pb69

Jó, de teljesen más kettejük szerepe és a lehetőségeik. A tökéletességét amúgy sokkal inkább a mentalitására és a világnézetére értettem, de szerintem "gógyiban" se múlja alul pl. Tarkint. Ha Krennic kerül anno Tarkin pozíciójába, akkor akár befuthatta volna azt a karriert. Azért ne felejtsük el, hogy Krennicnek a felettesei is igyekeztek betenni, Tarkinnak ilyen problémákkal aligha kellett szembenéznie. Nem jutott már kellően nagy szerephez, mert azok a helyek foglaltak voltak, a foglalóik pedig nagyon is ragaszkodtak a posztjukhoz. Ilyen téren inkább Dzséjttel értek egyet. Tarkin durva és látványos dolgokat tett, de átütő sikert ő sem ért el. Se a Rebels-ben, se a RO-ban, se az Ep.4-ben. Kiemelkedett a legtöbb birodalmi közül, de messze nem látom annyira zseninek, hogy nála ne lehettek volna komoly gondok. Azért a korábban felsoroltak mellett elgondolkodtató az is, ahogyan végül elérte a veszte. Tudott arról, hogy "áruló" is részt vett a Hcs építésében, hogy a lázadóknál vannak a tervek és a támadás során egyértelműsítették, hogy nagy baj is lehet. Ennek ellenére ő maradt. És ezt én nem amolyan "a kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót" féle nemességnek tartom, sokkal inkább elvakult ostobaságnak.

Ez a Bor Gullet mi a franc amúgy? Nekem abszolút nem illett a filmbe. Eredetileg nagyobb szerepet szántak neki, vagy mi volt az egész értelme? Értem, hogy valami pszichomókával kínoztak általa foglyokat meg akartak kinyerni infókat, ebbe sokan bele is őrültek, de nekem feleslegesnek tűnt a jelenet.

Jelképesen értem, hogy vezető szerepbe került. Nem dirigált senkinek, nyíltan nem álltak mögé, de végtére is mindig az történt, amit ő akart. A lázadók lehetőségeihez mérten persze. Azért nem nézte le vagy ítélte el mindenki. Tartott egyfajta motivációs beszédet, "letojták", de Cassian összeszervezett egy csapatot, mert hitt benne. Nekik is mondott pár szót, szerintem már ők is hittek benne és az ügyében. Felkerekedtek, a Szövetség meg végül megindult az offenzívára. Senki nem ismerte el Jynt vezetőnek, de valahol ő volt a szellemi vezér. Legalábbis nekem így tűnt. Vajon mi lett volna az egész archívum elleni támadásból, ha ő mondjuk lelép még az ülés előtt.

Jyn gyakorlatilag főszereplője a filmnek. Jó karakter, Felicity is hozzáteszi a magáét, de nem érzem kiemelkedőnek. Az mindenesetre nagyon jó, hogy tovább szaporodnak az erős női karakterek a SW-ban. Végre egy Aranyfénykard átadón érdemi jelölteket is lehet majd állítani a női szereplőknél. Szóval Jyn emberi karakter, azt is látjuk honnan indul és hova ér el. Teljesen rendben van, valamiért mégse tudok úgy rajongani érte. Ha már szóba került Rey, számomra ő sokkal nagyobbat ütött. Vagy Ahsoka, bár ő egy teljes sorozatban volt főszereplő, majd ugrott be nem is akármilyen szerepre egy másikban. Valahogy kicsit erősnek érzem, ahogy Jyn egyik pillanatról a másikra vezérré lép elő. Ügyes és okos lány, helyén van a szíve is, de ahogyan korábban már többek is írták, alapvetően ő egy hétköznapibb ember. Ilyen formán pedig nekem van annyira furcsa az ő teljesítménye és szerepe, mint Rey-é a 7-ben. Ahogy pillanatok alatt elfogadja mindenki, ahogy lelkesítő beszédeket tart és az asztalra csap az ülésen stb.. Kissé gyorsnak érzem az ütemet, ahogyan a teljes ismeretlenségből dominánssá válik. Ettől függetlenül érdekes szereplő, a többiekhez kötődő viszonyai jól ülnek, megvannak a maga drámái. Meg a nagy fordulat az apja kapcsán. Azért annyi év után rádöbbenni, hogy életben van, a Birodalmat szolgálja, de valójában mégse, mert mindent feladva szabotálja őket, majd ezek után újra találkozni vele és látni odaveszni... Kemény érzelmi hullámvasút. Ennyi idő alatt egy ilyen műfajú film aligha adhatott volna nagyobb mélységet egy karakternek. A Saga által felölelt időszakhoz mérve egy szösszenet az övé, mégis nagy hősként távozik a film végén. Ez a pár óra elegendő volt ahhoz, hogy megkedveljem és igazán sajnáljam a végén.

Jogos.

