pb69

Na ezzel én is maximálisan egyet tudok érteni. Nem tudom, hogy jóval régebben ez hogyan ment, mi volt az általános hozzáállás és "divat", de manapság egyértelműen az állandó elégedetlenkedés és fikázás dívik. A kritikusok körében még hagyján, de az átlagemberek közt is. Bár ennek pont az lehet az oka, hogy ma már nagyon hatékonyan jut el kritikák egész sora bármilyen nézőhöz és ez nagyban formálja a véleményüket. Egyrészt azért, mert hát a kritikus ért hozzá és biztos igaza van, akkor is, ha amúgy csak amolyan "hobbiesztéta". Másrészt mert amúgy is sok a befolyásolható ember, aki meghajlik, ha más érveivel vagy legtöbbször inkább csak érveknek tűnő gondolataival találkozik. Harmadrészt mert kedvelheti az adott kritikust és akkor minden szava szent. Negyedrészt pedig azért, mert az előző háromból fakadóan sokan ütnek meg ilyen negatív hangvételt, a tömeget pedig követni "kell". Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, ha valaki felhozza egy alkotás negatívumait vagy hiányosságait. Sőt, ez kifejezetten fontos és hasznos. Az viszont már nonszensz, amikor úgy állnak hozzá filmekhez, hogy "XY-nak rosszul állt az a ruha: -1 pont, nem tetszett a színész akcentusa: -1 pont, a főgonosz nem volt elég badass: -1 pont, akadt 1-2 kisebb logikai bukfenc: -2 pont, a moziban rossz volt a popcorn: -1 pont". És így lesz egy amúgy tök jó filmből 5-6 pontos alkotás... Sokan elfelejtik, hogy mondjuk egy tízes skálán nem csak az abszolút tökéletes a 10 pont, mint ahogyan az iskolában se csak a hibátlan dolgozatra jár ötös. A másik pedig, hogy pl. a filmek elsősorban az emberek szórakoztatására készülnek, így nem kell mindegyiktől a világmegváltást elvárni. A vélemény meg nem egyenlő az egyetemes igazsággal, mégis sok kritikus alapvetően abból indul ki, hogy neki nem tetszett az adott alkotás és mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ez objektív tényekből fakad, nem egyszerűen csak abból, hogy más az ízlése vagy az érdeklődési köre. Eleve azt mondanám, hogy egy "fotelkritikus" ne értékeljen olyan filmet, ami eleve nem fekszik neki valamiért. Nem ebből él, nem a munkája függ tőle, nem kötelezi rá senki, akkor ne erőltesse.

Igen, Hitler és a kannibálok egy reálisabb példa, de pont ugyanazt gondolom, mint eddig. Dühből megölni Hitlert vagy kiirtani egy egész kannibál falut (nőstől, gyerekestől) számomra elég messze esik egymástól, minden tekintetben. Az Erőhasználatnak meg nem igazán értem, hogy mi köze van ehhez. Szerintem egy Erőhasználó semmivel nem fogékonyabb arra, hogy a különféle tetteivel elmerüljön a sötétségben és egy erkölcsi hulladék szintjére jusson, mint egy átlagember. Ahogy a hétköznapi emberek közt is vannak olyanok, akik képtelenek féken tartani az érzelmüket és az agressziójukat, úgy az Erőhasználókra is igaz ugyanez. Persze az is egy elképzelés, hogy ha egy Erőérzékeny tesz rossz dolgokat, akkor az Erő közbeszól és rákényszeríti a gonoszságra, ill. nem hagyja visszatáncolni a sötétség ösvényéről, de én ezt nem így látom.

