SimonZ

Köszi! Holnap meglesz.

Elkészültem a DVD díszdoboz próbaverziójának kinyomtatásával és összehajtogatásával. Mint a mellékelt ábrák mutatják, használatba is vettem a dobozt: A kivágás sajnos nem lett tökéletes, kézügyességben nem vagyok túl erős, de a végleges és a terv szerint pontosan vágott dobozon nem látszódnak fehér részek. A tervek holnap kerülnek fel az oldalra.

Olvastam a korábbi hozzászólásokat, és tisztában vagyok vele, hogy szembe megyek a többséggel, de ettől függetlenül ez a véleményem. Nem mondtam, hogy abszolút nem volt jó rész, említettem is pár kifejezetten jó pillanatot belőle. (Ha abszolút értékelhetetlennek tartanám, egy sort se írtam volna róla, lásd a Downfall of a Droid részt). És azt is jeleztem, hogy az előzetesektől függetlenül is voltak dolgok, amelyek nem tetszettek - hozzászólásom jórészt ilyeneket tartalmazott. És eszemben sincs kukacoskodni, egyszerűen csak leírom, hogy ez-az nem működött nálam. A szobrok alapján nem igazán tudom, milyen más következtetést lehet levonni... Főleg, hogy a szerintem pont ezért kevésbé jó webcomic is ezt sugallja: a 62. oldalon látszik, hogy a karja már mechanikus, míg az arcán csak egy maszk van, az még élő. A jeladós jelenettel az a baj, hogy a néző öt másodperc után tudja, Gunray nem lehet ott, mert már rég felpattant volna a székről, tele gatyával. Ehhez képest a Jedik nem jönnek rá, a készítők meg még húzzák a jelenetet - pont az a baj, hogy sok, nem az, hogy nem fért bele több. A sötét oldalon állókhoz szerintem az illik, hogy akkor tesztelgetik a "szövetségeseiket", ha már biztosan tudják, hogy van kivel lecserélni. Egy Sith nem fogja hobbiból szivatni a hadserege parancsnokát egy háború közepén, csak mert épp megrendült benne a bizalma. Ez túl drága teszt lenne. Ha elbukik, elvész a parancsnok, sőt, az eredménytől függetlenül nagy valószínűséggel elvész egy titkos bázis is. Palpatine csak akkor kezdte vizsgáztatni Dookut, amikor már ott lapult a zsebében Anakin. Ventress egy orgyilkos(nak is betudható) küldetésre volt kijelölve, ahol egy beépített ügynök is volt - ez aligha mérhető össze azzal, hogy direkt egy főember bázisára viszik az ellenséget. Amit az epizódban látunk, szerintem korántsem akkora győzelem a sötét oldal számára. Egyrészt, Grievous nem kis pénzből felépített és berendezett bázisa elveszett (ez nem egy lecserélhetőnek tűnő támaszpont, hanem szemlátomást tényleg az otthona). Grievousnak innen menekülnie kellett az epizód után. Másrészt, Dooku elvárta, hogy Fisto is haljon meg, ez nem teljesült, "van még hova fejlődni". Mi ez, ha nem légy a sötét oldal levesében? A Cloak of Darknesst azért tartom jobbnak, mert ott szinte folyamatosan a sötét oldal vezényelte az eseményeket. Ventress mindent kézben tartott, és mindenki más az ő tetteire reagált. Ezzel szemben itt Grievous van hazai pályán, mégis szinte mindig neki kell reagálni a betolakodók tetteire. Általában nem ő a kezdeményező, nyeregben lévő fél, ezért nem tudom azt mondani, hogy a gonosz uralja ezt az epizódot. Ami a kiszolgáltatottságot illeti, Ody, magadnak mondasz ellent: "Ahogy Grivi a fél kezével lóbálja majd Nhadar -hoz vágja az egyik 'horgászt' az hatalmas." Ebből is az látszik, hogy inkább a klónok voltak a pecabot rosszabbik végén. Grievous kicsit megszorul, de egyáltalán nem érzem kiszolgáltatottnak, egy pillanatig sem. