pb69

Vagány ez az új kinézet és fórummotor. Persze még szokni kell a dolgokat, de az újítás és fejlődés mindig jár némi kényelmetlenséggel egy ideig. Hatalmas köszönet érte minden érintettnek.

Azt gondolom, hogy azért messzemenő következtetéseket ne vonjunk le abból, amit Hera az érzelmeitől vezérelve mond. Semmit nem tudunk arról, hogy ténylegesen hogyan cselekedett volna, ha az ő kezében van a döntés. Így felelősség nélkül könnyebben teret engedett az érzéseinek és beismerte, hogy szívesen megbosszulná a veszteségeit, ez teljesen emberi, nincs vele semmi gond. Tétje pedig semmi nem volt, hiszen nem ő döntött, megvolt a parancs. Ráadásul itt némiképp közrejátszhat az empátia is, elvégre Sabine és Ezra kifejezetten bosszúszomjasak voltak, Hera érzelmileg könnyen azonosulhatott velük. Teljesen más lett volna a helyzet, ha valóban Herának kell döntenie, én pedig egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez esetben a robbantás mellett döntött volna. Sőt, szerintem kifejezetten valószínűtlen. Pláne akkor, ha Kallus ugyanúgy felhívja a figyelmüket a komolyabb lehetőségekre.

Nagyon durva mi lett Lothalból. Továbbra is zseniális, ahogyan a birodalmi elnyomást és kegyetlenséget érzékelteti a sorozat. Emlékezzünk vissza, mennyire el voltunk képedve még az első évadban azon, ami itt történik, ahogyan a Birodalom cseszteti a népet és fitogtatja az erejét. Na az ehhez képest még csak gyerekcsíny volt, mostanra letaroltak mindent. Jhot kinyírták, az a birodalmi indulóból átdolgozott kis zene pedig baromira tetszett a kocsmában. Anno a Birodalom Napján is volt egy átirat erre a témára a felvonuláson. Azért tök jó, mert ezzel gyakorlatilag in-universe beemelik a SW zenei témáit a világba. Az mondjuk nekem határozottan nem jött be, hogy Sabine és Ezra simán besétálnak a kocsmába és senki nem ismeri fel őket a birodalmiak közül. Értem én, hogy régi fotók vannak róluk, de könyörgöm, csak más lett a frizurájuk. Meg azért nem évtizedek óta tűntek el onnan, a "saját" bolygójukon meg csak elég hírhedteknek kellene lenniük. Az új karaktermodellek tetszettek. Ezra haja már régen rövidebb, Sabine-é mindig változik, most komolyabb lett. Eleve úgy érzem, hogy a "gyerekszereplőket" egyre felnőttesebb irányba viszik, ami egyrészt a karakterfejlődésük része, másrészt pedig egyfajta irány lehet az egyre keményebb dolgok felvezetésében. Azért Hera is kifejezetten csini "civilben", pedig ez az öltözet is erősen funkcionálisnak volt mondható. Mondjuk a Kanannal való kapcsolatukkal kezdhetnének már vmit a készítők, mert engem egyre jobban frusztrál, ahogy kerülgetik a forró kását.

Jó kis rész volt, mindenkinek megvolt benne a maga helye. Szépen fokozódnak a dolgok. Azért ez a TIE Defender vonal is mutatja mennyire értelmetlen irány ez a szuperfegyveresdi. Mindig egy rakat erőforrást öl bele a Birodalom, hogy építsen valami a saját szintjén csodának számító kütyüt, amivel aztán hamar bebuknak. A Halálcsillagoknak jól tudjuk mi lett a sorsuk, de itt ez a csúcstechnológiás vadász is, amit egy maréknyi lázadó rögtön feltör, ellop, majd a birodalmiaknak annyit sikerül menteni a helyzeten, hogy kvázi elpusztítják. Persze úgy, hogy minden infó már a lázadóknál csücsül, plusz egy hiperhajtómű is eltéve későbbre. Ha ennyire nem tudnak megvédeni és biztosítani semmilyen objektumot, akkor hadászati és gazdasági szempontból is irreális kockázat ilyen monstrumokat építeni. Azt amúgy én sem gondolnám, hogy egy jól irányzott szabotázs ne lehetne sikeres a gyár ellen, mondván csak később jön az első nagy katonai siker. Ez utóbbi szerintem sokkal inkább arra vonatkozik, hogy az első nagy nyílt katonai sikere a már egy szervezetként fellépő Szövetségnek. Persze tudjuk mennyire nem voltak egységesek a scarifi csata kapcsán, de végül is birodalmi szemszögből csak az sült ki belőle, hogy a lázadók egy együttes nagyszabású hadműveletet hajtottak végre. A farkas nekem kicsit fura volt, de ezt a masszívan misztikus vonalat mindig is kicsit nehezebben fogadtam be a SW-ban. Pl. nem tudom mi értelme volt Sabine elaltatásának és az emléktörlésnek. A "Dume" is igencsak izgalmas megszólalás volt. Amúgy elég durva hely ez a Lothal. A kristályok, meg az a másik különleges anyag, Bendu, loth-farkas, jedi templom, mi minden van már itt. Sőt, nekem mindez már majdhogynem túlzás.

