pb69

Tulajdonképpen a dagobah-i barlang se akarta megtéveszteni Luke-ot, az is megmutatta a valóságot, még ha egy kissé bizarr formában is. Ahogyan Rey esetében a barlang is, hiszen azért ez sem volt annyira egyértelmű, sokféleképp lehet értelmezni a látottakat. Egyébként én egy sötét oldali helytől amúgy sem várnám, hogy félrevezető legyen és eleve a megtévesztés legyen a célja. Ha a sötét oldalt önmagában természetesnek vesszük, az Erő szerves részének, akkor nem tekinthető gonosznak. Szerintem nem magában a sötét oldallal van baj, hanem azzal, ahogyan azt sokan használják. Alkalmas arra, hogy szörnyű dolgokat műveljenek vele és megcsúfolják a természetet, de ehhez az kell, hogy legyenek olyan Erőhasználók, akik erre használják ki. Nem a sötét oldallal van baj, hanem az azt használók lehetnek gonoszak.

Én nem tekintenék ennyire sarkosan a malachori párbajra. Ahsoka hitetlenkedve áll a dologhoz, noha tudja már az igazságot. Tény és való, hogy nem szerencsés az a kijelentése, hogy megbosszulja mestere bukását, viszont ettől nem mondanám rá, hogy olyannyira szembemegy a jedi elvekkel, hogy bukna a 2. pont. Az 1-ben Obi-Wan is látványosan bosszútól fűtve ront neki Maulnak, ahogyan Luke is így küzd Vaderrel. Persze aztán nem hagyják, hogy veszélyesen elragadják őket az indulataik, ahogyan Ahsoka sem. A párbaj végén, amikor megsebzi Vadert, ő pedig megszólítja, akkor egyértelműen kiderül, hogy egyáltalán nem az elkötelezett bosszúvágy hajtja.

Igen, viszont Ahsoka szerintem nem a jedi elvek iránti nem teljes elkötelezettsége miatt nem vallja magát jedinek, hanem amiatt, hogy a hivatalos Rendben tört meg a bizalma. Tehát nem a 2. pont miatt bizonytalan, hanem a 3. miatt. A jedik eszméit elfogadja, magáénak tudja és eszerint is él, viszont nem akarja magát az ehhez kapcsolódó hivatalos szervezet tagjaként aposztrofálni, mert az (mint közösség) megsértette korábban. Igaz ez úgy is, hogy a Jedi Rend már abban a hivatalos formájában nem létezik a 66-os miatt. Olyan ez, mint a vallás. Lehet valaki pl. hithű katolikus, de nem vallja magát annak, mert a katolikus egyházzal már nem tud azonosulni. Nem vallja magát katolikusnak, hiszen akkor összekötik az egyházzal, amit tudatosan kerül. Ettől függetlenül a katolikus vallás elveihez tartja magát és annak szellemében él.

Mindenki Erőérzékeny valamilyen szinten, szóval ez nem meglepő. Annyit jelent, hogy Holdo is egy élőlény.

