pb69

OFF: Amúgy ami törölve lett filmből (vagy be se került), az szerintem nem kánon. Csak mert párszor itt-ott már felbukkantak tényként és hivatkozási alapként olyan dolgok (pl. idézetek), amik egyik filmben sincsenek benne. Ok, hogy valamikor még az volt a készítők elképzelése, sőt annyira a finisben volt már, hogy leforgatták vagy szövegkönyvben volt, de aztán elvetették őket. Nem véletlenül. Sok jelenetet másképp képzeltek el (jó példa rá Sidious Anakin kardjával) és nyilván nem lehet minden verzió kánon, csak az, ami végül bekerült az adott filmbe. Minden más csak érdekesség.

Hogy ez a jedi ifjoncos kristálykeresős szál micsoda remekmű, egyszerűen fantasztikus. Az egész történetvezetés, ahogyan egyre nagyobb dolgok történnek és egyre többen keverednek bele az egészbe, a fordulatok. Szinte végig csak tisztán TCW-s karakterek és helyszínek szerepelnek, mégis csak úgy árad az egészből a SW feeling. Ha pedig előkerül egy Grievous, Yoda (főképp ő) vagy Kenobi, akkor üdítően színesítik a sztorit, noha nem keverednek komolyabb szerepbe. Minden frakcióról új infokat tudhatunk meg. Ez a Hondo is nagy arc, jó volt pozitív szerepben is látni. Úgy általában, a kalózok és fejvadászok szépen mélyítik az univerzumot. Újabb réteg, ami beékelődik az egyszerű "jó" és "rossz" végletek közé és árnyalja a képet. Ebben zseniális a prequel érája és a TCW is ennek szerves része.

Nem azt mondom, hogy mindent a szánkba kéne rágni, szóval nem gond ha maradnak homályos részletek. Igazából páran mondták, hogy a képregény fellebbenti a fátylat a nagy rejtélyekről és szinte mindent megmagyaráz. Na ez az, ami nem történt meg és ezen lepődtem meg. Nagyon remélem, hogy a hasonlóan aposztrofált TCW 6. évad nem ilyen szinten fog megvilágosítani. Azt, hogy egy bolygó elpusztítása csak smafu az Erő hatalma mellett, szerintem nem ilyen módon kell értelmezni. Elvontabban, nem szó szerint, ill. nem lehet mindent ezzel megmagyarázni. Ha mondjuk Windu visszatérne a vélt halálból és csettintéssel pusztítana el komplett bolygókat, akkor azt is indokolhatnánk ezzel. Nem lenne túl egészséges magyarázat. Van egy entitás, aki a semmiből varázsol tárgyakat, fényévekről vuduz valakit, a haverjával holtakat támaszt fel és sereget toboroz belőlük, egyszerű harcosból könyörtelen gyilkológépet csinál, manipulálja mások elméjét és testét (pl. Maul vagy Savage), láthatatlanná tévő cuccokat gyárt, szellemként lebeg ide-oda, előbukkan mások testéből, majd visszatér a való életbe. Sidious vagy Yoda nem kispályások voltak, de közel sem összpontosult ekkora hatalom és erő a kezükben. Önmagában az, hogy Sidious megölte (ha egyáltalán meghalt, mert erre semmi bizonyíték nincs, értelmezhetetlenné vált a fogalom) még nem jelenti azt, hogy akkor már nem is volt erősebb vagy hatalmasabb nála (vagy másoknál). A SW-ban van sok olyan jelenség, ami a való világunkban lehetetlen. Telekinézis, telepátia, fénykard, erővillámok, elmetrükk, Erőszellemek stb.. Ezeket többen használják a filmekben és összeforrt a SW-szal. Számtalan példát látunk rá, hogy abban az univerzumban ez megoldható. A jedik és sithek azért utalgatnak is ezek természetére és működésére. Talzin mágiáival se lenne semmi gond, ha mondjuk máskor is előfordult volna hasonló. Ugyanis ezek már csak elég fontos dolgok. Ha már csak így hevenyészve, a semmiből előkerül egy ilyen kaliberű figura, aki eddig még sosem látott jellegű hatalommal és erővel bír, akkor legalább adnának rá bővebb magyarázatot. Így nagyon nehézkesen illeszthető be az univerzumba. Még csak szóba se nagyon került az Erő, mint olyan. Értem, hogy tanultak egymástól, de egyikük se csinál olyat, amit a másik. A tervük is totál más volt. Maul-ról, Dooku-ról vagy Vader-ről elhiszem, hogy tanultak Sidious-tól. Azt is elhittem, hogy az öreg Plagueis-től tanult. Talzin és Sidious közt szinte semmi közös. Eleve meg se említi soha őt, noha Anakin-nak sok sötét titkot elmond. Pl. sokkal jobb lenne a helyzet, ha Talzin szerepét Plagueis töltötte volna be. Máris hitelesebb lenne az egész. A várakozásokat nagyobb időtávra értettem. Sidious és Talzin útjai ellenségként váltak szét. Ha egymást tanították és felfedték a titkaikat, akkor a legfőbb veszélyforrást jelentették egymásnak. Ehhez képest több, mint egy évtized kellett hozzá, hogy egy amúgy (ilyen szinten) jelentéktelen Ventress elindítsa a lavinát. Láthatóan egyik fél se volt túl felkészült az egészre. Maul-ra nem is kellett volna ennyit várni. A visszahozatala semmi nem volt, Savage intézett mindent, az öregasszony csak varázsolt egy kicsit, semmivel se többet, mint korábban tucatszor. Meg nem eztán telt el sok idő feleslegesen, hanem az Ep.1 utántól. Pont, hogy a bujkálás adott időt Sidious-nak a megerősödésre. Az Ep.1 környékén könnyűszerrel eltakaríthatta volna Talzin az útból. Sidious nemcsak a buli és a hataloméhség miatt akarta uralni a galaxist. Őszintén hitt a Sith Rend eszméiben és egy Sith Birodalmat akart felépíteni. Talzin meg csak úgy világuralomra tört, de legyen, van ez így. De miért nem lett volna ez jó neki a túlvilágról, ha egyszer ott sokkal erősebb volt? Gyakorlatilag sérthetetlen volt, bárhova eljuthatott, kedvére varázsolhatott, alig páran tudhattak a létezéséről és a valós erejéről. Minek akart ő fizikai síkon megküzdeni Sidious-szal, ahol pont nem volt erősebb nála? Mondjuk arra is kíváncsi lettem volna hogyan jutott egyáltalán arra a másik létsíkra... Na most akkor Talzin mágiája mentette meg Maul-t a haláltól vagy nem? Mert ha igen, akkor ehhez semmi köze a sitheknek meg Maul-nak és Sidious is hülyeséget mond a TCW-ben. Talzin-nak csak tudnia kellett hol van Maul, ha ő vitte volna oda és tartotta volna életben. Ez esetben továbbra sem értem miért oda vitte és miért hagyta ott rohadni 10+ évig. Szóval esélyes, hogy Maul nem Talzin miatt került oda, ami persze megint kérdéseket vet fel. Valahogy póktest nőtt az alfelére és elboldogult ott az őrület ellenére. Talzin érezte, hogy él, hogy szenved, de nem foglalkozott vele. Egy Savage-féle kifutót bármikor varázsolhatott volna magának és elküldhette volna a fiáért, ha már annyira fontos volt neki. Az se túl világos, hogy miért nem varázsolt magának erősebb sereget az éjfivérekből, ha Savage-ból tudott gyilkológépet faragni. Az éjfivérek most akkor netán mind Talzin fiai lennének? Talzin-t árulta el Sidious. Megtette a mesterével is, mert szerinte mindent megtanult tőle. Na most Talzin-tól aligha tanult meg mindent. Leváltotta volna a galaxis bizonyítottan egyik leghatalmasabb entitását egy gyerekre, akiben potenciált látott? Maul később még Dooku vagy Anakin szintjét se közelítette meg. Egy mezei harcosból pár hét alatt összetákolt és "kiképzett" Savage közelebb volt az ő szintjéhez, mint ő mondjuk az előbb említettekéhez. Noha őt gyerekkorától fogva 10+ évig képezte egy hatalmas sith nagyúr. Veszélyesnek veszélyes lehetett Talzin. Kockázatos szövetséges, ez tény. No de egyrészt ez a sithek rendje. Dooku vagy Vader nem volt veszélyes? Maga Sidious nem volt veszélyes Plagueis-re? Dehogynem, ez a Sith Rend alapvetése, miszerint egymással is vetélkednek a legfőbb trónért. Emellett se Dooku, se Sidious nem tisztelte annyira a boszorkányt, hogy anno annyira be legyenek tojva tőle. Másrészt, az öregasszony megmenekült és az ellenségévé tette. Ez így kevésbé kockázatos? Mert ha megöli, akkor jól van. De így simán elárulhatta volna bármikor és érthetetlen miért nem tette meg. Ha felfedi Sidious-t, akkor az öreg terve befuccsol, eltakarítják, Talzin meg megvalósíthatta volna a sajátját. Dooku-t is simán megölhette volna, amikor ott járt és még bízott benne. Később amúgy azt hiszi halott, Sidious szerint Maul létezése cáfol erre rá. Na most, Maul akkor is élt, amikor még nem ment vissza Talzin-hoz. Szóba se hozza az anyját a TCW-ben. Vagy akkor mégis a boszorkány mentette meg valahogy, nem magától élte túl? A TCW-s jelenetek nem passzolnak ehhez az elmélethez.