Én is Operát használok (szerintem amúgy tök jó, bár korábban volt jobb is), nálam nem jelentkezik a probléma. Még régebben jellemző volt, az átállás után is pár napig, de fokozatosan eltűntek a figyelmeztetések.

Nagyon szépen köszönöm a megemlékezéseket!

Ha az időtényezőt nézem, akkor Maul esetében annyira kárászéletű volt a sztori, hogy szinte szóra sem érdemes. Hosszútáv alatt most, ha nem is a köztársaság évtízezeredekben mért léptékére gondoltam, de egy történelmileg is jelentősebb időtávra. Nyilván nehéz belőni honnan számítsuk az öreg zseniális tervének konkrét indulását, de ha csak a nabooi kalamajkát tekintjük (ami már messze nem a kezdet), akkor is alig tartott tovább a Birodalom, mint annak lehetőségének a megteremtése. Arról nem is beszélve, hogy elnézve a RO-t és a Rebels-t, a Birodalom évekkel a polgárháború kiteljesedése előtt se működött épp jól. Vagy legalábbis én nem merném nyugodt szívvel ezt állítani, ahogyan az OT idején mutatott teljesítményükre sem. Én úgy látom, hogy az öreg a korábbi zsenialitásának töredékét se hozta a birodalmi érában, esetenként megvillantott belőle valamit, de összességében leszerepelt. Ennek lehetséges okairól megvannak a konkrét elképzeléseim, de inkább nem offolok itt ezekkel.

Végül is, ha belegondolok, akár Maulra is igaz lehet a sztori, de Palpira gondoltam. Nem kisebbítve tetovált barátunk érdemeit, de az ő hatalma azért jóval kisebb szegmensre terjedt ki, eleve nem kecsegtetett akkora jövővel, és kifejezetten hamar le is zárult. Mothmára visszatérve, ő valószínűleg annyira szomjazta már a békét, hogy nem is volt hajlandó tudomásul venni az egyre csak gyülekvő jeleket. Az első adandó alkalommal rögtön nekiállt a "demilitarizálásnak", hogy végre eljött a béke ideje. Csak hát sajnos közben a háttérben bontogatta szárnyait egy hatalmas fenyegetés. Ezt a legnehezebb megtanulni, hogy a legkegyetlenebb háborúk végén is, amikor már mindenki csak a nyugalmat és békét várja, akkor is hatalmas luxus az elővigyázatlanság és védtelenség.

Erről eszembe ötlött egy érdekes párhuzam. Ugyebár nagyobb kaliberben is ismerünk olyan karaktert, aki egy zseniális tervvel megbuktatott egy rendszert, hogy aztán a sajátját építhesse fel helyette, viszont ezt követően már képtelen volt ezt a saját rendszerét jól vezetni és hosszabb távon működőképesen irányítani.

Érdekes, ezt valahogy nem néztem volna ki belőle. Lehet emiatt vonult annyira vissza és vált kissé teszetoszává? Dzséjt mondandójára pedig annyiban reflektálnék, hogy nekem is furcsa az, hogy Mothma mennyire belefolyik a katonai döntésekbe. Oké, hogy anno is a főkancellár volt a legmagasabb katonai vezető is, ill. a mi világunkban is hasonlóképp van ez, viszont ez inkább szimbolikus hatalom. Mothma látványosan nem ért a háborúzáshoz, mégis erőlteti a szerepét, a saját értékrendjét bele akarja gyömöszölni a dologba. Ezzel nem is lenne baj, csak sajnos a háború kegyetlenebb játék annál, mint ahogy ő látja. De ami talán még fontosabb, hogy egy militáris szervezetet nem lehet demokratikusan működtetni. Nem véletlen, hogy pont a katonaságnál van a legkötöttebb hierarchia, és a parancsszegés az egyik legdurvább vétség, amit el lehet követni. Lényegében simán egy parancsuralmi zsarnokságra épül ez egész, amin kellő ügyességgel nyilván lehet enyhíteni, de messze nem lehet demokráciát csinálni.

