pb69

Itt olyasmit tudok elképzelni, hogy pl. autós üldözés közben letolják az útról és belehal a menekülő fél. Tudtommal ez arrafelé nem olyan ritka. --------------------------- Amúgy az a gond ezekkel a számokkal, ami minden statisztikával, csak akkor lehetne érdemi következtetéseket levonni belőle, ha meglenne hozzá a háttérismeret. Egyrészt, ahogyan Donát is írta, arányosítani kéne ezeket a számokat annak megfelelően, hogy az egyes csoportok mennyi bűnt követnek el. Azaz hiányzik egy sor az első után, ami azt mutatná, hogy ezen bűnök elkövetői hogyan oszlottak meg a csoportok között. Egy másik fontos tényező, hogy milyen jellegű támadásról beszélünk. Nem mindegy, hogy az egyik csoport mondjuk jellemzően szatyorral és egy rúd parizerrel támad a rendőrre, míg egy másik tipikusan lőfegyverrel. Utóbbi csoportnál értelemszerűen több lesz a haláleset, mert agresszívabban kell fellépjenek a rendőrök is.

Kihagysz egy c) opciót. Azt, hogy az uszodán kívül változnak meg kulcsparaméterek. Egy sportolót az motivál, hogy ő legyen a legjobb, hogy győzzön. Egy jedit az motivál, hogy adott szinten nézve béke legyen a galaxisban. Sok ezer éven keresztül nem volt érdemi erő és hatalom, ami felnőhetne a jedikéhez. A Köztársaságnak még csak saját egységes haderőre se volt szüksége, mert minden balhét kezeltek és megoldottak a jedik, noha maroknyian voltak. Könnyedén elérték a céljaikat, nem kellett hozzá megfeszülni. Dobj be egy úszót úgy a medencébe, vagy egy futót, kerékpárost edzeni, hogy az idejüket nem mérhetik, ill. nagyon messze vannak egymástól a képességeik terén, verseny pedig évekig tuti nem lesz. Garantálom, hogy a többségüknek romlani fog a teljesítménye. Visszaesnek, mert nincs motiváció, nincs kellő inspiráció, ami hajtaná őket. A legjobb minek feszüljön meg, ha kisebb erőbedobással is ő lehet a legjobb. A követők is csak akkor fognak küzdeni, ha esélyt látnak a sikerre, engem aztán odatehetnek egy profi futó mellé, nem leszek vele beljebb.

Pontosan, nem tudták úgy használni az Erőt. Nem tudták úgy kiaknázni az Erőérzékenységüket, az Erőben való erősségüket, mint korábban. Nem abban gyengültek, hogy már ne érezhetnék úgy az Erőt, hanem abban, ahogyan ezzel a képességgel élni tudnak. Ahogyan egy sportoló se lesz egyik hétről a másikra lassabb, pontatlanabb, erőtlenebb, gyengébb a technikája stb., hogy aztán két héttel később már megint gyors, pontos, erős, technikás legyen. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ugyanazon képességeit nem tudja ugyanazon a szinten használni. És itt nyer értelmet az is, hogy a jedik miért beszélnek erről, és miért akarják elmondani a Szenátusnak is. Egy sportoló is érezheti úgy, hogy el kell mondja a környezetének, hogy nem tud rendesen koncentrálni, nincs ott fejben, nem talál kellő motivációt, így a teljesítménye végeredményben sokat gyengül.

Ezt arra érted, amikor arról diskurálnak a jedik, hogy elgyengültek az Erőben? Nem tudom, én azt is inkább képletesen értettem. Hasonló játszódott le, mint Sidious esetében később, csak pepitában. Ugye a jedik többször is elmondják, hogy az Erő sugallatára figyelni kell, hallgatni kell rá, koncentrálni. Egyrészt meg kell tanulni persze értelmezni, amit "mondani" akar, de utána is dolgozni és tenni kell azért, hogy ez a kapcsolat jól működjön. Én ezt úgy képzelem el, hogy az Erőben való hatalom vagy erősség azt határozza meg, hogy mit hallhat meg az ember, de ez csak egy lehetőség. Az már egyéni fókusz és akarat kérdése, hogy ebből mit hall meg ténylegesen, azt hogyan értelmezi és mit kezd vele. Kettőn áll a vásár. Szerintem nem az Erőhasználók "ereje" gyengül, hanem az, ahogyan és amire ezt használni képesek. Luke és Vader között volt azért egy különlegesebb kapcsolat. Ettől függetlenül szerintem Sidious is megérezhette volna akár Luke-ot, de nem volt kellően koncentrált. Az egész Ep.6 tökéletesen példázza, hogy Sidious nagyon nem volt ott fejben. Legdurvább példa talán az, hogy egyrészt nem érzi Vaderben a vívódást, másrészt nyíltan elárulja őt, utána pedig eszébe nem jut a fiának lassú halálra kínzása közben csak minimálisan is odafigyelni Vaderre. Annyira csak nem gyengült el az Erőben, hogy ennyire alapvető dolgokat ne érezzen meg. Egyszerűen nem oda figyelt. Ezt én ahhoz látom nagyon hasonlónak, mint amikor egy élsportoló nincs rendben mentálisan, nem elég koncentrált, nem elég "éles". Ott sem arról beszélünk, hogy egy LeBron, Federer vagy Messi egyik hétről a másikra oda-vissza változik mennyire jó sportolók, hanem a formájuk ingadozik. Ha pedig hosszútávon nem találnak kellő motivációt és mentális gondokkal küzdenek, akkor folyamatosan képesek mélyen tudásuk alatt játszani, akár amatőr hibákat is véteni.

