pb69

Teljesen igaza van. A Birodalom Visszavág csak az akkori kor technikai adottságaihoz képesti látványosságával tudott hülyíteni pár embert, de filmművészetileg egy jelentéktelen darab. Ennek megfelelően hamar el is tűnt a süllyesztőben, ahogy a technológiai fejlődés a múlt jótékony homályába száműzte. Ma már senki nem emlegeti az alkotást, a többség csak ködös tekintettel bámul maga elé, ha meghallja a címét, nem része a popkultúrának. Hozzácsaptak még egy zárórészt, de a franchise is halott, senkit nem érdekel már manapság ez az egész sztárvárszosdi.

Igaz, voltak felderítőhajók, de azok inkább az infók megerősítésére szolgáltak. Látták, hogy tényleg ott a bázis és tényleg úgy néz ki, ahogyan azt lefestették nekik, így bízhatnak a többi adat pontosságában is. Meg innen tudták meg, hogy a fegyvert épp újratöltik és ők jelentik az újabb célpontot. A vezérfonál az oszcillátor volt, mint gyenge pont, ezt Finn-től tudták meg. Pontosabban annak konkrét helyzetét, hisz a létezését egy ellenálló mérnök már kikövetkeztette, azt is Finn infói alapján.

Mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy majd' 40 év után kapjuk azt a külön filmet. Amúgy sokkal szerintem az Ep.4-es csapat se volt nagyobb, csak ott nem csupán X-Wing-ek mentek. De ha hozzávesszük, hogy a 7-ben viszont volt "földi" támogatás is, akkor közel azonos erőket mozgósított az Ellenállás, mint anno a lázadók. Az persze igaz, hogy ez összességében tényleg elég minimálisnak mondható. A 4-ben az ellopott tervek, a 7-ben pedig egy volt rohamosztagos szolgáltatja a kulcsfontosságú infókat. Ennek ellenére én is hibának érzem, hogy mintha nem sikerült volna megfelelően tálalni a megoldást. Tényleg úgy tűnik, mintha az ellenállók megtudnák a Starkiller létezését, majd pár pillanat múlva már elő is állnának egy jó tervvel. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ehhez szükség volt Han-ék akciójára, de az meg nekem túl esetleges és bugyuta volt. Kevésbé kritikus szemmel mondhatnám azt is, hogy mesés. Finn-t igazából Rey érdekli, Chewie meg megy Han után. Összefutnak Phasma-val, aki gondolkodás nélkül kikapcsolja a pajzsot, aztán sikerül a belső robbantás, miközben apa és fia is egymásra találnak. Ezzel részben sajnos én is tudok azonosulni. Sokkal szívesebben fogadtam volna valami egyedi megoldást a Starkiller-re. Mondjuk, hogy kellett, ezzel robbantották fel a Hosnian rendszert és a köztársasági flotta nagy részét. Utána viszont ez az "elpusztítjuk az ellenállók bázisát, de nem sikerül, mert egy maroknyi csodacsapat az utolsó pillanatban felrobbantja az egészet" motívum nem túl eredeti. És az a baj, hogy nem csak úgy általánosságban, de a SW berkein belül se. Teszem azt lehetett volna az is a feloldás, hogy a Starkiller leadja az ominózus lövést, de valami működési hiba lép fel és ez okozza a megsemmisülést. Vagy akár már eleve készülhetett volna úgy a bázis, hogy csak erre az egyetlen nagy dobásra lesz alkalmas, mondjuk mert nem mobilis és nincs új nap, amit elszívjon.

Őszintén megvallva, nem sok esélyt látok rá. Egyre kevesebb időm van bármilyen sportot nézni, még a kedveltekből is szűkebb már az adag. Inkább ezekre mondható el, hogy ha már a magyarok szerepelnek egy komolyabb eseményen, akkor azt megnézem. Ilyen pl. a kézi- vagy a vízilabda, teniszben még elég messze vagyunk, de hátha Babos hosszabb távon is stabilabb lesz. A kosárlabda viszont olyan szinten nem érdekel és nem is élvezem a nézését, hogy pusztán a magyar részvétel okán nem fogom nézni, az eredményeket persze majd követem.

