pb69

Inkább csalódás, mint katartikus élmény. Ez nem ugyanaz, mint ha általánosságban mondanám, hogy csalódás volt.

Még sajnos nem jutottam oda, de tervezem. Csak az a baj, hogy nekem nem igazán fekszik a klasszikus sorozatformátum. Inkább szeretem nagyobb "csomagokban" pörgetni a témát.

Az első mondatod előrevetíti miért látod ennyire negatívan az egész filmet. Ha Nálad ott megbukott a film, akkor igazából nehéz mit kezdeni a később írtakkal, hiszen eleve egy túl szigorú és kötözködő attitűdöt adott, ezen a szemüvegen keresztül pedig nehéz élvezni egy filmet. Kicsit olyan, mint aki az Ep.1-nél már az elején annyira felhúzta magát Jar Jaron, hogy emiatt már semmi értéket nem volt hajlandó észrevenni a filmben. Az, hogy ezt egyetlen (SW-ban) furcsa humorral operáló jelenet idézte elő, az ráadásul túlzó is. Mit szólsz akkor a 8 felütéséhez, ahol hosszú perceken át ment ez a fajta bagatell humor? Amúgy Kylo és Poe jelenete valóban furcsa, de azt nem mondanám, hogy céltalan lenne. De később majd kitérek erre. Ilyenek amúgy azért a korábbi filmekben is vannak jócskán. Obi-Wan vagy Han is süt el ilyen poénokat, de Yoda bemutatkozása se a komolyságáról volt híres. Ha már szükségtelen és jeleneteket teljesen komolytalanná tévő humorról beszélünk, akkor inkább Jar Jar vagy 3PO jut eszembe, vagy a már említett Hux-Poe csevej, mintsem a 7 nyitánya. Azért történik itt még egy s más. Kezdve Poe és Tekka beszélgetését, az ER rohamosztagosainak érkezését, Kylo belépőjét a kis Erőtrükkjével, a falu lemészárlását, Finn megdöbbenését és lefagyását. Szerintem ezek remek jelenetek és nagyon erős kezdést adnak. Ezzel egyetértek, nehéz is lenne belekötni. Próbáld más oldalról megközelíteni a kérdéskört. Ez Luke drámája, ez árnyalja a karakterét és teszi még érdekesebbé a sorsát. Mertek kezdeni vele valamit és nem maradni a szokásos recepteknél. Luke a feddhetetlen hős, a semmiből jött parasztfiú, aki mégis morális iránytű, majd egyenes út vezet odáig, hogy a leghatalmasabb és legbölcsebb jedi mester legyen. Ebben semmi izgalom, semmi ötlet, semmi érdekes. Arról nem is beszélve, hogy a 8 nagy katarzisa pont az, hogy ez a megcsömörlött és saját magát megcsúfoló Luke a végén mégis újra nagy hőssé avanzsál. A lényeg az, hogy nem az alkotók csúfolják meg a karaktert, hanem írnak köré egy olyan sztorit, aminek eredményeképp a kudarcot valló Luke csúfolja meg saját magát. Ez a történet szerves része, így lesz elegendő tér az új hősöknek, és így kap Luke is érdekes és hozzá méltó életutat. Mert ahogyan Yoda is mondja, ennek bizony része a kudarc is, de még mennyire. Pont ez a lényeg. Kylo valójában egy hisztis hülyegyerek, egy igazi lúzer. Hiába annyira Erőérzékeny, ha amúgy minden téren instabil. Ekkor ez adja a karakterének az esszenciáját, hogy nem lehet komolyan venni. Akármennyire pedálozik, mindenki csak hülyére veszi, mert érzik rajta, hogy meg lehet tenni vele. Erről szól a maszkja is, amit hord, hogy félelmetesebbnek tűnjön meg komolyabban vegyék, de mindenki átlát rajta. Poe, Rey, Snoke, Han, mindenki le akarja vetetni vele, mert csak egy álca, amivel a gyengeségét akarja palástolni, ez pedig gyerekes és szánalmas. Ahogyan ő maga is az. Sokan problémáznak azon, hogy mennyire röhejesen fest, amikor leveszi a maszkot, pedig pont ez adja a lényének a különlegességét és élét. Ezért is csapkod meg hisztizik, mert csak egy durcás kisgyerek, aki képtelen érett felnőtt módjára kezelni a problémákat és kudarcokat. És itt térnék vissza az első jelentére, amikor Poe bohóckodik vele. Akkor még ez tök érthetetlennek tűnik és kilóg a képből. De később látjuk milyen is Kylo valójában, ehhez pedig remekül illik az a jelenet az elején. Kylot nem is ismerik egy csomóan, mégis valahogy a kisugárzásából adódik, hogy ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból és valójában komolytalan. Ezt az érvelést sosem értettem. Nem az a "baj" az OT-ban Palpival, hogy az első SW filmben nyilván a semmiből jött, mert hát az az első film és mindenki megalapozatlan. Hanem hogy lemegy úgy egy egész film, hogy egyszer szóba hozzák és ennyi. Az 5-ben sem kap sokkal nagyobb szerepet, aztán a 6 végén meg kiderül, hogy valójában ő az atyaúristen. Egyáltalán nincs felépítve a karaktere, egy egész trilógiára vonatkoztatva, nem a 4 a legproblémásabb ilyen téren. Ráadásul Obi-Wanról, Vaderről, Yodáról kapunk infókat, de Palpiról semmit. Pedig ő az uralkodó és a sithek vezetője. Snoke amúgy egy tejesen új érában lép be a képbe, ráadásul az Ismeretlen Régiókban ténykedett előtte, ami nem véletlenül volt ismeretlen. Miért is kéne róla tudnunk bármit is? A 7 ugyanúgy egy új korszak első filmje, miért kéne megkapnunk az eredettörténetét? Ha már Palpinak nem kellett, de az Ep.1-ben sem tudunk meg az előzményekről semmit, Maulról se, Palpiról se. Ez így egyszerűen nem igaz. Igenis sokat megtudunk Rey-ről, a jelleméről, a motivációiról, a képességeiről, a sorsáról, a gondolkodásmódjáról stb.. Miért ne lenne személyisége? Ennyi erővel Luke-nak, Obi-Wannak vagy Vadernek se volt több személyisége a két nyitórészben. Mit kellett volna még Rey-ről megtudnunk? Az eredetén kívül lényegében mindent megtudunk. Végül is, Poe csak a katalizátora az egész sztorinak, plusz fantasztikus pilóta, Finn személyében pedig végre láthatunk egy rohamosztagost a sisak mögött is, akiből ráadásul áruló lesz. Azért erre nem mondanám, hogy érdektelen senkik. Phasma kapcsán igazat adok. Maz megint egy olyan karakter, akinél nem értem mire számítottak egyesek. Érdekes figura, persze, hogy szívesen hallanánk róla többet, de ebben a sztoriban csak sokadlagos mellékszereplő, mégis mit kellett volna kezdeni vele? Watto, Valorum, Gunray, Windu, Maul, Dooku, Jango, Grievous, Tarkin, Jabba, Lando, Chewie, Ackbar stb. mind-mind tök érdekes karakterek, mégis alig tudunk meg róluk valamit a Saga-ban, mert csak mellékszereplők. Maz is egy ilyen a sorban, semmi több. Az nekem sem tetszett, főképp a két bűnbandával. Nekem annyira SW-idegenek voltak, hogy kifejezetten kínosan érzem magam a mai napig, ha nézem ezt a részt. De ez vélhetően csak egyéni ízlés kérdése. Ezt abszolút nem értem és nem tudom hová tenni. Szerintem Hux jelenete pár másodpercben tökéletes jellemzést ad a karakterről, ráadásul brutálisan erős és félelmetes, nyomasztó az egész. Ahogyan pedig utána elsül (nemcsak Hux, de) a Csillagpusztító (is), az nálam libabőrös jelenet. Mi az, hogy semmilyen hatása nem észlelhető? Elég látványos, hogy az ÚK seperc alatt totálisan szétesett, eltűnt a haderő, ami felvehetné a versenyt az ER-del, ledöbbent a fél galaxis. Nehéz lett volna ennél nagyobb súlyt adni a jelenetnek. Vessük össze pl. az Alderaan elpusztításával. Amúgy nem a fél galaxis pusztult el, "csak" egy rendszer, azért az messze nem ugyanaz. Nem árt észrevenni, hogy Kylo fizikálisan és mentálisan is egy roncs, amikor sor kerül erre a párbajra. Valahogyan szeretnek az emberek elmenni emellett a nem épp elhanyagolható tény mellett. Az a viszonylag simán legyőzi is túlzás azért. A tanulási folyamat megvolt Rey esetében, csak észre kellett volna venni a jelenetek mögött. Pl. ahogyan ösztönösen ráérzett az elmetrükk lényegére, amikor Kylo turkált a fejében, eltanulta tőle a módszert. Azt se felejtsük el, hogy Rey ugyan fénykarddal nem harcolt még, de elég harcedzett csajszi, ráadásul közelharcban, egy bottal. Noha több dologban is más a kettő, de azért nem egy teljesen amatőr nyeretlen kétévesről beszélünk. De ha már itt tartunk, Luke aztán rohadt sokat edzett a fénykarddal, meg komoly harci tanítást kapott, mielőtt szembenézett Vaderrel. És ő egy burokban tartott párakertész volt, nem a zord sivatagban kellett egyedül életben maradnia, feltételezhetően sok-sok küzdelem közepette. Vagy Anakin 8 évesen életében először beült egy vadászgépbe, felszállt az űrbe és nemhogy megvívott, de egymaga megnyert egy űrcsatát. De ezek persze smafuk, Rey-jel van a baj, hogy tapasztalt közelharcosként le tudott győzni egy önkívületi állapotban lévő, néha a sérülésétől támolygó Kylot. Ez a csapkodás és csalapálás egyrészt tökéletesen passzol ahhoz a Kylo-képhez, amiről még pár bekezdéssel ezelőtt írtam. Ő egy hisztis hülyegyerek, aki képtelen uralkodni az érzelmein és kontrollálni magát. Teljesen mindegy mennyit, mit és kiktől tanult (amikről egyébként semmit nem tudunk, szóval nem tudom miért adunk ekkora súlyt ennek), mert ebből semmit nem tud realizálni a csatatéren, mert ész nélkül harcol, nincs semmi önuralma. Másrészt pedig pszichésen és fizikálisan is erősen megtépve érkezik a párbajra, ami csak tovább rontja a helyzetét. Persze, hogy képtelen koncentrálni és normálisan harcolni, miután szenved és több sebből vérzik. Minden baja van ott már, csak a féktelen dühe és bosszúvágya viszi előre, de ezzel egy párbajban nem lehet mit kezdeni. Teljesen kulturált és jól megformált vélemény, nincs ezzel semmi gond. Jó ilyeneket is olvasni, kell az ellenpont. Nem tudom mennyire írta le magát végleg Nálad a film, mennyire utálod nézni és viszolyogsz tőle. De érdemes lehet adnod neki úgy egy új esélyt, hogy sokkal kevésbé kritikusan és nem hatalmas elvárásokkal ülsz le elé. Egyébként, ha van kedved, visszaolvashatod miket írtam a filmről, nekem sem a kedvencem. Elég sok problémám van vele, és összességében nekem is inkább csalódás volt, mintsem katartikus élmény. Ugyanakkor félre tudom tenni ezeket a negatívabb gondolatokat és remekül tudok szórakozni a filmen. Ugyanis számomra azért nagyon sok pozitívuma is volt, amiket érdemes megélni és átadni magad ezeknek az élményeknek. Összességében nem voltam elájulva tőle, de több olyan jelenete is van, amelyeket a legjobbak között tartok számon a SW tekintetében. Pedig piszkosul erős a felhozatal, mégis így látom.

Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy bővítsék az univerzumot és legyen újszerűség, ugyanakkor erőteljesen maradjon is meg az egész SW jellege. Minden franchise-nak megvannak a maga alappillérei, amik igazán meghatározzák azt. Akkor lehet jól továbbépíteni a világot, ha bátran lelépünk egy-egy pillérről, újabbakra lépünk át, a többi viszont megmarad. Erre a SW eddig remek példa. Ellenpéldának pedig pl. fel tudnám hozni a HP-t, ahol a Legendás állatok... már túl sok alapkövét vetette el az univerzumnak, így a végeredmény már annyira új lett, hogy szinte semmit nem adott át a HP hangulatából, akár teljesen új világban is játszódhatott volna. Mik a SW alappillérei? Űrcsaták, monumentális események, jedik-sithek (vagy legalábbis valami ezekhez nagyon hasonló sötét és világos oldali Erőhasználók), az Erő és annak misztériuma, jellegzetes fajok (droidokat is beleértve), járművek és helyszínek, a jól ismert karakterek. Ha egy időben távoli érában foglal helyet egy (vagy akár rögtön több) spin-off, akkor ott teljesen új karakterek lesznek, minden bizonnyal a helyszínek is újak lesznek (vagy ha ismert világokra is megyünk, akkor még/már tök más lesz). Kapunk egy teljesen más technológiai környezetet és egy más alapkonfliktust. Ezen a ponton pedig valószínűleg érdemes is volna megállni, és a mérleg másik serpenyőjébe is pakolni valami ütőset. Olyan ismerős és esszenciális elemeket, amik garantálják, hogy hamisítatlan SW élményt kapjunk. Túl sok lehetőség nincs, egyértelműen az Erő és az Erőhasználók jelenthetik a legjobb és leginkább autentikus kapcsot. Itt kapóra is jön, hogy a sithek és jedik múltjáról nagyon keveset tudunk, azonban pont annyit, hogy kifejezetten érdekes téma legyen.

Ez jogos, viszont szerintem nem is az a lényeg, hogy a jelenlegi Legends világát ki mennyire ismeri. Sokkal inkább az, hogy mennyire érdekelnék ezek a témák. Aki pl. nem szeret videojátékozni (vagy azon belül nem kedvel 1-1 "alfajt") vagy olvasni, annak nem is igen volt esélye megismerkedni a régi EU-val, de attól még amúgy érdeklődhet olyan korszakok vagy események iránt, amiket ezekben dolgoztak fel.

Ha valamire, akkor erre szerintem mindenképp. Legalábbis remélem. Engem mindenesetre tuti érdekelne.

Ez így igaz. Azért is írtam, hogy jóval később már nem volt lehetősége. Addig persze volt, de nem tudjuk milyen gyakran tette meg. Amúgy is, szellemalakban azért ez már nem olyan egyszerű dolog, hogy rendszeresen visszajárnak dumálgatni. Ha így lenne, akkor Qui-Gon is elbeszélgethetett volna párszor Anakinnal vagy akár Obi-Wannal. Egyébként meg az egykori Jedi Rend bukásának nem sok köze van ahhoz, ahogyan aztán Luke kudarcot vallott. Nem azt mondom, hogy teljesen felesleges lett volna ilyenekről beszélni Luke-kal, de sokkal beljebb aligha lett volna vele. Mindenkinek elsősorban az a dolga, hogy a saját hibáiból és kudarcaiból tanuljon. Yoda a magáéból, Luke pedig szintén. Nem látom, hogy mennyiben lett volna elkerülhetőbb Luke csődje, ha Yoda részletesen elmondja neki miben hibáztak anno a jedik, egy teljesen más világban és környezetben. Én úgy érzem, hogy Yoda jól csinálta ezt. Hagyták Luke-nak, hogy csinálja a dolgát, ahogyan ő jónak látja, megvolt a lehetősége a kibontakozásra. Ha elcseszi, akkor elcseszi, sajnos el is cseszte, de benne van a pakliban. Neki kellett végigjárni ezt az utat és megtapasztalni mivel jár ez a felelősség és munka. Aztán amikor rossz következtetéseket vont le belőle, elhagyta magát, eldobta magától az Erőt stb., akkor már kellett valami külső segítség, mert totál elveszett volt. És ami a legfontosabb, a maga szempontjából semmit nem tanult az esetből. Jött Rey és Leia, Luke újra kapcsolódott az Erőhöz, Yoda pedig feltűnt, amikor kellett, hogy helyrebillentse az öreg Luke-ot. Ez sikerült is, ennek hatásaként pedig Luke ment és megtette, amit még lehetett. Naggyá vált, méltó módon búcsúzhatott a "földi" életétől és így válhatott eggyé az Erővel. Azért sem Qui-Gon, sem Obi-Wan, sem Yoda, sem Anakin nem díszlépésekben haladt efelé az örökkévalóság felé, Luke-nak is meg kellett járnia a hadak útját.

Szerintem nem feltétlenül volt hiba Ronaldo elengedése. Az már annál inkább, hogy nem pótolták. De már tavaly is elég vékony volt a pad, azt sem erősítették most meg (vettek helyette egy újabb kapust), ehhez jött hozzá CR távozása. Ez a keret így a sorozatterhelésre már necces, ráadásul az összhang sincs meg. Persze ennél akkor is sokkal többre hivatott, csak ahhoz meg egy jó edző is kéne. Jelenleg a Real egy vezér nélküli, motiválatlan, elképzelés nélküli csapat. A mai futballban pedig így már nem lehet nagy eredményeket hozni. Ronaldo helyett mindenképp kellett volna igazolni egy igazi klasszist, aki vezér lehet. Soha sehol nem szokott bejönni az, hogy ha az aktuális fősztár távozik, akkor majd az addig háttérben lévő előlép és hátára veszi a csapatot. Nem jött ez össze Bale-nek sem. Pl. egy Hazard főnyeremény lehetett volna. Támadásban is kell vezér, no meg amúgy se ártana a csapatnak. Ma is látható volt, hogy Ramos milyen, ha épp nem mészárol a pályán, akkor hibát hibára halmoz, ha épp olyan kedve van. Az meg nem túl jó ómen, hogy Marcelo viszi a hátán a csapatot. Benzema meg tök felesleges, ritkán hozza magát, formán kívül meg nem üti meg a szintet, de ahhoz meg elég nagy név, hogy a legtöbb edző nem meri padoztatni. Meg mondjuk nincs is túl erős alternatívája, de talán lehetne, nem tudom mennyire szól ez arról, hogy nem "mernek" mellé komoly nevet hozni. A keret összetétele sem ideális, a széleken sokszor Asensio vagy Isco szenvednek posztidegenül, Vázquez meg megkérdőjelezhető szint.