Nekem Mothma úgy tűnik, mintha inkább egyfajta kirakatfigura lenne. Nem látom, hogy igazán karakteres és határozott személyiség lenne, akire felnéznek és aki igazi vezéregyéniség lehetne. A saját elvei mellett mindvégig kitart, ez igaz, ilyen szempontból azt nem mondom, hogy jellemtelen lenne, de valahogy mégis totál súlytalannak tűnik. Valószínűsíthető, hogy egykoron a Birodalmi Szenátusban nem lehetett volna úgy működni, hogy mindenki olyan felvágott nyelvvel csattanjon fel, mint pl. Leia. Mothma lehetett az, aki a nyugalmat képviselte, a Birodalom számára pedig viszonylag megnyugtató lehetett a teszetosza békepártiságával. El tudom képzelni, hogy a Szövetségnek ez egy elviselt, félig-meddig kényszerű kompromisszum volt. Ahogy láttam, a lázadás kapcsán a tényleg fontos döntéseket nem ő hozta, mert olyankor úgyis elnyomták. Más esetben meg jól jöhetett ez a semmilyen stílus. Ugye egy ilyen karaktert alapvetően nehéz kikezdeni, ellenségképet faragni belőle. Politikailag tehát működhetett amolyan pajzsként, ami elveszi az élét a konfliktusoknak, így biztosítva, hogy a Birodalom számára ne legyen ütőkártya. Végül is a Palpitól megszokott alattomos módon nem sikerült nekik politikai fogást találni a Szövetségen, a Szenátust is akkor merték erőszakkal feloszlatni, amikor a Halálcsillag elkészült. Anno volt, hogy én is azt gondoltam, hogy ő tipikusan egy olyan figura lehet, aki a Köztársaság újjáépítésében lubickolhat majd igazán, a viszonylagos békeidőben kamatoztathatja kvalitásait. Aztán később belegondoltam, hogy a forradalmaknál mindig az szokott problémás lenni, hogy nagy az összefogás a nagy közös ellenség ellenében, viszont ha ez megszűnik, akkor hirtelen mindenki a saját gesztenyéjét akarja kapargatni és dominánssá válni. Ez pedig széthúzáshoz vezet, illetve egymás ellen fordulnak az egykori bajtársak. Ennek elkerülésére egy erőskezű és határozott vezető kell, akit tisztelnek és egyet tudnak érteni vele a legtöbb politikai kérdéskörben. Mothma meg ugye nem ilyen. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy a RO-ban konkrétan látjuk, hogy már maga a Szövetség is mennyire megosztott volt. Bevallom őszintén, hogy az Ep.6 utáni eseményekkel nem vagyok tisztában, de a 7-ből úgy tűnik, hogy Mothma bizony a polgárháborút követően se tudott igazán jó vezetővé lenni és helyes mederbe terelni a dolgokat. Az biztos, hogy leginkább Padmé lehetett volna a tökéletes ember a Szövetség élére. Azt viszont nem értem, hogy mondjuk egy Bail miért nem jutott ennél is masszívabb szerephez, szerintem sokkal több volt benne, mint Mothmában. Az viszont lehet, hogy a múltja miatt egyrészt ő sem akart annyira fókuszba kerülni, másrészt esetleg nem is fogadták volna el sallangmentesen a lázadók, harmadrészt pedig a Birodalom is jobban figyelhetett rá. Valamint pont a határozottsága és karakteressége miatt nem tudtak volna úgy lavírozni vele, mint Mothma esetében, amiről fentebb is írtam.

