pb69

Pontosan tudjátok, hogy Talzin nekem eleve bőven sok és már csak az hiányzik, hogy életet is teremtsen. Ugyanakkor kíváncsi lennék rá, hogy ez az őt fenntartások nélkül elfogadóknak miért messzire kalandozás a többi mágiájához képest? Vagy miért lógna ki jobban a SW-ból, mint azok?

Nem tudom mennyire releváns ebben a topikban, ill. biztos előkerült már korábban. Az utapau-i Obi-Grievous párbajban a félkiborg fénykardjai igencsak érdekesek. Anakin és Obi-Wan markolatai egyértelműen felismerhetőek, de a másik 2 is ismerősnek tűnik. Ez megint egy olyasfajta igénytelen baki, mint Sidious-nál? Netán eredetileg úgy tervezték, hogy egészen ezen párbajig nála marad? Az Invisible Hand akcióban zsebre vágta őket, de nem sokáig voltak nála.

Nekem másképp jött le eredetileg. Yoda azt mondja, hogy Qui-Gon-nak sikerült visszatérni az Erőn át és elérte a halhatatlanságot, de nem mondja, hogy első és egyedüliként. Ebből nekem úgy tűnt, hogy Qui-Gon annak az útnak a feléhez jutott csak, amit később majd Obi és Yoda (valamint Anakin) végigjárnak. Egyáltalán nem utalnak arra, hogy Qui-Gon tanított volna nekik ebből bármit is. Azt gondoltam, hogy mindenki egyedül jutott el az Erőismeretének adott szintjére és Qui-Gon nem ért el annyit, mint a többiek. Tehát Yoda-nak nem áll felette tudásban, sőt fordítva van. Mellette pedig Yoda akarja tanítani Obi-t a kommunikálásra, de nem említi, hogy őt már Qui-Gon képezte ki erre. Úgy tűnt, hogy Qui-Gon visszatért, Yoda meg tud vele dumálni, de saját erejéből. Ezt a tudást pedig átadja Kenobi-nak. Az nyilvánvaló, hogy Yoda tud vele beszélgetni, de az nem, hogy ezt tőle tanulta meg. Erre mondtam, hogy ezt elsunnyogja a kisember, de inkább csak poénból jegyeztem meg.

Qui-Gon is megkapja a magáét. Anno az Ep.1-nél a kedvencem volt, mert neki volt zöld fénykardja és hát az akkoriban komoly érvnek tűnt. Nagyon sajnáltam is, hogy meghalt. Meg azt hittem majd "újra" összejönnek Shmi-vel, mert biztos ő Anakin apja. Nyilván később már másképp álltam hozzá a dolgokhoz. Az Ep.1-ben gyakorlatilag ő a főszereplő. Mivel a SW nekem ezzel a résszel kezdődött, így az első érdemi jelenet (amivel az egész SW indult) Qui-Gon és Obi-Wan besétálása az ajtón. Na már itt éreztem, hogy valami különleges kapcsolat fog kialakulni a SW felé, mert nagyon durván adta a feeling. Qui-Gon tapasztalt és bölcs mester, aki odaadással és figyelemmel tanítja a "kis" Obi-t. Hadovál az Erőről, kétségekről, érzelmekről, látomásokról. Már ekkor nyilvánvaló, hogy ez az ember tud valamit, amit mi nem. Sőt, még Obi se igazán. Meg szóba kerül valami Yoda is, akinek tanításait kicsit helyreigazítja. Van bőr a képén hozzá, egy Yoda-t. Ki gondolta volna, hogy egyszer a mestere lesz valamilyen szinten. Aztán Jar-Jar megmentésénél és a gungan városban bevonja a buliba az ügyetlen "békát", látszólag indokolatlanul. A Tatooine-on kinézi magának Anakin-t és őt is beveszi a csapatba. Olyan dolgokat bíz rá, ami megint nem túl logikus és rendkívül veszélyes. Valamiért bízik a gyerekben, konkrétan az Erő miatt. Furcsa, hogy tanítványa nem így érez. Szembemegy a királynővel is (noha lehet nem tudja, hogy nyíltan ). Végig marad a bölcs mester szerepben. Kardozik egy jót Maul-lal, majd elpilled. A Tanács előtt felfedi mekkora potenciált lát Anakin-ban. Meg a sithek visszatérését is. Hiszik is meg nem is, ő konokul kitart és több szempontból szembemegy a Tanáccsal is. Az ezt követő beszélgetései Obi-val kincset érőek, ahogyan az Anakin-nal lefolytatott diskurzus is. Mekkora jelenetek ezek, tekintve kik lesznek majd a két srácból. Meg Qui-Gon is lehetett volna Tanácstag, ha nem lett volna olyan "más". Felhívja a gungan-ek figyelmét a misszió veszélyességére és a csatározások helyett a királynő védelménél nem akar továbblépni. Az összecsapás Maul-lal remek. Különösen tetszik, ahogyan meditál, miközben Maul fel-alá járkál. Gyönyörűen kifejezi a sithek és jedik közti különbséget. Elbukik, halála előtt pedig egy igencsak súlyos kérést intéz Anakin-nak. Ugyebár ez a kérés az egész Saga egyik legfajsúlyosabb pontja. A kis galád nem sok választást hagy Obi-nak és a Tanácsnak. Ő az egyetlen igazán komoly áldozata a rész végi sikernek, de már itt mutatja, hogy a happy end ellenére semmi sincs ingyen. Az Ep.2-ben volt a bekiabálása Anakin-nak. Remek jelenet, nagyon fontos lélektani pillanatban. Persze a fene se gondolta volna, hogy később ennek Anakin-tól függetlenül is hatalmas szerepe lesz. Emellett Dooku említi még meg. Én soha nem tudtam volna elképzelni róla, hogy elforduljon a Rendtől és átálljon. Nemcsak a jelleme miatt, de annyi lehetősége lehetett már rá korábban. Ő mégis ennyi ideig kitartott. Ellenben rohadtul elkezdte piszkálni a fantáziámat milyen lehetett a Dooku-Qui-Gon duó. Ez a mai napig izgat. A TCW olyan szinten turbózta fel Qui-Gon-t (Maul után), ami szinte már hihetetlen. Az egy dolog, hogy a 2-ben hallatja a hangját. Az is, hogy majd a 3-ban megemlítik a visszatérését. Na de, hogy valójában ekkora úttörő és forradalmi figura legyen. Ez egy csapásra értelmet ad rengeteg vele kapcsolatos dolognak. Hogy miért beszél annyit az Élő Erőről az 1-ben, ami láthatóan senki mást nem izgat annyira. Hogy miért is lóg ki a többi jedi közül és járja a saját útját, a saját módszerei szerint, amiket mások nem igazán értenek. Hogy miért érezheti, amit más nem és fedezheti fel a Kiválasztottat. Hogy miért bízik benne vakon és tart ki mellette mindvégig. Na de hogy Yoda-t tanítsa, ez de durva ötlet. Tegye fel a kezét, aki a Saga után úgy gondolta, hogy Yoda-t még tudta ki okítani ekkortájt. Itt kicsit visszautalnék az Ep.1 eleji Obi-val való párbeszédre. Meg Yoda Ep.5-ös meséjére az Erőről. Szóval azért Qui-Gon-nak is megvolt a szerepe abban, hogy Yoda akkor már úgy látta a dolgokat. Az Ep.3-ban Yoda szóba hozza Obi-nak, hogy beszélhet vele. A kis hamis persze nem mondja el, hogy már egy ideje visszatért és pont ő tanította meg neki, miként is megy ez a dolog. Na itt meg az kezdett el nagyon foglalkoztatni, vajon Obi és Qui-Gon miket dumálhattak, ez is a mai napig bennem motoszkál. Qui-Gon se tűnt egy hatalmas, legyőzhetetlen harcosnak. Se a kardvívás, se az Erőhasználat terén. Emellett nem is túl sok egyéb kiemelkedő tulajdonságára derült fény az Ep.1-ben. Persze nagyon jó ember, egy erkölcsileg pozitív szereplő. Humánus, együtt érző, bölcs apafigura, aki kitartó és akaratos. Sokszor saját utakon jár, de mindvégig hű a jedik elveihez. Érdekes, hogy Obi-Wan mennyi mindent magáévá tesz ezen jellemzőkből. A 2 és 3 kicsit árnyalta a képet, de még mindig egy tucatfigurának tűnt, akinek az egyetlen nagy dobása Anakin felfedezése. Aztán jött a TCW. Kiderült, hogy ő nem egy jedi a sok közül, nem csak Obi mestere és Dooku tanítványa, vagy Maul áldozata. Ő az egyik legnagyobb jedi a történelemben. Ne ezt se gondoltam volna. Olyan korszakos dolgot fedezett fel, ami olyasmi lehetett, mint amikor pl. valamely sith először jött rá hogyan lehet villámokat szórni. Mindezek után egyetlen kis dráma maradt még: az Ep.6 végén nem lehet ott a nagy 3-assal. Noha ő taposta ki az ösvényt, de végig már nem tudott menni rajta. Az is érdekes, hogy mennyire eltűnik az OT idejére. Az ő kiválasztottja Anakin volt, aki elbukott. Ezután már átadta a stafétát és Luke Obi, valamint Yoda gondoskodására volt bízva. De azért a legvégén nagyon örülhetett neki, hogy Anakin visszatért és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagyon érdekelne, hogyan élte ezt meg Qui-Gon, vagy az Ep.3 történései után egyáltalán ő mennyire bízott még Anakin-ban. Ugyebár Yoda és Obi még "haláluk" után is lehetetlennek gondolták Vader megtérését. Vajon Qui-Gon még ekkor is kitartott mellette? Netán az Erőn keresztül neki is volt szerepe abban, hogy Luke ennyire naivnak tűnően biztos volt a sikerben?