Várom már. Komolyan mondom, mióta hivatalossá vált a Rebels megszületése, kis túlzással minden nap imádkozok egy Vader-Ahsoka találkozásért. Ha semmi más értékelhető nem lesz a sorozatban, csak ez, nekem már akkor is megérné.

Már elsőre is felkeltette az érdeklődésem (az interjúban) az Onderon megemlítése. Pont most tartok itt a TCW újranézésben és zseniális kapocs lehet ez a lázadással. Nagyon örülnék neki, ha a Rebels-ben feltűnne pár ismerős arc ebből a szálból. Kicsit sajnálom is, hogy az állandó kis központi csapatunknak nem tagja az onderon-i vezérek közül valaki. Egy Lux vagy a Gerrera srác (Steela bátyja) korban is passzolna. Remélem, hogy előkerülnek, még ha csak mellékszereplőként is. Már csak azért is lenne ez üdvözítő, mert vitathatatlanul arra utalna, hogy a TCW hagyatékát nemcsak maximálisan tisztelik (ami eleve szinte bizonyos, mivel ők készítették és amúgy is kánon), de kifejezetten TCW karaktereket és motívumokat is bátran használnának. Ez rögtön a prequel-érához is visszakötné kicsit az egész Rebels-t, ami tovább egységesítené a SW univerzumot. Remek lenne.

Én elolvastam és szinte minden tekintetben egyetértek vele. Anno én is erős ellenérzésekkel viseltettem a sorozat iránt és a hátam közepére nem kívántam. Ennek oka leginkább a film volt. Aztán barátok unszolására belefogtam a sorozatba és már az 1. részben nagyon kellemesen csalódtam. Azóta is az az egyik személyes kedvencem, elindult vele egy folyamat. Részletesebben ebbe nem megyek bele, a TCW rajongás kialakulásába, mert Palpi jól érzékeltette. Hasonlóan zajlott nálam is. Mára már én is azt gondolom, hogy a TCW összességében nagyon is méltó a SW-hoz, a Saga-hoz. Első olvasatra és nézésre voltak számomra nehezen emészthető vagy épp emészthetetlen szálak. Idővel ezek döntő többségénél lecsillapodtak a kedélyek és már nem jelentenek gondot, elfogadtam őket. Egyes egyedül a Talzin-vonulatot nem veszi be a gyomrom a mai napig, de annyi baj legyen. Azért a 120+ rész összesen több, mint 40 óra. Egy ilyen volumenű alkotásánál szinte elkerülhetetlen, hogy legyenek nem tetsző részek, motívumok. A filmekben is volt néhány nekem antipatikus jelenet, ettől még zseniális az egész.

