pb69

Inkább semmit.

Ez jogos felvetés, annak ellenére is, hogy engem nem zavart. A srác szövegeitől függetlenül triviális volt, hogy ha valaki, akkor ő fog odaveszni, hiszen a másik két tagot látjuk később az Ep.4-ben, Sabine meg nagyon valószínűtlen áldozat.

A SW újraindítása összességében sikeres, de azért még várnék a folytatásra, leginkább a Rogue One-ra leszek kíváncsi. A ST helyzetét nem ismerem igazán, de a JW esetéről nekem nem a magabiztos siker jut eszembe, a Marvel meg teljesen más kontextus. Ha valamit, akkor a Warner-féle DC univerzumépítését (filmes téren) nem tenném ki az ablakba, mint sikersztorit. Persze, sikeres anyagilag, mert ezekre a filmekre mindig rengetegen kíváncsiak, aztán jön a csalódás. Előbb-utóbb pedig lecseng a dolog és nem fognak már minden DC filmnek bizalmat szavazni. Ott is az lesz a kérdés, hogy mondjuk egy Aquaman mit fog tudni hozni, egy Batmanre nyilván mindig sokan beülnek, max. pofára esnek. Hát nagyon remélem. Ebben lehet valami, akkor valóban nem feltétlenül kell úgy aggódni.

Ütött volna, ez egyszer biztos, de szerintem nagyon rossz húzás lett volna. Elsősorban azért, mert hatalmas kiaknázatlan potenciál van még Sabine-ban, nagy pazarlás lenne mostanság kiírni, pláne megölni. Amúgy se olyan volt a rész dinamikája, hogy meghaljon egy kulcsszereplő, ill. az évadnál sem vagyunk még olyan fázisban, ahol ez indokolt lenne. Szerintem egész jó lett, nekem rögtön felismerhető volt. Mondjuk mintha kissé fiatal lett volna a filmes megjelenéséhez képest, de ott tényleg jó kérdés melyikhez viszonyítsunk.

Nem ismerem ugyan az alapanyagot, de rendkívül szkeptikusan állok a dolgok elé. Őszintén szólva nem is igazán értem az egész koncepciót. Az nem, baj, hogy jönnek majd HP filmek, sőt kifejezetten örülök is neki, a világban és bizonyos karakterekben nagyon sok potenciál van. Ugyanakkor amennyit hallottam erről a Legendás állatok... alkotásról, nem látom egy annyira érdekes és összetett témának, hogy akár csak 3, pláne 5 filmet készítsenek belőle. Lennének abban a világban ennél jóval érdemesebb sztorik az elmesélésre. A 7 fő könyvből lett 8 film, ebből a műből pedig ötöt szeretnének? Nekem már a Hobbit is erősen vergődésjelleget mutatott, bár Tolkien világa nem áll közel hozzám, így ez is közrejátszhatott a dologban, de sokszor erőteljesen vontatottnak éreztem az új trilógiát. Ezt mindenképp el kéne kerülni a HP esetében. Eleve, előbb talán meg kéne várni mennyire lesz sikeres az új vonal, nem? Azért 3 filmet még ki lehet bekkelni valahogy, de ha a közönségszámára nem meggyőző a végeredmény, akkor 5 filmet bőven nem bír el a dolog. Nem is értem, hogy a közelmúlt történései után hogy lehet ennyire magabiztosan és optimistán hozzáállni egy franchise megújítása körüli dolgokhoz. Ami most hirtelen eszembe jut, hogy volt két Terminátor, ill. egy Pókember trilógia, ami befuccsolt és végül csak adott részek készültek el belőle.

Én nem éreztem arrogánsnak a 2. részben, ha valamikor, akkor inkább az Ep.1-ben, de ott se feltétlenül tartanám jónak pont ezt a szót. Nézzük a listát: - Anakinnak abszolút kijárt a feddés. Az persze kérdéses, hogy mennyire volt korrekt Obi, de nekem úgy jött le, hogy ez már ezerszer lerágott problémakör kettejük közt, amit Anakin képtelen volt felfogni, ezért osztotta ki durván a mestere. - Nem igazán lehet mást mondani az adott kérdésre, a dorgálás után hülyén vette volna ki magát, ha Obi azt mondja, hogy a saját megérzéseiben se bízhat. - Tök jogos, Anakin egy padawan, Obi-Wan meg a mestere, a Tanács pedig mindkettejük felett áll. Ráadásul ez is egy olyan intelem, aminek már tucatszámú előzménye lehetett. - Ez szerintem inkább csak vicceskedés és zrikálás, amiből egyébként elég sok van. Gyakran kóstolgatják egymást, ez hozzátartozik a viszonyukhoz. Nekem pl. az volt elég furcsa, amikor Obi a kocsmában elküldi nyomozni Anakint, amíg ő "iszik valamit", de ezt se arroganciának mondanám, inkább kissé túltolt lazázásnak. - Erre én is azt mondom, hogy nem volt szép húzás. Benne volt a pakliban, hogy nemsoká meghalnak, Anakin és Padmé kockáztattak, hogy megmentsék és így közösen kerültek a halálsorra. A korábbi parancs megszegése ellenére se érzem, hogy akkor és ott így kellett volna ezt kezelni, ez tényleg taplóság volt. - Egészséges önbizalom. Obi-Wan nyilván különleges helyzetben volt. Egyrészt legyőzött egy sithet, másrészt a Kiválasztott mesterévé vált. Egyértelműen úgy látom, hogy Obi-Wan messze nem állt készen a tanítói feladatokra, pláne egy olyan padawanhoz, mint Anakin. Ezt most a fiú erejére és jellemére együttesen értem. Meghalt Qui-Gon, ami Obinak eleve nagy trauma volt, Anakinnal meg már eleve kicsit ellenséges volt korábban. Csak ugye Qui-Gon őt akarta a fiú mesterének, Anakin meg csak őt ismerte rajta kívül, szóval jobb híján ez lett a döntés. Szerintem Obi leginkább ennek a levét itta meg.

