pb69

@Wilde: Sok dologban igazad van és reálisak a meglátásaid. Viszont a népszerűség nem minden. A látványsport kifejezés is elég szubjektív. Ráadásul ott van, amit legutóbb kudar is írt. Hiába a futball a legnépszerűbb sportág, ha semmi esélyünk nincs a feltámadásra, legalábbis a jelenlegi koncepcióval. Ha egy USA, Ausztrália, Kína vagy Kanada el tudja viselni, hogy nem tényezők, akkor mi miért nem? Ha egyszer nem megy, akkor hagyjuk és kész. Hagyjuk magára és ha tényleg annyira népszerű és 'potenciálgazdag', akkor majd eltartja magát. Azzal egyetértek, hogy gazdaságilag se mérhetjük magunkat az európai elithez, de még csak a felsőházhoz sem. Azzal viszont már nem értek egyet, hogy emiatt más modellben kéne gondolkodnunk. Vannak tendenciák a világban, amikkel nem lehet mit kezdeni. A futball a privatizáció és a globalizáció felé mozdult el és hangsebességgel robog tovább ezen az úton. Hiába pl. az UEFA sokéves vergődése, képtelen lassítani a folyamatot. Be kell látni, hogy vagy beállunk a sorba és reménykedünk, vagy elverjük az összes pénzünket a rossz lapokra és mindent elbukunk. Előbbi eset komoly kompromisszumokkal jár és a hozzánk hasonló kicsiknek nagy mázli is kell hozzá. Utóbbi viszont kb. olyan, mintha pókerben az all-in megadása helyett magunknál tartanánk 100 Ft-nyi zsetont és eldobnánk a lapjainkat. Lehet, hogy 4-5 perccel tovább játékban tartjuk magunkat, de a bukás garantált, míg másik esetben legalább ott a a remény és esély (még ha kicsi is). Ha nem jön elég mennyiségű és minőségű befektető, akkor a kompromisszumok erősebbek, ennyi. Ha egy ~8 csapatos bajnokság is finanszírozhatatlan a focinak (önmagának), akkor menjen a ligaválogatottunk az osztrák vagy ukrán bajnokságba aztán szevasz van. De közpénzzel 10%-nál nagyobb mértékben semmiképp sem támogatnám ezt a sportágat, mert eleve reménytelen elv, megbukott koncepció. Nyilván nem azt várom, hogy ide is vmi olajsejk talál, aki aztán összevásárolja a fél világválogatottat, de kicsiben idejöhet vki, aki komolyan veszi az üzletet és képes olyan állandó szintű csapatot faragni, mint mondjuk egy osztrák, ukrán vagy horvát dobogós. Ez már elég lehetne a stabil nemzetközi kupaszerepléshez is. Ha meg önerőből ennyire se futja, akkor messze nincs akkora üzleti potenciál a magyar fociban, amennyi megütné a létminimumot. Lassan évtizedek óta egymást érik a megszorítócsomagok és a nadrágszíjak húzogatása. Az élet minden területén ez van, még az egészségügyön vagy oktatáson is spórolnunk kell. Nehogy már pont a foci legyen az egyetlen kivétel, mert ez már nonszensz. Vegyük észre, hogy az egész ország csak vergődik és fetreng a kilátástalan posványban. Még egyszer mondom, az élet szinte minden területén. Ehhez képest a fociba folyamatosan öntjük a pénzt, mint egy feneketlen kútba és semmi eredménye. Persze nyilván azért nincs eredménye, mert még többet kéne beletenni. Biztos, hogy megengedhetjük ezt magunknak? Biztos, hogy nem lenne jobb helye ezeknek a pénzeknek. Nem akarok demagóg lenni, felőlem tegyük a sportba ezeket a pénzeket, de akkor se a fociba. Kézilabdázótól vagy vízilabdázótól még soha nem irigyeltem pénzt, magyar focit meg már képtelen vagyok nézni, mert az a bizonyos bicska szanaszét vágja a combom... De inkább a többi sportnál is megvárjuk, amíg játék helyett lepkefing kerül az addigra már totálisan kiürült csarnokokba és akkor már majd beléjük ia tömjük a lóvét koncepciótlanul. Az Aranycsapathoz egyelőre nem teszek hozzá semmit, mert kicsit elbeszélünk egymás mellett és nem nagyon akarnak találkozni a dimenzióink, így csak ismételgetni tudnám magamat. @Krande: Az ilyen sportokkal az a helyzet, hogyha időben lépnénk, akkor világszínvonalra emelhetnénk magunkat bennük. Idővel hagyományt teremthetnénk belőlük és évtizedekre megalapozhatnánk a dominanciánkat. Ha nem is lennénk egyedüliek benne, de a nagyon szűk elitben (dobogó) lehetnénk. Egyetlen komoly kockázat van az egészben: nem tudjuk mennyire fog nagy karriert befutni az adott sportág. Ugyanis ha az egész bebukik, akkor hiába vagyunk TOP3-ban. Könnyen odajuthatunk, hogy összességében pl. még egy VB bronzérmesnek is magának kell költségekbe vernie magát, hogy kijuthasson versenyekre és egyáltalán elindulhasson. Pénz semmi nincs benne, "csak" a versenyszellem hajtaná a résztvevőket, mint vmi hobbisportban (pl. extrém sportok). Persze ha sikerülne pont vmi később feltörekvőbe beletalálni, akkor az főnyeremény. Csak ugye ennek kicsi az esélye. Több ilyen lehetséges sportágba kéne fektetni, hogy reális esély legyen a találatra, de az ugye összesen már megint túl sok pénzt vinne el és kb. ott tartanánk, ahol a part szakad. Mindezek mellett egyáltalán nem elvetendő az alapötleted, pl. a focink ajnározása helyett én simán benne lennék. Konkrétan a rúdtáncról (talán nem meglepő módon ) nem sokat tudok mondani. Annyit tudok, hogy Pirnerék nemzetközileg is igen elismert szinten űzik és talán tagjai vagyunk a szűk elitnek. Aztán lehet, hogy közben már egészen más úton jár a dolog és csak hülyeségeket beszélek. Mindenesetre erre is ugyanaz a rizikó jellemző, amiről fentebb is írtam. Annyival még megfűszerezve, hogy egy rúdtáncos közmegítélése nem túl pozitív, eléggé lenézik (nem mondom ki minek) őket. Tehát a sportág emelkedése előtt még szükséges lenne egy komoly megtisztulási folyamat a média és társadalmi megítélés kapcsán. Ez annyit tesz, hogy szerintem nem 0-ról, hanem mondjuk -3-ról indulna a projekt. @kudar: Egyetértek. Előhúzok egy olyan témát is, amit lehet nem kéne és csak újabb szikrát pattintok vele, de idevág. Nem ultragáz az, hogy egy örökös magyar bajnok (ebben a hazai mezőnyben!) úszónőnek csak akkor ismerem meg (és merem állítani, hogy nemcsak én) a nevét, amikor ír egy könyvet az orgiáiról? Ő maga elmondja, hogy teljesen természetes az, hogy senki nem ismeri, mert a legjobb eredménye egy röhejes EB bronz, ami abszolút lószerszámot sem ér. Félreértés ne essék, nem én állítom ezt, hanem ő és full komolyan. Én (de szerintem nem vagyok egyedül) ki tudja mit odaadnék azért, hogy bizonyos dolgokban 3. legyek európai szinten, vagy Mo. ilyen helyen legyen. Talán kicsivel jobban meg kéne becsülnünk ezeket a sportágakat, ahol már-már szégyenkezni kell egy EB bronzzal. No pláne azokat az embereket, akik mindezt nem kevés munkával elérik. Csak mert ugye a lepedőakrobatika is egy nagyon szép és kellemes sport, ami ráadásul sokkal kevesebb befektetett energiát igényel. Csak akkor hogy várjuk el a gyerekeinktől, hogy a sokkal nehezebb utat válasszák, ha az még kevesebb elismerést, pénzt, sikert, stb. hoz... @Frenkie: Go home, You're drunk! Bocsánat, nem akarlak megbántani, de ez nem az a hely, ahol ilyeneket leginkább stílusában) illik beböfögni. Az egy pár sarokkal odébb van...