Dzséjt valóban nagyon szépen összefoglalta a dolgot, egyetértek vele. Az számomra soha nem is volt kérdés, hogy a padawanok is jedik. Attól, hogy még tanulnak és nem feltétlenül vannak szellemileg/lelkileg/képességekben azon a szinten, mint pl. a lovagok, attól még jedik. Én mindig úgy tekintettem erre, hogy a gyerekek is emberek, attól még, hogy nem felnőttek. A padawan egy státusz a jediségen belül. A "klasszikus jedi" kifejezést én is sokszor használom. Nálam ez azokat a jediket jelenti, akiket a PT idején megismerhettünk, illetve az OT-ban Obi és Yoda, akik ugyanebben a rendszerben gyökereznek. Tehát akik alapvetően abban a Rendben nevelkedtek és futották be pályájuk első szakaszait, amit a Köztársaság idején láthatunk. Mint utóbb kiderült, ez nem az eredeti "klasszikus" vonal, sőt már kissé messze áll attól, de hát ezt ugye akkor még nem tudtam, amikor ez a fogalom kialakult bennem. Szóval nekem a "klasszikus" jedi továbbra is ez marad, még akkor is, ha simán lehet, hogy az amúgy "nullkilométeres" Rey klasszikusabbnak tekinthető. Ahsoka egy érdekes kérdés, mert az első pont mellett a másik kettő is érvényes rá valamilyen szinten. Noha kizárták a Rendből, de aztán visszavették, sőt megadták (volna) neki a magasabb rangot is. Ilyen téren tekinthető lenne a Rend hivatalos tagjának, viszont ő ezt visszautasította. Aztán amit látunk a Rebels-ben, az alapján én azt mondanám, hogy a jedi eszméket és elveket követi, sokkal hithűbben, mint sok olyan korábbi társa. Csak megint az van, hogy ő maga viszont konkrétan kijelenti, hogy nem jedi. És itt adódik a kérdés, hogy mi legyen azzal, akire amúgy teljesülne mindhárom feltétel, viszont mégse vallja magát jedinek. Ha egy sportcsapat szurkolói klubja felvesz a vezérkarba, illetve folyamatosan kijárok a meccsekre, szívemből drukkolok az adott csapatnak, mégis azt mondom, hogy én nem vagyok a szurkolójuk, akkor mi van? Vagy az ominózus 3 pontot végigjárva, ha olyan vagyok, mint egy "valami", úgy élek, mint egy valami, és a többiek is ennek a valaminek tekintenek, akkor ha nem vallom magam ennek, akkor nem is vagyok az?

Egyrészt, szerintem ott Sidious Vader állapotát is fel akarta mérni. Másrészt, Vadernek levágták a kezét és a lábait, majd rojtosra égett a lávában. Ez elég messze áll attól, hogy Kylo nem bírja a lelki terrort és elkezd picsogni és sírni. De értem mit szeretnél mondani, bizonyos tekintetben valóban van párhuzam a két jelenet között. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez ott a trónteremben Snoke és Kylo viszonylatában nem működött volna. Már csak azért sem, mert Snoke kényszeresen kerülte a közvetlen kapcsolatot. Durva, de úgy hal meg a fazon, hogy senkivel nem láttuk érintkezni, mindig már az Erővel távol tartott magától mindenkit, a közelébe se tudtak kerülni.

Ez szerintem is totál karakteridegen lett volna Snoke-tól. Meg ne már pont a sötét oldal két szolgája, a mester és a tanítvány törölgessék egymás könnyeit, ez az ő szemszögükből szánalmasan röhejes lett volna.

Nekem sajna a JL se jött be igazán, ahogyan a többi "DCCU" film se. Nem volt olyan jellemtelen, mint a MoS, nem volt olyan röhejesen blőd, mint a BvS 2. fele, nem volt olyan komolytalan, mint a SS, és olyan minden eredetiséget mellőző klisétenger se, mint a WW. Ugyanakkor voltak más gondok. Szóval összességében ez így nekem baromi kevés. A látvány meg elég felemás, legtöbbször csak CGI-t látunk a vásznon, sokszor számomra kifejezetten tolakodó formában. Van pár olyan jelenet is, ahol pedig egyértelműen pocséknak mondanám a látványt. Nyilván ahhoz mérten, hogy ez egy igen magas költségvetésű A-kategóriás látványfilm, vagy az lenne.

Számomra kifejezetten furcsa, hogy kivágták. Tekintve, hogy mindössze pár másodperc, még csak azt se mondhatjuk, hogy nem fért bele a játékidőbe. Szerintem dramaturgiailag is jól passzolt volna a képbe, főleg úgy, ahogy össze lett volna kötve Leia rákövetkező jelenetével. Luke szempontjából is fontos lett volna, illetve nekünk nézőknek is egy szép megemlékezés lett volna Hanról. Lehet úgy érezték, hogy eleget sejtetik Solot (pl. a halála kiderülésekor vagy Luke falconos jelentében) így is, nem akartak tovább rugózni ezen? Nos, szvsz belefért volna, sőt jól működött volna.