Nem kedvelem a kosárlabdát, nem is követem az eredményeket, de gratula a srácoknak!

Hosszú idő után végre rászántam magam az újabb két Terminátor megnézésére. A Salvation Christian Bale ellenére se tetszett különösebben. Voltak jó momentumai és az alapötlet is bejött, de összességében valahogy mégis félrement. A világ megmentésével kapcsolatos csavar ült, a sztori nagyjából rendben volt, de a karakterekkel érdemben nem kezdtek semmit. Egyikőjüket se tudtam megkedvelni, a szerelmi szál meg idegesítő és hiteltelen volt, nekem legalábbis. Ezen kívül volt pár kritikán aluli megoldás, mint pl. a "robotszív", az újjáélesztés vagy épp a kultfigura CGI arca. A Genisys viszont kifejezetten tetszett. Más a hangulata és a tónusa, mint a régieknek, de bejön. Tudom, hogy a legtöbbeknek kínzás volt a film, ill. a klasszikusok megcsúfolásának érezték, nekem mégis adták a visszautalások és a kapcsolódási pontok. Az aktuális világunkra és annak technológiával való átitatottságára való reflektálás is tetszett, noha nyilván nem ezen volt a hangsúly. Számomra ütősek voltak a szereplők, a többségük legalábbis. A történet nem volt egy nagy durranás, de egy sci-fi bőrbe bújt akciófilmhez elment. Szóval én remekül szórakoztam rajta, mondjuk biztos velem van a baj, mert nekem a 3. rész is tetszett. Tudom, hogy mindkét rész eredetileg egy új trilógia nyitánya lett volna. A Salvation esetében azt éreztem, hogy (főleg a karaktereknél) vannak olyan erős hiányosságok, amik talán ennek tudhatóak be, de nem volt elég jó a végeredmény. Persze lehet, hogy csak belemagyarázás, mivel tudom, hogy folytatást terveztek. A Genisys-nél mégis úgy gondolom, hogy önmagában is egy elég kerek film, megáll a saját lábán. Pontosabban folytatás nélkül se hagy komolyabb hiányérzetet. Ha jól tudom, akkor viszont ennek a további részeit is elkaszálták.

Sok helyen brutális utálatnak örvend ez a film, de nekem is tetszett. Korábban írtam is itt róla egy hosszabb szösszenetet. Sajnálom, hogy a gondolati tartalmasság fokozatosan kikopik ebből a szériából, de valószínűleg valamit fel kellett áldozni a pozitív változásokért. Az új X-Men széria már más filmeket jelent, van amiben jobb, van amiben rosszabb. Azt az egyet nem értem, hogy akik akkora lendülettel húzzák le az új részt, azok közül miért is tetszett olyan sokaknak pl. bármelyik Bosszúállók rész. Igen, ott szerintem eléggé félrement a casting.