Jogos, ezt túlmértem kicsit. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha csak az akkori legdominánsabb jellemvonásuk alapján döntött volna. Lehet, viszont akkor azt mondhatnánk, hogy némileg kárba veszett volna a potenciáljuk. Ron eltűnhetett volna a középszerűségben, Harmionéból pedig lehetett volna egy még okosabb és tanultabb boszi, de vélhetően mindketten elmaradtak volna attól a jelentőségtől és eredményességtől, amit végül elértek. Ilyen értelemben pedig jól döntött a süveg. Elvégre az akkori erősségeiket így is igen szépen kihasználták és továbbvitték, miközben félelmet nem ismerő hősökké is váltak közben.

Talán úgy lehet a legkönnyebben megfogni ezt a témát, hogy a süveg elsősorban nem az alapján dönt, hogy milyen vagy, hanem milyen akarsz lenni. Gyerekekről van szó, akik eleve nem rendelkeznek kialakult személyiséggel, mondhatni alapanyagok, mintsem kész emberek. Emellett 10+ évig ebbe az iskolába fognak járni, ahol rengeteget fejlődhetnek, emberileg és jellem tekintetében is. Emiatt nem az a fontos, hogy akkor és ott milyenek a jelöltek, sokkal inkább az, hogy milyenné szeretnének válni, mi motiválja őket leginkább. Ebbe persze az is közrejátszik, hogy a családtagjaikkal és barátaikkal mi a helyzet, ez nagyban befolyásolja az ő irányultságukat és vágyaikat is. Ron gyerekként valóban elég betoji és néha szerencsétlen is, de mindig is egy bátor hős akart lenni. Hermione okos és művelt, minél többet akar tanulni, de hamar ráeszmél, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is. A legjobb bizonyíték arra, hogy a süveg jól döntött, ami a szériában később történt. Fokozatosan szorult a háttérbe Ron gyávasága és kudarckerülő gondolkodása, valamint Hermione strébersége és tudás iránti szomja. Ezt felváltották a hősökre jellemző motívumok, a veszélyes helyzetek feltétel nélküli felvállalása és a bátorság. A sorozat vége felé már egyértelműen ez dominál mindhárom karakternél, még ha néha nyilván adódnak is kicsapongások.

Én is sok helyen hallottam/olvastam már, hogy a főszereplőknek nem kellene a Griffendélben lenniük, máshova jobban illenének, de sose értettem vele igazán egyet. Igen, Harry (leginkább ugye Voldemort miatt) mutat pár tipikusan mardekáros jegyet (pl. beszéli a kígyók nyelvét), de alapvetően nagyon is messze áll attól a fajta törtetéstől, arroganciától, kirekesztő szemlélettől és néha már gonoszságtól, ami őket jellemzi. Ront eleve nem érzem annyira hugrabugosnak, még ha bizonyos részekben háttérbe is szorul. Hermione a legérdekesebb kérdés, valóban nagyon művelt és stréber is, viszont más jellemzői is vannak, amik pedig logikussá teszik a Griffendélt Az pedig a Roxfort egyik alapvetése, hogy a beszélő kalap erősen figyelembe veszi a delikvens akaratát is, ill. ha több házba is kerülhetne a tulajdonságai alapján, akkor pláne előtérbe kerül a saját vágya. Ami a kulcs, hogy a trió minden tagja rendkívül bátor és tettre kész. Nagyon lojálisak, bajtársiasak és intelligensek, gondolkodás nélkül belevetik magukat a legveszélyesebb vállalkozásokba is, ha azzal segíthetnek. Magyarán tökéletes hőstípusok, akik semmitől sem riadnak vissza, azaz remekül passzolnak a Griffendélbe. Nyilván az is logikus lenne, ha Hermione a Hollóhátba kerül, a Hugrabugba bárki befért volna, bár azért annál kiemelkedőbbek voltak mindannyian. A Mardekár szerintem szóba se jöhet. Összességében alighanem az döntött, hogy egyrészt a hősiesség és bátorság talán jobban domináltak a hármasban, mint mondjuk a stréberség vagy békésség, valamint hogy ők maguk is a Griffendélre vágytak leginkább.