Sokáig úgy gondoltam, hogy Maul és Savage "testvérem" megszólításai csak egyfajta bajtársiasságot jelentenek, a bizonyos szempontból közös sorsukra utalnak. Meg ugye a nők is "nővérek". Aztán kezdett sok lenni az ilyen duma. Amikor meg kiderült, hogy Maul Talzin fia, akkor bennem is erősen felötlött, hogy Savage is benne lehet a családi buliban. Mondjuk eleve a Dathomir-on a sok hím anyja eleve ki lehet? Vagy bizonyos éjnővérek vagy maga Talzin. Amit láttunk a társadalmukról, el tudom képzelni, hogy Talzin volt a "hangyakirálynő". Amit viszont még inkább el tudok képzelni az az, hogy az ottani élőlények nem a klasszikus módon fogannak és születnek, hanem Talzin mágiája által. Ilyen értelemben Talzin mindegyiküknek egyfajta "anyja", mint a teremtőjük. Ezt erősítheti, hogy apákról nem is esik szó.

Azért ennek a videónak a folytatása is igencsak érdekes lett volna.

Úgy értettem, hogy ahhoz képest, amekkora jedi volt és amennyire más tulajdonságokban kiemelkedő volt. Persze, nagyon jól forgatta a kardját is, de egyrészt nem erről lesz emlékezetes, másrészt nem ebben volt a legjobb. De nekem pont az tetszik, hogy a triviális harci képességek (vívás mellett pl. az Erőhasználat) terén tapasztalható hiányosságai (megint csak a legnagyobbakhoz mérve) ellenére is összességében milyen sikeres tudott lenni a párbajokban, más szitukról nem is beszélve. Én is így gondolom. Kiegészítés a Satine-szálhoz: Sokan mondták azt az Ep.2 után, hogy Obi-Wan nyilván nem értheti meg a hősszerelmes Anakin-t, hiszen egy begyepesedett szabálycentrikus, Rendmániás (jedik) figura. Aki érzelmi analfabéta ilyen téren, hiszen a jedik burkában esélye se volt megtapasztalni még csak hasonlót se a szerelemből. Hát kérem szépen, nagyon is tisztában volt ő azzal a helyzettel. Bizony kísértetiesen hasonló érzelmekkel és szituációval kellett neki szembenézni. Ő azonban önszántából másképp döntött. Az egyetemes célokat helyezte előtérbe a sajátjaival szemben és komoly áldozatot hozott. Ettől (is) lesz ő olyan etalon a jedik közt. Mellette olyan szinten mélyíti el a karakterét és járul hozzá az egész Obi-Wan jelenséghez, mint mondjuk az Ep.1 vége.

(Ez nem annyira vág ide, ha akarsz, beszélhetünk róla máshol. Itt inkább maradjunk a témánál. Szóval veheted úgy, mintha ez a 2 mondat nem lett volna az előző hozzászólásomban. Kár volt pont ezt kiragadni, szerintem lettek volna relevánsabb részek is. )

