pb69

Ezt mondta Lucas? Ha így is volt, biztos jól be volt épp tépve az öreg. Ez markánsan szembemegy még az OT-val is. Ha bárkiből lehetett jedi, akkor miért nem lett senkiből? Ez így azért sántít. Egyetlen figurát látunk csak, akiből jedi lett, az pedig Luke. Aki egyrészt a Kiválasztott fia, másrészt Obi és Yoda trenírozták a jediség felé vezető úton. És akkor újra elő lehet venni a már ezerszer lerágott csontot. Az Erő az életből fakad és misztikus és minden csodaszép, ahogyan az OT-ban szerepel. A midikloriánoknak ehhez csak annyiból van közük, hogy azok teszik lehetővé, hogy az élőlények aktívan kommunikálhassanak az Erővel. (Apropó, olyat nem tud az új fórummotor, hogy ha valaki leírja, hogy midiklorián, akkor egy felugró ablakban vagy tooltipben megjelenjen az ilyenkor mindig összefoglalt tanulság a kérdéskörről? )

Sok a homályos folt. Nem tudjuk, hogy valójában milyen ember volt Qui-Gon és hogyan állt a Jedi Rendhez úgy általában. Nem tudjuk milyen viszonyban voltak Obival, és hogy milyen tanítvány volt az ifjú Kenobi, milyen ívet futott be a mestere alatt. Ugyanígy azt sem tudjuk, hogy ez Anakin és Obi viszonylatában hogy történt, mitől siklott így félre a dolog. Csak feltételezésekkel tudunk élni, aztán ki-ki eldönti, hogy Anakin nem épp jó jelleme mennyire volt az ő, és mennyire Obi-Wan sara. Arról nem is beszélve, hogy egy mester-tanítvány viszonylatban sok minden működhet másképp. Még az olyan karaktereknél is hatalmas változásokat tud jelenteni, akiket elég jól ismerünk már. Az Ep.1-ben Obi-Wan hozzáállását teljesen megváltoztatja mestere halála és a neki tett ígérete. Anakin is totálisan másképp kezd el gondolkodni és viselkedni, amikor tanítványt kap. A TCW egyik legnagyobb húzása számomra az, hogy sokkal szerethetőbbé tudta tenni Anakint. Ha már itt tartunk, szerintem Ahsokának is nagy szerepe lehetett volna Anakin megmentésében. Anakin valami elképesztő jellemfejlődésnek indult mellette, sokkal érettebben és felelősségteljesebben gondolkodott, néha már-már igazi jediként. Mesterként megértette, hogy sokszor miért is olyan fontosak a szabályok, a parancsok követése. Ettől még persze továbbra is sokszor áthágta és kijátszotta ezeket, de legalább megértette és elfogadta a létjogosultságukat. Viszont elég szabadon és lazán tudott kezelni helyzeteket, ami Ahsokával nagyon jó kémiát eredményezett. Van egy vékony mezsgye a megfelelő szigorúság és lazaság között, ezt Anakinnak elég hamar sikerült belőnie. Sok dologban hasonlított rá Ahsoka, mégis remekül kijöttek. Ehhez persze az is kellett, hogy a sok hasonlóság mellett legyenek domináns különbségek is. Ahsoha gyakorlatilag rendelkezett Anakin minden pozitív jellemzőjével (csak nem volt olyan erős), viszont a negatív tulajdonságaiból szinte alig hordozott valamit. Szóval nagyon jó "alapanyag" volt a kis togruta, de ilyen téren Anakint is óriási dicséret illeti. Soha nem gondoltam volna, hogy belőle lehet jó tanító, de lett. Azért ez a húzása a jediknek baromi jól sült el. Az már más kérdés, hogy ebből mi sült ki a végén, de azt sajnos mondta Yoda, hogy elengednie lesz majd nagyon nehéz. Hát a körülmények még erre rá is tettek egy hatalmas lapáttal. Mindenesetre Ahsoka tökéletesen lojális volt a Rendhez, ami fontos. Ráadásul Ahsoka nagyon jóban volt Padméval, illetve tudott a viszonyukról is. Meg arról is, hogy Anakin mennyire elvágyódik sokszor a Rendből és hogy többet akar. Persze Sidious valószínűleg intézkedett volna, de érdemes belegondolni mi lehetett volna, ha Ahsoka ott lehet Anakin mellett. Ő nagyon fontos volt a fiúnak, sokkal fontosabb, mint bármelyik másik jedi. Azt pedig soha nem hitte volna el, hogy a jedik rosszak, egyértelműen hű maradt volna hozzájuk. Ez azért befolyásolhatta volna Anakint is a jedik megítélésében. Ahsoka szinte mindig Anakinnal volt, erre jó esélye lehetett volna a legkritikusabb időben is. Pl. tudhatott volna arról, hogy Palpi egyre jobban rátelepszik a fiúra, Anakin jó eséllyel megosztotta volna a kételyeit a jedik és az Erő kapcsán a tanítványával. Pláne amikor kiderült, hogy ő a sith nagyúr, nagyon kellett volna valaki, aki felhívja a szétesett Anakin figyelmét a triviálisra, azaz hogy minden szörnyűség Palpi műve volt. Lehet Anakinékat küldik Grievous-ért, vagy ha nem is lettek volna küldetésen, akkor meg nem maradt volna egyedül Anakin a Templomban Padmén siránkozva. Ha meg Anakin ugyanúgy sodródott volna, biztos vagyok benne, hogy Ahsoka szembeszállt volna vele. Persze nem sok esélye lenne, nem erről van szó, csak egy újabb morális és érzelmi gát, amit a fiúnak le kellett volna küzdenie. Még akár a többinél hamarabb és ebbe lehet beletört volna a bicskája. Elvégre a sok baj ellenére is nem sokkal korábban kétszer megmenti Obi-Want és karakteresen kiáll mellette, van egy baráti csevejük is egykori mestere indulása előtt stb.. Persze ezek is csak elméletek, illetve Ahsoka esetében sem gondolnám, hogy megmentette volna Anakint. De akár lehetett volna, minimum biztos nehezítette volna a folyamatot.

