-
Összes hozzászólás:
2.282 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
3
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
SimonZ összes hozzászólása
-
Frenkie, Darth Sky, JakeSully, Phobos, kudar, Oldie, danityu, Dzséjt, Darth Revan9, Nabopolasszar, Ody, kolmilan, Krande, Bomarr, Pildi: nagyon szépen köszönöm! Krande: nincs magyar Guinness-bizottság, az angol központ dolga minden rekordkísérlet kezelése. A hivatalos oldalukon mindent megtalálsz, itt csak három apróságot jegyzek meg: 1. Egy Guinness-rekord bejelentése teljesen ingyenes. Fizetni csak azért kell, hogy a PR-anyagokban használhasd a logót stb. Még a hitelesítést is meg lehet úszni ingyen, mert általában csak videódokumentáció kell, meg két független tanú aláírása. 2. Viszont minden rekordkísérletet be kell jelenteni előzetesen, és kikérni a Guinness véleményét. Ők mondják meg, milyen feltételekkel ismerik majd el a rekordot. 3. Van egy Sebestyén István nevű úriember, a magyarországi rekordok regisztrátora (www.rekordok.hu), aki - bár semmi köze a Guinness-hez - tud segíteni az adminisztratív dolgokban.
-
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
-
Nagyon szépen köszönöm a gratulációkat! Nekem nagyon tetszik a kép, úgy érzem, hogy ennyire kevés képelemmel még nem sikerült megfognom a III. rész hangulatát. És az Anakin-Vader átmenet is nagy kedvencem lett. Ody: Ha minden igaz, a következő kép ugyanebből a sorozatból lesz, A Birodalom visszavág plakátja. Pildi: Igen, ahogy MissKarrde írta, Pesten is megtalálhatod őket több helyen. Az említett Csokissimót tudom leginkább ajánlani. Bár Tatára is érdemes elmenni, mert csokizás nélkül is gyönyörű hely. A pihenést pedig a mai nappal megkezdem, remélhetőleg.
-
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
-
Kicsit még szokatlan ugyan, de nem rossz az új dizájn.
-
Túl vagyok a szakmai szempontból eddigi legdurvább öt hónapomon. December elején leadtam a doktori értekezésemet. Tavasz óta folyamatosan angol szakcikkeket írtam, ami szintén kell a doktorihoz, közben pedig végeztem a többi munkámat, ami így együtt azt jelentette, hogy rendszerint az esték és a hétvégék is foglaltak voltak. Emellett nagy fába vágtam a fejszémet: két barátommal, a Pelle-Molnár házaspárral, akik kézműves bonbonokat és táblás csokoládékat készítenek, nyitottunk Tatán egy kis csokizót. Az ezzel kapcsolatos dizájnfeladatokat (csokicímkék, plakátok, névtábla stb.) én végzem. Egyelőre jól mennek a dolgok. Emellett segítettem Ki-Adinak az idei egri Star Wars-kurzusban, és túl vagyok két előadáson, melyek szerencsére jól sikerültek. Egykori gimnáziumomba is visszahívtak, hogy az egyik előadást megtartsam, ez is szép élmény volt. A LEGO-rekordnak volt egy kis hazai visszhangja: november 18-án volt a Guinness-rekordok nemzetközi napja, és ekkorra időzítette a GABO Kiadó a Rekordok könyve magyar megjelenését. Ezzel kapcsolatban volt egy egész napos rendezvénysorozat, amelyen én is részt vettem. Volt egy interjú az MR1-en, az MTV-ben, és a végén egy könyvbemutató a Mammutban. Ennek része volt egy kerekasztal-beszélgetés magyar rekorderekkel, köztük Cseh Lászlóval, Halápi Rolanddal (kaszkadőr, a rekordja: a leghosszabb, ló által húzva megtett táv teljes testes égés közben...), Bérces Edit ultramaratonistával (24 órás futás) és néhány Rubik-kocka-rekorderrel, meg velem - bár én kicsit kilógok a sorból, hiszen szó szerint nem vagyok rekorder. A moderátor Szántó Dávid volt. Nagyon jó volt a beszélgetés hangulata, jólesett egy kicsit kikapcsolódni a folyamatos írásból. Ezek mellett a munkák mellett sok dologra nem jutott időm. Egy posztert azonban sikerült elkészítenem: a filmplakát-sorozat legújabb tagját, A Sith-ek bosszúját. Teljes méretű verzió. Háttérképverziók szokás szerint az oldalon.