Szerintem Sidious nem gyengült az Erőben, egyszerűen egy másik pozícióba és helyzetbe került, egy olyanba, ahol már jóval kevésbé volt kiemelkedő. Addig ő volt a háttérben meghúzódó manipulátor, a nagy színész és stratéga, utána viszont már uralkodó lett, a rezsim első számú embere, a nyílt diktátor. Ki kellett teljesítse a hatalmát, zsarnoknak kellett lennie, nem színészkedhetett tovább, hiszen egészen addig csakis azért csinálta, hogy eljöhessen az a pillanat, amikor kimutathatja a foga fehérjét és dominálhat. Csak abban már nem volt olyan jó. Ő volt a világ tán legjobb irányítója, aztán centerposztra került, ahol már nem tudta hozni ugyanazt a teljesítményt. A hatalomra kerülési zseniális tervében látott minden lépcsőfokot, még ha egyszer-egyszer másképp is kellett arra fellépni, de le volt fektetve az út. Később ez már nem volt ilyen egyértelmű. Hosszú évek során hozzászokott ahhoz a "luxushoz", hogy mindkét oldalt ő vezeti. Ennek a kiváltságnak az elvesztése, ennek minden előnyével együtt, egy szörnyen nehéz feladat elé állította, amit meg kellett volna ugrania. Azonban ezt ellehetetlenítette az elbizakodottság és az óvatlanság. Miután elérte az elérhetetlent, megbuktatta a Köztársaságot, elpusztította a Jedi Rendet, ő lett majdhogynem a galaxis ura, már nem volt meg az alázat a fejlődésre, arra, hogy változzon, koncentráljon, alapos legyen. A Birodalom előtti időkben pengeélen kellett táncolni, minden mozzanatot aprólékosan kidolgozni, megtervezni, precízen végrehajtani. Később már sokkal nagyobb lett a mozgástér, ezáltal viszont el is kényelmesedett, meggondolatlanabb lett. Nem volt ott az a kényszer, hogy nem hibázhat, mert azzal mindent elbukhat. A köztársasági időkben mindent kézben tartott, nem volt félmunka, minden lépés rendesen végre lett hajtva. A Birodalomban már ez nem így volt. A jediket pl. 20 év alatt nem sikerült rendesen kiirtani, sem egyén, sem eszme szintjén. Mondhatnánk rá, hogy nem volt könnyű és próbálkoztak a sith-ek, de őszintén, soha nem volt nekik könnyű, a PT érában vagy előtte sem, mégis megugrották, amit kellett.

Most ezt csak így mindenfajta konkrét szitutól függetlenül bedobom, mint társadalomtudományi dolgot. A rasszizmus valóban egy összetettebb kérdés, mert önmagában semmi köze ahhoz, hogy melyik csoport támadja melyiket, a kulcskérdés az indíték. Ha X csoport megtámad 1000 esetben vkit egy Y csoportból, ez még nem lesz rasszista cselekedet, ha nem "megfelelő" hozzá az indíték. Ha viszont Y-ból X-re támadnak csak 10 esetben, de ezek mögött az indíték a faji megkülönböztetés, akkor az rasszizmus. Ezt mennyiségi kérdésként értelmezni tehát hamis megközelítés, mert a rasszizmus egy minőségi kérdés. Azt persze sok esetben nehéz eldönteni, hogy milyen indíttatás húzódik meg valójában a háttérben. A dolog pikantériáját viszont az adja, hogy ha pont sikerül egy olyan esetre ráhúzni, hogy rasszista cselekedet volt, aminek a hátterében valójában nem ez volt, akkor maga ez a gyanúsítás és feltételezés lesz egy rasszista megközelítés, hiszen a rassz alapján bontom fel az ügy érintettjeit, ráadásul hamisan ezt jelölöm meg, mint mozgatórugót. Ezért olyan pengeélen táncolós sokszor ez a téma.

Na ugye, az lenne csak az igazi egyedi és különleges helyszín.

