pb69

Nem tudjuk hogyan akart kijutni Cham, mert az ő tervéből vajmi keveset tudunk. Biztos volt valami stratégiája, még ha nem is könnyen vagy kimagasló eséllyel kivitelezhető. Ha már olyan arrogánsan leszólta Hera-ék tervét, akkor biztos volt valami a tarsolyában. Az persze simán benne van a pakliban, hogy Kanan-ék megmentése nem túl nagy súllyal esett a latba, amolyan próbáljuk meg, de az se nagy baj, ha nem sikerül. Hera-t viszont szerintem semmiképp nem hagyta volna hátra meghalni, akkor már együtt vesztek volna oda a robbanásban, ha másképp nem sikerült volna a kimenteni a lányát is.

Hát például. Ritka egy lélektelen megoldás, mondjuk tényleg vicces.

Igen, azért ilyen szinten átverni a lányát és annak barátait már nem igazán védhető. Egyébként fontos momentum, hogy Hera-t azért nem lőtték le és kábították el, hanem "csak" lebilincselték. Főképp, hogy a küldetés során már egyértelművé vált Hera-ék tervének sikeressége, legalábbis az mindenképp, hogy jó esély van a sikeres kivitelezésére. Ekkor már semmi értelme nem volt Cham makacskodásának, egyszerűen csak nem akarta elfogadni, hogy a dolgok nem az ő ízlésének megfelelően történnek. A végén azért belátta a dolgokat. Szerencsére a készítők figyeltek a fokozatosságra és két lépcsőben oldották meg a dolgot. Először Numa-ék álltak Hera mellé, Cham pedig rábólintott, de még nem látszódott rajta az igazi meggyőződöttség, lehetett amolyan kényszer is a beleegyezése. A hajó megmentésénél (kormány felhúzása) jött az igazi megtérés, amikor Cham segített Hera-nak. Kicsit hatásvadász jelenet volt ugyan, de jól működött a dramaturgiai. Tényleg, erről akartam is írni, aztán elfeledkeztem róla. Nagyon jó húzás volt ezt így tálalni, lényegében Chop-ról is megtudtunk annyit, mint eddig mondjuk Sabine-ról vagy ezelőtt Hera-ról. Nem gondoltam volna, hogy ilyen régre nyúlik vissza a droid és Hera kapcsolata, de remek adalék a csapathoz.

Ez nálam is így van. Mondjuk nem minden piros QTE-t szoktam behúzni, mert akad azért pár aljas dolog, amit nem akarok meglépni.

A történet mondjuk eléggé sablonos volt, a végére megint minden kisimult, még Cham is megkapta a maga robbanását, ami feltüzelhette Ryloth népét. De ez most abszolút nem tudott zavarni, mert annyira jól sikerült az egész epizód. A twi'lek rabszolgákkal volt némi kikacsintás az OT-ra (persze nem csak arra) is. Az is tök jó volt, ahogy Kanan és Cham viszonya változott a részben. Na meg azért szépen finoman egyre több lázadó veszteséget ejtenek el a sztoriban. Ugyan ezeknek nem kerekítenek túl nagy feneket, eléggé súlytalan az ütemezésük, de azért a mandalore részben és most is odalett pár arc a Főnix osztagból, ha jól rémlik, akkor itt említik, hogy már csak a fele van épségben. Múltkor az üzemanyag volt gond, most pedig a vadászgépek tárolása, szállítása, karbantartása. Ezek is jó elemek, érzékeltetik a lázadók mindennapos gondjait.