Az előttem szólok szépen összeszedték a legfontosabb dolgokat, amikkel szinte teljes egészében egyet is értek. Noha nekem összességében ezek a részek nem férnek be a legjobbak közé, de az szerintem is igaz, hogy a sorozatban ez volt a legárnyaltabb és valóságosabb sztori. Ahogyan a RO esetében is, itt is tökéletesen érződött, hogy semmi nem fekete-fehér. Saw majdhogynem egy terrorista vadállat, Mothma meg hajaz egy teljesen töketlen beszari politikusra. Ilyenkor azért mindig eszembe jut egy Padmé vagy Obi-Wan. Szóval a karakterek terén ilyen szinten nem is érződik az a "szürkeség", mert ők kifejezetten szélsőségesek, viszont ebből a Szövetségre vonatkozóan rajzolódik ki mennyire vegyes a brigád. És itt azért nagyon fontos, hogy van egy Kallus vagy Wedge is, hiszen ez ráerősít erre az egészre, megmutatja, hogy a Birodalom sem egy olyan egységesen hithű gonosz banda. És persze itt a Halálcsillag, a Jeddha, Krennic, a dark trooperek, Bail és a többi lázadó vezető stb.. Így kell összekötni epizódokat egy Sagan belül. Amitől tartottam és szerencsére nem következett be, az Sabine és Ezra "durvulása". Az első résznél megmondom őszintén, hogy feszengtem, mert nagyon nem láttam megfelelőnek a kapcsot a Mandalore-szálhoz. Ott a végén Bo-Katan hatására Sabine elpusztít egy olyan fegyvert, ami akár sorsdöntő is lehetett volna a háborúban és a lázadók sikerében. Katanból lesz a vezér, Sabine pedig felmagasztosul, az a tanulság, hogy nem szabad olyanná válniuk, mint a Birodalomnak és olyan végletes eszközökkel harcolniuk. Na most tűnhet úgy a párhuzam, hogy ott is valami elpusztítása volt a morálisan jó, nem pedig a más célra való átalakítása és felhasználása, szóval itt is vesszen a komm. tányér. Nekem viszont itt valójában fordítottnak adta magát a szitu. Azaz nem megyünk oda bosszúból és robbantjuk fel az egész kócerájt, nem akarunk dühből és erőből odacsapni a Birodalomnak, hanem a nagyobb jó célt tartjuk szem előtt. Ehhez képest Sabine és Ezra nagyon kattognak, és pont azt akarják csinálni, ami szembemegy Sabine nemrég látott tettével. Szerencsére aztán fordult a kocka és a kiberkristály, ill. a foglyok kapcsán már a két fiatal is kihátrált Saw radikális elképzelései mögül, és tartották magukat ahhoz, amihez szerintem az előző dupla tükrében kell is ahhoz, hogy kerekké váljon a karakterfejlődési ívük. Remélem, hogy a továbbiakban nem erőltetik ezt a fajta "lázadást a lázadásban" Sabine-nál. Ezránál beleférhet, ott amúgy is kétségesebb merre akarják vezetni a karakterét. Saw sérülése engem is izgat, bár max. annyit tudok elképzelni, hogy az évad vége felé valamikor megint belekerül egy buliba, aminél aztán beleragad egy csapdahelyzetbe és rárobban valami, kritikus lövéseket szed be vagy hasonló. A lényeg, hogy a konkrét megsérülést és egészségromlást nem látjuk úgy, mint mondjuk Anakin esetében, inkább csak fény derül az okára.

Annyiban egyet tudok érteni azokkal, akiket nem győztek meg a karakterek, hogy a pozitív oldalon túl sok új figura volt, akikre egyszerűen nem jutott elég idő. Mindig Krennic kerül elő ellenpéldának, akit gyakorlatilag mindig mindenki elismer (és abszolút meg is tudom érteni, remek fazon), de szerintem ez azért van így, mert a negatív oldalról kb. csak ő van, mint új karakter, sőt mint egyáltalán negatív karakter. Vadert és Tarkint jól ismerjük, úgy kellenek ennek a filmnek, mint egy falat kenyér, minden jelenetük arany, de nem kell őket bemutatni. Viszont melléjük az az egyetlen új gonosz tökéletesen passzol a képbe. A főhősök közt már nincs ismerős arc, van pár kameó, ezeken kívül Gerrera van, aki fontos. Ráadásul a film epikus zárása azért arra is épít, hogy mindenki meghal, ilyen esetben pedig nagyon fontos, hogy tudjunk azonosulni a szereplőkkel, hogy igazán sajnáljuk őket. Ez hellyel-közzel működött, de nem merném kijelenteni, hogy jól. És ugye ez a másik kritikus pont, hogy róluk már többet nem fogunk látni, pontosabban előzményeket láthatunk, de már meghaltak. El vagyunk kényeztetve, és nehezen vonatkoztatunk el attól, hogy a SW immáron 8 filmből áll. Az uralkodóról kb. semmit nem tudtunk a 6-ig, de igazán a PT mélyítette el és tette zsenivé a figuráját. Obiról se sok derül ki az Ep.1-ben. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy ez a film nem erről szólt, nem a karakterekről. Nem lett volna jobb akkor sem, ha megpróbálnak több infót átadni róluk. Egyszerűen nem fért volna bele a keretbe, sem időben, sem amúgy nem passzolt volna igazán. Az talán enyhített volna a dolgon, ha kevesebb szereplőt mozgatnak ezen az oldalon, akkor jobban le lehetett volna osztani az infókat és szerepeket. Így valóban inkább funkcionális szereplőkről beszélhetünk, bár szerintem egy ilyen jellegű film nem is követelt ennél többet. Meg lehetett volna oldani jobban, de engem így se zavart.

Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy amennyire csak lehetett Sabine közvetlen rokonaira utalt az a bizonyos jelenet. Nyilván nem egyértelműsítette, hogy ők voltak, hiszen azt nem lehetett volna már utána feloldani. De az egész dramaturgián azt éreztem, hogy erre van kihegyezve, az elejétől kezdve egészen odáig, hogy végül "előbújtak" ketten. Legalábbis ennél jobban nem lehetett volna félrevezetni a nézőt. Most ha konkrétan az anyja és a testvére páncélja elé térdel le Sabine, akkor abból hogyan visszakoztak volna utána úgy, hogy ne legyen baromi ciki az egész? Az meg nyilvánvalóan ki van zárva, hogy mondjuk fogja és fejbe lője magát, akármekkora törés is lenne. Az persze jogos felvetés, hogy Sabine joggal hitte azt, hogy tényleg ők haltak meg, szóval a reakciója indokolt. Ez pedig nagyban kihat az egész jelenetre, hiszen leginkább az ő viselkedése alakítja ki bennünk a képet. Ennek ellenére feleslegesen hatásvadász megoldásnak láttam, nagyon színpadias volt az egész. Illetve én továbbra is tartom, hogy legalább az egyikőjük a kettő közül odaveszhetett volna. Helyettesíthetetlen kulcsszerepük már aligha lesz, az pedig sosem árt, ha néha hajlandóak olyan pozitív szereplőt is beáldozni, akinek legalább a nevét tudjuk. Nem kell mindig vérengzést csapni, de sokkal érezhetőbb lenne a veszteség és a dráma.

Ha Mandalore sorsa a mi szemszögünkből nézve talán le is zárult, de sok minden fog ott még történni. Most összeállt egy rég nem látott egység, ami által teljes erőbedobással szembeszállhatnak a Birodalommal. Viszont még mindig ott vannak Saxon csatlósai, akik a Birodalom oldalán harcoltak és ott a nagy kérdés mi lesz velük. Egy biztos, a harcok nem érnek véget, sőt, bizonyos szempontból csak most kezdődik igazán a háború a mandalore-iaknak. Szóval bőven olyan a helyzet, hogy Sabine-ra bármikor szükség lehet, a sorozat zárása környékén simán elképzelhető, hogy visszatér a népéhez. Ami pedig a népvezér szerepét illeti, Sabine azért túlzás lett volna. Persze, rengeteget fejlődött, sokat tett a népéért, igazi egyéniség, és baromira kedvelem a karakterét. De mégiscsak egy nagyon fiatal csajsziról van szó, aki egyelőre erősen kételkedik magában, bizonytalan. Ez természetes is, egyrészt a kora, másrészt a múltja miatt is. A lényeg az, hogy azért egy Mandalore jelentőségű és történelmű rendszert furcsán venné ki magát, ha rábíznák. Nem baj, ha ennyire azért nem meseszerű a SW világa, hiába vagyunk az OT érájában. Bo Katan tökéletes vezetőjellem és legalább annyira megérdemli a pozíciót, mint Sabine. Neki pedig majd eljön az ideje, teljesen biztos vagyok abban, hogy fog ő még hivatalosan a népének vezetője lenni, de most még korai volna.