Nekem is nagyon bejövős volt ez a rész. Most nem voltak főszerepben a jedik, az Erő, Maul vagy hasonló erős SW motívumok, mégis sikerült egy olyan részt összerakni, ami hozza az előző részek színvonalát. Megint betekintést nyerhettünk a birodalmi élet bizonyos részeibe, ez számomra mindig öröm. A kegyetlenség és a törtetés újfent megjelenik, ami engem inkább meglepett, az a naprakészség. Nem gondoltam volna, hogy pl. a Ghost már "tananyag", ill. a gyakorlaton szinte egy az egyben a rész elején látott küldetést szimulálták. Azért ott se olyan hülye mindenki és alapvetően vannak jó módszertanaik is. Az is látszik, hogy most már kompetensebb arcok kerültek a fontosabb posztokra. Bár azért Sabine szépen elkente az "öreglány" száját. Ha már a nyitánynál tartunk, akkor "örültem" a birodalmi tisztogatásnak, most a lázadók jártak pórul. Ráadásul említésre került, hogy ez arrafelé rendszeres. Fontos, hogy a jók oldalán is meglegyenek a komoly veszteségek, még ha nem is látjuk mindig, de legalább tudjunk róla. Ez adja meg az egész harc komolyságát, hitelességét, ill. ad súlyt a szereplők kockázatainak, áldozatainak. A küldetést Sabine vezette, amit üdítő volt látni. Nem csak azért, mert tökre bírom a csajszit, de már elég rég kapott ilyen fajsúlyos szerepet. Jó és érdekes látni, hogy a lázadók (persze részben kényszerűségből is) mennyire univerzális emberekkel dolgoznak, ami Hera csapatán is látszik. Most már ott tartunk, hogy lényegében (Zeben kívül talán, de lehet ő is csak egy lehetőségre vár) bármelyik csapattag le tud vezényelni egy missziót. Bátran küldhetik azt, akinek épp valamilyen szempontból jobban fekszik az adott feladat, a vezetői képességek, az elszántság vagy épp az elkötelezettség terén senkinél nem kell aggódni. Sabine kapcsán annyiból nekem is maradt kis hiányérzetem, hogy használhatták volna jobban a múltját. A cím alapján Wedge-re főszerep hárult, mégis inkább elvolt a háttérben. Láttuk, hogy remek pilóta, helyén van a szíve és társat is szerzett. Ezek az árulások is kifejezetten fontos szeletét tárják fel a korszaknak, hiszen egyértelműen láthatóvá teszik, hogy a Birodalom a látszat ellenére belül sem volt egységes. Elég sokan vannak olyanok, akiknek nem tetszenek a birodalmi protokollok, erkölcsi és morális alapon inkább a kiutat keresik. Ez egyrészt magyarázat a lázadók hatékonyságára, hiszen mégis sokat tud segíteni egy olyan figura, aki belülről ismeri az ellent. Másrészt pedig könnyebb elképzelni az Ep.6-os finálé után a Birodalom szétesését, mert rengetegen lehettek olyanok, akinek nem jött össze a kiugrás, de a sithek bukása megteremtette az esélyt. Mindezek ellenére az epizód csúcspontjának mégis Kallus "árulását" tekinteném. Szép volt, hogy utalt Zebre, azt kicsit sajnálom, hogy a végén nem látjuk, amikor ezt közlik a lasattal. Ennek ellenére én is úgy gondolom, hogy itt ennél többről van szó, de egyelőre még Sabine-ék előtt se akarta egyértelműen felfedni magát az ügynök. Nagyon remélem, hogy ő is egy Fulcrum (most már tudjuk, hogy több is van belőlük), nevezetesen az, aki az elején leadta a drótot. Így szépen összeállna a kép, valamint (lehet belemagyarázás, de) nekem is úgy tűnt, mintha a torzított hangból azért felismerhető lenne Kallus egyedi orgánuma és hanghordozása. Az pedig most már abszolút egyértelmű, hogy Kallus döntött és a lázadók oldalára állt. Pryce kóstolgatta egy sort és arcoskodott, hogy majd megmutatja a frankót. Kallus reakciója már önmagában is beszédes, de később ott lett volna a nagy lehetőség a bizonyításra. Sabine alaposan kifújta a kormányzó orrát, Kallus pedig fülön csípte a szökevényeket. Ha egy kicsit is érdekelte volna a birodalmi karrierje, akkor most könnyedén nagyot alakíthatott volna. A lehetőség ott volt a kezében, de ő a lázadóknak segített, ez számomra már végeleges döntés.