Szóval ha mondjuk dühből és bosszúból agyontaposok egy darazsat, ami megcsípett, az ugyanaz, mintha hasonló érzelmi állapotban lemészárolnék egy óvodányi gyereket? Szándékosan sarkított a példa, de szerintem érthető az üzenete. Onnan tudhatja, hogy az öreg nem akkora balfék, hogy kiprovokáljon egy csapást, amivel simán hagyja magát megölni. Egy ilyen blöff még egy teljesen ismeretlen és különleges képességek nélkülinek feltételezett ellenféltől is felettébb gyanús, de Luke azért a semminél többet hallott az öregről és a sithekről. Meg pl. lazán lecsattintotta róla a bilincset, tehát megbizonyosodhatott arról, hogy Sidious valóban Erőhasználó, ha esetleg kételkedett volna ebben, bár miért tette volna. Ha megöli Palpi-t, akkor legalább kiesik a provokátor és manipulátor a játszmából, így nem irányította volna tovább a szálakat és Luke-ot se tudta volna a sötétség felé terelni. Ez legalább annyit számított volna, mint az a bizonyos lépés a sötétség felé. Ne már,. Nem akarok megbántani senkit, de ez annyira naiv és világtól elrugaszkodott hozzáállás. Persze, a jedi csak védekezik, ők a béje őrei, nem háborúzhatnak és nem kezdeményezhetnek harcot stb.. A fénykardjuk is csak akkor aktiválódhat, ha egy másik penge már kellően közel került hozzá. Vannak vezérelvek, ami alapján éljük az életünket, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen szögletesen kell nézni a világot, ahol minden fekete és fehér. Szerintem sok szempontból még így is elég rugalmatlanok és dogmatikusak voltak a jedik, kár lenne még azt is elvitatni tőlük, hogy odacsaptak, amikor kellett. Qui-Gon vagy Obi-Wan is megpróbálhatott volna elmenekülni Maul elől, Dooku-t se volt kötelező kergetni, Yoda és Obi is minek ment akkor Sidious és Vader után az Ep.3-ban? Csak akkor kellett volna harcolni a sithekkel, amikor ők a jedikre találtak, amúgy meg hagyni kellett volna őket nyugodtan lébecolni. Kicsit olyan felfogás ez, mintha egy mindenki által jól ismert terroristát vagy sorozatgyilkost nem bántanának, mert éppen akkor és ott nem csinál semmi rosszat, így hát nem lehet megtámadni. Sidious egy tömeggyilkos, milliók halása és kínszenvedése szárad a lelkén, nehogy már ne legyen korrekt megölni. Igen, érzelmi alapon és negatív gondolatoktól vezérelve aggályos nekiesni, de ne fessük már ezt úgy le, mintha egyenes út lenne a menthetetlen sötétségbe. Ja értem. Tehát Luke-nak várnia kellett volna arra, hogy felrobbantsák őket a Halálcsillaggal együtt. Le van tojva, hogy azzal az utolsó jedi is odaveszne és vélhetően soha nem lenne esély a Rend újjáépítésére, végül is Yoda is így képzelte el. Na meg ugye sok dolog tűnt valószínűek, csak épp az nem, hogy majd a lázadók felrobbantják a Halálcsillagot. De tényleg hatalmas őrültség volt megpróbálni legalább a sitheket hidegre tenni és ezzel esélyt adni a Birodalom későbbi megbuktatására. Miért is kéne megölni Sidious-t vagy megtéríteni Vader-t, ha egyszer az is opció, hogy várjuk a csodát, aztán ha nem történik meg, akkor oda a lázadó flotta és a sithek is vígan élnek tovább. Apropó, ha Luke csak ott bámul ki az ablakon és vár, a társai pedig felrobbantják a pajzsot, akkor Sidious-ék nyugodtan végigülik a saját haláltusájukat? Vagy ha megpróbálnak elmenekülni, akkor Luke-nak azt is végig kellett volna néznie ahelyett, hogy megakadályozza a szökésüket? A később történtek erre abszolút nem világítanak rá. Nem tudjuk mi történt volna, ha Luke csak passzívan vár, azt viszont tudjuk, hogy így mi történt. Luke még véletlenül se állt át a sötét oldalra, Vader-t sikerült megtéríteni és Sidious is meghalt. Ki lett maxolva az egész, a végén az Erőszellemek elégedetten és boldogan mosolyogtak. Persze lehet, hogy a buli után jól leteremtették Luke-ot, hogy azért az csúnya dolog volt, amikor kardot emelt az öregre. Na most akkor hogy is van ez? A sötétség uralni fogja annak a sorsát, aki akár csak az ösvényére lép, de amúgy csak önmagán fog múlni, hogy ki tud-e lépni belőle? Paradoxnak hangzik. Amúgy se értek egyet ezzel a sarkos megközelítéssel. Mint amikor azt mondják a kisgyereknek, hogy ha beleszív egy füves cigibe, akkor élete végéig egy mocskos, lecsúszott és értéktelen drogos lesz. Gyorsan tegyük hozzá, hogy Vader sokkal több és sokkal szörnyűbb dolgokat művelt, mégis pont Luke volt az, aki rendíthetetlenül bízott abban, hogy vissza fog térni. Minden bizonnyal nem csupán bízott és hitt ebben, hanem érezhette és tudhatta is, hogy reális esély mutatkozik erre, hiszen akár az Erőn át ténylegesen érezhette az említett vívódást és jót az apjában. Ezek után nehezen fogom elhinni, hogy érdemben meg tudnák győzni arról, hogy egyetlen ballépés örökre eldönti a sorsát.