Egyrészt ezt nem tudjuk, simán adhatnak rá korrekt magyarázatot, majd amikor eljön az ideje, pl. az önálló filmjében. Másrészt miért szólt volna hamarabb? Minden balhéba be kell kapcsolódni az összes szuperhősnek? Ennyi erővel ezt minden esetben (DC, Marvel, bármi) fel lehet vetni, hogy XY miért nem lett hívva, amikor baj van. Ez nem hiba, egyszerűen nem szerepelhet minden filmben minden hős. Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ez érv? Tehát az eredeti képregényekben van egy hatalmas baromság, akkor azt nyugodtan átveheti egy film, elvégre az más hibája lesz? Dehogyis, minden alkotónak, aki feldolgoz egy művet, a saját tudatos döntése kell legyen milyen elemeket vesz át. Ha valaki úgy dönt, hogy egy ökörséget vagy nem működő elemet átemel és ráadásul mindenféle változtatás vagy magyarázat nélkül egy az egyben beteszi a filmjébe, annak ez igenis felróható. Kismillió helyen belenyúlnak az eredeti művekbe, nehogy már pont egy ekkora hibát kelljen hűen az alapötlethez megtartani. Ennyi erővel küldhetnének mindig mindenhova bűnözőket, mert ők feláldozhatóbbak. Miért nem csináljuk ezt mi is? Vagy miért nem csinálják tömegesen más filmekben? Azért, mert értelmetlen. Főleg az egy olyan univerzumban, ahol amúgy tele vannak olyan szuperhősökkel, akik az erkölcs és megtestesült jóság szobrai, de azért mennek és harcolnak, pedig feláldozhatatlanok lennének. Ez az egész motívum lehet egy kiindulási alap, de önmagában még nem ad jó alátámasztást egy sztorinak. Ezt ki kéne dolgozni, megtámogatni más érvekkel stb., hogy működhessen. Végül is, ízlés dolga, hogy ha egy érdekes eredettel rendelkező, érdekes karakterből annyit hoznak ki, hogy csak mutogatja a testét meg riszálja a popsiját, akkor ezt nem pozitívan élem meg. Bár végül is jól illett a ripacs-homár és mellékszerepre kárhoztatott Jokerhez, de biztos van akinek az is bejött, főleg egy Heath Ledger-féle megoldás után. Na igen, ebben tökéletesen igazad van, hogy Harley és Deadshot voltak a legkidolgozottabbak. Azt hiszem ez mindent el is mond a filmről. Nem terelem össze a világ legveszélyesebb és legkegyetlenebb bűnözőit és engedem őket az utcára, hogy védjék meg a világot, ez teljesen nonszensz. Lehet velem van a baj, de szerintem itt nincs miről vitatkozni. A film erre még rátesz egy lapáttal azzal, hogy azt akarják a végére kihozni az egészből, hogy de milyen jól együtt tudnak már működni, végül is megmentették a világot, hősök lettek stb.. Most tekintsünk el attól, hogy erre már semmi értelmes motivációjuk nem volt (talán Deadshot kivétel a maga nem túl eredeti háttérsztorijával) és in-universe mennyire reális. Szörnyen rossz üzenete van az egésznek. Meg sok más dolgot jobban csinált. Abban igazad van, hogy a karakterek és az alaphelyzet terén van a legnagyobb lemaradás, ez pedig leginkább az előzményfilmekből fakadó problémakör. De csak ha az adott 2 filmet nézzük is, van különbség elég. Pl. a csapatdinamika és az arányok. A Bosszúállókban is komoly különbségek vannak a szuperhősök erősségében, de mindenkinek megvan a helye és a haszna. Ehhez képest a JL-ben Superman annyira op, hogy értelmét veszti az egész. Arról szól a film, hogy az elején Steppenwolf hülyét csinál mindenkiből, utána meg jön Superman és felmossa vele a padlót. A többi hős meg lemehet neki gyufáért, csak arra kell, hogy lehessen hülyéskedni meg látványosabb jeleneteket csinálni. És ha már Steppenwolf, hát össze sem lehet hasonlítani egy Lokival. Ha már a MCU-nak rendszeresen felhozzák, hogy milyen semmilyen, ötlettelen és motiválatlan főgonoszai vannak (ami egyébként néhány esetben valóban jogos, de abszolút nem általános), akkor Steppenwolf nyugodtan beállhat a MCU legjellegtelenebb gonoszainak sorába, nem fog kilógni onnan, felfelé biztosan nem. Meg ott van az is, hogy a DCEU eddig azon dolgozott, hogy egy sokkal sötétebb és nyomasztóbb világot építsen, mint az MCU. Ehhez képest a JL tele van olyan ökörködéssel, ami ebbe a világba és koncepcióba nem illik. Ebben tökéletesen egyetértünk. Önmagában attól még nem lesz rossz egy film, hogy minden eredetiséget és kreativitást nélkülöz, ugyanakkor ezek negatív jellemzők, amiket pozitívumokkal kellene ellensúlyozni, ha a végén az összképet pozitívra szeretnék. A WW esetében az a gond, hogy ez nem annyira sikerült. Gyenge alapokból indulva kihoztak belőle egy átlagos szuperhősfilmet, amitől sokan elájultak, hogy végre a DCEU is tudott csinálni egy nem rossz filmet. Nem azt mondom, vannak pl. az MCU-ban is gyengébb eresztések, csak hát még így is bőven a mezőny 3. harmadában kullogna ott. Nem baj az, sőt tök jó. Az már baj, ha ennyire építenek is rá. A MCU-ban is vannak jó csajok és pasik, sokszor meg is mutatják őket ilyen oldalukról, de amikor a filmek előnyeiről kell beszélni, szerencsére nem kell ezeket előhozni, mert van egy csomó más érv. A DCEU-nál meg sokszor ezt is be kell dobni, mert nem sok más van. Hát a Vasember szerintem bőven kenterbe veri az összes DCEU filmet. Sztoriban, karakterekben és mondanivalóban egyaránt. A Thor szintén. A Vasember 2 már nem olyan erős, de a DCEU filmjeinek szintjét könnyedén hozza. A Hulk és az Amcsi Kapitány valóban gyengébbek a MCU átlaghoz képest, de pl. utóbbi kb. a WW szintjén van. Összességében szerintem a MCU első 5 filmje jóval magasabb nívót üt meg, mint a DCEU esetében. Azt a tényt pedig ne hallgassuk el, hogy a MCU első ötöse 2008 és '11 között készült, a DC-é pedig 2013 és '17 közt. A Marvel még abszolút sötétben tapogatózott, a képregényfilmes műfajt legtöbben a szakma fekete bárányának tekintették és semmibe vették. Az X-Men széria volt az, amely komolyan ráirányította a figyelmet erre a zsánerre és megmutatta, hogy minden téren minőségi alkotásokat lehet készíteni ebben is. Ugyanakkor a MCU vállalása más volt, erősen megkérdőjelezhető potenciállal. Ehhez képest a DCEU már egy olyan világba kapcsolódott be, ahol a sikeres receptek nyilvánosak voltak, az emberek többsége szerette a képregényfilmeket, a szakma is egyértelműen elfogadta a műfajt. Minimális kockázattal bele lehetett vágni, főleg a DC akkortájt menő filmjei (Batman-trilógia, Vendetta, Watchmen) után. Persze az elvárások így magasabbak voltak, de ez csekély ár azért, amennyivel jobb közegbe tudtak belépni. Ehhez képest az, hogy átlag 5 évnyi különbséggel ilyen első 5 filmet sikerült összehozni, hát minden, csak nem elismerésre méltó.

Ezt nem tudjuk, csak azt, hogy amíg élt, nem mesélt neki róla. Ekkor viszont nem is igazán volt reális lehetősége rá, legalábbis nem lett volna értelme. Ezt taglaltam korábban. Jóval később meg Luke ugyebár még az Erőtől is képes volt elvágni magát később, így Yoda se tudott hamarabb kapcsolatba lépni vele. Mondja is neki Yoda, hogy jól eltűnt. Mindentől függetlenül, ez egy hibás érvelés. Ha én elkövetek egy hibát az életben, akkor azt már majd nem kérhetem számon a gyermekemen? Vagy nem mondhatom neki, hogy ne kövesse el, ha mégis megtenné, tanuljon belőle stb.? Mert eleve túlzás szerintem azt mondani, hogy Yoda számon kéri Luke-ot, egyszerűen felnyitja a szemét és segít neki megtalálni a helyes utat. Főleg ha azt nézzük, hogy Luke milyen stílustalanul ekézte a jediket és ócsárolta Obi-Want pl., ehhez képest Yoda totál jófej volt. Nagyon rossz világ lenne (még a mainál is sokkal rosszabb), ha mindenki csak akkor taníthatna vagy adhatna tanácsokat, ha ő maga hibátlan lenne az adott kérdéskörben.