-
Azt hiszem, ez most kicsit offtopik, ennek ellenére szeretnék gratulálni Donátnak!
-
Köszönöm a jókívánságokat! Nagyrészt rendbejöttem, csak egy kicsit köhögök még. Az élménybeszámolómat feltettem az oldalamra, egy külön szekcióba, amit itt találtok. Nem szúrom be a fórumba, mert a sok kép miatt valószínűleg elég lassú lenne a betöltés, a szövegnek önmagában pedig nem lenne sok értelme. Szóval legóból csak egy kép, aztán jönnek a függelékek. Két kiegészítés a rekordhoz: nem, nem tettem el a mozaikból egyetlen darabot sem. Egyrészt kézipoggyásszal voltam, aminek van egy súly- és méretlimitje (bár mint kiderült, a légitársaság magasról tett a saját szabályaira). Másrészt nem volt olyan képelem, amely felismerhetően elfért volna egyetlen táblán, és nem akartam egy raklap legóval közlekedni. A logómon gondolkodtam, de ott is pont szerencsétlenül estek a táblahatárokra a betűk, így ezt is elvetettem. Viszont megszerveztem, hogy az amerikai múzeum is kapjon belőle - egyszer talán majd látni fogom... A másik, hogy a mozaik fotókon és webkamerán kicsit jobban mutatott, mint élőben. Az emberi szemnek nagyon nagy a felbontása, ezért sokkal pixelesebbnek látja a képet, mint mondjuk a webkamera, amelyen keresztül viszont majdnem fotorealisztikusnak hatott a mozaik. Szabad szemmel nézve főleg a közelebbi részletek erősen pixelesek voltak. Az összkép viszont tényleg rendkívüli lett, és ez a The Brickish Association érdeme, akik megtervezték. Eredetileg féltem tőle, hogy nem lesznek kivehetőek a kisebb részletek, de messziről nézve (vagy lekicsinyítve a fotókat ) megdöbbentően jól adják vissza az eredeti posztert. Ami számomra a legnagyobb élmény volt, az nem is maga a rekord, hiszen az végülis csak egy szám, nem az élet. Viszont visszaemlékeztem arra, hogy egyszer leültem a gép elé, hogy megcsináljam a legnagyobb montázsomat, és 24 óra magányos munkával elkészült a kép (négy részletben, nem egyszerre ). Aztán még 6 órát dolgoztam a felújított változaton, amit 2008-ban tettem közzé. Most pedig valakik óriási munkát fektettek abba, hogy ezt a képemet sok-sok emberrel együtt újra összerakják, óriási méretben. Majdnem kétezer ember dolgozott rajta - örömmel -, hogy elkészüljön a kép, amit annak idején otthon összemontíroztam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen együttműködés tárgya lesz a sagaposzter. És a legjobb rész az volt, amikor a gyerekek elkészültek a részletükkel, büszkén lobogtatták maguk előtt, és átadták az egyik szervezőnek, aki elhelyezte a darabot a mozaikban. Persze a szülők minden pillanatot lefotóztak. Ezeket nagyon jó volt látni. Néhány látogatóval beszélgettem is, készültek közös fotók, de azon a szervezők is és én is meglepődtem, hogy főleg Lego-rajongók jöttek, Star Wars-fanok alig. Bár a rendezvény végén befutott egy anyuka a kisfiával, aki klónjelmezbe volt öltözve. Az anyja mondta is nekünk, hogy a fia igazi SW-fan, de ez tényleg messziről látszott. Na, annak a kissrácnak a szemében láttam azt, amit csak nagybetűs Lelkesedésnek lehet nevezni. Ahogy ránézett az akkor már kész mozaikra, csillogó szemekkel, egy igazán nagy darabját látva a mítosznak, amit annyira szeret - ez is szép pillanat volt. Most pedig egy-két nem egészen SW-témájú kép következik, amelyek ma épp aktuálisak. Az első a Bunhill Fields temető, ahova kb. 1600-1850 között temettek, elég változatos összetételben: kerültek ide pestisesek is, de itt van eltemetve a Cromwell-család, Daniel Defoe és William Blake is, aki az egyik kedvenc költőm és festőm. A temető tele van mókusokkal, ráadásul elég bátor példányokkal: az egyik lazán leellenőrizte a mogyoróbarna cipőmet, hogy esetleg nem kaja-e. Tekintve, hogy a 2007-es Celebration-beszámoló is mókusokkal indult, a jogfolytonosság jegyében elkerülhetetlen, hogy a következő képet bemutassam: Végül pedig egy londoni látkép. Kiváló időm volt: Pubokban nem fotóztam, de az étel- és italkínálat továbbra is minden igényt kielégítő.