Jó kis évadnyitó volt, bár valóban volt pár furcsa megoldás. Ez a bekezdés parádésan foglalja össze Mandalore helyzetét, ahogyan a készítők is parádésan kezelték a szimbólumokat. Tényleg van abban valami különleges, hogy az a bizonyos kard éppen Bo kezébe kerül. Ahogyan annak is, hogy Sabine ezzel pusztítja el a korábban saját maga által tervezett fegyvert. Sabine apját én valahogy eleve súlytalannak éreztem. Nyilván a lány és a családjának szempontjából teljesen érthető a fontossága, de globálisan már kevésbé tűnt kulcsfigurának. Bár simán lehet, hogy a Birodalom csak azért tulajdonított neki ekkora jelentőséget, mert ő volt a kulcs Sabine-hoz, aki pedig a fegyver kiteljesedéséhez. Szóval erre azt mondom oké. Az viszont határozottan nem tetszett, hogy Sabine anyja és bátyja is csodával határos módon túlélte a fegyver első bevetését. Talán sok lett volna az "árva" karakter, bár nekem ez eszembe se jutott, viszont akkor ott lett volna a testvére is. Fel van építve egy dráma, aztán lerombolják. Pedig fontosak a hősies veszteségek is, most jó alkalom nyílt volna rá, de megint bevetettek egy csodafegyvert úgy, hogy annak "ismert" áldozata nincs. Vagy ha már egyik rokont se akarták megölni, akkor hagyták volna ezt a hatásvadász megoldást és ne próbálták volna ezt sugallni. Nekem még Thrawn "kameója" jött be nagyon, ugyanakkor hagyott némi hiányérzetet az a vonal, amibe őt is beleszőtték. Baromi jó ötlet volt ugyanis előhozni, hogy a Birodalom mennyire szembeköpi Mandalore hagyományait, miközben az univerzum leginkább hagyománytisztelő népéről van szó. Ezt zseniálisan mutatták be, az admirális pedig remekül passzolt ehhez. Ugyanez igaz arra a motívumra, hogy egy ilyen fegyvertől joggal retteghet minden mandalore-i és nincs garancia arra, hogy ellenük nem vetik be. Thrawnnál megint azt láttam, hogy messze kimutat a birodalmi keretekből. Legalább annyira tiszteli Mandalore hagyományait és átérzi a helyzetüket, mint ahogyan a Birodalomét. Így aztán rögtön át is látja a helyzetet, hogy ebből baj lesz. Az más kérdés, hogy nem állítja le a bugris Saxont és jegeli inkább egy időre a fegyvert, inkább hagyja a vesztébe rohanni. Néha azt érzem, hogy ha a saját igazságérzetét sérti bizonyos birodalmi irány, akkor mivel a konfliktus felvállalásával úgyse menne semmire, inkább szándékosan hagyja rossz irányba menni a dolgokat, kvázi szabotálva az ügyet. Nem tudom mi lesz a sorsa, de simán el tudom képzelni, hogy emiatt egyszer még a Birodalommal szemben találja magát. Amiért viszont nagy kár, hogy ezt nem fejtegették tovább, nem zárták le ezt az ívet. Az lett volna az igazi, ha Saxon emberei közül is egy csomó mandalore-i megszökik és csatlakozik Sabine-ékhoz. Az tette volna fel a pontot az i-re. Azért itt most gyönyörűen megágyaztak annak, hogy a teljes Mandalore Birodalomellenes legyen, de tartok tőle, hogy ez már a Rebels-ben nem kerül elő többet. Szerintem ez koncepcionális volt. Könnyen lehet, hogy abból az esztétikus látványvilágból már semmi nem maradt, csak a kietlenség. Sabine palotájából aligha maradt bármi érdemleges, a Birodalom tűzzel-vassal irtotta a bármilyen egyediséget és művészetet. Pont ez a kontraszt mutatja mennyire más világ már ez. Tény és való, hogy tálalhatták volna ezt ügyesebben, de azért pedzették. Szerintem nem azt építették, hogy Sabine legyen a vezér, hanem hogy segíthessen összefogni a klánokat, ill. méltó legyen arra, hogy Bo-Katan elfogadja tőle a kardot és a vezérszerepet. Amúgy azt egyedül ő maga állítja, hogy elbukott és nem méltó a vezetésre, de már akkor érezhető, hogy ez túlzott önmarcangolás. Túl tökéletes volt ő erre a pozícióra ahhoz, hogy soha ne térjen vissza.

Nem. Őszintén szólva nem is tudom megnézzem-e. Mindig is hadilábon álltam az előzetesekkel, többször jártam pórul vele, mint fordítva. Legtöbbször utólag nézek bele az előzetesekbe és úgy nálam jobban működnek, szóval valami baj biztos van velem. Az Ep.8 esetében végül engedtem a csábításnak, de nem mondanám, hogy megérte.

Sok sikert a költözéshez, és köszönjük szépen az eddigi fáradozásaitokat az ügyben. Reméljük a legjobbakat.

Én arra is nagyon kíváncsi leszek, hogy a Rogue One-ból vajon kiket fognak beemelni a Rebels-be. Emellett nyilván a Kanan-Ezra duó sorsa a leginkább érdekes kérdés. Hera és Chopper rendben van, Sabine és Zeb esetében könnyen lehet találni megannyi indokot, hogy miért nem kerülnek fókuszba később. A jedik esetében ez necces. Kanannál több, mint valószínű, hogy végleg búcsút veszünk tőle, Ezra a legnagyobb kérdőjel. Itt okosnak kell lenniük a készítőknek. Ezen kívül én még Ahsoka kapcsán várnék valamit, majd meglátjuk.