A focival, mint önálló gazdasági projekttel kapcsolatosan valóban igazad van. De ne felejtsük el, hogy nálunk nagyon nem ez a modell működik. Mi főként közpénzből fedeznénk a teljes futballt. Nemcsak az utánpótlást, de a "nagycsapatok" költségvetését is, a stadionokat is, mindenféle szervezési tevékenységet, mindent. Ha meg néha egy-egy üzletember is feltűnik bizonyos csapatoknál (lásd Videoton, Felcsút, Fradi, Debrecen, stb.), akkor tudjuk mi mozgatja a szálakat a háttérben... Ilyen viszonylatban pedig, amit írtál az pontosan ellentétesen hat. Tehát a fociban több pénz van, mint az összes többi sportban együtt, tehát a közös kasszából is legalább annyit kell beleönteni, mint a többibe összesen. Ez vezet oda, hogy az összes többi sportág folyamatosan sorvad. Nézzük meg hol tartottunk pár éve kézilabdában, vízilabdában, öttusában, vívásban, úszásban, kajak-kenuban, stb.. Ehhez képest hol tartunk most? Még mindig ezek a sikersportágaink, csak sok esetben látványos a visszaesés. Mindezek ellenére ráadásul teljesen hiába áldozzuk fel az összes többi sportágat a fociért, elvi lehetetlenség tartani a lépést az üzletiesebb külföldi modellel. Ezért is írtam az előbb a magyar költségvetéses példát. Nemcsak a sportra szánt, de a teljes nemzeti vagyonunkat beleölhetnénk a focinkba, akkor se lennénk pénzügyileg sehol. Ezért lenne szükséges a teljes nézetváltás. Ha nekimegyek a falnak és nekem fáj, akkor nem gyúrni kell elkezdenem, hátha egyszer ki tudom dönteni. Ha leugrok a 3.-ról és össze-vissza töröm magam, akkor nem repülni fogok tanulni. Eleve reménytelen dolgokba csak a buta ember fog. Vagy aki annyira zseniális, hogy képes átírni a tudomány jelenlegi általános látásmódját, de ilyenből azért évszázadonként világszinten jut 2-3, nem pedig egyszerre egy országra több millió. A többi sportban csak mostanában indult el ez a fajta elüzletiesedés, így ott máshol az a módi, hogy államilag megtámogatják a sikeresebbeket. Most még lenne lehetőségünk máshova fektetni a közös sportra szánt $-t és ezzel megmenteni sok sikersportunkat. De mire ezt észrevesszük, addig már ezeknél is késő lesz. Igazából vízilabdában, öttusában és kézilabdában már be is következett a baj, itt már elkéstünk.

Mindezt én nem is vitatom. Nem véletlenül ismerik el az Aranycsapatot világszerte. Az is valószínűleg igaz, hogy a németek felszerelései minőségibbek voltak, aminek az esőben komoly jelentősége lehetett. Nekem nem az a gondom, hogy keressük a kifogásokat, mert az bizonyos szempontból jogos és természetes. A probléma az, hogy CSAK ezekkel foglalkozunk. Egy jó csapat, játékos, sportoló, ember tanul a saját hibáiból, levonja a tanulságokat és igyekszik orvosolni azokat. Mindig jobb akar lenni és hajlandó is küzdeni ezekért. Enélkül nem jön a siker, csak a szerencsére lehet várni. Amúgy se garantált a végső győzelem, mert beüthet a pech, de előbb-utóbb a befektetett energia meghozza a gyümölcsét. Kifogásokat mindenki talál, csak nem mindegy mi célból. Jó esetben az igazságérzet dominál és az előbb leírt rengeteg áldozat hiábavalósága miatti csalódottság miatt háborodunk fel és találjuk meg a külső tényezőkben a hibát. Rossz esetben viszont a felelőtlenség és az önkritika hiánya a fő ok, a kifogásokkal pedig csak a saját hibáinkat akarjuk mások és saját magunk előtt eltussolni. Maximálisan egyetértek. Úgy értem, hogy a németeket leszámítva általános jelenséggé vált (és egyre elterjedtebb a dolog), hogy egy-egy multimilliárdos üzletember megvesz és játékszerévé tesz egy futballklubot. Ezek tipikusan orosz vagy vmilyen arab származású bűnözők üzletemberek, de persze van példa amerikai vagy más nemzetiségűre is. De amúgy is régóta tendencia, hogy a focicsapatok mögött erős szponzorok állnak. Ezért tartják úgy, hogy a foci már nemcsak egy sport, hanem sokkal több annál. Kilépett a megszokott mederből és önálló gazdasági/üzleti vállalkozás/tevékenység lett. Ez a jelenség persze kezd átterjedni más sportokra is, legfőképp az adott sportág népszerűsége alapján. Tudtommal pl. erősebb (tipikusan német) kézilabdacsapatok is egyre inkább kikerülnek a közpénzes szférából és önállóan gazdálkodnak, működnek. Persze mindez komoly veszélyekkel is járhat, hisz ha beüt a krach, akkor nincs visszaút. Spanyolországban pl. az egyik legsikeresebb kézicsapat pár éve még sikeresen menekült meg a csődtől (át is nevezték őket - Atlético Madrid), most viszont végleg felszámolják őket. De több skandináv, lengyel vagy cseh csapat felett is ott lebeg a totális csőd lehetősége. Ellenben más út nem nagyon van, fociban meg pláne nem. Magyarország egész éves költségvetése eltörpül pl. egy arab olajmilliárdos üzleti célokra szánt tőkéje mellett, így esélyünk sincs közpénzekből tartani a lépést, nemcsak az elittel, de a középszerű csapatokkal sem.

Néha nem árt ilyen dolgokat is átgondolni, átbeszélni, mert érhetik meglepetések az embert. Jó példa erre az Ep.6 címe, de sok ilyen eset van. Vannak olyan nem SW rajongó ismerőseim, akik néha a legprimitívebb kérdésekkel tudnak zavarba hozni. Olyanokkal, amiken mi már nem is gondolkodunk, mert annyira triviálisak és axiomatikusak. Aztán úgy érzem magam, mint a szülő, amikor megkérdezi a kisgyerek miért kék az ég és zöld a fű. Persze tud rá válaszolni az ember, csak ki kell lépnie a megszokott dimenziókból, ami néha érdekes élmény tud lenni.

