SimonZ

Ody: nem is gondoltam a beszélgetésnél "magvasabb" dologra. (Hmmm, talán a "beszélgetés és borozás" magvasabb. ) Mindössze arról van szó, hogy nem örülnék, ha a sorozatnézés súlyosabban esne latba, mint az, hogy összejönnek páran azok közül, akik az év nagyobb részében csak írásban kommunikálnak, és most végre beszélgethetnek. A legjobb, pontosan, ahogy Pildi írta, ha nem szervezzük túl a dolgot, és majd a helyszínen kiderül, mihez van kedvünk. Xbox, CW, iszogatás a kertben... Ahogy esik.

A Moszkva téri gyülekező nagyon tetszik, a Nyugati kitérőt jelentett volna. Így tovább alhatok. Viszont ezzel a CW-nézéssel kapcsolatban kissé aggályaim vannak. Bevallom, nekem egyáltalán nem szívügyem a tévézés semmilyen összejövetelen. Bízom benne, hogy ennél azért magvasabb dolgokat is tudunk csinálni egy fórumtalálkozón...

Dzséjt: én is sajnálom... Sajnos megtudtam, hogy Atlas sem fog tudni eljönni. Én viszont megyek, ha minden igaz. És rozéügyben is kiveszem a részem.

Hát ez nagyon jó, köszi! A feltűnő fiatalok és a hangulat is kiváló. Az első percek zenéjét furcsán ismerősnek találtam, olyan pre-Williams/SW hangulatúnak... Aztán látom, hogy Rózsa Miklós írta, és az EP4 ideiglenes zenesávjának használták. (Williams szerintem stílusban elég sokat merített Rózsától, bizonyos szempontból kiteljesítette az ő stílusát.)

Pildi: oké, a "csupát" leszámítva megegyeztünk. Donát: a Falcon számomra leginkább azért fontos, mert Luke hátat fordít a sivárságnak, a csillagok felé fordul, és Ben közbenjárásával a Falconon hagyja el a Tatuint. A Falcon az egyetlen, ami kilép a keretből, ez az, ami a kivezető utat jelenti. Valójában ez az egyetlen elem, ami megmozgatja a képet, a többi részlet szinte vagy teljesen statikus.

Nem gondolnám... szerintem az egyszerűen és tisztán a Tatuin legfontosabb jellegzetessége, további tartalom nélkül. Az a benyomásom, hogy Lucast '77-ben csak az érdekelte, hogy autentikusan "idegen", mégis hiteles legyen a Tatuin sivatagvilága, és úgy gondolta - helyesen -, hogy ezt a célt a két nap pompásan megoldja. Aztán az EP3-ban csak erre a saját maga által teremtett történelmi pillanatra utalt vissza.

Valóban, a rímek a struktúrában, nem a hangulatban vannak. Bár az EP3 esetében az elforduló, lehajtott fejű Obi-Wan, a feketeségtől eltorzuló galaxis és a halott Padmé arca nem annyira reménykeltőek, reményt csak Beru és a kép alja sugall.

Szerintem Bomarr pontosan erre a spiccre gondolt, tehát a becsiccsentésre, nem arra a lentebb tárgyalt atombombára. És ezzel egyetértek én is: egy enyhén becsípett állapot vállalható és hangulatos is. Nem fáj megélni sem, a másnap sem, és még a visszaemlékezés sem kínos. Olvastam az absztinenciaügyi intelmeket, és kicsit meglepődtem rajtuk. Nyilván én sem támogatom a rendszeres hétvégi okádásokat, de egy jó sör vagy pár pohár szép bor megivásától elég hosszú út vezet az idült alkoholizmusig... Ennyi erővel mindentől óvni kéne az embereket, csakhogy mindenkinek a jellemén múlik, hogy milyen függőségekbe esik vagy nem esik bele, attól meg senkit nem lehet megóvni. Az internet is elég durva függőséget tud okozni.

Rog, Donát: köszönöm a leírásotokat, nagyon pontos lett! Ez a kép jellegzetesen minimalista: a lehető legkevesebb elemmel akarja elmondani a Tatuint. Nincs Mos Eisley, nincsenek banthák, buckalakók, kantin. Az ikernapokon kívül semmi "emlékezetes" tatuini dolgot nem látunk. Az volt a célom, hogy ezzel a nagyon kevéssel mutassam be a Tatuin hangulatát, és ez számomra sikerült - nekem nagyon tetszik az eredmény. Örülök, hogy nektek is. Dzséjt: köszi. MissKarrde: a Tatuinnak az a másik arca nem kerül be a helyszín-sorozatba. Most a távoliságot, elhagyatottságot, Isten háta mögöttiséget akartam megragadni, ehhez pedig a minimalizmus passzolt a legjobban. Krande: a birodalmi valóban beleolvad. És a világ atmoszférájába beletartozik, tele is van velük a bolygó. Oldie: szerintem ez az alsó nézet jól passzol a kép többi részéhez. Megértem, ha furcsállod az elrendezését, de számomra nagyon fontos, hogy pontosan ott legyen, ahol van. Ezen a képen az ürességnek nagyon fontos szerepe van (ennyire talán sose volt jelentősége). Ha máshol lenne a Falcon, az űr nem ellenpontozná a bolygófelszínt, és csökkentené pl. a Luke-Ben páros erejét. Egy szóval sem mondtam, hogy Artu nem volt fontos a történetben. Ez a kép azonban egy helyszín "kivonata" a saját értelmezésem szerint, és abba nem illik. Végül egy összevetés az EP3 Tatuinjával, amellyel a legerősebbek a rímek:

Pildi: pontosan ez volt vele a bajom fiatalabb koromban: lllaaaassssssssssúúúúúú, és nem történik semmi. Kellett egy kis idő, mire megtanultam értékelni a hangulatát. Azt pedig nem fogom elfelejteni, hogy az első saganézésem idején (minden napra egy mese) mennyire megtetszett az a hangulati ugrás, ami az EP3-4 között van: a galaktikus ügyekkel teli, igen sűrű két óra után az EP4-ben az a legnagyobb kérdés fél órán keresztül, hogy egy robot balra vagy jobbra menjen.