Egyetértek, szerintem is sokkal ütősebb és hatásosabb volt így a feltűnése. Egyben tökéletesen példázza a Birodalom és a sithek romlottságát, ők tényleg bármire képesek. Én nem láttam Luminara-t annyira különös karakternek, akinél kiáltott volna magáért a szituáció, hogy többet kapjunk belőle. Vele kapcsolatban leginkább az érdekelne, hogy miként vélekedik Barriss sorsáról, sikerült-e feldolgoznia a történteket, mennyire érzi magát felelősnek stb., de az a hajó már elment. Szerintem pont az a lényeg, hogy Ahsoka a TCW főszereplője volt, akit már nagyon jól ismerünk. Így egyrészt az ő visszatérése és az e köré épített motívumok, az egész felvezetés remekül működött. Nekem egyfajta katarzis volt, amikor újra megjelent. Ráadásul egykor a Vader-ré vedlett Anakin volt a mestere, na ez a helyzet viszont már ordít azért, hogy foglalkozzanak vele. Másrészt pedig a Rebels egyértelműen az új szereplőkre épít, a visszatérők csak másodhegedűsök lehetnek, emiatt pedig egy már jól megismert karaktert volt érdemes ebbe a szerepbe tenni. Luminara-nál sok időt kellett volna áldozni arra, hogy az ő karakterét kibontsák, az meg elvitte volna a fókuszt a főszereplőkről. Ha pedig "pluszban" hozták volna vissza őt, az szvsz sok lett volna már a jóból. Így is van elég túlélő jedi a képben.

Én meg csak kicsit más szemszögből is néztem a dolgot. Nem ritka, hogy akár csak néhány évvel egy alkotás után, a folytatásra már új színészt kell keresni egy-egy fontosabb szerepre is, mert az eredetivel valami zűr van. Ez a nézőnek kényelmetlen és rontja a kontinuitást, ahogyan azt Te is írtad. A SW esetében 30+ év után is sikerült összerántani a klasszikus bandát, ami nagy fegyvertény. Csak érdekesség, hogy mindezt úgy sikerült elérni, hogy az említett színészek igencsak különböző pályát futottak be, mégis ez a brand képes volt újra egy nagy közös produkcióba fogni őket.

Szerintem ő se. Az Ep.4-ben egy életerős, karakán nő, felvágott nyelvvel. Egy igazi kalandor, aki noha politikusként és hercegnőként belekényszerül a dirr-durrba, mégis eléggé éli a szituációt. Ezzel szemben az Ep.7-re egy elgyötört asszonyt látunk, aki már igencsak kivan az élettől. A közvetlen csatározásoktól és kalandoktól távol marad. Messze nincs már olyan határozott kisugárzása, a tettvágy és dacosság helyett inkább a megkeseredettség és bús melankólia jellemzi. Igen, ez főképp annak tükrében érdekes és szép, hogy mennyire más pályát futottak be életük során. Ford kifejezetten nagyágyú lett és sikeres színészkarrier után tért vissza. Hamill eléggé eltűnt és komolyabb szerepe nem is volt már filmekben, de azért egy-egy sorozatban vagy játékban megvillantotta magát. Fisher meg lényegében eltűnt a süllyesztőben és elég mélyre csúszott vissza. Mégis az Ep.7-re újra összeállt a nagy trió és a kontrasztos múlt ellenére hasonló leosztásban szerepeltek itt is, mint anno.

Ez viszont nagyon jól működhetne és a maga nemében zseniális húzás lenne. Komoly többlettartalma lenne Leia üzenetének és a kétségbeesésnek, miszerint az öreg remetében látják az utolsó esélyüket a lázadók. Egyben a Rogue One-hoz is tökéletesen illene, ahol is bevállalnak egy kifejezetten kockázatos manővert, amolyan minden mindegy alapon, ahova ráadásul "külsősöket" küldenek. Csak persze merjék meglépni a Rebels-ben a dolgot.

Nem is az, hogy szemet hunynék felette, de azt gond nélkül elfogadom, hogy Ezra megbillen a sötét oldal felé és morálisan erősen megkérdőjelezhető vagy helytelen dolgokat tesz. Korábban is volt már rá példa, az ő esetében is többször is. Nyilván a karakter és a sztori szempontjából fontos, de egy tipikus SW motívum. Az már visszásabb, amikor egy ilyen korban lévő, ilyen előképzettségű tanonc ilyen mutatványokat vezet elő, már néhány korábbi megmozdulása is aggasztott kicsit. Ráadásul nagyon közeledik az Ep.4, ami kifejezetten arra van kihegyezve, hogy Luke a nagy reménysugár. Erre a folytatás és Yoda is ráerősít. Aztán ott a Rogue One is, ahol a lázadók az eddigi legnagyobb dobásukra készülnek, de Ezra 100%, hogy ott se fog szerepet kapni. Akárhogy nézzük, ő most már minden téren egy megkerülhetetlen figurája a korszaknak, valamit kezdeni kell vele, valami véglegeset.