Már rég nem a bezárkózásról beszélünk. Itt már turizmusról, sportról, kulturális életről, szórakozási opciókról megy a diskurzus. Szerencsére, mert én kifejezetten örülök ennek, hogy most már ilyenekről beszélhetünk, mert a nehezén egyelőre túl vagyunk. Azt kéne látni, hogy a vírus viszont nem tűnt el, és az eü. felkészülése ellenére is benne van a pakliban, hogy egy komolyabb fertőzéshullám újra hatalmas problémákat jelenthet, így akár a pár hónappal ezelőtti állapotba is visszaeshetünk, ha nem figyelünk. Ehhez pedig most már nem kéne ám annyira megszorítani magát senkinek, mint nemrég. Csak sokak most már vérszemet kaptak, hogy akkor azonnal kell minden, vissza kell térni mihamarabb minden téren a korábbi élethez. Ezt pedig szánalmasnak és gyerekesnek tartom. Ha majd újranyitnak mindent, akkor meg azon megy a hiszti, hogy a maszk is milyen hülyeség és zavaró, aztán meg majd a minimális táv.tartást vagy a rendszeres kézmosást/-fertőtlenítést se kelljen már úgy erőltetni, mert hát rosszul esik. Érted, itt ne mászkáljanak már maszkos emberek, mintha vmi pestisjárvány közepén lennénk, meg ne kelljen már éterekre lennem másoktól, mintha leprásak lennénk. Minden egyébként kis kényelmetlenséggel járó áldozaton megy a rinyálás, mint amikor Pistike nem kapja meg a kék kisautót, mert csak piros színben volt épp a boltban. Mert aztán pl. a bulizással vagy a fürdőzéssel tényleg nem lehet még pár hetet várni, mert az életbevágóan fontos. De a munkahelyek egy jó részénél is kiderült, hogy elég jó hatékonysággal működik a távmunka. Nyilván nem mindenhol, de ahol a munka jellege lehetővé teszi, ott majdhogynem mindenhol működik is a gyakorlatban. Már az sokat jelentene, ha ez rendesen beépülhetne a kultúrába, nem kell mkire ráerőltetni, de értelmes keretek között már akár legalább 25-30%-kal csökkenthető lenne a napi szinten városban bumlizók száma. Nehéz ezt így kategorizálni, de én azért nem nevezném ezt riogatásnak. Persze, van ahol túltolják és már az megy, de összességében inkább elővigyázatosságnak, óvatosságnak mondanám. Ez sose fog kiderülni. De az beszédes, amikor sokan azt lobogtatják, hogy most sem romlottak annyira a statisztikák. Abban azért egyetérthetünk, hogy a korlátozásoknak egyértelműen pozitív hatásuk volt a vírus kapcsán, tehát ha ezekkel együtt sikerült azt elérni, hogy nagyjából ott tartunk, mintha nem lett volna vírus, akkor ezek az intézkedések kellettek is. Hogy mennyivel lett volna rosszabb, az jó kérdés, de amennyire hallottam, pl. egy olasz, spanyol, angol, amerikai helyzet igencsak a határon mozgott így is, nem kellett volna sokkal rosszabb helyzet ahhoz, hogy totálisan összezuhanjanak. Itthon még jól elvoltunk, csak a magyar eü.-t ismerve itt se merném kijelenteni, hogy ha csak 10%-kal súlyosabb a helyzet, akkor nem dől össze kártyavárként az egész. Statisztikáim nincsenek, annyit tudok, hogy elvileg a gyerekekre jóval kevésbé veszélyes. Eleinte még olyan pletykák voltak, hogy gyerekekre egyáltalán nem veszélyes, mert tüneteik se lehetnek, csupán hordozni tudják a vírust. Később ez cáfolatot nyert, mert voltak gyerekek, akiket ledöntött a lábáról, ha jól rémlik, halott is volt. Mindenesetre az látszik, hogy náluk igencsak ritka, hogy komolyabb tünetek jelentkezzenek.

Egyébként ez nemcsak mennyiségi kérdés. Ha már Ep.2, akkor a Kamino egy kifejezetten egyedi helyszín, a Geonosis pedig noha nem egy nagy szám, de nekem mindig is markánsan eltért a Tatooine-tól, annak ellenére, hogy sivatagbolygó. Ez így pedig nem volt egy rossz kombó az 1-ben látott helyszínekkel kiegészülve. A Naboo pl. hiába Földszerű, hatalmasat dob rajta a víz alatti gungan világ. Coruscantot nem kell ecsetelni. Ezek a bolygók szerintem mind köröket vernek az OT helyszíneire, Bespint kivéve. Igen, és ugye azt érdemes még hozzátenni, hogy a nyílt helyszínek nagyon olyanok, mint amiket itt a Földön is megtalálunk. Ez azért fontos, mert így eleve egy ismerős érzést közvetít. Nem kell bemennünk a Yavin erdeibe ahhoz, hogy tudjuk milyen lehet, hiszen ismerjük az erdőket. Nem kell Jabba palotáján és a Sarlacc vermén kívül bóklászni, mert tudjuk milyen egy sivatag (Ep.4-től függetlenül). De ugyanez van a Hoth vagy a Dagobah esetében is. Ezzel szemben egy különlegesebb helyszín esetében már nincs annyira mihez igazodni. És az Ep.1 az elején rögtön parádésan lefektette ennek alapjait, mert hiába nyitunk egy szintén Földhöz nagyon hasonló bolygón, erőben-mocsárban, egy unalmas túrázás és ártalmatlannak tűnő kis tóba ugrást követően egy vízalatti világ tárul fel. Majd onnan előkerülve máshol, egy palotával tarkított színes-szagos várost kapunk. Ami persze megint lehetne akár a Földön is, itt inkább az adja a különlegességet, hogy pár percen belül ugyanazon a bolygón már a 3. totálisan más közegben találjuk magunkat. Ez az érzés kísér minket ezután, mindegy mit látunk egy bolygóból, mindig ott motoszkálhat bennünk az érzés, hogy lejjebb, feljeb, kicsit arrébb lehet ott akár vmi nagyon különleges más világ. Lehet, hogy a Yavin vagy a Hoth is ilyen, de sose tudtuk meg, az OT-ban pedig nemigen voltak ilyen "fordulatok" a helyszínek kapcsán, így nem feltételezünk ilyeneket.

Kamino?

Az 5 számomra mindig is egy erősen túlértékelt film volt a többi SW-hoz képest. Számomra a 4 a legkevésbé kedves, az 5 és 6 közt nehezen döntök, de inkább a 6 felé húz a szívem. Annak ellenére, hogy az ewokokat néha soknak érzem, a Sarlacc-nál lévő méltatlan bohóckodást pedig kifejezetten utálom. Ha az OT-t nézzük, akkor szerintem az 5-ben van a legtöbb kultikus jelenet, de nekem gyakorlatilag csak ezek teszik értékessé a filmet. Néha úgy érzem 1-1 újranézésénél, hogy vannak ezek az ikonikus képsorok, amiket imádok nézni, mindig hatalmas élmény, de a film többi részén meg inkább csak legyek túl és jöjjön a következő nagy jelenet.