Nem követem el ezt a hibát, csak sokan jóval kevesebbet néztek ki a karakterekből, mint amennyit tudhatnak vagy kikövetkeztethetnek. Luke nagyon keveset tudott a sithekről, de annyit biztosan, hogy az a Sidious, aki egymaga vezeti a Sith Rendet és a Birodalmat (és Vader csak a cipőjét pucolhatta éveken át), nyilván nem egy kispályás bohóc, aki fegyvertelenül ücsörög a székében és reménykedik, hogy majd Vader megvédi. Ezt támasztja alá a magabiztos szentbeszéde és a provokációja is. Ha Luke soha semmit nem hallott volna a sithekről, akkor is feltételeznie kéne, hogy itt valami nem stimmel, hiszen hülye lenne az öreg így buzdítani, ha tényleg könnyűszerrel kinyírhatná. Attól még, hogy egy karakter nem tudhat biztosan valamit, attól még nem kell azt feltételezni, hogy tök homály a témában. Lehet érezni, gondolkodni, következtetni stb.. Egyetértek Donáttal abban, hogy Luke nem azért hezitál, mert menthetetlen lenne, ha lecsapna Sidious-ra, hanem mert egy olyan rossz situban van, amiből nem tud jól kimászni. Lépéskényszerben van, hiszen nem ácsoroghat csak úgy ott még órákon át, valamit tennie kell. Viszont végig Sidious dumál, Vader semmit nem csinál és magától nyilván nem is fog. Az egyetlen út az öreg megtámadása, ő viszont pont ezt kéri, ami érthető módon elbizonytalanítja Luke-ot. Kellemetlen, ha az ellenfeled ennyire tudja minden lépésed és az egyetlen épkézláb dolog, amit tehetsz, ha azt csinálod, amit ő mond. Sidious-nak is ez volt a stratégiája, ezzel frusztrálni Luke-ot, ill. már itt azt az illúziót kelteni, hogy a fiú a tanítványává lép elő, hiszen az ő utasításait követi. A másik, hogy okoskodhatunk mi itt, de ha Luke nem támadja meg Sidious-t, akkor nem történik semmi. Vagy az lett volna a jedi útja, hogy passzívan kivár addig, amíg minden odavész? Luke is tudta, hogy Palpi-t ki kell nyírni, magától nem fog meghalni, sőt Vader se fogja csak úgy jókedvében megölni, szóval cselekedni kell. Gyűlölet, bosszúvágy, nem szép dolgok, de ne feltételezzük, hogy Obi-ban vagy Windu-ban semmi ilyen nem volt, amikor épp készültek sithet ölni. Amúgy meg a hibák javíthatóak, senki nem fog egyik pillanatról a másikra pozitív hősből mocskos gazemberré vedleni. Tehet egy lépést arra, majd kettőt vissza és így tovább. Mint ahogy Luke is tett pár lépést a sötétség felé, majd visszatáncolt. Vader meg mennyi minden kegyetlenséget és mocskot tett le karrierje során, mégis megtérhetett a végén, még ő is. Hogy ő volt a kiválasztott? Lehet, Luke meg az ő fia, na bumm. Az meg régen rossz lenne, ha az OT-nak az adná a sava-borsát, hogy Luke micsoda veszélyben van a sötét oldal miatt, de faszagyerek, mert ellenáll neki. Nekem soha nem az adta Luke különlegességét, hogy nem állt át Vader vagy Sidious mellé, mert ezt egyetlen jóízlésű ember se tette volna meg. Az, hogy ennek ellenállt, számomra csak annyit jelent, hogy ő nem egy hataloméhes görény és nem is egy szadista állat, őt nem lehet bebolondítani a hiúságára alapozva a világuralommal, mert ennél erkölcsösebb ember. Ami miatt már kifejezetten tiszteletreméltó az az, hogy mindvégig képes volt hinni az elveiben és bízni az érzéseiben, miszerint az apját meg tudja téríteni. Na ezt már nagyon kevesen vitték volna így végig, pláne a saját életüket kockára téve ezért. Az már egy másik kérdés, hogy szvsz ezzel Luke nem jediként vizsgázott kitűnőre, hanem emberként. Sőt, megkockáztatom, hogy jediként nem is cselekedett túl helyesen, hiszen a saját érzelmei és kötődései miatt kockáztatta a nagyobb és fontosabb célt, a sithek kiirtását. Nem tett meg mindent a sithek kiiktatásáért, őt szinte csak és kizárólag az apja megváltása érdekelte. Ugyebár a jediknek tiltottak voltak a komolyabb érzelmi kötődések és nem helyezhették a globális elveik fölé az ilyen magánjellegű vágyaikat. Luke a végletekig bízott Anakin-ban, mindent arra tett fel, hogy ő megtér és megmenti a helyzetet. Végül bevált, de ez egy emberi megközelítése volt a problémának, a jedik alapból nem így tettek volna.