Egyetlen komolyabb bajom volt az első résszel. Az, hogy számomra egyáltalán nem tűnt HP filmnek, szinte semmiben nem tudta hozni azt a hangulatot, világot. Kíváncsian várom, hogy ebben lesz-e előrelépés a következő részben, nagyon remélem, hogy igen. A visszatérő ismerős elemek ebben sokat segíthetnek.

Mondjuk egy egész sorozat nem éppen van egy súlycsoportban egyetlen filmmel. Még akkor sem, ha a filmet komolyabban szokták venni. Aki meg egyáltalán nem néz animációs sorozatokat, neki semmilyen ellenpont nem lesz a RO mellé. Illetve azért a RO is olyan, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek a lázadók, az összes főszereplőjük is odaveszett, viszont amilyen öngyilkos küldetésről volt szó, végül is sikerrel jártak. Veszíteni meg a Birodalom is sokat vesztett, főleg látva pár nappal később mi történt a Halálcsillaggal, Obi-Wan és Luke előkerülésével stb.. Meg magában a scariffi csatában is voltak veszteségeik. Eleve egy áruló birodalmi tudós babrált ki velük belülről csúnyán. Ill. ha a RO sokat is árnyalt a képen a lázadók oldalán, azt nem mondanám, hogy szerencsétlenek gyülekezete volt. Persze, ott volt a gyűlésük, de ennek ellenére mégis sikerre vitték a küldetést. Mothma ilyen téren leszerepelt, de valahol az is a lázadás erősségét jelzi, hogy még így megosztottan is megoldottak egy szinte lehetetlen missziót. És ennyiből van is párhuzam a Rebels zárásával. Sajnos nekem azért eléggé sántít ez a "nem a lázadók akciója volt" duma. Ennyi erővel a HCs terveinek megszerzése se volt az. Azt nem tagadom, hogy engem is zavart, hogy sokszor túl buta a Birodalom és túl ügyesek a lázadók. Viszont be kell látni, hogy ez OT sajátosság, itt meg pár évvel/hónappal voltunk csak az Ep.4 előtt. Az se lett volna hiteles, ha teljesen mást látunk, mint az OT-ban. Nekem pedig a RO is inkább annyiból lógott ki a sorból, hogy elveszítettük az összes főszereplőt. Viszont annyival nem láttam kompetensebbnek a Birodalmat, inkább keményebbnek. Ez viszont szerencsére a Rebels-re is igaz volt. A kegyetlenségüket tökéletesen bemutatta több ízben is. Szóval többnyire szemet hunytam az aránytalanságok fölött, hiszen ez az éra ilyen, ilyennek lett anno megálmodva. Ez nem feltétlenül vigasz, többek közt a meséssége miatt kedvelem kevésbé az OT-t, mint mondjuk a PT-t, de ezzel már együtt tudok élni. Engem inkább a végletesség zavart többször. Azaz, hogy noha a Birodalom mindig szánalmas, viszont ha épp akad egy-két kivétel, akkor viszont irreálisan pengék. Jó példa erre Thrawn, aki már-már jövőbe látott, az ellenfelek fülének apró rezdüléseiből rájött a stratégiájukra, mindenhez is értett. Még többször futni is hagyta a lázadókat, mert nagyobb céljai voltak. Pont emiatt aztán nagyon furcsa és valószerűtlen megoldások kellettek arra, hogy végül pofára essen. Az évadzáró kapcsán, valamint úgy az egész sorozat kapcsán is azt kell mondjam, hogy összességében nagyon élveztem. Őszintén szólva pozitívan csalódtam. De erről majd inkább az általános topikban írok, itt off lenne. Bár igazából ez is az volt, szóval úgyis lehet, hogy átköltözik ez a pár hozzászólás amoda.