-
Köszi szépen! OFF Valami kórság ledöntött a lábamról, úgyhogy a beszámoló késik kicsit, de nem marad el.
-
Sziasztok! Megjöttem, nagyon jó volt London is és a rekorddöntés is. Hamarosan lesz beszámoló, fotókkal. Addig is a szemfüles Phobos képein kívül a hivatalos oldalon is van három fotó, az első képen jobboldalt én állok a dobogón, a kissrác pedig lerakja az utolsó mozaikdarabot, ami az 1470-es számot viselte (az 1500-ból). A jobb alsó sarokban a lépcsőn a The Brickish Association tagjai ülnek, ők szervezték a kirakást, és az ő egyik emberük tervezte a mozaikot.
-
Nos, holnap hajnalban indulok. Addig is jó fórumozást!
-
Lesz majd személyes beszámoló, ha visszatértem, és lesznek fotók is.
-
Boldog születésnapot, Pildi!
-
Bevallom, kicsit meglepett az index első címverziója, és a hír bevezető mondata. A kommentelőkön nem akadok fenn, olvastam már épp elég nethuszárt, hogy tudjam, mire számítsak. Ritka, ha nem ilyen stílusúak a hozzászólások. És ha már itt tartunk, szeretném megköszönni egyrészt a gratulációkat, másrészt Bomarrnak és Dzséjtnek a pontosításokat. (Azért az "index retardáltjai együttvéve" szép lett... ) Ennek eredményeképp az Index korrigálta az anyagot. Erről jut eszembe, valahol olyan címmel jelent meg a hír, hogy "Világrekorder lehet a magyar Star Wars-rajongó", ami szintén nem egészen fedi a tényállást... Ami a rendezvényt illeti, úgy néz ki, ott leszek. A dk.com-on lesz online közvetítés, meg ott lesz az angol sajtó (főleg hétfőn, a zárónapon).
-
Köszönöm szépen a gratulációkat mindenkinek! Én is nagyon örülök a dolognak, remélem, összejön a rekord. Ami különösen megtisztelő, hogy a DK a Lucasfilm licenszpartnereként régóta hozzáfér a hivatalos képekhez, mégis inkább az enyémet választották.
-
Boldog születésnapot, Dzséjt!
-
Nagy Andor, a kurzusvezető nevében is köszönöm a jókívánságokat; remélem, sikeres lesz a kurzus. Budapesti előadásokat egyelőre nem tervezünk. Abban, hogy a mostani kurzus létrejöhetett, óriási segítséget jelentett az Agria Park vezetőjének elképesztően pozitív hozzáállása. A helyszín megszervezése Andor érdeme, ő tárgyalt a plázával. Én csak a tematika összeállításából és a dizájnból vettem ki a részem. Ennél többre jó ideig nem tudok időt szakítani, Andornak pedig nincsenek kapcsolatai Budapesten, így nem valószínű, hogy a közeljövőben fővárosi előadásokat tartunk. De ha az egri sorozat sikeres lesz, bármi megtörténhet.
