pb69

Igen, ezzel én is így vagyok. De nekem ebből a tényezőből bőven elég, amikor az űrben vagy épp egy posztapokaliptikus világban császkálok, sárkányokkal harcolok, a világot mentem meg, energiafegyverekkel hadonászok stb..

Nálam ez ott szokott teljesen elhasalni, amikor képbe kerülnek a romantikus kapcsolatok. Egészen addig nálam is egész jól tud működni, hogy női karaktert irányítok, de amikor elkezdenek a nyakamra járni a férfi szereplők udvarolni, flörtölni, kétértelmű megjegyzéseket tenni, az már erősen zavar. Ugyanígy fordítva, ha a női főhősömmel kell levenni a lábáról a kiválasztott férfit, csábítani, kelletni kicsit magát, szóval szintén flörtölni, az megint csak kényelmetlenséget indukál. Ezekkel együtt nálam már megtörik a beleélés.

Nekem ez mondjuk nagyon fura, hogy ezen meglepődik bárki is, szerintem tök természetes. A 2/3 még egészen kellemes arány is. Azért a játékosok többsége még most is inkább fiú/férfi, az azonosuláshoz pedig kritikus a karakter neme. Nyilván egy egyszerű lövöldénél ez kevésbé számít, mint pl. egy RPG-nél, illetve vannak tényezők, amik miatt meg kifejezetten vonzó lehet egy másik nemű főhőssel tolni. De összességében még mindig afelé billen a mérleg, hogy férfi férfikarakterrel megy inkább. Ez pedig adja is az arányt. Amit még érdemes hozzátenni, hogy amikor választható női és ffi karakter egyaránt, akkor előbbinek eléggé ellentmondásos a megítélése. Sajnos nagyon sokszor csak annyi történik, hogy megírnak egy sztorit egy férfi főhősre, megcsinálják hozzá az animációkat, aztán a végén bedobnak egy női modellt is, de kb. ennyi. Nem variálnak a történeten, sokszor még a szöveg vagy a többi szereplővel való interakciók is maradnak, az animációkról nem is beszélve. Ameddig el szokták vinni a dolgot, hogy legalább nőiesebb szöveget adnak a szájukba, a kapcsolatrendszert (főképp, ha van románcopció, akkor azt kiemelten) átdolgozzák kicsit, illetve készítenek külön női ruhákat és kiegészítőket hozzá. Persze az is érdekes szokott lenni, hogy pl. az elérhető ruházat milyen. Sokszor azért eléggé nyilvánvalóan tetten érhető, hogy a női főhőst nem a női játékosoknak szánják, hanem azoknak a fasziknak, akik női karakterrel akarnak játszani. Szerencsére egyre inkább kikopóban ez a gyakorlat, több játékban már rendesen külön animáció és akár sztori van a női vagy férfi hősre, de azért még messze járunk az üdvösségtől.

Ezzel maximálisan egyetértek...

Annyira azért nem követtem ezt a Nik Sant sztorit, de most elnézve ezt a kártyát, ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a 6 végén Rexet látjuk a vásznon, akire eddig "azt hittük" Nik Sant. Ha elfogadjuk kánonnak ezt a játékot, az akkor is csak annyit jelent, hogy létezett egy Nik Sant, aki így néz ki, ahogy a kártyán, és ott volt az endori csatában. Na de ettől még nem biztos, hogy őt látjuk a filmben. Vagy van olyan kártya is, ahol a filmből kiragadott képkockán szerepel Nik Sant? Hasonlít rá? Igen, persze. De Rex is hasonlít rá, most akkor mi van? Ez nem érv önmagában, vannak egymásra hasonlító emberek. Mondhatjuk, hogy izzadságszagú, de ez a sztori már amúgy is mindenképp az. Nálam simán működik az a verzió, hogy a csókáról úgy volt, hogy ő Nik Sant, de utólag változtattak annyit a dolgon, hogy az ott ő valójában Rex, Sant is létező személy és ott is volt, nagyon hasonló a fizimiskája is, de a filmben nem őt látjuk. Sőt, extrém esetben még azt is mondhatják, hogy valójában Nik Sant és Rex egy és ugyanaz a személy, csak mondjuk ezen az álnéven futott. Vagy valamiért felvette ezt a nevet. Tudtommal ennek a Niknek semmi, de semmi érdemi szerepe nincs sehol, ami kizárná ezt az opciót. Lényegében csak egy statiszta volt anno, aki külsejével kilógott a sorból, így elnevezték.

Nem. Igyekszem akkor nem lelőni semmilyen poént, bocs ha esetleg mégis sikerült. Igen-igen, arra gondoltam.

Nem feltétlenül erre gondolok, bár azért ez is benne van. Tényleg nemes és becses dolog az adott szó, pláne, ha vkinek a védelmében történik, ezzel nincs is baj, sőt. Viszont nem gondolnám, hogy ezt ne lehetett volna másképp megoldani. Gondolok itt arra, hogy legalább a feleségével rendezik a témát, akkora kockázatot azért az nem rejtett volna magában. Az egy dolog, hogy Catelynnek mennyire fájhatott az egész, de ráadásul emiatt masszívan meg is bélyegezték, sokszor az arcához vágták ezt a megcsalást ügyet, szégyenkezhetett miatta rendesen pluszban is. Amire eredetileg gondoltam, az a párbaj. Őszintén megvallom, hogy már részleteiben nem emlékszem a dologra, csak megmaradt az érzés, hogy amikor néztem, akkor volt bennem csalódottság Edd kapcsán. Egyszer láttam még csak a sorozatot, a vége felé pedig azért voltak már ennél jóval fajsúlyosabb és érdekesebb dolgok is, így maga az a visszaemlékezős jelenet csak a lényegét tekintve van meg a fejemben. De maga a párbaj nem épp arról szólt, hogy a hősies Eddard diadalt arat Vesteros legjobb kardforgatója ellen, ahogyan azt amúgy beállították később, ill. amire a legendáját alapozták.

Bezony-bezony

Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a kánonság nem attól függ, hogy az adott dolog kiknek szól, milyen minőséget képvisel, milyen megvalósítású, milyen formában jelenik meg. Ha XY reggel a nagydolga közben felskiccel egy vázlatos képregényt a rötyipapír "kockáin", de ez vhogy kikerül és a döntnököknek megtetszik, akkor annak a sztorija vagy épp 1-1 karakter is simán kanonizálható belőle. Ha úgy, ahogy van, kiadják egy merch budipapírgurigán, mert most a vírushelyzetben az a szexi és kelendő, de hivatalosan beleállnak, akkor automatikusan kánon lesz. Ez annyiból nem feltétlenül baj amúgy, hogy a kanonizált rész tekintetében nem ez a minőség fokmérője. Attól, hogy vmi egy bugyuta mobilos játéknak vagy mondjuk egy kártyás társasjátéknak néz ki, ami erősen elüt a megszokott SW formátumoktól, attól még ugyanolyan minőségi tartalom lehet benne a maga módján.

Hát igen, jogos felvetés. A megérdemlést erősnek érzem, mert ilyen sorsot szerintem kb. senki nem érdemel, de azzal jól megfogalmaztad a lényeget, hogy tehettek róla. Én leginkább azt a kifejezést használnám a sorsukra vonatkozóan, hogy tettek érte rendesen. Írtam is erről anno egy jókora hozzászólást, amiben ez részletesen ki van fejtve. Hú, na bennem az a srác annyira nem hagyott mély nyomot, hogy a halálán kívül kb. semmit nem tudok felidézi belőle, pedig nem volt annyira rég, amikor láttam a sorozatot. Nekem sosem volt túl szimpatikus, de leginkább érdektelen volt. Én fokozatosan az összes Starkban jókorát csalódtam... Még "szerencséje" Eddnek, hogy olyan hamar kiszállt a buliból, mert így benne kevésbé kellett, bár azért a végén a múltba tekintésnél benne is lehetett. Az egyedüli kivétel talán Arya. De az összes többi, ideértve most Jont is, nálam 1-1 húzásukkal jelentőset estek vissza a megítélésükben.

Hmm, külön kis finomság, hogy (ha ez igaz) '22-ben mennyire nem terveznek semmit az év végére.

Persze, jogos, hülye vagyok már teljesen...