Köszönjük az elmúlt évek áldozatos munkáját Werebazs és Fulcrum!

A véleményemet bővebben inkább majd később írom le. Összességében kifejezetten tetszett a zárás, bár nálam is akadt pár furcsaság. Először Donát felvetéseire reagálnék. Sidious: Szerintem nem tartotta túl nagyra Ezrát, csak a nexus miatt kellett neki eszközként. Miután befürdött vele, semmi célja nem volt már vele, ahhoz gyengének gondolhatta, hogy ő kezdjen vele bármit is. Valószínűleg annyira se méltatta, hogy nekiálljon végezni vele. Kiadta a piszkos munkát másnak és elillant. Persze, az alkotóknak ez így kényelmes megoldás, nem vitás, de nem éreztem problémásnak. Lothal: Ahogy arról korábban szó is volt, a Birodalomnak már semmi érdeke nem fűződött Lothalhoz. Elég masszív verést kaptak, nincs már jedi templom, nincs hajógyár, Pryce halott, Thrawn eltűnt, Ezra is eltűnt, a Főnix sejt nagyrészt elhúzott onnan. Ráadásul egy elég komoly haderőt rittyentettek ott össze, ami most odalett hirtelen. Érdekeltségük már nincs, csak példastatuálásból lenne érdekes a bolygó. Ennél viszont van fontosabb dolga is a Birodalomnak, pláne egy ilyen fiaskó után. Ahsoka: Nemhogy nem zárták le a sorsát, hanem megmutatták, hogy még a 6 után is bőven életben van. Ez sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Annyiból mindenképp örülök neki, hogy az egyik kedvenc karakterem tovább él és ténykedik. Plusz vélhetően a szerepe és jelentősége is drasztikusan nőni fog majd, hiszen nemcsak a 6 után alkothat, hanem az OT idején is valami nagyban kellett utaznia, ha már nem tartott a lázadással. És itt a nagy kérdés, hol járt az OT idején? Valahova valamiért eltűnt, majd a 6 után valamiért előkerült onnan, látványosan jediként, vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló szerepben. Nagyon kíváncsian várom a további sorsát, viszont az OT-s hiányzására nehéz lesz igazán jó magyarázatot adni. Persze még így is jobb a helyzet, mint Maul esetében. Őt a halálból félbevágva kellett visszahozni, aztán onnan nyújtották szinte a végtelenségig a sztoriját. Ahsokánál azért nem ilyen drasztikus a helyzet, úgyhogy bízom benne, hogy sokkal jobban is sikerül feloldani, mint Maulnál. És akkor ami bennem felvetődött, Ahsoka helyzetéhez hasonlóan, hogy hol van Ezra és Thrawn. Addig oké, hogy hiperugrottak valahova a "bálnákkal", de ez azért nekem nem egy vérbő megoldás az eltűnésükre. Ezra képes kommunikálni velük, szóval akárhová mentek, onnan vissza is jöhetnének, nem? Nyilván sok minden történhetett velük, meg ki tudja hová kerültek, de akkor is. Thrawn esetében még megértem, hogy ez végleg kivonja a képletből, de Ezránál érdekes. Ugye azt mondja, hogy ez a megoldás, neki végleg mennie kell. De miért is? Látványosan hatalmasat segít a lázadókon egy jedi, Ezra is bizonyította már, hogy mennyire hasznos és mit jelent a lázadásnak. Érdekes, hogy Ahsoka mellett ő is úgy dönt, hogy lelép és valahol teljesen máshol bóklászik valamit. Azért sokat tehettek volna még a Szövetségért. Arra leszek még kíváncsi, hogy Ahsoka és Ezráék egy helyre mentek-e, vagy később összeálltak-e és együtt dolgoztak-e valamin. Gyanús, hogy Ahsoka megígérte Ezrának, hogy felkeresi, majd mindketten elvonultak a lázadástól.