Ezzel kapcsolatban két komolyabb kétségem van. Az egyik az, hogy két önfejű és makacs ember egyáltalán nem biztos, hogy jól kijönnek egymással és pozitívan hatnak a másikra, hiába hasonlóak sok szempontból. Szokás mondani, hogy Obi-Wan merev, Qui-Gon meg mennyivel rugalmasabb, de én nem lennék ebben olyan biztos. Obi többnyire egyetért a Rend szabályaival, ő maga is úgy látja a dolgokat, ezért alapvetően követi azokat. Szerintem nem azért, mert rugalmatlan, hanem mert jónak látja az így kijelölt utat. Qui-Gon kapcsán pedig azt látjuk, hogy szemebszegül a jedi elvekkel és szabályokkal, mert másképp vélekedik a világról. Viszont a saját álláspontjához mereven ragaszkodik és nem enged belőle. Szóval szerintem itt van egy zavar, úgy gondolom, hogy Obi szabálykövetése és Qui-Gon renitenskedése nem annyira a jellemükből fakad (nyilván ez is benne van), sokkal inkább az említett szabályok határozzák meg. Ha Qui-Gon egyetértene a Tanáccsal, akkor baromi markánsan és szögletesen képviselné az álláspontjukat, ahogyan azt a sajátjával teszi. Nem azért, mert a Rend azt vallja, hanem mert ő is. Ha meg Obi futna bele olyanba, ami szembemegy a belső értékrendjével, akkor ahhoz ő se ragaszkodna. Érdemes belegondolni pl., hogy Obi sok esetben milyen laza és humoros, nem tűnik egy begyepesedett alaknak. Szóval ha elképzelünk egy szituációt, amiben Qui-Gon A-t mond, Anakin viszont B-ként vélekedik róla, akkor kész lehet a baj. Rugalmasan értelmezik a szabályokat, de pont azért, hogy minél inkább a saját elképzelésüket tudják ráhúzni a helyzetre. Ez olyan, hogy két forradalmár hiába hasonló típusú emberek és mennek mindketten szembe az aktuális rendszerrel, ha az egyik demokráciát, a másik diktatúrát akar, akkor működésképtelen lesz a kapcsolatuk. A másik pedig az, hogy nem tudom Qui-Gon mennyire volt lojális a Rendhez. A Tanáccsal sokszor nem értett egyet, ez eddig oké, de egyáltalán a Rend általános elveivel mennyire tudott azonosulni? Hithű jedi volt, akinél csak volt 1-2 sarkalatos pont, amiben másképp vélekedett, de amúgy hitt abban, hogy a Jedi Rend jó? Vagy sokkal jobban idegesítette az egész, mindig más utat akart volna követni, csak nem volt igazán más lehetősége erre, és kvázi szükséges rosszként tekintett a jedik szervezetére? Ez azért nagyon fontos, mert Anakin még Obi-Wan mellett is a második kategóriába tartozott. És ebben kevésbé a mestere keze volt benne, egyszerűen azt látta, hogy a Rend megköti a kezeit, ill. alapkérdésekben nem értett velük egyet. Ha Qui-Gonban is megfordult a kikacsintás lehetősége, akkor Anakinnal ketten könnyen lehet, hogy ki akartak volna lépni a Rendből. Itt egy említést megérhet Dooku is, aki fűszerezhette volna a helyzetet. Főleg, hogy két ilyen figura, ha tudnak is együtt dolgozni, biztos rengetegszer durván áthágtak volna szabályokat, ami több konfliktushoz vezetett volna. Azt meg tudjuk, hogy Qui-Gon vakon hitt a fiúban, valószínűleg fontosabb volt neki, mint a Rend. Ez persze elsülhetett volna jól is, rosszul is. A Renden kívül is lehet, hogy Anakin nem sodródott volna a sötét oldalra, de azért erősen problémás szitu. Azt se felejtsük el, hogy amiről itt beszélünk (apafigura, igazi mentor, bensőségesebb kapcsolat stb.) az egy sokkal erősebb kötődést is jelent. Ezeket pedig Anakin tudjuk mennyire nem kezelte jól. Qui-Gonnal sokkal jobban eltávolodhattak volna a Rendtől, így viszont erősebb lett volna az egymásra utaltságuk. Márpedig azzal is számolni kell, hogy mi történik, ha el kell engedni a másikat. Anakinnak az anyja és Padmé voltak azok, akikhez különlegesen intenzív kötődése volt, ide jöhetett volna Qui-Gon is, aki viszont ha kikerül a képletből, az nagyon megboríthatta volna Anit. Márpedig bármi történhet, ha más nem is, munkálkodik egy Sidious a háttérben.

Szerintem a "ki mennyire jó pilóta" kérdés már önmagában is túl összetett. Egyrészt sokféle gép van, olyan mintha azt kérdeznénk, hogy ki a legjobb autóversenyző. Csak hát kvázi lehetetlen összehasonlítani egy F1-es pilótát egy raliversenyzővel vagy túraautóssal. Másrészt milyen szempontokat vegyünk figyelembe? Ki mennyire céloz pontosan, hogyan manőverez, mennyire képes menekülni és lerázni az ellenfelet, valamint fordítva, hogyan tudja lekövetni a kiszemelt célt, ha baj van, mennyire képes kármenteni stb., stb..

Hát ja, de ahogy látom annyira nem volt szoros.

Na, hát ez egy kicsit olyan, mint a Sidious-Bail, csak pepitában. Itt sincsenek egy súlycsoportban a résztvevők. Yodánál nálam csupán egyetlen karakter van, akiért jobban rajongok (na vajon ki lehet az...). A kis zöld "manó" a SW és a jediség alfája és ómegája, egyszeri és megismételhetetlen karakter. Nem gondoltam volna, de a TCW még az ő karakterén is sokat tudott mélyíteni. Poe nekem nem több egy jópofa karakternél, aki vagány és piszkosul jó pilóta, de egyelőre ennyi. Még az Ep.7-ben is ott volt Rey és Kylo, akik nekem jobban bejöttek az újak közül. Illetve Han, úgy, hogy őt igazából az OT alapján nem is igazán kedveltem.

Azért ezt én nem varrnám egyértelműen az ő nyakába. Ez nyilván egy testületi döntés volt, stílszerűen neki jutott a megtiszteltetés, hogy ezt elővezesse. Neki azért elég vakos volt a hámréteg az arcán ahhoz, hogy előadja. A viccet félretéve, ott azért igencsak kellemetlen helyzetbe hozta magát a Tanács. Sok szempontból önhibájukon kívül is, meg azért megvolt benne a maguk hibája is nyilván, de nem nagyon lehetett jót tenni. Megpróbálták menteni a menthetőt, hülyén vette ki magát, de bármivel így lett volna. Abban a helyzetben... ezért én már a Tanácsot se marasztalnám el, kifejezetten Windura kihegyezni ezt pedig szerintem pláne túlzás.

Bail itt kb. olyan esélyekkel indul, mint egy igazi párbajban tenné az öreg ellen. Sidious szerintem a filmtörténet egyik legzseniálisabb gonosz karaktere, ennél tökéletesebbre már nem is lehetett volna megalkotni. Nálam csak nagyon kevesek vannak a SW világában is előrébb, úgyhogy jelen esetben egyértelmű a döntés. Ezt nem is tudom tovább ragozni, Bailt amúgy kedvelem, de azért összességében nagyon sok jobb van nála. Palpi meg aztán messze nem egy kávéház.

Ehhez tudni kellene mik történtek az Obi-Wannal töltött időszakában, ami miatt az Ep.2-re az a kezelhetetlen és forrúfejű tinédzser lett belőle. Nyilván Kenobi épp akkor lett csak lovag, és akármennyire is kiemelkedő ember volt, azért a tapasztalatlansága kiütközhetett. Lehet, hogy pont annyira volt laza (és humoros), amivel Anakin visszaélt, de pont annyira volt merev is, amivel pedig egy korlátoló tényezőnek látta a fiú. Az se segíthetett a helyzeten, hogy idővel Anakin a harci képességeit és Erővel való kapcsolatát tekintve meghaladta mesterét. Márpedig neki kb. csak ez számított, így Obi-Wan tekintélye erősen csorbult a szemében. Azt viszont nem érdemes elfelejteni, hogy Anakinban már akkor is megvoltak a veszélyek, amikor Qui-Gon még élt. Az anyjához és Padméhoz fűződő viszonya már akkor megvolt, amin Qui-Gon aligha tudott volna bármit változtatni. Ahogyan Sidious aknamunkája is adott volt. Anakin eleve olyan típusú ember volt, aki a jelleméből fakadóan tökéletes sith "alapanyag". Qui-Gon kétségkívül tapasztaltabb mester volt, mint Obi-Wan, viszont nehezebb jellem. Sokkal kevésbé tűnt rugalmasnak, és hiába követte kevésbé a Rend szabályait, ez azért volt, mert nem értett ezekkel feltétlenül egyet, a sajátjait követte helyette, de önfejűen és makacsul. Ez azért egy Anakinhoz nehezen passzolt volna. Qui-Gon Obinál jobban fókuszált volna arra, hogy Anakin a Kiválasztott, ráadásul a jedi mester se törődött annyira a Tanáccsal, így ők ketten elég messze sodródhattak volna a Rendtől. Ez pedig nem biztos, hogy jól jött volna ki az amúgy is beképzelt és renitens fiúnál. Amúgy is ismerni kéne milyen volt korábban a Qui-Gon - Obi-Wan viszony. Többször elhangzik, hogy Kenobi is forró- és önfejű ifjonc volt anno, aztán mégis mintajedi lett belőle. Amit még tudunk, hogy neki is volt egy kialakulóban lévő szerelmi kapcsolata, de a kötelességtudat erősebb volt és túl tudott lépni ezen. Olyannyira, hogy amikor Satine újra képbe került, akkor Obi-Wan még azt is példaértékűen és igazi jedihez méltó módon viselte, amikor az (amúgy egykori mesterét is megölő) esküdt ellensége a szeme láttára gyilkolta meg. Csak ugye nem tudni, hogy Obi-Wan valójában mennyire volt eleve más, mint Anakin, ill. mennyire köszönheti Qui-Gon tanításainak azt, hogy ilyenné vált. Már azt nehéz elképzelni, hogy egy Qui-Gon típusú ember hogyan viselte volna a háborút. Hogyan élte volna meg egykori mestere átállását. Dooku alighanem tényleg megpróbálta volna megrontani, márpedig anno ő is jedi volt. Azt meg nem tudjuk milyen viszonyban voltak, csak azt, hogy Qui-Gon azért nem volt elájulva a Rend hozzáállásától és sokszor alapjaiban nem értett egyet annak vezetésével. Simán lehet, hogy Anakin is még inkább szembement volna a Renddel, egy ilyen pároshoz ha megjön egy jó ismerős és jó politikus Dooku, az is fura szitu lehetett volna. Szó mi szó, ez egy nagyon összetett kérdés... De szerintem Qui-Gon mellett is meglett volna az esély arra, hogy Anakin átáll. Elárulta Obi-Want is, Yodát is, az egész Rendet, igazából Ahsokát is, sőt a végén még Padmét is. És igenis vágyott arra, hogy ő legyen a leghatalmasabb, hogy uralhassa a galaxist, hitte, hogy a diktatúra a jó berendezkedés, hiú volt, szenvedélyes és öntelt, le akarta győzni a halált, megerőszakolni a természetet és kihasználni a sötét oldalt stb.. Ha sok dologban ezeket tudta is volna kezelni és visszafogni Qui-Gon, nem hiszem, hogy meggátolta volna a bajt.

Erről lecsúsztam, de jó nehéz döntés lett volna. Pryce egy ilyen mezőnyben totál súlytalan, Chopper meg nekem antipatikus, sokszor túlzás, amit leművel. A megmaradt trió kemény dió. A Főinkvizítor mondhatni régen volt már. Baromi jól eltalált karakter, akinél azt éreztem, hogy nagyon erősek az alapok, de a továbbiakban nem tudják ezt már továbbvinni. A különleges stílusa, beszéde, vívótechnikája, a tájékozottsága mind-mind különleges ellenféllé tették, de ez a varázs azért idővel kezdett múlni, nem jött helyette más. A halála viszont nagyon emlékezetesre sikerült és igazán egyedire is. Ennek ellenére nálam bronzérmes lett volna. Thrawnra is sok minden igaz abból, amit az előző bekezdésben írtam. Ami a fénykardos gonosztevők közt a Főinkvizítor, az a birodalmi tisztek között Thrawn, csak egy gyakorlatilag tökéletesre sikerült kiadásban. Viszont ez a tökéletesség nekem sokszor már-már túlzó. Mintha nemcsak egy zseniális stratégáról és megfigyelőről lenne szó, hanem valamiféle jósról. Többször volt az az érzésem, hogy ez a kék fazon olvashatta a forgatókönyvet, mert kb. többet tud a sztoriról, mint mi nézők, sőt az írók. Thrawn azért is zseniális, mert bizonyos téren tökéletes birodalmi, más téren viszont nagyon kilóg abból a közegből. Sokkal nyitottabb, értelmesebb, intelligensebb, alaposabb. Az egész karakter vérfagyasztóan rideg és kimért, egy igazi sakkjátékos, akinek mindenki csak egy bábu a játszmában. A nagy kérdés már csak az, hogy mi lesz a sorsa, hiszen vannak olyanok, akiknek a kezében viszont ő a sakkbábu. Na most legyen is Thrawn bármennyire kiváló, azt kell mondjam, hogy mégis egysíkú. Jól megírt és felépített karakter, hihetetlen jelenléte van a vásznon, de amikor feltűnik, mindig lehet tudni mi fog következni. Nagyon ritkán okoz meglepetést, egyre jobban kezdem azt érezni, hogy most már elég volt a dobpergős nagy felvezetésből, jöjjön már végre az a nagy csattanó. Kallus jellemfejlődése ha nem is példátlan, de abszolút elismerésre méltó. A sorozat nem róla szól, így ebből az ívből csak szemelvényeket kaptunk, mégis sikerült tökéletesen bemutatni. Hiteles az egész, elhiszem minden mozzanatát, így a pálfordulás működik. Az a zebes rész nagyon kellett. Kallus karakterén keresztül ráadásul jobban belelátunk a Birodalom működésébe is, de a lázadókéba is. Egyelőre az átállt Kallus-ban rejlő lehetőségeket nem aknázták ki, de számomra az ő útja és fordulatai egy leheletnyivel előrébb helyezik, mint Thrawnt. Sokkal emberibb, sokkal érdekesebb.

Erről a körről sajna lemaradtam, de egyértelműen K2-ra szavaztam volna. A droidok közül nálam ő talált be leginkább, nála tényleg azt éreztem, hogy olyan, mint bármely másik "élő" karakter. Ötletesen volt vicces, ültek a poénjai, mégis jól tudta mozgatni az érzelmeket is. R2 is jópofa, rengeteget is szerepel, de nem tudtam annyira megkedvelni, hogy bármikor is sajnáljam vagy ragaszkodjak hozzá. A többi droid pláne nem. K2-t nagyon sajnáltam a végén, amikor eltávozott, hősi halált halt ő is. 3PO meg ráadásul kifejezetten irritál. Semmi értelmes szerepe nincs, csak R2 tolmácsa, egyedül az Ep.6-ban volt értelme, amikor eladta magát istennek. Amúgy meg erőltetett a poénjainak többsége, bugyuta figura. Nem tudom hogyan tudták egyáltalán elviselni, mégiscsak egy protokolldroid. Simán át kellett volna programozni, hogy valami értelmes süljön ki belőle, a memóriáját úgyis többször törölték. Az persze egy érdekes dolog vele kapcsolatban, hogy Anakin építette és végigkíséri a teljes Sagat.

Aayla és Mundi még a TCW-szal együtt se sokat szerepelnek. Előbbi dögös, ámde jellegtelen, utóbbi meg nekem fura volt a TCW-ban. Egyrészt valahogy értelmesebbnek, szolidárisabbnak képzeltem el, valamint sokkal "szögletesebbnek", a poénkodása nekem pl. furán jött le. Fisto se jutott sokkal több szerephez, abban jól működött, de semmi extra. Plonál valahogy jobban beletaláltak és az a kevés idő is elég volt ahhoz, hogy emlékezetessé tegyék. Főleg az Ahsokához fűződő viszonya miatt ment rá a voksom.

Jar Jar 3PO mellett az a karakter, akire egyértelműen azt mondhatom, hogy kifejezetten nem szeretem. Az Ep.1-ben egy szégyenfolt, egy túlerőltetett szánalmas figura, aki szörnyen idegesít a mai napig. A 2-3-ban meg olyannyira átfordul a dolog, hogy kb. semmi szerepet nem kap. Pedig lehetett volna javítani a helyzeten, de az alkotók talán nem merték ezt felvállalni a rájuk zúduló népharag okán. A TCW csapatának kezében volt a döntés, hogy a komolytalanabb vagy a komolyabb irányba viszik a karaktert. És hát egy még nagyobb bohócot csináltak belőle. Sebulba és Unkar jó mellékszereplők, tetszenek, de nem érdekelnek igazán. Utóbbinak a Rey-jel való viszonya, ill. hogy miért bízták rá egyáltalán igen, de maga a karakter nemigen. És én Wattoval is így vagyok. Nagyon meglepett, hogy ő ennyire népszerű, én semmi különlegeset nem érzek vele kapcsolatosan. Egy jól eltalált kis mellékkarakter, a faja tök jó, ő maga is jól működik, de ennyi. Mondjuk Mazra se tudok sokkal többet mondani, de valahogy ebből a fogatból mégis rá voksoltam. Van benne valami furcsa, valami szokatlan kisugárzása a figurának, ami érdekesebbé teszi. Azt érzem, hogy mögötte rengeteg mesélni való és érdekesség van, nem feltétlenül csak a kora miatt, de nyilván ez is közrejátszik. Ha az lenne a kérdés, hogy kiről látnék szívesen többet, ki érdekel közülük, akkor egyértelműen őt mondanám. Jobb híján ez döntött.

Qui-Gon az Ep.1 alapján egy érdekes és egyedi jedi volt, ahogyan Windu is a filmek alapján. Egyik pozitív, másik negatív éllel. Viszont Qui-Gon-ról aztán olyan dolgok derültek ki, amiket álmomban nem gondoltam volna. Az, hogy ilyen szinten volt képes visszatérni az Erőből és még Yodát is mentorálta... megy neki a szavazat. Érdekes belegondolni, hogy mennyire bízott Anakinban, végül nem taníthatta, a fiú pedig az Ep.3-ban miket művelt. Bele se merek gondolni, hogy Qui-Gon ezt hogyan élte meg, majdhogynem úgy tűnt, hogy pusztulást hozott a Rendre. Aztán bő 20 év múlva kiderült, hogy végtére is igaza volt, végül valóban Anakin volt a Kiválasztott, és valóban egyensúlyt hozott az Erőbe. Bizonyos szempontból legalábbis. Ugyebár Sidious terve simán működött volna Anakin nélkül is, viszont ki tudja lett volna-e esélyük a lázadóknak megdönteni a Birodalmat, ha nincs Leia és Luke, valamint Vader. Winduhoz sokkal bátortalanabbul nyújt a TCW, pedig lett volna benne lehetőség. Én sajnálom is kicsit ezt, mert azért ő is egy nagy egyéniség volt. Főleg ez a "sötétségbe hajló, de azt mégis uralni képes" vonal érdekelt volna jobban. És biztos vagyok benne, hogy sokkal erősebb és jobb jedi, mint amilyennek felvázolták nekünk. Azért az nem lehet véletlen, hogy jó ideig, ha kimondatlanul is, de Yoda után ő volt a 2. számú jedi. Az viszont tuti, hogy nem ő volt a legbölcsebb vagy legszerethetőbb arc a Rendben. A TCW erre az imázsra erősített rá, amúgy meg nem sokat kezdtek vele. Nekem a bobás szálban tűnt fel, hogy mennyire képtelenek valami ütőset kihozni belőle, pedig ott lett volna az esély. Parlagon hagyták. A döntés így egyértelműen Qui-Gon.

Tarkinra szavaztam, de egyértelműen a TCW, Rebels és RO miatti univerzumbővülés folyományaként. Ha az első 6 filmet nézem csak, akkor nálam Dooku lenne a nyerő. Baromi érdekes karakternek tartottam, aki sokkal összetettebb, mint az átlag, nem egy sablongonosz. Van egy különleges arisztokratikus stílusa, ami a vívótechnikájában is tükröződik. Egykor jedi volt, Qui-Gon mestere, szobra van a templomban a kiválása miatt, aztán a CIS és szeparatisták vezetője lett, ő bízta meg Jangot is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetése Obival, akit aztán kétszer is csúnyán elpáholt, Anakint is első alkalommal, de Yoda ellen is volt egy egyedi párbaja. Végül Sidious csúnyán kibabrált vele. A baj az, hogy hatalmas potenciál maradt a karakterében. Pontosabban ez nem feltétlenül akkora baj, hiszen többekkel így volt, akik a filmekben nem juthattak kellő szerephez. Viszont a gróffal a TCW szerintem nagyon nem bánt jól. Ő az egyetlen karakter, akinél azt érzem, hogy sokat rontottak rajta a sorozattal. Egy egyszerű tucatgonosszá avanzsált, ráadásul bizonyos akcióknál a tekintélye is igencsak csorbult. Annyi mindent lehetett volna vele kezdeni, helyette minden téren "visszafokozták". Ezzel szemben Tarkinnal csodát tettek a későbbi alkotások. Már a TCW-ban is kimutatta foga fehérjét, az Anakinnal folytatott kis diskurzusai és az Ahsoka-ügy kapcsán tanúsított magatartása aranyat érnek. A RO-ban is zseniális, amit leművelnek Krennic-kel és ahogy a végén Tarkin végleg bedarálja ellenlábasát, a maga nemében gyönyörűen megvalósított elem. A Rebels-ben pedig folytatja amit a RO-ban elkezdett, ő a tökéletes birodalmi katonatiszt. Komolyan mondom, ebből a fickóból azt is kinézem, hogy a Birodalom még szörnyűbb hely lehetett volna, ha ő uralkodik, nem pedig a sithek. Aztán az Ep.4-ben a korábbiak tükrében nagyon jó és erős jelenetei vannak. Eredetileg viszont "csak" egy szimplán jól sikerült fazonnak tartottam, de semmi extra. Csak úgy "mert miért ne" alapon felrobbantott egy teljes bolygót, majd ezért elnyerte méltó büntetését. Akkor én úgy láttam, hogy simán kenterbe veri Vadert gonoszságban, illetve egyéb téren sem tűnt dominánsabbnak a sith.

Így van. Az a baj, hogy ami miatt a legtöbbeknél kiveri a biztosítékot a P2W szisztéma, pont azért fizetnek mások. A felháborodás annak szól, hogy jogosulatlan előnyhöz jutnak azok, akik többet fizetnek. Ők viszont azért hajlandóak többet fizetni, hogy meglegyen ez az előny, egyébként nem sok értelme lenne. Ha külön szerverre kerülnek, akkor hozzájuk hasonlóakkal játszhatnak, nem lesz nagyobb esélyük a könnyebb sikerre, akkor ennyi erővel egyszerűbb, ha nem adnak ki pénzt és maradnak a sima szerveren. Kicsit olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy a gazdag pasik csak gazdag nőknek udvarolhatnak, nem mehetnek be csak úgy tetszőleges helyre lóbálni a Merci sluszkulcsát.

Én még azelőtt eléggé eltávolodtam a játékipartól, hogy ez a nagy P2W-balhé kirobbant volna. Valamikor nagyjából azon a tájékon, amikor a DLC-koncepció kezdett igencsak félrecsúszni, akkor az volt a felháborodások középpontjában. Ez a P2W-szituáció elég összetett kérdés, azonban nem hiszek a csodákban. Két tábor között kell lavíroznia a kiadóknak, ami aligha engedi meg azt, hogy annyira jófejek legyenek. Lehet azt mondani, hogy most nincs is akkora előnyük a fizetős játékosoknak, mert az EA rendbe tette a dolgokat, de őszintén szólva ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem logikus. Ugyanis, ha a fizetős tartalmak valóban nem nyújtanak akkora előnyt, akkor viszont azok fogják magukat becsapva érezni, akik kiadták az extra pénzt. Mondhatjuk, hogy úgyis megveszik a drága cuccokat, ha nem is adnak akkora előnyt, de szerintem ez nem ilyen egyszerű és hosszútávon nem működik. A videojátékok multiját sokan egyfajta értékmérőnek tekintik, ha úgy tetszik ez egy virtuális farokméregetés. Ha valakinek ez fontos, akkor minél jobb akar lenni, minél nagyobb sikerélményt szerezni. Ha van pénze, amit erre tud/akar fordítani, akkor igenis el fogja várni, hogy ezáltal minél nagyobb sikerekhez tudjon jutni. Nem fog beletörődni abba, hogy tízezrek elköltése és egy csomó extra kioldása után is elverjék azok, akik többet játszanak és ügyesebbek. Márpedig alapvetően a piac úgy működik, hogy a többet fizető fogyasztó többet ér. Vannak üdítő kivételek, de ez alapszabály. Lehet finomítani a rendszeren, hogy orvosolják az egyszerű vásárló rossz érzését, de azt nem fogják feladni, hogy nagymértékben azoknak kedvezzenek, akik hajlandóak többet kiadni egy játékért, játékban. Nem kétlem, hogy jelen esetben az EA árnyalta egy kicsit azt a kontrasztot, ami megjelent a táborok között, de afelől sincs kétségem, hogy továbbra is sokat ér, ha valaki megvásárolgatja a tartalmakat.