Saw sehol nem kap huzamosabb ideig főszerepet, mégis egy nagyon fontos karakter. Leginkább azért, mert ha jól sejtem, akkor ő az első olyan eredetileg "tisztán" animációs karakter, aki feltűnik egy élőszereplős filmben. Ráadásul az egyetlen, aki csak a három legújabb nagy SW alkotásban (TCW, Rebels, RO) szerepel, de ezek közül mindegyikben. Nekem sose volt szimpatikus, de azt el kell ismerni, hogy egyéniség. És amúgy nagyon fontosnak tartom azt, amit ő (és bandája) képvisel a lázadók között. Végre igazán árnyalják ezt az oldalt is, nem csak mennyből leereszkedő mintahősökről van szó. Mert ugye más egy Han, aki "külsősként" csöppen bele az egészbe, de aztán belőle is példaértékű ember lesz. Sawt sok trauma érte és ez nem is múlt el nyomtalanul, de nem vált előnyére. Szélsőséges, nem válogat az eszközökben, sokszor a terror módszerével veszi fel a harcot az elnyomás ellen. Ezt lehet nem szeretni, de mindenképp egy új szín. Ráadásul jól rámutat arra, hogy a lázadók között se volt egység, sőt komoly széthúzás is jelentkezett. Igazából úgy érzem, hogy Gerrera nem önmagában egy igazán fontos és érdekes karakter, hanem egyfajta szimbólum. Egyrészt a múlt és egy előző éra hírnöke, aki így "sunyiban" összeköti a két nagy korszakot. Eközben mindkét animációs sorozatot megjárva, átszökött egy élőszereplős filmbe, ami out-universe tekinthető történelmi tettnek is. Ja és rajta keresztül mutatják be a lázadók esendőségét, azt hogy nem csak a klasszikus értelemben vett jók vannak az ő oldalukon se. Illetve a megosztottságot, széthúzást, ami a köreikben uralkodik. Emellett már majdhogynem eltörpül, hogy a maga nyakatekert módján kétszer is ő indítja útjára Jynt.

Tovább építették Tarkin karakterét és tették ezt milyen jól. Korábban csak a 4-ben szerepelt, ott se túl sokat, de bizonyos tekintetben elvitte a showt. Pedig mondjuk Leia vagy Vader mellett ez nem is olyan könnyű. A TCW-ben nagy ötlet volt előhúzni, megismerhettük honnan is indult nagyjából az ember, jó kis alapozás volt. Aztán a Rebels rátett egy jó nagy lapáttal, ott már a nagybetűs Tarkint kapjuk. Ebben a filmben pedig szintén Egyszerű, mint egy szög, mégis mindig letaglózó, mennyire ridegen és céltudatosan tipor el bármit és bárkit. Nincs vele az Erő, nem visel félelmetes páncélt, nincs fénykardja, nem szór villámokat, soha még csak egy fegyvert se süt el, mégis minden jelenetében maga a megtestesült gonoszként van jelen. Ezek tükrében még nagyobb élmény a 4-ben látni. No meg elégedetten hátradőlni, hogy odaveszett a Halálcsillaggal együtt. Az is milyen sorszerű, hogy Krennictől elorozza a szörnyszülöttjét, majd azzal is szabadul meg tőle, pár évvel később pedig ő maga is ezáltal vész oda. Ha már annyira kellett neki, hát a sírjává vált. Az Ep.4 meg ugye most már lassan arról lesz híres, hogy nagy jelentőségű régi ismerősök robbannak fel a "háttérben", bolygóstól, szuperfegyverestől.

Igazából minden új páncél tetszett, de valóban, a fekete halálosztók talán kiemelendők. Mondjuk nekem kicsit sok volt az újdonság. A rohamosztagosoknál és a hajóknál is azt éreztem, hogy ehhez képest a 4 felhozatala igencsak szegényes. Persze szépen fokozatosan az OT-ban is előkerülnek újabb és újabb modellek, de a Rogue One után nézve az Ep.4 visszalépésnek tűnik, ami in-universe számomra furcsán hat.

Nekem ő kicsit lógott a levegőben. Voltak figurák, akikről nem sokat tudtunk meg, de úgy megvolt a helyük és ilyen téren nem maradt hiányérzetem. Bodhinál úgy éreztem, hogy fontosabbnak szánták, de nem tudtak mit kezdeni vele és ezt megmutatni. Olyan súlytalanul bolyongott a többiek mellett a jeleneteiben, a halála se volt annyira "személyes" a nézőkkel. Pl. vártam volna, hogy amikor a viharban komoly erőfeszítésekkel manővereztek, akkor mondjuk bepattan a pilótaülésbe és megmenti a szituációt. Vagy bármi ilyesmi. Persze a végén megvolt a maga szerepe, de az is úgy elsikkadt a többiek nagy jelenetei mellett. Nekem legalábbis elsőre így tűnt.

Hú, hát ahhoz talán még jobban össze kell szednem a gondolataimat. Plusz rengeteg hozzászólást "kell" még visszaolvasnom a RO kapcsán. Egyelőre inkább a specifikus témáknál ejtek el pár szösszenetet.

