Jar-Jar Binks

A poszternek ez a része az ami engem elgondolkodtatott. Lehet hülyeség, de én mindig úgy vagyok vele, hogy az ilyen poszterek minden centimétere jelent valamit. Ez a rész pedig nagyon hasonlít arra az áramfejlesztőre(?) ami Luke tatooinei otthonában volt.

Nekem persze az ilyen dolgok kapcsán rögtön beindul a fantáziám. Nem lehet mondjuk, hogy Luke a régi otthonában bújt el a világ elől? Mivel a Jakku is sivatagos bolygó, így könnyen "elrejthetik" a Tatooinet a rajongók elől. Persze lehet (sőt több mint valószínű) hogy én kombinálom túl a dolgokat, ráadásul ez nem is hivatalos poszter, de most nagyon megtetszett ez a gondolat.

@Pildi

Mindenképpen a hat film témájában tervezem, és már az is kezd körvonalazódni, hogy pontosan milyen fajta vetélkedő lesz. Nem szeretném, a korábban már "unásig ismételt" kérdéseket elővenni, ezért úgy gondoltam hogy egy kép (részlet) felismerős feladattal kezdhetnénk. Olyannal mint amit Ody is csinált a TCW-ből, csak ez a hat filmből lenne. Aztán lenne egy másfajta feladat is, de az meglepetés.

Egyébként örülök hogy ilyen lelkesek vagytok.

Illetve a kérdésem tőletek, akik eddig jeleztétek hogy benne vagytok, mikor lenne nektek jó időben?

Gondoltam végzek egy gyors közvélemény-kutatást, hogy megtudjam, vajon lenne-e kedvetek egy kis kvízhez.

Látom régebben gyakran voltak össznépi találgatások, szóval ha van bennetek hajlandóság, és meg tudunk beszélni egy közös időpontot, amikor mindenki ráér, szívesen rendezek egy kis versenyt.

Mit szóltok hozzá?

Nekem sem igazán jön be a poszter. Sem a színvilága, sem "Jedi Finn" Remélem a hivatalos ennél sokkal ütősebb lesz.

Maz Kanata viszont érdekes. Nekem is inkább úgy tűnik, mintha próbálná összeszerelni. Legalábbis itt a képen olyan, mintha éppen azon gondolkodna, mit hova kell tenni.

Nálam Kylo Ren és Rey eddig a befutó. Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy Kylo az SW univerzum legkedveltebb főgonosza lesz, aki talán még Darth Vadert is "lenyomja" majd. Hogy miért gondolom ezt, abba most inkább nem mennék bele, mert nagyon kínos lesz majd magyarázkodnom pár hónap múlva, ha esetleg tévedek.

Rey pedig, eddig nagyon úgy tűnik, hogy Leia méltó utódja lesz, vagány, talpraesett, és igazi összetartó erő. Mármint a többi "jó" karakter között.

Luke ruhája nekem sem jön be igazán. Túl "jedis". Ő valahogy úgy vált Jedivé, hogy közben sosem volt igazán az. Ha az Ep6-ot vesszük alapul, ott is több olyan jelenet van, ahol nem viselkedik igazi Jedi módjára. Pl.: amikor az uralkodóra támad, vagy amikor Vader ellen harcol. Luke nem egy klasszikus Jedi, őszintén szólva abban sem vagyok biztos, hogy átmenne a klasszikus Jedi vizsgákon. Elvégre Obi-Wan sem volt elég felkészült rá, a tanács szerint az Ep1-ben, és szerintem az akkori Obi, valamint az Ep6 Luke nagyjából egy szint.

Luke inkább egy erőhasználó, aki két egészen kiváló jedimestertől tanulhatott, és éppen ezért elsajátította azt a - főként gyakorlati - tudást, ami a túléléséhez kellett, és az alapvető értékrendje miatt - amit Owen bácsi és Beru néni hosszú évek kemény munkájával belenevelt - ezt a hatalmas erőt, jó célokra használta. Én úgy gondolom, hogy az Ep6 óta eltelt harminc évet tanulással, és tanítással töltötte, és inkább egy titokzatosabb, egyszerűbb ruhát tudnék elképzelni hozzá. Valami olyasmit ami Darth Maulnak is volt.

