volt, a VH első felvonása egész jól sikerült Thor szemszögéből, a másodikra már megint bohócot csináltak belőle. Őszintén szólva, nem értem miért kellett egy már meglévő és működő karaktert beáldozni azért, hogy egy udvari bolondot emeljenek be az univerzumba. Már azt sem értem miért volt egyáltalán szükség egy újabb ilyen figurára, miközben egyre több filmbe került be egyre több hős, akik közül ott van pl. egy Űrlord, Hangya vagy Mordály, de rajtuk kívül is tele van az egész MCU vicces és vicceskedő szereplőkkel, mindenféle szubzsáneréből a humornak. De ha már kellett is egy ilyen, akkor miért nem lehetett beemelni egy újat (akár egy másik kiírásával, ha attól tartottak, hogy túl zsúfolt lesz valamelyik film), de ha ezt se, akkor is miért pont Thorral lépték ezt meg? Vasembert vagy Amcsi Kapitányt is untam már kicsit, hiába nagy kedvencem előbbi. Ilyen téren megértem, hogy kiírták őket, de náluk legalább konzisztens és hiteles maradt minden, egyik oldalon egy erős karakterfejlődéssel vegyítve. Thort meg lényegében a Ragnarökre lecserélték, kaptunk helyette egy totál másmilyen figurát, egy totál másmilyen tálalásban. Először úgy voltam vele, hogy jó, ez a film most ilyen, ennek a hangulata kedvéért kifacsarták a karaktert, nekem nem jön be, de majd visszakerül minden a helyére. Fel is csillant a szemem a VH1-nél, a 2 elején is megmaradt a lelkesedésem, aztán utána csak újfent pofán csaptak vele, hogy Thor lett a legnagyobb gagje a filmnek, és semmi más. Pedig reménykedtem, hogy nem ezt a koncepciót viszik tovább, de lehet hiába.
  7. pb69

    DC

    Ez oké, de attól, hogy valami kevésbé kaka, mint a többi, attól még az. Volt benne pár jó poén, voltak jobb részei, de összességében egy semmitmondó, unalmas, klisés giccsparádé volt. Ilyen karaktterekkel, történettel és stílussal max. 10 év alattiaknak nyújthatott bármilyen újdonságot vagy szolgálhatott némi tanulsággal. Másoknak max. egy középfos alkotás, amin el lehet szórakozni, de ennyi. Ezzel a szinttel meg az a baj, hogy ennél egy ilyen Warner-DCEU vonalnál sokkal többet várna az emberfia.
  8. pb69

    Sport

    A szerencse kicsit naiv feltételezés. A szerencséjéhez az kellett, hogy beküldjék a SC-t, valamint az, hogy pont akkor küldjék be, amikor ő a pálya legjobb szakaszán van. Eleve nem lennék abban biztos, hogy egy ilyen esetnél elkerülhetetlen lett volna a SC, de oké, hát beküldik. Az viszont már-már tényleg csodaszámba megy, hogy pont annyit sikerült ezzel a döntéssel várni, amíg Ham a 3. szektor közepéhez ért. Nem 10 másodperccel hamarabb, és nem is 10-zel később, pont akkor, amikor Ham nyer vele a legtöbbet és Bottas veszít rajta leginkább. Nem furcsa ez? Ráadásul Silverstone-ban... Szeretném azt hinni ezekre, hogy véletlenek. De ha visszagondolok a F1 történelmére, amióta Ham a mezőnyben van, túl sok az ilyen "véletlen". Annyira sok, hogy az már egyenesen naivitás, ha vki elhiszi, hogy ez mind csak szerencse. Az eső kapcsán igazad van, na az szerencse kérdése. Amikor tavaly a szezon kritikus szakaszában rendre szinte minden olyan futamon, ahol a Ferrari erőből lenyomhatta volna a Mercit, eleredt az eső, na az mázli volt, nem más. Az, hogy a SC-t kérdőjeles módon pont neki a legjobb időzítéssel zavarják be a pályára, az nehezen értelmezhető puszta véletlennek. Főképp a múlt ismeretében.
  9. pb69

    Sport

    Na, hát csak összecsalnak egy újabb győzelmet Hamiltonnak? Még jó, hogy olyan visszafogottan és szerényen nyilatkozott arról, hogy nem a szél hordta össze a címeit. Jobban járnék a Federer-Djoko meccsel, csak azt még nézni is parázom, nagyon szurkolok az "öregnek".
  10. pb69