Egy MCU-maraton után kicsit belevetettem magam az idei kínálatba. A Zootopia nagyon tetszett, sok élőszereplős filmet is simán lepipál. Ilyennek kell lennie egy tökéletes mesének, gyerekek és felnőttek számára is tökéletesen élvezhető és tanulságos. A bemutatott világ hangulatos és látványos volt, sikerült ebből az állatos témából extrát kihozni. Különösen tetszett, hogy a méretbeli különbségeket milyen kreatívan használták ki. Szerintem egy ilyen alkotást mindenkinek legalább egyszer meg kellene néznie, kortól függetlenül, mert nem csupán remek filmélmény, de a mondanivalója is fontos. A rendes fickók viszont nálam nagyon mellément. A sok pozitív kritika után ennél sokkal többet vártam. Vagy egy sokkal viccesebb, vagy pedig egy jóval intelligensebb filmet, az alkotóknak nem sikerült dűlőre jutni mennyire is akarják komolyan venni a dolgot.. De legalább a Crowe-Gosling duóról azt hittem, hogy jól működnek majd együtt, ezzel szemben szerintem bántóan rossz volt a "kémiájuk". Keveset nevettem, néha mosolyogtam, de kínos és zavaró jelenetből annál több volt. Angourie Rice alakítása bejött, érdemes lesz rá odafigyelni szerintem. Az már más kérdés, hogy ezt a szerepet nem egy 15 éves lányra kellett volna írni...

Amúgy én azt is bőven elképzelhetőnek tartom, hogy a holokronok abban is különböznek, hogy ki és hogyan képes kinyitni őket, ill. milyen infókat tudhat meg belőlük. Például Ezra meghallgathatta Obi-Wan figyelmeztetését, ami igazából tartalmilag minden jedire vonatkozik és fontos intelmeket közöl. Lehetséges, hogy ezt szinte bármely világos oldali Erőhasználó képes előhozni belőle, mondhatni alig van védve. Ha meg mondjuk Erőérzékeny gyerekek vagy szökött jedik potenciális tartózkodási helyeiről van szó, akkor ahhoz már igazán komoly spílernek kell lenni az Erőben, hogy valaki hozzájuthasson.

Ezt több szempontból se látom reálisnak. A legtriviálisabb, hogy nehéz olyan célt elképzelni, amiért két ilyen ősellenség összeállna. A másik, hogy Maul soha nem tisztelte igazán Kenobi-t, ha saját magát esélytelennek tartja a sithek legyőzésére, akkor egy öregedő és már régóta remeteségben élő Obi-Wan se dobna annyit ezen, hogy érdemes lenne szövetkezni vele. Pláne úgy, hogy ott van Ezra, korábban ott volt Ahsoka vagy Kanan, eszébe se jutott Maulnak beszervezni utóbbiakat, vagy Ezrával nekiugrani Vadernek. De ugyanez fordítva is igaz, Obi-Wan és Yoda félrevonultak, mert nem éreztek érdemi esélyt a sithek és a Birodalom elpusztítására, később is Luke-ot küldték harcba. Ezek után aligha pont Maul lenne az, akivel Kenobi összefogna a sithek ellen. Hát azért próbálkozni még lehetne. Kanant is próbálták megtörni, ahogy Ahsokánál is bepróbálkozott Vader, ill. korábban is voltak ilyen megmozdulásaik a sitheknek. Tény és való, hogy kudarcot vallottak, de azért megfelelő nyereség érdekében megérhetik a próbálkozások. Nem lennék meglepve, ha az öreg a háttérben bóklászott volna ilyen téren. A lehetőségről vélhetően tudott, a sithek meg jedi holokront nem tudnak kinyitni. Amúgy ez is egy érdekes motívum, vajon szimmetrikus a két oldalnál a másik holokronjának kinyitási képessége? Csak mert ha igen, akkor Ezra nem kicsit merülhetett el a sötét oldalban, ha ki rendszeresen ki tudta nyitni a sith ereklyét. Ha már ugye egy Maul képtelen volt megoldani ezt a jedi változatnál. Amúgy Sidious esetében inkább arra gondolnék, hogy annyira elvakult volt, hogy nem is érdekelte igazán ez a holokronegyesítős lehetőség. Az azért elég homályos, hogy ténylegesen mennyire komoly dolgokat lehet így kideríteni, lehet nem tulajdonított ennek akkora jelentőséget. Maulnak vagy Ezrának meg nem nagyon volt más választásuk, így ők sokat tettek fel erre, főleg előbbi. Én azért korántsem látom ennyire szépnek az Ezra-Kanan kapcsolatot. Korábban is voltak bizalmatlansági kérdések és súrlódások, de az új évad nekem egyelőre egyértelművé tette, hogy Ezra nem csupán nem bízik annyira a mesterében, de eléggé le is nézi őt, nem tartja elég erősnek. Ez a pókbarlangos ölelés szép volt, de nem esek hanyatt ettől, Anakinnak is voltak szép pillanatai Obi mellett. Az évadnyitóban is békére leltek a végére, ebben a részben mégis tiszteletlenül és pokróc módon viselkedett Kanannal a srác. Meg a nagy békülés után se éreztem, hogy érdemben változott volna a fiú hozzáállása. Én sokkal inkább a csapatban látom Ezra esélyét, mintsem Kananban. Eleve nem gondolnám, hogy Kanan jobb mester lenne Kenobinál, bár az igaz, hogy Ezra meg nem olyan problémás, mint Anakin volt. A lényeg, hogy én itt nem látok akkora differenciát, viszont ott vannak a többiek. Anakinnak csak Padmé volt. A többiek már mind jedik voltak, bennük meg eleve nem bízott, Winduval pl. kifejezetten fújtak egymásra, de amúgy se volt jó a kapcsolata a Renddel. Meg ugye Ahsoka lett volna még, aki volt annyira fontos neki, sőt fontosabb, mint Obi-Wan, de ugye őt is elvesztette a végére. Ezrának viszont ott a csapat, amely nem csak jedikből áll, sőt nem csak katonákból, nem csak férfiakból és nem csak nőkből stb. Egy tök vegyes brigád, egy anyapótló Herával, egy zrikálós "testvérkedős" Zebbel vagy épp egy tinivonzalmat képviselő Sabine-nal. Ha Ezra megússza majd a teljes elsodródást a sötétség felé, akkor szerintem az sokkal inkább lesz a teljes kis családnak köszönhető, mint Kanannak.