Megtettem, legfőképp a kedvetekért. Elolvastam a képregényt. Maradjunk annyiban, hogy bár ne tettem volna. Egyáltalán nem érzem, hogy olyan remekül megmagyarázták volna a dolgokat. Mi is történt korábban Sidious és Talzin közt? Ki is ez a Talzin és honnan a toszból van ekkora ereje? Mi ez a fekete (zöld) mágia? Miért bujkált, mire várt annyit? Miért Dooku-val fogllakozott a TCW-ben, ha Sidious-ra is rámehetett volna? Eleve miért akarta uralni a galaxist? Az volt a nagy terv, hogy visszatér a fizikai síkra, hogy megölethesse magát? Mi lett Maul sorsa? Korábban miért sínylődött az elmeháborodottságban egy szeméttelepen? Minek küldte Savage-t egy nyaklánccal keresgélni, ha pontosan tudta hol van a fia? Mire várt Sidious és Dooku ennyit? Ha Sidious-nak volt egy ilyen nagy hatalmú szövetségese, akkor minek árulta el és cserélte le hozzá képest bohócokra? Mindenki mindenki ellen fordul, aztán később szent a béke. Az egész képregényből annyi derül ki, hogy Maul Talzin fia. Ez volt a nagy indok, amiért életben kellett hagyni? Másképp nem lehetett Talzin-t előcsalni? A jedik reakciója és szerepe is nevetséges. Sidious mégis mit tanult Talzin-tól, mi volt az a nagy titok? Csak mert az ég adta világon semmi olyat nem csinál a filmekben, de a TCW-ben se, aminek bármi köze lett volna a zöld mágiához. Maul-t megmenti Talzin, saját maga feláldozásával, mondván így még győzhetnek. Ennek örömére Maul elvonul és a történet "lezárul". Persze Sidious szerint Maul jövője már el van vágva és részéről is lezárt a dolog. Dooku-val mi történik? Korábbi véleményem megmaradt, csak még hatványozottabban él. Nem érzem úgy, hogy ez bármiben is indokolná az egész szál létjogosultságát. Nem kaptunk érdemi válaszokat. Már nemcsak Maul, de Dooku és Sidious jelentősége, értéke is csorbul. A Rendet hagyjuk, mert lassan már semmi másról nem szólnak az újabb SW alkotások, minthogy hülyét csinálnak a jedikből. Elvárnám, hogy a legközelebbi ilyen képregényben már viseljenek piros orrot is. A SW-hangulat pedig nekem továbbra is nulla az egészben. Az Erő még csak szóba se kerül, ellenben van itt minden, aminek amúgy semmi köze a SW-hoz. Ezekre persze semmi magyarázat. Kezdek egyre jobban félni a Rebels-től, de még inkább az új trilógiától. Lassan már tényleg bárki visszatérhet a halálból, így vagy úgy. Ezek után nem lennék meglepve, ha Sidious eltanulta volna az öregasszonytól a füstté válást és simán visszajönne. Maul is előjöhet, elvégre mondta, hogy bármit túlél. Talzin előkerülése senkinek nem okozna meglepetést, azok után, amiket leművelt a TCW-ben és a képregényben. Ha ő "szellemként" a túlvilágról csinálhatott bármit, akkor az Erőből visszatérő jedik négyese is megtehetne bármit, pláne a Kiválasztottal soraikban. Itt érünk el arra a pontra, amire más topikokban is utaltam. Egyszerűen már semmi biztos pont nincs az élet-halál kérdésében a SW univerzumban. Lehet, hogy ez a többségeteket nem zavarja, engem viszont veszettül. Ez a vonal nekem nem fér bele a SW által eddig bemutatott világképbe. Nem kell egyetérteni, nem akarok meggyőzni senkit, pusztán a saját véleményemet írom. Ahogy Ody fogalmazott: nem kell tetszeni mindenkinek.

A 4. évad végére értem, lassan közeledik a várva várt 6. is. A víz alatti háború és a gungan-szál tetszett, ötletesen bővítette a galaxist és jobban megismertük az érintett fajokat, no meg Ackbar-t. A Krell-szál is nagyon bejött, mély és sötét volt. A Rend és a klónok szemszögéből is fontos események zajlottak. Kár, hogy Obi-val nem akadt össze Krell, azt megnéztem volna. A rabszolgás sztori megint csak remekül sikerült. Hozzátett Anakin és Obi karakteréhez is, valamint újfent sokat tudtunk meg a galaxis Köztársaságon kívüli részéről. Obi inkognitójáról pozitív irányban változott a véleményem. Noha még mindig akad benne pár összecsapott megoldás, de összességében tetszett. Jelentős is Anakin és a Rend kapcsolatában, ill. nagyon jó volt látni hogyan élte meg a fiú mestere vélt halálát. Az pedig különösen érdekes (az egész TCW-t tekintve), hogy Sidious terve mennyire be volt biztosítva, hogy mennyi minden hiúsult meg, mennyiszer fogott mellé, mégis összességében arra tartottak a dolgok, amerre akarta. Példátlanul zseniális volt az öreg, ezt újfent el kell ismerni. Nagyon bejött Ventress karakterfejlődése, ami Ahsoka-é mellett fantasztikusan kidolgozott és felépített. A fejvadászos rész vele és Boba-val az egyik személyes kedvencem az évadból. Öröm látni, hogy Assajj nemcsak egy jellemtelen fogdmeg (mint pl. Savage vagy Grievous), hanem rendesen ki lett fejtve a jelleme, részben a múltja és jövője. Azt viszont továbbra is tartom, hogy erre a Talzin-féle zombisereges, holtfelélesztős, vuduzós és fekete mágiás boszorkányságra annyi szüksége volt a SW-nak, mint amennyire Anakin vágyott a megégésre. A Mortis-szál noha elvont volt, mégis megtartotta a SW hangulatát és minden misztikum ellenére jól működött. Talzin-nál továbbra is azt érzem, hogy totálisan kimutat ebből az univerzumból. Végig olyan érzésem volt, mintha egyáltalán nem SW alkotást néznék, hanem valami rajongói moslékot, ami összemos mindenféle egyéb, amúgy a SW-tól független fantasy motívumot. Maul visszatérését már nem szentségtörésként élem meg, de ennek oka csak és csupán a későbbi események. Azok ismeretében elfogadom a visszahozását, ellenben a megvalósítás (maga a visszatérésé) továbbra is iszonyúan böki a csőröm. Kiemelkedően igénytelen és röhejes az alapötlet és a megvalósítás is. Savage magánakciója, az őrült póklábas bohóckodás, a Talzin-féle újabb műlábak fabrikálása, Maul elméjének mágikus manipulálása méltatlan, nemcsak magához a karakterhez, de a SW-hoz is. Legalábbis én így látom.