Attól függ mit tekintünk politikának. Én sem politizáltam, legalábbis a szó klasszikus értelmében nem, ahogyan továbbra is kerülni szeretném ezt. Ettől még a magyarságról vagy nemzetünkről szerintem (persze kulturált módon) lehet értekezni, csak nem ebben a topik-ban. Ja értem már. Igen, elnézést kérek, mert valóban túloztam azzal, hogy az egész világ. Ilyen szempontból jogos a kritika. Mentségemre szóljon, hogy Európa közepén inkább az európai viszonylatot tartom természetes összehasonlítási alapnak. Tény, hogy mondjuk Afrika belsőbb részein vagy Ázsia bizonyos helyein vannak lényegesen rosszabb helyzetben (bmilyen szempontot nézve) lévő államok is. Csak már önmagában az, hogy ilyenekhez kell mérni magunkat, hogy "győztesen" kerüljünk ki az összevetésből...belegondolni is szörnyű. Nem véletlenül hoztam fel azon országok csapatait. Az országunk általános helyzetétől függetlenül reális elvárás lenne, hogy legalább ott tartsunk, ahol ők. A kiindulási állapotot figyelembe véve pedig sokkal előrébb kéne tartanunk. De az általad is írtak alapján, úgy tűnik, ebben egyetértünk. Nem is a feltétlen a szurkolók hozzáállásával van a gond, mint inkább a szaksajtóéval és az illetékes vezető pozícióban fészkelőkkel. De azért sokszor hallottam szurkolóktól olyan megállapításokat, miszerint a kritizálók nem is igazi magyarok és nem lenne helyük a nemzetben. Félreértettél. Nem az a baj, hogy büszkék vagyunk az Aranycsapatra. A baj az, hogy megkérdőjelezhetetlenül a világ akkori legjobbjainak tartjuk őket, sőt a világ valaha létező egyik legnagyobb csapatának. Emellett pedig a többieket lenéztük és gúnyolódtunk rajtuk. Mert ha tetszik, ha nem, pl. a németekre aggasztott jelzők és vélemények elég gúnyos hangvételűek voltak. Tisztában vagyok vele, hogy világszerte tartják az Aranycsapatot korszakosnak, az "elbukottak" közül meg messze a legjobbnak ítélik. Tudom, hogy pl. a spanyol foci bizonyos alapjait magyarok tették le. Csak más az, ha más dicsőít minket és megint más az öntömjénezés. Erre írtam, hogy sajnos nekünk többnyire nem elég az elismerés és tisztelet. Fiatalabb koromban semmi mást nem hallottam/olvastam a médiában, csakis az Aranycsapattal, ill. a grundkorszakkal való nosztalgiázást és a régi időkön való lovaglást. Nagyon fontosak a hagyományok és az elődök, a régi szép emlékek, de nem lehet ezek miatt feláldozni a jelent és jövőt. Nagyon élvezzük, sőt elvárjuk, hogy Puskásról és társairól áradozzon minden külföldi szakmai arc, ha magyart lát. Közben eszünkbe se jut, hogy nekünk miért nem kell mondjuk az 54-es német játékosokat emlegetni vagy a régi nagy brazilokat. Azért, mert náluk vannak újabbak, akiktől zeng a média, nálunk meg nincsenek. Márpedig mindennek oka van. A szerencsésen összeért nagy generációk egyszer kifújnak és nem lesznek követőik. Ösztönös zsenik nem esnek ki minden bokorból és az előkerülésükhöz szükséges háttér nehezen elemezhető. Sokszor pont olyan negatív dolgok kellenek hozzá, amelyet a világ fejlődése kiiktatni kíván. Jó példa erre Brazília és a rongylabdás fiatalok esete. Nem is igazán tudjuk miért szűntek meg a grundok és az onnan áradó tehetségek, de ezzel el lettünk vágva, mert nem fektettük időben stabil alapokra a jövőt. Ehhez képest egy kiforrott akadémiai tehetséggondozó rendszer szinte soha nem apad ki. Ott is lehetnek persze szerencsésebb korosztályok, de nagy átlagban nem fognak varázsütésre eltűnni a tehetségek. Ott szakmai háttér van, megalapozottság, amiben mindig lehet bízni. Azt én sem tudom mi a megoldás. Azt viszont vallom, hogy nem szabad erőltetni, ami nem megy. Pláne ilyen általános helyzetben. A kedvenc sportom a foci, de képtelen vagyok NB1-es meccseket nézni. De be kell valljam, hogy a válogatott se tud igazán lázba hozni. Egyszerűen annyira kilátástalan a játék és az esélyeink, hogy nem tud igazán megdobbanni a szívem. Kicsit olyan érzésem van, mint az olimpián az angolai úszónál, aki majdnem belefulladt a vízbe. Biztos nagyon szorítottak neki otthonról, de mennyire lehet komolyabb érzelmeket fűzni ilyen esetekben a delikvenshez... Ehhez képest pl. kézilabdában, vízilabdában érzem azt a feszültséget és érzelmi töltetet, amit lehet. Ott teljesen másképp hangzik a Himnusz és teljesen más érzés fog el a meccs közben is. Aztán egy-egy nagy (és nemzetközileg is nagy) sikernél rengetegszer jut eszembe az, hogy ezek a lányok/fiúk érdemelnének meg sokkal többet, tőlük nem sajnálnék semmit, mert egy egész nemzetnek adnak tartást, reményt és szereznek örömet. Egy-egy kudarc után pedig sokszor érzem azt, hogy azt a keveset, ami a sikerhez hiányzott, talán a hátországból kellett volna megadni nekik. Én nem azt mondom, hogy tiltsuk be a focit. Én azt mondom, hogy ne támogassuk államilag és egyéb közpénzből. És nem is azért, mert fos, hanem azért, mert a világban már nem ez a sikeres modell. A futball már minden normális helyen önálló gazdálkodási tevékenység, ami üzletszerűen működik. Persze vannak kivételek, mint részben a Real Madrid, de nem ez a jellemző. Vagy tudatos gazdasági vezetés kell (lásd pl. Németország), vagy vmi (tipikusan külföldi mágnás) szponzor (lásd pl. Anglia). Ha egy csapat képtelen önállóan fenntartani magát, akkor mehet a süllyesztőbe. Ugyanis semmi olyat nem tesznek le az asztalra, amire járna nekik bmi is. Ez nem azt jelenti, hogy akkor sóval kéne felszórni az összes focipályát, de pl. minek nekünk 16 csapatos bajnokság? Amikor a legjobbak sincsenek még a középmezőny alján se. Minek kellenek új stadionok, amikor egy egész fordulóban nincs annyi néző, amennyi megtöltene egyetlen kisebb stadiont? Érdekes módon a skótok beérik kevesebb csapattal is. Vagy az oroszoknál mentek/mennek a műfüves pályák is. Egyszerűen racionalizálni kéne és kész.

Pedig őszintén mondom, hogy kíváncsi lennék a véleményedre, mert én a tapasztalataim (bár tény, hogy nincs azért még olyan rengeteg) alapján helyénvalónak tartom az értekezést és fenntartom, amit mondtam. Természetesen ez az egész magyarság kérdéskörnek csak egy aspektusa, nem pedig átfogó kép. Sok más dolog van, részben kifejezetten pozitív értékekkel. Azt pedig sehol nem állítottam, hogy tudnám a megoldást bmire is, csupán a nemzetünk jelenleg nem túl fényes helyzetének egy konkrét okát próbáltam megragadni. Ha gondolod, szívesen folytathatjuk az értekezést, de másik topik-ban, mert itt off. Ez igaz. Mennyi is lett a visszavágó? Ha jól rémlik, akkor 5-0. Tehát a MU és SAF nemcsak a kifogásokkal hozakodott elő és a későbbi eredmények és teljesítmény is alátámasztani látszanak azt, hogy a MU volt a jobb csapat. Ettől persze még igazad van abban, hogy szánalmas dolog volt a gyepre fogniuk a vereséget, de csattanósabb választ kaptunk sajnos a visszavágón. A példa egyébként nem túl jó, mert ott mindenki tudta, hogy a MU messze jobb csapat a ZTE-nél és csak iszonyatos mázlival tudtuk legyőzni őket egy olyan meccsen, amit nem igazán vettek komolyan. A párharc végkimenetele szempontjából nem is történt semmi meglepetés. Az megint más kérdés, hogy jelenleg olyan stádiumban van a focink, hogy egy ilyen meccsre tudunk szinte legnagyobb büszkeséggel visszaemlékezni. Ami ugyan valóban egy gyönyörű csoda volt, de végtére is a jelentősége semmi. Nekem pl. a svédek legyőzése a legutóbbi selejtezőn sokkal többet jelent. Ezt el is ismeri világszerte mindenki. Csak épp nekünk nem elég az, hogy mindenhol a világon tudják ezt és tisztelnek minket, nekünk mindig újra kell iterálni és döngetni vele a mellkasunk. Ez ami elég szomorú, pláne annak tükrében, hogy azóta SEMMIT nem tudtunk felmutatni, míg más nemzetek halomra nyerték magukat. Ennek ellenére még mindig mi tartjuk magunkat a futball egyik legnagyobb nemzetének. Attól pedig, hogy a legnagyobb csapat volt, még nem változik az a tény, hogy nem nyertük meg a legértékesebb trófeát. Se akkor, se előtte, se utána. Mi hogyan vélekednénk egy olyan nemzetről, amely Aranycsapata is "csak" ezüstérmes lett? Aztán mindig mindenhol mások pofájához verné ezt, hogy márpedig mindenki csak vicc volt hozzájuk képest. Sajnos van 1-2 tippem, ismerve az éles nyelveket... Sajnos most én vagyok kénytelen azt mondani, hogy ezek a jól informáltság hiányára utalnak. Az 1938-as VB-t most nemrég kezdték el keményen Mussolini-re fogni, nevezetesen, hogy le kellett feküdnünk, ill. megvették a csapatot. Az 54-es VB döntőn nemcsak a bíró merült fel, de az időjárás és a sportszerek minősége is. A szakíróink és szurkolóink döntő többsége azt vallja, hogy az a VB csak az esőn és a rosszabb minőségű stoplis cipőinken múlott, amúgy semmi esélye nem lett volna a németeknek. Továbbá ott is felmerült a német lobbi ereje, mint összeesküvés. 1986 volt mindennek a csúcsa. Ott a bírók és az időjárás mellett le kellett feküdnünk a szovjeteknek, ill. a játékosaink túl sok tésztát ettek, amitől képtelenek voltak rendesen mozogni. És ez nem vicc, nézz utána nyugodtan. Tudom, hogy ezen dolgok egy része igaz lehet, de akkor is van két dolog, ami nem hagy nyugodni. Egyrészt ha 1-2 dolgot veszünk elő kifogásnak, akkor talán hajlandó vagyok hitelesnek elfogadni. Csak amikor már raklapszámra lehet sorolni a tőlünk független tényezőket, amik összefogtak ellenünk, akkor az egész sztori megkérdőjeleződik számomra. Másrészt pedig soha nem merült fel a saját magunk felelőssége. Az, hogy mi is elronthattunk vmit és változtatni kéne. Hogy lenne még mit tanulni, lehetne alázatosabban is hozzáállni és levonni a konzekvenciákat. Ez a legnagyobb különbség. Mások is sokszor rákenik a bukásukat másra, mert képtelenek tisztességesen veszíteni, ez emberi gyengeség. Csak ők emellett a háttérben kielemzik a hibáikat és javítják őket, mert van önkritikájuk is. Legközelebb pedig már nem lesz szükségük röhejes kifogásokra, mert már nyerni fognak. Mi soha nem nyertünk utána semmit és folyamatosan visszafelé csúszunk. De biztos csak a véletlenek összjátékának műve ez. Ha nem látod hol tartunk jelenleg (akár fociban, akár gazdaságilag, stb.), akkor az szomorú. Mi voltunk a legvidámabb barakk, a keleti blokk országai minket irigyeltek. Nézzünk körül most mi a helyzet! Olyan országok járnak előttünk a világban, akik 25-30 éve még epekedve bámultak ránk. Elég csak a közvetlen szomszédságunkból kiindulni. Anno max. az osztrákok voltak előrébb, most pedig gyakorlatilag mindenki. Korábban más országokból jártak ide, most innen akarnak elmenni rengetegen. Anno Romániából vágytak át ide és rengeteg elszakadt magyar is vissza akart jönni. Manapság megtehetnék, de inkább maradnak ott. Nem kívánok politizálni és okokat boncolgatni, de a tények ettől tények maradnak. Fociban ugyanez a helyzet. Ha szerinted természetes az, hogy fehérorosz, ciprusi, albán, szlovén, szlovák, bolgár, stb. csapatok lazán verik a magyar csapatokat, akkor nagyon meg vagyok lepve. 95-ben a Fradi BL csoportkörben volt és nemcsak pofozózsáknak. Pedig akkor már bőven hanyatlott a focink. Ma meg szerinted vicc az, hogy mindenki elment mellettünk, közben csak rá kell nézni az eredményekre.