Ez egy nagyon népszerű, de hamis narratíva. Én mindig az AIDS-et szoktam felhozni példaként, ami persze sok szempontból túlzás, de talán pont ezért teszi szemléletessé a dolgot. Ennyi erővel mondhatjuk azt is, hogy AIDS-ben se hal meg senki, mert végül is mindig egy másik betegség viszi el az embert. Az alapbetegségekkel is az a helyzet, hogy könnyen rásütik, hogy amúgy is belehaltak volna az emberek, csak hát az se mindegy mikor. Ezt persze igencsak nehéz bizonyítani, mármint, hogy covid nélkül mikor halt volna meg az illető, vagy akár azt, hogy aki még él, élne-e akkor is, ha elkapja ezt a vírust. Mindenesetre kifejezetten bugyuta és alantas érvelésnek tartom ezt az "amúgy is meghalt volna" mantrát. Előbb-utóbb mki meghal, most akkor mit tökölünk az egészségügyön? Meg nézzük már meg milyen krónikus betegségek kerülnek itt elő. Vérnyomással kapcsolatos problémák, májbetegségek, autoimmun betegségek, cukorbetegség stb.. A társadalom nagy része ezek közül legalább az egyikben érintett. Sokan ezt úgy képzelik el, hogy vki épp a halálos ágyán fekszik és készül kilehelni a lelkét, amikor épp beszedi a covidot, aztán meghal. Édesanyámnak sajnos a fentiek közül több betegsége is van, de bizonyos fájdalmak ellenére szerencsére stabilan él, ezekkel együtt élve kvázi évtizedek óta. Hála a sorsnak még egyszer sem került életveszély közelébe se. De sokszor még a súlyos rákkal küzdők is sok-sok évig élnek. De meg lehet nézni a statisztikákat, a különféle alapbetegségekkel rendelkezők száma lényegileg nem változott mondjuk a tavalyi időszakhoz képest, mégis nagyságrendekkel több ember került kórházba most a covid alatt, mint akkor. És nem kamuból mentek el, hanem tényleg komolyabb ellátásra szorultak. Itt pedig elérkezünk egy másik nagyon fontos aspektushoz. A halottak száma önmagában nem feltétlenül jó mérce. Ez ugyanis a "gyógyíthatósággal", kezelhetőséggel függ össze, nem a betegség súlyosságával, erősségével. Ha van egy X betegség, amiből otthon pár nap alatt "magától" felépülnek, meg van egy Y, amiből ugyan szintén ugyanannyian felépülnek, csak ehhez hetekig kórházban kell feküdni, lélegeztetőgépen és infúzión tengődve, akkor ez a két betegség nagyon, de nagyon nem egy szinten van súlyosság terén. Pedig a halálozási rátája akár ugyanakkora is lehet. Mert ugye mindkettő hatékonyan kezelhető, csak épp az egyikhez sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek. Az pedig "nyílt titok", hogy a világ "leállítása" elsősorban nem azért történt, hogy kevesebben haljanak meg közvetlenül a vírustól. Hanem azért, hogy az eü. rendszerek ne omoljanak össze. Ugyanis a covid kezeléséhez sokaknak kórházba kell menni, ahol egy ekkora járványhoz (ha szabadon terjedhetett volna) nincs sem elég felszerelés, sem elég munkaerő. Ráadásul a kórházakban eleve sok a beteg, hiszen azért vannak ott, náluk egy ilyen fertőzés már óriási kockázat. Értsd, jönnek belőle a közvetett halálesetek. Amire persze az okosok majd ráhúzzák, hogy "hát eleve kórházban volt betegen, persze, hogy meghalt". Plusz a könnyű terjedés miatt az eü. dolgozók is simán megbetegszenek, ami drasztikus sebességgel redukálja a létszámukat, amikor amúgy is kevesen vannak. A fokozódó terhelés a megmaradtaknál növeli a fertőzés esélyét, ill. a tömegesen megjelenő új betegek miatt egyre kevésbé lehet fizikálisan a megfelelő körülményeket biztosítani. Ez egy durva dominóhatás, aminek a mentén a kezelésre szorulók és az azt nyújtani képes emberek közötti arány nagy sebességgel romlik. Mindezekből pedig következik az is, hogy a túlterhelt eü. rendszer így rengeteg olyan embert nem tud ellátni, akit amúgy normál körülmények közt el tudna. Nemcsak covidosok halnak meg a vírushelyzet miatt, de pl. olyanok is, akik emiatt nem tudnak/mernek kórházba/orvoshoz menni. Vagy ha igen, ott nem kapnak megfelelő ellátást. Vagy akár bent, akár kint nem jutnak gyógyszerhez. És tegyük hozzá gyorsan, hogy lehet gúnyolódni azon, hogy akiket a covid áldozatainak írnak, közülük igazából LEHET, hogy páran másban haltak meg, de az egészen biztos, hogy sok olyan közvetett áldozata van a vírushelyzetnek, akiket pedig garantáltan nem írnak bele a covid-halottak statjaiba, hiszen nem is voltak vele fertőzöttek. Hát szerintem túl sok adat ilyen téren nem fog 2-3 év múlva sem előkerülni. Az adatokat most gyűjtik, 2-3 év múlva több adat lesz, ami nyilván az ezutáni időszakból születik majd, de a MOST-ra vonatkozóan abból azért nehéz lesz komolyabb és érdemi következtetéseket levonni, így visszavetítve. Hogy most hány fertőzött van, hányan halnak meg, kiket melyik oldalra írnak fel stb., ezek most dőlnek el, évekkel