Na ja. Jó, hát én olyan körökben mozgok, ahol az élet alatt tipikusan mást értenek. Nyilván tudok tágabb értelemben is gondolni a fogalomra. Pl. a mi világunkban se ritka, hogy halottakról azt mondjuk, tovább élnek, mondjuk a korábbi munkásságuk, szellemi örökségük nyomán. Ettől függetlenül nem ez a jellemző. De ha Ti olyanokkal beszéltek, akik közt, ha felmerül, hogy valaki él, akkor rögtön olyasmi ugrik be, hogy egy párhuzamos létsíkon leledzik és vissza-visszajár vagy hasonló, akkor elnézést. És ki mondta, hogy nem? Az "élet a halál után" frázist is konkrétan írtam korábban. Nem mondtam, hogy nem lehet életnek hívni a dolgot, annyit mondtam, hogy általában nem ezt szokták így nevezni. A közmegegyezésben életnek nevezik, elfogadom. Ugyanakkor, ha felmerül az élet, nem erre szoktak rögtön gondolni, ez is a "közmegegyezés" része. Random felbukkanhatnak bárhol, tértől és időtől függetlenül, aztán csak úgy elillannak. A külsejük csak egy megjelenési forma. Anakin nem is úgy tér vissza, ahogy "eltűnt". Nem is kell mutatkozniuk, anélkül is képesek kommunikálni. Ellenben nem hallhatja vagy láthatja őket bárki, hanem különleges képzés kell hozzá. Csak egyetértünk abban, hogy nem a hétköznapi dimenziókban léteznek és mozognak, hanem teljesen más szinten. Az megint más kérdés, hogy bizonyos esetekben képesek lehetnek a való világban is mozgolódni meg üldögélni.

Elvileg a mobilos böngésződ beállításai közt lehet megadni, hogy az ilyen oldalaknak a mobilos vagy desktop verzióját töltse-e be alapból.

@Donát: Igen, hasonló a helyzet. Én ezidáig is annyit mondtam, hogy a 4-es tagjai is meghaltak, már a szó klasszikus értelmében. Ezalatt nem kell többre gondolni, mint a hagyományos "földi" élet végére, amit halálnak szoktunk hívni. Ettől még az entitás tovább létezhet, egy más létsíkon, amit mindegy hogyan hívunk. Mindeközben megőrizhetik identitásukat és az Erő segítségével képesek megjelenni és kommunikálni. A 4-es tagjai képesek voltak arra, hogy átlépjenek erre a síkra, míg mások nem. Az más kérdés, hogy ezt én nem nevezném "életnek", mert tipikusan mást (fizikai való, komolyabb interakciók, a valós térben való mozgás stb.) értünk ezen fogalom alatt, ezért használom inkább a "létezés" szót, de ez már részletkérdés. Az eddig is egyértelmű volt, hogy Obi tudta mire készül, elvégre többször mondja is és úgy is cselekszik. A haláljelenetek értelmezése is rendben van, hiszen visszatérnek a karakterek, így tisztában vagyunk vele, hogy még léteznek, a fizikai halál ellenére is. Nyilván Te is tudod honnan indult a beszélgetés. Az esszenciális karakterek halálozása volt a gyújtópont. Maradjunk annyiban, hogyha az új trilógiában és a Rebels-ben is csak ennyire ölnek meg pár kulcsfigurát, mint mondjuk Qui-Gon-t, akkor nem lesz panaszom. @Zééé: Elég szomorú, hogyha odáig jutottunk, hogy a halálnak nincs funkciója, nem értelmezhető. Ha ez igaz, akkor innentől kezdve jöhet egy sith praktika, ami feltámasztja Sidious-t és az összes korábbi sithet. A boszorkányok közben újabb zombisereget vuduzhatnak életre, a jedik meg az Erő óceánjából kibogarászhatják a holtak egyéniségét és életre hívhatják minden bajtársukat. Sőt, az igazi feeling kedvéért Anakin is visszahozhatná Padmé-t és éljenek amíg meg nem halnak, azaz örökké. Pont ezért volt bajom a Talzin-féle mágiákkal és Maul feltámasztásával is. Hála a sorsnak nem olvasom a képregényt, de remek, ha már itt tartunk. Ehhez képest a Jedi Knight, a Force Unleashed vagy a Palpi-klónos EU cselekményei egész üdítőek. Már tényleg csak az hiányzik, hogy az új trilógiában már teleportáljanak és időutazzanak a szereplők, ill. párhuzamos univerzumokból megérkezzenek a Mass Effect és a Star Trek szereplői is a buliba... (A kiemelések jelentése, hogy ezek csak feltételezések és nagyon remélem, hogy valójában nem igazak.)