Jól van, akkor csak jól emlékeztem, hogy az egy baromi régi cucc, többek közt a jó öreg Patrick Stewarttal. Az időt csak azért hoztam fel, mert eredetileg az elmúlt 20 év volt megjelölve, a ST esetében pedig már csak az újabb filmek esnek ebbe bele, de amúgy jóval régebbi gyökerekre vezethető vissza az egész. A szereplők terén dettó. Luke és Han nekem is a ST miatt kerültek jóval előkelőbb helyre, addig számomra eléggé papírmasé figurák voltak. Annyi, hogy a Solo nekem pont Han kapcsán nem tett annyit hozzá, szinte mindenki más jobban megfogott abban a filmben, mint maga a címszereplő. Leia nálam a 7-ben erősen visszaesett az amúgy sem épp előkelő pozícióból, aztán a 8-9-ben szépen feljebb jött. A helyszínek terén annyi, hogy nekem, utólag látva az OT-t, azért annyiból tetszettek a helyszínek, hogy ismerős érzést adott, volt egy különleges bája a hétköznapibb helyszíneknek. Persze a teljes trilógián átívelően azért elég egysíkú volt az egész. De ez nyilván olyan, hogy kár is a PT-hoz hasonlítani, mert anno nem is volt igény az extrább helyszínekre, mert a semmiből jött SW a "földszerű" bolygókkal is ütött, nem várta senki, hogy majd olyan különleges helyszínek lesznek, bőven megelégedtek az űrrel, a Halálcsillaggal, a Bespinnel, de még a kétholdú Tatooine-nal is. Ma már mások az igények. Abszolút így gondoltam, igen. A kiemelt rész pedig tökéletes összefoglalása a dolognak. Szerintem is sok dologban másak ezek, de pont a sztori, a történetmesélés, az univerzumépítés, eredetiség, karakterek kapcsán lehet párhuzamot vonni, mert az nagyon hasonló. Másképpen kell csinálni ezeket, de az alapok ugyanazok. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint pl. az építészetben, nem mindegy, hogy stadiont, operaházat, pályaudvart vagy templomot építesz, mert másképp kell csinálni és hozzáállni, de az alapok azért mégis ugyanazok. És azt se felejtsük el, hogy direkt kiemeltem, franchise-okról beszélünk. Amikor ma a SW-t nézzük, de akár csak az OT-t, az is egy trilógia. A beszélgetés az 5 kapcsán indult, ott már trilógiára terveztek. Ha úgy vesszük, akkor pedig egy trilógia, mondjuk 2,5 órás filmekkel számolva 7,5 óra játékidő, ami 40 perces epizódokból álló sorozatokra vetítve ~ egy tucat rész. És egy sorozat sem úgy indul általában, hogy akár csak 3-4 évadokra tervezzenek vele eleve. Nyilván van azért így is különbség időben, de messze nem olyan drasztikus. Vagy ha egy videojátékot nézünk, és lecsupaszítjuk a sztorira és karakterekre, abból is filmekhez (franchise-okhoz) hasonló időtartam kerekedik ki. Szóval a fent is kiemelt eszközök, elemek tekintetében szerintem nincs akkora különbség ezen műfajok között. Tehát nem azért nem születnek OT minőségű és eredetiségű filmek, mert manapság lehetetlen ilyet alkotni, elvégre könyvben, sorozatban, játékokban azért meg-megugorják a szintet. Az igazi különbség pont az eredetiségben rejlik amúgy. Ha nulláról akarsz felépíteni egy univerzumot, összerakni a lore-t, majd ebbe belehelyezni egy sztorit, megtölteni az egészet karakterekkel, akkor a fentiek tekintetében nem sok különbség van, ha az alkotó tehetsége szempontjából közelítünk. Dzséjtről pl. tudom, hogy író is, akár ő, akár más nyugodtan cáfoljon meg, de ha az a feladat, hogy a semmiből pakolja össze egy játék, könyv vagy film világát a sztorival, szereplőkkel, akkor ugyan más hozzáállást igényel a dolog, de a végeredmény minőség tekintetében nem fog különösebben szórni. Sokkal inkább a motiváció és kedv számít, melyiket akarja igazából szívvel-lélekkel csinálni. Meg nyilván a másfajta attitűdöt össze kell szedni, készülni kell rá, ha vki éppen az egyikre van specializálva. Ellenben a műfajok közti átjárás már messze nem ilyen egyenletes. Könyvből filmet csinálni messze a legegyszerűbb út a téren. Visszafelé irányba is tök jól működne elméletileg, csak az egyéb szempontok miatt nem éri meg. De pl. videojátékból filmet készíteni, vagy fordítva, már nagyon más dolog, jóval nehezebb. Nem véletlenül szoktak ezek igen ritkán jól elsülni. Hasonlóan van ez a sorozatokkal is. Ha adaptálni kell, akkor necces a szitu, egyedül a könyv -> film út elég jól kezelhető, Persze ehhez is kell tehetség, könnyen el lehet rontani, sokan el is rontják, de még mindig jóval könnyebb. Egy könyvből jellemzően minden elemet és motívumot át lehet emelni egy filmbe. Persze nem kell, sőt muszáj mennyiségileg csomó mindent kihagyni belőle, de az adaptáció folyamata olyasmi, hogy a könyvből kidobnak részeket, az így kapott lyukakat és hiányosságokat pedig a megtartott anyaghoz illesztve foltozzák, pótolják. Ezzel szemben, ha képregényekről, videojátékokról van szó, akkor sokszor csak az univerzum alapjait, illetve a lore-t veszik át, de a szereplőket pl. nem, vagy csak neveikben, pár fontosabb jellemzőikkel. Így lehet sikert elérni, hű adaptációval szinte sosem. Meg lehet nézni pl. a Witchert, mennyi köze van egymáshoz a könyveknek, a játékoknak és a sorozatnak. Vagy a képregényfilmek hogyan "követik" az alapmű sztoriját, hogyan veszik át a karaktereket. Már eleve azt lehetetlen kezelni, hogy a képregények kismillió külön univerzumból állnak, ugyanaz a karakter is ezerféleképp jelenik meg. Lényeg a lényeg, az ipar a könnyebb ellenállás felé megy. A filmesek már ritkán építkeznek nulláról, mert olyan alapanyagok állnak rendelkezésükre a könyvekkel, amik kvázi konyhakészek. Ha a nulláról összehozni egy filmet tokkal-vonóval X bonyolultságú, akkor ugyanezt egy könyv alapján megtenni mondjuk 1/4 vagy 1/5 X komplexitású. Ha meg pl. játékból vagy képregényből akarsz filmet csinálni vagy egymásra konvertálni őket, vagy épp filmből vmelyiket csinálni, akkor az az alapanyag bonyolultságának függvényében lehet ~ 1/2 X-től akár 1,5-2 X is. Elképzelhető ugyanis, hogy olyan az alap, hogy még a semmiből kitalálni és felépíteni egy filmvilágot is egyszerűbb, mint azt átdolgozni és kellő minőségben adaptálni. Emiatt van az, hogy ha filmekről van szó, akkor eleve nagyon kevesen próbálkoznak eredeti tartalom gyártásával. Egyszerűen túl költséges, ami miatt kockázatosabb és fáradalmasabb. Ráadásul az adaptáció már csak azért is sokkal biztosabb út, mert nagyságrendekkel könnyebb a marketingje. Az eredeti alkotás farvizén lazán elevez egy ilyen film vagy filmes franchise. Hány és hány olyan esettel találkozunk, amikor a film kb. köszönőviszonyban sincs az eredeti képregénnyel vagy könyvvel, kb. csak a címét meg pár karaktert emel át, de őket is úgy, hogy csak nyomokban olyanok, mint az eredeti. Pl. az új pókemberes filmeknek se sok köze van Pókemberhez, vagy ott a Joker film, ami ugyan filmként egy jól sikerült alkotás, de pont annyira Joker film, mint a SW vagy a Logan... Ehhez még hozzájön az is, hogy az alapok tekintetében már a könyvnél levonható a siker esélye. És ez anyagilag nemigen tud negatívan elsülni. Ha egy sikeres könyvet viszel vászonra, akkor akármilyen fos is, pusztán a név be fog vonzani annyi embert, hogy aligha buksz bele. Ha meg vmi sikertelen, így kvázi ismeretlen könyvre építkezel, akkor is csak nyerhetsz, mert az alapokon spóroltál egy csomót, sokaknak meg fel se fog tűnni, hogy nem eredeti a dolog. Tegyük hozzá, hogy a fent leírtak nemcsak az adaptációkra vonatkoznak, hanem ugyanúgy egy franchise folytatására, bővítésére is, illetve a rebootokra, remake-ekre úgyszintén. Ez így igaz. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy a kereket csak egyszer lehet feltalálni. Az igazán korszakalkotó dolgok nem véletlenül ritkásabban érkeznek a történelemben. A SW anno egy hatalmas nagy húzás volt, egy igazán úttörő alkotás, ahogyan egy Alien vagy Terminator is. Ma ha megcsinál vki egy ugyanilyen minőségű filmet, akkor messze nem ér el vele annyit. Mert ilyen már van, nincs benne az eredetiség, az áttörés. Ahhoz vmi extra kell, de az meg pont attól lesz extra, hogy teljesen más lesz, totál újszerű. Ezért nem lesz új SW, ezért nem lesz (és nincs az elmúlt 20 évből) új "SW szerű" sci-fi vagy fantasy, mert az már maga a SW, annak csak "koppintása" lehet. Ami hasonló áttörést tud hozni, az totál más műfaj lesz. Lásd mondjuk a Nolan, Tarantino vagy Villeneuve filmeket. De ugyanígy Tarantino-stílusban és műfajban se lehet majd már soha akkorát robbantani, mert ő már megtette. Lesznek még majd ilyen hatású rendezők, de ők nagyon mások lesznek. Aki akad, az pedig nem filmeken dolgozik. Vagy épp nagyon más filmes franchise-okon. Divat szidni a képregényfilmeket, hogy milyen bugyuták és "agyatlan látványfilmek". Nem akarok belemenni abba, hogy mondjuk egy SW OT mennyivel "okosabb" vagy "intelligensebb" alkotás, vagy épp mennyivel fontosabb és/vagy érettebb a mondanivalója, mert bizony több ilyen alkotással szemben (pl. X-Men, V for Vendetta, Nolan-Batman) szerintem objektíven nézve elhasalna. Legyünk elfogultak és induljunk ki abból, hogy a SW mennyivel jobb. Oké, csak ne a SW erényeiből kiindulva alkossuk meg a versenypályát, amin egymáshoz mérjük őket. Ugyanis pont az a lényeg, hogy más a kettő, más célokkal, más módszerekkel és eszközökkel dolgozik, így teljesen más módon lehet úttörő és korszakalkotó egyik, mint a másik. Ha az eredetiséget emeljük ki, akkor nyilván egy képregényadaptáció alapból elbukik. Csak ez kicsit olyan, mint azt mondani, hogy a palacsinta sokkal jobb étel, mint a steak, hiszen sokkal édesebb, egy kiadós lakoma után is sokkal jobban esik, ráadásul lekvárral, túróval, kakaóval, fahéjjal, pudinggal, mogyorókrémmel, sőt még hússal töltve is sokkal finomabb. Vegyük alapul a MCU-t. Legtöbben manapság ezen fenik a nyelvüket. Ez egy immáron 20+ filmből (és jó pár sorozatból is) álló hatalmas univerzum, amely ugyan tartalmaz egyenesági folytatásokat, "filmsorozatokat", mégis összességében egymástól legtöbb szempontból független, egymáshoz csak lazán csatoltan kapcsolódó, önálló, karakterközpontú filmekből építkezik. Mindezt úgy, hogy mégis egy közös és jól működő egészet alkot, ahol össze tudták úgy pakolni ezt a rengeteg alkotást, ami jókora időt ölel fel (gyakorlatilag az elmúlt 20 évet), hogy közben 1-1 nagy közös állomásra, illetve a végén egy nagy közös végjátékra fusson ki. Azért felteszem a kérdést, mi ez, ha nem korszakalkotó zsenialitás? Ebben nincs egyediség, ebben nincs kreativitás? Mikor láttunk valaha akár csak ehhez hasonlót? És ha ezen aspektusból közelítünk a minőséghez, akkor nem sok fogást találni azért az egészen. Ahhoz képest mekkora ordenáré nagy világról van szó, illetve mennyire függetlenül működnek az egyes részei, az összképet nézve meglehetősen kevés ellentmondás vagy probléma van az egésszel. Ha már Marvel, a jóval kisebbet markoló (bár még így is óriásinak számító) X-Men filmes világban jóval több logikai bukfenc és ellentmondás van. De egy SW vagy HP esetében sem mondanám, hogy koherensebb és jobban működő egészet alkot. És ez nem azért van, mert ezek rossz referenciák, nem fantasztikus alkotások, hanem mert a MCU ezen a téren ekkorát tudott húzni. Egyrészt az is csak egyetlen film, amit nem feltétlenül éri meg egy franchise-zal összehasonlítani. Önálló filmekből rengeteg van, ami remekül sikerült, azokból lehet azért szemezgetni. Pl. Interstellar, Arrival, Inception, A forrás, Cloverfield (Lane10), Forráskód, Her, Ex Machina, The Island stb.). Csak épp a dolog igazi rákfenéje pont a folytatásban rejlik. Ott jön ki igazán hogyan működik az univerzumépítése, illetve egy nagyobb sztori felépítése, kibontása, a karakterívek megalkotása éveken átívelően. Másrészt, ahogyan írod is, az Avatar szerintem csak és kizárólag a technológiának köszönheti a sikerét. Ez nem azt jelenti, hogy egyébként rossz film lenne, de szerintem erősen középszerű. Ha nincs a 3D, akkor valószínűleg hamar a feledés homályába merült volna. Mint ahogyan úgy érzem, hogy így se lett épp egy kultuszfilm. Fénykarddal, varázspálcával, ilyen-olyan puskákkal, nyilakkal, kardokkal, szuperhősös álarcokban rengeteg gyereket látni flangálni, én Avatar-témában ilyesmit sosem láttam vagy hallottam. De olyanról sem, hogy vkinek ez lett volna az életét meghatározó alapmű. Vagy ha megfordítjuk, akkor szinte bármilyen átlagos vagy akár vmivel az alatti "közönségfilmet" az Avatarhoz hasonló sikerre emelt volna, ha ott jön be először érdemben a 3D technológia. Ha ez egy Halálos iramban vagy Transformers film, akkor se lett volna kisebb sikere, csak a hivatásos kritikusok értékeléseiben lett volna kimutatható a jelentősebb negatív eltérés. Tényleg, ez mondjuk nem jutott eszembe, pedig nagyon igaz. Bár már pont kilóg a 20 évből. Nagyon szerettem is, még a folytatásaival együtt is.