később sem lesznek ezek más adatok. Pl. akire most behúzzák, hogy a covidtól halt meg, az már jó eséllyel örökre így lesz elkönyvelve. Ez egy óvintézkedés. Az érvelésed olyan, mintha azt mondanám, hogy minek a lépcsőkre vagy a hidakra korlát, más helyekről is le lehet zuhanni, meg amúgy is sokféleképp el lehet esni, amiben megsérülnek emberek, akkor ezek feleslegesek. Ez a "vírus tudja hány óra van" hülyeség se értem milyen forrásból jött, de már több helyen hallottam. Az idősávok a veszélyeztetett korosztály szeparálására vannak, nincs köze a vírus jellegéhez ilyen téren. Nem azért mehetnek csak adott sávban, mert akkor épp nincs vírus vagy kevésbé fertőz, hanem mert így jóval kevesebb emberrel érintkeznek, akiktől elkaphatnák. Ha az időseknek van egy csöpp eszük, akkor vigyáznak magukra, így köztük eleve kevesebb fertőzött lesz, ill. aki megbetegszik, az jó eséllyel már nem fog sokáig kint bóklászni, mert mennie kell kezelésre. A fiatalabbak viszont érthető módon eleve kevésbé vigyáznak, mert nem akkora kockázat a dolog, ill. az esetükben simán lefolyhat az egész komoly tünetek nélkül, szóval több időn keresztül vannak a társadalomban akár fertőző állapotban is. A másik, hogy az idősávokat nemcsak boltokra hozták, hanem egyéb intézményekre is. Mondod, hogy melléd ülhet az idős a buszon a számukra "tiltott" periódusban is, akkor meg minek az egész? Hát elég kézenfekvő a logika a dologban, ha szűkíted az utazási célpontjaik körét, akkor utazni is jóval kevesebbet fognak akkortájt. Aki betartja közülük a dolgot, az lényegében az adott idősávban nem mehet boltba, orvoshoz (csak ha tényleg muszáj), gyógyszertárba, piacra, egy csomó egyéb lehetőség meg egyébként is (időponttól függetlenül) ki van lőve. Szóval akkor mégis hova utazgatna olyankor? Meglepő módon az fog leülni melléd a buszon a tiltott időpontban, aki 90+% eséllyel olyan helyre közlekedik éppen, ahová nem is mehetne. Magyarul ha minden idős betartaná, amit kell, akkor szinte senki nem ülne melléd a buszon se. Ezért (is) vannak ezek a korlátozások. Nem süsük, csak éppen ez egy önbeteljesítő jóslat. A leghülyébbek is pontosan tudják, hogy egyszer úgyis újraindul az élet, eljön a visszarendeződés ideje, ehhez sok ész nem kell. Csak az időpont kérdéses. De könnyen belátható, hogy akár 1 hónappal hamarabb, akár 6-tal később jött volna el a lazítás ideje, a fenti mondatod akkor is ugyanúgy le tudtad volna írni. Ugyanúgy elő tudtak volna jönni az emberek a nagy felfedezésükkel, hogy "na ugye, hogy igazam volt, én már mikor megmondtam, hogy el kell törölni a korlátozásokat és újraindítani mindent". Nem nagy kunszt egy szükségszerű és elkerülhetetlen dolgot (időbeli elhatárolás nélkül) megjósolni... Pontosan, erről van szó. Ezzel is egyetértek, de nem is mondta senki, hogy akkor mostantól az idők végezetéig majd évente kétszer leállítunk mindent. Így van. És ahogy Yoda is írta, bizonyos előkészületek, felkészülés történt is, így már aligha lesz szükség később ennyire drasztikusnak nevezhető óvintézkedésekre. Ez teljesen jogos felvetés, de megint kicsit motoszkál bennem ez az "elkényeztetett hiszti" érzés. Senkinek nem jött jól ez az ún. "karantén" (ami amúgy messze-messze nem volt karantén, még kijárási tilalom se volt pl. itthon), senki nem jókedvében és örömittas szórakozásában élte úgy az életét, ahogy. Igen, a sokgyerekes családoknak is baromi nehéz volt, elismerem, de azért egy világjárvány idején ezen nyígni, nekem picit visszás. Kicsit olyan érzésem volt, mint anno voltak ezek a "first world problem" mémek. Csak emiatt a járvány miatt százezrek veszítették el a munkájukat, sokan közülük a megélhetésüket is. Az eü. dolgozók csapágyasra lettek hajtva, nem kevés ember halt meg a vírusban, de akik túlélték, közülük is többen masszív kínokat éltek meg. Nekem egy ilyen helyzetben eszembe nem jutna még csak felvetni se azt, hogy "de rossz nekem itthon bezárva", "de rossz ennyi gyerekkel itthon szenvedni", "de rossz, hogy nem mehetek szórakozni", "de rossz, hogy most akkor nem látom a kedvenc sportolómat vagy művészemet" stb.. Teljes mértékben elfogadom, hogy ezek egyénileg komoly érvágások és drámák, de vhogy lehetne annyi szociális érzékenység az emberekben, hogy egy ilyen világszinten fos helyzetben kicsit visszább vesznek a panaszáradatból és csendben viselik a helyzetet, magukban fortyogva azon mennyire pórul jártak ők is. Ha vhol pl. épp egy hatalmas természeti katasztrófa tombol és szedi áldozatait, akkor sem illik azon nyilvánosan agonizálni, hogy épp nem tudtam megvenni a legújabb okostelót, vagy szakított velem a két hete megismert barátnőm, egyszerűen mert ízléstelen.