Nyilván nem, csak azért itt nem egyszerű elmetrükkről van szó. Nem mindennapos egy Erőhasználótól, hogy viszonylag távolról hosszabb távon átvegye a kontrollt egy jármű vezetője fölött és így irányítsa a járművet. Most a morális részről nem is beszélek, az más lapra tartozik.

Szerintem az Ismeretlen Régió elegendő erőforrást biztosít a számukra. Azt se felejtsük ki a képletből, hogy ott van még Snoke, ill. a Ren Lovagrend, róluk se tudjuk kik is valójában, milyen forrásokból és kapcsolatokkal operálnak.

Addig erősítik Ezra karakterét, amíg végül tényleg kénytelenek lesznek kinyírni, legalábbis ha nem akarnak egy eléggé sántító Rebels - Rogue One - Ep.4 viszonyt. Nekem amúgy kezd egy kicsit sok lenni a srácból. Nem szeretném, ha eljutnánk oda, mint a FU-ben Marek-kel, lassan az összes OT karaktert zsebre teszi.

Ahogy Donát is írta, a SW univerzumát kár ilyen mélységekig a való élethez hasonlítani. Pláne gazdasági témában, ahol még a saját "tudományunk" is elég képlékeny és bizonytalan. A Földön is elég sűrűn történnek furcsaságok, amiket a közgazdászok aztán próbálnak mindenféle módon magyarázni, de egzaktnak azért nehéz nevezni a témát. A SW-ban pedig még a jóval stabilabb fizikai törvényszerűségeket is átírják, ahogyan a messzi-messzi galaxis természettudománya is más, mint a miénk, úgy a gazdaságtana is lehet tök eltérő. Amúgy meg a Birodalom egy hatalmas gépezet volt, vélhetően hatalmas vagyonnal. Ennek csak egy részét tarthatták kreditekben, szóval ha el is értéktelenedett volna a valuta (ami szerintem valószínűtlen), akkor is maradt volna nekik bőven. Tudjuk, hogy a Birodalom egyrészt kedvelte a mobilis központokat, a két Halálcsillag mellett ott voltak a vezérhajók, ill. az Első Rend is egy mozgó főbázist épített. Ezek a fix épületekhez képest jól menthetőek, most az egy más kérdés, hogy ezeknél a konkrét példáknál ez pont nem sikerült, de az könnyen elképzelhető, hogy az értékeik jelentősebb része mozgatható volt. Másrészt pedig azt is láttuk, hogy a birodalmi építmények a lehető legegyszerűbbek voltak. Nyilván a méretükből fakadóan komoly veszteségek, de annyi pénzt ölhettek ezekbe anno, amennyit feltétlenül kellett, nem költekeztek túl. Nem nagyon tudjuk hogyan történt a Birodalom bukása, szétesése és félrevonulása, de az Ep.6 erőviszonyai alapján aligha verték agyon őket a galaxisban. Valószínűbb, hogy a lefejezett rendszer érdemi támogatók híján fenntarthatatlanabb volt, a jakku-i vereség után pedig belátták, hogy kár a végsőkig és a teljes lenullázódásukig harcolni, mentették a menthetőt és jött a B-terv. Az Ismeretlen Régióval pedig megint homályos vizekre evezünk. Már a Birodalom is kacsintgatott arra, az Első Rend meg arra a területre összpontosított. Ott simán lehetett annyi elérhető nyersanyag, ami fedezte a szükségleteiket és lehet nem is kellett érdemben megküzdeni érte senkivel. Ott a saját uraik lehettek, ezt kiegészítve a Birodalomból kimentett javakkal már bőven jó gazdasági helyzetben voltak. Amúgy meg ennyi erővel a Köztársaság pénzügyeibe, katonai és egyéb lehetőségeiben is ugyanígy el lehetne merülni. Volt egy alapvetően megosztott és lazán csatolt szövetség, amely egyetlen célért küzdött, a Birodalom megbuktatásáért. Ráadásul annak méreteihez és erőforrásaihoz képest mondhatni eltörpültek. Az Ep.6 után pedig csatároztak egy sort az amúgy katonailag még mindig rohadt erős ellenfelükkel, akik legyőzése után nekik kellett újjáépíteni a galaxist, fenntartani a békét és nyugalmat.