@Dzséjt: Az 1. bekezdéssel egyetértek. Én egyáltalán nem úgy látom, hogy Talzin az Erő sötét oldalát használná, amit csak ő hív mágiának. Az még rendben lehet (bár nehezen hihető), hogy olyan szinten nincs tisztában az Erő jellegével, hogy mágiának titulálja azt, ami eredendően nem az. Ugyanakkor a sötét oldalban legmélyebben elmerülő lények (eddigi tudomásunk szerint) a sithek. Ha Talzin a sötét oldalt használja, akkor minden, amit csinál ujjgyakorlat kéne legyen egy sithnek. Elvégre a sithekben megvan a természetes Erőérzékenység, ráadásul messze többet tudnak az egészről, mint Talzin (ha feltesszük, hogy még csak nem is tudja mit használ). Ehhez képest nem ezt látjuk, hiszen egyik sith se csinál semmi hasonlót. Most nyilván tárgyakat pl. mozgatnak, de ilyen jellegű alapvetéseken kívül sok konkrét hasonlóság nincs. Persze mondhatjuk, hogy biztos tudják, csak nem használják, de ennek nincs értelme. Elvégre sok esetben lett volna célravezetőbb és egyszerűbb 1-2 talzin-os trükk erősebb változatát bedobni. Sidious trükkje ugyan külsőségekben tűnhet varázslásnak, de amúgy (lényegét tekintve) merőben más jellegű, mint az öregasszony tettei. Amit a két sith csinál, az valamiféle "telepátia" az Erőn át, amire már több példát láttunk, nem hat nagy újdonságként és nem is tűnik SW szinten nagy kunsztnak. Pláne, hogy egy ősi sith szentélyhez (bolygóhoz) köthető, pontosabban egy ott tartózkodó szintén igencsak Erőérzékenyre gyakorolják. Az, hogy mások hogy reagálnak Talzin-ra érdekes kérdés. Obi és Anakin kb. semmit nem lát az öregasszony tudományából, nyilván nem esnek hasra tőle. De nekem semmi nem utal arra, hogy amúgy természetesnek vennék, pláne nem arra, hogy összekötnék az Erővel vagy a sötét oldallal. Obi annyit mond az éjnővérekről, hogy boszorkányok. Windu kifejezetten illúziónak titulálja az öreglány tetteit, nekem nem úgy tűnik, mint aki a sötét oldallal azonosította volna. Dooku meg azért koppan egyet, amikor távolról megkínozzák, noha amúgy jól ismeri Talzin-t. Nekem nem olyan benyomást keltett, mint aki számított a vudus trükkre. Meg aztán azt hiszi megölték.