Nem akarok nagyon belefolyni a témába, de a sport és a futball terén is ugyanaz a "betegség" gyötör minket, ami az élet minden más területén is. Az, amiről Wilde is írt, miszerint képtelenek vagyunk reálisan látni a helyünket a világban. Olyan erős a nemzeti öntudatunk, hogy nemcsak önállóan és mindentől/mindenkitől függetlenül akarunk létezni, de diktálni is akarunk, utat mutatni és mindenki mást kiokosítani, mert mi jobban tudjuk. Szembeszállunk mindenkivel és a magunk útját akarjuk járni, márpedig széllel szemben ugye nem sűrűn célszerű... Nézzük ezt a foci terén. Egykor nagyok voltunk, nagyon nagyok. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor mi voltunk a "legjobbak", akkor sem nyertünk pl. VB-t. A legendás Aranycsapat is ezüstérmes lett. Ez már önmagában is igencsak kellemetlen, mert egy olyan korszakot tulajdonítunk teljesen magunknak, amiben nem nyertük meg a legrangosabb tornát. Azért az olimpia meg Európa Liga (vagy minek hívták akkor) korántsem volt akkora siker, mint lett volna egy VB cím. Ehhez képest mindenhol büszkén verjük a mellünket, hogy akkor mi voltunk messze a legjobbak, csak összefogott ellenünk az egész világ és a természet erői (és az UFO-k) és emiatt megbuktattak minket. Később többször előkerült ugyanez az arrogáns sportszerűtlen hozzáállás. Mindig mi voltunk a legjobbak, csak mindig közbejött vmi, mindig találtunk hülyébbnél hülyébb kifogásokat, amik miatt elbuktunk. Képtelenek voltunk vállalni a saját felelősségünket és hibáinkat. Nem vontuk le a szükséges konzekvenciákat. Faterom mesélte, hogy mennyire mélyen lenéztük pl. a németeket, szovjeteket vagy hollandokat annak idején, hogy ők nem tudnak focizni, csak futni és mindig szerencséjük volt. Meg nekik volt pénzük és megvettek maguknak mindent. Azért kissé röhejes, hogy azokon a németeken köszörültük a nyelvünket, akik megvertek minket az ominózus VB döntőn és lénygében sikeresebbnek tekinthetők. El se akartam hinni ezt, amíg nem kezdtem el olvasgatni a sportsajtót. 1938, 1954, 1986... Minden évre tucatnyi szánalmas kifogás jutott, önkritika viszont soha. Idővel az esélyesekből átkerültünk a futottak még kategóriába, aztán már azért kellett hálát rebegnünk, hogy kijutunk vhova. Lassan 30 éve pedig annak kell örülni, hogy egy selejtezőcsoportban csak 2 hellyel maradunk le a kijutástól. Hasonló folyamat figyelhető meg a klubcsapatoknál is. Mindezek ellenére még mindig futballnemzetként tartjuk magunkat számon és mi saját utakat akarunk járni. És itt kanyarodunk vissza az első bekezdéshez. Sokkal sikeresebb focinemzetek még a sikereik idején kezdték átszervezni a dolgaikat és tudatosan futballakadémiákat létesíteni. Akkor mi csak szántuk őket és röhögtünk, hogy nekünk bezzeg a grundokról jönnek az ösztönös tehetségek, nem kell ilyen bohócokat tenyésztenünk. Csak egyszer kiapadtak a grundok és utána 20 évig hallgattam a nagy "szakértőket", hogy ezen múlik minden, hogy manapság nincsenek grundok. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy mi is hajlandóak legyünk beszállni a mainstream-be és félretegyük a nemzeti öntudatunkat. Valójában EZ volt az, amibe belebuktunk, mert addigra már bőven késő lett. Az pedig még most sem jutott el a vezetők apró agyába, hogy kb. az összes állami és önkormányzati pénzt ki kéne vonni a fociból, mert máshol ez már önálló gazdasági intézményként működik. Nálunk szinte egyetlen csapat sincs, amely nem a közös kasszán élősködik, de nekünk kell 16 csapatos bajnokság meg hasonlók. Az pedig már önámítás, hogy könyveljük el nagy sikerként ha egy-egy csapatunk bejut mondjuk egy EL csoportkörbe. Miért? Azért, mert csak körül kell nézni. Fehérorosz, szlovén, szlovák, ciprusi, stb. csapatok rendszeres résztvevői a BL-nek és EL-nek. Elment mellettünk az egész világ, fociban is, ahogy minden más tekintetben is. Márpedig én azt mondom, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha ez a természetes, hogy minden csapatunk már ennyire az elején kiesik mindenféle jöttment nevesincsek ellen, akkor át kell szerveznünk az egészet, mert ennek így semmi értelme. Most arról nem is beszélve, hogy a fostalicska focicsapataink jórészt közpénzből új stadionokat kapnak, míg pl. egy váci kézilabda csapatnak nincs pénze elutazni a nemzetközi meccseikre, vagy a kézi válogatottunk fűtetlen csarnokban készült VB-re. Úgy, hogy egy kézi meccsre több szurkoló jár, mint a focira. A kézilabda pedig csak egyetlen példa a sok közül. Amíg a múltunk miatt kényszeresen ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, addig ezzel másban feláldozzuk a jelenünket, ami tönkreteszi ezeknek a jövőjét is.

Ez teljesen logikus és hihető magyarázat, szerintem jobb nem is kell.

Tőlük is megkaptad már a választ. A konkrét válasz hiánya is egyfajta válasz, és szerintem pontosan tudod jelen esetben mit is jelenthet.

Voltam olyan felületes ökör, hogy pont róla nem írtam. Vhogy még ennyi év után sem vagyok képes igazán a jedik közé sorolni őt. Igen, egyrészt ő volt a Kiválasztott, ami önmagában is képessé teheti a visszatérésre. De azt se felejtsük el, hogy nem véletlenül Qui-Gon volt az úttörő a téren. Ő állítólag szinte mindenkinél jobban ismerte az élő Erőt. Teljesen más felfogásban élte a jedik mindennapjait, mint az átlag. Ez vezetett a legtöbb konfliktusához a Rend vezetésével. Az Ep.1-ben is óva inti Obi-t és más gondolkodásmódra sarkallaná, mint amit tanítványa a klasszikus iskolától (Yoda is ezt a vonalat képviselte) tanult. Anakin-t pedig ez a Qui-Gon fedezte fel, ő bízott benne leginkább. Az pedig csak külön érdekesség, ahogy az Ep.1-ben Qui-Gon magyaráz Anakin-nak az Erőről. A srác nem érti a lényeget, mire megkapja a választ, hogy majd fogja. Meg ugye Qui-Gon mestere is pont Dooku volt, ez se lehet véletlen. Másrészt Anakin is bevégezte a sorsát. Visszatért a sötétség legmélyebb bugyrából és legyőzte a sith-et. Jedi-ként halt meg, márpedig akkor neki is kijárt az, ami Obi-nak és Yoda-nak. Érdekes felvetés, bár én nem igazán hiszek benne. Ha majd Luke meghal, akkor vitathatatlanul eggyé kell válnia az Erővel, mert ő is bőven kiérdemelte. Hacsak nem áll át a sötét oldalra, de ez szerintem nem túl valószínű. Az, hogy az összes többi jedivel mi lesz, az azért kérdés. Ha lesz Új Rend, akkor vajon hogyan fognak toborozni? Megmaradnak a régi módszernél és újra kiépítik a rendszert vagy áttérnek más modellre és idősebbeket vesznek be (pl. a Jedi Academy mintájára)? Lesznek-e még a régi Köztársaságból túlélő jedik, és ha igen, mennyien? Én nem tartanám jó ötletnek ha a nagy elődök nyomán már boldog-boldogtalan jedi vissza tudna térni az Erőből. Ez ugyan egy képesség, ami részben tanulható is, de nagyon komoly képzettség és előélet kell hozzá, egyfajta sors is, ami érdemessé tesz rá. Én annak örülnék, ha ez csakis a legkiválóbbak és legjelentősebbek privilégiuma lenne/maradna. Elvégre sok olyan rejtett zuga van az Erőnek, amiket csak a legnagyobbak képesek kiismerni, nem tudhat mindenki mindent.