-
STAR WARS - Mítosz és valóság 2010 őszén is folytatódik az egri főiskolán tavaly elkezdtett Star Wars-kurzus, néhány változtatással. A legfontosabb közülük az, hogy a kurzus kikerül a főiskola keretei közül a városba, ezzel teljesen nyilvánossá válva. Az egri pláza, az Agria Park igazgatója karolta fel a kezdeményezést, termet és reklámlhetőséget biztosítva a kurzusnak. Városi előadás-sorozatként átalakítottuk és lerövidítettük a tematikát: a vizuális és a filmzenei előadásaim (kis átalakításokkal) idén is a kurzus részét képezik, viszont három teljesen új téma is lesz. Az első, bevezető előadás George Lucas és Joseph Campbell munkásságát foglalja össze. Laár András - nem mint Besenyő Pista bácsi, hanem mint a Buddhista Főiskola egykori tanára - elvállalta, hogy egy előadásban megmutassa a kereszténység és a buddhizmus kapcsolódási pontjait a Csillagok háborújában. Aczél Petra pedig szakterületéről, a retorikáról fog beszélni, rámutatva azokra a manipulatív fogásokra, amelyeket a földi diktátorok és Palpatine alkalmaznak. Az előadások természetesen ingyenesek. A tervezett tematika: 2010. szeptember 29. 17.30 A mítosz mögött: George Lucas és Joseph Campbell Nagy Andor - kurzusvezető Komlósi Csaba - az EKF főiskolai adjunktusa 2010. október 13. 17.30 A képvilág szimbolikája a Csillagok háborújában Simon Zoltán - ELTE doktorjelölt, amatőr Star Wars-művész 2010. október 27. 17.30 Kereszténységről és buddhizmusról a Csillagok háborúja kapcsán Laár András - költő, zeneszerző, színész 2010. november 10. 17.00 A meggyőzés és manipuláció retorikája dr. Aczél Petra - a PPKE egyetemi docense, az EKF főiskolai docense 2010. november 24. 17.30 A filmzene mint a történet közvetítője Simon Zoltán - amatőr Star Wars-művész Vörös Péter - az ELTE tudományos segédmunkatársa A kurzus plakátját itt láthatjátok; a nyomtatott, 83*200 cm-es verzióról pedig itt van egy fotó. További részletek ezen az oldalon lesznek majd.
-
Phobos: szép találat. De rég készült már ez a kép...
-
Spoiler: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." Harry kész volt a legnagyobb áldozatra, amit egy lélek meghozhat - ettől lesz hős. Hét könyvön át láttuk, hogy Harry mágikus képességei általában nem kimagaslók, kivéve az olyan varázslatokat, mint amilyen a patrónusbűbáj, mely a jó erőit szólítja harcba a gonosz ellen. A jellemfejlődés abban áll, hogy felismeri magában ezt az erőt (amit Dumbledore végig látott benne), és el tudja fogadni azt, amire a legtöbben egész életükben nem lennének képesek. Kész meghozni az áldozatot, és Voldemort saját magának köszönheti, hogy erre az áldozatra végül nem volt szükség, sőt, ez vezetett a bukásához. Ha nem lenne nála a Pálcák Ura, és nem Harry fegyverezte volna le Dracót, talán nem halt volna meg a párbajban, de mint a gonoszt szolgáló vezér mindenképpen elbukott: senkinek nem tud ártani a Roxfortban, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erő, amit egész életében semmibe vett, milyen könnyedén győzte le őt. A bukás megtörtént, legfeljebb kicsit még elhúzódott volna a végjáték. A Pálcák Ura azért kellett a történetbe, hogy bemutassa a korlátolt elme gondolkodását: ha nem vagyok képes valamire, keresek egy erősebb eszközt, amivel biztos sikerülni fog - ahelyett, hogy megpróbálnám megérteni, miért nem tudom elérni a célomat, és megvizsgálnám a szándékaimat. Voldemort félelmében egész életében csak a "minél nagyobb hatalom" szemellenzőjével tud gondolkodni, ezért lesz sötét varázsló, és ezért tör a Pálcák Urára. Ráadásul semmiből nem tanul: miután Lily áldozata miatt belebukott Harry 17 évvel ezelőtti megölésébe, újra elköveti ugyanazt a hibát: ő maga csinál áldozatot Harryből, amikor megadásra szólítja fel, hogy megkímélje a kastély lakóit. Végső