A kedvenc karakteremről egy "kis" megemlékezés. Anno az Ep.1-ben (ezzel kezdődött a SW-szal való megismerkedésem, egyben ez az első komolyabb moziélményem is) megtetszett a humoros, de fegyelmezett tanítvány. Egészen a végjátékig túl sokat nem szerepelt, de így is megjegyeztem magamnak. Tudom, hogy akkor még azon izgultam, hogy összejön-e Padmé-val, mert azért mégiscsak jobban passzolna hozzá korban, mint Anakin. Ráadásul a kisgyereket rühelltem is. Nem igazán voltam tisztában a SW dolgaival akkortájt, na. Aztán már érettebb fejjel is újranézve a filmet, egy őszinte és szimpatikus srácnak tűnt. Leginkább (a humor mellett) az tetszett benne, hogy mindig elmondta a véleményét, de közben áradt belőle a tisztelet, leginkább a mestere felé. Mindig is szerettem az alázatos és szorgalmas embereket. Sokat elmond, ahogy a végén ragaszkodik a mestere utolsó kéréséhez, noha ellenezte Anakin jediségét, és talán kicsit féltékeny is volt rá. Sokan rótták fel az Ep.1-nek, hogy túl jellemtelen a figurája és mindig csak Qui-Gon szavaira bólogat. Én eleve nem így láttam, elvégre pár dologban szembemegy vele. Amúgy meg nem hiszem, hogy ez rossz jellemábrázolás lenne, egyszerűen akkor ő ilyen volt. Én pedig ezért szerettem. Aztán a rész végén megkapta az első (on-screen) drámáját. Mestere halála miatt el is gurult kicsit a bogyója, ami megmutatta az emberi esendőségét is. Maul ezt kihasználta, Obi viszont nem adta fel és egy nagy ötlettel felállt az igazán mély padlóról. Az az ugrás-vágás kombó nemcsak egy harcbeli siker volt Maul-lal szemben, de egy lelki/mentális felülemelkedés saját magán. Ráadásul komoly tanulsága is volt a jelenetnek. Az elbizakodottságot és önteltséget, mely a sötét oldalra jellemző, még a legreménytelenebb helyzetből is kihasználhatja, aki higgadt és okos. Obi is megtanulhatta, hogy többet ésszel, mint erővel. Ez a motívum volt, ami miatt már akkor a kedvencemmé vált. Az Ep.2-ben már fordult a kocka, ő volt a mester. Kíváncsi voltam rá, hogy mit tudott kezdeni a nem könnyű eset Anakin-nal, akit tapasztalatlanul kapott tanítványul. A humora megmaradt, korábbi elvei mellett is hűen kitartott, de sokkal bölcsebb lett. Ugyan sokszor rugalmatlannak és túl szabályközpontúnak tűnhetett, én már ekkor azt láttam, hogy csak Anakin-hoz képest erős a kontraszt. Kiviláglott, hogy mindent megtesz Anakin becsületes neveléséért, de a feladat meghaladja a képességeit. Nem is az akkori Obi-nak, mintsem inkább a korábbinak. Kettejük problémái ugyanis régre nyúlnak vissza, valószínűleg még a kapcsolatuk kezdetére. A padawan nem tisztelte igazán a mesterét, hiú és beképzelt volt. Nem tudott igazán viselkedni, amit a Padmé és anyja iránti érzelmei csak fokoztak. Obi próbálta kezelni a helyzetet, de nem nagy sikerrel. Látszott, hogy nincs rá megfelelő eszköze. A nyomozása során szépen belenyúlt a kasba, de okosan és higgadtan kezelte a helyzeteket. A beszélgetése Dooku-val parádés. Látszik, hogy az elveiben megingathatatlan, megtörhetetlen. Más kérdés, hogy ez ekkor visszafelé sült el. Az arénában is láttuk, hogy inkább az ész és az ötletek embere, mintsem a nyers erőé. A fénykardpárbajban meg kiderült, hogy a harci képességei azért nem mondhatók kiemelkedőnek, nem ez az erőssége. Ebben nem sokat lépett előre a 10 év alatt. A TCW szépen besimult a 2 rész közé és tudott új rétegeket adni Obi karakterének. Megerősítette a nagyon pozitív jellemvonásokat. A sorozatban végig példaértékű, intelligens, alázatos és humoros volt. Az Anakin-nal való viszonyán látszott, hogy miután "megszabadult" tőle, megpróbálta amolyan testvériség felé terelni a kapcsolatot, hátha ez lesz a megoldás. Ez elég jól működött is. Felvillantották a diplomáciai készségeit is, ami jól alátámasztja Grievous Ep.3 dumáját. Sok szempontból humánusabb volt bármelyik jedinél. Aztán jött az újabb drámája: Satine. Rohadtul tetszett, hogy meg merték lépni ezt a romantikus szálat, pont nála. Sose gondoltam volna, hogy ő is járt hasonló cipőben, mint Anakin. Minden szempontból tökéletes volt az egész. Amilyen érzelmesen és odaadóan, mégis racionálisan kezelte a nővel kapcsolatos eseményeket. Anno képes volt meghozni a nagyon nehéz döntést. Aztán Maul felbukkanása és próbája, hogy felhasználja Satine-t ellene. Na ahogy azt a tróntermi jelenetet kezelte, az maga volt a tökély. Mekkora fejlődés az Ep.1-hez képest, minden érzelem ellenére maximális alázat és önkontroll. Az a TCW-ben is maradt, hogy nem Obi a legnagyobb harcos a Rendben. Ennek ellenére voltak nagyon komoly momentumai e téren is. Gallia halálán pl. jól felszívta magát, de az inkognitós küldetésén is nagyot teljesített (nem hittem volna, hogy ilyen mesterlövész, de az Erő nagy úr ). A kis flörtölés Ventress-szel üde színfolt volt. A végén Ahsoka kapcsán megint egy mélypont. Megindító volt látni Obi mennyire mély fájdalmat és letargiát él meg Ahsoka és Anakin miatt. Az Ep.3-ban is humoránál van, már a sztorit úgy kezdi. Aztán persze Dooku ellen megint befuccsol szegény, de Anakin megmenti. Mennyire más ez a jelenetsor a TCW-t ismerve. Milyen szépen át lett hidalva a 2 és 3 közti szakadék az ő kapcsolatuk terén is. Eztán következik egy olyan jelenet, ami rám (talán meglepően) nagyon durván hatott. Obi és Anakin búcsúja az Utapau-küldetés előtt. Az utolsó őszintén barátságos és pozitív párbeszéd köztük. Soha ilyen harmonikusnak nem láttam őket együtt. Obi "vallomása"és Anakin reakciói... mennyire jól is sikerülhettek volna a dolgok... ehelyett tudjuk mi történik ezután, hihetetlen drámai történetvezetés. Grievous-t persze megint a sajátságos trükkös módján sikerült legyőznie. Nagyon remélem, hogy őt már tényleg nem hozzák vissza és végleg eltette láb alól. A 66-os parancs egy árulás, Palpatine egy másik. Aztán meg átélni azt, amit Anakin tett. Obi-Wan élete gyakorlatilag a sors (vagy az Erő) részéről ízléstelen mélyütések sorozata. Nyilván nem kerülheti el, hogy megküzdjön a fiúval, de előtte azért még megforog benne a kés Padmé és terhessége miatt is. Elmegy és egy olyan párbajban győzi le a nála amúgy már sokkal jobb harcos Anakin-t, ami tökéletes kivonata annak, miért őt kedvelem a legjobban. Erről igencsak részletesen írtam a releváns topikban, itt nem mennék bele. Azt mondani sem kell, hogy a mustafar-i jelenetek mindegyike olyan érzelmi töltettel bír, ami leírhatatlan. A párbeszédek frenetikusak. A végén nem tudja bevinni a végső csapást, ami megint mérhetetlen galibákat okoz. Ez is a sors furcsa fintora, hogy vert helyzetből legyőzi a mesterét megölő Maul-t, zseniális önuralommal legyőzi az áruló egykori tanítványát és barátját, de egyiket se sikerül végleg eltenni láb alól, aminek később mindkét esetben durván megissza a levét. Ezek után nem csodálom, hogy remeteségbe vonult és tán az egyetlen épkézláb reménye az maradt, hogy legalább Qui-Gon-t visszakaphatja valamilyen szinten. Az Ep.4-től egy elég más Obi-t látunk. Furcsa világlátása és sajátos szemlélete adódhat az elszigeteltebb életvitelből és a Qui-Gon-nal való kommunikációból. Olyan kíváncsi lennék miket beszélhettek. Kicsit hóbortos viselkedése és gondolkodásmódja ellenére megmaradtak a régebben megismert erényei. A Halálcsillagon újra szembenéz Vader-rel és beteljesíti azt a sorsot, ami egy ilyen életpályához méltó. Valahogy jellemző, hogy ennyi pofon után az egyetlen végleges sikeréhez fel kell áldoznia "földi" életét. De ami fontos, hogy megteszi, ami tökéletesen mutatja a magasabb célokért való áldozatkészséget. Nem tudni, hogy neki nem voltak-e olyan különleges próbái, mint Yoda-nak, vagy csak a két trilógia közt zajlottak-e le. Azt tudni, hogy kétségek nélkül hitt abban, hogy a helyes út az önfeláldozás és vissza tud majd térni. Nem is habozott ezt megtenni. Erőszellemként aztán remekül szolgálja Luke-ot, bár a nagy titkokat nem tudta mikor és hogyan kéne felfedni előtte. Az lett volna még csak az igazi dráma, ha emiatt aztán Luke is átáll. Anakin-ban már nem hitt, valószínűleg teljesen eltemette magában volt tanítványa emlékét. Másképp nem tudott volna rendesen továbblépni a történteken. Ennek ellenére, végül az általa egész életében figyelt és óvott Luke meghozta a sikert és boldogan vigyoroghatott az öreg Kenobi is Yoda és Anakin mellett. Na az se lehetett semmi, amit ők dumálgattak aztán . Összességében Obi-Wan egy jó humorú, őszinte, tiszta- és nemes lelkű ember volt, ahol az emberséget pozitív erkölcsi kategóriaként is érthetjük. Olyan hatalmas dolgokat volt képes elérni, amire amúgy az Erőérzékenysége vagy egyéb képességei talán nem predesztinálták volna. Azért Maul vagy Grievous legyőzése egy dolog, de már ott is az eszével pótolta az egyéb hiányosságokat. Abban viszont biztos vagyok, hogy Anakin legyőzése, majd a halál megtréfálása (és az identitásának megőrzése az Erő tengerében) olyan dolgok voltak, amiket előzetesen nem sokan néztek volna ki pont belőle. De a szorgalmának, a kitartásának és a mérhetetlen alázatának köszönhetően mégis sikerült neki befutni egy ilyen ívet, ami az amúgy sokkal Erőérzékenyebb és tapasztaltabb Yoda-nak vagy magának a Kiválasztottnak sikerült csupán. Ettől volt ő a nagybetűs JEDI és lehet példaértékű mindenki számára.

Nagyon sokan (köztük az itteni fórumtagok egy része, pl. én is) hittük ezt (akartuk ezt hinni) és találtunk ki rá ilyen-olyan magyarázatokat. A film viszont nem nyújtott túl sok támpontot, így ez is csak egy feltételezés volt a sok közül. A TCW megadta a választ és tisztázta ezt a fontos kérdést. Így a klónok igazi drámája már nemcsak egy teória, hanem ténykérdés. Ez pedig megnyugtató.