Van köztük pár zseniális. Én legtöbbször paragon karakterrel toltam, de még ilyenkor is volt pár olyan alkalom, amit nem bírtam kihagyni.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább csak olyan motívumokra, amik persze sokféleképp értelmezhetőek. Nem kifejezetten az átállását vetítik elő, de ha mégis megtörténik, akkor ennek előfutáraként is értelmezhetőek. Ilyen amikor elégedetten és kárörvendve veszi tudomásul, hogy "Hans von Pajesz" admirális felsül és a lázadó sejt sikert ér el. Könnyen lehet, hogy ez csak a birodalmi gőg és rivalizálás miatt van, ill. örül neki, hogy nem csak őt győzik le, de más is lehet a háttérben. Az inkvizítoroknak és Vader-nek (valamint talán Tarkin-nál is volt ilyen) címzett pofahúzogatásai is hasonlóak. Egyre jobban tiszteli és becsüli az ellenfeleit, ami persze tisztként fontos dolog és amúgy egy hithű figuránál is elvárható lehet. Viszont sokszor láttuk már, hogy egy-egy esetleges bátor húzást (mint pl. egy árulás) azért nem lép meg valaki, mert annyira esélytelennek látja a másik oldal győzelmét, hogy inkább marad, nem akar biztos vesztesekhez átpártolni. Ha Kallus kellőképp potensnek látja a lázadókat, akkor ez nem fogja gátolni abban, hogy csatlakozzon hozzájuk. Aztán ott a megingathatatlan hitük és kitartásuk, ami a Birodalomban nem sűrűn jellemző, ha Kallus-t valamilyen durva csalódás éri, akkor ez a mentalitás vonzó lehet számára. Amúgy meg általánosságban is úgy érzem, hogy eleinte nagyon görény karakternek mutatták be Kallus-t, leginkább a lasat-ok kiirtásával megalapozva ezt. Mostanra viszont fokozatosan eljutottunk oda, hogy igazából morális téren úgy kezelik, mint aki egy a sok közül a Birodalomban. Teszi a dolgát, szolgálja a Birodalmat, de nem látszik benne az a fajta elvhűség és/vagy velejéig romlottság, ami mondjuk Tarkin-ban vagy Sidious-ban megvan. Mindettől függetlenül egyelőre szerintem se működne az átállása, de nem azért, mert ez eredendően rossz ötlet, hanem mert még nincs kelően előkészítve. Ez viszont orvosolható. Bármi is történjék a következő részben (nem láttam a videót), az akár már ennek egy lépése is lehet. Aztán ha eljön az ideje, akkor egy durva esemény kell, ami teljesen elbizonytalanítja és kiábrándítja Kallus-t, tipikusan valami személyes ügy. Ha nem ember lenne, akkor az ő fajával is eljátszhatnának egy hasonlót, mint ő a lasat-okkal, így ez kilőve. Viszont elképzelhető, hogy mondjuk a szülőbolygóján felfedeznek egy lázadó sejtet/bázist és ezért porig égetik az egészet, vagy ott tesztelnek valami csodafegyvert stb..

A költségvetést tekintve szerintem is csalókák lehetnek az összegek, főképp a folytatás miatt. Ahogy Dzséjt is írta, rengeteget lehet spórolni pusztán azzal, hogy a korábbi filmekből felhasználnak ezt-azt. Ha egy közvetlen folytatás gyártási költsége egyezik az előző részével, akkor az azt is jelentheti, hogy valójában jóval többet tesznek bele anyagilag. Ráadásul ott vannak a színészek is. Ha volt eszük, akkor az újakkal (elsősorban a főszereplőkkel) olyan szerződést kötöttek, ami a trilógiára szól és bármennyire felkapottak is lesznek mondjuk a 9-re, nem kell nekik brutális vagyonokat kifizetni. A nagy trióból Ford-ot már nem muszáj szerepeltetni, a Hamill-Fisher duó a többiekkel meg szerintem összesen nem kerültek annyiba, mint ő. Lehet Észak-Koreában marad a logo is. Amúgy csak engem idegesít az, amikor valaki ennyire beerőlteti mindenhova a kis házikedvencét? Legfőképp kutyáknál van így (lásd Carrie mellett mondjuk Lewis Hamilton-t), és elég irritálónak tartom a jelenséget. Értem én, hogy "hát de ő is családtag", meg "elválaszthatatlanok vagyunk", de a párjukat vagy a gyereküket se citálják magukkal mindenhova.