    DC

    Shazam: egy újabb moslék a DCEU boszorkánykonyhájáról. Megint sikerült egy szintalatti gagyit letenni az asztalra, szörnyen erőltetett humorral. Azért "jó", hogy a DC elkezdte nyomni ezt a vicceskedő vonalat, mert így még könnyebben össze lehet hasonlítani a MCU-val, és még szembetűnőbb mennyivel rosszabb ez az egész univerzum és az izzadságszagú vergődéseik. Kapunk megint egy ötlettelen sablonszuperhőst, aki igazából egy gyerek-Superman, az ő béta verziója. A film felében nézhetjük a szánalmas bohóckodásait, mint a képességeivel bánni nem tudó, azokat nem ismerő csetlőbotló szerencsétlen. Ez kb. a szuperhősös paródiafilmek színvonalán mozog, ebből is a rosszabb fajtából. Aztán a másik felében persze hirtelen tényleg ő a nagy hős, aki lenyom minden gonoszt és megment minden jót. A színésznek pedig lehet ez volt megírva, de ez a ripacskodás bántó volt a szemnek és a fülnek. Történet valójában nem volt, pontosabban szuperhősös szempontból nézve. Komolyan mondom, arra jók ezek a DCEU filmek, hogy felértékelődnek mellette a MCU gonoszai. Rengetegen pattognak azon, hogy a rivális háza táján milyen ötlettelen és motiválatlan főgonoszok szaladgálnak, de a DC mindig el tudja érni, hogy visszasírjam még a leggyengébb negatív karaktereket is, bármilyen univerzumról legyen is szó. Ez a bibliai körítés a fő bűnükkel meg imádsággal is úgy hiányzott, mint egy telefosott zseb. Mennyire sikerült megint klisés és már kismilliószor megrágott és visszaöklendezett motívumokkal operálni? Ráadásul a film a saját szabályait és logikáját köpi szembe nem egyszer. Szóval a tényleges sztori Billy emberi sorsából rajzolódik ki, már amennyire kirajzolódhat a maga elnagyolt módján. Ezzel is csak az a baj, hogy már unalomig ismételt sablonokat pufogtat, a tálalás pedig szörnyen szájbarágós és gejl. Ez az egész alkotásra általánosan jellemző, hogy tolakodóan negédes és giccses. Erre a multikulti családra is nagy szükség volt, minden rassz képviselte magát egy házon belül, sőt még egy mozgássérültet is sikerült belepasszírozni a sztoriba. Hiányoltam egy meleg szereplőt, így csak Shazam cuki gesztusai és mozdulatai képviselték a melegfrontot a filmben. A látványvilág a jelmezektől kezdve, a szörnyeken át a semmitmondó helyszínekig gagyi volt. A cselekmény unalmas és kiszámítható, a humorvilág többnyire gyerekes. Volt pár jobban sikerült poén, a többi esetben kínosan feszengtem a székben. Kamukonfliktusok kamufeloldásai, mesterkélt történetvezetés. Egy gyerekmese komolyabb ennél minden téren, illetve azokból is hasonló tanulságokat lehet leszűrni. Nem vártam sokat ettől a filmtől, de azt is hiába.
  11. pb69

    Filmek

    És közkívánatra jön az új Maszk is, természetesen immáron női főszereplővel... Azért milyen érdekes, hogy Mulant mintha meghagyták volna olyannak, amilyen. Vajon mi lett volna, ha mondjuk Sophie Turnert vagy akár Liam Hemsworth-t castingolják a szerepre?
  12. pb69

    DC

    Ezért nincs manapság szinte semmi kreativitás az alkotókban, nagyrészt csak franchise-ok folytatásai meg adaptációk vannak, eredeti ötlet alig. Meg se adják a nézőknek az esélyt, hogy megszeressenek valami újat, mondván úgyse működne. Érdekes módon egy Mass Effect-hez nem kellett semmi alapmű, meg tudtak teremteni egy teljesen új univerzumot és sikeres lett. Vagy az íróknak nem kell képregényeket meg egyéb alkotásokat feldolgozni, mert tudnak sikeres világokat építeni. De anno pl. egy Lucas-nak se kellett már létező művet feldolgozni, csak inspirációt meríteni. Csak a filmesek lustultak így el, meg megy a biztonsági játék, ami szerintem nagyon rossz irány. És lehet mondani, hogy a szuperhősvilág más, de szerintem meg nem az, itt is lehetne újat alkotni, olyat, ami ha jól sikerül, akkor a nézők is zabálják. Csak ahhoz dolgozni is kéne. Ezt nem is igazán értem, én egyáltalán nem így látom az "X-univerzmot". Meg lehetett volna azt oldani, csak ésszel és ügyesen. De ha nem akarták volna, akkor maradhattak volna annál a koncepciónál, hogy földöz ragadtabb hősökkel dolgoznak, illetve az eredetieket úgy szabják át, hogy illeszkedjenek ebbe a koncepcióba. Azért Nolannél se csak Batman szerepelt, hanem egy csomó másik képregényes karakter, és be tudta őket tenni a világába, nagyon is jól működött az egész. Csak pont ezt a részt hagytad ki, ami miatt nem ellentmondásos. Ahogyan írtam is, az univerzumépítéshez vajmi kevés köze van egy karakter rasszának. Lehet változtatni, ha annak értelme van és szolgálja a jobb minőséget vagy a koncepciót. Csak úgy öncélúan változtatni, vagy mondjuk azért, hogy több ilyen vagy olyan "elnyomott réteg" kerüljön bele, na az már tényleg kockázatos és veszélyes. Mindenkit támadnak, nem ez a lényeg. Hanem, hogy pikk-pakk megszerették, nemhogy nem bukott meg miatta az X-Men, de a mai napig a legnépszerűbb karakter, Jackmant pedig nagy általánosságban imádják a szerepben. Nem. De ha egy olyan univerzumot akarsz felépíteni, aminek a döntő többsége az "űrben" van, mert nemcsak a Földből áll a világod, akkor elég gáz, ha 7 film után még mindig ott tartasz, hogy 99%-ban csak a Földön vagy. Ez olyan, mintha pl. a GoT-ban még 3 évad után is csak Deresben jártunk volna. Vagy a SW-ban az egész OT csak a Tatooine-on meg a Halálcsillagon játszódik. Jó filmek ettől még lehetnének, de az univerzumépítéssel sehol nem jártak volna.
  13. pb69