Nem az "élet a halál után" jellegű életre szoktak gondolni alapból, igen. Emiatt én nem mondanám csak úgy simán, hogy élnek, de már korábban is mondtam, hogy ez csak az én hozzáállásom, ami korábbi félreértésekből fakad. Amúgy meg a kiindulópont nem ez volt, hanem hogy meghaltak-e vagy sem. Engedtessék meg, hogy ahogyan hívhatjuk életnek ezt a fajta létezést, úgy hívhassuk halálnak azt, ami a klasszikus földi lét vége. (A kávés példádra: a fehér csoki is csoki, de mégse az ugrik be az embereknek a szó hallatán. Ezzel semmi gond nincs, attól még az is az. Csak ne küldd le a haverod "csokiért", ha fehéret szeretnél enni, mert jó eséllyel nem azt fog hozni. )

Ha nem az Erőt lopkodták, akkor miért Erőérzékeny lényekhez mentek? Az egész galaxisban ritka az Erőérzékenység, pláne hogy egy fajra jellemző legyen. Nekik sikerült véletlenül pont rájuk bukkanni? Ráadásul a nép spirituális vezetőit vitték el, akik az Erőérzékenyek közül is kiemelkednek. Semmi értelme nem lett volna ennek, hisz így csak felhívják magukra a sithek és/vagy jedik figyelmét. Utóbbi be is következett, bele is buktak. Jar-Jar-nál azok a szektások aligha tudhatták ki ő. Ő azt mondta nem Erőérzékeny, de úgy voltak vele, hogy hátha valamennyi azért szorul belé és azt is kinyerik. Ha csak életerőről lett volna szó, akkor miért lett volna a gungan bármivel is alávalóbb, mint az amúgy testfelépítésben igencsak hasonló bardottaiak? Visszaolvastam amúgy kicsit és szerintem ez egyáltalán nem egy szokványos szeánsz volt Talzin részéről. Többször is egyértelműen utal rá, hogy a gömbben lévő Erővel való egyesüléstől nagyon sokat vár. Olyan masszív előrelépést és fejlődést, amivel mindenkinél hatalmasabb lehet. Az egész terv, az ő "személyes fizikai" jelenléte, a szektások odaadó missziója a gömbért mind-mind arra utal, hogy itt többről van szó. Nemcsak arról, hogy Talzin-nál épp "lemerült az aksi" és ki kell ruccannia feltölteni valahol, ahogyan rendszeresen szokta.

Igen. Ennek én se látom és nem is láttam okát.

Na letoltam a teljes TCW 6. évadot is. Sokat nem változott a véleményem ebben az "élet-halál" témában se. Továbbra is azt gondolom, hogy a halál (tradicionális értelemben) a "földi" élet végét jelenti, amit egyébként többször a 6. évadban is így használnak. Hiszen pl. végig arról beszélnek hogyan lehet megőrizni az identitást a halál után is, hogyan lehet visszatérni a halálból stb.. Ilyen szempontból Qui-Gon és a többiek meghaltak, amivel egy másik létsíkra kerültek, ami az Erővel van összefüggésben. Minden élet eggyé válik az Erővel a halál után, de van lehetőség arra, hogy az entitás megőrizze az egyéniségét, ezt sikerült elsajátítani a nagy 4-esnek. Ez az a létezés, amiről annyit beszélünk. Hogy ezt most szellemvilágnak vagy minek hívjuk, az részletkérdés. Ahogyan az is, hogy mit nevezünk ebben a kontextusban életnek és halálnak. Az egyszerűség kedvéért továbbra is maradnék annál a fogalomrendszernél, amely pl. Qui-Gon leszúrását a halálának nevezi, azt a manifesztációt, amivel az Erőn keresztül a "másvilágról" visszatérnek, pedig Erőszellemeknek. Aztán mindenki eldönti mivel fogja illetni ezen jelenségeket, mindegy is, csak egyértelmű legyen.

Na, ez a Yoda-szál igencsak jól sikerült. Lehet, hogy megint egyedül leszek a véleményemmel, de a Mortis-hoz hasonlóan itt is úgy érzem, hogy a látottak döntő többsége nem valós. Úgy értem, hétköznapi értelemben nem mondható annak, csupán illúzió. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a Mortis- és a Yoda-szál misztikusabb eseményei nem lehetnek többek puszta látomásszerű képzelgéseknél, amit maga az Erő okozott. Mondhatnám úgyis, hogy mindezek megtörténtek ugyan, de a fizikai téren és dimenziókon kívül, egy más létsíkon, ami az Erő birodalma. Én így értelmezem ezeket és így összeáll egy teljes kép. De hogy ne menjek el a Kiválasztottra vonatkozó utalás mellett, miszerint Luke a kulcs. Yoda-nak azt sugallja az egyik "papnő", hogy ő fogja majd tanítani azt, aki egyensúlyt hoz és ezért annyira fontos a kis zöld jedi személye. Ha ezt elfogadjuk, akkor egyértelműen Luke-ra utal, pláne a többi motívumot is idevéve (pl. "másik Skywalker"). Én ezt úgy értelmezem, hogy ugyan lehet Anakin a Kiválasztott, de ha valaki nem billenti hátsón a megfelelő pillanatban, akkor ez mit sem ér. Az egyensúlyhoz mindkét oldal kell, de Vader már nagyon elsodródott a sötétség felé. Kell valaki, aki a világosságot is elhozza számára és ez lesz Luke, akit Yoda-nak kell elindítania. Anakin megannyi jedit és sithet ölt meg, a végén ugyebár (eddigi tudásunk alapján) egyikből se marad már több. Luke nem annyira tekinthető a klasszikus értelemben vett jedinek. Az elméletet alátámasztására érdemes belegondolni, hogy a Jedi Rend bukását és a Köztársaság pusztulását (mondhatni a világos oldalét) nem közvetlenül Anakin okozta, hanem egy hozzá közel álló személy, akit kiszolgált, ez volt Sidious. Ugyanígy a Sith Rend bukását és a Birodalom pusztulását (mondhatni a sötét oldalét) megint nem elsősorban Anakin-nak lehet köszönni, hanem egy hozzá közel álló személynek, akiben hitt, ő Luke. Így jött el az az egyensúly, amit egyelőre mérvadónak tekinthetünk a Saga alapján. Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy az új trilógia merre viszi tovább a Saga-t, mert ezek után nem esne túl jól, ha ezt a fajta egyensúlyt bolygatnák meg, pláne ha klasszikus sithek és/vagy jedik előhozatalával.