Amin elsőre megakadt a szemem, az az hogy mit keres Darth Vader a középső sor, jobb szélén? Vajon csak marketing szempontok miatt (mégiscsak ő a leghíresebb SW karakter) vagy ennek van valami jelentősége? Lehet mégiscsak megjelenek a filmben szellemként? Vagy flashback formájában?

Egyébként Phasma kapitány jön be leginkább ezek közül a figurák közül.

Dzséjt:

Félreértesz. Nem azt állítom hogy Yoda menekült volna Sidious támadásai elől, hanem azt, hogy folyamatos védekezésre kényszerült, onnantól hogy a fénykardozós résznek vége lett. Közelített a Sith felé, de közben ő volt "lejjebb". Egész egyszerűen a párbaj dinamikája volt az, ami bennem végig azt az érzést keltette, és kelti mind a mai napig, hogy a Yoda nem igazán tudott felülkerekedni ellenfelén. Például a Windu vs Palpatine meccs már egy más tészta, azt Windu megnyerte, még úgy is, hogy a végén meghalt. (Persze örök kérdés hogy Palpatine hagyta-e magát, de az eredmény ettől még ugyanaz) Viszont Yoda esetében egy egyértelmű meghátrálásról beszélünk, hiszen Sidious készen állt volna a folytatásra, akárcsak ő. Mire Yoda visszaugrál a felsőbb részekre, a Sith is felkapaszkodott volna a platformra, és mehetett volna tovább a küzdelem, fénykardok nélkül. Ezzel pedig véletlen sem azt akarom mondani hogy Yoda ne lenne jó harcos vagy ilyesmi, csak azt, hogy ezt a párbajt elvesztette.

pb69

Háááát nem tudok egyetérteni az érveléseddel. Tény hogy nem fair dolog abból kiindulni, hogy Yodának végeznie kell Sidious-al, míg neki elég túlénie a párbajt, de az Ep3-ban kevés fair dolog történik. Az sem fair hogy anakin közbelép a Windus párbajban, mint ahogy az sem amikor Aayla Securát egyszerre több száz klón kezdi el lőni. Az egyetlen fair küzdelem az Anakin vs Obi-Wan párharc, s ha már rákérdeztél, szerintem Obi-Wan igenis gyenge volt, és nem tudta megölni Anakint. Ettől függetlenül Yoda volt az aki lelépett, és a köpeny is az övé ahogy azt Dzséjt is írta. Sidious pedig hívhatta volna a klónokat az első elvágódása után, DE nem tette, mert - szerintem - túl nagy volt benne a gyűlölet ahhoz, hogy klónokkal végeztesse el a piszkos munkát.

Még egy apró érdekességre hívnám fel a figyelmet. A Palpatine vs Windu harc alatt Palpatine egész másként viselkedik, mint amikor Yoda ellen küzd. Yoda ellen teljes extázisban van, folyamatosan kacag, és olykor teljesen logikátlanul csak dobálja a platformokat. Látszik hogy a maga módján, kifejezetten élvezi a csatát, szemben Winduval, ahol végig feszült csönd van, és csak Anakin megérkezte után kezd beszélni. Yoda pedig szvsz így közel a kilencszázhoz, kevés ahhoz, hogy egy teljes extázisban, ereje teljében lévő Sidioussal le tudjon számolni. Egy döntetlent ki tud harcolni, de messze nem ő a dinamikusabb fél.

Igen én is egyetértek abban, hogy a film nem aknázta ki kellőképpen Jar Jar karakterét, illetve jobban is meg lehetett volna csinálni. Dzséjtel értek egyet leginkább - mint azt lentebb is irtam - a tatooinei "kirándulás" alatt valóban volt pár felesleges jelenete, mint az energiakapocs, vagy Watto boltjában, ugyanakkor volt pár nagyon jól működő is.

Viszont az Ep1 végi csatában a ténykedése szerintem egyáltalán nem katasztrófa, pusztán picit talán túl hosszú. Kevesebb több alapon jobban működött volna, de a "buma maximumon" jelenet például ott nagyon is jó.Amit nagyon sajnálok, hogy az Ep3-ban csak pár másodpercig láthatjuk, és a további életéről, gyakorlatilag nincs információ.