Egyetértek. A lényeg jelen esetben az aláhúzott rész, azaz Sidious nem volt fegyvertelen. Sokszor húzunk párhuzamot ez és a Dooku-Anakin eset közé, pedig talán célravezetőbb lenne a Windu-Sidious esetet vizsgálni. Ott pontos képet kaptunk arról, milyen is az, amikor az öreg ártalmatlan és elesett figurát akar játszani, aztán bebizonyosodik mennyire nem az valójában. Hát igen, pl. Obi-Wan-t is magába szippantotta a sötétség, amikor bosszúszomjtól és gyűlölettől eltorzult arccal nekiesett Maul-nak. Nem teszek egyenlőséget a kettő közé, de azért Luke se volt egy nyeretlen kétéves, hogy rögtön megtörjön attól, hogy lekaszál egy sith nagyurat, aki amúgy az elnyomó diktatúra feje. Nem, egyáltalán nem ugyanaz. Semmilyen szempontból nem ugyanaz dühből és bosszúból meggyilkolni egy szörnyeteget és lemészárolni egy egész falut, köztük vélhetően ártatlan egyedekkel. Ez inkább csak feltételezés. Sok közös volt bennük, de ez még nem jelenti azt, hogy a sötét oldal iránti fogékonyságuk is akár csak hasonló szinten lett volna. Biztos ez? Az Ep.2-ben a buckalakós jelenetig is sokat el lehet mondani róla, csak azt nem, hogy jedihez vagy jó emberhez méltó módon viselkedett volna. Vagy volt ugye az a kis kiszólása a diktatúrákról, amit nehezen tudok csak ártatlan poénnak kezelni, ismerve a későbbi történéseket.

Akkor és ott érzelmi okokból sújt le, viszont előtte (még higgadtabban) már átgondolhatta a szituációt, a jedikkel is beszéltek erről. Luke elsődleges célja apja megmentése volt, de jól tudta, hogy nem ketten lesznek ott és Sidious-t bizony nem lehet csak úgy ignorálni, kezdeni kell vele valamit. Szóval azt nem mondanám, hogy nem úgy ment oda, hogy az öreget le kell győznie, márpedig jó eséllyel fegyverrel, mert másképp nehéz lenne. Előzetesen legalábbis nem gondolhatott mást, abban reménykedhetett, hogy ha időben megtéríti az apját, akkor majd ketten legyőzik valahogy Sidious-t, de őt nem fogja meggyőzni az igazáról, nem mellékesen őt nem is akarta. A jedik valóban nem úgy működnek, mint mi, csak szerintem másképp, mint ahogy gondolod. Nyilván rájuk is hatással van 1-1 gyilkosság, de azért ők nem hétköznapi civilek, hanem félig-meddig harcosok és békefenntartó katonák. Fel vannak rá készülve, hogy adott esetben ölni kell, sőt, a sithek esetében az egész jedi létük arról szól, hogy ők az esküdt ellenségeik és ki kell őket irtani. Olyan szinten ezt nevelhetik beléjük, hogy aligha szenvednek el érdemi személyiségtorzulást, ha megölnek egy sithet. Persze ezt Luke-ba nem nevelték bele, már felnőttként magyarázta neki Yoda és Obi, hogy meg kell ölnie a sitheket. Ettől függetlenül abban az univerzumban és abban a szituációban én nem éreztem veszélyben Luke lelkét. Azt azért tudjuk, hogy a filmek (vagy pl. játékok, könyvek stb.) döntő többségében az öldöklés korántsem olyan nagy dolog, mint a saját világunkban. Ha ennyire foglalkozni kéne az ebből fakadó pszichés következményekkel, akkor az alkotások másról se szólnának, mint megtört és lelki rokkant figurákról vagy épp érzelemmentes pszichopatákról. Anno az egész Jedi Rend tele volt gyilkosokkal és azért nem mindig sikerült tökéletesen érzelemmentesnek maradniuk a gyilkosságaikkor. Luke maga is már eleve tömeggyilkosként érkezik a Halálcsillagra, melynek elődjét felrobbantva rengeteg embert ölt meg, a többségükről nem is tudjuk ki és milyen volt. De azért saját kezűleg is gondoskodott nem egy lény haláláról. Azt meg nem mondanám, hogy mindig a tiszta racionalitás és tisztalelkűség vezetett ezekhez a gyilkosságokhoz. Pláne, hogy anno az Obi-hoz való csatlakozásában elég fontos szerepet játszott a családjának kiirtása. Hát nagyon legfeljebb, szerintem durva túlzás összehasonlítani ezt a két esetet. Luke elment legyőzni a sitheket, megtéríteni az apját és kivonni a forgalomból Sidious-t. A lázadókért is küzdött, elvből sem volt irreleváns számára a kint és lent zajló csata, minden tekintetben a legfőbb ellenséget ölte volna meg. Anakin ezzel szemben elment megkeresni az édesanyját, akinek a halálakor elgurult a bogyója és lemészárolt egy egész falut, beleértve a gyerekeket és nőket is. Ez a két dolog max. akkor lenne összehasonlítható, ha Luke Sidious megölése után még megindult volna és sorban öldökölt volna mindenkit, akit a Halálcsillagon talál, ha nőt vagy gyereket, akkor őt. Anakin-ban már eleve ott volt a sötétség, a különféle rossz tettei ezt segítették kibontakozni és eluralkodnia magán. Luke-ban nem tudjuk milyen hajlamok voltak a gonoszságra, de feltételezhetően sokkal kevésbé volt jó alapanyag a "gonoszságra".

Én ezt nem feltétlenül érzem hibának a jedik részéről. Egy sith megtérítésére vajmi kevés esély van, viszont elképesztően kártékonyak. Eleve, arra alapozni, hogy majd sikerül megváltani egy sithet kb. olyan, mintha egy hosszú éveken át tartó háborúban az egyik uralkodó átsétálna a másikhoz, és megpróbálná meggyőzni, hogy jobb lesz nekik együtt, békességben, persze az ő oldalán.

Mármint mi alól?

Na, amennyire zseniálisan sikerült az ősz, majdnem annyira gyengére a tavasz a Hertha-nak. Összességében remek eredmény a 7. hely, ezt nem is tagadtam soha, de bizony tény, hogy szétestek a végére. Az utolsó 8 meccsükön 2 pontot szereztek, nyiván nem egy Bayern vagy Dortmund ellen vártam volna többet, de azért voltak ott gyengébb csapatok is a sorban. Tavasszal egyetlen csapat szerzett csak kevesebb pontot náluk,ami azért nem szép. Még egyszer mondom, az ősz messze erőn felüli volt, a szezon pedig több, mint kielégítő. Azt pedig mindig is elismertem, hogy Pali egy profi edző, profi szemlélettel, mentalitással és nagyon tudatos, szisztematikus építkezéssel. Egyelőre azt nem tudom még, hogy minőségben mit jelent ez, mindenesetre jövőre már okosabbak leszünk.