Ugyanez volt a pókoknál is, semmi nem érdekelte, csak a holokron megszerzése. Már eleve a Maul-probléma előtt folyton azzal csesztette Kanant, hol a holokron. Igazából ilyen téren kapóra is jött neki a zabrak, mert így volt egy megkérdőjelezhetetlen indoka az eszköz kajtatására, amire amúgy is annyira vágyott. Ha jól rémlik, akkor Kananon kívül még a fogva tartottak közül is mindenki említette, hogy inkább hagyják őket és ne engedjenek Maulnak, Ezra-ban ez fel se merült. Nekem újra egyre inkább kezd antipatikussá válni Ezra. Több téren is nagyon hasonlít most már a kései Anakinra, a fent idézett rész is egy ilyenre remek példa. Ugye Anakin is annyira akarta a nagyobb erőt és hatalmat, hogy megmenthesse a szeretteit, hogy mire akár csak a közelébe került ennek, hirtelen már ez önmagában fontosabbá vált mindennél és a halált hozta azokra, akiket menteni akart. Ezra is annyira szomjazza ezt a tudást és hatalmat, hogy ennek kapujában még a társairól is elfeledkezik. Pedig nem sok értelme van megszerezni egy olyan ház kulcsát, ami addigra már elpusztult.

Na ez a rész már tényleg az igazi volt. Bendu visszatérése nem sokat váratott magára. Érdekes, hogy noha tanítja Kanan-t és Ezra-t, a lehető legpasszívabban teszi, a holokrontól se akarja eltiltani őket, csupán felhívja a figyelmet a veszélyességére. Jól működött a vonulat, hogy Ezra mennyire nem bízott még mindig Kanan-ban, aminek meg is lett az eredménye. Nagyon jó jelenet, amikor Ezra megdöbben azon, hogy Kanan képes kezelni a pókokat. A fiú már több alkalommal is nekiállt volna lekaszálni őket, ill. sokatmondó az az elszólása, hogy erre még ő sem képes, mintha kicsit többre tartaná magát a kelleténél. Beugrott, hogy nem is olyan rég még Ahsoka-nak panaszkodott Ezra a pókok miatt, azt hittem, hogy akkor a lány majd megmutatja neki a frankót, de inkább annyiban hagyta, hogy az Erőt nem mindig lehet megérteni és kiismerni. Most Kanan végül csak bemutatta a trükköt. Ez a Maul hihetetlen mekkora görény. Következetesen és nyíltan tanítványának titulálja Ezra-t, kihasznál minden lehetőséget a céljai elérésére. A csapatot így se sikerül kinyírnia, bár nem vette túl komolyan a dolgot. Kanan-t és így közvetve a többieket is a jedi sorsára és találékonyságára bízta, meg is menekültek. A lényeg persze a holokronok egyesítése volt, amitől talán többet kapott, mint amit várt volna. Szerencsére Kanan közbelépésével még sikerült idő előtt megállítani a szemlét és elkerülni a nagyobb bajt. Ezra a sithek legyőzésének kulcsát kereste, ez pedig valószínűleg inkább Luke volt, ezért sejlett fel a Tatooine. Maul viszont a reményt szomjazta, hogy lehessen még neki egy nagy dobása, célja az életének, emiatt Kenobi-t észlelte először. Szerintem egyértelműen róla volt szó. Úgy tűnik, az öreg kénytelen lesz még az Ep.4 előtt megtornáztatni magát. Egy esetleges párbajra én is nagyon kíváncsi lennék, tényleg közel az Ep.4. Ha meg már eddig életben tartották Maul-t, akkor tényleg stílszerű lenne, ha Obi-Wan végezne vele, ennél jobbat nem tudok elképzelni. Egyébként két dolog szúrt szemet. Az egyik, hogy vajon Sidious tud a holokronok egyesítési lehetőségeiről és az ebben rejlő potenciálról? Minden bizonnyal igen, akkor vajon mekkora erőkkel dolgolódik ilyesmi furfangokon, elvégre Maul-nak pár pillanat alatt sikerült rálelnie Obi-Wan-ra, ami ugye a sitheknek is az egyik legmagasabb prioritású feladat lenne. A másik pedig, hogy nekem túl primitívnek tűnt ahogy Maul eljutott Hera-ékhoz. Az egyik legkeresettebb sejtről beszélünk, a Birodalom nem képes megtalálni őket, Maul meg egyedül megtámad egy hajót, kifaggat egy lázadót és már meg is van az infó... A visszautalások tetszettek, Maul új hajója is adja. Kíváncsi leszek mi lesz a Kenobi-Maul, ill. az Ezra-Kanan szállal, de vélhetően most a többiek fognak nagyobb szerepet kapni, eddig igencsak háttérbe szorultak. Amúgy a holokronokkal ilyenkor mi történik, már használhatatlanokká váltak, vagy csak egyesíteni nem lehet már őket, vagy egyáltalán nem is lett érdemi bajuk?