Semmi értelme nem lett volna annak, hogy Yoda rögtön az első pár napban már a múlt hibáiról értekezzen Luke-kal. A fiúnak halvány fingja nem volt az Erőről, a jediségről, az ellenfelekről, lényegében semmiről. A történelemről se. Anno volt egy évezredek óta működő kiépített rendszer, köztársasággal, Jedi Renddel. Luke idejében meg vannak a lázadók és a Birodalom. Nem igazán látom mi haszna lett volna abból Luke-nak, ha Yoda elkezd neki arról papolni, hogy anno a Jedi Rend (amiről Luke nem tud semmit) hogyan fonódott össze a Köztársasággal (amiről Luke nem tud semmit), hogyan mérgezte meg ezt és a kettő kapcsolatát a korrupció (amiről Luke semmit nem tud) Palpinak (akiről Luke semmit nem tud) köszönhetően, és hogyan szakadt két oldalra a rendszer, jött létre a CIS (amiről Luke semmit nem tud) és robbant ki a klónok háborúja (amiről Luke semmit nem tud), ami végül a Jedi Rend megszűnéséhez vezetett. Luke egy követ nem tudott rendesen felemelni, meg azt se hitte el, hogy egy hajó kihúzható a mocsárból. Semmit nem tudott az Erőről vagy a sötét oldalról. Nagyon nem egy történelemleckével kellett kezdeni, pláne nem olyannal, ami a Luke-nak motivációt jelentő jediket sározza. Ennek csak később kellett jelentősége legyen, de Yodának már nem volt lehetősége ezt átadni, ugyanis még korábban meghalt. Azt nem tudjuk mennyit kommunikáltak egymással a 6 után, de valószínűleg nem sokat. Luke feladata lett volna felkutatni a jedik múltját és feldolgozni mindent, amit abban talál. Az már nem Yoda hibája, hogy erre képtelen volt, pontosabban igencsak sajátos módon sikerült megtennie. Luke megpróbálta újjáépíteni a Rendet, de a saját félelmei és gyengeségei miatt csúnyán belebukott. Ebből rossz következtetést vont le, elkezdett mártírkodni, félrevonult, a felelősséget elkente és megkeseredett rögeszmés öregember lett. Ebből az állapotból Rey se tudta felrázni, megjelent Yoda és felnyitotta a szemét, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

Egyáltalán nem lényegtelen. Ha egy filmnél már azt kell kiemelni pozitívumként, hogy dögös benne egy csaj, akkor az tökéletes bizonyítvány. És a legnagyobb baj, hogy Harley ezen kívül nem is tudott többet hozzátenni az egészhez. A múltja alapján lehetett volna belőle egy baromi érdekes karakter, de ment az egész a levesbe, mert hát inkább az volt a koncepció, hogy milyen szexi a kis sortjában és szétkent sminkkel. Ez pedig nálam sokkal inkább negatív összképet fest a karakterrel kapcsolatban, ami nemhogy nem előnyére válik a filmnek, sokkal inkább hátrány. A SW-nak se tett volna jót, ha Leia végig bikiniben mutogatja a testét, hiába volt csinos. Nyilván túlzó kijelentés, de annyira nem áll messze az igazságtól, mint elsőre tűnne. Kiszemelheted akármelyik DCEU filmet és elmélyülhetünk benne, ha szeretnél, a legtöbbje hemzseg az értelmetlenségektől és hibáktól. Csak egy példa: az mi már, hogy Supermant senki nem ismeri meg, ha felvesz egy szemüveget? Röhej. A SS esetében pedig már a kiindulási alap röhejes, miszerint ha már a pozitív hősök épp nem állnak össze, akkor gereblyézzünk össze egy rakat (egyébként elég egomán és saját szakállára játszó) bűnoző csürhét és ők majd összehoznak egy jól működő csapatot és segítenek, sőt hősökké válnak. A JL-ről is beszélhetünk, mert egy kisebb tanulmányt lehetne írni abból, hogy vagy egy fél tucat aspektusból hogyan kullog fényévekkel a MCU hasonló koncepcióra felhúzott első Bosszúállók filmjétől. A WW kapcsán meg hiába nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy sekélyes és kliséhalom, attól még ezek nem pozitív jellemzői egy filmnek. Vagy ha még 2017-ben mindig menő téma az, hogy a gonosz "nácik" ellen jön egy amcsi hős, aki maga a megtestesült morál, hétköznapi hősökből verbuvál egy kis csapatot és megváltja vele a világot, akkor tévedtem. Meg persze kis esetlen romantikázás a hős és a katona között. Arról nem is beszélve, hogy a film a főhős eredetétől eltekintve gyakorlatilag ugyanazon a recepten megy végig, amin az Amerika Kapitány. Ami egy 2011-es film és szerintem a MCU egyik leggyengébb darabja. Meg persze a legtöbbet erről a filmről is azt lehet hallani, hogy Gal Gadot gyönyörű, tapsot neki. Én tökéletesen megértem, hogy miért akadnak fenn rajta annyian. Az tény és való, hogy amikor ez legtöbbször előkerül, akkor csak annyit hoznak fel, hogy "Batman megtér, mert Superman anyját is ugyanúgy hívják", ami egy barokkosan túlzó leegyszerűsítése a témának, a jelenet nyilván nem erről szól. Bár azt hozzátenném, hogy egyértelműen a tálalás hibája az, hogy ez sokaknak így jött át, illetve így vonult be a köztudatba. De ha próbálok is a dolog mögé nézni, eltekinteni attól mennyire gagyin oldották meg, mennyire rosszul vezették fel, mennyire bugyuta lett a kicsengése, mennyire lerombolja az egész film alapfelvetését, mennyire rossz dramaturgiai súlyozása van stb., még akkor se látok benne túl sok értéket. Egy V for Vendetta vagy akármelyik Nolan-féle Batman röhögve zsebreteszi az eddigi egész DCEU-t. 5 film után még ne vonjunk le messzemenő következtetéseket? Na ne már... Oké, hogy van a MCU, amiből van már vagy 20 film, de ezen kívül ez semmilyen más franchise-ról nem mondható el. És egyébként ott is igen komoly következtetéseket lehetett levonni 5 film után, le is vonták ezeket. De még egy SW, HP vagy X-Men is olyan, hogy kb. csak dupla ennyi film van belőlük, szóval 5 film az rengeteg. Még a (MCU-t leszámítva) legnagyobb franchise-oknak is a fele, erre nehogy már azt mondjuk, hogy ne vonjunk le belőle komoly következtetéseket. Pláne úgy, hogy pont ezekkel a filmekkel kéne letenni azokat az alapokat, amikre egy egész filmes univerzum épülhet. Ilyen szempontból az első pár film sokkal fontosabb is lehet, mint a későbbiek. És a DC-nél egyelőre nagyon nem az a helyzet, hogy tök jó alapokat tettek le, minden frankó és már csak az a kérdés, hogyan tudják majd elkezdeni feszegetni a határokat és érdemben továbblépni, újítani. Hanem az, hogy ezekre a romokra hogyan tudnak bármi értelmeset felhúzni. És mindezekkel én nem azt akarom mondani, hogy a DC ezen filmjei botrányosan rosszak lenének, csak mindent a saját ligájában kell értékelni. Ezek abszolút AAA címek, rengeteg erőforrást raktak bele, brutálisan ütős alapanyagból építkeznek, ráadásul egy filmes univerzumot akarnak megalapozni velük és nem titkolt szándékkal az MCU riválisának szánják. Ha ezeket belevesszük a képletbe, akkor biza ezek rossz filmek. Nem mindegyik ugyanolyan rossz, de egyik se jó film. Olyan ez, hogy ha az ember 80+ miláért vesz egy autót, akkor azzal szemben teljesen más elvárásokat támaszt, mint egy 10 millió környéki esetében. Ott nem tekinthetjük előnynek, hogy végül is eljutok vele A-ból B-be, van benne légkondi, még a tükröket is lehet állítani és ellopni se olyan könnyű. A DCEU filmek kapcsán meg eddig akármilyen előnyökről hallottam, az inkább arról szólt, hogy nem hátrány. Nem arról van szó, hogy valami de jól működik benne, hanem hogy nem is olyan rossz az.

Ez jogos. Mondjuk nem ez volt a mondandó lényege. Ugyanúgy értelmetlen a 3 végi parádé, tekintve, hogy vajmi kevés dolog változik utána, miközben az egész olyan hatást kelt, mintha itt valami nagy fordulat lenne a Tony=Vasember kérdéskörben. Jó, hát ezt előtte és utána is lényegében többször cáfolták a filmek. Ahogy a páncélok semmit nem érnek Tony nélkül (ami azért erős túlzás), legalább annyira nem ér Tony semmit a páncélok nélkül. Persze, ő egy vagány milliomos playboy és egy remek mérnök, ezt tudjuk. De az éles bevetéseken Vasember van, kell a páncél, mert különben olyan, mint Banner Hulk nélkül. Meg persze ő sem tud a páncél nélkül boldogulni. Komoly karakterfejlődése van, de az pont nem a 3 kapcsán jön elő. A 3-ban látott dolgok semmit nem változtatnak rajta, pont ezért lesznek utána gondok Pepperrel is.