Ha jól rémlik, akkor eleve streaming szolgáltatóra (Disney+) merült fel a dolog. Amúgy érdekes ez a "ritkítás" dolog is. Ha nem is jön évente új SW film, legyünk pesszimisták, jöjjön csak 3 évente. Oké, hogy nekünk most így nehéz kivárni (bár annak idején is sikerül), viszont 10 év alatt csak lepörög egy trilógia. Szóval szerintem inkább az a lényeg, hogy meddig jönnek a filmek, kevésbé, hogy milyen időközönként. Fura lenne úgy a SW, ha a leendő unokáknak már 50+ filmet lehetne mutatni.

Szerintem óriási potenciál lenne a Solo2-ben, nagyon remélem, hogy el fog majd készülni. De nem hiszem, hogy ebben a JL Snyder Cutnak bármilyen szerepe is lesz. Már csak azért se, mert teljesen más a kontextus a két esetben. A JL egy igencsak középszerű, de inkább rosszul sikerült film, ami a tragikus minőségű DCEU filmek sorába jól illett, ha a színvonalát nézzük. Most a székletet akarják az alternatív verzióval kicsit ízesíteni. A Solo ehhez képest kb. mestermű, de úgy gondolom, hogy amúgy is egy jobban sikerült film. Nem váltja meg a világot, nem is ezért készült, egy szórakoztató kis kitekintő, könnyed SW filmecske, annak pedig rendben is van. Más kérdés, hogy szörnyen rosszul pozicionálták, időzítették a Disney-nél. Ennek a folytatása simán működhet és lehet remekül sikerült film, csak persze meg kell találni hozzá a megfelelő embereket és forrásokat. Ez a kérdés, hogy mennyiben akar ezzel foglalkozni a stúdió. A TCW 7. évada már annyiból közelibb példa, hogy a franchise-on belül mutat egy jó referenciát. Más kérdés, hogy ott is több kész anyag volt, amiből dolgozhattak, ill. egy animációs alkotás eleve olcsóbb. Pláne ha már folytatás. Nyilván olyan értelemben nem a pénzen múlik a Solo2 sorsa, hogy ha akar, akkor tud rá keretet adni a Disney, de ennek kockázata azért attól is nagyban függ, hogy mekkora lóvét kell beletenni. És a 0-ról felhúzni egy SW filmet azért nem olcsó mulatság.

Igen, többek között pontosan ezért nem is mondtam soha olyat, hogy ilyenekre nincs szükség...

Persze, ezt a részét tökéletesen megértem, az hatalmas nagy pech. Ritkán van ilyen, hogy elmaradnak meccsek, de amikor van, akkor sokan járnak így. Ez független attól, hogy egy járvány vagy mi az oka. Pl. nem tudom mi van akkor, ha büntetésből lesz zártkapus egy meccs. Ezek kiemelten szerencsétlen helyzetek, mert aki épp arra hegyezte magát évek óta, hogy azt a meccset lássa és most nem jön össze, az egy pótolhatatlan személyes veszteség.