Szerintem ez amiatt lehet, hogy egyrészt nem olyan emlékezetes és fontos a karakter. Másrészt pedig nála érthető volt, amit tett, az akkori viszonyok közt és kegyetlen világban még "jogosnak" is mondható. Maga a módszer volt gerinctelen és szégyenteljes, de ez meg más, egyébként pozitívnak megítélt karakternél is előjön. Leginkább ugye a Stark-lányoknál. Ezzel szemben Boltonék vagy épp Joffrey totálisan öncélú kegyetlenkedést folytatott, meg persze még sokan mások. Volt itt azért annyi öncélú árulás és kegyetlenkedés, hogy egy ilyen mezőnyben, ha vki "okkal" öl féreg módjára, akkor már nem fér fel egy ilyen listára.

De az is jóval régebbi, nem? Mármint messze nem az elmúlt 20 év terméke.

Egy filmet felesleges kiemelni, mert irreális összehasonlítani egy franchise-zal. Csak hasonló kaliberű univerzumok jöhetnének szóba, most ezek közül hirtelen nem tudok mondani egyet sem, nem tudom van-e. Nem vagyok azért egy nagy filmrajongó. Jó, csak azért ez kicsit szerintem önámító és önkényes kijelölése egy olyan faktornak, amiben persze a SW kiemelkedő. Ráadásul hoztam jó pár példát, de inkább még a filmekre is le lett szűkítve a dolog, csak hogy még egyenlőtlenebbek legyenek a "szabályok". Persze, fontos az eredetiség, de meg lehet nézni, hogy egyáltalán hány eredeti filmes alkotás született az elmúlt 20 évben, pláne olyan, ami franchise jelleget célzott meg. A filmes topikban valaki anno bedobott egy zseniális és beszédes statisztikát, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott az eredeti forg.könyvek és adaptációk aránya. A dolog megdöbbentő. Szóval ezt kár kihegyezni a SW-ra vagy erre a műfajra, egyszerűen a filmes világ egésze egy más irányba mozdult el. Ennek (és az előző bekezdésem) okait lehetne hosszasan elemezni, de a lényeg az, hogy nem is feltétlenül volt célja bárkinek is megugrania azt, amit írtál. Az ipar a könnyebb ellenállás felé mozdult el, nagyon kevesen akartak/akarnak eredeti alapokat megalkotni, amikor annyi, de annyi már kész cucc van, amit "csak" adaptálni kell. Ez egy világszintű tendencia. Ez pedig erősen torzítja a képet, amit lefestesz. Kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy manapság már szinte senki nem készít olyan míves és csodálatos kidolgozottságú cserépkályhákat vagy kapukat, mint 50-100 évvel ezelőtt, mert nem is tudnak, a mai színvonal nem éri el az akkorit. Miközben a dolog csalóka, mert manapság nem is tűzi ki ezt senki célként, azon ritka kivételek, akik pedig igen, ők is csak koppintani akarják a régi idők alkotásait. --------------------------------------------------------------------- A másik, hogy én nem dobnám ennyire könnyen félre a felhozott videojátékos vagy épp könyves példákat. Pont azért nem, mert ha már ennyire az eredetiségben keresed a minőség fokmérőjét, akkor ezen a téren bizony pont a filmek nagyon rossz példa. Ahogyan írtam is, ott teljesen más irányt vett az "ipar", viszont a könyvek vagy játékok terén továbbra is sok az eredeti ötlet. És azért ott találunk is szép számmal olyan alkotásokat, amiknél tényleg csak egyéni ízlés kérdése, hogy hová helyezed egy OT-val szemben.

Egyetértek azokkal, akik nem az animáció vagy grafika kapcsán érzik a megszokott átlagnál alacsonyabb nívót a Resistance esetében. Én is azt gondolom, hogy itt messze nem a technikai megvalósítással volt a legnagyobb probléma. Persze, más stílus, mint a TCW vagy Rebels, de a maga műfajában szerintem kifejezetten igényes és minőségi volt a látványvilág. Pl. a TCW esetében engem nagyon idegesített a kontraszt a karakterek és az összes többi elem kidolgozottsága között. A hajók vagy éppen a droidok kis túlzással filmes minőséget hoztak, ehhez képest a szereplők "baltával faragottsága" szörnyen kilógott a képből. Még ha tudatos stíluselem volt, akkor is. És nemcsak az arcok, de a teljes karaktermodellek. Nem véletlen lehetett egy tinédzserévei közepén járó lányt egy egyébként ennyire erőteljesen kihívó és szexuális töltetű ruházatban bedobni főszereplőnek. Azért ez egy részletesebben kidolgozott modell esetében (és nem kell nagy dolgokra gondolni, elég akár csak egy Rebels szintig elmenni) igencsak visszás lett volna, lett is volna belőle balhé rendesen. Így a kis fehér pálcikalábak és az elnagyolt spline-okból kirajzolódó szögletes test nem keltette fel az érdeklődést, legalábbis marginálisan kevesekben. Vagy ugye ott a Rebels "klónos" problémaköre, amit Dzséjt is felelevenített. De visszaemlékezhetünk milyen remekbe szabott vukikat kaptunk pl. a nyitóepizódban. Én végignéztem a sorozatot, nem mondom, hogy megbántam, még azt se mondom, hogy soha többet. Volt benne pár olyan rész, ami nagyon tetszett, de összességében messze elmaradt a TCW vagy Rebels minőségétől. A Resistance problémája az volt, hogy jó pár szörnyen bugyuta karakter volt benne. Nyilván az csak hab a tortán, hogy a főszereplő vitte a prímet ezen a téren, de Neeku, Fazon vagy pár kalóz se volt különb. A humorfaktor sokszor a Jar Jar színvonalban merült ki. És ezen a téren ugyan volt némi előrelépés, de bőven nem olyan mértékben, mint az animációs elődök esetében. Azért a TCW film is igencsak gyatra színvonalú produkció, ahogyan a Rebels is sűrűn operált az elején a totál idióta és gyerekes bohóckodással, elég csak Ezrára és Zebre gondolni. De ezt azért viszonylag hamar kinőtték. Persze azok több évadot is megéltek, így az arányok miatt nem is feltétlenül könnyű ezt összehasonlítani. de kétségtelen, hogy a Resistance nem tudota átlépni az árnyékát. Ráadásul itt a kameók se sültek el túl jól, ellenben a TCW vagy Rebels szokásaival. Poe kifejezetten antipatikus, dilettáns és ostoba volt, Hux meg totál jelentéktelen volt. A másik nagy gond a sztori. Már az alapfelvetés is bántóan együgyű és logikátlan. Nem feltétlenül azzal van a gond, hogy egy alapvetően kisebb gyerekeknek szánt, jóval meseszerűbb stílusban fogant széria története egyszerű, mint egy szög, de azért minden logikát és értelmet nem kéne nélkülöznie. A sorozatról eleve tudni lehetett, hogy rövid lesz, ennek ellenére tele volt fillerekkel, ami ráadásul legtöbbször még csak érdekesek se voltak. Szintén a sztori hibája, hogy az amúgy jól sikerült szereplők zömével sem tudtak érdemben mit kezdeni. Az Ászok pilótáiról kb. semmit nem tudunk meg, a közülük egyébként minden téren kiemelkedő karakterű Torra még kapott egy külön családi szálat egy részben, de ennyi. Az ER oldaláról szintén csak külsőre lehet emlékezetes karaktert felhozni, amúgy velük se kezdtek semmit. Vagy ott van pl. Synara, aki ugyan egész jó ívet és alsztorit kapott, de sokkal több lett volna benne. Ugyanígy az érát sem sikerült jól használni, a filmekkel párhuzamosan zajló cselekményt 1 nagyobb és 1-2 kisebb motívumban használták csak ki, pedig sokkal-sokkal több potenciált hordozott volna ez is.