Sidious tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Vader meg fogja védeni. Ha meg esetleg nem, arra is fel lehetett készülve, hisz ha az ember ilyen nyíltan provokálja a másik felet, akkor számít a támadásra. Mindenesetre Luke nem bírja tovább a feszkót és támad, de ebben nem látok kivetnivalót. Egyrészt lépéskényszerben van és nemigen van más út számára. Másrészt pedig Yoda-ék azért küldték, hogy ölje meg a sitheket, ő pedig az apját akarta megmenteni. Palpatine mindkét dologban erősen akadályozta, tehát nyilvánvaló volt, hogy ki kell ütni a játékból. Ha valamilyen csoda folytán képes lett volna ott halálos csapást mérni az öregre (aminek kb. 0 esélye volt), akkor szerintem semmivel nem került volna közelebb a sötét oldalhoz. Vélhetően akkor is meg kellett volna küzdenie az apjával és valószínűleg nem sikerült volna megtéríteni, de tuti nem állt volna Vader mellé. Én továbbra se értem ezt a "hatalmas lépés a sötétség felé" gondolatmenetet. Mindig is csak egy jól átgondolt blöffnek gondoltam ezt Sidious részéről, a manipulációs stratégiájának a része. Bele akarja magyarázni Luke fejébe, hogy az amúgy helyes döntésével csak elkötelezi magát a sötét oldalon. Hasonlóan volt ez Anakin és Dooku esetében. Csak ott annak is jelentősége volt, hogy aztán amikor ő került hasonló szituba Windu-val szemben, akkor már Anakin fejében ott fialt a bullshit, miszerint egy jedinek nem lehetne lekaszálni az öreget. Ez jó taktika, hiszen Luke nem várhat örökké, valamit lépnie kell, Sidious-t pedig előbb-utóbb el kell takarítani az útból valahogy, ráadásul lelkileg is érezheti a nyomást és a tehetetlenség okozta feszültséget. Magyarán egyetlen reális út mutatkozik, nyilván ezt is fogja választani a delikvens, így megéri belemagyarázni, hogy ezzel már el is bukott. De amúgy pont annyira igaz ez, mint Sidious fegyvertelensége és ártatlansága.

Így van, ezt nem is vitatom.

Igen, ezt benéztem, valamiért rosszul emlékeztem. Mondjuk túl sokat ez se változtat a dolgon, jelentősen bővült a mezőny, így férhettünk be. Én azért várnék még Dárdaival. Számomra egy rendkívül szimpatikus figura, főképp a hozzáállása miatt. Nála a szorgalom és a munka az elsődleges, amit én mindig nagyra becsültem. Azt láttuk hogy kiváló motivátor, viszont idő előtt lépnie kellett, így nem tudni mire ment volna akkor, ha kicsit leül már a dolog körülötte, megszűnik az újdonságfaktor és a játékosok is hozzászoknak. A Hertha-val is piszok jól nyomták, aztán egy idő után összeomlott a kártyavár. Összességében így is felülteljesített velük, nem érdemtelenül választották meg az év edzőjének a Bundesliga-ban, de szerintem neki az igazán perdöntő megmérettetés a következő szezon lesz. Ha ott is képes lesz egy erős középcsapat szintet hzoni a berliniekkel, akkor tényleg sokra hivatott. Ez igaz. Főképp az tetszett, hogy végre látszott a játékunkon, hogy tudjuk hol a helyünk, mi lehet az a játék, amit egy mi szintünkön lévő csapatnak játszania kell. Korábban sokszor estünk abba a hibába, hogy a nagy focimúltunkra való tekintettel egyszerűen sokkal többre tartottuk magunkat, mint amire a képességek alapján reális lett volna. Erőltettük volna a pengés megoldásokat, a technikás és lassú focit, komolyabb csapatok "taktikáját" és játékát akartuk játszani, miközben nem volt meg az ehhez szükséges tudás. Mostanában ráeszméltünk arra, hogy egy hozzánk hasonló kis csapatnak nemigen van más választása, mint a stabilitás. Rakkolni kell, végig koncentrálni, céltudatos játékot játszani, ha kell, akkor az ellenfél játékát tördelni és hasonlók. Egy gyenge elemekből álló rendszer is egész jól tud zakatolni, ha minden fogaskerék a helyén van és megfelelő terhelést kap.