Nagyon örülök neki, hogy eleve hosszútávra terveznek, ez biztató. Az Inkvizítorról mondottak is nyugtatólag hatnak rám, jól sülhet el. Annak is örülök, hogy nem akarnak beragadni mondjuk az Alderaan vagy Yavin és ehhez hasonló helyszínekre, merik bővíteni a galaxist. Illetve hogy nem akarnak minden áron beerőltetni fontos Saga-karaktereket a sztoriba csak azért, hogy elmondhassák magukról, hogy XY-t szerepeltették. Ami viszont aggaszt, hogy nagyon a Ghost legénységére koncentrálhat az egész. A TCW-t vitte a hátán a rengeteg már ismert szereplő elmélyítése, valamint az eredeti főszáltól (Klónháború) való elrugaszkodás. Itt még csak nem is azt mondja Filoni, hogy a lázadás lesz középpontban, hanem konkrétan a kis csapat. Még ha a minden rész csak túlzás is, akkor is problémás lehet. Azt tudom elképzelni, hogy így indul a sorozat, aztán majd ki-kikacsintgatnak. Eleinte még a TCW-ben is csak a klón-droid csaták vitték a prímet, aztán láttuk mi lett belőle. Ami még nem nyugtat meg, az a komolyabb eseményektől való tartózkodás. Tény, hogy nagyon érdekes nézőpont lehet a főbb eseményektől elszakadva egy kis csapat háttérdolgait nézni. El is tudom képzelni, hogy mondjuk rádióüzenetekből, holoadásokból vagy innen-onnan értesülnek (és mi is) az igazán komoly dolgokról, miközben a kis akcióikat szervezik. Afelől vannak kétségeim, hogy ez hosszútávon elviszi a hátán a sorozatot. Majd meglátjuk.

Azt nem mondom, hogy nem lett volna esélye Sidious-nak átállítania Anakin-t, de sokkal nehezebb lett volna. Qui-Gon korban és tapasztalatban messze Obi-Wan előtt járt. Obi (hiába a kedvencem) a Kiválasztott (és egy Anakin-féle kivételesen nehezen kezelhető személyiség) trenírozására még nem volt épp alkalmas. Akkor lett csak padawan-ból lovag, elvesztette a mesterét és teljesen más világlátása volt, mint Anakin-nak vagy Qui-Gon-nak. Anakin is tanúja volt a bizalmatlanságának, ami lehetett egy rejtett tüske. Amúgy meg fiatal és tapasztalatlan volt, a képességei pedig nagyon más irányban voltak/lettek kiemelkedőek, mint azt a fiú elvárta volna. Nem túl sok tekintélye volt Anakin szemszögéből, ami később is megmaradt és visszaütött. Azért nem véletlenül voltak ők "testvérek" az "atya-fiú" viszony helyett. Qui-Gon ezzel szemben nemcsak idősebb és rutinosabb volt, már kinevelt egy tanítványt is, de jól ismerte Anakin-t, ő fedezte fel és bízott benne mindvégig, kiállt mellette. Ez rendkívül fontos egy olyan személyiségnek, mint Anakin. Palpi is elsősorban ezzel tudta megkörnyékezni. Qui-Gon szemlélete (amennyi kiderül belőle) sokkal jobban passzolt a fiúéhoz. A maga lázadóbb módján kezelhette volna Anakin lázongásait, nem pedig olyan mereven, ahogy Obi tette. Ráadásul az élő Erő behatóbb ismerete és az ilyen irányú koncentrációja is segítségére lett volna a fiú jó pár rossz cselekedetének megelőzésében. Egy Qui-Gon sokkal hamarabb észlelte volna a Shmi és Padmé felé táplált gyengéd érzelmek árnyoldalát. Érdemi segítséget próbált volna nyújtani neki, komolyabban vette volna a problémákat. A Tanáccsal szemben is vehemensebben védte volna és nem engedte volna, hogy Palpi éket verjen a Rend és az ifjú közé. Persze a szerelemtől aligha tudta volna eltántorítani, márpedig Padmé terhessége ultimátumot adott Anakin-nak. Ráadásul a hatalomvágy és beteges eszmék egyre fontosabbá váltak, így kérdéses meg tudta volna-e akadályozni az átállást Qui-Gon. Talán rá tudta volna venni Anakin-t, hogy hagyja a Rendet a francba és vonuljanak el az asszonnyal valahova, de nagyon necces. Ha Palpi befolyását az évek alatt minimálisan tudta volna tartani a mester, akkor sikerülhetett volna, mert más nem fertőzhette volna meg. Meg arról se feledkezzünk el, hogyha Obi jóban maradt volna egykori mesterével és Padmé-val (amire jó esély van), akkor a kritikus időszakban eggyel több ember lett volna, aki a jó oldalon akarja tartani Anakin-t és visszatartani a sötétségtől. Ha nem is lettek volna olyan fontosak egymásnak, de azért mégis.

Én sehogy se látom hogyan lehetne Maul-t úgy kigyomlálni az Ep.1-ből, hogy ne sérüljön komolyan a sztori. Értem, amit Dzséjt ír, de nem látom ilyen egyszerűnek a helyzetet. Azért érdekes lett volna, ahogyan egy droid vagy fejvadász elmegy a Tatooine-ra, megleli a célpontokat, túléli a találkozót Qui-Gon-nal, majd visszasurran a Naboo-ra és mindenki annyira összetojja magát tőle, hogy nem megtámadják, hanem ráhagyják a 2 jedire. Aztán egyedül megküzd velük, mesterien elválasztja őket és megöli a mestert, majd kis híján a tanítványt is. Eleve hogyan párbajozott volna két fénykardos jedivel? Nyilván vannak lehetőségek, de eléggé máshogy kellett volna megoldani. Nem tudom ki lett volna képes ilyesmire. Egyáltalán kire bízott volna olyan feladatokat Sidious, amiket még egy sith se volt képes maradéktalanul ellátni. És akkor most szó nélkül mentem el amellett, hogy a Sith Rend nem fedi fel magát, ami az egész film egyik alapkoncepcióját dönti meg. Hiszen a baljós árnyak azért igazán baljósak, mert a sith-ek sötét fátyla vetül újra a galaxisra fenyegetésként. Ha ezt csak mi, nézők láttuk volna, akkor más lett volna az egész érzelmi töltete. Meg azért egy Qui-Gon jelentőségű jedit csak ne egy jöttment ölje már meg.

Sidious nem véletlenül irányította így a szálakat. A cirkálót keresni szinte bárkit küldhetett volna (akiben persze tökéletesen megbízik), helyette a tanítványa ment, okkal. Évezredek elteltével fedték fel magukat, mert ekkor jött el az ideje. Az első újonnan felbukkant sith pedig Darth Maul volt, ami fel is korbácsolta a Tanácstagokat. Ha nem is építettek erre jelentősebb szálakat, de nagyon fontos volt. Sidious nagy tervének része volt, hogy a jedik tudjanak a sithekről és meglegyen a nagy fenyegetés. Ki lehetne húzni a történetből, át lehetne hidalni, de az már más sztori lenne. Ennyi erővel Qui-Gon se fontos, mert Anakin másképp is kerülhetett volna a Rendbe. Padmé se fontos, mert Anakin bárkibe beleszerethetett volna. Dooku helyett is ott lehetett volna bárki. Han helyett is elvihette volna Obi-ékat valami nímand, aztán Leia meg kavart volna valami random lázadóval. Maul az Ep.1 kulcsszereplője, csak erre a részre koncentrálva van olyan jelentős, mint pl. Obi-Wan vagy Padmé.

Persze, hogy tudom honnan indultunk ki. Már a másik topikban is leírtam, hogy nem egy sötét mészárlós világot akarok látni a SW univerzumban. Teljesen mindegy, hogy mit értünk halál alatt (kár is ezen rágódni), a lényeg az, hogy a TCW előtti érában Qui-Gon, Maul, Jango, Dooku, Grievous, szinte az összes jedi, Padmé, Obi-Wan, Tarkin, Boba, Yoda, Sidious és Vader mind-mind "csinálnak valamit", amitől a hétköznapi értelemben vett életük megszűnt. Közülük egyedül Obi az, aki úgy tér vissza, hogy érdemi szerepe is van. Mindenki tök jól megvolt így a SW-szal és senki nem tartotta dark-os mészárszéknek. Ehhez képest már a TCW kihúzott pár nevet erről a listáról, ami persze még így se rövid. Pusztán annyit bátorkodtam mondani, hogy a SW-hoz hozzátartoznak a jelentős veszteségek és a főhősöket se kíméli a "kaszás". A TCW-ben mindvégig tudtam, hogy Obi, Anakin, Grievous, Dooku stb. sértetlenül túlvészel majd mindent. Mellettük Ventress, Ahsoka és Maul is túlélt mindent. Nagyon ritka volt (Savage, Satine, Gallia, Piell) fontosabb szereplő halála, hozzátenném szinte mind tetőpontnak tekinthető az adott sztoriban. De a Krell-szál is fantasztikus volt. Biztos vagyok benne, hogy az új trilógiával bővülni fog a fenti lista és a Luke-Leia-Han trióból is legalább 1 elillan majd, ahogy a főgonosz(ok) is elbuknak a végén. A Rebels-nél már kicsit tartok tőle, hogy átmegyünk tininindzsa teknőcös matinéba, ahol "god módban" tolják végig főhőseink a bulikat. A TCW remekül ellensúlyozta a fentebb írtakat, mert rengeteg egyéb dráma és mély sötétség volt benne. Nagyon remélem, hogy ez az új sorozatnál is így lesz. Ebből indultunk ki és jutottunk el elég messze.

Nincs szellemvilág, csak ők négyen szinte minden tekintetben úgy viselkednek, mint a szellemek. Én nem hiszek a valós szellemek létezésében, de épp eleget hallottam már a témáról. Az ember meghal, a szelleme visszatér. Beszél, kommunikál, megjelenik, méghozzá a SW-ban láthatóhoz igencsak hasonlatos formában. Ritkább esetekben valamilyen energiamezőn keresztül tárgyakat mozgat. Ezt szokták mondani a hívők és mindig úgy, hogy az illető meghal, mielőtt visszajön. Definíciókat mindenki talál, nem fogok linkelgetni. Ezt kiemelném: A teológia és a vallások nagy része szerint a halál a földi élet vége, mely után az egyén isteni akaratnak megfelelően másvilágra kerül, megsemmisül, vagy más alakban újjászületik. Ez a spirituális megközelítés. Nincs szó abszolút megsemmisülésről, csupán a klasszikus értelemben vett élet végéről. Senki nem mondta, hogy a halála után nem maradhat meg az entitás tudata vagy egyénisége. Pont az a lényeg, hogy az entitás átkerül egy teljesen más létsíkra, ami nem vethető össze pl. az általunk értelmezett dimenziókkal. Az egy teljesen máshogy definiált élet (ha így hívjuk), amit a természetes módon értelmezett halál előz meg.