Ne mossunk össze dolgokat. Lehet félreérthetően fogalmaztam, de ezeknek a faktoroknak nem kell mindegyiknek egy adott alkotásban egyszerre jelen lenniük. Eleve nem azt mondtam, hogy a mai fantasy-k és sci-fik jobbak, mint a SW OT, hanem azt, hogy manapság sokkal több minőségi darab van. Nem az akkoriban azért kimagasló minőségű SW-hoz viszonyítva, hanem általánosságban. De hogy válaszoljak is azért valamit a kérdésedre. pl. a Mass Effect vagy a Fire Emblem szerintem veri az OT-t. Nyilván ezzel nehéz lesz mit kezdeni, nem is akarom kinyitni ezzel pandora szelencéjét, mert azért erősen szubjektív. Ugyanígy ott a GoT és a Harry Potter, amiknél a filmek és sorozat ugyan adaptáció, de a könyvek nem sokkal régebbiek 20 évnél, és tudtommal eredetiek. Egyébként ennek a tényezőnek van a legkisebb jelentősége, hogy eredeti alkotásról beszélünk-e vagy sem. Ha ettől eltekintünk, akkor azért a Marvel, egyrészt az MCU, másrészt az X-Men vonallal szerintem szintén hozza az OT minőségét. És még mielőtt sokan leharapnák a fejem eme "gátlástalan és buta" kijelentésemért, újra leszögezném, hogy ez nagyrészt ízlés dolga, objektíven szerintem nem lehet egyértelműen az OT javára kihozni egyik meccset sem. Idevehetjük még pl. Nolan Batman trilógiáját is. Vagy ugye ott a LotR, amit én sosem szerettem, de azért nem lehet megkerülni. Nekem most épp ezek ugrottak be, de nyilván rengeteg példát lehetne még mondani, egyéni preferenciák függvényében.

Nem tudom, én egyelőre Rey sorsát és a Saga folytatását semmiképp nem forszíroznám. Lezárult egy hatalmas eposz, hagyjuk ezt most még békén. Hadd emésztgessék, érjen az emberekben. Pláne, ha a szereplők sem akarnak visszatérni. Nyilván ennek sokkal inkább élőszereplős esetben van jelentősége, de akkor is. Szerintem az Ep.9-nek és a Sagának leginkább az állóvíz tenne most jót évekig. Aki ezen korszak főbb eseményei és történései kapcsán érdeklődik, annak ott vannak a könyvek és képregények, illetve egyéb háttéranyagok. Szerintem a többségnek jó pár pótolni valója van ezen a téren. Ha már a ST-n ennyire látszik az a koncepció, hogy minden kánon mű egyenrangú, így kritikus részeket hagynak ki vagy ugornak át a filmek, akkor hagyják is utána azt, hogy mindenki elmélyülhessen a könyvek és képregények világában. Aztán majd ha mindenkinek (aki még érdeklődik) összeállt egy nagy kerek egésszé a ST (ettől még szerintem sokan messze vannak), pláne az egész Saga, majd akkor lehet filózni a folytatáson. Akit meg elvesztett a franchise, annak úgyis mindegy, de tuti nem egy folytatás hozná meg a kedvét. Sőt, pont vmi Sagához nagyon lazán kapcsolódó spin-off vagy épp teljesen független korszak. Most úgy gondolom, hogy az ilyen szeparált műveknek jött el az idejük. Alapanyag van bőven. Vissza lehet menni a PT éra előtti időkre, ott szinte korlátlan a lehetőségek tárháza. De a Saga idejében is ott a potenciál a független szálak kidolgozására. A legtriviálisabb Ahsoka, Ezra és Thrawn sorsa. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy piszkosul erős trió, a fiatalabb generációknak Ahsoka vagy épp Thrawn már-már kultkarakter. De ott van azért Sabine is a képletben. Ezt vétek lenne kihagyni, a ST-ban abszolút nem szerepeltek (pontosabban Ahsoka Erőszellemként hangilag megjelent, de ennyi), az Ismeretlen Régiók ismeretlen tájain bóklásznak valahol, neki kell ugrani. Ráadásul a Rebels technikailag sem volt egy megugorhatatlan szint, viszonylag olcsón lehet azon a színvonalon folytatni. De elmélyülhetünk az alvilágban is. A Mandalorian súrolja ezt a témát, mégis tökéletesen példázza, hogy ebben van potenciál, ill. gond nélkül be lehet dobni a Saga bmelyik időszakára, függetlenül annak a fősodrától. De ha visszamegyünk a PT idejére, akkor ugyanez igaz a Jedi Rendre is. A TCW azért erősen az Anakin-Obi-Ahsoka trióra koncentrált, mégis sokat lendített az olyan mellékes jedik népszerűségén, mint pl. Plo, Fisto, Aayla, Luminara, Shaak Ti, Sinuba, de még akár Windut is mondhatnám.

Lehet, hogy szentségtörés és kivívom vele a népharagot, de én a klasszikus trilógiát mindig is úgy láttam, hogy sokkal-sokkal több "probléma" van vele, mint akár a PT-val, de még a ST-t is idevenném most már. Tudom, hogy más korszak és más stílus, így most abba nem mennék bele, hogy az egész nagyon meseszerű. Elvégre ez ízlés kérdése is, nekem pl. a túlzottan fekete-fehér világok és karakterek sosem jöttek be annyira. Számomra azonban a filmek tempója és dinamikája több helyen is bukdácsol, továbbá erősen látszik a trilógián, hogy több döntést is menet közben hoztak meg, nem volt előre felépítve a sztori. Ami azért is fura, mert ezt pont a ST-nak szokták erőteljesen felróni, amiben érzésre van is némi igazság, de az OT esetében jobban kiütközik. Ennek mentén bedobnám Revan listájára még azt is, hogy tuti sokan kiakadtak volna a testvércsókon is. Tudom, hogy ez nem az 5-höz kötődik, csak beugrott most. Meg azt is megnézném, hogy a hülyéskedő, "idióta" Yodára mit mondana ma az "internet népe". Vagy ha kronológiai sorrendben készültek volna a filmek, akkor a PT-t kritizálóknál biztos előjött volna itt, hogy lerombolták a gyerekkorát azzal, hogy a nagy hős jedi mester egy bugyuta zöld manóként jelenik meg először az új trilógiában. De egyébként a hoth-i csata sem éppen a hadászat és a logika magasiskolája. Az Ep.5 is olyan, hogy van benne néhány elég vásári jelenet vagy épp szörnyű párbeszéd. A sors furcsa fintora, hogy ezek közül pont van, ami kifejezetten kultikus jelenetként vonult be a történelembe és bezzegpéldaként hivatkozzák sokan. Olyanok, akik amúgy ízlésesebb és jobban sikerült jeleneteket a többi trilógiából élesen bírálnak. A 8-ra sokan azt fogták rá, hogy teljesen Ep.5 koppintás, csak sokkal rosszabb. Hát nem tudom, de én pont nem éreztem koppintásnak, az egyetlen erősebb motívum, ami szemet szúrt, az pont ez a "teljes részen keresztül csak üldözzük a másikat" vonal, ami viszont érdekes módon a 8 esetében sokaknál kiverte a biztosítékot, az 5-nél meg észre sem veszik... Az még más nézői korszak volt. Az emberek eleve sokkal kevésbé voltak kritikusak. Az akkori sci-fi és fantasy felhozatal sem mennyiségileg, sem minőségileg nem volt azon a szinten, az erre fogékonyak örültek, hogy kapnak valamit végre. Ami azért persze nem is volt gyenge. Meg értékelték a fantáziát, az eredeti ötleteket. Akkor nem arról szólt minden, hogy adaptációk egymás hegyén-hátán. Az emberek szórakozni akartak, még akik nem rajongtak a műfajért, azok is hajlamosak voltak engedi az újdonság erejének és a láznak. Ma már van kismillió alkotás, műfajon belül is tucatszámra jönnek ki az új filmek, arról nem is beszélve, hogy a régiek is "feltorlódtak" idővel. Sokkal erősebb konkurenciák és referenciák vannak. Arról nem is beszélve, hogy nagyon elterjedt az analitikus szemlélet. Egyre többen nézik (legalábbis próbálják) elemzői szemmel a különféle alkotásokat, inkább akarják kritizálni, ízekre szedni ezeket, mintsem szórakozni rajtuk. Nyilván ezt az egészet brutálisan felerősítette az internet, majd a közösségi média térhódítása. Tele van minden önjelölt esztétákkal és kritikusokkal, ami két szempontból is aggályos. Egyrészt, aki követi és tiszteli ezeket az "influenszereket", hajlamos gondolkodás nélkül átvenni az "érveit" és gondolatait, nem alakít ki saját véleményt. Másrészt, van a másik véglet, aki pedig úgy van vele, hogy ha XY névtelen senki okoskodhat filmekről a yt-on vagy fb-on, akkor én is értek hozzá annyira, így a kritikusi-elemzői szemlélet tovább erősödik. Meg sokan éreznek késztetést arra, hogy lépést tartsanak a trenddel és felcsapjanak önjelölt szakértőnek. A másik nagy probléma, hogy egyszerűen túl sok infó kering és érhető el villámgyorsan. Anno vki talált egy hibát vagy annak vélt vmit, akkor azt elmondta pár ismerősének, azok közül néhányan továbbadták ezt, de az egész nagyon lassan haladt, torzult közben. Manapság sokan ilyen esetben feldobják redditre vagy vmilyen mémoldalra a dolgot, az abban a pillanatban több millió (!) emberhez jut el, rögtön felkapják az egészet, pár óra alatt a világ minden részére eljut a dolog, rengetegen nyáladzanak rajta. Ugyanez a helyzet a teóriákkal. Épp elég baj az, hogy sokan képtelen a saját prekoncepcióiktól kellőképp elrugaszkodni, és ha nem pont azt kapják egy alkotástól, amire számítottak, akkor ezen csalódottságukból fakadóan rögtön jön a hiszti, a petíciók, a blogok és videók. De ennél ma már sokkal rosszabb a helyzet, mert nemcsak a saját képzelgéseid érheted el könnyen. Azért régen se mindenki fektetett akkora energiát és érdeklődést abba, hogy teóriákat gyártson, így nem is voltak konkrétabb előzetes elvárásai. Manapság viszont az ilyen embereknek is elég 5 percet rászánni arra, hogy meghallgasson egy videót egy teóriáról, vagy éppen elolvasson jó pár ilyet a neten. A "fegyelmezetlenebbek" legtöbbször úgy mennek el egy várva várt filmre, hogy van legalább fél tucat forgatókönyv a fejükben, na vajon melyik valósul meg. Ha egyik se, akkor jön a csalódás, meg jó eséllyel "XY nímand jobbat talált ki" redditen. Ha az egyik megvalósul, de nem a kedvence, akkor azért pofára esés, ráadásul már magát a teóriát is úgyis ízekre szedték a film előtt, konyhakészen ott a "kritika" a végeredményhez. Ha meg vkinek akkora istenadta mázlija van, hogy pont az általa leginkább várt és kedvelt verzió kerül vászonra, akkor is ott lesz a keserű szájíz, hogy nem kapott elég újdonságot, a készítők se voltak semmivel kreatívabbak, mint Gipsz Jakab szakmán kívüli lelkes ötletelő.