Illetve sokat gondolkodtam azon, hogy vajon Amidala és Jar Jar kapcsolata hogyan változott meg Jar Jar Ep2-es beszéde miatt. Padme biztos nem volt rá büszke. De erről valahogy nem esik szó sehol. Vajon kirúgta? Vagy leszidta? vagy mi történhetett?

Egyetértek, abban, hogy erőhasználatban egál, valamint abban is, hogy fénykardozásban Yoda egy hajszállal talán jobb.

De szerintem figyelmen kívül hagyjátok azt a tényt, Yoda azért ment oda, hogy megölje Palpatinet, - és engedjétek meg nekem hogy a TCW-t figyelmen kívül hagyjam, és csak a film(ek) alapján írjak – amire a küzdelem során, igazából egyszer sem volt reális esélye. Persze itt jöhet az a kérdés, hogy mit nevezek reális esélynek, én valami olyasmit ami Windunak megadatott Palpatine ellen, vagy Obinak Anakin ellen.

Yoda és Sidious egy ideig elvolt egymással, de érződött, hogy a fénykardpárbaj egy patthelyzet. Majd jött az a rész, amikor Sidious elkezdett szenátori „páholyokat” dobálni, és ebben a részben Yoda hirtelen vesztett helyzetben találja magát, védekezésre kényszerül. Főként menekült, elugrált a Sith támadásai elől, majd mikor Palpatine már elbízta magát, visszalökött egy platformot. Az ez utáni jelenetre sokan mondják, hogy megint patthelyzet, de szerintem egyáltalán nem az. Ha jobban megnézzük, Yoda rögtön elveszti a fénykardját, és ezzel az esély, hogy likvidálja Palpatinet tulajdonképpen elszáll. Fénykard nélkül egy Sidious kaliberű Sithet legyőzni lehetetlen, főleg, hogy kb egy szinten vannak erőhasználat terén. Így tehát a küldetés már itt kudarcba fulladt, és innentől kezdve csak az életéért harcol a közel kilencszáz éves Jedi. A villámok elnyelése terén, övé a vesztes pozíció, látszik a fején, hogy fáj neki, miközben Sidious folyamatosan közelít hozzá. Épp ezért Yoda egy váratlan lépésre szánja el magát, és megszakítja az „energia mezőt” ami kettejük közt felgyülemlett. Ettől még Sidious is megrémül, hiszen valószínűleg tudja, ettől mindkettőjük „repülni fog”

A zuhanás után nagyjából hasonló helyzetben találják magukat. Yoda zuhant egy hatalmasat, és a landolás is biztos fájt neki, míg Palpatine valahol a terem felső részében csüng egy páholy szélén. Mindketten valószínűleg olyan állapotban lehettek, hogy folytatni tudták volna a harcot, de Yoda inkább jobbnak látta ha elmegy.

Szerintem ez a párbaj bebizonyítja, hogy a két mester egy szinten van, kb. ugyanannyira képesek. Ettől viszont a győztes még Palpatine marad, hiszen a párbajt Yoda kezdeményezte, azzal a céllal, hogy őt megölje. Erre, a párbaj végén, és igazából közben sem volt esélye, igaz fordítva sem, tehát Palpatine sem tudott egyszer sem olyan helyzetbe kerülni, hogy végezni tudjon ellenfelével.

Viszont az hogy a párbajban (nem erő szempontjából, inkább dinamikailag) Sidious dominált, nem elvitatható. A dobálózós résznél Yoda védekezett, az erő villámozó részből szintén Yoda jött ki rosszabbul, s végül ő menekült el.

Had kezdjem azzal, hogy válaszolok neked pb69

Jar Jar egyértelműen a kedvenc Ep1 szereplőm, és egészében is csak Vader, valamint a Ep2-3 Obi-Wan Kenobija előzi meg. Annak hogy miért is szeretem ennyire ezt a karaktert, több oka is van. Egyrészt a már említett drámája, másrészt a személyisége miatt. Ő az egyetlen igazi ösztönlény az Sw-ban. Persze mondhatjuk, hogy a Jedik is hallgatnak az ösztöneikre, de valójában ők rettenetesen racionálisak. Pont a már feljebb említett Vader az, aki néha ösztönből cselekszik, érzelmek alapján, (pl.: sérti a fülét az a hitetlen beszéd stb.) de őt köti a karaktere.