Lehet, hogy Maul könnyen helyettesíthetőnek tűnik, de egyáltalán nem az. Tegyük fel, hogy egy droid vagy fejvadász van a helyén. Tegyük fel, hogy annyira pro, hogy pár jedi nem tudja elintézni és képes olyan szinten harcolni velük, mint egy sith. Bár nagyon nem jellemző, hogy átlagos arcot küldjön egy sith mester jedik ellen. Mondjuk, hogy valahogy megtalálja az elszökött szereplőket és ugyanúgy elmenekülnek előle a Tatooine-on. Azonban a Rend nem figyelt volna fel a sithek létezésére, ami alapjaiban változtatná meg a sztorit. Ha csak egy "bárki" öli meg Qui-Gon-t, akkor a Rend teljesen másképp viszonyult volna a történtekhez. Sidious nagy terve is totálisan másképp festhetett volna, ha nem fedi fel a sith lapot már az Ep.1 idején. Az, hogy amúgy a sötét oldal erejéből mennyit sajátított el Maul és mennyit használt belőle, más kérdés. Pusztán az, hogy sith volt, nagyon fontos építőelem a sztoriban. Hozzáteszem, hogy az a valaki, aki megöl egy főszereplőt, ettől általában kulcsfigurává válik. Elég ritka az, hogy egy főhőst kinyírassanak valami nímanddal, aki amúgy csak valami háttérben meghúzódó szürke kisegér. Ha egy bérgyilkos vagy fejvadász öli meg Qui-Gon-t, akkor alighanem ő is fontosabb szereplőnek lenne titulálva, mint feltételezzük.

Még mielőtt filozófiai hitvitába keverednénk a halált illetően, nézzük meg a definícióját és minden a helyére kerül. Még a vallási irányzatok döntő többsége szerint is az "élet a halál után" jellegű frázisok működnek. A klasszikus értelemben vett élet vége a halál, attól függetlenül, hogy a szellem és lélek utána milyen minőségbe emelkedik. A SW-ban létezik szellemvilág, ami az Erővel van szoros összefüggésben. Az Erőszellemek valóban a hétköznapi élethez képest magasabb szinten vannak és teljesen más jellegű a létük. A halál nem a mindennemű létezés végét jelenti, tehát Obi, Yoda vagy a többiek léteznek, de ettől még meghaltak, ahogyan anno megszülettek. Az addig ok, hogy beszélnek és befolyásolják a történetet, de fontos, hogy magukban nem képesek tenni semmit. A befolyásolás mások útján történik. Aki kommunikál, annak léteznie kell valamilyen szinten, ez igaz. Ugyanakkor aki él, azt érzékelnie kéne mindenkinek, kölcsönhatásba kéne lépnie a környezetével és hasonlók. Nem ez történik. (Nemsoká odajutok a TCW végéhez, de gondolom nem derül ki hirtelen, hogy valójában mindenki látja és hallja az Erőszellemeket és nagyban buliznak valahol, amikor épp nem Luke-ot segítik.)

Persze, elvégre OOM-9 is a SW esszenciális gonosztevőit összefogó Sith Rendnek egyetlen képviselője az akkortájt még csak háttérben áskálódó Sidious-t leszámítva. Ő is megölte a film egyik főszereplőjét és olyan kultikus figura lett, mint Maul. Ódákat zengenek róla és minden Ep.1-es poszter elhagyhatatlan szereplője. Nélküle nem állna meg a film, egyszerűen pótolhatatlan. Grievous, minek egyáltalán szóba hozni ilyen semmirekellő karaktert? Lehet, hogy a Köztársaság évek óta kereste gőzerővel és a megölését a háború eldőlésének egyik kulcsának tekintették, de amúgy csak mellékszereplő. Nem sok szövege van, tehát jelentéktelen mellékszereplő. Egy Jar-Jar sokkal fontosabb. Nem azt mondom, hogy a Saga tekintetében egy Qui-Gon, Dooku, Padmé, Maul vagy Grievous főszereplő lenne, de az adott filmekben igenis azok.

Jó, és a beszélgetésen (és a puszta megjelenésen) kívül mit is csinálnak? A filmekben egy gyufát nem tudnak odébb tenni. A dumán kívül semmi interakcióra nem képesek, ellenben bárhol felbukkanhatnak 1-2 jól irányzott mondatra vagy gesztusra. Ez nem épp az élők ismérve. Ők egyszerűen szellemek, melyek az Erő útján képesek kommunikálni, de semmi több. A szellemek és kísértetek halott személyekhez kapcsolódnak, nincs fizikai létük. Az meg, hogy mit hoz az új trilógia vagy a Rebels, részletkérdés. Ennyi erővel Sidious, Windu vagy Padmé is simán visszatérhetnek majd. Nem lehet kizárni semmit, a TCW-ben láttuk, hogy minden megtörténhet. A SW univerzumában az Erő segítségével képesek rá egyesek. Nem fog mindenki "visszajárni" (vagy csak nem láttuk ), de egyesek megtehetik. Most nem azért, de Qui-Gon és Vader égetése, Yoda elmúlós jelenete vagy Obi eltűnése is arról szól, hogy az e világi fizikai létük megszűnik. Nem véletlenül kapták azt a dramaturgiát. Egy más síkon szellemük bizonyos esetekben képes megjelenni és sugallni ezt-azt. Viszont azt se érdemes elfelejteni, hogy ezen szellemeket eleve csak az Erőérzékenyek látják és hallják, közülük se mindenki. Ez se épp arra utal, hogy konkrétan élnének.