Ezzel én is hasonlóképp vagyok, szerintem az Apokalipszis egy jó film. Egyetlen komolyabb bajom az vele, hogy Magnetot megint megtáncoltatják az oldalak között, ráadásul tökéletesen feleslegesen. De egyébként rendben van. Az első Póki film szerintem a legjobb, az nekem jól összeállt. A 2-3 már nem jött be. A Csodálatos széria szerintem botrányosan gyenge, az MCU-s változat pedig szódával elmegy. Utóbbival az a bajom, hogy MCU-filmnek tök jó, de Pókembertől baromi messze áll. Van a pókösztön és a hálóvetés, de ezen kívül semmi köze Pókemberhez, egy új hősként sokkal jobban működne. Számomra nem az. A SS-nak már az alapfelvetése nagyon bugyuta, ezen pedig nem javít később sem maga a film. Harley Quinn is csak annyiból szépségtapasz, hogy Margot Robbie brutálisan dögös benne, de ezt azért ne hozzuk már fel, mint előny. Az Acélember csak bántóan semmilyen, a BvS a parádés felütés után egyre botrányosabb lesz, a végére pedig a szánalmak csúcsát súrolja. A WW egy kliséhalmaz 0 tartalommal, a JL pedig megalapozatlan (főleg a karakterek terén) és sekélyes. Nyilván nem arról van szó, hogy nézhetetlenek lennének, de ennyi pénzből és ilyen alapokon nem is lehet gyakorlatilag totál fos filmet csinálni. A DCEU-val az a gondom, hogy amennyire egy ilyen világra és ennyi pénzre alapozva lehet rossz filmet csinálni, annyira lényegében rosszak is lettek.

Valószínűleg tényleg arról van szó, hogy a MCU világa nagyon távol áll az ízlésedtől. Szerintem az a film egy nagy kihagyott ziccer, és a leggyengébb a Vasember filmek közül. Tehetsz vele egy próbát, de ha a MCU úgy általában nem jön be, akkor nem tudom megéri-e, mert ez egy kifejezetten gyengébb darab. Én nem ájultam el annyira a Bosszúállóktól, mint sokan, több MCU film is van, ami nekem sokkal jobban bejött. Már akkor is így volt ez, most meg már pláne. Ettől függetlenül a DC-s vetélytársainál egyértelműen jobb, kivétel nélkül, több szempontból is. Legalábbis én így látom. Ha Neked mindegyik jobban tetszett, mint a Bosszúállók, akkor tényleg nagyon nem a Te világod a Marvel.

Ne felejtsük el, hogy az a szimbólum az egykori lázadás szimbóluma. Anno a gonosz elnyomó Birodalom ellen egy részben felülről, részben alulról szerveződő ellenálló front jött létre, amely nagy hőstettek sorozataként végül megbuktatta az elnyomókat. Ebből a történetből is legenda lett, ami évtizedekkel később még inkább romantikus színben tűnhet fel. "Underdog" pozícióból felrobbantottak két Halálcsillagot és a lefejezésével megbuktatták a Birodalmat. 30 évvel később egy talán még nagyobb (bár inkább más jellegűnek mondanám) fenyegetés ütötte fel a fejét és egy csapással reménytelenségbe sodorta a galaxist. Hogy aztán a korábbi mintára, a legfőbb szimbólum, a csodafegyver, pár órával az első éles bevetése után, elpusztuljon egy maréknyi ellenálló vakmerő, hősies és félelmet nem ismerő tettével. Ráadásul ahogy anno az Executort, úgy itt a Supremacy-t semmisítette meg egy önfeláldozó lázadó. Mindezek után teljesen természetes folyamatokat látunk. Az Ellenállás nem véletlenül használja az egykori Lázadók Szövetségének emblémáját, erre a történelemre és legendáriumra lehet építkezni. Ezt kiegészítve a Starkiller és a Supremacy-flotta elleni hősies diadallal, végigperzselhetik a galaxist, meglesz a hírnevük. Ehhez lehet hozzávenni Luke parádéját, aki anno is ikonikus hős lett, és végül most is azzá vált, újfent. Csak éppen nagyon vigyáznia kell az Ellenállásnak (ahogyan az alkotóknak szintúgy), hogy ez a sok-sok párhuzam ne okozza ugyanazt a végzetet, amit anno a lázadás esetében is. Pont ezt lehetne kihasználni. Az ER nem hiteget senkit, nem árul zsákbamacskát, kiirtottak több bolygót, eltöröltek egy egész rendszert a térképről. Ez egy olyan kegyetlen és gátlástalan tett, amire minden kicsit is jóérzésű ember, sőt, mindenki, aki nem velejéig romlott, fel kell kapja a fejét és erősen el kell gondolkodnia. Nem tudom, hogy az ER a katonáin kívül mennyire élt az agymosás eszközeivel, de ez minden tekintetben durva. És azért láttunk már példákat arra, hogy egy Kallus vagy Finn kaliberű fazonnak felpattan a szeme és nem tudja tovább űzni azokat a szörnyűségeket, amiket várnak tőlük. Márpedig ők már csak elég agymosottak voltak, de hiába. Az ER egy ilyen mutatvány után egyetlen dolgot tud felmutatni, rengetegen fognak rettegni tőlük, amik egyelőre ott tartják az embereiket. Meg persze a győzni akarás, amit az erős túlerőben sütkérezve megkaphatnak. Ugyanakkor teljesen logikus lenne, ha az ER eddigi szimpatizánsai, sőt akár közvetlen szolgái és katonái közül akár a többségük is megélné azt a felismerést, hogy rossz rendszert szolgálnak. Elvégre mégis mit lehet várni egy ilyen szervezettől? Sidious legalább hitegetett a békével és nyugalommal, de egy Hux vagy Kylo mit akar? Leigázni a galaxist, hatalmat, uralkodni, minden és mindenki felett. Ők tipikusan azok az embere, akik annyira el akarnak tiporni mindenkit, hogy fokozatosan meg is teszik és a végén senki nem maradna, akik felett uralkodhatnának. Az egész világot káoszba döntenék és mindenkit kiirtanának, a végén saját magukat is. Legalábbis eddig semmi értelmes elképzelést nem láttam tőlük. Rombolni, pusztítani, bosszút állni, hatalmat szerezni, elnyomni, rabigába hajtani. És most már nincs ÚK, akik ellen lehet harcolni, már csak egyszerű, kilátástalan és kvázi ártatlan emberek vannak mindenfelé. Kb., mintha valaki gépfegyverekkel nekiállna lemészárolni a civileket, a végén már csak a nők és gyerekek maradnak, de őket is, mindenkit. Egy ilyen értelmetlen ámokfutásban egyre inkább csak a félelem és rettegés tarthatja egyben az egységet. Viszont egyre többen már csak a kiugrási lehetőséget keresik, a menekülést. Inkább lépnek le önként, mintsem hogy megvárják amíg a nagy diadalok közepette már csak egymásra maradnak az "elvtársaikkal" és egymást kell öldökölni, elárulni, hátba szúrni. Az Ellenállás pedig, ha jó érzékük van, akkor kihasználhatja ezt, kiutat adhat ezeknek a megcsömörlött és az ER-ből kiábrándult figuráknak. Megbuktathatják részben belülről a rendszert, aminek eredményeképp az eddig vezető pozícióban lévő gátlástalan gonosz férgek teljes kiirtásra kerülnek. Ha ez megtörténik, akkor az ER kegyetlen szellemisége elpusztul, a megmaradt szervezet a tagjaival együtt pedig már egy teljesen más mederben képzelheti el a jövőt. Akár egy olyan mederben, ami az ellenállóknak is megfelel. És hogy ki lenne egy ilyen egység/szövetség vezére? Hát leginkább az, aki a legtöbbet tette az ER belső megtisztulásáért és "lefejezéséért". Lehet olyan ember lesz, akit még nem is láttunk, de így mindkét oldal elfogadja vezetőnek. Hát nem tudom, Kylo fejlődéséből és a 8 végkifejletéből nem igazán ezt az utat látom kirajzolódni. Rey és Kylo szerintem végleg lemondtak egymásról, elfogadták, hogy nincs közös sorsuk, nem számíthatnak a másikra, akármi is legyen a tervük. Kylo ráadásul az ER élére állt és konkrét elképzeléssel tette mindezt. Úgy tűnt, hogy esze ágában sincs feladni ezt a hatalmat és a fővezéri trónt. Ha ő eltűnik, akkor azt úgy tudom elképzelni, hogy Hux valami sunyi alakoskodással kigolyózza a helyéről, de semmiképp sem úgy, hogy önként lemondjon erről, pláne nem hogy Hux-ra hagyja az egészet.