Megbocsáss, de ez se jobb, sőt rosszabb. Tehát egy nemkánon olvasásról beugrott egy mással történő beszélgetés, ami hirtelen igaznak tűnt. Nem tudom, de a TCW-ban én nagyon nem ezt láttam. Miért kellett volna emlegetni őket vagy látványosan könnyeket hullatni miattuk? Azért háború volt, amiben értelemszerűen rengetegen halnak meg, nem lehet mindig nekiállni ezen siránkozni. A lázadókat hányszor láttuk ezen elmélkedni vagy zokogni? Egyszer említette Mothma, hogy sok bothan halt meg az infókért, aztán ennyi. Vagy vegyük az Ellenállást, a 8-ban kis híján kiirtják az egész szervezetet, erre annyi a reakció, hogy mindenük megvan a győzelemhez és csak így tovább. De az ÚK pusztulásán is hamar túllépnek. Az Ep.1-ben Padmé lazán bedobja a gunganeket, említésre kerül, hogy sokan fognak meghalni, Nass bevállalja, aztán ennyi, nincs kesergés. Szóval a fent idézett részekből levonni a következtetést, hogy a jedik tojtak a klónokra, erősen bizarr. Főleg, hogy egy csomószor láttuk ennek ellenkezőjét. És nem ilyen látszattevékenységekben, hanem a tényleges cselekedeteikben, hogy harcolnak értük és fontosnak tartják az életüket. De azért azt is számításba kell venni, hogy ők katonák, akik ráadásul kifejezetten a háborúra teremtettek, most pedig kőkeményen háború is van. Ebből fakadóan az azért irreális elvárás, hogy folyamatosan pátyolgassák őket. Nem értünk egyet, de nézzük miért gondolod így. Ez nem igaz, hogy csak náluk lehetett megtudni az Erőről bmit, meg lehetett volna tudni egy csomó más Erőhasználó szervezettől is, csak épp ők még inkább elzártak voltak. De erről nem a Jedi Rend tehet, hogy a bardottaiak, az Erő papnői, Mortis "istenei", az éjnővérek, a sith-ek meg ki tudja még hány ilyen szervezet félrevonult a világtól és semmilyen kontakt nincs kifelé. Az egy érdekes kérdés, hogy az Erőt publikusan tanulmányozni lehessen, csak ugye a holokronokat eleve csak jedik nyithatják ki. Nyilván meg lehet hekkelni, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket az infókat és tudásanyagot, de ez nem igazán divat a világban, sehol, semmilyen hasonló "belső" tudás kapcsán. Szóval itt megint kicsit azt érzem, hogy a jedikkel szemben irreális elvárásokat támasztanak egyesek. Na ez már egy jogos felvetés, ez a "gyerekrablós" motívum a Jedi Rend leginkább szélsőséges és megkérdőjelezhető része. Ez valóban aggályos, ennek okairól sokat beszéltünk már itt-ott, de ennek aligha a tudás kisajátításához van köze. Nem azért viszik el kisgyerekkorban a jedik a tanoncjelölteket, hogy ne kelljen megosztani mással a tudásukat, ennek ehhez semmi köze. Nem, egyértelműen nem. Minden szervezet a saját módszereivel és értelmezéseivel tanítja a dolgokat, ebben semmi rendkívüli vagy csoda nincsen. Ha valaki másképp gondolkodik, akkor pedig nehéz helyzete és ellentmondásos megítélése lesz, ez megint csak törvényszerű. Menj el egy egyházi iskolába és hittan órán dobd be, hogy nincs is isten. Vagy hogy valójában egy másik egyház tanai az igazak. De ugyanígy egy világi iskola történelemóráján is be lehet dobni alternatív elméleteket vagy más értelmezést, ahogyan fizika órán is, garantáltan meglesz a "sikere". Ez nem a tudás kisajátításáról szól. Vagy erre utal vagy nem. Nincs vele gond, hogy te így értelmezed Luke szavait, csak ő nem erről beszél, nem mond ilyeneket. Nyilván, ha továbbgondolod és feltételezel mögötte mindenféle más gondolatot, akkor be lehet állítani hatalmas bölcsnek, csak ez elég veszélyes. Mert ennyi erővel bmelyik szereplőnek bmit a szájába adhatunk, hogy ő valójában arra gondolhatott, ez alapján pedig lehet rossz vagy jó ember. Eleve nincs ilyen, hogy "amire való". Ahogyan írtad is korábban, az Erő mindenkié, az Erő ott van mindenhol, ez a világ egyfajta vezérelve. Nem való semmire ilyen értelemben. Ahogyan a gravitáció vagy a mágnesesség se való semmire, ezek természeti hatások, jelenségek. De ha már ilyen terminológiával is akarunk élni, ha bmire való is az Erő, akkor arra biztosan nem, hogy bizonyos lények használják azt a saját céljaikhoz. Függetlenül attól, hogy ezek a célok "jók" vagy "rosszak". A kígyót igen. De erről meg lehetne kérdezni pl. azon a szállítóhajón utazókat is, bár mégsem lehet megkérdezni őket, mert meghaltak, amikor felrobbantották az Erővillámok a hajót. Miközben Rey ösztönösen használta az Erőt, hogy megmentse egyik barátját, felrobbantott vele egy hajót. Akkor épp balul sült el a dolog. Igen, meggyógyította. Miután leszúrta. Értem amit mondasz, de azt is tegyük azért hozzá, hogy Rey-nek hatalmában állt gyógyítani, míg másoknak nem. Azért ez sem egy elhanyagolható tényező. Nem akarom én egy pillanatig se kisebbíteni Rey érdemeit, ahogyan az ifjú Luke esetében sem. Csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy egy adott kivételes szituban való helytállás és helyes cselekedet nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott illető minden tekintetben "minta", "elit", "példa" stb.. Az adott szituban tekinthető annak, de ezt nem érdemes egy az egyben más helyzetre kiterjeszteni. Illetve, amit már korábban is írtam. Rey vagy Luke nemcsak azt gondolták, hogy Vader vagy Ben megváltható, hanem érezték és tudták. Ez igen nagy különbség. Tehát ez nem egy erkölcsi kérdés volt, elsősorban nem morális okokból kifolyólag mentette meg egyikőjük se a gonoszt. Tudták, hogy ez lehetséges, mert olyan tudás/érzés volt a birtokukban, ami másoknak nem. Tehát a többi jedi se azért akarta megölni Vadert vagy Kylot, mert bosszút akartak volna állni, hanem mert ők nem is tudták, hogy meg lehetne őket menteni, nekik ez nem volt opció. Persze erre mondhatjuk azt is, hogy buták voltak, mert tudniuk kellett volna, csak épp Rey is a diád miatt érezte ezt, Luke meg az apa-fia kapcsolat miatt. Ezt azért nehéz behozni más szempontból. Igen, pontosan erről beszélek. 3 perc alatt le is szűrted mindezt, tök jó. Ne mossunk össze megint dolgokat. Abszolút szóba nem került a fontosság vagy az, hogy ki mennyire volt jelentős jedi. Arról volt szó, hogy mi nézők alig láttuk a képernyőn, ettől függetlenül mi nézők levonjuk a következtetést, hogy mintajedi, maga a jedi lovag stb..

Na igen, és ez csak egy a szörnyű és drámai igazságok közül, mivel nem lehetett mit kezdeni, mert az is az egyértelmű bukáshoz vezetett volna. Képzeljük el, hogy kiderül az, hogy a Geonosis-os a Dooku által szervezett kivégzésre, ahová a jedik betoppantak, a szintén Dooku által rendelt klónhadsereg érkezik meg megmenteni a jediket, akik aztán a klónsereg élére állnak, majd így tör ki a pusztító háború. Mindezt úgy, hogy egykor Dooku maga is jedi volt, a klónsereg kapcsán pedig egy másik jedi neve is felmerült. A jedik számára egyértelmű volt, hogy a háborút csak a klónokkal nyerheti meg a Köztársaság. Semmi értelme elfordulni tőlük is kiteregetni a múlt érthetetlen szennyesét, hiszen ha a Köztársaság dobja a klónokat, akkor a háború elveszett, a CIS és a sith-ek nyernek. Ha a Köztársaság kitart a klónok mellett, de a nép lázad fel a háború ellen, akkor szintén győz a CIS és a sith-ek. Arról nem is beszélve, hogy ha a klónsereg tényleg a sith-ek szolgálatában áll, akkor nincs miről beszélni, hiszen a droidsereggel egyesítve semmilyen erő nincs, ami megállíthatná őket. A sok-sok korábbi gondolat mellé még egy olyat is bedobnék, hogy ugyebár Sidious nemcsak úgy győzhetett, hogy a klónhadsereg diadalmaskodik, a szeparatisták pedig odavesznek. Nem tudjuk mennyire volt egy adott forgatókönyv részletesen eltervezve, de sokkal valószínűbb, hogy Sidious nem egy konkrét úton képzelte el a végeredményt. Hanem sok lehetséges utat vázolt fel és képzelt el, ami mind egyfelé mutatott, ezekkel biztosította be a tervét. Ha a háború totálisan másképp alakul és a CIS kerekedik felül és győzedelmeskedik, ezen keresztül is létrehozható lett volna a Birodalom a sith-ek vezetésével. Nem volt lényeges, hogy a végén ki "nyeri" a színlelt háborút, csak az, hogy az minél tovább tartson. Szerintem bőven lettek volna olyan utak is, ahol teljesen másképp alakítja a szálakat és a CIS-t hagyja diadalmaskodni, rajtuk keresztül realizálva a végcélt.