Eddig tetszetős a szál. Úgyis mondhatnám, hogy kifejezetten bejövős. Megtudjuk Yoda hogyan jut el Dagobah-ra, az meg külön hatalmas poén, hogy R2 is megy vele. Mekkora húzás már az Ep.4-es vicceskedésük tükrében. Az is tök jó, hogy Yoda bemegy a barlangba, ahova később Luke is és amitől félti. Meg is jön a látomás, ami szerencsére pontatlan és ködös, noha sokat sejtető. Ez remekül támasztja alá a jövő mozgását, ami miatt nem lehet feltétlen hinni ezekben. Itt kiderül, hogy Dooku tényleg csak tanítvány és más a mester. Ennek fényében nyer értelmet Windu dumája az Ep.3-ban. Akkor már tényleg keresték a sith mestert és gyanakodhattak többek közt Palpi-ra is. Furcsa és egyben hátborzongató Yoda-t ennyire esetlennek látni. Néha túlzásba is vitték kicsit, de egész jól érzékeltették vele az Erő nagyságát. Anakin bevonása megint nagyon fontos kapocs a későbbiekhez. Amikor Palpi mondja neki, hogy az Erővel vissza lehet térni a halálból. Most már érthetőbb miért hiszi el Anakin (a sóvárgása és hataloméhsége mellett) olyan könnyedén. Ahogy az is, miért üti meg annyira, hogy a jediktől ezt nem tanulhatja meg. Mert valahogy az az érzésem, hogy azért nem fogják őt tökéletesen beavatni ebbe sem, ami növelheti a bizalmatlanságát. Tudja, hogy mekkora dologról van szó, de nem ismertetik vele részletesen. Qui-Gon is megérdemelte a fontosabb szerepet, ha már Maul-nak kijárt. Ki gondolta volna, hogy az az Ep.2-es kis kiáltás ide vezet majd történetileg. Az is jó, ahogy kezd körvonalazódni Yoda jövőképe a teljesen más jellegű reménysugárral (Luke). Ezek után már szinte természetes, ahogy a kis zöld barátunk az Ep.3 végén felkerekedik a Dagobah-ra, miután az ikrek helyrekerültek. Mondjuk Qui-Gon is mekkora lator, hogy pont akkor kerül elő, amikor már minden sugallat ellenére is késő a jediknek.

Ahogy én látom a helyzetet: Az biztos, hogy Dooku hamar elvált a Rendtől, de a normális viszony megmaradt. Az Ep.2 a bizonyíték rá, hogy akkor még csak idealista politikusnak tartották, akitől egy szenátor elleni merényletet se tudtak volna elképzelni. Bíztak benne, még ha tudták is, hogy már nincs mellettük, de nem gondolták, hogy ősellenség. Az is biztos, hogy Dooku hamar együttműködött a sithekkel, ám sokáig még nem volt az. Ez nagyon fontos. Dooku több vasat is tartott a tűzben, alighanem a saját céljai érdekében. Sidious nem avatta be mindenbe, hisz ott volt Maul is. Ventress se tudott mindent később. Dooku nem volt tisztában minden részlettel, más utat akart járni, mint a Köztársaság és valószínűleg a jediket és a sitheket is felhasználta volna. Később Maul meghalt, Dooku-t behálózta az öreg, neki meg nem volt jobb lehetőség, mint elfogadni az ajánlatot. Ez jól alátámasztja az Ep.2-es ajánlatát Obi felé, amikor még utoljára más utat is láthatott, mint Sidious-é. Viszont a jedik ismereteit Dooku-klónsereg téren szerintem kicsit túldimenzionáljátok. Yoda azt mondja, hogy a sereg rendelésében Dooku komoly szerepet játszott, az ellenségük sereget állított fel nekik. Az is világos, hogy a Rend még ekkor se tudja, hogy Dooku csak a sith tanítvány. Amikor Mundi kijelenti, akkor Windu felhívja rá a figyelmet, hogy bizonytalanság van, ezt rá is hagyják. Tehát az elképzelésekbe könnyen belefér, hogy Dooku a mester, aki mozgatja a szálakat. A kérdés csak az, mi a klónsereg szerepe. A jedik nyilván abban hisznek, hogy a sithek a CIS oldalán állnak és a háború megnyerésével akarják kiépíteni a birodalmukat. Nonszensz elképzelés, hogy a klónokat is irányítanák, hiszen akkor egy sokkal nagyobb sereggel simán legyőzhetnék a Rendet és mindenki mást. Ez logikus, hiszen nem tudnak Sidious tervéről. A klónok tehát azért kellettek, hogy kitörhessen egy háború, mely sötétségbe taszítja a jediket és a Köztársaságot. Ez jól összefér azzal, hogy a jediknél visszatérő motívum volt a háború züllesztő hatása. Az is ezt támasztja alá, hogy a klónok mindvégig hűen szolgálták a rendszert és a jediket. A racionális magyarázat tehát az, hogy a renegát Syfo-Dias klónsereget akart a Köztársaságnak, amiben Dooku (titkon a sötét oldalról) is segítségére volt, majd átverte és megölte. A sereg eztán sorsára maradt, hogy majd egy pusztító háború törhessen ki, amit a CIS a sithekkel meg tud nyerni. A háború tehát a sithek műve, hogy a Köztársaságra és a Rendre foghassa a háborút. A megoldás annak megnyerése, erre mondja Yoda, hogy az ő szabályaik szerint kell játszani. Legalábbis a jedik ezt hitték. Kiút egyébként nem volt a dologból, mert ha kitudódik az info, akkor a legjobb eset is az, hogy lenyelik és a háború folyik tovább, tehát semmit nem nyernek vele. Ellenben rosszabb (és valószínűtlenebb) esetben kihátrálnak a klónok mögül, a háborút pedig a CIS nyeri. Pluszban még megvádolják a jediket az egész összeesküvéssel és már mindenki ellenük fordul. Megint csak gondolhatták ezt így a jedik, mert nem tudtak Palpi-ról.