Dehogy akartam én utálni. A korábbi Thor filmeket kifejezetten kedvelem, jobban, mint ahogyan azt a többség, még a MCU berkein belül is. Nem vártam túl sokat ettől a filmtől, de egyáltalán nem akartam utálni, egy jót akartam szórakozni egy Thor filmen. Csak egyszerűen nem jött össze. Egy újabb GotG filmnek még elment volna és azt is mondtam volna, hogy annak korrekt. Annak a 2. részétől vártam ehhez hasonlót. De Thor filmnek ez nálam nem működött. Továbbra is fenntartom, hogy a vége számomra elég kidolgozatlan és ötlettelen lett, bár azt elismerem, hogy nem volt rosszabb ilyen téren, mint több más MCU alkotásnál. Ezen kívül az alapsztori pedig egészen potensnek tűnt, ki lehetett volna hozni belőle egy jó filmet Thorral. Csak ezzel a karakter- és stílusidegen erőltetett poénkodással szétbarmolták az egészet. Azt szoktam mondani, hogy egy filmbe vagy legyen ízlésesen beleszőve a humor, szépen illeszkedve a szituációkba, vagy pedig "nyomja fullba a kretént", de akkor ne is akarja magát komolyan venni. A MCU így is sokszor a határon mozgott, hol még épp azon belül maradva, hol azon túl feszegetve az ingerküszöböm, de itt nagyon eltúlozták ezt az irányt. És őszintén fogalmam sincs, hogy miért volt erre szükség.

Az a baj, hogy humor ide vagy oda, a végső megoldás így is értelmetlen és logikátlan. Az MCU-ban is szerepel egy Higanyszál, mégsem az X-Men univerzum része. Tudtommal a filmes X-Men világ egyelőre minden más alkotástól független. Aztán jó kérdés meddig marad ez így a Disney és a Fox násza után.

Ha nem tart számot akkora érdeklődésre, hogy külön topikja legyen, akkor maradjon meg a képregények, filmek stb. általános kategóriákban. De a Marvellel szerintem egyáltalán ne mossuk össze.

X-Men kezdetek: Farkas: Szerintem ez egy bőven korrekt kis film, nem igazán értem miért ekézik annyian annyira. Akciófilmnek kifejezetten a jobbak között van, az X-Men filmek sorában már nem áll annyira előkelő helyen, mert hiányzik belőle a mélyebb gondolatiság és tartalom. Viszont jól mutatja be Rozsomák eredetét, nekem a testvéri viszony is tetszett, a szerelmi szál már kissé röcögős volt, de elment. Igazán komoly hibának X-Prof feltűnését és Deadpool "moslékká" alakítását tudnám felróni. A szamurájos Farkasnál szerintem nagyságrendekkel jobb film, de nekem a Logan is hatalmas csalódás volt. A Deadpool filmmel azért van ellentmondásban, mert annak ehhez semmi köze. az nem egy X-Men film. Thor Ragnarök: Ez a film számomra nagyon nem működik. Az első Thor szerintem bőven jó volt, a 2. már tucatkategória, de nem volt rossz. Ez a rész viszont az eddigiek meggyalázása volt. Gyakorlatilag egy Galaxis őrzői és Deadpool keveréket láttam, miközben egy Thor filmre lettem volna kíváncsi. Ha kicserélném a karaktereket (pl. Thort Űrlordra, a valkűr csajt Gamorrára stb.), akkor akár jó is lehetne, de így egy szereptévesztéses maszlag. A Marvel világban mindig is nagy szerepet játszott a humor, viszont minden szuperhősükhöz kötődő szériának megvolt a maga humorvilága. Így a Thornak is, de ez baromira nem olyan volt, mint a Ragnarökben. Ez a fajta komolytalan bohóckodás méltatlan a szereplőkhöz. Az meg csak súlyosbítja a helyzetet, hogy legtöbbször a készítők sem tudták eldönteni, hogy most akarják-e akár csak minimális szinten komolyan venni ezt az egészet, vagy sem. Van, amikor komolykodnak, máskor meg totál blődség. És ami a legnagyobb röhej, hogy ebből az alapsztoriból amúgy sokkal többet ki lehetett volna hozni. Nem azt mondom, hogy egy kiemelkedő alapanyagról van szó, de a MCU mércéjével mérve simán lehetett volna egy teljesen korrekt és jó film. Ha komolyan veszik, ugyanis semmi nem indokolta, hogy egy ilyen színvonaltalan erőltetett viccelődés irányába vigyék el. Sok esemény és jelenet (lásd Odin, a testvérek közti viszályok és egymásra találás, Asgard múltja és jelenlegi sorsa) teljesen komoly és drámaibb hangvételű tálalást igényeltek volna. Ezekből nem is lehetett és nem is mertek viccet csinálni, ilyenkor jött a komolykodás, csak ez egy amúgy értelmetlenül bohóckodó filmből meg totál kilóg.