Ő a tökéletes birodalmi figura megtestesítője, aki viszont későn jutott a "fazékhoz", így elbántak vele. Mert azért látványosan megtették a magukét Tarkinék vele szemben. Pont ettől is olyan remekül eltalált az egész fazon. Törtető, arrogáns, tényleg mindenen és mindenkin átgázol a céljaiért, semmi morális gát nincs benne. Tökéletesen elkötelezett a Birodalomnak, nagyravágyó és meg is van a magához való esze. Igen ám, csak azzal, hogy kvázi "tökéletes" birodalmi, böki is a feletteseinek csőrét, ami végül a veszte is lesz. Mert hiába a viták Tarkinnal, hiába a vaderes affér, a maga módján beleállt a konfliktusokba, de a végén a "hatalmas lépegető" eltaposta. És persze végül a saját "gyermeke" áldozatává vált, milyen bizarr sors... Amúgy előzetesen én se vártam sokat tőle, de abszolút pozitív csalódás volt. Szerencsére egyre több olyan birodalmi tisztet kapunk, akik egyéniségek és remek karakterek. Anno volt Tarkin és ennyi, a többiek nekem tök semmilyenek voltak. Most van Kallus, Thrawn és Krennick, nagyon jó. Az öreg Yularent előkaphatnák még valahol, kíváncsi lennék rá, mire jutott.

Volt jó pár remekbe szabott jelenet a filmben, nem kezdeném sorolni, a többiek már megtették. Alapesetben nem is tudnék dönteni, de egy nem is olyan régi "élményből" fakadó személyes érintettségem révén Jyn és Cassian halála volt rám legnagyobb hatással. Tényleg kiemelendő, hogy milyen finomsággal kezelték a jelenetet. Átjött belőle minden érzelem, aminek kellett, mégse volt olyan negédes és sablonos, mint amilyen könnyen lehetett volna.

Jó kis dupla volt ez. Semmi extra, de jól működött, néhány kifejezetten jó pillanattal. Gondolok itt mondjuk a droidok újabb feltűnésére, a Halálcsillag "kerülgetésére", az új birodalmi katonákra és tisztre, Sabine jetpack akciójára (meg a homokos beszólására), a geonózisi faj sorsára, Kanan hidas megoldására, a TCW-s utalásokra vagy épp Rex és Saw kapcsolatára. Ha már Saw, nekem bejövős a karaktere. Nem az számít, mennyire szimpatikus, hanem hogy egyéniség, ráadásul olyan, aki rendesen árnyalja a képet. Nekem ez már nagyon kellett. Majd a Rogue One kapcsán írok róla bővebben, de fontosnak tartom, hogy bemutatják, a lázadók közt se mindenki erkölcsileg feddhetetlen hős. A többiekhez képest persze nagyon rossz arcnak tűnik, de valahol érthető a hozzáállása. Eleve nem volt veszélytelen a szitu, a csapatát kiirtották, nem szívlelte a kis geonózisit. Ettől még pokróc módon viselkedett, de nagy volt a tét. Könnyű azt mondani (pláne ismerve a későbbi történéseket), hogy milyen lélektelen görény volt, de valahol az egész lázadás sorsa múlott azon, hogy milyen infókhoz jutnak. Pont ezért tetszett külön, hogy ugyan többször ott volt a Halálcsillag, a lázadók nem jöttek rá miről van szó. A kérdés nyitva maradt, és bizony elég valószínű, hogy ha kihallgatják Klik-Klakot, akkor hamarabb leleplezik a szuperfegyvert, vagy legalábbis közelebb jutnak ehhez. Gondolom került volna vki, aki jobban érti mit magyaráz, mert alighanem többet tudott annál, mint azt, hogy hogyan is néz ki a Hcs. Meg valahol pont azt láttuk a RO-ban, hogy később is egy Saw-éhoz hasonló mentalitásra (is) volt szükség ahhoz, hogy végül leleplezzék a Halálcsillagot és meglegyenek a tervek is. Ennyit róla, mindenesetre baromi jó, hogy a sorozat ilyen hamar reflektált az új filmre. Mindezt persze úgy, hogy közben visszanyúltak a PT érájába is. Ez nagyon jól megy, az animációs sorozatok parádésan fogják össze a SW univerzumát és elévülhetetlen érdemeik vannak a Saga egységesítésében. Az egésznek volt egy furcsán ambivalens hangulata. Egyrészt nosztalgikus a droidok, Saw, Rex, a Geonózis és az egyéb visszautalások miatt. Másrészt előfutárként sejteti a már nem is oly' távoli eseményeket, a Halálcsillaggal és Gerrerával kopogtatva a RO ajtaján. Mindezt megfűszerezték pár remek akciójelenettel és beszólással, na meg a birodalmi kegyetlenséggel. Azt az egyet savallom kicsit, hogy a "szónikus" fegyvert egyszer sem sütötték el.