Én ilyen messzire nem tudok visszarepülni, max. '97-ig... Főleg a Tatuin esetében, mivel ezzel viszonylag későn barátkoztam meg. De a naplemente első alkalommal is meghatározó volt.

Oldie: Lehet, hogy ma este szokatlanul nehézfejű vagyok, de még mindig nem értem, mire gondolsz. Miért ne lenne homogén, ha egyszer egy darabból van? Vagy a kép többi részéhez képest nem homogén? Ami a duót illeti: nem sok Stan & Pan filmet láttam, még kevesebbre emlékszem, de érzésem szerint ők ritkábban voltak elkülönítve, mint Artu és Thripio. Akárhogy is: ebben a kérdésben nem értünk egyet. Szerintem a két robot eltérő karakterű, hiába egészítik ki egymást sokszor nagyon jól. Csak akkor teszem mindkettőt a képre, ha a párosuknak van jelentősége, szemben az egyikkel vagy a másikkal. (Az esszencia-posztert például tönkrevágta volna, ha Thripio is rákerül.) Pildi: köszi! Régen én se szerettem nagyon, de most már nagyon becsülöm a hangulatát. Készítés közben jópár Williams-zenét meghallgattam, remekül festik alá a helyszínt.

Köszönöm a véleményeket! Oldie: Az első mondatodat egyáltalán nem értem... De úgy látom, neked mindig a robotokkal van bajod. Pedig biztos, hogy lesz még pár olyan képem, amikor szétválasztom őket, ahogy az gyakran megesik a filmekben is - elvégre nincsenek összenőve. Ody: Az egymagában, céltalanul kóborló Thripio nem ugyanolyan hangulatú, mint a robotpáros, és most ez a különbség fontos volt. De mivel a helyszínsorozat esetében nem szoktam, most sem írnék részletes kommentárt. Nem véletlenül választottam az idézett mondatot, szerintem az sokat elárul.

"Ha van az univerzumnak közepe, ez attól a legtávolabbi bolygó." Helyszínsorozatom legújabb tagja a Tatuin az Új reményből. Teljes méretű kép A háttérképverziók megtalálhatóak az oldalon. OFF: Ezzel egyidejűleg bezártam a vendégkönyvet egy időre, miután egyesek másfél hónapja rendszeresen beleszemetelnek. (Mekk. )

Krande, Gyoka: boldog szülinapot utólag! Oldie: boldog névnapot!

Boldog névnapot!

Ez jó. Kicsi a világ. Nekem is itt lóg a fejem fölött a falon.

Ahogy az már párszor megesett, szembemegyek az árral: nekem nem tetszik. Az Erő-téma beszúrása az "I am a Jedi" alá nagyon szájbarágós, és szinte lemászik a zene a képről, annyira nem passzol nekem oda - főleg a vége sikerült esetlenre, a visszatérés a valódi zenesávhoz. (Arról nem is beszélve, hogy az Erő-téma az eredeti, igen kiváló zenei anyagban is szerepel, csak nem üvölt ennyire.) A flashbackek közül a párbajjelenet felesleges, nincs jelentése. Az előtte és utána lévő képeknek inkább, de még így sem érzem, hogy "megmagyaráznák" ezt a jelenetet, ráadásul közben nem hallani egy fontos mondatot: "Help me!". A visszapillantások végeredményben megosztják a figyelmet, és a saga egyik kiválóan megvágott kulcsjelenetéről a múltra terelik. Szerintem a saga ismeretében nincs értelme ilyen szinten szájbarágni, mire gondol Vader. Ezt döntse el, érezze át mindenki maga. Úgyis sokkal több dolog fut át a fejében, mint amennyit pár snittel át lehetne fogni: öt film lényegét kellene pár másodpercbe préselni. (Extrém párhuzam, csak fiúknak : sokkal izgalmasabb egy lengén öltözött nő fotója, akinek inkább csak sejteni, mint látni lehet az adottságait, mint egy teljesen pucér kép. Az előbbiben több tere van a fantáziának.)

Én is csatlakozom az utólagos jókívánsághoz, Donát!

Köszönöm szépen!

Kicsiben tényleg hópehelyszerűek, teljes méretben már inkább látszanak csillagoknak.

Utólag boldog születésnapot!

Legújabb poszterem egy könnyed birodalmi propagandakép: Teljes méretű poszter Háttérképverziók: 800x600 1024x768 1280x1024 1280x800 1440x900 Az oldalamról szokás szerint jövőhéten lesz elérhető. A kép valódi kampányszöveggel ellátott verziója itt látható.

Susan Boyle, 47 éves munkanélküli, egy angol tehetségkutató verseny legújabb felfedezettje: Ez nem vicces, nem kedves, de csodálatos.

Bomarr azt mondta, ő se tud menni.