Ennek kapcsán bennem is igen erős kérdőjelek vannak. Az inkvizítorok még hagyján, ott több dolgot is könnyen el tudok képzelni. A legkézenfekvőbb, hogy nincs belőlük több, akik voltak, meghaltak. Ha mégis él még pár, mivel az elődök túl sok sót nem ettek meg Kananék ellen, így nem küldik őket utánuk, mert túl csekély a sikerük esélye, a vesztükbe meg minek. A sokkal problémásabb Vader. Engem már Ahsoka kapcsán sem hagy nyugodni a gondolat, hogy mégis hogy a francba hagyhatják csak úgy lelépni. Nem hiszem el, hogy a Kiválasztott ne érezné, hogy az egykori tanítványa életben van, miután találkoztak is. Márpedig Obi és Yoda után egyértelműen neki kellene a leginkább bökje a sithek csőrét. Apropó, nem lehet, hogy Vader pont azért "nem ér rá", mert Ahsokát kutatja? De térjünk át a Kanan-Ezra duóra. Az csak egy dolog, hogy önmagukban mennyire veszélyesek vagy jedik, bár az biztos, hogy itt is sántít a dolog. Ahogy Dzséjt is írja, egyértelműen egyre feltűnőbbek lettek és szorult a nyakuk körül a hurok, Vader is rájuk szállt. Ők pedig csak erősödtek, most mégis mintha megfeledkeztek volna róluk. A gond az, hogy még csak azt se lehet mondani, hogy a sitheknek fontosabb célpontjaik lettek volna. Elvégre kik lettek volna itt nagyobb kutyák? Obi és Yoda egyértelműen, ill. Ahsoka. Na már most érdekes módon Ezra pl. megtalálta Kenobit, valamint (még ha csak spirituális úton is, de) Yodával is érintkeztek. Meg ott van még Maul, akivel szintén lett volna elintéznivalója a sitheknek, és meglepő módon, vele is összefutnak a főhősök. Vicces amúgy, hogy a nagyban bujkáló Kenobit Ezra és Maul is megtalálja, de a sithek nem. És persze ez már egyenes út Luke-hoz. Most arról nem is beszélve, hogy Leia, Mothma, Bail stb. mind-mind kontaktban vannak Kananékkal. Gyakorlatilag a sithek összes jelentős ellenségéhez el lehetne jutni csak a Kanan-Ezra pároson keresztül, miközben az ők maguk likvidálása sem lenne utolsó szempont. Azért az inkvizítorokat se véletlenül képezték ki, aztán pár év alatt szépen elhullottak, közvetlen vagy közvetve, de Kananék miatt. Csak azt tudom még esetleg elképzelni, hogy Thrawnra bízták a lázadók ügyét, ő pedig kifejezetten azt kérte, hogy ne okvetlenkedjenek Erőhasználók a környezetében és hagyják a saját eszközeivel dolgozni. Mivel Ezra és Kanan a csapattal voltak, így ha bárki őket üldözi, akkor mindenképp együtt kell dolgoznia az admirálissal. Utóbbi viszont lehet, hogy egy kis időre olyan szinten szabad kezet kapott, hogy még Vader is leállt Kananék nyomozásával. Főképp elképzelhető ez akkor, ha a sithek közben mondjuk inkább az Ahsoka-Kenobi-Yoda trióra kezdték irányítani a figyelmüket.

Dookunak vagy Palpinak szüksége volt rá? Ha Vadernek nem kellett, akkor minek tanulta volna meg? Őt is láttuk (Vaderként) 3 filmben, a Rebels-ben és a RO-ban is. Egyszer se kellett neki villámokat szórni, akkor amúgy is mikor kellett volna? Szerintem Anakin se pont az a típus, aki ha elsajátít egy ilyen képességet, akkor soha nem használja, mert nem akarja vagy nincs rá szüksége. Kylot sokkal kevesebbet láttuk, de még nála is úgy érzem, hogy ha képes lett volna villámokat eregetni, akkor ezt meg is mutatta volna.