Szerintem is ez a kulcs. Az OT-ban Han valóban egy igencsak egyszerű figura, aki ugyan a 7-ig bezárólag komoly jellemfejlődésen megy át (az ő teljességéhez nagyon is kellett a 7), de ettől még soha nem volt egy összetett karakter. Szóval sokat változott a 4 film alatt, de nem mondanám, hogy mélyült vagy komplexebb lett, inkább egy egyszerű állapotból átlépett egy másikba. Egy ilyen fazonra nehéz felhúzni egy kimondottan karakterfilmet, ezért más típus kell. Muszáj mélyíteni a karaktert, csak ugye Hanról mindenkiben él egy elég erős kép, amit ha túlságosan háttérbe szorítanak, abból elégedetlenség lehet. Hasonló volt a helyzet Vaderrel is, akinek kapcsán a legtöbbeknek a mai napig nem sikerült feldolgoznia, hogy a fiatalabb Anakin nem pont olyan volt, mint az OT-ban látott (szerintem szintén elég egysíkú) Vader. Ennek ellenére Hannál is ez lehet az egyetlen kiút: bemutatni miért is lett olyan a 4-re, amilyen. Ez elég szabad kezet enged, hiszen lehetett ő korábban szinte bármilyen (csak valamiféle zsivány kalandor kell), bizonyos történések mentén idősebb korára "letisztult", "egyszerűsödött". Csak nagyon fontos, hogy ezek a sorsfordító lépcsők megjelenjenek a filmben, lényegében erről szóljon. Ne legyen egy hatalmas lyuk, hogy most kapunk egy újféle fiatal Solot, akivel majd többnyire off-screen történik mindenféle és ezáltal alakul ki az eddig ismert arc.

Furcsa filmnek ígérkezik. Nem igazán mozgat meg a dolog, legfőképp a hangulatára leszek kíváncsi. Mennyire sikerül úgy elszakadni a megszokottól, hogy azért megmaradjon az erős SW feeling. Az animációs sorozatok többször kalandoztak már ilyen vizekre, változó sikerrel. Most ez egyetlen film lesz, egy lehetőségük van jól beletalálni.

Az a baj, hogy olyanokhoz kellene hasonlítani, akik hasonló korúak és még soha nem repültek semmivel, ill. a konkrét típust se ismerik egyáltalán. Csak mert nem biztos, hogy a fent sorolt dolgok Anakin pilótakészségeinek hiányából fakadnak. Egyszerűen lehet simán csak éretlen, tapasztalatlan stb.. Pl. nyilván nem célozhatta a főreaktort, mert fogalma sem volt róla, hogy ott van valahol egy olyan (ha egyáltalán tudta mi az), ill. nem tudta, hogy az adott gomb a torpedókat működteti. Nem sok haszna van átlagos pilótákhoz, igazából semmilyen pilótákhoz mérni, mert ő nem az. Ennyi erővel Reyt is átlagos (de képzett) jedikhez vagy pilótákhoz kellene mérni és úgy értékelni a tetteit, ami nála is rosszabb eredményeket hozna. Nem, Luke-nál nem akarták ezt megmutatni. Pont ezért nem is tudhatjuk, hogy mennyire jó ebben. Valószínű, hogy nem volt géniusz, de szerinted is megüti egy szakmabeli szintjét. Úgy, hogy ő vélhetően nem szakmabeli. Megint azt tudom mondani, hogy Rey még egy átlagos "szakmabeli" jedi szintjét se üti meg, persze nem is kell, nem is elvárható. Csak őt ne amatőrökhöz mérjük, ha a többieket se. Rey elsőre túl tökéletesnek és op-nak látszik, ez igaz. Én is így éreztem, amikor először néztem a filmet, alaposabb átgondolás kellett ahhoz, hogy elfogadjam a szitut. Hogy pl. az elmetrükk valószínűleg nem a semmiből jött, nem magától találta ki. Vagy hogy egy minden téren erősen sérült ellenfelet győzött le kardpárbajban egy közelharcban elég jól képzett Erőérzékeny. Anakinnál vagy Luke-nál nem voltak ezek ennyire látványosak. De pl. Anakin is képes volt megérezni a Jedi Tanács előtt az ábrákat, pedig aligha csinált ilyet korábban. Vagy Luke alig váltott pár szót Obi-Wannal az Erőről, mégis kilőtte a Halálcsillagot. Oké, mondta neki az öreg, hogy használja az Erőt. Rey is diskurált Mazzal kicsit. Meg a Rebels-nek hála van már egy másik "suhancunk" is, aki Erőérzékeny, de képzetlen és későn fedezi fel a képességeit. Érdemes lenne őt is számításba venni egy ilyen értékelésnél.