Szerintem nem érdemes összemosni a kettőt. Ha már lett külön Marvel topik, akkor lehet DC is. Főleg, hogy a Marvel elég jól termeli a hozzászólásokat, szóval bőven meglehet az értelme, hogy külön legyen.

Van egy téma, amiben már régóta szerettem volna megkérdezni a véleményetek. Adott a sportban egy olyan jelenség, aminek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak, én viszont sosem értettem miért lehet ekkora szerepe. Ez pedig a csapatsportokban a hazai pálya. Miért van az, hogy hazai pályán számottevő előnyben van egy csapat? Ez pusztán pszichológia? Gondolok itt arra, hogy a különféle hatások rányomják a bélyegüket a sportolókra és tudatalatt pozitív, ill. negatív hatással vannak a felek teljesítményére. Ez a plusz és mínusz pedig összességében már megmutatkozik az eredményekben. Vagy a közönség még a vérprofikra is olyan befolyással van, hogy tényleg kimutathatóan jobban képes teljesíteni valaki, ha a közönség nagyobb része biztatja, illetve rosszabbul a másik fél, ha kevesebb drukkere ül a lelátón. Ezt azért nem tartom reálisnak, mert vannak visszafogottabb és fanatikusabb közönségek. Ha tényleg a szurkolás/ellenszurkolás befolyásolja a játékosokat, akkor ennek a hatásnak sokkal erősebben kéne érvényesülnie vehemensebb drukkereknél. Vagy pl., ha rászállnak egy adott játékosra és kollektíven szidják, kifütyülik. Vagy a pályaismeretnek lenne ekkora szerepe? Hallunk legendákat, de tényleg lehet a saját pályádon annyi kis trükköt bevetni, amivel az ellenfelet érdemben hátráltatod, miközben magadat ezek ismerete miatt nem? Valahogy én mindig úgy voltam ezzel, hogy egy profi sportolónak nem igazán szabadna számítson, hogy milyen pályán és milyen közönség előtt lép pályára. Most az olyan extrém környezeti tényezőket ne vegyük ide, mint pl. a bolíviai tenger feletti magasság és ritkább levegő. De ha más is a pálya vagy bizonyos körülmények, ezekhez hamar hozzászokik egy játékos, nem? Meg ha már jelentősen hat is a hazai közeg egy csapatra, akkor ez lehet ugyanúgy negatív is, nemcsak pozitív.