X-Men

Én is úgy gondolom, hogy a holokronon keresztül Ezra nem valakivel vagy valaki konkrét szellemével, lenyomatával stb. beszélget, hanem az Erő sötét oldalával való kapcsolatát ábrázolják így. Az nem lenne túl informatív, hogy a fiú bámulja a holokront, még az se az igazi, ha csak ő beszél hozzá. Valahogy meg akarták oldani, hogy mi nézők is tudhassuk mit mond a sötétség, erre pedig ezt a megoldást választották. Amúgy beugrott, hogy az Ep.1-ben Qui-Gon úgy vázolta fel az Erővel való kapcsolatot Anakin-nak, hogy a midiken keresztül az Erő folyamatosan beszél hozzá, majd hallani fogja a közlést és az a segítségére lesz. Most a Rebels-ben is egy hasonló motívumot húztak elő, csak itt ténylegesen halljuk is az egész "beszélgetést".

Alapesetben nem lenne rossz hozzáállás, hogy mindegy milyen remake, folytatás, sőt akár reboot jön, hiszen az a korábbi műveket nem rontja. Nyilván a három kategória azért több szempontból eltér, de ebbe most nem mennék bele. A helyzet azért nem ilyen egyszerű, mert emberek vagyunk és sokszor másképp fogjuk fel a dolgokat. Egyszerűen egy elrontott film kihat az egész franchise-ra, annak a megítélését is rontja. Egy remake-nél elkerülhetetlen, hogy szinte mindenki összehasonlítsa az alkotásokat, egymáshoz legyenek mérve, pláne híresebb esetekben. Ugye az is sokszor felmerül (pl. most a mesterlövészek hetesénél vagy a Ben Hur is jó példa), hogy a nagy klasszikus is egyfajta remake volt, akkor kár sírni azon, hogy újabb próbálkozások jönnek. Igen ám, csak az se mindegy, mennyire volt sikeres, híres és minőségi az alapanyag. Divat volt egy időben japán horrorfilmeket újraforgatni amerikai stílusban, több-kevesebb sikerrel. Ez érthető, hiszen az eredeti műveket kb. senki nem ismeri nyugaton, így a végeredmény minőségétől függetlenül támogatható ötlet, ha valakik meg akarják ismertetni a nézőkkel a témát. Egy világhírű darabnál (pláne olyannál, ami egyenesen kultfilmmé vagy klasszikussá nőtte ki magát) viszont már adódhat a kérdés, hogy érdemes-e bolygatni a dolgot. A legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e megfelelő tisztelettel és odafigyeléssel nyúlni az alapanyaghoz, ami szerintem fontos. Az egy nemes cél lehet, hogy a fiatalabbakhoz is eljuttassanak egy-egy nagy alkotást, hiszen be kell látni, hogy egy 30-50-70 évvel ezelőtti filmet kevesen ülnek le közülük önként megnézni. Csak pont ezért ez egy hatalmas felelősség is, hiszen ha az előbb említett tényezők hiányoznak a hozzáállásból, akkor könnyen lehet egy kiüresedett végeredmény, ami az eredetihez képest "gagyi". Ez pedig ártalmas, hiszen egyéb hatásoktól eltekintve is, az újabb generáció könnyen úgy állhat hozzá, hogy minek nézze az eredetit, ha egyszer ott a frissebb, modernebb változat. Azt pedig aligha kell ecsetelnem, hogy ez a jelenség miért és hogyan idegesít sokakat. Ráadásul, ha egy brand sok negatívumot mutat fel (akár egy remake miatt), akkor sokszor már hiába mondják, hogy a régi verziót azért látni kell, mert sokaknak elmegy tőle a kedve (vagy épp meg se jön hozzá). De hogy kicsit kontextusba is helyezzem a dolgot, képzeljük el, hogy a Star Wars klasszikus trilógiáját újraforgatnák. A mai kor trendjeinek és gyakorlatainak megfelelően, de mondjuk balul sülne el és meg se közelítené az eredeti minőségét. Valószínűleg nem ülnénk csendben, mondván ettől még ott vannak a régi filmek és azok zseniálisak. A legtöbbször, ha csak felmerült a remake gondolata az OT kapcsán, szinte mindenki rögtön ugrott, hogy szentségtörés. Ez pedig valahol érthető is.