Jar Jar viszont, egy igazi hippi. Tipikusan egy, ami a szívén, az a száján karakter, ami nagyon jól illeszkedik, illetve inkább azt mondanám, hogy nagyon jó kontrasztot képez a jedik, és a politikusok, rideg világában. Nem érti, a társadalmi normákat, nem érzékeli a veszélyt, és a legjobbat feltételezi mindenkiről. Ez lesz a veszte. Száműzte őt a saját népe, de neki még így is simán boldog az élete, persze csak egy finom reggeli után. Nem gondolja végig a tetteinek a következményeit, csupán cselekszik, - általában rosszul teszi – és ami a legfontosabb, bármikor kész segíteni a rászorulókon. Esze, kétségkívül nem sok van -, ahogy erre Qui-Gon rá is világít.

Az hogy túl van-e szerepeltetve az első részben, nem tudom. Ezen lehet vitatkozni, mint ahogy azon is, hogy mennyi lenne az ideális játékidő számára. Ezt tényleg nem tudom. Talán a tatooinei idő alatt lehetne kurtítani a szerepét, úgy hogy a karakter még ne sérüljön, de pl.: Anakin otthonában az ebédelős jelenet zseniális.

Ti például honnan tudnátok „kivágni” őt?

pb69

Tényleg furcsa hogy emberek mennyire másként tudnak gondolkodni dolgokról, de pont ettől lesz izgalmas.

Megfogadva a tanácsod, nem kezdek bele a részletes válaszba, legalábbis nem itt, hanem majd a megfelelő helyeken, de Jar Jart muszáj védelmembe venni. Legalább egy kicsit. Jó hogy szóltál, meg is találtam az erre kijelölt topicot, szóval ott folytatom.

Szóval, mindenkit várok szeretettel egy nagy közös Jar Jarozásra, akinek van hozzá kedve.

Módfelett örülök, hogy ti maxi nagyon örültök.

Igen valahogy számítottam ezekre a reakciókra. Viszont ígéretemhez hűen, ki is fejteném azt a pár dolgot, amit az előzőleg nem tettem.

Talán az a legcélszerűbb, ha részről-részre haladok.

Íg tehát a Baljós árnyakkal kezdeném, mely egyébként sosem tudott igazán megfogni. A PT számomra eleve nem volt „nagy szám” pedig – mint azt korábban is írtam – én ezzel kezdtem az SW kalandot. Az EP1 alapvetően nem egy rossz film. Simán kenterbe veri a sci-fi/fantasy filmek nagy többségét, látványvilágot tekintve pedig még így, tizenhat évvel a bemutató után is teljesen megállja a helyét. Viszont SW filmek esetében nem „minden más sci-fi” a mérce, hanem a filmsorozat többi darabja. És ebben a tekintetben valahogy ez a rész, - számomra - nem nagyon tudja felvenni a versenyt a többivel. Nekem mindig is túl csili-vili, és túl eseménydús volt, és éppen ezért valahogy kevés igazi, őszinte pillanat volt benne. A legnagyobb szívfájdalmam pedig egyértelműen az, hogy Obi és Qui-Gon párosa valahogy háttérbe szorult az Amidala-Anakin és az Amidala-Palpatine párosok mögött, és így keveset láthattunk a kettőjük (Obi-Qui-Gón) közti kapcsolatból. Valamint mindig is logikátlannak éreztem azt, hogy Obi-Wan kissé túl… nem is tudom mi a legjobb szó rá… túl „padawan”. Persze értem én hogy senki sem tökéletes, és főleg padawanként nem az, de picit jobban érzékeltethették volna, hogy Obi nem akármilyen Jedi lesz a későbbiekben. Nekem valószerűtlenül nagy a kontraszt az Ep1 és az Ep2 közti Obik között. A báb Yoda borzalmas. CGI Yoda már egész jó. Végül a midi-chlorianok. Nem szeretem, hogy őket kitalálták. Ja, és Panaka kapitány valamiért nagyon zavar.