Azért könnyebb úgy minimalizálni a veszteségeket, hogy egy idő után az ellenség megsemmisül/deaktiválódik. Tudjuk mennyire kacifántos volt így is eljutni a helytartóig és elfogni, belegondolhatunk milyen lett volna, ha nem ilyen együgyűek és mondjuk dupla annyi droid van a palotában és környékén. Igazából itt minden fronton elég rizikós és csekély eséllyel kecsegtető harcot vívtak. Még a jedik voltak a legjobb helyzetben, ők legalább 2 az 1-ben mehettek Maul ellen. Szóval minden színtéren nehéz volt a küzdelem, mégis az űrcsata volt az, ami egycsapásra megoldhatott (volna mindent). Azért a volna, mert végül úgy alakultak a dolgok, hogy a legvégére (az időzítés miatt)nem maradt akkora jelentősége a droidhajó felrobbanásának.

Ja, semmi különöset, csak így konkrétan ez a nézőpont még nem jutott eszembe korábban. Most csapódott le bennem ez a felfedezés.

Nem tudtam melyik topikba írjam, de beugrott egy érdekes dolog a baljós árnyak kapcsán. Csak a vicc kedvéért elmondom, az OW BF2 értékelőjének kommentszekciójában idézte valaki Obi-Want, miszerint a "baj nem itt van, nem most", innen indult meg hirtelen a fantáziám. Ugye az Ep.1-ben felfedik magukat a visszatérő sithek, Palpatine pedig fókuszba kerül a főkancellári megválasztásával. A jedik viszont hiába keresik a megoldást, nemigen találják. Ennek fő oka az lehet, hogy Sidious az Erő használatával képes leplezni valódi kilétét. Eszembe ötlött, hogy az is a sithek segítségére lehetett, hogy a Kiválasztottnak titulált Anakin feltűnésével eleve igencsak megbolydult az Erő. Gyakorlatilag egyidőben történt két hatalmas változás az Erőben, így nehezebb lehetett kiigazodni az ezáltal gerjesztett hullámokban.

Azt még a csata előtt és közben nem lehetett tudni, hogy a gunganek pont megadják magukat, mire felrobban a hajó. Szóval ez nem indokolja, hogy ne vegyük komolyan az űrcsatát. Nem is mondtam, hogy átgondolt lett volna az űrcsatára vonatkozó terv, vagy hogy nagy esély lett volna a sikerre. Hogy is mondhattam volna, amikor annyi volt az egész, hogy "küldük fel az összes hajót, aztán hátha sikerül valami". Csupán azt, hogy ez kecsegtetett a legnagyobb lehetőséggel. Maul így is, úgy is ott volt, ill. a jedikre maradt, ilyen szinten ki is húzhatjuk a képletből. Rajta kívül, ha a droidsereg leáll, akkor semmilyen ellenséges fegyveres erő nem marad a Naboo-n. Ez lényegesen nagyobb és biztosabb siker, mint önmagában Gunray elfogása. Főleg úgy, hogy mint ahogy azt korábban is írtam, előbbiből szinte bizonyosan következik utóbbi. Egyébként a Gunray elfogására vonatkozó terv ugyan sokkal kidolgozottabb volt, viszont az se volt épp valószínű a sikeresség terén. Csak ehhez nem szerencse (az Erő) kellett főképp, hanem egy tök idióta ellenfél, amely képes volt a gungan sereg ellen a haderejének nagy részét kitolni a fővárosból. Így aztán az iszonyatos túlerejükből nem sok maradt a palotára, a droidok meg nem voltak épp csúcskategóriás katonák. Egyébként halkan jegyzem meg, hogy ha Gunray elég tökös (mondjuk nem épp arról volt híres :D), akkor hiába fogják el, simán hagyhatta volna tovább folyni a harcokat. Egyértelmű volt, hogy nem fogják bántani, hiszen élve akarják felelősségre vonni, a háborús bűnlajstroma pedig már így is jelentős volt. Ha nem lövik ki a droidvezérlőt, még meglett volna az esély a harcokra. Persze ez nem valószínű forgatókönyv, ezért nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, de talán egy említést megér.

Én jobban örülnék, ha maradna a sárga, legyen egységes a Saga-nál. Szóba került, hogy simán folytathatják (most itt tényleges folytatást értek, szóval hogy nem távolodunk el semmilyen téren nagyon a Saga-tól) úgy a Star Wars filmeket, hogy már nem lesz Skywalker a középpontban. Szinte mindenki azt mondta, hogy az már nem lesz a Saga szerves része, de valójában mégis ebbe a vonalba fog illeszkedni. Ez esetben simán el tudom képzelni, hogy az is Star Wars: alcím struktúrában fusson, csak mondjuk sárga helyett piros vagy kék szöveggel. Ez szerintem stílszerű lenne.