Nem kell puszipajtások legyenek, simán megtarthatják a súrlódást kettejük közt. Egy közösségben se kötelező jellegű, hogy mindenki mindenkivel jó viszont ápoljon, pláne egy akkora szerveződés esetében, mint a lázadás. Rex és Kanan közt is ott (volt) a feszkó, persze az annyiban más volt, hogy mindkettő pozitív karakter volt, csak nem egyeztek. Kallus egyelőre negatív figura, de érzésem szerint elég sokat árnyaltak a képen vele kapcsolatban. Mondjuk Rex és Kanan viszonyát eleinte jól kezelték, később már szerintem kevésbé, Kallus-nál ez kritikus lesz. Ellenben megoldható, mert ha Kallus csatlakozik is a lázadókhoz, szerintem akkor se lesz erős kötődése a Hera-csapathoz. Az átállása lesz egy masszív szál, ami után háttérbe szorul, majd időnként elő-előveszik hol kisebb, hol komolyabb szerepekre, de amúgy ennyi. A lasat-irtás kapcsán amúgy "sunyiban" kicsit már elvették a dolog élét azzal, hogy valójában nem sikerült kiirtani a fajt, sőt nemrég ráleltek az eredeti honvilágukra. Na persze ez Kallus-t semmiben nem menti fel, de mégis kevésbé érezhető annyira súlyosnak az off-screen tette. Abban bízom nagyon, hogy azt az egyet nem fogják meghúzni, hogy valójában nem is ő volt a fő felelőse anno az akciónak, csak kérkedett vele, ezzel kvázi tisztára mosva. Amúgy meg birodalmi oldalról Kallus-ban van meg igazán a potenciál. persze a tisztán Rebels szereplőket tekintve. Ez mondjuk legalább annyira ellenérv, mint érv az átállására, hiszen ha a legpotensebb rossz szereplő is átpártol a jókhoz, akkor ki marad a Birodalomban? De nekem bejönne, ha leakasztanának pár új ügynököt, úgyis elkél már az újítás ilyen téren. Vagy ha a két inkvizítor (vagy akár az egyikük) megéri még a következő évadot, akkor ők is hangsúlyosabbak lehetnének, akár épp az átállt Kallus lekapcsolásában. Viszont Kallus esetleges átállása szerintem, ha be is következik, még később lesz esedékes, egyelőre legfeljebb előkészítés vagy alapozás történik. A 2. évad hátralevő részében egyre durvább témákba csapunk majd bele, egyre több szereplőt kell mozgatni, és ilyen kaliberű események közé beleszőni Kallus árulását már nem lenne nyerő. Ez tipikusan olyan dolog, amit el lehet sütni majd később, amikor épp egy nyugodtabb és laposabb periódusában van a sorozat és ott akarnak robbantani valamit. Olyankor, kifejezetten erre a motívumra koncentrálva, ütősen meg lehet oldani, míg mostanság inkább csak elsikkadna.

Miért is? Nem muszáj ám lavírozni a kettő közt és hol ezt, hol azt a vonalat erősíteni, pláne tudatosan. Még inkább pláne nem így küldetések közt élesen váltva. A legjobb, ha nem is foglalkozol ezekkel, hanem mindig az épp legmegfelelőbbnek gondolt opciót választod az adott szituációban, aztán majd vagy a renegát, vagy a példakép pontokat kapod érte. Ha pedig taktikázni akarsz a moralitással, akkor nem biztos, hogy az erőltetett kiegyensúlyozás a jó megoldás, mert könnyen lehuppanhatsz a két szék közül. De persze úgy tolod, ahogy szeretnéd, csak meglepődtem kicsit.

Maximálisan egyetértek Dzséjt gondolataival. Ez a rész a maga kontextusában zseniális volt. Most megmutatták hogyan is kell nem csak egy nép vagy adott karakter múltját, sorsát bemutatni, de remekül egybekötni a kettőt. A Ryloth-ról és Hera-ról is sok infót tudtunk meg, főképp utóbbi kifejezetten üdvözítő a Sabine és Zeb szál után. Mindemellett pedig volt elég akció (és nagyon jól megkomponált jelenetek, pl. ahogy Kanan és Ezra az Erővel masírozik a záródó ajtók közt), néhány vicces pillanat (Kanan izgalmai az apósával való találkozás miatt nagyon ültek, ráadásul ebből a pár "bugyuta" momentumból többet lehetett levenni a Hera-val való kapcsolatáról, mint eddig szinte az egész sorozatból), rengeteg visszautalás a TCW-ra (Numa-ért külön pluszpont, bár tényleg nem sok szerepe volt, de azért öröm volt viszontlátni) és PT-ra (lásd Kanan ajtóvágása). Az időmenedzsment terén most ismét nagyot alkottak, mindenkinek megvolt a maga szerepe, ill. minden jelenet fontos volt és helyén volt, egy pillanatnyi üresjáték nem akadt.

@Dzséjt: Igen, sok dologban igazat adok. Én is csak remélni tudom, hogy az Andromeda komolyat lép előre e tekintetben. @Donát: Fognak majd még az ilyen anomáliák szaporodni bőven. Nem mindig jelölik be a térképen, hogy hova kell menni, vannak azokon kívül még dolgok itt-ott. Az megint más kérdés, hogy ezek nem sok újdonságot hordoznak magukban, és sokan értelmetlennek és feleslegesnek találhatják felkutatni ezeket a helyeket. Sok dologról tényleg nemigen maradsz le, ha hanyagolod ezeket, de fel is fedezheted őket, ha gondolod. Amúgy a Mékó helyetti gyalogláshoz annyit tennék hozzá, hogy kevesebb XP-t kapsz, ha a járművel lövöd ki az ellenfeleket. A nagyon hardcore játékosok emiatt inkább kiszállnak és úgy végeznek mindenkivel. Szerintem nincs túl nagy jelentősége, de ha nagyon maximalizálni akarod az XP-t, akkor lehet szórakozni ezzel is.