A második részről nem is írnék olyan hosszasan, mert nem sok hibát találtam benne. Mind látványban, mind történetben, ez a szint az, amit egy modern SW filmtől elvárok. Hogy elsőre miért nem tetszett, annak több oka is lehet, de ebbe most nem mennék bele, mert a biztosat még én sem tudom. A részletgazdagsága, valamint az, hogy viszonylag sokat megtudhatunk a „galaxis mindennapi életéről” nagyon megfogott, és ez az, amiért ezt a részt bármikor újranézem. Az csak hab a tortán, hogy sok elméleti, filozofálgatás, és tartalmas párbeszéd van, főként Padme és Ani között, úgy hogy ez nem megy az események, és a történet kárára. Nekem kellenek a elmélkedős részek ahhoz, hogy az Sw, Sw legyen. Az egyetlen dolog amit megváltoztatnék, az Yoda harcstílusa, amit kicsit idétlennek találtam, de lassan megszokom.

A harmadik résszel megint nem vagyok kibékülve, mert itt viszont át estek a ló túloldalára. A kelleténél sötétebb, és számomra több helyen kifejezetten gusztustalan, ami nem összeegyeztethető az SW-al, legalábbis számomra. Ahhoz hogy igazán sötét hangulatú filmet kapjunk, egyáltalán nem kell perceken át mutatni Palpatine aszódását. De nem csak ez a bajom, néhol kissé logikátlannak érzem, valamint a Palpatine vs Windu, és a Yoda vs Palpatine harcok nem igazán nyerték el a tetszésem. Előbbi lehetett volna grandiózusabb, utóbbiban pedig Yoda „alárendelt” szerepével nem vagyok kibékülve. A Sith és Jedi két nagymesterének összecsapását, ennél sokkal kiegyenlítettebbre kellett volna megcsinálni. Olyasmire, mint az Ani vs Obi, csak rövidebben. Ez utóbbi egyébként messze az eddigi legjobban megkoreografált összecsapás. De ha igazak a pletykák, lehet hogy már nem sokáig…

Az Ep4-5 úgy jó ahogy van. Minden hibájával (vannak?) minden technikai elavultságával. Egészen egyszerűen elképesztő hangulatuk van. A kedvenc jelenetem is itt van, méghozzá a Yoda féle kiképzés, az Ep5-ben.

A hatodik rész sem rossz, sőt, a Jabba féle rész végig tökéletes, onnantól viszont valahogy nem az igazi. Legalábbis nekem. Túl sok az Endori kaland, és valahogy nem az igazi a rendezés. Picit olyan… összevissza. Mindegy, mert az uralkodó elviszi a hátán a film második felét, de azért messze nem ez a kedvencem.

A CW-al kapcsoltban pedig csak annyit írnék, hogy nagyon nem jött be. Az első két évada túl bugyuta – az utána következők meg elképesztően irreálisak. Ok, furcsa az irreális szót használni, de az SW-ban többek között azt szeretem, hogy bár egy messzi messzi galaxisban játszódik, mégis képes földi logika mentén mozogni. Az események tartják magukat a saját logikájukhoz, és így a történet „reális” a maga módján. Az események okkal történnek benne, minden jól fel van építve stb. Ezzel szemben a CW későbbi évadjai borzalmasan elkutyulódnak. Az egész olyanná vált – legalábbis számomra – mint valami horror gyerekmese. WTF pillanatok sokasága, meg minden jedi eszén túljáró szuperfejvadász, meg feltámasztott Darth Maul, meg szerelmes Obi-Wan, meg teljesen dilettáns Grievous ahhh. Szóval a CW nem az én esetem.

Legalábbis a 2008-as. Mert volt régebben egy rajzolt változat is, ami szerintem baromi jó volt, és az remekül feldolgozta a klónháború időszakát. Sokkal valóságosabban, és a karakterek szempontjából hihetőbben. Ott is voltak sötétebb részek, ráadásul az nem is volt túl hosszú, de valahogy mégis kerek egész sztori volt. És aminek külön örültem, hogy bemutatta a Jedi tanács azon tagjait, akik, Windu mellett elesnek Palpatine ellen.