Ezt mondjuk nem értem, miért gondolják többen is így. A naboo-i űrcsatának olyannyira volt értelme, hogy Gunray elfogása mellett ezen állt vagy bukott az egész Naboo sorsa. A megszállást két esetben lehetett megszüntetni. Az egyik, hogy elfogják Gunray-t, a CIS pedig emiatt becsokizik és visszavonulót fúj, kivonja a csapatait stb.. A másik, hogy kilövik a droidvezérlő hajót, így a sereg megbénul és a hazaiak simán befejezik a csatát és győznek. Ezek közül is sokkal fontosabb volt az utóbbi, ugyanis az egyértelműen maga után vonja az elsőt. Ha nincs droidsereg, akkor könnyűszerrel elfogják a helytartót és 100% a siker. Jó, max. Maul tudott volna még kellemetlenkedni, ha leveri mindkét jedit. Ellenben ha csak Gunray kerül kutyaszorítóba, az még necces lehet. Arról nem is beszélve, hogy mire ez megtörténik, a droidsereg pedig visszavonul, addig még jó sok gungan lelhette volna halálát a csatamezőn.

Más szemszögből nézik a helyzetet, ez igaz. Nyilván Palpit csak az érdekli, hogy a saját malmára hajtsa a vizet, ez Padménak fel is tűnik. Panaka viszont ennél együgyűbb. Nem hinném, hogy arról van szó,hogy őt ne érdekelné a népe szenvedése. Sőt, Palpi ugye azt is mondja, hogy ha ő kancellár lesz, akkor rendbe teszi a dolgokat és nem fordulhat elő újra ilyen a Naboo-val. Az egész politikai szitu arra van kihegyezve, hogy a Szanátus Valorummal töketlen és nem lépnek időben. Palpi garantálja, hogy ő majd elhozza a hatékonyságot. Ez a jelen helyzetben igencsak imponálhat Panakának, ha a népe sorsát nézi is. Az már más kérdés, hogy ez az örömhír, valamint az éppen szenvedő nép egy ambivalens képet fest, amit mindenki másképp súlyoz magában. Padménak fontosabb, hogy épp szörnyű dolgok történnek otthon és nem fog a nagybani politikán lelkendezni, Panakánál viszont elnyomja ezt Palpi sikere és annak lehetséges hozadékai. Királyi testőr, de nem erkölcsi tanácsadó. A Coruscanton Padmé teljes biztonságának tudatában semmivel nincs több oka arra, hogy a királynő morális elveivel azonosuljon, mint mondjuk Palpi örömével és lelkesedésével. Ráadásul ha szigorúan nézem, akkor a királynő védelme leginkább azt követelte volna meg, hogy maradjanak ott a fővárosban, Naboon majd lesz valami és ha már rend van, akkor visszatérhetnek. Nem mondom, hogy ez erkölcsileg is, de Padmé biztonságát tekintve helyes lett volna. Ebben egyetértünk, nekem is Padmé a sokkal szimpatikusabb. Viszont én Panaka viselkedésében sem látok akkora kivetnivalót. Szerintem is így van, ezért is írtam azt, amit.

A mi űrcsata és mi nem kérdéskörhöz csak annyit tennék hozzá, hogy érdemes lehet elég szűkre venni ezeket a kategóriákat, leginkább két okból. Az egyik az, hogy a SW univerzuma nagyon gazdag, ha csak a filmes alkotásokat tekintjük is, immáron van 8 film, két animációs sorozat és ezek csak masszívan gyarapodni fognak. Ha túl laza a besorolás, akkor egy-egy kalapba már áttekinthetetlenül sok elem fog kerülni, amik közül lehetetlen választani, szavazást kiírni belőlük vagy érdemben diskurálni róluk. A másik pedig az, hogy első blikkre persze kézenfekvőnek tűnik egybevenni dolgokat, nagyvonalakban összetartozhatnak, de később úgyis részletesebb elemzés alá vetjük mindegyiket. Ilyen esetben pedig, pláne ha összehasonlításról van szó, nagyon nehéz és kényelmetlen lesz összemérni pl. egy Ep.2-es Jango-Obi kergetőzést a scarifi csatával. Tipikusan az alma és körte esete, mindkettő gyümölcs és még hasonlóak is, de akkor sem érdemes őket összehasonlítani. Szóval valahol úgyis meg kell húzni a határt, akkor inkább legyenek szigorúbbak az osztályozások. Az pedig szerintem is fontos, hogy milyen in-universe magyarázatokat tudunk adni bizonyos jelenségekre. A Halálcsillag esetében nekem ül a tarkinos megoldás. A jól megszokott birodalmi fellengzősség és beképzeltség, ami Tarkin jellemével és Halálcsillaggal kapcsolatos megnyilatkozásaival is tökéletes összhangban van. Szerintem benne volt az is, hogy hadd nézzék csak végig (vagy legalábbis éljék át) az űrben harcoló lázadó pilóták, hogy megsemmisül a bázisuk, a bajtársaik és porrá pusztul az egész Yavin4. Másrészt pedig az is szempont lehetett, hogy a Halálcsillag egymagában bánjon el a teljes lázadó offenzívával. Az állomás erejének demonstrálásához tartozott volna ez is. Sokkal stílszerűbb, ha csak a saját ágyúival lövik szét a vadászokat is, még akkor is, ha bizonyos tekintetben a TIE-ok is a HCs-hoz tartoznak, de azért az mégse ugyanolyan.