Veszélyes terep ez. Gyakorlatilag a SW ezek szerint úgy lett megalkotva, hogy a készítők bármit beletehessenek. Azaz bármit. Időutazást, alternatív dimenziókat, feltámadó holtakat, zombiseregeket, párhuzamos idősíkokat, teleportálást, mágiát és varázslást, állatok vagy tárgyak alakját felvenni képes lényeket, halhatatlan isteneket, elpusztíthatatlan tárgyakat, tér-időt uraló lényeket, energiafegyverekkel hadonászó nagypofájú beszélő mosómedvéket, egész galaxisokat pusztán a gondolataikkal megsemmisíteni képes ruhacsipeszeket, bármit. És ha ilyenek előkerülnek, beleteszik mondjuk egy képregénybe, akkor onnantól kezdve mindenki köteles elfogadni a SW részének, sőt nem is kritizálhatja joggal, nem mondhatja, hogy SW idegen lenne bármelyik is. Én inkább azt látom, hogy mindenki máshol húzza meg a határt, és ha számára még ezen belül van egy újítás, akkor ez az érvrendszer kerül elő. Ha viszont nem, akkor már egy másik, ami alapján viszont bizony kijelenthető, hogy valami elképzelhetetlen. Például egy olyan sith létezése, aki képes az Erőt megerőszakolva egy élet megteremtésére.

A Leány már önmagában is egy nagyon fura szerzet volt. Szerintem semmi szükség arra, hogy az önfeláldozása ellenére aztán kiderüljön, valójában reinkarnálódott egy madárban. Aztán ha Morai meghal, akkor meg előkerül egy szellőként, ha annak is vége, akkor meg majd tükrökben bújik elő stb.. Morai egy Erőérzékeny állat, aki a korábban írt módon kötődik Ahsokához, korábban meg kötődhetett a Leányhoz. Nem kell, hogy maga a Leány legyen, ahogyan az sem, hogy a Leány teremtette vagy vértezte fel az Erővel vagy semmi ilyesmi. Sokféleképp megmenthette Ahsokát, ami miatt a lány az adósának érzi magát.

Persze, bizonyos értelemben el kell mozdulni valamerre, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy tágítani kell a határokat, ez is az univerzum bővülésének a része. Viszont nem mindegy hogyan és milyen irányba mozdulnak el. Az Ep.8 például szerintem kiváló példa arra, hogyan lehet bátran elmozdulni és mélyíteni a világot, úgy, hogy közben ne érezhessük azt, hogy ez kimutat ennek az univerzumnak az eddig ismert határaiból. Több fontos újítás is volt, de ezek jól illeszkedtek a SW-ba. Nyilván ez nagyon erősen szubjektív dolog, de az Ep.8 noha nagyon ellentmondásos lett, legkevésbé amiatt kapta a savat, hogy amit látunk, az az univerzum eddig felépített logikájába ne férne bele. A koncepcióra, a karakterekre, a történetvezetésre, a tanulásokra stb. mind-mind sokan mondják, hogy nem SW-kompatibilis, de én nagyon ritkán hallok olyat, hogy vki in-universe szemszögből támadné azért a filmet, mert túl valószerűtlen lenne. De visszakanyarodva az eredeti témához. Vigyázni kell az olyan kijelentésekkel, hogy újítani kell, szóval tök jók az ilyen fantáziaelemek, amiket kötelezően el kell fogadni. Nem arról van szó, hogy aki valamit nehezen fogad be, az sértésnek veszi ezeket az újításokat. Csak ha mindenre zokszó nélkül rábólintunk, hogy "hát végül is ez egy űrfantasy, akkor miért ne történhetne ilyen", akkor ezen elv mentén nincsenek korlátok. Akkor jöhet bármi, pl. olyanok is, amiket Donát felvázolt. Azt gondolom, hogy mindenkiben van egy kialakult kép a SW univerzumáról. Az alapján, amiket egy adott pillanatig látunk, mindenki felépített magában egy univerzumot, aminek vannak keretei, szabályai, törvényei. Nyilván tudjuk, hogy nem láthattunk mindent, tehát vannak még újdonságok, ezek már csak képzelt dolgok, feltételezések. Kinek mi fér bele ebbe a világképbe. Amikor ebben a pillanatban vászonra visznek egy konkrét újítást, akkor mindenki másképp reagál, attól függően, hogy a benne kialakult SW világképbe ez belefér-e. Jelen esetben annyi történt, hogy nekem ez a freskós dolog már túlzás.