Vicces lenne, ha valamilyen úton-módon Talzin is feltűnne (a Rebels-ben) a sithek ellen. Lassan már erősebb csapat verbuválódik össze a sötét oldalról, mint a világosról ellenük.

Ez is lehet. Ahogyan pl. az is, hogy Anakin egy különleges küldetés során, egy különleges helyen talált egy "neki kirendelt" kristályt és beépítette azt az ominózus fénykardba. Azt nem tudjuk, hogy Anakin-nak mennyit jelentett a fegyver, de erre már jobban vigyázott, mint a korábbi(ak)ra. Noha még Padmé-nál is futott egy kört. Persze, hogy hatalmas jelentősége lett a kardnak, hiszen az új rész egyértelműen ilyen szándékkal nyúlt hozzá. Eleve egy olyan fénykardról beszélünk, ami összeköt három érát és egy családot, ami megjárta a sötét és a világos oldalt is. Sok hőstettet követően Windu kezének levágásával egy időre eldőlt a galaxis sorsa, aztán jött az Obi-Wan elleni párbaj, ahol a túlélő jedinél landolt a fegyver. Onnan pedig az új reménysugárhoz, kvázi örökségként és szimbólumként, amely meg is vívott egykori tulajával a Bespin-en. Szóval ez már eleve egy különlegesnek mondható fénykard volt, de az Ep.7 durván ráerősített erre. Hatalmas ostobaság lett volna a semmiből előhúzni, ha aztán annyiban ki is merül a jelentősége, hogy Rey véletlenül ráakad. Ha nem lenne fontos konkrétan ez a kristály, akkor hagyhatták volna a feledés homályába merülni az Ep.5 után, senki nem foglalkozott volna vele. Így ennek célja kellett legyen és az új trilógiának egy igen fontos motívuma kell legyen a további "sorsa". Ettől még persze indíthatta olyan prózaian is a karrierjét, de valahogy kevésbé illene ez a Star Wars szellemiségéhez. Szerintem nem kell ezt ennyire túlgondolni. Egyszerűen a kristályok rezonálnak az Erővel, amit az Erőérzékenyek bizonyos körülmények közt megéreznek.