párbajukban két véglet csap össze: az egyik megismerte a halált, és nem fél tőle, a másik pedig egész életében rettegett tőle. Ami az egyiknek mérhetetlen erőt ad, az a másikat elgyengíti. Ezért nem egyértelmű, hogy a Capitulatus-Avada Kedavra párosból az utóbbi győzött volna, ha más pálcákról van szó. A jók győzelme nem a Pálcák Urán és Harry korábbi mázliján múlott, mert Voldemort hibái egyértelműen a bukása felé vezettek, Harry pedig nem félt meghalni, ezért nem veszíthetett. (A Halál többi Ereklyéjének is megvan a mélyebb jelentése: míg a pálca az erőszakos hatalomvágyat testesíti meg, a köpeny a dolgok előli elrejtőzést, a kő pedig a túlzott ragaszkodást. Mindhárom a legnehezebb emberi feladat, az elengedés képessége alóli kibúvásról szól, a dolgok rendjével való szembenállást kísérli meg, ezért a birtoklásuk gyengeség. Ahogy Dumbledore mondja, csak az lehet a halál ura, aki el tudja engedni ezeket az eszközöket. Ha nincs szükséged a fegyverre, erősebb vagy a fegyvernél, mert nincs hatalma rajtad. Akinek kell a fegyver, az valójában a fegyver szolgája.) Végül halkan párhuzamot vonnék Harry és Luke áldozata között: mindkettő fegyvertelenül ment a gonosz elé, halálra készen, és mindkét gonosz hatalom bukását az az eszköz okozta, amibe a bizalmát vetette, és amiről kiderült, hogy a jót ismeri el urának.
-
Örülök, hogy tetszett. Nekem a második tetszett a legkevésbé a háromból, bár ez még mindig elég magas tetszési indexet jelent. A harmadikban a kedvenc jeleneteim Michael koporsó melletti monológja, a szerelmi témára komponált dal eléneklése, és (mindenekelőtt) a zárójelenet. (Az első filmet meg megbeszéltük Pildinél.)
-
Boldog születésnapot, Ody! Bonts egy jó bort az alkalomra, ha eddig nem tetted volna.
-
Katedrális: Nehéz elfogulatlannak lennem, mert először 13 éve olvastam ezt a könyvet, és elég sokszor újraolvastam az évek során (legutóbb a kevésbé sikerült folytatás megjelenésekor). Nagyon örültem az adaptáció hírének, az előzetes is ígéretes volt, így nagy várakozással ültem le megnézni az első két részt. Nem csalódtam. A sorozat érthetően más, mint a könyv, és úgy érzem, sikerült jól adaptálni az alapanyagot: kellő tisztelettel, amit csak lehetett, szó szerint megtartva, és kellő bátorsággal, hogy változtassanak azon, amit az új formátum megkövetel. Az 1000 oldalas cselekmény tömörítését általában jól csinálják, bár még szoknom kell, hogy a sebesség egy nagyságrenddel nagyobb, mint a könyvben. A főcím csodaszép lett, méltó a történet méretéhez, ahogy végigmegy az egész sztorin. Olyan volt látni, mint egy valóra vált álmot. Ez az érzés aztán nem egy jelenetnél visszatért: amikor Tamás elindul a sír mellől, a régi katedrális megpillantásakor, Jancsi és Aliena találkozásakor. A szereplők kiválóak - ha majd újraolvasom a könyvet, lehet, hogy Tamás, Fülöp, Jancsi, Aliena és Waleran arca már az lesz, amit a sorozatban láttam. Büszke vagyok rá, hogy ez a sorozat itt készült. OFF Egyetértek Bomarr-ral. Mai felvilágosult korunkban ugyanolyan élvezettel fordul emberek egy csoportja a másik ellen, ha az állam engedélyt ad rá - volt rá példa épp elég a XX. században, nem is kell messzire menni érte. (EDIT: Bocs, Ody, később olvastam. Részemről lezárva.)
-
Kicsit talán off, de a sagaposzterem alapján valaki elkészítette a LOST-sagaposztert: LOST sagaposter
-
Köszi! Nekem sosem volt NG-hangulata a kereteknek, mert annak teljesen más a színe, és az arányai is. De ha gondolod, tekintsd dokumentumképnek. Időközben teszteltem a posztert néhány másik monitoron, és egy árnyalatnyit világosítottam rajta. Ha kész a trilógia, majd frissítem. Viszont Vader nem lett sokkal hangsúlyosabb, ragaszkodom a szellemszerűséghez, és ahhoz, hogy ne lássa meg, aki nem akarja.