Értem a többiek álláspontját is, van is bennük igazság, de itt inkább Nabo felé hajlik a kezem. Abban legalábbis mindenképp, hogy bőven fel lehetne építeni egy filmet a 6 és 7 közé. Most itt nyilván olyan dolgokat tudunk előhozni a korábbi filmekből, amikből már készült film, nem is akármilyen, így könnyű azt mondani, hogy jó alapanyag. Ezt összehasonlítjuk olyanokkal, amiket max. megemlítettek a 7-ben vagy írtak róla az enciklopédiában. A 2 és 3 között alig telt el pár év, folyt egy "műháború", mégis egy 5,5 évados sorozatra elég tartalmat tudtak kicsiholni belőle. A Rebels szintén minimális időtartamot ölel fel. Persze ezek sorozatok. Nyilván nem minden egyes pillanat annyira érdekes,de azért egy trilógiányi filmet bőven össze lehetne hozni belőlük. És nem lennének érdektelenek, sőt. A 6 és 7 között pont az a kérdéses, mennyire voltak sűrűek az események. Sok minden fontos történt, de lehet 4-5 évente voltak ezek, a Saga eddigi történetmesélésébe meg nehéz lenne egy ilyet beilleszteni. Olyasmit lehetne, hogy 3 film, két nagyobb időugrással vagy ilyesmi. Persze nem arról van szó, hogy akkor félóráig nézhessük Leia és Han civódását vagy vágjanak be többórás szenátusi vitákat és üléseket a politikai lépések kapcsán. Ügyesen ezeket is bele lehetne szőni, ahogyan azt a PT-ban tették. De azért az új Jedi Rend működése vagy Kylo átállása, Snoke feltűnése és aknamunkája nehogy ne adjon elég teret min. egy filmre. Meg nem is csak az a kérdés, hogy mekkora a táv két film között, még csak nem is az, hogy mennyi fontos esemény történt közben, hanem hogy ezek mennyire ott veszi fel a folytatás a fonalat, ahol az abbamaradt. Ott a TCW vagy a Rebels sok olyan motívummal, amire gondolni se mertünk korábban, de mégis ezek nélkül is sima az átmenet a filmek közt. És nem kell hozzá feltétlenül a még korábbi vagy még későbbi epizód. Az 1-2 neccesebb, de ott is nagyobb szemöldökrántás nélkül logikusnak tűnhet, hogy vannak a lejtőn lévő Köztársaságból kilépni vágyók, ill. a sithek háttérben történő mesterkedése is ül. Úgy tudnám ezt szemléletesen elképzelni, hogy minden film egy egyenes, a szomszédosak között pedig ki van takarva valamekkora rész. Az 1 és 6 között bármekkora és bármilyen tekervényes is legyen a nem látott rész, a vonal nagyjából ott folytatódik, amerre az előzmény egyenese mutat. Kicsit el van csúszva és nem is tökéletesen párhuzamos, de nincs messze tőle. A 7-nél viszont úgy látom, hogy nagyon messze kerülünk a 6 "meghosszabbított" vonalától, így kínosabbak a kimaradó részek. Korábban simán átlendülhettünk a lyukakon, mert "biztos nem sok érdekes történt". Nem a francokat nem, de nem volt nagy hiányérzetünk. Lehet, hogy sokaknak most sincs, nekem van. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy rengeteg sorsfordító dolognak kellett lezajlania a köztes időszakban. Persze ez annyiból nehezítés is a jövőre nézve, hogy egy ebbe az időszakba helyezett alkotástól mindenki ezen történések boncolgatását várja, még annyi szabad kéz sincs, mint az eddigi közbeékelt eseteknél.

Azért az eredményeket eléggé torzítják a "nem láttunk belőle semmit" dolgok. Rey bele is keveredett mindenféle szituba, így láttuk hol mire képes. Luke-nál pl. nem lennék biztos benne, hogy nem volt kiemelkedő technikai érzéke. Gondolom elég sokat szerelgetett a farmon. Nem rakott össze saját droidot vagy fogatot, de az előképzettségéhez (azaz, hogy hivatalosan valószínűleg nem oktatták erre) mérten lehet átlagon felüli. Csak mert ugye más esetben sem abszolút értékben értékelted őket. Ugyanígy Anakinnál a repülés. Attól, hogy egy csomó dolgot nem tudatosan csinált, még lehet kiemelkedő. Valószínűleg nem a pilótakészségei hiányoztak ehhez, hanem egyfajta érettség és hozzáállás, ami egy kisgyerekben nyilván nincs meg. Eleve egy 9 évest elég nonszensz összemérni 18-20 évesekkel, főleg mondjuk közelharci tudásban. Értem, hogy nincs más merítési lehetőségünk (meg amúgy is ő Anakin), de akkor is. Luke is egy burokban nőtt fel, ahol láthatóan mindentől féltették a nevelőszülei (főleg az apja), aligha keveredett sok ügybe. Rey viszont ki tudja hány éve van kiszolgáltatva a jakkui "vadvilágnak". Sokkal nagyobb szüksége volt arra, hogy meg tudja védeni magát, mint a másik két delikvensnek. Még Ezrát lehetne bevonni a buliba, főleg mert az életkörülményei talán neki voltak leghasonlóbbak. De értem, amit írsz. Én is úgy érzem, hogy erős kérdéseket vetettek fel Rey képességei, ugyanakkor egyelőre nálam a bőven védhető kategóriába esik. Valószínűleg nem akárkiről van szó, fény derül majd a múltjának és eredetének legalább néhány kritikus pontjára. Akkor pedig talán kevésbé fogunk csodálkozni azon, amiket tett a 7-ben.