Ez a "nem akart" motívum már korábban is előjött itt-ott, de nem tartom jó iránynak. Nem azért nem váltak a jedik/sithek csak úgy zöld köddé, vagy hatástalanították puszta kézzel a fénykard pengéjét, mert nem tudtak ilyet, hanem mert nem akartak... Miért nem? Mert csak, biztos nem volt kedvük, de ettől még tudhatták. Vader miért nem szórt villámokat? Lehet csak épp soha nem volt rá ingerenciája. Azért ennél sokkal valószínűbb, hogy nem volt rá képes. Ez nem olyan, mint hogy Obi vagy Yoda miért nem fojtogat senkit, nem látok racionális indokot arra, hogy Vader vagy Kylo ne szórjon villámokat, ha tudnának. Vader esetében az is ott van, hogy nincsenek végtagjai. Most erre megint lehet azt mondani, hogy nyilván ez nem kell a villámozáshoz, mégis eddig mindenki így szóra őket. Ebben szerintem kár elmélyedni, ahogyan az elmetrükkhöz vagy a telekinézishez is használták valamiért a kezüket, úgy a villámokhoz is kell. A működési mechanizmussal nem vagyunk tisztában, tárgyakat műkézzel is tudott mozgatni, fojtogatni is tudott vele, a villámokhoz valószínűleg kell a hús-vér kéz. És itt már akár képbe jöhet az, hogy ha az áramhoz hasonló villámokat szórna, akkor azt a fém mindenképp visszavezeti a saját testébe. Szerintem Kylo se volt képes villámokat szórni. Dühében össze-vissza csapkodott a fénykardjával és szétvert egy szobát, vallatásokat tartott, párbajozott, azért elkéltek volna neki azok a villámok. Az egy jó kérdés, hogy nem volt-e elég erős, avagy a Renek és Snoke másképp viszonyultak az Erőhöz, ami nem tette lehetővé ezen képesség elsajátítását. Ha utóbbi, akkor simán elképzelhető, hogy Kylo soha nem is fog villámozni. A nagy példaképe úgyis Vader és ő sem élt ezzel az eszközzel.

Természetesen. Nálam igencsak hátul áll a sorban. Az alaptrilógia és az első két McAvoy-Fassbender rész egyértelműen előzi, én tisztán csak a szamurájos Rozsi-filmet tudom mögé sorolni. Ha már szóba került, az szerintem szint alattira sikeredett, a rendező pedig ugyanaz. Állítólag a stúdió durván beleszólt Mangold dolgába, azért lett olyan szörnyű a végeredmény. Most szabad kezet kapott és sok akkori ötletét most tudta igazán megvalósítani. Ez viszont annyiban rányomja a bélyegét a Loganre, hogy a főmotívum ismétlődik. Ez igaz, csak én erre bevések egy pirospontot és ennyi, de a brutalitás nyers ábrázolása nekem nem ér annyit, hogy elvigyen a hátán egy filmet. Márpedig egy csomó helyen ezt emelik ki. Itt nem kell elképzelni, hogy vkinek a fejébe vágják a pengét, mert fröccsen a vér és folyik az agyvelő. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy szexjelenetnél tényleg meztelenek a szereplők és látunk mellet és feneket is. Persze, üdítő, hogy nem takargatnak semmit és valóságosabbnak hat az egész, de azért akkorát nem dob az egész filmen. Ilyen téren nálam is működik, nekem a Rozsival való kapcsolata nem ül. Kíváncsi leszek, de nemigen vannak elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Már az első résznél se értettem azt a hatalmas hype-vonatot. Egy jópofa film volt, halál laza és hangulatilag eltér a Marvel többi filmjétől, de túl sokat nem láttam bele. Ha a 2 is ilyen lesz, ugyanúgy nem fogok hasra esni tőle, ha gyengébb, akkor kifejezetten a szerényebb MCU alkotások közé esik be. Az egyetlen dolog, amit várnék, hogy jobban összekössék a többi MCU-filmmel és jobban beillesszék ebbe az egységes univerzumba.

Nekem a Logan hatalmas csalódás volt, nem tudom miért ajnározzák ennyire. Meg azt mondják, hogy aki nem bohóckodásként, hanem komolyan áll a képregényfilmekhez, annak fekszik, meg aki igazán szereti Rozsomákot és érti a karakterét. Hát én pont azért imádon az X-Men filmeket, mert sokkal mélyebbnek és komolyabbnak tartom, mint a képregényfilmes átlagot, Rozsomák meg a kedvenc karakterem, a Logan mégse tetszett. A története nagyon lapos, szinte nincs is. Ami értékelhető benne az arról szól, hogy igazából miről is nem szól ez a film. A hangulata működik, de iszonyatosan sablonos az egész, hemzseg a szánalmas kliséktől. Rozsi pedig igazából nem Rozsi, mert megint mindenféle nyavalya van, ami miatt nem lehet önmaga. A kislánnyal kapcsolatos vonal számomra hiteltelen és mesterkélt. Egy ennyi sebből vérző filmet nálam egyáltalán nem ment meg az R-besorolás a sok brutális jelenettel. Őszintén szólva nem is értem igazán, hogy ez miért annyira vonzó sokaknak.