Nincs is ezzel gond, ez csak egy lehetőség. Csak az illúziókról jutott eszembe. Nem teljesen, mert az 1-ben ledobnak a Mékóval és te mész el a célhelyre. Hasonló ez ahhoz, mint mondjuk a liftezésnél: vagy beszállok a liftbe és ott várom végig (ugyan többnyire unalmas híreket hallgatva) az érkezést, vagy pedig egy töltőképernyőt bámulok. Nincs nagy különbség, lényegében a ugyanaz a kettő (csak előbbinél a töltőképernyő maga a lift és tudok forgolódni benne ), mégis az egyiknél úgy tűnik, mintha én jutnék el A-ból B-be, a másiknál meg mintha csak hirtelen odateleportáltam volna. De a FO3-ban nincs jármű, szerintem ezért nem lényegtelen. Nyilván a ME-ben is lehet gyalogolni, de alapesetben nem ez a követendő út (nem ehhez van kialakítva a pálya), így az esetek 99,999%-ában járművel fél perc alatt átrobogsz a térképen. Csak azért nem fog senki gyalogolni, hogy nagyobbnak tűnjön a tér. A Fallout-ban viszont nincs is más lehetőséged, tehát ott kiélvezed a távolságokat (vagy teleportálsz). Ha ott is lenne gyorsabb közlekedési mód, akkor valószínűleg szóba is került volna egy nagyobb térkép. A Skyrim-ben pl. tudtommal már másképp van, ott lehet lovagolni. Ja igen, tényleg. Tali tényleg ütős a geth-ekkel szemben, csak amúgy elég könnyen meg tudja adni magát. Én nem tech Shep-pel is megvoltam nélküle. Szegény, pedig amúgy nagyon jó karakter. Kaidan-ra gondolsz? Vagy Kanan már átnyergelt a ME univerzumba? A javasolt krogan-felállást még nem próbáltam, de el tudom képzelni micsoda dream team.

Akár. Alapból nagy az "árrés", masszívan árun alul tudsz eladni, ill. áron felül venni cuccokat. Ha jól rémlik, akkor lehet pontokat költeni olyan rangra, ami ezen javít. A kereskedési stratégiánál nem lehet nagyon bonyolítani. Nyilván fontos, hogy minél több ládát, szekrényt, szondát, terminált stb. kinyiss/feltörj. Az alacsonyabb szintű cuccok nagyon keveset érnek, így azokat érdemesebb inkább omin-géllé alakítani (akkor is, ha már maxon van, így lényegében eldobod őket), mert akkor nem telik be az inventory. Később jönnek majd fejlettebb holmik, amik már sokat érnek, így szívás, ha azok nem férnek el a tatyóba, mert tele vagy felesleges és értéktelen cuccal. Érdemes minél gyakrabban kereskedni, hogy a fölös cuccokat el tudd adni, ne ragadjanak be. A különféle gyártók licenszeit meg kell venni, hogy a kereskedők tudjanak tőlük is árukat szállítani.