Érdemes lehet pár dolgot kicsit messzebbről nézve átgondolni. Egervárinak megvolt a maga felelőssége, de ilyen szinten földbe döngölni azért felesleges, mert ez elviszi a fókuszt a háttrében megbúvó, legalább annyira felelős figurákról. Ő egy tökéletes bűnbak arra, hogy minden balhét vele vitessenek el, miközben mások a helyükön maradhatnak. Hasonló a helyzet Pintérrel is, annyi különbséggel, hogy utána mintha az egész futballvezetés meginogott volna és talán lesz remény a sportág teljesebb "megtisztítására". Nem tartunk még itt, csak felcsillant némi remény. Korábban is minden edzőnél ez volt. A ciklusuk végén az illetékesek minden elképzelhető gondot és problémát bepakoltak egy táskába, ezt a batyut meg az edző nyakába akasztották, aztán elküldték, ők meg maradtak a helyükön. Ezt meg a többség be is nyelte, ezen a szemléleten kéne változtatni. Ha majd egy tucat edző hasonlóképp bukik meg, magyar és külföldi, fiatal és idősebb egyaránt, akkor nem biztos, hogy ők voltak mind inkompetens hülyék, lehet feljebb van a főgond. Dárdai és Storck eredményei engem amúgy nem győztek meg. Látni kell, hogy az EB-re való kijutásunk noha nagy eredmény, de nem a saját fejlődésünkön múlt. Duplájára duzzasztották a mezőnyt, ráadásul egy röhejes csoportba kerültünk, onnan sikerült megcsípni egy pótselejtezős helyet. Semmi komolyabb eredményt nem értünk el a selejtezők alatt, a kötelezőket hoztuk nagy nehezen és ennyi. Például korábban voltak ezeknél jóval fényesebb győzelmeink, a svédek vagy a törökök ellen. Egyedül a pótselejtezőre tudom azt mondani, hogy az kalapemelést érdemel, nem is önmagában Norvégia legyőzése miatt, hanem mert igazán kiélezett helyzetben végre képes volt a csapat sikerre jutni. Szóval várni kell még itt a dolgokkal, mert pengeélen táncolunk. A magyar lelkület olyan, hogy hajlamos végletekben gondolkodni. Még most is vannak, akik csak kárognak és pokolra kívánják a magyar focit, a másik oldal meg megváltóként tekint a Dárdai-Storck párosra és elhiszi, hogy itt micsoda előrelépés történt. Az a baj, hogy egy kellemetlen EB szereplés még beleférhet, de ha utána az első néhány tétmeccsen nem sikerül a dolog, akkor a most pozitív gondolkodásúak nagy része vélhetően elfordul a csapattól és az edzőtől. Ez egy olyan bukást eredményezhet, amelyet kihasználva a korábbi férgek visszamászhatnak, előbújhatnak és visszaeshetünk ugyanabba a posványba.

Az Eljövendőben azt mondja neki X-Prof., hogy ő lesz majd az egyetlen, aki emlékezni fog az eredeti jövőből bármire is.

Zseniálisan megkomponált jelenet. Sidious alakoskodása, Luke vívódása és Vader ekkor még "rezzenéstelennek" tűnő kimértsége. Meg ahogyan a pengék találkoznak Sidious előtt, remek kompozíció.

Na megvolt végre az új X-Men film, nekem elsőre kifejezetten tetszett. Voltak benne nekem már túlzásoknak tűnő dolgok, ill. erősen hatásvadász elemek, de összességében betaláltak a koncepcióval és a feeling-gel. Noha én is úgy érzem, hogy a történet igencsak áldozatul esett az összes többi elemnek, de a karakterek, a hangulat, a humor és az utalások bőven kárpótoltak ezért. Simán többször nézős lesz ez a mozi. Amúgy ledaráltam előtte az összes többi X-Men filmet (kivéve a "sima" Farkast, ha az tekinthető egyáltalán annak), így különösen nagy élmény volt a legújabb darabot szemlélni.

Nem, szerintem jó az. Egy elég valószerű opció.