Igen, mert a halálokról volt szó korábban, arra írtam. De tény, hogy félreérthető voltam. Na de ki mondta, hogy az első részben haljon meg mindenki? Nem azt mondtam, hogy az 1. évadban nyírjanak ki mindenkit, hanem hogy fokozatosan cserélődjenek a kulcsszereplők és legyenek jelentős veszteségek. Mindezt leginkább azért, hogy lehessen izgulni valakik életéért, ne legyen meg az a biztonságérzet, hogy itt főhős nem halhat meg, pláne ha jó. Ennyi, nem kell belelátni többet. Az 1. részben Qui-Gon, mint főszereplő hal meg. Maul a 2 sith egyike és közülük is csak ő harcol tevőlegesen, már hogyne lenne fontos szereplő. Nem róla szól a film, de azért bőven húzónév. Már hogyne haltak volna meg... Ez egy spirituális kérdés, de ezek a szereplők fizikailag meghaltak. Ráadásul közülük csak Obi tér vissza érdemileg. Most az, hogy Qui-Gon beböfög egy fél mondatot vagy a Yoda-Anakin duó megjelenik mosolyogni a végén, az más lapra tartozik. Nyilván, ha egy csomó halálesetről azt mondod, hogy nem is történt meg, akkor valóban nem sokan haltak meg. Az OT erősen épít arra, hogy a Birodalom hírhedtsége már korábbról megalapozott. A bevezető szöveg lefekteti az alapokat, miszerint a maroknyi lázadó csapat háborúzik a csúnya, nagy Birodalommal. Szinte reménytelenül, érdemi sikerek nélkül. Aztán elfogják Leia-t, felrobbantják a szülőbolygóját. Közben kinyírják Luke családját, Vader és Tarkin meg maga a megtestesült gonosz. A cselekmény viszont a Birodalom bukásához vezet, így nem probléma az, hogy igazából a Birodalomnak nem jutnak komolyabb sikerek. Persze azért Sidious előkerülése még erősen nyom a hangulaton. A Rebels viszont pont abban az időben játszódik, amire részben alapoz az OT. Amikor a Birodalom kizsigerel mindenkit, a lázadók meg csak próbálkoznak, de sikertelenül. A fordulópont a yavin-i csata lesz és ezt mindenki tudja. Addig komolyabb eredmény nem eshet le a Szövetségnek. Ha a birodalmiak már akkor reménytelenül buták és suták, ill. nem sikerül jelentős veszteségeket okozniuk a lázadók "fontosainak", akkor az nem fog túl jól elsülni. Azt meg tudjuk, hogy az OT-ban szereplő lázadó vezetőknek nem esik baja, tehát maradnak az új hősök. ------------------------------------------------------------------------ Mindenesetre csak azon aggodalmamnak adtam hangot, hogy a Rebels ne legyen egy Bud Spencer-Terence Hill film matinékiadása. Nem mondom, hogy az lesz és nem is tartok tőle igazán, pusztán néhány előzetes alapján felsejlett bennem a gondolat, hogy nem lenne jó irány. Szerintem ezek a jelenetek okosan el lesznek szórva a részekben színesítő kalandként vagy a humor kedvéért, ami rendben is van.

Tényleg sok van, de sok esetben eléggé résen kell lenni, nem mind triviális. Amikor végigtoltam a trilógiát, akkor több feltűnt nekem is, de hamar elfelejtettem a nagy részét. Egyszerűbb, ha ráguglizol mondjuk valami "mass effect star wars reference" vagy ehhez hasonlóval és lehet bogarászni. Nemigen leltem még olyat, ahol mindegyik rendszerezve lenne, szóval több helyről lehet összeszedegetni. Már ha persze sok fölös szabadideje van az embernek. Ami most így hirtelen beugrik, az az "i have a bad feeling about this", a krogan-besalisk (Dex, Krell) hasonlóság és egy küldetés, aminek a végén szinte ugyanúgy szállnak fel a hajók, mint az Ep.5-ben.

Akkor tisztázzuk a dolgot, mert nagyon félrement a téma. Én most kifejezetten a kulcsszereplők halálozási arányára gondoltam, amire Dzséjt is szarkasztikusan utalt. Egy olyan sztorinak, ahol szinte minden fontosabb kimenetelt ismerünk, nem tesz túl jót, ha még az új szereplők is be vannak betonozva. Valahogy nekem a TCW-ből is hiányzott a halál árnyának fontosabb karakterekre vetülése. Azért a filmekben Qui-Gon, Windu, Obi, Yoda, Vader, Dooku, Padmé és Sidious meghalnak, ami elég veretes névsor. Maul-ról is úgy hitte mindenki és a Jango-Boba duó se kutyaütő. Ehhez képest a TCW-ben mellékszereplők halnak csak meg nagy ritkán, noha azokat a jeleneteket sok esetben szépen megcsinálták. Azért az izgalmi faktorhoz hozzátartozik, hogy ne legyünk folyamatosan biztosak abban, hogy úgyis minden kis kedvenc túlél mindent. Nem azt mondom, hogy évadonként cserélődjön a brigád, de a veszteségek kellenek. Pláne egy olyan kiegyenlítetlen és egyoldalú harcban, mint ami a lázadók és a birodalmiak közt folyt. Most mennyire vehető komolyan egy olyan Birodalom, amely ugyan minden csatát megnyert (az Ep.4-ig), de egyetlen épkézláb lázadót se sikerült megölniük? Pláne, hogy itt már nem is csak jedi "szuperhősök" a főhősök, hanem szimpla harcosok. A hangulat tökéletesen maradna SW. Pár fontos karakter halála nem rondít el semmit. Pont, hogy a SW sajátja a fontos halálozás és nemcsak a rosszak hullanak. Még a happy end-es részekben is meghalnak kifejezetten pozitívak. Én meg azt nem szeretném, hogy a SW átmenjen egy vicces kis matinéba, ahol a kaland megvan, de amúgy semmi izgalom, mert a főhőseink mindig mindenkit legyalulnak. Vagy mint valami alsó-középkategóriás akciófilm. Ha kell, puszta kézzel vagy közvetlen harc nélkül vernek el több tucat ellenséget, csak meg ne görbüljön egy hajuk szála se. Ez nem a Rambo.

Ej-ej Dzséjt, megint túlzol. A viccet félretéve, amúgy nekem rohadtul bejönne egy ilyen GoT stílusú Rebels. Elvégre az Ep.4-ig elvileg nem volt komolyabb lázadó siker. Az OT-ig meg úgyis "el kell tűnni" szinte mindenkinek, majdnem csak új szereplők fognak szerepelni, simán meg lehetne oldani. Jó, tisztában vagyok vele, hogy úgyse ez lesz, de nekem bejövős lenne. Ezen kívül meg leírtam a szitut, aki akarja érti, aki meg nem, annak mindegy.