Annak örülök, hogy ennyire egyetértetek, csak valahogy nem arról beszéltek, amikről szó volt és ahonnan elindult a beszélgetés. Azért "ignoráltam" a felemlegetett részt, mert nem arról szól, amit írtam. Onnan indultunk ki, hogy az Ep.8-ból egyértelműen következik, hogy az Ellenállásnak a 9-re lesz egy nagy hadserege. Direkt le is írtam, hogy a ST kontextusában nekem mit jelent a nagy, és miért nem látom ezt reálisnak. Ezt követően meg soroljátok az érveket arra, hogy a galaxisban újra él a remény, meg kis helyi milíciák fognak szerveződni, amik lassíthatják az ER-et, meg majd lázongás lesz stb.. Én ezt nem is vitatom, csak nem erről beszéltem. Ez nem egy nagy haderő az Ellenállás oldalán, hanem egy mindenféle katonai maradékból és lelkes amatőrből összekevert massza. Ami sok dologra jó lehet, de itt egyetlen film alatt ki kéne nyírni az ER-et, méghozzá úgy, hogy az tartósabb békét jelezzen elő, megnyugtatóbb legyen. Feltéve persze, hogy nem teljesen másképp zárják le a sztorit és marad fenn az ER, mint békés megoldás vagy partner. Pont ezt mondtam (amit azóta Dzséjt is fejteget) már az elején, hogy ezért lenne jobb az az út, mert az hiteles és eredeti. A francot érdekel már, hogy lássunk megint egy lokális sejtekből összeverbuvált hősies lázadósereget, amely majd diadalt arat a nagy legendák adta mámoros motivációtól fűtve. Ilyet már láttunk, semmi szükség arra, hogy ugyanezt megkapjuk, csak most évtizedek helyett pár év alatt jussanak el ide. Nem azt kell elhinni, hogy vannak nagy űrcsigák meg sithek és jedik, létezik az Erő stb.. Luke kicsit más kaliberben dolgozott itt a végén a galaxisban (többnyire) ismert egyszerű tényeknél. Olyat tett, amit még talán előtte soha senki. A teljes ER ledöbbent, Kyloval az élükön, pont erről szólt a trükk. Az ellenállók sem tudták mi történik, Leia volt az egyedüli kivétel. Nem akarok filozófiai mélységekbe bocsátkozni, de más dolog hinni valamiben és más dolog elhinni valamit. Rengeteg keresztény él a világban, de vajon, ha azt mesélném nekik, hogy láttam egy fazont az utcán, aki sétált a vízen, bort csinált a vízből és vakokat gyógyított csettintéssel, akkor hányan hinnék el? Vagy azt, hogy egy forma kettéválasztott egy tengert. Amúgy az sem lehet véletlen, hogy a zárójelenetben pont kisgyerekeket látunk és egy mesefigurával szemléltetik a dolgokat. Ez egy egyszerű művészi eszköz arra, hogy megmutassák, itt egyrészt a távolabbi jövőről van szó. Másrészt, hogy itt meséről van szó, egy eszme feltámadásáról, egy szimbólumról, nem pedig arról, hogy akkor most már lehet elkezdeni összerakni egy hatalmas hadsereget, ami két év múlva győz. Ennek elméleti és szellemi jelentősége és üzenete van, nem pedig ennyire gyakorlati. Ha utóbbit akarták volna, akkor ehelyett pl. azt mutatták volna, hogy galaxis szerte helyi felnőtt és erős katonák elemzik Luke tettét, mesélik egymásnak, hogy az ER is sebezhető, nem szabad feladni, szervezkedni kell és ahol csak tudnak, keresztbe tenni az elnyomóknak. Vagy mutathattak volna pár komolyabb hadihajót (mondjuk az ÚK maradékából és pár egyéb helyről összejött erőből), ahogy összefutnak valahol a galaxis egy eldugott szegletében és szervezkednek. Hannál az a lényeg, hogy baromi közel állt olyan emberekhez, akik első kézből ismertek sitheket/jediket, mellé keresztül-kasul bejárta a galaxist, de büszkén állítja, hogy még csak az Erő létezésére se látott semmi bizonyítékot. De ez lehet egy szélsőséges példa, mindegy is, mert mint említettem nem az a lényeg, hogy csodálkoznak-e egy jedin vagy felismerik-e őket. Luke tette sokkal durvább volt. Kicsit más fénykardot rántani, vagy a galaxis másik végéről élethűen odavetíteni magad valahová. És pont ezért fontosak a birodalmiak, Motti, mert lekicsinyelték Vadert. Nem azt nem hitték el, hogy léteztek jedik, hanem hogy annyira erősek lettek volna. Luke-nál is pont ez a helyzet, nem abban kétkedtek volna, hogy ő egy jedi és nagy hős, hanem hogy egymaga kiállt és túlélte, hogy egy egész sereg és lépegetők lövik vagy egy percig. Pont úgy, ahogyan Vadert is körberöhögték, amikor azt mondta, hogy a HCs semmi az Erőhöz képest. Ezt még egy Tarkin se hitte el, pedig nyilván tudta, hogy léteztek jedik meg Erő, még hinnie se kellett benne. Amúgy a fiatal Luke hitét kicsit öngólnak érzem felhozni egy ilyen témában. Amikor azt sem volt képes elhinni, hogy egy vadászgépet ki lehet emelni a mocsárból. Persze, azt rögtön befogadta, hogy van Erő meg az apja jedi volt, de azt már elég nehezen látta be, hogy a szemét eltakarva is kijátszhat egy lövöldöző gömböt. Fénykardot rántani már rögtön tudott, ahogy a kezébe került, nem az volt a nagy szó neki se. Kiemeltem azokat a részeket, amiket fontosnak tartok. Miért ezeket? Mert ezek reflektálnak arra, amit korábban én is írtam és ahonnan elindultunk. Az 1000 bolygó 1000 ellenállójával, ami lassíthatja az ER-et, semmi bajom nincs, csak nem is ilyen megoldásról beszéltünk. Donát és Te is hoztatok másféle megoldásokat a problémára, amik tök jók, semmi gond nincs velük, csak én nem is erre mondtam, hogy ne lenne reális vagy hiteles. Az más kérdés, hogy szörnyen önismétlő és unalmas lenne. A lázadás korai évei, a fantomok a Rebels első évadából nem komoly haderő, az ER-hez képest jelentéktelen semmi. És akkor ehhez már képzeletben hozzávettük ugye a galaxisban szórtan fellelhető feltételezett támogatókat. Meg azt se felejtsük el, hogy a Rebels elején a háttérben már masszívan szerveződött a Szövetség, aminek az alapjai már le lettek rakva. Az Ellenállásnak mindezt most kéne megcsinálnia, hiszen ha már a 8 idején lettek volna abban az állapotban, akkor legalább választ kaptak volna, ha érdemi segítséget nem is feltétlenül. Ettől még győzhetnek, de újra megjegyzem, hogy nem ebben kételkedtem. Átvészelnie ennyit kell, első lépésben legalábbis. De ugye a 9 végére nem oda akarunk eljutni, hogy az ellenállók bujkálnak valahol a galaxis szélén és várják mikor csaphatnak oda? Hogy azon kell küzdeniük nap, mint nap, hogy boldogulhassanak? Az Ellenállásnak azok után, amit írtál, fel kell építeni egy egységes és erős haderőt, amivel szembeszállhat az ER-del, sőt le is győzhetik azt. Mindezt itt sokak szerint pár év alatt, off-screen, hogy mire kezdődik a 9, már itt tartsunk. Az utolsó pár szót erősen tegyük zárójelbe. Egy csomó ember hisz az Erőben, sőt továbbmegyek, egy csomó ember nemcsak hisz benne, de tudja, hogy létezik. Ennek hatalma már egy merőben más kérdés. Még Yoda is elcsodálkozott azon, Qui-Gon hogyan volt képes megtartani az önálló tudatát az Erővel való eggyé válása után. Vader se úgy tűnt, mint aki érti mit akar mondani neki egykori mestere azzal, hogy ha megöli, hatalmasabb lesz, mint valaha. Pláne miután kereste hová is tűnt a test. Ahogyan Ezra manipulálta a különféle "állatokat", arra is rácsodálkozott még Kanan is, legalábbis rémlik ilyesmi. Kylot is meglepte, hogy Snoke kötötte össze Rey-jel az Erőt segítségül hívva, az meg pláne, hogy Luke hülyére vette. Anakin is elég hitetlenül állt az előtt, hogy az Erővel életet lehet teremteni, illetve legyőzni a halált. Persze aztán elhitte, de az első reakciója nem az volt, hogy "hát persze, az Erővel bármit meg lehet tenni". A Mortis-on meg mindenki csak lesett, mint valami LSD-s tripen, mert ötletük nem volt mi történik. Szóval megint csak azt tudom mondani, hogy egy dolog kijelenteni, hogy az Erő mindenható, és teljesen más dolog elhinni valami olyan mendemondát, amelyben valaki embertelen dolgot visz végbe. Ennyi erővel a SW-ban az emberek fele bármit, de tényleg abszolút bármit képes elhinni, mert hát hisznek a mindenható Erőben. Adódik a kérdés, hogy akkor minek ehhez Luke csodatette? Miét nem elég hozzá csak úgy hinni? Vagy a régi nagy sztorik és hőstettek már nem elegendőek? Én sokkal inkább ebben látok rációt. Ha már nagy hőstettekkel és sztorikkal akarják motiválni és megfogni a józan gondolkodású, felnőtt embereket, akkor inkább ezeket mondják el nekik. Egy maréknyi hajóval elpusztítottak egy bolygónyi fegyvert és az ER főhadiszállását. Kicsivel később pedig egyetlen cirkálóval megsemmisítették az ER zászlóshajóját és az új főhadiszállását. Kérdem én, ez miért nem elég motiváció és remény a katonáknak és a népnek? Ha a gyakorlati megközelítést nézzük, akkor nem Luke adta vissza a reményt, hanem Poe-ék, Han, Leia és Holdo. Ugyanis ez az, amire lehet építeni. Ez is egyfajta "csodatétel" volt, de ez megalapozott és megismételhető. Luke-ból már nem lesz még egy, aki jön a semmiből és egy világraszóló csodával kimenti a hátsójukat a nehéz helyzetből. De alázatos és félelmet nem ismerő katonákból, nagy és kreatív stratégákból és önfeláldozó hősökből több is lehet. Kis túlzással bárkiből lehet ilyen. Khm-khm, ezért lett volna értelme Finn ágyús manőverének is, csak azt Rose keresztülhúzta, mert ugyebár a szeretet mindenek felett.