Én nem gondolnám ennyire egyértelműen, hogy Morai konkrétan a Leány lenne.

Én inkább másképp tekintenék Morai-ra, illetve az olyan lényekre, mint pl. a loth farkasok. Azt tudjuk, hogy minden élőlény kapcsolatban áll az Erővel, csak más szinten, gyakorlatilag minden lény Erőérzékeny egy bizonyos mértékig. Ahogyan az intelligensebb fajoknál (pl. humanoidok), úgy az állatoknál is vannak olyan példányok, amelyek kiemelten Erőérzékenyek. Véleményem szerint pl. Morai is ilyen. Az ilyen állatok pedig az Erőn keresztül sokkal szorosabb kapcsolatot képesek kialakítani más Erőhasználókkal, lásd a jediket. Sőt, ez szükséges is az ők szemszögéből, hiszen egy állatnak jóval kevesebb lehetősége van arra, hogy hasson a világra, hogy érvényre juttassa az akaratát, vagy az Erő akaratát, ha vkinek így jobban tetszik. Emiatt pedig ha a közelébe kerülnek egy olyan Erőhasználónak, akivel együttműködve, irányt mutatva neki, képesek lehetnek elérni a céljaikat, akkor hosszabb távon is megmaradhatnak a kötelékükben. Ezért lehet Morai mindig Ahsoka közelében, vagy ezért tűnhetnek fel oly gyakran a farkasok Kanan, ill. Ezra környékén.

Azért erről a részről is megemlékeznék külön. A farkaskaland kapcsán jól látható volt, hogy Ezra nagyon szoros kapcsolatban van az élő Erővel, ami összeköti más élőlényekkel. Erre korábban is rengeteg példát láttunk már, azt hiszem neki ez a legnagyobb erőssége. Az különösen tetszett, hogy Dume nem volt a farkasok között, ő megmaradt Ezra "látomásának". Ha már Dume, Kanan megjelenése elég furcsa volt nekem. Nyilván értem a koncepciót abban a jelenetben, de elég szájbarágósan tálalták. Egyébként Kanan a régi külsejével tűnt fel. Aminek még nagyon örültem, az Sabine szerepe, jól megtalálták a helyét a sztoriban. Ki tudta használni az intelligenciáját, illetve a művészetekben való jártasságát. Ahogyan a birodalmi kódok ismeretét is, még ha nem is jött be neki. Hydan érdekes figura volt, tetszett. Én is azt hittem, hogy arról az öregről lesz szó, akit a filmekben is láttunk Palpi mellett. Ja és persze Sidious felbukkanása ütött, ahogy kell. Úgy meg pláne, hogy McDiarmid adta a hangját. Mindig szívmelengető azt tapasztalni, hogy a nagynevű színészek is csatlakoznak egy animációs projekthez, ez ad egy extra komolyságot a sorozatnak. Most attól nagyvonalúan tekintsünk el, hogy megint egy páncéllopás adta a beszivárgás kulcsát. Az viszont számomra elég megmagyarázhatatlannak tűnt, hogy egy csomó birodalmi közül senki nem vette észre, hogy az a hatalmas "freskó" életre kel a falon, mozog, villódzik stb.. Amúgy ennek az egésznek a vizuális megvalósítása gyönyörűen sikerült, de nekem azért túl mesés volt ez a mozgó festmény koncepció. Először azt hittem, hogy csak Ezra látja így, az Erő sugallatára, aztán viszont kiderült, hogy Hera is látja. Hát nem tudom...