Abból, hogy a galaxis legjobb pilótájának titulálják, még nem következik, hogy kisgyerekként fogatversenyt nyer vagy élete első önálló repülésén így teljesít. Úgy gondolom, hogy Unkar azért alapvetően jó ideig vigyázott Reyre. Hogy ki bízta rá, miért és meddig kellett volna neki stb., ezek kérdésesek, de eleinte biztos komolyan vette a feladatot. Egy ilyen zord vidéken amúgy nem maradt volna életben a lány. Ha pedig azt akarod, hogy akit rád bíztak, az jó eséllyel boldoguljon, viszont nem akarod minden percben istápolni, akkor alaposan fel kell készíteni mindenre, főképp az önvédelemre. Meg ugye akárhogy is történt, Rey életben maradt. Úgy, hogy jó ideig egyedül éldegélt kényszerkörülmények közt, de kreatívan kihasználva mindent, amit maga körül talált. Ez, pláne egy olyan környezetben, már eleve olyan, hogy egyedül hogyan lenne képes az ehhez szükséges képességeket elsajátítani bárki is? Mégis megtette. Ha így meg tudott ott élni, akkor innentől már nem érzem olyan durva lépésnek, hogy elég jól is tudott harcolni.

Most hogy nevezhető-e hátránynak, az kérdés, de alapvetően egyetértek. Az Ep.7 igazából nem a 6-ban látottakat viszi tovább, hanem azon eseményeket, amik időközben zajlottak és mi nem láthattunk. Mintha valami kimaradt film (vagy filmek) folytatása lenne. Túl nagy a távolság. Olyan, mintha az Ep.4 mondjuk rögtön a 2 után jönne. Nyilván valahol annak is a folytatása, csak nincsenek meg a közvetlen és így jól átlátható kapcsolódási pontok. Ez mondjuk szerintem inkább zsákutca. Az Ep.1 megkezdett egy előzménytrilógiát, aminek a végén a 4 elé kellett kifutnia. A 7 is megkezd egy trilógiát, de amúgy semmilyen téren nem érdemes egy folytatáshoz hasonlítani. Már csak azért sem, mert ugye az egész Saganak ez a nyitánya. Ennek megfelelően érdemes megjegyezni, hogy elég egyszerű alaphelyzettel is nyit, hiszen van a Köztársaság, mint alaprendszer, ami évezredek óta regnál és működik. Ebbe köp bele a korrupció, a kereskedelmi szervezetek és tűnnek fel a jedik és sithek, de alapvetően jóval egyszerűbb még akkor a helyzet, mint később bármikor. A másik, hogy azért az Ep.1 szerintem nem igazán Anakint helyezi a középpontba és nem is az ő szemén keresztül mutatja be a galaxist. Persze kulcsszereplő lesz, onnan hogy belép a képbe, de ez a film még nem róla szól. Bár az tény és való, hogy remekül ragadják meg az alkalmat arra, hogy a jeleneteiben pár alapinfót elsüssenek a világról. Így jön képbe a Prófécia, a midikloriánok, Coruscant bemutatása, de a jedikről is sokat tudhatunk meg. Azért több ízben éltek is ezzel a lehetőséggel. Csak az a baj, hogy annyi fordulat és kritikus esemény történt a kimaradó 30 évben, hogy nem győzték volna sehogy beleszőni a filmbe. Mert az is igaz, amit Oda vagy Bomarr pedzeget, hogy akkor elég kínosan csak arról szólt volna a film, hogy elmesélik mi volt off-screen eddig. Ezért kellett volna vagy hamarabb felvenni a fonalat és tényleg az említett 30 év ominózus eseményeiről trilógiát forgatni. Vagy pedig erre a köztes időszakra jóval kevésbé fordulatos és fajsúlyos történéseket kreálni. De itt nem a 4-hez vagy globálisan a SW-hoz való passzolásról van szó, hanem a közvetlenül kapcsolódó részhez. Az 1 amúgy nagyon nem passzol a 4-hez, de nem is kell neki, hiszen hol van az még akkor. Kifejezetten kellemetlen lenne, ha szorosan kötődne ahhoz. A 2-höz kell neki, ahhoz pedig pont annyira teszi is, amennyire indokolt. Bár szerintem pont az 1-2 közt volt korábban ilyen téren a legnagyobb szakadék, a 7 előtt persze. Az 1. rész, ill. a PT bizonyos körökben való utálata pedig nem arról szól, hogy mennyire illeszkedik jól az előzményhez vagy folytatáshoz. Ezért nem kell 32 év után folytatni. Vagy ha mégis, akkor ezért kell "egyszerűsíteni" a köztes vonalat, hogy a folytatásban legyen esély úgy felvenni a fonalat, hogy ne csak pislogjon mindenki. A 7 alaphelyzetével az a baj, hogy gyakorlatilag játszódhatna pár hónappal is a 6 után, de akár 80 évvel később is. Ha nem nézzük a visszatérő szereplőket és a korukat ugye. Nézhetjük úgy is a filmet, hogy a Birodalmat nem sikerült felszámolni, újra megerősödtek, az ellenállás meg ugyanúgy a lázadás. Luke is elbukhatott bármikor. De ugyanilyen erővel eltelhetett volna több száz év is, elbukhatott volna az ÚK, az ER pedig lehetett volna a domináns hatalom, ami ellen lázadni kell.