Szerintem sokunktól megkaptad már a választ, csak nem annyira a konkrét kérdésre szorítkozóan. .

No meg akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a prequel színészi gárdája messze nívósabb volt a klasszikusénál. Utóbbiban egyedül Ford-ot tekinthetjük kora meghatározó és kiemelkedő színészének. Ehhez képest az új trilógiában legalább 3 (de inkább több) komolyabb (mindenki által ismert és elismert) nevet is fel lehet hozni. Ezen kívül Hamill vagy Fisher játéka sem volt semmivel hitelesebb vagy jobb, mint pl. Hayden-é. A lényeg az, hogy a prequel-t nem a színészek miatt nem szereti a SW fanok egy része. Ez csak egy jó ürügy, mert vmire fogni kell az amúgy teljesen szubjektív és nonszensz (miszerint a prequel nem is igazi SW) megközelítésüket. Nagyon jó példa erre a már sokat emlegetett Szirmai-kritika, aminek se füle, se farka, de azért ő is előveszi a színészek pocskondiázását, csak épp mindenféle megalapozottság nélküli fröcsögés gyanánt. (A másik ilyen örökzöld prequel-ellenes sláger a CGI.)

A filmekből arra lehetett következtetni (legalábbis számomra), hogy Qui-Gon volt az első jedi, aki vmilyen szinten képes volt visszatérni az Erő útjain. Az Ep.2-ben csak a hangját halljuk, így feltételezem, akkor még nem tudott ilyen frankó hologram-szerű képben tetszelegni. Az Ep.3-ban Yoda mondja Obi-nak, hogy egykori mesterének sikerült elérni ezt a szintet és kommunikálhat vele. Valószínűleg még itt se a később látott "klasszikus" jelenésekről van szó, de ez is vmi. Amúgy ugyebár Qui-Gon nem is "szublimált" úgy, mint a többiek. A párbeszédek alapján ez az egész dolog egyfajta képesség, amire az Erő lehetőséget adhat a kiváltságosnak. Obi-Wan és Yoda egyrészt tanulhatott Qui-Gon "szellemétől", aminek szerepe lehetett abban, hogy ők is birtokába jutottak a készségnek. Másrészt, mint túlélő jedik, akik kitartottak a végsőkig, ill. Luke (a leendő új jedi generáció) útnak indításával bevégezték feladatukat, kvázi kiérdemelhették azt, hogy az Erő ilyen szinten kegyébe fogadja őket. Ezekből következően ők már halálukkor rögvest eggyé is váltak az Erővel. Qui-Gon taposta ki anno az ösvényt, neki kellett rájönni a titok nyitjára. Yoda és Obi már pontosan tudták mi következik, Obi nem véletlenül adta fel a Vader elleni harcot, pláne az ehhez tartozó monológ és a korábbi Luke-os párbeszéd tükrében. Bizonyos helyeken Qui-Gon-t Yoda mestereként is megjelölik, miszerint a két trilógia közti "holtidőben" tanította őt. Ez számomra csak úgy értelmezhető, hogy ez a képesség van a középpontban. Elvégre mást aligha lehet egy 800+ éves mesternek még átadni.

Riddick említette a Marvel filmeket. Én rendkívül elégedett voltam az ottani szereplőkkel, színészekkel. Olyanokhoz is nyúltak, akik előtte kevésbé voltak ismertek, jórészt csak ilyen-olyan középszerű sorozatokban szerepeltek. De beszéltük korábban, hogy a SW sem volt kivétel e tekintetben, tehát ebben az univerzumban is tűntek fel nevesincs figurák. A SW új részeihez komoly készítői gárda tartozik, akik aligha fogják a saját hírnevüket és megítélésüket kockáztatni olyan színészekkel, akikben nincs meg a megfelelő tehetség és ambíció. Eleve én ezt az egész színészes dolog "szakmai" megítélését nagyrészt sznobizmusnak és belemagyarázásnak tartom. Az Ep.1-ről is olvastam olyan kritikát, hogy Liam Neeson milyen gyatrán játszott benne, mert kilógott a szerepből. Az Anakin-t játszó gyerekszínészről is sok hasonló negatív kritika jelent meg. Szirmai persze csak hobbikritikus (bár a jobb fajtából, sokszor korrektebb, mint a tényleges szakértők), de ő is azon lovagolt, hogy mit keres Natalie Portman SW filmben. De arról se feledkezzünk meg, hogy a SW Harrison Ford-on kívül senkinek nem hozott áttörést a karrierjében. A klasszikusból senki más nem vitte túl sokra a fiatalok (Hamill, Fisher) közül, de az idősebbek se tartoztak az akkori szűk elithez. A prequel-ben már vmivel nevesebb színészeket alkalmaztak (McGregor, Jackson, Portman, Neeson), de az ő ázsiójukat se emelte nagyságrendekkel a SW. Pl. Hayden minden lehetőséget megkapott, hogy megalapozza a sikeres jövőjét, mégsem igazán jött össze. Hollywoodi viszonylatban értelmezve legalábbis. Ennek ellenére én tökéletesen elégedett voltam a SW színészi gárdájával. Egyáltalán nem merült fel bennem a filmek során (még a 2423. újranézéskor sem), hogy XY helyett jó lenne más, mert illúzióromboló a játéka. A "nevesincsebbek" is hozták, amit kellett, sőt talán némelyikük pozitív csalódást is kelthetett sokaknak.

Azért érdemes lenne még várni a végítélettel és a Disney újabb végeláthatatlan pocskondiázásával. Az eredeti SW is tele van klisékkel, lényegében az is egy tündérmese. Talán Luke nem egy szőke herceg? Leia meg a mufurc hercegnő. Palpi az eltorzult arcú megtestesült gonosz. Vader-t is tetőtől-talpig fekete gönc borítja, az arcát már csak akkor látjuk, amikor megtér, akkor is egy megtört, de fiáért mindent feláldozó öregembert kapunk. De vehetjük a prequel-t is. Azért Ewan se az a nőtaszító jelenség. Az Ep.1-ben pedig még szakáll se volt, semmi. Hayden meg kifejezetten egy tininedvesítő sorozatfigura volt, egy bájgúnár. Portman kisasszony is egy felkapott hollywoodi bombanő. Mégis szerettük őket, mert teljesen mindegy az előéletük, korábbi és későbbi munkásságuk. A lényeg, amit a SW vásznán láttunk és az nagyon is rendben volt. Úgy játszottak ahogy kellett. Magyarán felőlem az összes Disney-s szereplőt felvonultathatják az új részekben, ha azok minőségben felnőnek az elődökhöz és maga a karakterük korrekt lesz. Az meg nagyon nem izgat, hogy előtte és mellette még a fiúk is habos-babos rózsaszín tüllszoknyában majszolják a babakék vattacukrot az egyéb Disney-s műsorokban.