Hát Talzin nekem továbbra se illeszkedik a SW-ba, ráadásul egyre inkább nem... Mintha olyasmit mondtatok volna, hogy nincs itt szó boszorkányságról, szellemvilágról meg fekete mágiáról, mindenre az Erő ad magyarázatot. Ehhez képest kiderül, hogy Talzin egy szimpla boszorkány, akinek nulla kapcsolata van az Erővel és mágiával tesz szert olyan hatalomra, amely az Erőhöz fogható. Nekem eléggé úgy tűnt, hogy Talzin hatalma nem közvetlen az Erőből fakad, hiszen épp itt akarja egyesíteni a saját erejét a jedik és sithek által használt Erővel. Amit eddig leművelt az szimpla boszorkányság, ami számomra csak súlyosbítja az egészet. Másik lehetőség, hogy a Rendek által hivatkozott Erő valójában annak csak egy kicsiny szelete. Talzin mágiája is annak része, csak ezt se ő, se a jedik, se a sithek nem tudják. Nem is tudom melyik alternatíva "jobb". Mindenesetre az első verzió egyelőre valószínűbbnek tűnik, mert ha feltesszük, hogy Mortis-on maga az Erő "megtestesülését" látjuk, akkor ahhoz képest a mágia minimum egyenrangú (inkább hatalmasabb), ha pedig sikerült volna itt Talzin-nak magába fogadni az Erőt is, akkor meg feltehetőleg messze erősebb lett volna. Olyasmit is olvasgattam más topikokban, hogy Windu majd rendet tesz és elkeni Talzin száját. Windu egyáltalán nem ismeri fel Talzin-t, csak annyit, hogy éjnővér (ami ráadásul erőteljesen megkérdőjelezhető féligazság). Ráadásul egyáltalán nem győzi le, de még csak közel se kerül hozzá. Épp az öregasszony csinál hülyét belőle. A semmiből kardot varázsol magának, majd köddé válva elillan a másvilágra. Mindezt úgy, hogy semmivel nem lehet erősebb, mint volt, hiszen a terve elbukik, a gömb megsemmisül. Apropó gömb... szóval az Erő nagy misztériuma ebből áll, hogy egy kis energiával bárkiből kinyerhető az esszencia, amit el lehet tárolni, majd másba injektálni és így készül a chocapic. Derék dolog. Ebben a szálban nekem az egyetlen (a képi világ mellett) pozitívum Windu főszerepbe helyezése. Ideje volt már többet látni őt és a képességeit. Az külön tetszett, hogy nem mészárolt le mindenkit, aki elébe került. Jar-Jar is egész jól muzsikált, de ez a szerelmi motívum azért nem kicsit volt erőltetett.

A TCW talán legnagyobb vívmánya a klónokról alkotott kép totális átformálása. A filmekben nagyon kevés szerep hárul a személyiségükre és a 66-os árulással kifejezetten negatívnak vannak beállítva. Palpi felfedi magát és elárulja a Köztársaságot, Anakin elárulja a Rendet, a klónok meg elárulják a jediket. Ilyen egyszerűnek tűnt és a 66-os is csak egy parancsnak tűnt a sok közül. A magyarázat arra, hogy miért fordulnak ilyen könnyen a korábbi bajtársaik ellen, leginkább az engedelmesség volt. A TCW-ben már az első perctől kezdve komoly hangsúlyt fektetnek a klónok jellemére. Minden tekintetben emberinek mutatják be őket, akik a "lombiklény" és génmanipulált mivoltuk, valamint a katonai burokban történő "szocializáció" ellenére is érzelmekkel és egyéniséggel rendelkeznek. Már a kinézetük is sokat nyom a latba, hisz a fontosabbak külsőre is jól felismerhetőek és utalnak a jellemükre. Fokozatosan egyre többet mutatnak a klónok önállóságából és emberségéből. A Domino-szál, ami végignyúlik a sorozaton, a Ryloth a kislánnyal, Kamino védelme, 99 és Fives (úgy rémlik ő volt az), Gregor, a családos dezertőr, a Krell-szál, az Ahsoka-szál, Rex stb.. Elképesztő módon mutatja be a klónokat és az egymáshoz, valamint másokhoz fűződő viszonyukat. Ezek után egyszerűen kiáltott magáért a 66-os szál, mert ellentmondásos lett volna az Ep.3 és a TCW. Nyilván talált volna az ember magyarázatokat, de jobb így, hogy a készítők adták meg a válaszokat. A chip a klónok kegyetlen sorsának igazi indikátora. Hogy hiába minden jellemvonás és emberi fejlődés, hiába a sok-sok közös kaland és a kapcsolatok, egyszerűen fel kell adniuk magukból mindent, hogy egy nagyobb, ráadásul példátlanul sötét szándékot szolgáljanak. Mert önmagában a halál, amire teremtettek egy dolog. Valamilyen szinten minden katonára jellemző. Sőt, a saját elveikért elhalálozó katonákat mindenhol tisztelik és nagyra tartják. De a klónoknak alapesetben rohadtul nem adatott meg az, hogy hősként haljanak meg, pláne nem a saját elvüktől vezérelve. Biológiailag lehetetlenné tették az adott szituban történő mérlegelést és agyatlan gyilkológéppé változtatták őket, függetlenül a saját gondolataiktól. Sokaknál felmerült, hogy vajon mi lett velük a 66-os után vagy mit terveztek velük. Hogyan dolgozhatták fel a történteket. A filmből nem nagyon derül ki erről semmi. Én azt gondolom, hogy ezzel már senki nem foglalkozott. A klónok igazi küldetése a 66-os paranccsal véget ért, az összes többi már csak mellékes. Beleőrülnek? Feldogozzák és maradnak jó katonák? Eltorzul a személyiségük, vagy teljesen elvesztik azt és droid szintű primitív szolgákká fajulnak? Elfelejtik az egészet, mintha mi se történt volna? Kit érdekel? Merthogy a sitheket vagy a kaminoiakat nem, az biztos. A népet se, jedik meg már nincsenek. Annyi a lényeg, hogy veszélyesek ne legyenek, a többi le van tojva, ők csak eszközök. Én amúgy a kaminoiakat nem látom olyan végtelenül gonosznak, mint páran. Ők egyszerű vállalkozók, akiknek a klónozás a profiljuk, a profit meg mindenek felett. Felkérték őket egy rendkívül jól fizető üzletre, ahol katonákat kellett csinálni. Megtették és olyan katonákat csináltak, amilyeneket kértek. Egyszerű eszközként tekintettek a klónokra, másképp ebben a bizniszben nem is lehet. A háború amúgy nem érdekelte őket, függetlenek voltak, aligha tudtak bármi érdemit is a Köztársaságról, a CIS-ről vagy az Erőhasználó Rendekről. A chipet is betették, mert ez volt a megrendelés, ennyi. Nem azt mondom, hogy szimpatikusak, nem is értek egyet a nézeteikkel, de valahol megértem őket. Ilyen téren kicsit a kalózokhoz vagy fejvadászokhoz hasonlítanak.