Én is úgy gondolom, hogy azért sok igazság van Nabo és Jar-Jar gondolataiban. Mondjuk engem Tekka helyzete nem igazán izgat, noha nyilván látom benne a nagy potenciált. Furcsa, hogy ő indítja a legújabb trilógiát, egy nagy öreg, mégse régi ismerős. Köze van az Erőhöz, de valami új szervezet tagja, akikről még nem hallottunk és a filmben sincs róluk szó. És nemcsak az, hogy ő szerepel abban a jelentben, hanem a térképpel, ami által az ő kezében a nagy kulcs, amire aztán a film épül. Aztán rögtön megölik. Furcsa, de nem zavar. A 6 és 7 közti nem épp sallangmentes átmenet már annál inkább. Most az egy dolog, hogy rengeteg a homályos folt és ki nem fejtett rész. Ezt lehet magyarázni, a korábbi részeknél is tényleg voltak ilyenek. Én itt abban látom a nagy különbséget, hogy más epizódoknál a hiányzó infókat és a lyukakat viszonylag könnyen áthidalhatta a néző, mert abból a kevés leadott infóból is logikusan következett az, ami végül történt. Szóval amikor később (akárhonnan is) jött a magyarázat, akkor azt érezhettük, hogy ez majdhogynem magától értetődő, vagy legalábbis elég sima az út a két ismert pont között. A másik pedig a kimaradt események fontossága. A 7 esetében itt csúsztak kissé félre a dolgok. Oké, megkaptuk utólag a sztorit, hogy mi miért történt, hogyan jöttek létre a látott frakciók, miért tartanak ott a szereplők, ahol, de ezek nekem a film alapján jóval nyakatekertebbnek tűnnek, mint korábban. Leia és Han már nincsenek együtt, van egy közös gyerekük, aki átállt a sötét oldalra. Csatlakozott egy eddig tök ismeretlen Erőhasználó szektához, mert egy szintén tök ismeretlen eredetű valaki "megrontotta", aki még csak nem is a Renek feje, hanem vmi különálló. Meg ugye közben Vadert egy velejéig romlott és a sötét oldalnak totálisan elkötelezett mintagonosznak festik le. Luke valahol a világ végén remetéskedik, mert bebukott az új Jedi Rend felépítésével és eltűnt. Van egy Ellenállás nevű szervezet, ez harcol a Birodalomból kialakult Első Renddel, az erőviszonyok kísértetesen hasonlítanak az OT-hoz. Csak közben itt mégis tök más a helyzet, mert a domináns rendszer az Új Köztársaság, amiből viszont semmit nem kapunk. Nagyon nem jön le a filmből, hogy itt a Birodalom végső vereséget szenvedett, ismereten területre vonult, az új rendszer töketlen volt, az Ellenállás látta csak a reális veszélyt és szállt szembe az ellenséggel stb.. Nem is akarok jobban belemenni. Képzeljünk el egy random nézőt, aki elkezdi nézni sorban a filmeket. Szerintem egészen a 7-ig nem találkozik semmi olyan hézaggal, amin igazán fennakadna, amikor belekezd egy-egy újabb részbe. Ha nincs is megmagyarázva minden, de nincs látszólagos ellentmondás, nem kapkodja a fejét, hogy most tulajdonképpen mi is történik. A 7-nél már szerintem igen. A TCW-ból és a Rebels-ből látjuk, hogy rengeteg dolgot be lehet pakolni a 2-3 és 3-4 közé is. Ez így lenne más átmenetekkel is. Ennek ellenére, ha csak a filmeket nézzük, akkor se lehet igazán komoly hiányérzetünk.A 6 és 7 közé úgy érzem egy egész trilógiát is nyugodtan lehetne készíteni. Sőt nemcsak lehetne, de bizonyos szempontból kellene is, mert hiányzik. Azt is megkockáztatom, hogy sokkal érdekesebb az, amiről nincs szó a filmben, mint amiről szól. Ez egy tök érdekes kaland, ahogy Rey megtalálja Luke-ot, Han meg meghal, de igazából "csak" a Starkiller lövése az egyetlen fajsúlyos esemény. Ami a jakku-i csatához, a Köztársaság hatalomra jutásához, az ER kiépüléséről, Snoke, ill. a Renek előkerüléséhez, az új Rend és Luke bukásához, Leia és Han balhéjához, Kylo átállásához hasonlítható. Ennek ellenére a mai napig baromira élvezem a filmet, amikor nézem. Nagyon látványos, nagyon hangulatos, de a korábbi részekhez képest mégis haloványabb. Eléggé a karakterek viszik a hátán, nincs benne igazi egyediség. Ha nézem, rajongóként magával ragad, de amúgy elég szembetűnőek a hibái. És ezek nem olyan "apró, de jól megragadható motívumok", mint az 1-ben Jar-Jar, a 2-ben a szerelmi szál, a 3-ban Sidious letartóztatása, a 4-ben a fénykardpárbaj vagy a 6-ban Boba végjátéka. Itt szerintem általánosabb és koncepcionálisabb problémák is felmerülnek. Ettől még szó sincs arról, hogy rossz lenne, sőt jó film, csak sok szempontból kár érte és nem megalapozatlan a fanyalgóbbak álláspontja se.