Szerintem ezt az ignorálós dolgot engedjük el, mert egyrészt felesleges ezen rugózni, másrészt én is csomó mindenre írhatnám, hogy azzal meg Te (vagy más) nem foglalkozol. Elég világosan leírtam, hogy kisgyerekek persze, hogy elhiszik, ahogyan a meséket is. Értelmes emberek, csak épp még gyerekek. Persze ha a 9-re felnő ez a generáció és ők fogják alkotni az ellenállók magját, akkor igazad lehet. Ezt is kifejtettem már. A film üzenete nekünk szól, nem pedig azoknak, akik in-universe abban a világban élnek, de nem voltak ott. A film szellemisége nagyon szép és nagyon jó, de ez nem fog in-universe hiteles magyarázatot adni semmire. Megnézel egy filmet vagy elolvasol egy könyvet a való világunkról, megérted és felfogod az üzenetét, holnaptól más lesz a világ? Nem lesz más. Ha van egy csöpp eszük, akkor nem ezzel harsogják tele a galaxist, max. csak tanmeseként a gyerkőcöknek. Akkor már inkább Holdo vagy Poe megoldásáról zengjenek ódákat, mert az legalább hihető és lehet rá építeni. Ezeket a trükköket meg lehet ismételni vagy lehet hasonlóval próbálkozni. Persze kérdéses mennyire érdemes az ismert veszteségek tükrében, de működhet. Az, hogy majd egy öreg remete kivetíti magát valahova, kihasználva az ER egyik vezetőjének gyengeségét, így egérutat adva, erre nem lehet alapozni. Arra meg pláne nem, hogy ha a mesét úgy fogják fel, hogy valaki kiállt az ER elé és nem tudták szétlőni. Az a baj, hogy totálisan elbeszélünk egymás mellett. Amiket írsz, az arról szól, hogyan lesz legendás az Ellenállás, hogyan lesznek ők a hősök, akikre fel lehet nézni, akik megmentik a világot. Ez arról szól, amiért Rey csillogó szemekkel nézhetett vagy Finn felkaphatta a fejét, amikor az OT eseményei után ~30 évvel meghallotta Luke vagy Han nevét. Ebben tökéletesen egyetértek Veled, az Ellenállásból klasszikus hős lesz, egy legendárium szövődik majd köréjük, amely mítoszok és történetek ezreket fognak jó érzéssel eltölteni és motiválni. Én viszont arról beszélek, hogy pár év alatt össze kéne hozni egy galaktikus haderőt. Ez korábban senkinek nem sikerült, mert a Köztársaság, a CIS, a Szövetség, a Birodalom, az ER mind-mind évtizedeket tett abba bele, hogy lehessen egy masszív hadereje. Sok dologban különböztek, de abban megvan a közös pont, hogy nem ment egyik napról a másikra. Vagy az Ep.9 15 évvel fog a 8 után játszódni? Mert akkor simán bejöhet, amit írsz.

1. El. Egyrészt a "nagy" hadseregre Bomarr hozzászólása kapcsán kérdeztem rá. Másrészt valószínűleg Te is elolvastad, hogy az Ep.6-ban látott lázadó haderő nekem az ER felhozatalát látva nem számít nagynak. Persze, a semmihez meg egy Falconhoz képest hatalmas, és már azt is jó lenne értelmesen magyarázniuk honnan áll össze, de az ER legyőzéséhez még kevésnek tűnik. 2. Az én verziómban csak annyit látok abban a jelenetben, hogy egy kisgyerek okosítja a többit, hogy a nagy Luke Skywalker jedi mester mit tett. Arról nem mond semmit, hogy az a kisgyerek hogyan is jutott az infóhoz. Arról nem is beszélve, hogy ez a sztori így egy értelmes felnőtt embernek totálisan röhejes és hiteltelen. Még akkor is, ha végül is így történt. Ja, és egyébként Luke Skywalker "meghalt", jedi mesterek pedig már nem léteznek. 3. Nem tudom, de szerintem egy ilyen történetet a lőtéri kutya nem hinne el, max. a gyerekek vagy a nagyon bohém és irracionális gondolkodású emberek. Csak gondoljunk bele abba, hogy anno egy dörzsölt és nagyvilági csempész (akinek a legjobb cimborája és bajtársa mellesleg harcolt jedik oldalán, az egykori szerelme pedig egy egykori sith nagyúrnak dolgozott) azt nem hitte el, hogy ha nem látsz ki a sisakból, akkor is el lehet találni a célpontot. A birodalmi vezérkar nagy része azt hitte, a jedik már kihaltak és amúgy is csak cirkuszi mutatványosok voltak, az Erő meg humbug. De biztos a random elnyomottak el fogják hinni azt, hogy egy ember kiállt a lépegetők elé és túlélte a csörtét, mert valahonnan ezt a pletykát hallotta. Ráadásul nem is ez történt, mert Luke nem volt ott, csak egy illúzió volt, egy trükk. Egyébként meg annyiból mindegy, hogy ez az ember már nem él, a jedikből is annyi maradt, hogy egy senkiházi roncskereskedő lebegtethet pár ősi tekercset. Ugyanis egy átlagembernek kb. ennyit jelenthet Rey jedisége.