Teljesen valószerűtlennek tartom, hogy köztársasági törvény kötelezze az állampolgárait arra, hogy átadják gyermekeiket a Rendnek. A Köztársaság és a Jedi Rend szimbiózisa eleve sokkal lazábbnak tűnt ennél. De a Szenátus amúgy se nem hagyott volna jóvá hasonló törvényeket. A politikusok és a jedik korántsem voltak bizalmi viszonyban, de ami ennél fontosabb, hogy előbbiek fő érdeke a saját népszerűségük volt. Azzal csak ártani tud magának a rendszer, ha ilyeneket erőltet a polgáraira. A Rendnek a "toborzás" lehetett az egyik legbelsőbb ügye. Egész biztosan nem adták volna ki az egész folyamatot egy politikai rendszernek. A Rend nem a Köztársaság egy hivatalos része volt és működött azon kívül is. Ahogy máshonnan tudtak saját erőből Erőérzékenyeket "szerezni", úgy a Köztársaság területén sem szorultak rá jogi segítségre. Valószínűleg nem is fogadták volna el. Én pont hogy megfordítanám a dolgot. A Köztársaságban eleinte vagy időről időre pont az merülhetett fel, hogy törvényileg kéne szabályozni és korlátozni a gyerekek ez irányú "hasznosítását". Csak aztán ezt mindig elvetették. Persze ez is csak feltételezés, de nekem ez sokkal logikusabb és inkább passzol a képbe. Továbbra sem hinném, hogy nevelőik akaratainak ellenére viszik őket. Nyilván itt is nehéz meghúzni a határt, mert önszántából senki nem válik meg szívesen az utódaitól. Amennyire viszont lehetséges, szerintem megpróbálták a legtisztábban intézni a dolgot. Annál valószínűleg több Erőérzékeny volt szerte a galaxisban, mint amennyire a jediknek aktuálisan szükségük és kapacitásuk volt. Ezért nem hinném, hogy tíz körömmel kellett nekik minden egyes delikvenshez ragaszkodni és elmarni őket. Persze ettől még nem lesz erkölcsileg védhető a metódus, ellenben nem igazán lehet jobb alternatívát kitalálni. A spártaiak rendszere is kegyetlen volt, de rendkívül jól működött. A hadseregek (többségének) erős hierarchiája és nevelési metodikája is visszataszító, de eredményes. Be kell látni, hogy akár katona, akár terrorista, akár sith, akár jedi, stb. az illető, gondolkodás nélkül kell gyilkolnia az adott eszme alapján. Erre mondtam, hogy a cél szentesíti az eszközt. A hithű gyilkológépeket bizony céltudatosan erre kell nevelni, különben nem működnek a rendszerben. Vagy elfogadjuk, hogy gyilkos és gyilkos közt van különbség a céljaik végett, vagy nem. Mindkét esetnek szörnyű következményei vannak, amikkel együtt kell élni. Az a baj, hogy szerintem eltúlozzuk Ahsoka reakcióit. Én nem hiszem, hogy csalódott volna a Rend eszméiben, elveiben, magasabb rendű céljaiban. Nem hiszem, hogy az otthonának és családjának tartott közegre már csak rabszolgatartó erkölcsi hulladékokként tekintett volna. A Renddel kapcsolatban rájött persze, hogy nem olyan feddhetetlenek, mint korábban hitt bennük, de egyszer mindenki ráeszmél, hogy nincsen Mikulás és húsvéti nyúl. A többség pedig azt is felfogja, hogy emiatt nem kell neheztelnie a szüleire, magára vagy a világra. Láttuk Anakin milyen folyamaton ment keresztül amíg eljutott arra a szintre, hogy zsigerből megvesse a jediket és elveiket. Eleve későn került a Rendbe, ő volt a Kiválasztott, ami rengeteg bonyodalmat szült körülötte. Alapból megvoltak az emberi gyengeségei, amiket az első perctől kezdve tudatosan erősített Palpi és manipulálta a Rend és a Köztársaság ellen. Emellett ott volt a szerelem és megannyi más tényező. Így is egy hosszú és bizonytalan folyamat vége lett az, hogy Vader lett belőle. Ahsoka eleve teljesen más személyiség és ilyen tekintetben sokkal jobb jedi "alapanyag". Nem tudok elképzelni akkora csalódást, ami benne néhány nap leforgása alatt hasonló hatást váltott volna ki. Nem is viselkedett úgy, ami erre utalt volna. Egyszerűen tele lett a puttony, ami a történtek tükrében teljesen érthető. Sok mindenkiben csalódott, többek közt saját magában is. Nem a saját szerepén kívül lehetett elege a jediségből, hanem saját magával együtt is. Nem tudott volna másnap kiegyensúlyozottan menni a Templomba, mert saját magában is megtört a bizalma és másokban is. Szünetet akart, hogy nyugodtan átgondolhassa mi is történt valójában.

A jedik nagyjából úgy "toborozhattak", ahogyan Sky is írja. Úgy választhatták ki a potenciális jelöltjeiket, hogy nyitott szemmel jártak a galaxisban, felfigyeltek az Erőérzékeny gyermekekre. A passzív megfigyelés mellett akár érdeklődhettek is bizonyos helyeken furcsa, szokatlan képességű ifjak után. Így összeállt egy jelöltlista, ezt rögzítették a holokronokban. Itt nyilván kategorizálták is vhogy őket (faj, nem, képességek, lehetőségek, viselkedés, stb. szerint). Ezután adott alkalmas időpillanatban felmérték hány új padawan-ra van szükség és kapacitás. A holokronokból megnézték az adott számú "toplistát" (tehát az N legjobb jelöltet) és ellátogattak a kiválasztott családokhoz. Megpróbálták meggyőzni a szülőket (családokat), hogy bízzák gyermeküket a Rendre, hogy jedit neveljenek belőle. Azt én azért nem hinném, hogy a családtagok akarata ellenében kvázi mindenképp elrabolták az ifjakat. Semmi ilyesmi utalás nincs sem a filmekben, sem pedig a TCW-ben. Anakin esetében sem követelőzik Qui-Gon, annak ellenére, hogy a fiút tartja a Kiválasztottnak és mindennél fontosabbnak tartja, hogy jedi legyen belőle. Meghagyja a választást a gyereknek és az anyjának. Látszólag legalábbis. Aztán lehet, hogyha az anyja nem engedte volna, akkor előkapja a kardját és lekaszabolja Shmi-t vagy elrabolja a fiút, de ez nagyon vad feltételezés, nem utalt rá semmi. Én személy szerint nem feltételeznék ilyet, szerintem tiszteletben tartotta volna a döntést. A TCW-ben a jedik megmenteni mennek a kiszemelt gyerekeket. Simán megtehetnék, hogy maguknál tartják már őket, a családjuknak meg azt hazudják, hogy eltűntek. Így megkerülnék azt a fázist, hogy esetlegesen a családdal kelljen hadakozni. De ez sem történik meg. Az viszont elég egyértelmű, hogy a családot mindenképp megpróbálják meggyőzni arról, hogy a gyermekük különleges, akinek nemes missziója van és hősnek teremtetett. Mindent elkövetnek azért, hogy belemenjenek a "szerződésbe". Ilyen szempontból tényleg hasonló a dolog egy toborzáshoz, ahol az árnyoldalak elrejtése mellett a pozitív dolgokat hangsúlyozva igyekeznek hatni a rokonokra. Ez persze minden ilyen jellegű helyen így megy, természetes. Amit fel lehet róni a Rendnek az az, hogy olyan fiatalon szakítják el a gyerekeket a családjuktól, hogy akkor még az adott személy nem képes dönteni a sorsáról. Lényegében a szülők hiúságára és büszkeségére hatva döntenek a gyerekeik sorsáról. Persze ez megint olyan, hogy olyan fiatalon amúgy is a nevelőjükön múlik minden, mert semmiben nem dönthetnek önállóan. Arról is a szülő dönt milyen iskolába járatja őket, kikkel barátkozhatnak, mit csinálhatnak, stb.. Ez az egész módszer nyilván vet fel erkölcsi kérdéseket, de nincs igazán más út. Korábban már beszéltük ezt itt a fórumon. Ahhoz, hogy vkiből igazán jó jedi legyen, ahhoz teljesen el kell szakadni a hétköznapi dolgoktól, leginkább az érzelmektől. Még akkor kell elhozni a jelöltet, amikor nem kötődik a érzelmileg a rokonaihoz. Amikor még igazából nem is fogja fel amit tud és érez. Ekkor kell kiragadni a környezetéből, átemelni egy másikba és már céltudatosan nevelni a jediségre. Anakin esetében is látjuk mennyi gond volt abból, hogy mindössze ~5-6 évvel később vitték a Rendhez. A jedik tökéletesen tudták, hogy mik a főbb veszélyforrások és hogy ezek döntő többsége a gyerekkorban gyökeredzik. Nem véletlenül volt bajuk a túlkorossággal. A Jedi Rend egyfajta szekta, aminek ebből fakadóan megvannak a nagyon kemény és sokszor kegyetlen szabályai. Nem tökéletesek és nem az erkölcsi jó megtestesítői. Vannak elég absztrakt és magas szintű elképzeléseik, céljaik, amik az alapvető filozófiájukból fakad. Ezek nagyjából fedik azt, amit egyetemes erkölcsi jóként ismerünk el. Ezek megvalósításához viszont nagyon hosszú út vezet, amelyre azért rossz lépésekből is jut elég. A jedik is a "cél szentesíti az eszközt" elvet vallják, ahogyan minden hasonló intézmény. Az, hogy mindezt összességében jónak vagy rossznak ítéljük meg, az attól függ milyen elvárásokat támasztunk velük szemben, mennyire gondolkodunk reálisan. Ha angyaloknak, feddhetetlen isteneknek képzelnénk el őket, akiknek minden apró mozdulatukból csak és csupán a jóság sugárzik, ezt a fajta általános vágyunkat vetítjük rájuk, akkor csalódunk bennük és rosszak. Ha körbenézünk a világban (akár a SW univerzumában is) és felmérjük az intézmények, rendszerek, emberek, szervezetek, stb. céljait vagy működését, akkor pedig rájövünk, hogy nincs fekete és fehér, nincs jó és rossz. Minden "szürke" és vegyes, ahol van jobb és rosszabb, a jedik pedig a jobbak közé tartoznak. Ahsoka-t belekeverni ebbe pedig megint csak az a belemagyarázás, ami Barriss-nél is előjött. Ahsoka részt vett a holokronok utáni nyomozásban és a gyermekek megmentésében. Egyáltalán nem problémázott azon, hogy micsoda rabszolgaságba taszítják őket és mennyire megvetendő az egész. A kis togruta-t Plo Koon fedezte fel anno és vitte a Rendbe. Ahsoka rendkívüli módon tisztelte őt és egy nagyon különleges kötelék alakult ki köztük, egy nagyon szép viszony. Mindez egyáltalán nem kérdőjeleződött meg benne az ominózus eset után sem. Talán nem így állt volna hozzá a legfőbb "erkölcsi korhadékhoz", ha úgy érezte volna, hogy ő csak egy rabszolga. (Amúgy érdemes lehet ezt a szálat átvinni a (sima) Jedi Rend topikba, mert a Tanácshoz és úgy általában az itteni témához talán nincs annyi köze.)