X-Men fronton nekem ez a reboot téma már csak azért is necces, mert az Eljövendő múlt napjaiban látunk "flashback" jeleneteket , ill. kapunk utalásokat a trilógiára. Ha nem csupán az időutazással akarják törölni az eredeti trilógia eseményeit, hanem eleve soha meg nem történtnek tekintik, akkor ezeknek semmi értelmük nem lenne. De ez csak egy kis kitérő volt. Rozsi öregedésével nem lenne probléma, a karakter nagyon lassan öregszik, de érik elég kemény behatások, szóval azon nem kell aggódni, hogy túl öregnek nézne ki. A gond inkább azzal van, hogy Jackman egyre kevésbé tudja annyira hitelesen megjeleníteni a figurát, annak stílusa és akcióorientáltsága miatt. Már az Eljövendőben is jócskán visszafogták az akciójeleneteinek számát, noha ezt többnyire ügyes húzásokkal oldották meg. Szóval a filmet nézve nem volt feltűnő, de azért nem lehetett véletlen. Az újabb külön filmjében is megkapta a "kórságot", ami miatt legyengült és csak árnyéka lett önmagának. Kíváncsi vagyok milyen lesz a legújabb Rozsi-film a főszereplésével, de úgy érzem, hogy lassan, de biztosan a végéhez közeledik ez a szereposztás.

Szerintem meg totálisan vaktában lövöldözés ezen filozofálgatni. Aktuálisan lehetnek akárhányan, akár kevesebben is, mint az általunk ismert legnagyobb szám. Hiszen ez akár valamiféle globális sorrendet is jelölhet, összesen X volt belőlük, amiből már kieshettek (pl. meghalhattak) többen is. Erősorrend alapján számozni őket eleve hülyeség, mert egyrészt mi alapján lehet eldönteni, hogy épp ki az erősebb, másrészt pedig akkor folyamatosan változhatnának a megnevezések, ami mindenkinek zavaró.

Csak nem értem, hogy mi értelme lett volna akkor az időutazásnak és az események átírásának, ha már az Elsőkben amúgy is reboot-olták volna az egészet. Meg akkor az Eljövendőnek semmi köze az eredeti trilógiához, az az Elsők által reboot-olt vonalon van, amit aztán az időutazás után megint eltörölnek és egy újabb elágazás van? Ez így nekem nem áll össze.

Én úgy tudom, hogy a First Class nem reboot, hanem sima (elég régre visszanyúló) előzménye a trilógiának. Ahogyan Rozsi eredetsztorija is. Azaz az X-Men az Eljövendőig egy egységes idővonalon mozog, noha vannak benne ellentmondások és bukfencek, de ezek nem szándékos eltérések, hanem hibák. Az Eljövendőben láthatjuk az eredeti vonalból származó jelent/jövőt, onnan utaznak vissza az időben és írják át a történelmet. Tehát abban a filmben van egy töréspont, ahol kettéágazik az egész és egy alternatív vonalon megyünk tovább, ezzel kvázi felülírva az összes (ezt a pillanatot követő) korábbi film cselekményét. Az Apokalipszis pedig ebbe az új idővonalba illeszkedik, azaz az eredeti trilógiához nincs köze. Viszont az továbbra is fennáll, hogy mindkét világ ugyanúgy az Elsőkön alapul, az közös.

És nem is szándékosan. Pont ezért lenne jó, ha véget tudna vetni félbevágott barátunk életének.

Sidious-t én most már hagynám békén. Egyszer már összecsapott Maul-lal és életben hagyta, ez most már tuti nem történne meg. De jobb, ha az öreg már nem akciózik közvetlenül, csak a háttérből irányít. Vader-nek meg alighanem ott lesz Ahsoka (vagy éppen Kanan), elégedjen meg ennyivel. Ha Obi nem tér vissza, akkor felőlem bárki elintézheti Maul-t, csak zárják már le végre a sorsát. Ha viszont Kenobi előkerül, akkor stílszerű lenne, ha ő végezhetne vele.

Maul mindenben szerepelhet. Ha nem nyírják ki időközben, akkor nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az Ep.7-ben is ott volt valahol. Ha már visszahozták az egyiket, ill. jön a másik is, akkor egy végső összecsapás ülne. Az Ep.1 és a TCW se volt elég arra, hogy lerendezzék egymást, Obi-nak kijárna annyi, hogy végül végleg legyűri a már-már nemezisévé váló zabrak-ot. Tegyük hozzá, hogy Maul tanítványt keres, már nem szolgálja Sidious-t, de anno sok sith dologról tudhatott. Járt a Tatooine-on, azt is tudja, hogy ott találtak rá Vader-re stb.. Ha netán valamiért arrafelé kóvályogna, akkor összefuthat Kenobi-val.

Alapesetben én se, de meg kell várni, milyen szerepről is van szó konkrétan.