Aztán itt van Jar-Jar, akit a filmsorozat legtragikusabb karakterének tartok, hiszen ez a jó szándékú, ártalmatlan lény, végül egy egész galaxis sorsát pecsételi meg. Kihasználják, átverik, és a legszomorúbb, hogy szegénynek mindez fel sem tűnik. (Az a rész amikor Jar-Jar a szenátusi beszéde után, hallván a tapsot elmosolyodik, mert úgy hiszi végre egyszer valami hasznosat tett… számomra az az eddigi filmek legszomorúbb pillanata)

Üdv nektek!

Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan lehetővé tettétek a csatlakozásomat, a fórumhoz.

Mivel ez a legelső hozzászólásom, gondoltam lefutnám a kötelező köröket, és elmesélném, hogy is kezdődött az én rajongásom. Előre szólok, hogy lehetnek benne meghökkentő kijelentések, de én még a kedvenc filmjeimmel kapcsolatban is kritikus vagyok.

Koromból adódóan az előzménytrilógia adhatta volna meg először a lehetőséget a csatlakozásra az SW rajongók népes táborához, és láttam a 2. részt, valamikor 2002-2003 környékén, de nem igazán fogott meg. Persze nem is volt sok háttértudásom a történettel kapcsolatban, mindössze annyi, hogy a második rész előtt megnéztem az elsőt, VHS kazettán, de az még kevésbé tetszett, (Jar Jart leszámítva, mert őt imádtam)

Így aztán pár évre leáldozott az SW csillaga – legalábbis nálam – és nem is került elő egészen 2005-ig, a 3. rész bemutatójáig. Akkor ugyanis több barátom unszolására, adtam még egy esélyt a sztorinak, és megnéztem az eredeti trilógiát, ami Han és Leia civakodásával, Luke és Vader harcával, valamint C3PO sopánkodásával, és R2D2 csipogásával azonnal belopta magát a szívembe. Nem tudom hányszor néztem meg egy hónap alatt a klasszikus trilógiát, de az biztos hogy sokszor. Onnantól kezdve persze mentek a délutáni fénykardpárbajok a közeli játszótéren, és egyéb hasonló elfoglaltságok, szóval beindult az SW szekere.

Újranéztem persze az első három részt is – mert idő közben megjelent a harmadik is -, és némiképp változott a véleményem velük szemben. Az első rész továbbra sem tudta belopni magát a szívembe. Voltak benne zseniális pillanatok, Jar Jar (akit én sokakkal ellentétben mindig mint pozitívum említek meg, majd később leírom azt is miért) voltak benne olyan részek, amik hihetetlenül fontosak voltak az univerzum szempontjából, de valahogy nekem megmaradt egy nagyon jó popcorn mozi szintjén, és nem nőtt fel a STAR WARS szintre. A második rész viszont nagyot nőtt a szememben, és mint önálló film, szerintem simán fel tudott nőni a 4. és az 5. rész szintjéhez. A harmadik rész viszont megint nem nyűgözött le, olyannyira, hogy a nagy párbaj (Obi vs Ani) kivételével, nem sok része van, amit szívesen újranézek. (majd később erre is kitérek)

Aztán ahogy idősödtem, elkezdtem mélyebben is beleásni magam az SW univerzumába, ami egyre inkább elvarázsolt. Jött a KOTOR, Empire at war, battlefront, Jedi academy stb. és végül a Clone Wars (a 2008-as sorozat).

A Clone Wars ami… ami számomra az SW megcsúfolása volt. OK, tudom sokan szerették, én viszont 1-2 részt leszámítva, borzasztóan utáltam az egészet.

Ezzel el is érkeztem a jelenhez, mikor is nézem a rebels-t, ami kifejezetten tetszik -, egyenlőre – és várom az új filmeket. Nagyon. Nagyon, nagyon várom őket.

Nos, elsőre talán ennyi elég is lesz, az ígéreteimet – miszerint pár dolgot kifejtek – majd be is tartom.