Régen sok dolog másképp volt még. A jedik tudatosan vitték el kristályért tanítványaikat, ez egy szokás volt. Rey esetében nem volt potenciális mester a közelében, eleve nem is padawan. Magától nyilván nem jutott el olyan szakrális helyre, ahol saját kristályt szerezhetett volna, pláne hogy nem is kereste. Amúgy Luke is használta egy ideig az ominózus kardot, senkinek nem jutott eszébe, hogy saját kristály után kutasson. A Takodana-n viszont Rey a közelébe került egynek, akkor hát logikus, hogy meg is érezte azt. A Starkiller-en meg szüksége volt egy fénykardra, Kylo is akarta, de a lánynak erősebb volt a kötődése a fegyverhez, így ő tudta magához rántani. Nem is volt erre lehetőség. Fontos tényező, hogy Rey és Ezra is csak akkor érezték a "hívószót", amikor elég közel voltak a fénykardhoz. Nem csoda, hogy Luke-nál nem történt meg, amikor a Tatooine másik felén tengette életét. Amikor meg már kellően közel került a fegyverhez, akkor ott volt Obi-Wan, aki oda is adta neki. Egyrészt semmi szükség nem volt arra, hogy Luke maga érezzen rá a dologra. Másrészt pedig a többiek se rögtön ismerték fel a helyzetet, eltelt némi idő mire megérezték a kristályt. Minden bizonnyal Luke is így tett volna, ha Obi-Wan nem adja a kezébe a kardot és a fiú elég időt tölthet a környékén. Lehet amiatt, hogy Rey-nek valami különleges kapcsolata van az Erővel, ahogyan a Kiválasztottnak is volt, a kristály pedig utóbbihoz tartozott. Az is lehet, hogy a lánynak közvetlenül a Skywalker-családhoz van komoly köze, elvégre a fénykard eredetileg Anakin-é, ill. Luke-nál is töltött némi időt. Az fontos lehet, hogy Rey látomásában a saját múltja mellett Luke néhány kulcsmomentuma tűnik fel. Mintha az Erő azt erősítené meg, hogy Rey-nek vagy eleve köze van Luke-hoz, vagy pedig a jövőre vonatkozóan van kijelölve neki ez az út, azaz hogy felkeresse az öreget és a tanítványa legyen. Ilyen szempontból az is lehetséges, hogy a kapocs Rey és a kard között csak Luke.

Szerintem nincs ilyesmiről szó. A kardnak nincs saját akarata, nem is ébredt öntudatra, az Erő mozgatja a szálakat. Tudjuk, hogy a fénykardkristályok különleges kapcsolatban állnak az Erővel, ahogyan az Erőérzékenyek is. A furcsa jelenségeket ez okozhatja, ahogyan pl. a kristályok megtalálása körüli "anomáliákat (TCW, Rebels) is". Ezra a Szellemen kívülről érez valami furcsa kísértést, ami Kanan szobájába vezeti. Ott pedig egy eldugottabb rekeszben megtalál egy jedi holokront, ill. Kanan fénykardját. Amikor leendő mestere leleplezi, akkor Ezra azt mondja, hogy a fegyver mintha magához szólította volna őt.

Én is ejtenék pár szót a Batman vs Superman moziról. Megnéztem a bővített változatot is és elsősorban az alapján írom a véleményemet, szóval ez még nem is annyira negatív, mint amilyen lehetne. Nekem azért fájó és idegesítő ez a film, mert lehetett volna sokkal jobb is, a potenciál megvolt benne. Voltak igen jó pillanatai, remek ötletek és bizonyos szálakat egy ideig remekül mozgattak. Csak aztán mintha a készítők szándékosan barmoltak volna bele a saját munkájukba és módszeresen keresték hol lehetne tökön lőni magukat. Összességében nem mondanám, hogy értékelhetetlen vagy borzasztó lenne, még csak rossznak se nevezném, de a sok hiba miatt a jótól is nagyon messze van. Ez a verzió elég hosszú lett, ennek ellenére nem unatkoztam rajta, végig lekötött és többnyire szórakoztatott is. Akadt azért benne némi gondolatiság is, ennél több jót nemigen írhatok.