Persze, ez is a turizmus része. A turizmus pedig egy világjárvány idején elszenved néhány csapást, ez van. Reméljük addig lecseng a dolog, de nem vennék rá mérget. Azt viszont nem szeretném, ha most az egész világ csak ennek a megoldására koncentrálna még hónapokig, miközben nagyrészt már visszarendeződött minden. Ahogyan túlzás mindent leállítani és bezárni a vírus miatt, ugyanúgy túlzás akkor is legmagasabb prioritással kezelni ezt a témát, ha már "csak" bizonyos gazdasági szegmensek érintettek. Ennél már lehetnek fontosabb dolgok is. Hát igen, ez sajnos egy kellemetlen személyes érintettség, peches szitu. Én lennék a legboldogabb, ha ez az egész vírushelyzet megoldódna, egyébként jövő februárig erre jó esély is kínálkozik. De van egy olyan érzésem, hogy ha így is lesz, az nem a vakcinának lesz köszönhető. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ha teljesen visszaállna a világ a vírus előtti működésre, akkor nem kötnénk be újra többel. Mindenestre lépésről lépésre haladunk efelé, ki fog derülni. Itthon pl. friss hír, hogy amit pedzettem is, az bekövetkezett. Most már a focimeccsekre be fogják engedni a nézőket, csak bizonyos korlátozások mentén. Látom teljesen feleslegesen írtam le külön kiemelve, hogy mire NEM gondolok és mit NEM mondok, mert csak sikerült félreérteni az egészet és félrebeszélni... Amiket itt leírtál hosszú sorokon keresztül, annak semmi köze ahhoz, amit írtam, szóval kár volt ezt így nekem címezve bedobni, mint "kritikát", mert szalmabábozás az egész. Ilyet se mondtam. Nem azt mondtam, hogy nem fontos, hanem hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgok. Ezek is fontosak, jó is felemlegetni őket, hidd el, én se örülök neki, hogy most ezek vagy nincsenek vagy jóval korlátozottabb körülmények között vannak csak. Az más kérdés, hogy az a hisztéria, ami némelyeknél megy, az számomra gusztustalan. Lesülne az arcomról a bőr, ha folyton azon nyöszörögnék, hogy mikor mehetek majd bulizni meg vedelni a haverokkal, mikor mehetek már újra fesztiválozni meg meccset nézni, miközben egy világjárványon alig vagyunk túl, ha túl vagyunk egyáltalán. Főképp olyanokat leírni, hogy hát haljon meg, akinek meg kell, agy járt, én ugyan nem fogok nélkülözni? Mit??? Mit kell nélkülözni? A szüleink vagy nagyszüleink még háborúkat meg forradalmakat éltek meg, szerencsére nekünk nem kell ilyenekkel szembesülnünk, de már úgy tele van a hátsónk mindennel, hogy inkább haljanak vagy betegedjnek meg emberek, de egy rohadt mozi vagy stadion akkor se legyen zárva. Szánalmas... Na, hirtelen elkezdtek érdekelni az "átlagbélák"? Tudom, hányan dolgoznak a szórakoztatóiparban vagy turizmusban, írtam is erről. De az egészségügyben hányan dolgoznak? Természetesen, ha megoldható minden fájdalommentesen, akkor nem kell korlátozni semmit, menjen minden úgy, mint régen. Csak ez valószínűleg nem működik. Vhol áldozatokat kell hozni, és én nagyon nem a "hulljon a férgese" vagy "dolgoztassuk rommá az eü-söket" stb. irányba mennék, hanem ha már muszáj szívni, akkor szívjunk a jóval kevésbé fontos témák kapcsán. Persze, hogy hisztinek látod, mert megtörtént egy csomó óvintézkedés, így nem lett akkora baj. Levonod a konzekvenciát, hogy felesleges volt az egész majré, mert biztosan akkor se lett volna semmi, ha lazábban veszik. De erre tudtommal nincs bizonyíték. Én se arról beszéltem, hogy ne legyen nyitás és fokozatos visszarendeződés. De szerencsére kulturált helyeken nem azon megy a lovaglás, hogy most akkor mikor lesznek majd újra nézőkkel teli meccsek meg fesztiválok, mert helyén kezelik a dolgokat. Szóval nem, nagyon nem az van a a háttérben, amit mondasz, totálisan másról van szó. A gazdaság és társadalmi élet újraindítása, fokozatos felrázása nem arról szól, hogy akkor pár hónap alatt MINDEN téren és MINDENÁRON vissza kell menni arra a működésre, ami anno volt. Így is van, karácsonyi vásár legyen, a többi nem számít.

Annyiból necces, hogy a Snyder Cut tudtommal egy javarészt már kész film, pár dolog hiányzik még hozzá, hogy teljesen befejezett legyen. Ehhez képest a Solo2-vel egy teljesen új filmet kellene leforgatni.

A gazdaság nagy része már indul is újra, a turizmus is felpöröghet majd, fokozatosan oldják fel az utazási korlátozásokat is. Ill. azt is érdemes megjegyezni, hogy amíg külföldre nem lehet menni, addig az országon belüli turizmus felerősödik, ami ugyan nem pótolja teljesen a kieső pénzt, de enyhíti a bajokat. A művészet és a sport kapcsán pedig azt kell megérteni, hogy ezek baromira sokadlagos dolgok. Elhiszem, hogy fáj egyeseknek, hogy most nem mehetnek fesztiválra, moziba/színházba, koncertekre, sporteseményekre, bulizni stb., de kicsit elkényeztetettnek érzem a "modern társadalmakat"... B@szki, világjárvány van, tényleg ennyire fontos ilyeneken kattogni? Az teljesen egyértelmű, hogy nem állhat meg az élet és a gazdaság, mert annak durvább következményei vannak, mint a vírusnak. Viszont meg kell találni az egészséges arányokat, és igazság szerint az már egy simán elképzelhető kompromisszum, hogy a fenti dolgokból bizony engedni és áldozni kell. Senkinek nem hiányzik, hogy azért durranjon be újra komolyabban a vírushelyzet, mert bulizni meg meccsekre kell járni. Azt sem árt elfelejteni, hogy a lazítások és a visszarendeződés csak addig fog működni, amíg nem jön a komolyabb 2. hullám, szóval nem lenne bölcs dolog kockáztatni. A legnehezebb helyzetben talán a színházak és mozik lehetnek. A sportkluboknál és zenészeknél azt mondom, hogy azért megoldható másképp a dolog átmenetileg. Nézők nélkül már mehetnek a sportesemények, a jegybevételek kiesését pedig fedezhetik másképp, akár uúgy szurkolók által. Ha vkinek fontos a szeretett klubja, akkor megérti a jelen helyzetet és kifizeti a jegyárat kvázi támogatásként, annak ellenére is, hogy csak TV-ben vagy neten nézheti a meccset. Ugyanez igaz mondjuk a zenei előadókra és rajongóikra is. Persze, nyilván sokak ennek kapcsán így is elvesztik a melóhelyüket meg rossz helyzetbe kerülnek, de sajnos ez elkerülhetetlen. Válság van, nem fog mki gond nélkül kilábalni belőle egyhamar. Ez sajnos ezzel jár. Háborúban halnak meg emberek, sajnos törvényszerű. Hozzátenném, hogy sporteseményeken vagy mozi/színház fronton még meg is oldható a dolog, csak kevesebb nézővel és másfajta hozzáállással, szervezéssel. Nyilván dolgoznak rajta, persze, csak csodákat ne várjunk. A "rettenetes helyzet" meg eléggé relatív. Ha sikerül a visszarendeződés, a gazdaságok újraindítása, akkor azért pár szórakozási lehetőségtől eltekintve nem sok dolog fog hiányozni a korábbi életből. A gyógyszereknél pedig jó tudni, hogy eleve az egészség megőrzésére vagy visszanyerésére irányulnak, tehát nem poénból tart olyan sokáig kifejleszteni, tesztelni, majd bevezetni vmit. Tök rossz, hogy nincsenek teltházas focimeccsek, közben milliók halnak meg rákban. Nem biztos, hogy most van ám az a rettenetes helyzet, ami miatt mindent félredobva ezen a vakcinán kell melózni mkinek, aztán meg kockázatosabb módon piacra dobni. És még mielőtt félreértené bki, nem az 1-2 hónappal ezelőtti helyzetről beszélek, hanem ami most van, ill. ami felé tartunk.

