Amitől nálam a Doktor működik, az egyrészt valóban az egyedisége: 45 percenként teljesen új világokat kell felépítenie. Ami még fontosabb: működő, hiteles karaktereket látunk benne, pedig nagyon könnyű lenne klisékbe csúszni a készítőknek. Hiszen már a sztori alapvetése is komplett hülyeség: majdnem halhatatlan, földönkívüli, de teljesen embernek kinéző főhős utazik térben és időben egy kék telefonfülkével, és szónikus csavarhúzóval nyitja ki az ajtókat, miközben mindig van egy útitársnője, akivel történelmi alakokkal találkozik, meg óriás borsszórókkal küzd fegyver nélkül stb. Ezt kell működővé tenni nem túl nagy költségvetéssel, de jó forgatókönyvekkel és jó színészekkel.
Ami számomra a legfontosabb, ahogy Frenkie is írta: a Doctor Who-nak bája van, és emberi. Nagyon emberi. Az első négy évad (2005-től) készítőjéről, Russel T. Daviesről azt mondta egyszer Tennant (a 10. Doktor), hogy ő az az ember, akiben egy csepp cinizmus sincs. És ez akkor is érződik, amikor épp nem sikerül hibátlan sztorit összeraknia, ami tagadhatatlanul megesett párszor. Szerintem ezért (is) szeretik ezt a sorozatot a gyerekek, és egy csomó felnőtt. Amióta pedig Moffat átvette a stafétát (5-6. évad), még kevesebb panasz lehet a történetre és a karakterekre.
MissKarrde: tényleg jó ez az összefoglaló, de a 6. évad végignézése előtt nagyon durván spoileres. Kedvcsinálónak senkinek nem ajánlanám.