Ezzel nehéz vitatkozni, lényegében ez a helyzet. Annyiból nem mindegy, hogy egy "csőben" sokkal gyengébb ez az illúzió. A négyzeten arra indulok amerre akarok, nekem kell felkeresni a térkép jelölt helyeit, ezeken kívül vannak nem jelölt anomáliák. Ha valamit nem tudok/akarok megoldani (mondjuk feltörni vagy kinyitni egy ládát, mert nincs épp olyan társam, vagy akár egy harcot vagy küldetést), akkor otthagyhatom, később visszatérhetek. Nyilván ez nem egy nagy csoda és többnyire tényleg inkább egyfajta látszata a szabadságnak, de ez is valami. Annál mindenképp több, mint hogy ledobnak a célhoz, aztán végigmehetsz a lineáris pályán. Ami megvan, az megvan, a többit meg buktad, akár a küldetést is csinálhatod újra később (visszatöltöd a misszió előtti mentést és mégse oda mész, ahova először), ha elakadtál. Ha tudatosan belegondolok, akkor igazad van, a bolygókon való körbemászkálás se sokkal szabadabb, viszont játszva annak tűnhet. Az ilyen látszatdolgok is tudnak működni, nekem pl. az 1-ben nagyon tetszett az, ahogyan ki-be lehet szállni a hajóba, liftezhetünk, a főküldetéseknél sokszor a kikötőből indulunk és oda is kell visszamenni a hajónkhoz a végén stb.. Semmi érdemi jelentőségük nincs, mégis nekem így folyamatosabbnak tűnt a játékmenet és szabadabbnak a bóklászás. Persze ez már egyéni ízlés kérdése, de én ezért használom nagyon ritkán a különféle játékokban a teleportálós gyorsutazást. Sokkal jobban átjön a felfedezés öröme, ha én magam jutok el az adott ponthoz, mintha tényleg én találtam volna meg. A ME 2-3-ban meg elég sok az ilyen kényszerített "teleport". A spoiler-es rézben írtakkal maximálisan egyetértek. Erre írtam, hogy ezen a rendszeren fejleszteni és javítani kellett volna, mert az alapkoncepció jó volt, csak a megvalósítás lett elnagyolt. Ehelyett dobták az egészet és más alapokra kezdtek építkezni, amik ráadásul szerintem nem is alapultak jobb ötleteken, bár ez nyilván ízléskérdése is. Jó meglátás, hogy a ME1 főküldetései (a mellékküldetésekhez képest) más sémára épülnek, a 2-3 pedig ezt veszi át a mellékzöngékhez is, csak nyilván kisebb kaliberben megvalósítva. Szerintem is jobb abban csavarogni, viszont a méretekre akkor már szvsz nem emlékszel túl jól. Vagy félreértelmeztem, amit írtál. A Fallout 3 nagyságrendekkel nagyobb bejárható térképet nyújt, mint a ME 1-1 bolygója. Valószínűleg arra gondolhattál, hogy gyalog mennyi idő átszelni az egészet, de ez szerintem nem jó kiindulási alap, hiszen a ME-ben arra vannak tervezve a felszínek, hogy járművel közlekedj és fedezgesd fel a dolgokat. Azzal pedig egy perc sincs eljutni egyik sarokból a másikba. A FO-ban nincs ilyen lehetőség, ott gyalogolni kell, úgy pedig nem kevés időbe telik végigmenni mondjuk az "átlón". Eleve a legmagasabb képzettségű csapattag értékei érvényesülnek, tehát mindig neked kell feltörni a cuccokat, nem tudod erre megkérni egyiket se. Nálam ez párszor gondot okozott, mert a mellékküldetéseknél általában a Garrus-Wrex duóval nyomtam, náluk meg ugyan sok pontot toltam az említett képességekre, de volt, amikor nem volt elég. Ilyenkor pont kapóra jött az, hogy vissza lehetett mászkálni a helyszínekre, mert más csapattaggal visszatérve már ki tudtam nyitni mindent. Így nem kényszerültem rá arra, hogy az adott mellékküldetés minden fázisát ugyanazzal a csapattal toljam végig, és mondjuk a harcba is a nálam nem erre "optimalizált" Tali-t vigyem.

Ó, dehogy, a játékkal kapcsolatban ez a legtöbbször felhozott negatívum. A mékó kb. olyan "népszerűségnek" örvend a ME univerzumban, mint a SW esetében Jar Jar. Már most elég sokan háborognak azon, hogy az új részben visszahozzák a hírhedt járművet és a felfedezősdit. Nekem annyira bejött a felfedezés öröme és hangulata, hogy elég sokáig élveztem a mókát. Bár az igaz, hogy inkább terepen (ott csak a lehetetlen hegyek tudtak néha őrületbe kergetni), az épületekben már nekem is unalmas volt mindig más oldalakról kerülgetni a dobozokat meg egyéb tárgyakat. Azt viszont hozzátenném, hogy szerintem a mellékküldetések elég jól sikerültek, még akkor is, ha a helyszíneik nagyon sablonosak voltak. Maguk a karakterek és a kapcsolódó kis sztorik érdekesek és izgalmasak voltak. Még úgyis, hogy persze ott is voltak klisés motívumok. Az a baj, hogy szerintem ezt a vonalat fejleszteni kellett volna inkább. Igazából nem egyszerűsítették, hanem kivették. Ebben igazad van. Bár már a ME idején is voltak játékok, ahol erre sokkal inkább építettek és jobban meg is valósították. Lásd Fallout 3 és "utódai". A ME-ben azért masszívan bonyolít a helyzeten, hogy egy egész galaxis a játéktér. A legtöbb szabadságon és felfedezésen alapuló játék nemhogy egy bolygón, de annak is egy viszonylag kicsiny területén játszódik, azt lehet jó alaposan bejárni. Jócskán nehezebb kihívás azt megoldani, hogy több tucat (egymástól amúgy szeparált) bolygón lehessen megadni hasonló érzést. Nem véletlen, hogy a SW univerzumában se sikerült még egyetlen olyan játékot összehozni, ahol ez a vonal ütött volna.