Na igen, és egy mentálisan, lelkileg és fizikálisan is lestrapált ellenfelet győzött le. Ez persze nem kisebbít az érdemein, csak sose árt elégszer elmondani. Érdekes lesz, az biztos. Először (az Ep.2 "tömegjeleneteit" leszámítva) fogunk élőszereplős alkotásban női fénykardozást látni. Pontosabban kiforrott stílust, elvégre a 7-ben a többi már megvolt.

A technikai érzék megvolt Anakinban is, aki kisgyerekként épített droidot vagy versenyfogatot. Szerintem ehhez elég egyfajta ösztönös (nem tudatos) Erőhasználat, ahogy mondjuk a fogatversenyzéshez vagy a "vaklátáshoz" is. Luke is betalált a Halálcsillag ellen a lyukba, az Erőt használva, noha akkor még nem sokat tudott róla. Itt megint azt tudom mondani, hogy Anakin 8 évesen fogatversenyt nyer, később először ül vadászgépben és igen jól muzsikál vele. Luke szintén lazán repked az X-szárnyúval a 4-ben. A kardozás is olyan, hogy nagyon régóta forgathatja már azt a botot kézifegyvereként. Innentől kezdve nem olyan hihetetlen, hogy egy fénykarddal is jól bánik, pláne azzal, amely hívta magához, ill. konkrétan az ő kezébe repült. A rohamosztagossal szemben használt elmetrükk már sokkal izgalmasabb kérdés, hiszen az nem juthatna eszébe csak úgy valakinek. Az nem olyan, hogy célzok egy fegyverrel vagy közeledik egy éles kanyar és ösztönösen jól döntök. Viszont előtte volt Kyloval a kihallgatós jelenet, ahol a fiú a fejébe mászott, majd ez visszaütött és Rey is képes volt ugyanerre. Én mindig úgy értékeltem a későbbi elmetrükköt, hogy Rey ebből jött rá arra, hogy lehet másokat befolyásolni az Erővel, minél gyengébbek, annál inkább, a módszer pedig olyasmi kell legyen, mint ami Kylonál is történt.

Kísérje az Erő utolsó nagy útján!

Remek kis rész volt, mondjuk pont nem az én ízlésemnek megfelelő, de ez már az egyéni problémám. Jó volt az alap, jól építették fel a részt és ütött a végfelismerés is. Bendut most már szépen használják Kananék, de már Maul is rátalált. A TCW utalások és hangulat megidézése is remekül működött, Maul "szentélye" zseniális. Ami nekem már nem tetszett, az a zöld szellemvilágosdi, de ezzel vélhetően soha nem fogok tudni megbarátkozni. Most tovább bővítették az ismereteinket ennek kapcsán, de ez a fajta szellemidézés, megszállás, csak a bolygón, ill. csak az oltárnál működő varázslat nekem továbbra is nagyon idegen a SW univerzumától. Persze az Obi-Maul csörtét nagyon várom már, remélem végre eljön a vég a zabraknak. Annak is nagyon örülnék,ha végül Obi-Wan győzné le végleg, az lenne igazán stílszerű. Pontosan ezért. Maul konkrétan Obi-Wan-t kereste, Ezra viszont nem, ő a sithek legyőzésének kulcsára volt kíváncsi. Maul tudta, hogy ha Obi-Wan életben van, akkor nyilván okkal bujkál vhol és fontos szerepe lehet a sithek megbuktatásában. Ezért kellett neki Ezra, mert így ahogy a fiú hozzájutott pár infóhoz a lázadók reményéről, Maulnak kiesett belőle Kenobi holléte. Amúgy szerintem, ha Maul nem rohan rögtön a Tatooine-ra, annak az lesz az elsődleges oka, hogy még ki akarja deríteni, miért is van ott Obi-Wan. Ahogy Dzséjt is írta, eleve kell vmi kapaszkodó, hogy a bolygón belül hol keresse. Ráadásul szerintem továbbra se "csak" az a célja, hogy egyszerűen megölje, hanem megint a legnagyobb csapást szeretné bevinni neki. Ehhez pedig tudnia kell, hogy mit keres az öreg a porfészekben. Az tuti, hogy köze van a sithek potenciális legyőzéséhez, Kenobi egyetlen fontos célja már csak ennek elősegítése. Maul úgy tudná a legnagyobb kudarcot és fájdalmat okozni, ha ezt a reményt is elvenné tőle.