A Clovis-szál is remekül sikerült. Újra előtérbe került a politika, de remekül ötvözték űrcsatákkal és egyéb harci jelenetekkel, hogy azért mindenki számára élvezetes lehessen. Clovis-t én egyáltalán nem sajnálom. A korábbi felbukkanásával együtt nekem egy olyan kép állt össze róla, hogy a saját sikeréért hajlandó feláldozni bárkit és bármit. Lehet, hogy idealista volt, ezzel nem volt egyedül, de (pl. Padmé-val ellentétben) átgázolt mindenkin a saját elképzeléseiért. Nem kérdés, hogy Padmé-t mindvégig szerette, mégis fegyvert fogott rá, hogy mentse a bőrét. Az önfeláldozása ugyan szép gesztus volt, de egyben gyáva menekülés is. Ha nem Anakin hagyja meghalni és elfogják, akkor nem lett volna túl kellemes sorsa később. Sidious, Sidious és Sidious... Megdöbbentő látni, hogy a finishez közeledve szinte már nincs olyan szál, ami ne hozzá vezetne. Ha egy gombostű leesik valahol a Peremvidéken, akkor már az is az öreg műve. A TCW nagyon jól alátámasztja miért hisznek és bíznak vakon benne annyira az Ep.3-ban. Most már az is egyértelmű (ha lettek is volna kételyek), hogy kb. egyedül az Anakin-Padmé duó hiszi még el, hogy titokban van tartva a kapcsolatuk. Az összes többi fontosabb szereplő tökéletesen tisztában van a helyzettel. Anakin és Padmé konfliktusáért pedig hatalmas pacsi a készítőknek. Meg merték lépni és sokat nyom a latba. Már itt látszik, hogy Anakin mennyire önző és bizalmatlan. A tiszta és határokat nem ismerő őszinte szerelemből egy fölényeskedő, majdhogynem tulajdonlási viszony kerekedett. Mert az egy dolog, hogy a féltékenykedés miatt magából kikelve, ész nélkül üt-vág és tombol. De közben Padmé-t a sajátjának tekinti, parancsolgat neki, követelőzik és a bizalom szikrája sincs meg benne. Ezek után már mennyivel megalapozottabb, amikor az Ep.3-ban ugyan látszólag mindent feláldoz a nőért, majd egy röhejes vád (Obi-Wan) miatt gyakorlatilag megöli és inkább a hatalmat választja fontosabbnak.

Ez egy jó szál. A 66-os mizéria nagyjából úgy van megvalósítva, ahogy eredetileg is elképzeltem. Ezen kívül újabb motívumok támasztják alá Sidious tervének komplexitását. Nem is maga a 66-os, mert az eddig is tudtuk. Hanem az, hogy egy ilyen kis balesetre rögtön tudtak reagálni a sithek. Még úgy se lett belőle gond, hogy a két "sérült" klón elfogása többször is befuccsolt és megtudta az infokat, le is adta a drótot stb.. Ha később nem bízta volna el magát annyira, ill. csak feleennyire lett volna elővigyázatos és alapos, akkor a Birodalom valószínűleg a mai napig létezne.

Az 5. évad végi Ahsoka-szál fantasztikus. Noha a végének kidolgozását még mindig kicsit elkapkodottnak érzem, de úgy összességében a TCW egyik, ha nem a legjobb története. Ahogyan az egész elkezdődik, amikor Ahsoka megmenti Anakin-t, micsoda kontraszt a későbbiekhez képest. A "CSI: SW" jelenetek tetszettek, Barris sunnyogása néhány jelenetben új értelmet nyer a végjáték ismeretében. A börtön árasztotta magából a birodalmi feeling-et, ahogyan Tarkin is. Padmé, Sinube és Ventress feltűnése is nagyon tetszett. Sajnos Ahsoka végig nagyon naivan és bután cselekszik. Valamilyen szinten Anakin hibái ütköznek ki rajta. Még a gyanúba keveredése előtt felhívja magára a figyelmet a nagyszájúskodással és a bosszúszomjjal. Utána meg gondolkodás nélkül sodródik az árral, az érzelmei elragadják és logikátlan lépéseket tesz. A legegyértelműbb jeleket se veszi észre, jobban bízik Barriss-ben, mint Anakin-ban vagy bárki másban. Rossz döntései nyomán olyan szinten gyűjti maga ellen a bizonyítékokat, hogy menthetetlenné válik a helyzet. Én nem tudom felróni a Rend egyértelmű hibájának, hogy elálltak a lánytól. Egyszerűen a bizonyítékok ismeretében nem volt más választásuk. Minden a togruta-ra utalt és nem merült fel nemhogy jobb, de egyáltalán más alternatíva sem. Ahsoka olyan maximálisan kiszolgálta a gonosz tervet, ami talán még a kiagyaló képzeletét is felülmúlta. Abban a politikai helyzetben meg pláne nem volt más megoldás, de hozzátenném, hogy békésebb időkben se nagyon lehetett volna ebből kiút. Továbbra is esélyesnek tartom Sidious háttértevékenységét. Az tuti, hogy Ahsoka gyanúba keveredése után (Tarkin-on keresztül) mindent megtett a lány elítélése érdekében, ill. hogy maximálisan kihasználja a lehetőségeket a jedik gyengítésére. De én azt sem tartom kizártnak, hogy már korábban bekapcsolódott és akár az ötletgazda is ő lehetett. Barriss monológja bullshit és túl egybecseng azzal, amivel Sidious akarja befeketíteni a jediket a Szenátus és a nép szemében. Emellett nehéz elképzelni, hogy ezt az egészet Barriss (még ha már jedi lovag is) egyedül kitervelje és végrehajtsa, gyanúkeltés nélkül. Sok gesztusban (Sidious, Tarkin, Barriss) látok érdekességeket. Valahogy mindig minden köztársasági is jókor volt jó helyen. Az érzelmi hullámvasút kirívóan jól működtek ebben a szálban. Szegény Obi-Wan, amit ebben az évadban át kellett élnie. Amikor Anakin után indulna, de Plo megfogja a vállát... mindent elmond. A végén a Rend próbálta menteni a menthetetlent, Anakin is, de sikertelenül. Ahsoka döntését abszolút meg tudom érteni, az ő szempontjából ez volt a legérettebb. A jellemfejlődése a csúcspontjához ért, ahogyan talán a sorozat is. A zárójelenet megint csak olyan érzelmi töltettel bír, ami egy élőszereplős filmnek is dicséretévé válna.

Nem sok van már a 6. évadig, most értem a TCW-s Maul-Mandalore-szál végére. Kezdek attól félni, hogy túl nagy elvárások generálódnak bennem a 6. évad kapcsán. A képregény is "mindent" megmagyaráz, aztán inkább nem is megyek bele megint... Amúgy vannak itt páran, akik már látták a 6. évadot és mégse békéltek meg Talzin-nal. Ráadásul hasonló okok miatt, mint én. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárkinek is igaza lenne, nem igazol senkit. Pusztán jelzi azt, hogy talán nem annyira letisztult a helyzet.

Ez a gyurmahajú gyerek továbbra se a kedvencem. Nem igazán értem miért ilyen furcsa a kinézete. Mintha grafikailag 2-3 év lemaradásban lenne a többi karakterhez képest. Remélem azért nem kapunk 2 szerelmespárt is. Viszont ez a Zeb nagy mókamester, tetszik a figura. Jól funkcionáló kis csapat lehet ez, minden téren. Már az előzetesek alapján is jól működik a "kémia" a főhősök közt. Ez azért nagy előny lehet, ha már a kezdetektől így lesz. A TCW kicsit hendikeppel indult e téren.