OFF Ne sértődj meg Ody, nem akarok kötözködni, de most tényleg igazuk van a többieknek. Sok esetben tényleg gondot jelent sokaknak a szövegértés (és itt most természetesen nem erről a fórumról, hanem általánosságban beszélek), ami komoly gond manapság, de ez esetben nem erről van szó. De hogy ne alaptalan vagdalkozásnak érezd: Az "ott" jelen esetben nem vonatkozhat másra, csak az EU-ra, a filmek világa szóba se kerül, ahogy más sem. Te úgy gondolhattad, hogy azoknak, akik nem követik, minden egyenrangú. Ellenben nem ezt írtad. Sőt, a második tagmondattal még rá is erősítettél erre és abszolút félreérthetetlenné tetted a leírtakat. Mondjuk egy "náluk" használatával működne a dolog, ahogyan szeretnéd. Ennyiben mondjuk igazad van, mert tényleg nem fogalmaztál félreérthetően. De befejezem, mert nem vagyok egy grammar nazi, csak ha már így többször is kissé élesen reagáltál a többiek felvetésére, akkor gondoltam ennyit megér a dolog. ON Ez a kánonozás amúgy szerintem is elég zavaró és túlkomplikált. Teljesen felesleges ennyi szint. Kéne max. 3 és annyi. Ez is csak a kedélyek megnyugtatására, hogy a vérmesebb rajongóknak ne kelljen minden nap azon tüntetni, hogy márpedig az EU baromság és nem is igazi SW.

Vos-t valamiért én is szívesen látnám a Rebels-ben. Igazi egyéniségnek tűnt, akire jobban kíváncsi lennék, ha már a TCW egy hiperaktív narkós bohócnak állította be. De belőle már bármit kinéznék, amúgy is egy amolyan magányos farkasnak tűnt, aki mindig megtalálja a kiutat a kényes szituációkból is. Az ilyen TCW stílusú Rebels fan art-okkal az a legnagyobb baj, hogy tudjuk, valószínűleg teljesen más kinézetű és koncepciójú modellekkel fognak dolgozni a Rebels-ben. Ilyen formán ez nekem elég zavaró.

Konkrétan kire gondolsz? Remélem nem az ilyen Barriss-féle terroristákra vagy egyéb békehuszárokra, akik ész nélkül összehordtak mindenféle baromságot, aztán sokak belemagyarázták ezekbe az értelmet és a jövőbeli történéseket...

Csak arra utaltam, hogy szerintem Ventress nem kifejezetten EU karakter, ahogyan pl. Vos sem TCW-s, hiszen már korábban ki lettek találva, meg lettek alkotva. Később pedig csak felhasználták őket, annak ellenére, hogy a dolgaik többségét akkor dolgozták és találták ki, de magát a szereplőt nem. Ahsoka pl. egyértelműen TCW-s, itt találták ki az egész karakterét. Ventress pedig annak ellenére sem az, hogy felforgattak egy csomó dolgot vele kapcsolatban az EU-hoz képest. Attól, hogy a TCW vagy az EU bizonyos része a filmek koncepcióiból ered, még nem lesznek ezek saját ötletek és karakterek. A Rebels is elővehet kismillió figurát a SW eddigi világának bármely eldugott szegletéből, az emiatt már nem lesz saját. Szerintem. Van egy (extrákkal együtt) több, mint 5 évados sorozat. Ebből pár részben feltűnnek és ennyi. Értem én, hogy nagy hatásuk van és fontosak az adott szál cselekménye szempontjából, de ettől még nekem csak peremszereplők. Ahogyan Maul is az. A filmekben sem tekintem Boba Fett-et vagy Jango Fett-et csak sokadlagos mellékszereplőnek, ahogyan sok jedi Tanácstagot vagy Tarkin-t is. Egyszerűen a fősodor szemszögéből vagy nem elég jelentősek, vagy nem lett kifejtve a jelentőségük igazán. Lehet, hogy a galaxis sorsa dőlt el általuk, de a készítők által elmesélni kívánt történetben ez nem ért meg többet annál a néhány jelenetnél. A TCW-ben a fent említett karakterek hiába olyan fontosak, ha aztán eltűnnek a semmiben. Nem tudjuk honnan jöttek, miért jöttek, mit csinálnak és mi lesz a sorsuk. Egyszerűen csak addig látjuk őket, amíg a főszál látószögében vannak, amíg bekerülnek a reflektorfénybe. Aztán kikerülnek a képből és vége. A filmeket meg egész biztosan nem érdemes átértelmezni miattuk, hisz ez esetben talán több szerephez jutottak volna, ahogyan pl. Ahsoka vagy Ventress is. Pont ezt szeretném nagyon elkerülni. Egy kidolgozatlan, befejezetlenül hagyott félmunkáért ne erőltessenek bele a Rebels-be egy olyan kaliberű EU-s szereplőt, mint Mara. Ha már ilyenekhez nyúlnak, akkor igenis kerüljenek középpontba, tiszteljék meg ennyivel az elődöket. Bár igazából aligha kell aggódnunk Mara miatt, 99%-ra saccolom, hogy nem fog feltűnni a sorozatban, csak egy fan art tekintetében került elő.

Azért én az éjnővérek vagy Piell szereplését igencsak párjelenetes "peremnek" élem meg, hisz egy 5(,5) évados sorozatban volt pár rész, ahol szerepük volt. Ezen kívül volt még egy jó pár jedi és egyéb szereplő, akik az EU-ból kerültek be a buliba. Én nem is igazán tudtam ezt, mert nem ismerem annyira az EU-t, de rengetegszer olvastam az adott TCW-s topikban, hogy XY bizony megint egy újabb EU-s szereplő "kitekerése" volt. Márpedig ezeknek nem sok jelentőségük volt, egy-egy szálban tűntek fel és sokszor ott is csak futólag. Ventress teljesen más kérdés. Ő az EU-ban és a TCW-ben is kulcsszereplő volt, de ne feledjük el, hogy azért ő nem klasszikus EU karakter. Már oda is "külső" forrásból emelték be, eredetileg ő lett volna az Ep.2 sith tanítványa, elég részletesen ki is dolgozták a karakterét, aztán az utolsó pillanatokban lecserélték Dooku-ra. Az EU viszont "felkarolta" az amúgy nagy reményű és jól sikerült karaktert, így lett belőle fontos arc. Igen, ez igaz. Ennek ellenére nagyon unom már ezt a vonalat. A fantáziátlanság ugyanúgy messziről lerí a dologról. Persze lehet csak én gondolom így, de mintha mindig ugyanazt az egyetlen ötletet akarnák letuszkolni a torkomon már 42-jére is. Legyen szó játékról, könyvről, animációs sorozatról, stb..

Fogjuk rá. Bár ez a titkos tanítványos dolog nekem nagyon nem fekszik. Annyira ötlettelennek tartom, amikor a kreativitás addig terjed, hogy Vader-nek, Sidious-nak titkos tanítványai vannak és akkor durr bele... Mondjuk a klónozgatásnál még mindig sokkal jobb. Én a Rebels-től (ahogyan a legújabb trilógiától is) eredetiséget várok, nem pedig azt, hogy bizonyos EU-s karaktereket elővegyenek, átszabjanak és belefonják a sztoriba. Az EU tiszteletben tartása végett is jó lenne ezt elkerülni, mindenkinek jobb lenne. Persze ilyen-olyan párjelenetes peremszereplőnek jöhet pár, mint a TCW-ben is, de még azt se feltétlen erőltetném. Mara azért az EU egyik alappillére, nem lehet csak úgy elpufogtatni. Arról nem is beszélve, hogy az ő szerepe a Luke-kal való kapcsolat miatt igazán fontos, a múltja ellenére is. Ha az Ep.7-ben nem kerül elő Luke kedveseként, akkor semmi értelme nincs a Rebels-ben behozni a képbe. Márpedig az eddigi hírek alapján a legújabb trilógiában nem fognak érdemben meríteni az EU-ból. Szóval annyira nincs is esély a szereplésére.