Igen, itt sajnos volt egyfajta struccpolitika a dologban. Tegyük hozzá, így is annyira valószínűtlen és groteszk az egész elképzelés, ráadásul annyira brutális hatásai és következményei is vannak, amik szinte kezelhetetlenek. Ezért nem vették elég komolyan, mindig komolyan vették a kérdéskört, de mindig egy kicsivel kevésbé, mint ahogy kellett volna. Ez egészen odáig visszavezethető, amikor Dooku gyakorlatilag felfedte a lapokat a Geonosison. De itt sem árt megnézni a másik oldalt, mert Sidious azért erősen keverte itt is a kártyákat. Mindig tudatosan figyelt arra, hogy ahogy a jedik egyre közelebb kerültek a megoldáshoz, úgy kerüljenek egyre távolabb attól, hogy érdemben tudják használni azokat az infókat. Itt arra gondolok, hogy pl. amikor már egyértelműen felmerült annak a lehetősége, hogy Palpatine lehet a sith nagyúr, akkor már annyira erős volt a beágyazottsága és a támogatottsága, hogy nemigen tudták olyan szinten fúrni, ahogy kellett volna. De így volt ez a klónokkal is. Persze, benne volt a pakliban, hogy valami gáz van a klónsereggel, de sok választásuk nem volt a háború tekintetében. Egyrészt erős volt a kapcsolat és az együttműködés a klónok és jedik között, igazi bajtársakként küzdöttek egymás oldalán. Ez azért eleve enyhíthette a jedik kétségeit. Másrészt pedig még mindig nagyobb volt az esélye annak, hogy egy valós háborút vívnak, ez esetben pedig a jedik kivonulása a klónosztagok éléről, erősen elbillentette volna a mérleget a CIS felé. Ezzel azért vigyázzunk, mert Padmé már az Ep.1-ben is megmondta ezt. Aztán szenátor lett, meg Jar Jaron keresztül felruházták extra jogkörökkel a főkancellárt. Meg a nagy békepártiság ellenére elrángatta Anakint a Geonosisra Kenobinak segíteni és "agresszív véleménycserét" folytatni, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy kirobbant a háború. Nincs ezzel baj, Padmét csípem és nem akarok a nyakába varrni semmit, de azért ő sem cselekedett konzisztensen, illetve messze nem arról van szó, hogy átlátott volna bmit. Másrészt itt is nagyon fotos, hogy a Szenátus, sőt az egész rendszer be lett "mocskolva". Ez azért is fontos a jedikre nézve, mert ezzel totálisan sarokba lettek szorítva. Tehát hiába nézik rosszallóan a főkancellárt, hiába vannak baljós jelek a klónok kapcsán, mert közben a Szenátus is megbízhatatlan, virágzik a korrupció, az egész politikai rendszer omladozik, ahogyan a katonatiszti fronton is ilyen Tarkin-féle trógerek tűnnek fel. Tehát lényegében mindenki gyanús és senkiben nem lehet megbízni. Így viszont nem lehet érdemben lépni. Tehát nem lehet megtenni pl., hogy a jedik a főkancellárral szemben összefognak X és Y szereplőkkel, mert X és Y ugyanúgy gyanús és problémás. Ez is fontos volt Sidious tervében, hogy a jedik magukra maradjanak, senkiben ne bízhassanak. Nem véletlenül kényszerültek arra, hogy olyan irányokba is gondolkodjanak, hogy majd ők veszik át a hatalmat, ha a főkancellárról kiderül a nagy gáz, de nem lehet megfúrni, mert amúgy népszerű és kiállnak mellette. Annyiból ne túlozzunk, hogy én azért nem ezt mondtam. Sosem állítottam, hogy a jedik pusztán ártatlan elszenvedői a történetnek, ahogyan azt sem, hogy ők lennének az egyetemes jók. ;) Ez szerintem egy óriási tévút. Már eleve nem egy jó irány nemkánon művekből kiindulni. Jelen esetben ráadásul ez erősen ellent is mond a kánonnak. A TCW-ban pontosan láttuk, hogy a jedik egyáltalán nem így álltak hozzá a klónokhoz. Pont ellenkezőleg. Egyedül Krell volt ilyen, de róla nyíltan el is ismerték, hogy rossz útra tért és helytelenül cselekedett. Univerzumon belül is, illetve a sorozat is egyértelműen ezt sugallta a kifelé. Erről is sokat beszéltünk anno, így inkább nem nyitnám most ki ezt a dobozt. A lényeg az, hogy ez ennél egy jóval összetettebb témakör. És hiába volt Ahsoka ártatlan és mintajedi, igen sok hibát elkövetett ott, ami miatt tényleg baromi gyanús volt. Abszolút nem arról volt szó, hogy a jedik egy általuk is 100%-ban ártatlannak tudott tagjukat feláldoztak volna a saját nimbuszuk megőrzése végett. Na de a jedik tudtommal sosem valották, hogy az Erő csak az övéké, ez egy Luke-féle bullshit. Akkor épp annyira kiábrándult volt és annyira utálta a jediket, hogy minden hülyeséget összehordott ellenük. A Jedi Rend tagjai simán hagytak működni olyan Erőhasználó "szervezeteket", mint pl. az éjnővérek vagy a bardottaiak. Vagy ott volt a Mortis, az Erő papnői stb.. Egyáltalán nem vélekedtek úgy, hogy az Erő csak az övéké lenne. Eleve, nem is lett volna semmi értelme, hiszen ők is tudták, hogy az Erő átjár mindent és mindenkit, tehát nem lehet az övéké kizárólagosan. Ők egyetlen egy Erőhasználó szektát nem tűrtek meg, ők voltak a sith-ek. Tehát nem igaz az, hogy aki máshogy látta az Erőt, mint ők, az nem volt jó. Ahogyan a Sith Rend látta, az nem volt jó. De ez talán bocsánatos bűn, hogy őket nem tűrték meg és mindenáron a kiirtásukon dolgoztak. Annyira szeretem, amikor olyan karaktereket hozunk fel bezzegpéldának, akiket egyetlen konkrét helyzetben láttunk valahogyan cselekedni, egy nyúlfarknyi időszakban. Rey belekerült egy helyzetbe, amiben cselekedett úgy ahogy, meg gondolkodott úgy ahogy, aztán pár év alatt lett vmi. Tök jó, csak ez alapján ne hozzunk már ilyen ítéleteket, hogy ő volt a mintajedi, meg ő tökéletesen látta mit hogyan kell. Persze, Luke-ról is ezt mondtuk az OT alapján, aztán láttuk mi lett belőle később. És most természetesen nem a 8 végi visszatérésére gondolok. Ugyanez a helyzet Qui-Gonnal is. Szerepel a csóka egyetlen filmben, meg aztán 1-2 TCW részben és máris ő az etalon. Nem jogos, hogy Yoda, Obi-Wan vagy úgy általánosságban a Jedi Rend vezetése, akik működését és ténykedését több filmen és sorozaton keresztül nyomon követhettük, összehasonlításra kerülnek olyanokkal, akikből alig láttunk vmit. Rey-ről is majd akkor jelentsük ki, hogy mennyire átérzi a jedik igaz útját és mekkora zseni, ha majd leélt egy életet úgy, hogy minden frankó volt körülötte és egyetlen komolyabb hibát sem követett el. Csak nehogy úgy járjon majd, mint Luke, aztán megkeseredett durcás kislányként kelljen neki is osztani az észt arról, hogy a jedik milyen kóklerek és pusztulniuk kell, csak mert ő tévúton járt.