    DC

    Hú, ez nagyon nem igaz. Egyrészt, a szuperhős nem feltétlenül jelent egy már létező képregényhőst. Nem kell hozzá se képregény, sem pedig, hogy adaptáció legyen. Ki lehet találni új szuperhősöket is, illetve ha már létezőkhöz akarnának nyúlni, akkor se lenne muszáj képregényekhez. De ha már képregények, akkor is mi az, hogy "vannak fiszem-f@szom kiadók, de hagyjuk már"? Ahhoz, hogy valaki sikeres szuperhősös univerzumot építsen, szerinted mindenképp csak már eleve híres kiadóktól meríthet inspirációt? Arról már nem is beszélve, hogy a Marvel és a DC nem egyenlő a MCU és DCEU ágakkal. Lásd pl. a Marvel is felépített egy teljesen másik sikeres szuperhősuniverzumot az X-Menekkel, ez már önmagában mutatja, hogy lehet többféleképp. Sőt, a DC is tudott ilyet, mert a Nolan-féle Batman-trilógia fantasztikus lett. Simán lehetett volna abból kiindulni és tovább építeni azt az univerzumot. Meg volt ott egy V for Vendetta is, szintén baromi jó világgal. Ha nem mernek megváltoztatni egy karaktert, mert ettől fosnak, akkor nem is érdemelnek semmit. Egyébként pedig ezt már az eddigi filmek is bőven cáfolták. Csomószor eltértek a képregényes alapoktól mindkét oldalon, és semmilyen szinten nem ezen múlott, hogy siker vagy bukás lett-e az adott filmből. Pl. Thanos motivációit totálisan megvariálták és nem lett belőle lázadás. Abból sem, hogy a törpe Rozsomákot egy 188 centis színész játszik, sőt mindenki elismeri, hogy Hugh Jackman tökéletes választás volt. Vagy ellenpélda, legtöbbek szerint az Andrew Garfield-féle Pókember volt a leginkább karakterhű, mégse aratott nagy sikert. Vagy ha DC, csak meg kell nézni Aquamant, pont nem az látszik rajta, hogy a képregényekből akartak volna kiindulni. Nem értem, hogy az univerzumépítéshez mi köze van annak, hogy egy szereplő milyen rasszba tartozik. Ezen változtatni egy olyan jellegű dolog, aminek semmi köze az univerzumépítéshez és annak sikerességéhez. Ez más tekintetben problémás. Van vagy egy tucat Pókember, amiből van egy ilyen srác, aki ráadásul tudtommal nem is túl ismert. Pókember a popkultúrában 99%-ban egy fehér srác, Peter Parker, nyilván gyanús, ha a leginkább mainstream filmes vonalukba pont a kivételt pakolják bele, ráadásul pont egy ilyen kivételt. Erről jut eszembe, az élőszereplős Arielben állítólag egy feka csajszi lesz a címszereplő? Most ez megint mi??? Erről amúgy mi a véleményetek? Nem. Valóban Supermannel kezdtek, de nem folytatták ezt a történetet több filmmel. A BvS ugyan kapcsolódik ehhez, de jóval lazábban, mint egy tényleges folytatás. Ráadásul Batman a semmiből rögtön bekerül Sm mellé, és ugyanolyan főszereplője a filmnek. Szó sincs arról, hogy Sm főszereplésével kapunk filmeket, amikben megjelennek még más hősök is. Batman ilyen téren túl fontos szereplő. WW, Flash és Aquaman esetében pont az ellenkező a gond, ők érdemben nem is szerepelnek, csak cameo meg utalás van rájuk. Új helyszínt meg nem kapunk. A SS-nak meg semmi köze Sm-hez, de Batmanhez sem, itt is a Földön vagyunk. Igazából ez egyfajta spin-off, de rögtön 3.-nak ez jött. Utána adtak egy önálló filmet egy lényegében tök ismeretlen új karakternek. Majd jött egy csapategyesítő film. Olyan film egyáltalán nem készült, aminek akár csak első blikkre ne lenne köze a többihez. Meg ugye megint az, hogy szinte végig a Földön tökölődünk. Lement már 7 DCEU film, amik azért eléggé függetlenek egymástól minden tekintetben, mégis eddig 99%-ban a Földön jártunk. Ez hol univerzumépítés?
  14. pb69