Ezzel részben egyetértek. A hétköznapi életben már elkövettük azt a hibát, hogy tele lett nyomva egy (de inkább több) generáció feje azzal, hogy csak a diplomás ember ér valamit és az a karrier. Emiatt a gyerekeket mindenáron ilyen irányba tolták a szülők, járjon legalább főiskolára, legyen mérnök, jogász, könyvelő stb.. A szakmunkák elértéktelenedtek, sokan kudarcként élik meg, egyfajta kárhozatnak, ha ilyen munkákat kell végezniük. Persze sokan lemorzsolódnak és mégis mondjuk egy gyorsétterem pultja mögött találják magukat, a piac ilyen szempontból nem kegyes. A sportnál nem szabad beleesni ugyanebbe a csapdába. Ha azt mondjuk, hogy egy diszkoszvető vagy kenus maga döntött úgy, hogy ezt a pályát választja, vállalta a későbbi anyagi gondjait és nem segítünk neki, akkor egyre kevesebben fogják ezt a sportot űzni, végül pedig elhal. Egyébként már el is indultunk ezen az úton, hiszen már most is a legtöbben focisták akarnak lenni, utána valamilyen labdás csapatjáték vagy látványsport jön. Akinek ez nem jön be, az a legtöbbször inkább letesz a sportolókarrierről és civil utat választ. Emiatt is van leáldozóban pl. az öttusa, a vízilabda, az úszás ás a kajak-kenu is. Ne legyenek illúzióink, most is Kozák és Hosszú hozták a sikerek nagy részét ezekben a sportágakban, a többiek betliztek. Márpedig ezek korábban sikersportok voltak a magyaroknak. Csak ugye manapság egy vízilabdázó, atléta vagy kajakos akkor él meg rendesen ebből, ha nagyon kiemelkedő. A hagyományok miatt piszkosul erős mezőnyből kell kiemelkednie, ha pedig nem lesz legalább európa- de inkább világbajnok, akkor nem is fog hosszútávon megélni belőle. Vagy mázlija van és a sportága népszerűbb lesz, rendeznek masszívabb pénzdíjas versenyeket és hasonlók. Szóval ez így lutri, kevesebben is kockáztatnak. Az se véletlen, hogy egyre bevettebb szokás, hogy elmennek külföldre, ahol gyengébb a konkurencia és úgy azért jól kereshetnek az ilyen sporttal is. Szerintem pont azt mondja Wilde is, hogy kapjanak állást. Akkor mindenki nyer, mert nem a "semmire" kapják az állandó pénzt, ők se érzik esetleg furcsán magukat emiatt, ill. a sportszakma is profitálhat. Nyilván nem mindenki alkalmas mondjuk vezetőnek vagy edzőnek, de biztos vagyok benne, hogy egy egykor sikeres élsportolónak azért valahol hasznát veszik a szakmán belül. Szóval segítsék őket olyan munkához, ahol még hasznosak lehetnek és amit vélhetően ők is szívesen csinálnak, nem teherként élik meg. Így valamilyen szinten az életük része marad a sport is és nem olyan éles az életmódváltás se.