Nem erről van szó, félreértetted. Thrawn-tól nagyjából azt vártam, amit a kiemelt részben is írtam, viszont a nyitány más mederbe terelte a dolgot. Emberünk elengedte a Főnixek jelentős részét, mondván ő nagyobbat akar szakítani, az egész lázadást megfékezni. Azt viszont a közeljövő eseményeiből tudjuk, hogy nem igazán történhet meg. Ennek a sejtnek vihet be durva csapásokat, csak ezt ugye megpróbálhatta volna itt is, helyette inkább elengedte őket olyanok reményében, amiket aligha ér majd el. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez egy rossz alkotói húzás, csak érdekes. De, említettem is. Főleg azután az eset után, amit írsz.

Nem volt egy rossz nyitány, de én is többet vártam volna. Nem tudom milyen lesz a 3. évad, de így a kezdeteknél nem kaptam el a csapatdinamikát. Most kifejezetten úgy érzem, hogy a két évad közt kihagyott idő hiányzik ahhoz, hogy igazán üljön a dolog. Oké, Ezra csalódott volt, ahogyan mindenki más is, megtalálta a holokront és Maul is elültette benne a sötétség magvát. Viszont a buli vége mégiscsak az volt, hogy Maul átverte, Kanan pedig megmentette és együtt távoztak, ill. egy csapatba érkeztek meg. Nálam most nem működött ez az in medias res megoldás, hogy Ezra folyton használta a holokront, Kanan meg elidegenedett, így rögtön nem mennek jól a dolgok. Ugyanis a kis csapatnál vannak problémák, ez egyértelmű. Nemcsak Ezra sötét oldal felé mozdulása vagy Kanan elzárkózása, de látványosan nincs meg a bizalom mások között se. Sabine érezte, hogy Ezra a lépegetőnél megkérdőjelezhetően viselkedett, Hera előléptette, de rögtön az első balul sikerült küldetése után "lefokozta". A fiú kattogott, hogy nem tisztelik és becsülik eléggé, Kanan-t elküldte melegebb éghajlatra, ő meg nem igazán foglalkozott a dolgokkal. De hamár így belecsaptunk a lecsóba, akkor kár volt így rendbe tenni ezt a végére. A folytatást nem ismerem, de Kanan ráeszmélt a dolgokra, Ezra is visszavett a figurából, a holokron egyelőre kikerült a képből, elcsitultak a kedélyek. Szerintem hatásosabb lett volna, ha ezek a konfliktusok komolyabb felvezetést kapnak, vagy legalább nem kezdik el lecsengetni őket ilyen hamar. Amúgy is volt egy olyan érzésem, hogy mindent láttam már, ami itt történt. Ezra helyzete nagyon hajaz Anakin-ra. Veszteség érte, miközben egy sunyi gonosztevő "mentor" által belekóstolt a sötét oldalba, ami olyan lehetőséget villantott előtte, amivel szerinte megmenthetné a megmaradt szeretteit. Eközben úgy érzi, hogy a közvetlen környezete nem bízik benne eléggé, nem tisztelik annyira, a mesterével pedig összekap. Szóval trauma, aztán bizalmatlansági szituk, a sötétség hívószava, hatalomvágy, ezzel párhuzamosan növekvő önbizalom és szép sikerek. Kanan rátalált egy ősi Erőhasználóra, aki persze pont ott volt, ahol a bázis. Felnyitotta a szemét olyanokkal, amikre korábban már Yoda és a főinkvizítor képe is felhívta a figyelmét. Úgy éreztem, hogy itt Kanan megint egy olyan iskolát jár ki, amit korábban már megtett, csak most a szemsérülése még erősebb szimbolikával bírt. Ezen kívül kiszabadítottak egy régi ismerőst egy börtönből, aki ugyanolyan volt, mint mindig. Persze Hondo szórakoztató, de számomra kezd túl sablonossá válni, a meglepő tróger húzásai már egyáltalán nem meglepőek. Meglovasítanak pár hajót, aztán sikeresen lelépnek. Egyedül a Phantom elvesztése volt kemény húzás, az tényleg ütött. A birodalmi oldalon is sokkal inkább a karakterek közt elejtett utalások tetszettek, mintsem mondjuk Thrawn felbukkanása. Nagyon beszédes, hogy a kék arcban mennyire bíznak a bennfentesebbek, miközben a többi jól ismert tiszt pont ellenkezőleg van ezzel. Kallus is érzi, hogy ezzel egyrészt az ő tere is jócskán csökkenhet, másrészt pedig a dolgok még keményebbé és könyörtelenebbé válnak körülötte. Jó lenne, ha ez tényleg egy átállást készítene elő, jó ívet írhatna le a karakter. Thrawn viszonylag jól meg lett alapozva, de megint nagyon ismerős elemek köszönnek vissza. Megérkezik egy nagy agy, egy mágus, egy végletekig határozott, magabiztos és arisztokratikus figura, akiben vagy nagyon bíznak, vagy be vannak tijva tőle, de lényeg, hogy tisztelik. Elővezeti a nagyívű dumát, megfogadja, hogy ő majd rendet vág a Birodalomban, majd okoskodásból és taktikázásból húz egy váratlant. Nem tudom mit akarnak kezdeni azzal, hogy most engedték meglépni a lázadókat, de nekem ez egy újabb "akkora zseni stratégák vagyunk, hogy ezzel kigolyózzuk saját magunkat" húzásnak tűnik. A lekövetést, ill. az ezzel történő lázadó bázisra való eljutást már ellőtték párszor. Ráadásul én Thrawn-tól közvetlen és gyors eredményeket, feltűnő odapörköléseket vártam. Ez persze az én hibám is, de azért már a Rogue One és az Ep.4 ajtaján kopogtatunk. Tudjuk, hogy a Szövetség létrejön, a polgárháború kitör, a Halálcsillag terveit ellopják stb.. Lehetne azt várni és attól parázni, hogy majd Thrawn itt felgöngyölíti a nagy dolgokat, leleplezi a lázadást és drasztikus csapást mér, nem csupán egy adott sejtre, hanem a teljes lázadásra, csak ugye a nem sokkal ksőbbi eseményeket ismerve, ez mégse annyira esélyes. Összességében mégis azt mondom, hogy jó rész volt ez, csak volt már sokkal jobb is. Évadnyitásnak meg pláne vérszegénynek éreztem, főképp az eddigiekhez képest. De hátha később jó szálakat tudnak még felfűzni ezekre az alapokra.