Nem tudom miért kell ebbe ennyire kapaszkodni, ezt nyilván nem szó szerint érti senki. Ez egy utalás volt a TCW-ra, egyfajta szemlélet, nem kell ebbe többet belelátni. Nem baj, hogy nem emlékeztél erre a Yoda mondatra, de miután tisztázva lett, hogy erről van szó, utána is ezt elemezgetjük, ami szerintem teljesen meddő "vita". Vader meg azt mondta, hogy a Halálcsillag mit sem ér az Erőhöz képest, most akkor lehet filózni rajta, hogy egy Halálcsillag mennyivel ér többet egy szimpla katonatisztné, egy jedi meg hogyan viszonyul Erőhasználóként az Erőhöz, de ez nem matek, kár így analizálni. Lehet hozni példákat a jedik rossz és jó teljesítményére is, mindenki azt emeli ki, amit akar. Ráadásul az egészet nagyon nehéz megítélni, mert az esetek döntő többségében ott volt a háttérben Sidious és a manipulált helyzet. X azt mondja, hogy ha nincs Sidious, akkor a CIS simán elsöpri a jediket és nyeri a háborút. Y azt mondja, hogy ha nincs a háttérmachináció, akkor pont a klónok és a Köztársaság verte volna simán a CIS-t. Ki tudja, nehéz igazságot tenni, sose tudjuk meg. De bizony még a birodalmi időkből is rohadt nehéz kiindulni, mert ott is végig Sidious kontrollált egy csomó mindent. Ő szerencsétlenkedett Vaderrel, Anakinnal, Luke-kal, Bennel, Snoke-kal, a Halálcsillagokkal, ő fedte fel a 6-ban a lapokat, a 9-ben is lapokat, és még lehetne órákig sorolni mi mindenhez volt köze. Pontosan ugyanúgy múlt rajta az is, hogy Luke és Rey kiket tudtak megmenteni és miket csináltak, ill., hogy végül sikerrel jártak, mint amennyire az, hogy a jedik vagy a droidok hány csatát nyernek a Klónháborúban. Ja, tehát volt ott az a 2 droid és más semmi. Ha azokat lenyomják, akkor ráérnek utána nyugodtan olvasztani az ajtót tovább. Ha ez így is volt, nekik ezt honnan kellett volna tudni? Miből következett az, hogy ha nem menekülnek el, akkor csak az lehetett volna, amit te is írsz? Ez egy hamis dilemma, kismillió másik feltételezhető ehetőséget kizárunk. Egyébként meg nem 2 droideka volt azon a hajón, szerintem előkerült volna ott jóval több is, ha ottmaradnak. Most akkor egy jedinek nem nehéz kiiktatni egy droidekat, de korábban meg azt írtad, hogy nem tudtak elbánni velük, mert nem olyan erősek. Vagy Obi-Wan és Qui-Gon voltak ennyire gyenge jedik, hogy nem voltak rá képesek? Nem igazán értem mire akarunk itt ezzel kilyukadni. Ez megint nagyon szépen hangzik, csak visszautalnék arra, amit korábban is írtam. Sidious mindenkit hülyére vett. Most akkor tényleg mindenki ennyire ostoba volt, senkinek nem volt meg a józan paraszti esze? Valahogy ez nem túl valószínű. Később írod, hogy a jedik közel voltak a tűzhöz, ez igaz is, de még sokan másik is közel voltak. Ha az Erőt kivesszük a képletből, ahogyan tetted, akkor a jediken kívül egy rakat más szereplőnek is ugyanúgy lehetősége lett volna lekapcsolni/-buktatni Palpit, mégse történt így. Ennyire erővel mindenki egytől egyig hülye volt, beleértve a jediket is, de mindenki mást is. Padmét is felesleges pozitív példaként kiemelni, mert őt is simán megvezette az öreg nem egyszer. Meg ugye a Jar Jar szituban lévő felelőssége... Nézhetünk ilyen esetet, meg nézhetünk egy csomó másféle esetet is. Ez egy teória, amire nem mondom, hogy ne lehetne igaz, de semmivel nem valószínűbb, mint sok más olyan teória, ami meg az ellenkezőjét állítja. Ezért mondom, hogy nagyon vad feltételezés, hogy a CIS sima győzelmére futott volna ki a háború, ha Sidious nem segíti a Köztársaságot. Eleve, honnan vesszük, hogy Sidious csak őket segítette mindig, nem ugyanígy fordítva is? Egyébként ebben a bekezdésben hosszasan elemzed, hogy mennyire ostobák a jedik, hogy túl erkölcsösek, nem tudnak profin háborúzni, áldozatokat hozni, nem elég kegyetlenek. Miközben az egész beszélgetés abból indult, hogy milyen hülyék, hogy sutba dobták az elveiket, hogy egyáltalán fegyvert emeltek, pacifistának kellett volna lenniük, akik a békéért dolgoznak, illetve a háborúban is a béketárgyalásokra fókuszálni. Most ezt nem igazán értem, hogy akkor mi is volt a gond? Én ezt az egészet úgy képzelem el, hogy Sidious nem percről percre irányított mindent, mint valami videojátékban vagy társasjátékban, ha mindkét oldalon ő ül. Hanem engedte zajlani az eseményeket, és amikor felborult volna az egyensúly, vagy valami nem gy történt, ahogyan az ő érdekeit megkívánták, akkor lépett közbe. A háború is szerintem többször billenhetett volna egyik vagy másik oldalra, ilyenkor mindig oda "segített be", ahova kellett ahhoz, hogy mégis tovább menjen a harc. Pontosan, de ilyen már nem lesz, szóval nem fogjuk megtudni. Sajnos. Nyilván nem arra gondoltam, hogy nem ismered fel, hanem mondjuk gépen megy a parti és nem tudod ki van a másik oldalon, mert átvernek. Vagy én ülök veled szemben, de valójában súgják nekem a lépéseket. Vagy a sakkvilágbajnok egy alakváltó és felveszi az én külsőmet és úgy ül le játszani. Érted, most ez mindegy hogyan történik, nem ez a példa lényege. Ez a vonatkozás teljesen irreleváns. Persze, megverheted, csak épp nagyon nem jók az esélyeid erre. És felesleges egy-egy rossz lépésen ostorozni magad, mert nem azon múlott a vereség. Oké, akkor legyen a 72. lépés, remélem így már jobb a helyzet. Ez azért egy helytelen levezetés, mert abból indulsz ki, hogy Sidious-nak a filmben látott és végül megvalósított részletes tervéhez mi kellett. De nem ez az egyetlen módja annak, hogy elérje a célját. Sidious terve nem egy előre megírt részletes biblia volt, amin lépésről lépésre végig kellett menni, hanem egy vázlat. Folyamatosan finomította és dolgozta ki a részeit, ahogyan haladt előre, reflektálva a történésekre. Megannyi kiszámíthatatlan dolog jött közbe, amiket megoldott, pont emiatt volt ennyire zseniális. Mivel a filmben látott vonalon működött a jedik háborúba rángatása, így nyilván épített is rá, ez kellett a tervéhez. De ez nem azt jelenti, hogy ne járt volna sikerrel, ha a jedik másképp viselkednek. Szinte garantált, hogy ugyanúgy sikerrel járt volna, csak akkor más úton ér el ahhoz. Ez pont olyan, mint Anakin esete. Helytelen azt mondani, hogy ha nincs Anakin vagy nem áll át, akkor Sidious terve is megbukik. Pedig amit a filmben láttunk, ott Anakinra épített, hiszen még megmenteni is neki kellett. Igen ám, de nyilván ha nincs Anakin vagy nem érzi benne ennyire a sötét oldalt és az átállás szelét, akkor eleve nem egy ilyen színpadot készít elő. Ne már, elmondtam a példát, vagyis pontosítottam azt, hogy egyértelműbb legyen. Ha kigyullad valami, de az könnyen kezelhető, akkor eloltom a tüzet és nem kirohanok a házból a tűzoltókat hívva. Szerintem ez elég érthető. Biztos sokan haltak meg, akik nem vették elég komolyan a tüzet, de akkor rosszul mérték fel a helyzet kezelhetőségét és valójában nem volt kezelhető a helyzet. A jedik szerintem nem mérték fel rosszul a helyzetet, mert a náluk lévő infók birtokában a háború simán megnyerhetőnek tűnt. Csak épp meg lettek firkálva a háttérből. Ha már a tüzes példánál maradunk, az történt, mintha főzés közben véletlenül meggyulladna a konyharuha, megpróbálnám eloltani, de felrobbanna a lakás, mert kiderülne, hogy valaki közben teleengedte azt robbanékony gázzal. Vagy mondjuk előtte benzinbe áztatta volna a ruhát meg fellocsolta volna vele a házat. Ezek után pedig azt mondanád, hogy azért történt a katasztrófa, mert ostoba módon el akartam oltani egy éppen csak lángot kapó ruhát. Eredetileg felhoztad őket pozitív példának, hogy úgy kellett volna viselkedniük a jediknek is, mint nekik. Erre írtam, hogy totál más volt a szitu, ezért viselkedhettek másképp. Majd most bedobod, hogy igazából nem is viselkedtek másképp. Most akkor megint felmerül a kérdés, hogy mi a gond? Most akkor harcolni kell vagy nem? Katonák élére kell állni vagy nem? Ki kell állni nyíltan az egyik fél mellett harcolni vagy sem? És akkor ők elegek is lettek volna a Köztársaság hadseregéhez? Mennyiségileg. De nézhetjük a minőséget is. Tehát akik néhány kalózbandával és egyéb kellemetlenkedő alakokkal elbántak itt-ott, alkalmasak is lesznek, elvégre profi képzést kaptak. Ezzel nagyon nem értek egyet. Attól, hogy az ő tette indította el a bukáshoz vezető utat... Ennyi erővel igazából Qui-Gon győzte le, mert ő fedezte fel és miatta lett jedi Anakinból. Ez a parancsnok-eszköz vonal se tetszik, Anakin maga döntött úgy, hogy átáll. Nyilván kellett hozzá Luke, de ne tegyünk már úgy, mintha minden a fiún múlott volna. Ahogyan azt nem szeretem, amikor a sötét oldalra állásban is felmentik Anakint, mert hát Sidious állította át, ugyanígy ne tulajdonítsuk Luke-nak azt, hogy Vader megtért. Igen, elévülhetetlen érdemei vannak benne, nélküle nem történt volna meg, de akkor sem ő ölte meg és győzte le Sidious-t. Azt is érdemes Rey és Luke esetében kiemelni, hogy akit meg kellett téríteni, azt nyíltan elárulta az, akit meg kellett ölni. Nem épp elhanyagolható tényező. Vader és Kylo is kipróbálták a sötét oldalt és nem jött be nekik, rájöttek, hogy át lettek verve és nem működik a dolog. Vaderben már felébredt a fény, ezt érezte Luke is, ott volt a vívódás. Ben is folyamatosan küzdött a fény ellen. Így azért könnyebb valakit megtéríteni. És ezt Luke, illetve Rey érezték is, mert az Erőn keresztül szoros és rendkívüli kapcsolatban álltak egymással. Ez Obi-Wannak, Yodának vagy épp Sidious-nak nem adatott meg. Tényleg nem hozok sportpéldákat, mert nagyon félreviszi az egészet. Donát leírta miért. Szerintem ez egy elég látványos és tüntető jellegű félremagyarázás és terelés. Na meg ugye Sidious ki akarta vonni a jediket a képletből. Ezt vagy úgy csinálja, ahogyan csinálta is, bevonja őket a háborúba és hátba szúratja őket. De neki az is jó lett volna, ha a jedik kimaradnak a háborúból, nélkülük is simán tudta volna úgy forgatni a szálakat, hogy eljusson a Birodalomig. Nem ahhoz kellett a jedik besározása, hogy kikiálthassa a Birodalmat, hanem ahhoz, hogy a klónokkal meg tudja öletni őket. De a jediket kiirthatta volna úgy is, hogy létrejön a Birodalom, utána. De még ha le is akarja járatni őket, ez elég egyszerű lett volna azzal is, hogy a jedik nem szállnak be a háborúba és segítenek a Köztársaságnak. Hát meg láttuk mire ment a Birodalom és az Első Rend. Ott profi és érzelemmentes katonák és tisztek voltak, ők nem féltek bármit feláldozni a céljaikért.