Az biztos, hogy a legmagasabb szinten űzött élsport valóban igencsak lestrapálja az embert, egyébként egyáltalán nem is egészséges. Nyilván a mérték sportfüggő, ill. a fizikális és mentális összetevők aránya is. Én viszont nem is elsősorban emiatt gondolnám azt, hogy egy "kiöregedett" olimpikonnak nagyon nehéz dolga lenne a hétköznapi életben és a munka világában. Egyszerűen ők már kisgyerekkoruk óta egy teljesen más életvitelre vannak berendezkedve, mondhatni más világban élnek. Ebbe nőttek bele, majd felnőtt éveik egy részét is így töltötték. Középkorú felnőttként már szinte lehetetlen ilyen mértékű életmódváltás. A művészeket azért nem venném egy kalap alá a sportolókkal, mert sokkal kevésbé jellemző a töréspontszerű "kiöregedés", szóval tipikusan sokkal tovább képesek magas szinten tevékenykedni. Legalábbis az esetleges teljesítményvesztésnek vagy elkallódásnak az esetükben nem elkerülhetetlen biológiai okai vannak, hanem olyan pszichés tényezők és problémák, mint pl. a drogfüggőség vagy önteltség stb.. Ettől függetlenül abban is van igazság, hogy egy-egy korábbi siker még nem jogosítja fel őket arra, hogy életük végéig állandó juttatásuk legyen. És most ne csak az olimpiai érmesekre gondoljunk, mert belőlük tényleg nincs sok. De már egy országos szinten topsportoló is közel hasonló áldozatokat hoz meg, csak épp valamiért nem jön meg a nagy áttörés. Szóval az olimpikonok mintájára ilyen szempontból elég sokan érdemelnének valamilyen szintű állandó támogatást, hiszen ők ugyanúgy meghozták az áldozatokat, ill. a hétköznapi élet nekik is ugyanolyan nehéz lenne. Csak a határt meg kell húzni valahol, mindegyiküket nem pénzelhetik, így viszont már látható, hogy ez se egy olyan igazságos rendszer. Az optimális kiutat egyébként a sportágak elüzletiesedése jelenti, bármilyen rosszul is hangzik. Egy sikeres zenész vagy színész nincs ráutalva az állami pénzekre, mert a munkájával igen szép summára tehet szert, amíg aktív. Ez jó pár sportban is így van és egyre többre jellemző. Ma már nem csupán a fociban, kézilabdában, teniszben stb. vannak hatalmas pénzek, de pár kivételtől eltekintve mindenhol. A sportolók tegyenek félre, gondoljanak a jövőjükre és nem lesznek anyagi gondjaik, de még a családjuknak se egy jó ideig. Ne felejtsük el, hogy egy élsportoló azért is kap amúgy irreálisan magas béreket, mert nem ~50 év, hanem jóval kevesebb idő alatt kereshet az elsődleges karrierjében. Szóval nekik én nem adnék egyéb extrát. A segítség azoknak a sportolóknak kell, akik olyan sportágakat űznek, amelyben nincs annyi pénz. A cél itt is az lenne, hogy ezen sportok helyzetén változtassunk, de addig is támogatni kell a sikeres űzőit. Én azt mondanám, hogy nekik fel kell ajánlani szakmai vezető pozíciókat, ha pedig erre valamiért alkalmatlanok, akkor tanácsadóként foglalkoztatni őket. Pl. egy olimpikon kajakos vagy műugró biztosan nagyon hasznos tudna lenni ilyen szerepekben, ott pedig ezért kaphatnának egy jó fizetést. Így nem kvázi a "már semmire" fizetnék őket, továbbra is hasznosak lennének, ill. a sport is profitálna belőle, mert kevesebb önjelölt szakértő és semmirekellő élősködne rajta.

Hát nem tudom, őszintén szólva én nehezen hiszem el, hogy egy 3 éve ilyen (alsó-közép) árkategóriában összerakott gép minden új játékot gond nélkül elvisz maxon. Az lehet, hogy amikkel ő játszik, azoknál pont ez a helyzet, de biztos akadna azért pár kivétel. Ha pedig valaki pont egy keményebb gépigényű game-t akar tolni kompromisszummentesen, akkor bizony neki már sovány lehet az a vas. Eleve elég eltérőek lehetnek a preferenciák, vannak olyanok, akiknek a 4K felbontás már ma elvárásuk,az pl. elég durván meg tudja nyomni a hardverigényt. Persze a legnagyobb kérdés az új vagy használt hardver, ha az árakat nézzük. Jelenleg azt gondolom, hogy új cuccokkal nagyjából 300k magasságában lehet összepakolni egy olyan gépet, amiről beszéltek. Azaz ami legfeljebb minimális kompromisszumokkal képes lesz még 3-4, akár 5 év múlva is problémák nélkül kihajtani szinte az összes játékot. Na és persze tárhelyproblémák se jelentkeznek, se HDD, se SSD fronton, ill. memóriabővítés se kell. Szóval ez még bőven az a kaliber, amire egy hétköznapi embernek is szüksége lehet. Én inkább a 400+ árú PC-knél szoktam már erősebben vakarni a fejem, hogy minek. Ott már tényleg ritka, hogy valaki érdemben indokolni tudja a döntését.