Nem igazán értem honnan kéne előkerülnie hirtelen egy nagy hadseregnek. Persze nem tudom, Ti mit értetek nagy alatt, én valami olyasmit, ami legalább összemérhető az ER haderejével. Ahogy Dzséjt is írta, az ÚK idején nem lehetett fegyverkezni. Volt az ÚK hadi gépezete és mindenki abban bízott, mindenki attól várta a védelmet. Ez nagyrészt megsemmisült és a maradék is totálisan szétesett a 7-ben. Nem látom honnan érkezne az a fene nagy utánpótlás. Főképp úgy, hogy ha az ER nem volt totálisan ostoba, akkor a galaxis lerohanását olyan zónákkal kezdte, amelyeket veszélyesebbnek tartott. Állítólag nagyon komolyan figyelték az ÚK-ot, a 7 végjátékának lecsengése után pedig kihasználhatták a fejetlenséget és pánikot arra, hogy ha valahol bármilyen ellenséges katonai erőt szimatolnak, akkor azt minél gyorsabban kiiktassák. Anno a Köztársaságnak nem volt galaktikus serege, a háttérben titokban évtizedek alatt kellett létrehozni egy klónhadsereget, így lett nagy haderejük. De a CIS-nek is sumákolni kellett a titkos gyárakkal, mert az illegálisan egyesített droidsereg sem volt elég nagy a céljaikhoz. Az OT-ban láthattuk, hogy a lázadóknak mekkora haderejük van, nyilván nem volt elhanyagolható, de a ST jelenlegi állapotait elnézve nem is feltétlenül nevezném nagynak. Mindenesetre azt is évtizedek kemény munkája volt összehozni. Ezek tükrében nem látom a forrását annak, hogy pár év alatt az Ellenállás oldalán megjelenhessen egy nagy haderő. Vagy itt is előkerül egy titkos klónsereg? Vagy leporolnak valami régi droidsereget? Vagy kiderül, hogy az ÚK idején valójában minden rendszer sunyiban fegyverkezett és bujtatta a maga kis haderejét, amit most lehet egyesíteni és az ER ellen vezetni? Mert értem én, hogy lázadni akar a galaxis, de egy szervezett haderőt nem lehet csak úgy összerántani hirtelen felindulásból meg lelkesedésből. Az ER életét keseríteni lehet, kisebb sejtekbe szerveződve fúrni őket, gerillaakciókat és hasonló kellemetlenkedéseket lehet vezetni, még sikeresek is lehetnek a nép támogatásával. Csak erre megint azt tudom mondani, hogy ezek nem néhány év alatt fognak odáig jutni, hogy megbuktassanak egy ER-et. Ha rendelkezésre állna egy újabb trilógiányi idő arra, hogy levezessék ezt az alkotók, akkor azt mondanám, hogy simán megoldható. De hogy úgy kezdődjön az Ep.9, hogy "hát kérem szépen, itt az Ellenállás hatalmas hadereje, ami lenyomhatja az ER-et...", az szerintem nem hiteles. Még akkor sem, ha a 8 szellemiségben ezt üzente. Ugyanis más a szellemiség és más a gyakorlat. Tarthatok én egy rendkívül hangzatos szónoklatot arról, hogy már rohadtul unja mindenki a terrorizmust vagy a vallási háborúkat, fogjunk össze és közösen söpörjük el ezeket. Egyet is érthet velem a világ lakosságának döntő többsége. De ettől még ez nem fog reálisan egyik hónapról a másikra megtörténni. Egyébként azt már csak halkan jegyzem meg, hogy Luke csodatételének és az Ellenállás nagy "diadalának" hatékony és pozitív hatású terjedése erősen megkérdőjelezhető. Azt gondolom, hogy ami a 8-ban történt (amit itt annak szellemiségeként hangoztatunk), az nekünk nézőknek ül remekül, illetve azoknál működik jól, akik ezt ott helyben átélték. De hogyan fog ez terjedni a galaxisban? Majd az Ellenállás elkezdi terjeszteni, hogy kis híján elpusztult az egész szervezet, de jött egy hős legenda, aki egymaga szembeszállt a gonosz ellenséggel és így kimentette őket a lehetetlen helyzetből? Belegondolt már abba egyáltalán vki, hogy egy ilyen sztorit hogyan fogadhat egy csalódott és leigázott vagy épp leigázásra váró nép? Vagy egy kicsit is értelmes és gondolkodó ember? A galaxis leghatalmasabb rendszerét és annak haderejét pár nap alatt lenullázta egy a semmiből előkeveredő brutális ellenség. A fennmaradó maréknyi ellenállókat is felőrölték rögvest, de van remény, mert megmenekült egy teherhajónyi ember, egy csodabogár ténykedése miatt, aki odaveszett. (Ez olyan, mintha egy felfoghatatlan technológiai és mennyiségi túlerőben lévő idegen hadsereg lerohanná a Földet, majd pár nap alatt elpusztítaná a teljes földi haderőt. Erre hozzám idejönne valaki (vagy vhogy eljutna hozzám a hír), hogy kipattant a szikra, ami lángra lobbanthatja a bolygót, mert egy nepáli szerzetes egy életébe kerülő meditációval megvuduzta az ellenséget, így egy tengeralattjárónyi katona el tudott menekülni a biztos halálból. Hát sok minden gondolat megfordulna a fejemben, de hogy nyugodtabb és lelkesebb nem lennék, az is biztos.)

Az jó, kezdetnek megteszi. Az egyensúly nem erről szól. Legalábbis sokféleképp lehet értelmezni, de ha így értelmezzük is összetettebb kérdéskör ennél. Ne forgasd ki, amit írtam. A megoldás véglegességét abban a kontextusban értem, amiről szó volt. Azaz végleg tűnjön el az ER. A Köztársaságnak csak átmenetileg lett vége, mert a megszűnésekor annak hívei elkezdtek szervezkedni, amely szervezkedésből létrejött csoportosulás később megbuktatta a Birodalmat és jött egy újabb köztársasági rendszer. A Birodalomnak szintén nem lett véglegesen vége, mert annak maradványaiból és részben erőforrásaiból, annak szellemi örököseként kialakult az ER. Nem kellett ehhez sem sok idő. Az ÚK szintén ilyen lesz, hiszen az Ellenállás így vagy úgy, de nyilván sikerre fog jutni, ez pedig ezer szállal kötődik az egykori ÚK-hoz. Ráadásul itt még rövidebb idő alatt. Végleges megoldás alatt azt értem, hogy nem úgy vetnek véget az ER tervezett rémuralmának, hogy aztán abból jó eséllyel 10-20-30 év múlva annak nyomain kifejlődjön egy nagyon hasonló szervezet. Ez ötletszinten jó, és lehet is belőle jó filmet készíteni. Csak nekem illúziórmboló lenne megint azt látni, hogy off-screen összeszerveződött egy olyan lázadó szervezet, ami eséllyel veheti fel a harcot az Első Renddel szemben (fóka vs jegesmedve). Ugyanaz lenne, mint a 7 esetében, hogy az előző rész letette valahol a tollat, mire újra felvesszük, addig meg hirtelen megváltozott minden. Csak itt nem egy teljesen új trilógiáról van szó, hanem azon belül egy nagy törésről lenne. Erre mondtam, hogy jó lenne, ha nem húznának elő tök új nyulakat a kalapból az utsó részre. Előkerülhet off-screen a semmiből egy nagy hadsereg és sok-sok támogató az Ellenállásnak, csak valahogy rombolná a koherenciát. Maga az Ellenállás sikere akkor lehetne hiteles és reális, csak az ehhez a helyzethez vezető út, maga ez az alaphelyzet nem lenne az.

Ja, csak a Birodalom maradványaiból pár évtized alatt feléledt egy még nagyobb és kegyetlenebb fenyegetés. A Köztársaság (aminek végül is így vagy úgy, de azért része az Ellenállás is) maradványai pedig pár év alatt sikert fognak aratni az ER felett, erre is fogadni mernék. Mint ahogy a Birodalmat is az a szervezet buktatta meg, ami a Köztársaság részeiből kezdett anno szerveződni. Az ER-et is meg lehet fektetni, ha kinyírják a vezetőit, hogy aztán 5-10 év múlva újra romba döntsék a galaxist. Ezek a jegesmedvék nem pusztulnak el, csak megszédülnek, elájulnak stb.. Ezt elfogadtam már rég, de ez nem végleges megoldás. Ezt láttuk eddig minden rendszernél, hogy ez csak ideiglenes megnyugvást hoz, egyfajta önámítást. Na igen, ez már jogos felvetés. Erre valóban mondhatjuk azt, hogy fogást találtak rajtuk. Bár tudtommal az ER teljes haderejének csak kicsiny része vett részt a kergetőzésben, de az tagadhatatlan, hogy a legfontosabb része, a zászlóshajóval együtt. Szomorú bökkenő, hogy az Ellenállásnak ehhez a fogástaláláshoz fel kellett áldoznia a teljes haderejének közel 100%-ékát. Az ER abszolút értékben nagyobb veszteségeket szenvedett, viszont arányosan nézve az ellenállók húzták a rövidebbet. Nekiülök pókerezni a multimilliomosokkal, akkor hiába veszítenek ők sokkal többet, én meg csak pár milliót. Ők max, eladnak egy menő kocsit, lesz egy nyugtalanabb éjszakájuk és rendben vannak, én viszont lehúzhatom a rolót, az életem tönkre ment.

Ez egy nagyon veszélyes helyzet, pontosan az, amiről Dzséjt is ír. Annak megy híre, hogy történt egy csoda, miközben nem a csodát kéne várni. Szép dolog bízni abban, hogy nyerhetsz, mert vannak csodák, de az esetek 99,999999%-ában rajtavesztesz, mert a csoda nem fog a segítségedre sietni. Pont az a baj, hogy megy a sztori a nagy Luke Skywalkerről, aki reményt adott, de ez egy egyszeri dolog. Nem róla kéne legendaként dicshimnuszokat zengeni, ő sem ezt akarta. Ebbe már egyszer majdnem belepusztult a galaxis, hogy majd Luke csodát tesz. Bár végül tett is, de több ilyen (remélhetőleg) nem lesz. Kell a szikra a tűzhöz, de a tüzet táplálni is kell. Meg az se mindegy mekkora a tűz és mekkora az erdő, meg mennyire esik az eső. Jelenleg ott tartunk, hogy lángra lobbant egy tábortűz, aminek egy óceánt kellene felperzselnie. Hát hajrá, de fel lesz adva a lecke az alkotóknak, hogy ezt hitelesen és értelmesen a vászonra tudják vinni.

Mire gondolsz, amikor azt írod, hogy a 8 végén fogást találtak az ER-en? Nem közvetlenül az ER-en, hanem Kylo-n találtak fogást, kihasználva annak elvakult ostobaságát és bosszúvágyát. Ezáltal elérték azt, hogy egy kishajónyi ember el tudjon menekülni. Ez is egyfajta siker, de én inkább azt mondanám, hogy a veszteségek minimalizálása, mintsem fogástalálás az ellenfélen. Most arról nem is beszélve, hogy ehhez szükség volt Luke-ra, aki a semmiből előkerült, beszállt a buliba és végrehajtott egy olyan trükköt az Erővel, amilyet még soha senki. Pont erről beszélek, hogy egy ilyen kis részsikerhez is ekkora "csodára" volt szüksége az ellenállóknak, de még ez is abba került, hogy többen otthagyták a foguk a Craiten. Ha 8-0 hátrányban vagyunk egy meccsen, majd a 80. percben visszatér Puskás szelleme és a szélben manifesztálódva befújja a labdát az ellenfél kapujába, akkor történt egy soha nem látott csoda, az eredmény pedig 8-1 oda.