Hát vagy, hogy pl. jó esély van arra, hogy Erővillámokat nem tud szórni a gépek miatt. Tehát ennek a "gépesítésnek" lehetnek olyan következményei, amik konkrétan gátolják bizonyos képességek elsajátítását.

Szerintem Anakint elég durván megtörte az a trauma, hogy géptestbe kényszerült. Nemcsak őt magát, de a helyzetét is. Ez lényegében nemcsak egyfajta korlát, hanem egy olyan következmény, ami egész életében egy hatalmas kudarcra emlékezteti. Az általa is olyannyira lenézett és lesajnált egykori mestere legyőzte, amiért kis híján az életével fizetett, egy félrobot lett, akit az Erő mellett immáron gépek tartanak életben. Ez egy tök fontos vizsga lett volna, amit elbukott, ez az ő hiúságával óriási blama. Ez pedig egyértelműen csalódással tölthette el Sidious-t is. Még akkor is, ha tudjuk, hogy valójában nem is volt célja az, hogy Anakin annyira hatalmas vagy erős legyen. De azért annál biztos többre számított, minthogy egy "bóvli" Obi-Wan ellen ropogósra sül, aztán géptestbe kényszerülve félemberként éli tovább életét. A sith-ek nem szoktak túl megbocsájtóak lenni a gyengeségek terén. És a Palpival kapcsolatos viszony azért is nagyon fontos, mert a sith-eknél ez amúgy is kulcskérdés, másrészt maga Anakin büszkélkedik vele, hogy bmikor legyőzheti az uralkodót. Na ez az, amire gyakorlatilag egyedül semmi esélye nem maradt. Aztán ehhez a traumához jött a másik, hogy Padmét és a gyermekét se tudta megmenteni. Gyakorlatilag a teljes átállás a sötét oldalra szinte csak a pofára eséseket eredményezte. Semmit nem ért el abból, amit akart, amivel erősebb lett, azt a jediknél vagy a rendeken kívül, önállóan is megugorhatta volna, amilyen Erőérzékeny volt, az egy szimpla fejlődési út. De amit akart, annak a közelébe se ért. És ezekre a gondokra jött az, hogy Obi-Wanon hiába akart bosszút állni, mert meg se találták. És ez is ciki kicsit, mert Maul pl. megtalálta Kenobit, Anakin nem. Ahsokával is így járt, de őt se sikerült kiiktatni végül. Aztán így jutunk el a 4-hez, amikor ugyan Obi-Wan megy el hozzá, de legalább örül, hogy végre pontot tehet az ügy végére és bosszút állhat, de azzal is ő húzza a rövidebbet. Azt amúgy nehéz felmérni erősebb lett-e Vader. Egyrészt a fizikai sérülései miatt. Másrészt pedig, mert jellemzően teljesen más kihívásokkal kellett szembenéznie. Engem igazán egyik fellépése sem győzött meg, amit Vaderként láttam tőle. Szerintem a korábbi Anakin jóval komolyabb dolgokat mutatott.

A vakcinával kapcsolatban őszintén szólva nem igazán értem hova ennyire optimista a világ... Tudtommal a különböző orvosi termékeknek (érthető okokból) iszonyat komplex és hosszú tesztelési folyamatokon kell végigmenniük, mielőtt bevezethetik őket. Értem, hogy most világjárvány van és juj meg jaj, de egy védőoltást nemcsak kifejleszteni kell, aztán lehet is piacra dobni, terjeszteni az egész világon. Meg a gyártás sem feltétlenül triviális. Szerintem az sokkal inkább években mérhető, hogy mikor jutunk el oda, amikor nagy tömegben lesz elérhető megoldás erre.

Főképp, hogy szerintem túl sok hozzáadott értéke amúgy se lenne, ha elmondaná. Ez az egész dolog Rey-nek fontos alapvetően, most Finnek vagy Poe-nak lehet jólesne a bizalom miatt, ha beavatná őket, de amúgy semmi közük nincs a témához.

Ez szerintem nemcsak ennek a filmnek, de az egész Sagának az egyik legszánalmasabb jelenete. Katasztrófa az egész. Annak tükrében meg pláne, hogy mennyire zseniális, ami előtte és ami utána történik. Oké, nem a Windu-Sidious a legerősebb szócsata, majd párbaj a szériában, de úgy gondolom, hogy mindkettő rendkívül jól sikerült. Közte ez a bohóckodás viszont méltatlan. Akkor már egyszerűbb lett volna, ha Windu egyedül megy. És azért annyira sajnálatos ez, mert teljesen feleslegesen csináltak hülyét a jedik közül nem akárkikből.

Már csak ezért is lett volna sokkal jobb, ha ő is feltűnik Erőszellemként a végén.