Osztom.

Jó ötlet, így megtettem. Elég sokszor súroltuk már ezt a témát szerte a fórumon. Klónháború, Jedi Rend, Palpatine, Anakin, Ahsoka, Barriss stb.. Talán érdemes lehet ennek egy külön topikot szentelni, mert elég fontos a Saga egészét tekintve. Úgy gondolom, hogy a Jedi Rend és annak krémje, a Tanács nem igazán tehető felelősség a Köztársaság bukásáért és a Birodalom felemelkedéséért, ill. Anakin átállásáért sem. Legalábbis semmivel nem jobban, mint a szenátorok, tagrendszerek uralkodói és egyéb vezető politikusok, üzletemberek. Mindannyian szereplők voltak egy zseniális gonosztevő (Sidious) fantasztikus játékában. Korábban (a prequel létezésétől fogva) is rendszeresen előkerülő vélemény volt a jedik tehetetlensége és inkompetenciája, de manapság a TCW sokakban meg is erősítette ezt a "hitet". Mindez nyilván a Tanács szerepében csúcsosodik ki, hiszen ők voltak a Rendben a szűk elit, ill. őket követhetjük a filmekben is, róluk tudunk sokat. Mivel én nem igazán értek egyet a vádakkal, így megpróbálom összegyűjteni, hogy milyen tényezők vezethettek ezekhez a szerintem tévhitekhez. Egyrészt a Rendtől és jediktől többen túl sokat várnak el. Sokan úgy gondolják, hogy a jedik mindenhatók, csodatévők, a tökéletesség és hibátlanság mintaképei, akik mindig mindent tudnak és a lehető legjobb döntést hozhatják csak meg. Legalábbis ilyeneknek akarják látni őket. Ehhez képest nyilván hatalmas csalódás, hogy a Rend valójában rengeteg dologról nem tud, még csak nem is sejtik az egész cselekmény mozgatórugóinak kilétét. A szemük előtt zajlik az egész folyamat, mégis nagyon keveset fedeznek fel belőle. Ennek megfelelően nem is képesek jó döntéseket hozni. Mindezt megfejelik azzal, hogy esendő lények, akik mindettől függetlenül is képesek hibázni. Szóval a jedik nem istenek, az Erő nem ruházza fel őket olyan képességekkel, amiknek birtokában tökéletesek lehetnek. Ez alól a Tanács tagjai sem kivételek. Ráadásul a "másik oldalon" is egy aktív Erőhasználó van, aki emellett kivételes tehetségű stratéga és úgy keveri a lapokat, hogy egyre kevesebb olyan kimenetele lehessen az egészben, amiben nem ő nyer. Ha a jediket a helyükön kezeljük és nem támasztunk irreális elvárásokat velük szemben, akkor könnyen látható, hogy a sötét oldal leple és ereje kioltotta az Erőérzékenységből fakadó előnyüket a szituáció átlátása terén. Innentől kezdve pedig már ők se voltak többek az átlagnál, akiket pedig más módon vezetett meg Palpi. Másrészt Anakin, az ő kiválasztottsága és a Prófécia is eléggé félreviszi a Tanács megítélését. Ebbe nagyon nem mennék bele, mert más topikokban elég részletesen beszéltük már ezeket. A lényeg az, hogy a Próféciáról nem sokat tudni, lényeg, hogy van és egy amolyan megvilágosult, Nirvána-szerű állapotot írhat le, amikor az Erő egyensúlyban van. Mindennek megvalósítását pedig egyetlen személyhez köti, ő a Kiválasztott. Azonban nem tudni, hogy egyáltalán igaz-e az egész. Ha igaz, akkor mit is jelent az említett állapot? Ha valóban ezt az optimális helyzetet jelöli, akkor tényleg lesz-e egy személy, aki elhozhatja ezt? Ha igen, akkor Anakin-e az? Ez elég sok alapvető kérdés, amikre minden jedinek más-más válaszai vannak. Elég sok kombináció adódik belőle, tehát egyáltalán nem volt egységes az erről kialakult vélemény. Emiatt is annyira kaotikus Anakin helyzete a Rendben. Jött a semmiből egy fiú, bizonyos ráutaló jelek alapján kikiáltották néhányan Kiválasztottnak. Emiatt a Rend alapvető működését akarták felborítani, elszakadni az évezredek óta működő filozófiától. Teljesen érhető, hogy sokak szerint a teljesen bizonytalan Prófécia nem ért annyit, hogy miatta fenekestől felforgassák a Rendet. Viszont többségben voltak a támogatók, így ez mégis megtörtént. Azonban ezután se kaptak semmi pozitív visszajelzést döntésük helyességéről. A világ nem ment látványosan a javulás felé és Anakin se úgy teljesített, mint egy Kiválasztott. Szintén teljesen logikus volt, hogy nem bíztak benne annyira és nem engedtek neki még ennél is nagyobb szabadságot. Sokan azt gondolják, hogy Anakin-t túl visszafogták, pedig azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy nem fogták-e még így is túl szabadon. Harmadrészt sokan úgy élik bele magukat a szereplők (pl. a Tanácstagok) helyébe, hogy abból a tudásbázisból indulnak ki, amit a filmekből építettek fel. Tehát a konkrét helyzetbe ugyan beleképzelik magukat, de azt már nem gondolják át, hogy az adott szereplő akkor és ott mit is tudhat, milyen információk birtokában lehet. Ebből fakad az, hogy butának és vaknak tűnnek a Tanácstagok, látszólag mindig sikerül olyan hibás döntéseket hozniuk, amivel Palpi malmára hajtják a vizet. Igen ám, csak ezt mi "kívülről" nagyon könnyen átlátjuk, hiszen a teljes cselekmény, a folyamat, a nagy terv előttünk van. A karaktereknek "belül" azonban ez nem adatik meg, ők kénytelenek abból kiindulni, amiket ők tudnak. Márpedig Sidious terve annyira valószerűtlen és olyan sok lábon áll, hogy joggal nem feltételeznek hasonlót a jedik és képtelenek leleplezni. Negyedrészt a Jedi Rend topikban írtam sokat arról milyen lehet a Rend általános megítélése, ami korántsem tűnik olyan rózsásnak. Se a politikai elit, se a nép egyszerű gyermekei szemében. Ezt megint csak remekül tudta kihasználni Palpi a saját céljainak megvalósítása érdekében. A Tanács keze is sok szempontból meg volt kötve és komoly kompromisszumokba kellett belemenniük, hogy megőrizzék azt a státuszt, amit anno kivívtak maguknak a Köztársaságban. Aztán Palpi egyre nagyobb hatalomra tett szert, de legálisan. A Tanács gyanakodott és ellenezte ezt, de nem léphettek fel komolyabban, hisz az egész törvényes volt. Ezen kívül Palpi nagyon jól kezdte elültetni mindenki fülében a bogarat, miszerint a Rend hatalomátvételre, puccsra készül. Ez el is vágta a Tanács lehetőségeit a komolyabb szaglászásra. Az Anakin-nal való barátokozás és manipulálása pedig már csak hab volt a tortán, hisz az öreg tudta mennyire fontos a jediknek a fiú és rajta keresztül nemcsak kémkedhet, de befolyásolhatja is a működésüket. Ötödrészt a Klónháború. Erről most nem írok semmit, ezt nagyon részletesen fejtettük ki máshol, akit érdekel, utánaolvas. Így is nagyon hosszú lesz ez a hozzászólás. Hatodrészt Ahsoka "elárulása". Ez a vonal a TCW adott szálának rossz kidolgozottsága és hiányos kifejtése miatt kelt életre. Sajnos a sorozat adta keretekbe nem fért bele a nyomozás és ítélkezés részletesebb taglalása, így a Tanács döntései megalapozatlanoknak és elfogadhatatlanoknak tűntek. Azonban gondoljunk bele, hogy Barriss viszonylag jól összerakta a tervet, szinte minden Ahsoka-ra utalt. Persze nem voltak megdönthetetlen bizonyítékok, nem voltak közel sem meggyőzőek, de sokkal inkább mutattak a togruta-ra, mint bárki másra. Emellett maga Ahsoka is sokszor hozott rossz döntéseket és túl naiv volt, tökéletesen kiszolgálta a terv kiötlőjét. Ebbe se mennék bele jobban, mert ez is többször lerágott csont már.