Qui-Gon biztos tudná értékelni és nagyon örülne neki. Állítólag ő nagy játékos volt az élő Erő ismeretében, így mindenféle élőlénnyel képes volt kapcsolatot teremteni és "kapcsolódni".

Attól függ, mennyire értelmezed tágan az "ilyesmit". Azért bedobom spoiler mögé, bár igazából nem az.

Na igen, az X-Men-ről már csak azért se érdemes megfeledkezni, mert szerintem a képregényfilmek közül messze kiemelkedik, ha a gondolati mélységét vesszük alapul. Sok elgondolkodtató motívum és tanulság van benne, a mainstream filmek mércéjével mérve fontos filozófiai kérdéseket is boncolgat. Ráadásul megkapjuk az (ebben a filmes zsánerben) egyik legjobb és legösszetettebb főgonoszt is, ami a Marvel esetében pláne nagy szó, hisz a "rosszak" tekintetében nem szoktak nagyot dobni.

Sok dologtól függ ez, valahogy pont a legpechesebb konfiguráció jöhetett ki nálad, hogy ennyire megszenvedtél vele. De szerencsére végül sikerült túljutni, innen már tényleg csak könnyebb lesz. Egyetértek, a felfedezés öröme és a szabadság érzése nagyon erősen megalapozza a hangulatot. Ezek azok az aspektusok, amik nekem már nagyon hiányoztak a többi részből. Csak azért nagy kár, hogy az 1-ben nem tudták kellően változatossá tenni a bejárható bolygókat, ill. a domborzatot eléggé elszabták pár helyen. Remélem, hogy az Andromeda-ban ráfekszenek erre a témára. Elvileg azt ígérik, hogy a felfedezésnek domináns szerepe lesz, ill. a jó öreg Mékó is visszatér, persze fejlesztett formában.

Félreértettél akkor.

Tudom, nem is azért írtam.

Nem volt annyira "szórakoztató" és "látványos", hogy mindenképp ezeket a jelzőket emeljem ki a kapcsán, de összességében filmként szerintem üti a többi részt. Remekül alapoz meg a karaktereknek (kiemelve nyilván Stark-ot), a Marvel-hez képest reális a sztori és hordoz némi tanulságot is. Emellett persze azért szórakoztató és látványos is. A 2 már egyfajta visszalépés volt, ami inkább az 1. rész farvizén evezett, de semmi többlet. A 3-nak meg nekem az alapkoncepciója volt teljesen elbaltázott.

Én se értettem a panaszáradatot, hogy Driver kinézete mennyire nem passzol a képbe, meg hogyan lehet ilyen szülőknek ilyen gyerekük. Eleve kezdjük ott, hogy semmi törvényszerű nincs abban, hogy egy gyerek mennyire hasonlít a szüleire. Még olyan extremitások is előfordulhatnak, amikor mondjuk szőke és kék szemű szülőnek sötét hajú és/vagy szemű gyerekük születik, mert mondjuk a nagyszülők génjei dominálnak. Olyanról is sokszor hallunk, hogy egy gyerek mondjuk az anyai nagyapjára hasonlít jobban, miközben maga az anyja nem feltétlenül ezeket a vonásokat mutatja. Han szüleiről meg ugye semmit nem tudunk. Ezen kívül szerintem se Leia, se Han nem tartozik a "klasszikus szépség" kategóriába. Leia helyes lány volt, volt egy bája, de szerintem nem volt akkora extra, Han-ra is sokkal inkább mondanám, hogy karakteres és egyedi, mintsem tökéletes külsejű. Nyilván most az arcokra koncentrálva. Mindkét esetben inkább a kisugárzás adta meg azt a pluszt, ami miatt rajongtak értük. Ilyen tekintetben pedig egyáltalán nem látom, hogy Ben annyira kilógna a sorból.

Nekem meg a legkevésbé.