Nyilván túlzó, de ezt nem is szó szerint kell értelmezni. Egy jedi nem azért ér fel sok-sok droiddal, mert ha bedobod őket egy arénába, akkor ott 10 jedi megöl mondjuk ~10000 droidot. Hanem mert sok más egyéb téren messze jobbak a jedik, nemcsak a droidoknál, de a klónoknál vagy más katonáknál, pilótáknál stb. is. De ezt hadd ne kelljen ecsetelni. Ha már példákat nézünk, vegyük a pilótáskodást. Anakin 8 évesen csatát nyert egy olyan vadászgéppel, amibe akkor ült be először életében, de addig még csak az űrben sem járt, nemhogy csatában. De az se semmi, hogy profi fogatversenyzőket nyomott le. De Luke sem volt épp sokkal tapasztaltabb, ő meg siklót vezetett, aztán szintén nyert egy nem akármilyen űrcsatát. Egyszerűen azért, mert velük volt az Erő. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ők csak úgy maguktól voltak annyival jobb pilóták, mint a galaxis legjobb pilótái... Meg nyilván "szerencséjük" volt. De ezt sok minden másra is el lehet mondani, más aspektusokra, ahogyan azok közül soroltam is párat korábban. Nem hiszem, hogy a jedik megannyi jól kivitelezett cselekedetreire elegendő cáfolat az. hogy Obi-Wan kiadott egy rossz parancsot, hogy lőjék azt a CIS hajót. Ebből levonni a következtetést, hogy rossz tábornok, sőt általánosítani az összes jedire... erősen visszás. Ennyi erővel Sidious is egy nagy bohóc, mert ő is hibázott. Meg Luke, meg Leia, meg Rey, meg Han, meg Yoda, meg mki más. Nem is akartak elbánni velük, mert teljesen felesleges harc lett volna. Ott nekik menekülni kellett, nem leállni csatázni. Az idő nem nekik dolgozott. A rohamdroidokat olyan könnyű volt taccsra tenni, hogy érdemi időveszteség nélkül kiiktatták őket, mint veszélyforrásokat. A két droideka semmilyen veszélyt nem jelentett rájuk, ahogyan távolról ők sem viszont, erre mondta Qui-Gon, hogy patthelyzet. Mivel a jediknek nem az volt a küldetésük és a fő céljuk, hogy droidokat pusztítsanak, így értelemszerűen leléptek. Aligha okozott volna nekik problémát, ha ki kell nyírni őket. Ez a téma hiába kerül mindig elő, mint érv, a jediknek nem volt igazán lehetőségük Sidious álcája mögé nézni, mert ő is használta az Erőt és leplezte magát. Persze, ez nagyon szépen hangzik, hogy a jedik milyen hülyék voltak, hogy nem vették észre, hogy a sith nagyúrral kvaterkálnak, de ez Erő nem úgy működik, hogy mindent megoldasz vele. Sidious volt helyzeti előnyben, mert ő diktált. Ő irányított, pontosan tudta mit kell tennie ahhoz, hogy az inkognitója rendben legyen. Sidious sem érezte pl. Luke-ot, amikor a 6-ban ott röpködött. Vagy épp Vaderben a vívódást sem. Kylo sem vette észre, hogy Luke nincs is ott a Craiten. Megint Sidious Kyloval és Rey-jel is rossz lóra tett, ahogyan korábban Luke-kal is. De a 66-os után bujkáló jediket sem tudták a sith-ek és a Birodalom felkutatni, Maul sem találta meg önállóan Kenobit. Dookuról ne is beszéljünk, belőle Talzin vagy pár kalóz is hülyét tudott csinálni, ugyanúgy. ahogyan néha a jedik is így jártak. Most akkor vagy elismerjük, hogy ez nem a jedik gyengesége, csak épp senki nem sebezhetetlen vagy tökéletes, vagy mondhatjuk azt is, hogy a sith-ek is csak barmok gyülekezete. Azért ez egy nagyon vad feltételezés... Ilyet nem is mondtam, nem arról van szó, hogy csakis ők lehetnek kompetensek. Pusztán arról, hogy hatalmas előnnyel indulnak ezen a téren is. Megnéztem volna azért azt a Klónháborút, ahol nem harcolnak jedi, hanem "egyszerű halandó" vezetők vezetik a hadműveleteket. Nyilván nem vesztettek volna el minden csatát, de szerintem sokkal rosszabb lett volna a helyzet. Nem tudom melyik esetekre gondolsz pontosan... De egyébként kismillió másik esetben meg úgy győztek a jedik, hogy harcoltak. Ahogyan máskor meg s sith-ek győztek harc nélkül. Sidious úgy hozott létre egy sith-ek által uralt galaxist, hogy legtöbb esetben nem is harcolt, csak politizált és mozgatta a figurákat a sakktáblán. A győzelem kulcsa nem a módszerben rejlik, passzívan/defenzíven is lehet nyerni, ahogyan aktívan/agresszívan is, veszíteni szintúgy. Más módszerekkel dolgoztak egy teljesen más érában. Teljesen más volt a galaxisban a helyzet, nem sok értelme van összehasonlítani ezeket. Hogy csak a legegyértelműbb különbséget emeljem ki, amikor a jedik a Birodalom első számú ellenségei, a vörös posztó, akkor nyilván nem fognak a jedik nyíltan kiállni a harcmezőre és ilyen szinten összefonódni a hadsereggel. Úgy, hogy nem függ ilyen szinten szorosan össze a kettő. Nem azért alakult úgy a galaxis sorsa, ahogy, mert a jedik tábornoknak álltak, legalábbis ez szörnyen valószínűtlen lenne. Képzeld el, hogy sakkozunk, órák óta játszunk, aztán egyszer csak kapsz egy óriási nagy verést. Kiderül, hogy valójában nem velem sakkoztál, hanem a regnáló sakkvilágbajnokkal, mert rá lettél szedve. Körökön át csak a bolondját járattuk veled. Elkezdhetsz azon filózni, hogy mekkora hülyeség volt az 5. lépésednél feláldozni egy futót a királynődért, mert hát jól meg lettél verve. Márpedig, ha jól meg lettél verve, akkor ez bizonyítja, hogy ott rosszat léptél. De nem lehet. Pont ez a lényeg, hogy nem lehet. Már csak ezért is remélem, hogy soha nem lesz tűz nálatok, mert ha így lenne, ahogy leírtad, akkor ott gallyra menne minden az életetekben. Amikor tűz keletkezik, akkor azt általában még elég könnyen el lehet oltani, a helyzet egyre csak nehezebb és rosszabb lesz ezt követően. A tűzoltókat akkor kell hívni, ha úgy ítéled meg, hogy kezelhetetlen a szituáció és elszabadult a pokol. Amíg nem így van, addig bizony meg kell kísérelni eloltani azt, minél hamarabb. Nálam is volt már rá példa, hogy kigyulladt egy edény vagy konyharuha, nem dobtam mindent félre a telefonért menekülve, majd rohantam ki a lakásból, hogy végignézzem, ahogy porig ég az egész. Ismerősöméknél anno a karácsonyfa gyulladt meg. Ugyanis legyenek akármilyen gyorsak a tűzoltók, az a pár perc, amíg kiérnek és intézkednek, éppen elég ahhoz, hogy rosszabb esetben odavesszen minden. Nem kellett hivatásos tűzoltónak lenni ahhoz, hogy kezelhető legyen a helyzet és mindenki megússza bárminemű gond nélkül. Csak a vacsit kellett újracsinálni, az ismerősöknek meg új fát venni. Ez annyiból jogos felvetés, hogy itt jön képbe a hiúság, amit említettem is. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy tudtommal a jediket felkérték tábornoknak. Simán rájátszhattak a hiúságukra azzal, hogy legyenek ők a katonai vezetők, mert úgysincs náluk erre alkalmasabb. Ami annyiból logikusan is hangzik, hogy mivel nem volt addig galaktikus hadsereg, így nyilván gyakorlott tábornokokkal se volt tele a Köztársaság, ilyenek nem jártak a klónhadsereg mellé. Nyilván voltak, de nem feltétlenül a megfelelő számban és minőségben. A jedik meg addig is közvetlenül a főkancellár alá tartoztak, aki most hirtelen a KNH főparancsnokává vedlett át. Luke nem győzte le ezzel Sidious-t, sőt sehogyan sem győzte le, ugyanis ezt Vader tette meg. Luke segített apjának visszatérni a helyes útra, amihez persze az is kellett, hogy előtte harcoljon vele és meg akarja ölni. Meg azért azt se felejtsük el, hogy az apa-fia kapcsolat miatt Luke pontosan érezte apjában a vívódást, nem blöffölt vagy vakon játszott. Itt megint nem az történt, hogy Rey ezzel győzött, hanem ezzel mentette meg Bent. Ugyanaz a maszatolás, mint az előbb. Abban is hasonló a két szitu, hogy itt is van egy különleges kapcsolat, ami segítette az egyik felet abban, hogy érzékelje a másikban a jót, illetve felerősítse azt. Ahogyan anno Sidious "megrontotta" Anakint, illetve segítette az útját a sötétség felé, vagy ahogyan ugyanígy tett később Bennel Snoke, ehhez nagyon hasonlóan váltotta meg apját Luke vagy párját Rey. Ez két esetpár. Az egyik oldalon a sötétség lakozott ott Anakin és Ben lelkében, amit egy gonosztevő használt ki, felerősítve és dominánsá téve azt, később a másik oldalon viszont a szintén bennük lakozó fényre apellált Luke és Rey. Egyébként azt sem kéne elhallgatni, hogy Rey is ment és harcolt. Ahogyan Luke is ment és harcolt korábban. Nagyon-nagyon sok esetben vállalták a harcot és választották ezt a harcos utat, ez teremtette meg a lehetőséget arra, hogy végül "harc nélkül" rendezzék a konfliktust. Újra az a helyzet, hogy ok-okozati összefüggést erőltetünk oda, ahol az nem feltétlenül van meg. Ha van egy focimeccs, ahol az egyik csapat megannyi helyzetet kidolgoz, lő jó pár gólt, pazar cseleket mutat be, remekül játszik, végül mégis elbukja a meccset, leginkább azért, mert a bíró látványosan elcsalja azt. Akkor az azt jelenti, hogy rosszak? Biztos nem elég profik, más jobban csinálta volna. Vagy pl. Messi rosszabb focista lesz attól, ha végül kikap a Barca és kiesnek a BL-ből? Sidious nagy tervének zsenialitását, illetve az általa elért eredményeket sem teszi semmissé az, hogy a legvégén elbukott. Nem lesz ezzel minden korábbi döntése és húzása megkérdőjelezhető és támadható. Ennyi erővel felróhatnánk neki pl., hogy hülye volt Anakin átállításával, mert végül ő okozta a vesztét. Meg persze azért azt se felejtsük el, hogy mindahhoz a szörnyűséghez, ami történt, messze nemcsak a jedikre volt szükség. Mindenki másból is hülyét csinált Sidious, beleértve mindkét oldalt. Katonai vezetőket, politikusokat, pénzembereket, jediket, sith-eket, befolyásos üzletembereket stb. tett lóvá. Most akkor ők se voltak profik a szakmájukban, nem értettek hozzá? Vagy ott nem számít, hogy elvileg arra alkalmas emberek voltak a pozíciókban, mégis ugyanúgy hozzájárultak Sidious tervéhez, mint a jedik? Biztos, hogy azzal volt a gond, hogy a jedik rossz katonai vezetők voltak? Vagy hogy nem azt csinálták, ami a dolguk lett volna?