    DC

    Nekem nagyon nem úgy jött le, hogy csak arról beszélnél. Először általánosan leírtad, hogy csak úgy lehet univerzumot építeni, ahogyan a Marvel tette. Utána meg azt, hogy a szuperhősös zsánerre gondoltál. Most már ott tartunk, hogy kifejezetten a DC-ről és Marvelről beszélsz. Ha a következő körre a DC-t is kivesszük belőle, akkor eljutunk oda, hogy ha egy marveles univerzumot úgy akarunk felépíteni, ahogyan a Marvel tette, akkor csak úgy lehet, ahogyan a Marvel csinálta. Ennek így tényleg nem látom értelmét. Amúgy a DC is egy szuperhősös világ, értelmezzék szabadabban a témáikat és akkor már nem lesznek olyan problémásak azok az alapok és szabályok. Többek közt ez is egy olyan dolog, amit lehet másképp csinálni, ők döntik el mennyire ragaszkodnak a képregényes sztorikhoz, illetve az alapokhoz hű karakterábrázoláshoz. Követhetik szorosabban a képregényeket, mint a MCU, vagy épp még annál is jobban eltérhetnek ezektől. Egyébként is ők választják ki kikből építkeznek és melyik műveket veszik alapul. Kismillió karakterük van, de egy-egy szereplőnek is van 80-féle változata, mindegyiknek egy rakat története. Nem érzem, hogy annyira meg lenne kötve a kezük. Miért ne tehetnék meg azt, hogy egy hősből indulnak ki, egy összefüggő sztorival csinálnak több filmet, közben egyre több más hőst és helyszínt behozva? Aztán mondjuk 4 ilyen film után készítenek pár spin-offot 1-1 előzőekben feltűnt karakternek, eseménynek, helyszínnek. Meg jön pár film, aminek látszólag semmi köze ezekhez, ezek közül lehetnek többrészesek is. Aztán majd később összekapcsolják a korábbiakkal. Ez is tök más recept lenne, mint a MCU esetében, de remekül fel lehetne építeni belőle egy nagy univerzumot.
  15. pb69

    DC

    Nem tudom mire vagy kíváncsi. Ennél már nemigen tudom konkrétabban leírni, hogyan lehet a MCU-tól eltérő módokon felépíteni egy hatalmas, szerteágazó szuperhősuniverzumot, amivel hosszabb távon lehet tervezni, sok-sok filmmel, amik nem feltétlenül kell szorosan kapcsolódjanak egymáshoz, illetve sok-sok külön sztorivonaluk is lehet. Lehet úgy, ahogyan a Marvel, hogy szinte teljesen önálló, 1-1 hőst bemutató filmekkel nyit, random figurák, random helyszínek, aztán jön velük egy csapategyesítő film, utána megint önálló karakterfilmek, de bevonva újakat, valamint egyre gyakrabban elejtve bennük utalásokat, közös elemeket. Majd újabb csapategyesítő film, és lényegében így tovább. De végig karakterközpontú megközelítéssel, 1-1 hős külön 1-1 történetszálát mindig filmen belül lezárva, de hősszinten folytatásokkal. Meg lehet másképp is csinálni, pl. sztoriközpontúan. Vagy a helyszínekkel játszva, azokat folyamatosan bővítve, egyre nagyobb területet megismertetve a nézőkkel. Lehet egy központi sztoriszál akár végig, sok-sok spin-offal, akár néha kiemelve 1-1 karaktert és nekik külön filmet szánni. Vagy egyáltalán nem muszáj ennyire explicit csapategyesítő részekkel operálni, azért a Bosszúállókban elég erőltetetten lett összeterelve mindenki. Simán lehetne, hogy főszálak futnának úgy egymás mellett filmeken át, hogy a hőseik nem is találkoznak, majd csak a végén. Erre jó példa lehet a GoT.
×
×
  • Create New...

Important Information