Ezzel maximálisan egyetértek. Nekem az egyik kedvenc DC filmem. Egyfelől néha már-már arcpirítóan egyszerű és eltúlzott módon hirdeti a mondanivalóját, máskor meg igen komoly mélységei vannak, erős és intelligens szimbolikával operál.

Vagy nem, ez persze teoretikus. Leia-t "hétköznapibb" eszközökkel akarták vallatni, nem jött be. Aztán megfenyegették hazájának elpusztításával, ebből is csak egy kamuinfóra futotta. Cad Bane-t több képzett jedi is próbálta szóra bírni, eredménytelenül. És ők még csak nem is Erőérzékenyek. Kanan-nal már a vegyes módszerekkel se értek el semmit. A TCW-ben ott volt a rodiai jedi, akinél újfent kudarcot vallottak. Lényegében, ha jól rémlik, egyetlen sikeres vallatást láttunk eddig, amikor Kylo sikerrel járt Poe-val szemben. Kontrasztként később Rey-nél már csúfosan megbukott. Ezekkel szemben annyit tudunk, hogy Tarkin elejtett egy félmondatot, miszerint a Mustafar-on megtörnek a jedik, engem nem győzött meg.

Annyiban változott a képlet, hogy Ahsoka egyértelműsítette az ellenállását. Egyáltalán nem érdekelte az egyezség vagy a megkímélésének lehetősége, így felesleges és kockázatos lett volna élve hagyni. Azt tudjuk, hogy a vallatási technikák nem sokat érnek akaratosabbakkal szemben, így aligha jutottak volna hasznos infókhoz. Hasonlóan gondolom. A robbanás szétválaszthatta őket, utána pedig már egyikőjüknek se volt kedve keresni a másikat. Vader eleve megsérült, de a robbanás se tett jót senkinek, így inkább léptek.

@Fulcrum: Ez egy lehetőség, a sok közül a jobbak közé sorolnám, de szerintem ez is egyfajta erőlködés lenne és nem üdvözölném. Egyrészt, ez ugyan nevezhető magyarázatnak arra, hogy miért nem tűnik már fel a Rebels-ben, ill. az OT-ban se, de akkor meg ez a döntés igényel érdemi magyarázatot. Mert az addig oké, hogy elvonult a világtól, de mégis miért? Ő nem egy másodhegedűs figura volt, csatlakozott a lázadókhoz, aktív szerepet vállalt az ellenállás kiépítésében és a Szövetség létrehozásában. Találkozott Kanan-nal és Ezra-val, leleplezték az inkvizítorok intézményét és megbizonyosodott a szörnyű igazságról Vader-rel kapcsolatosan is. A lázadók előtt még hosszú út áll a Birodalom megbuktatásáig, a helyzetük meg egyre nehezedik. Valami igen velős indok és megalapozás kell arra, hogy Ahsoka miért száll ki az egészből ezen a ponton. A sitheknek nyilván az egyik legfontosabb az ő felkutatása lesz, Yoda és Obi-Wan mellett. Esetleg ezt az egyet tudnám elképzelni, hogy a lány túl veszélyesnek tartaná, ha továbbra is aktívan részt venne, így megpróbál lelépni és bujdokolni. Ez is sántít kissé, de talán működhetne. Másrészt viszont, remeteségbe vonult Yoda és Obi-Wan, később pedig Luke. Én már eléggé unnám, ha Ahsoka-nál is ezt a kártyát húznák elő a pakliból.

Én egyelőre sokkal inkább kétségekkel terhelve tartok ettől a száltól, mintsem izgatottan vagy örömmel várnám, de azért bízom benne, hogy jó lesz.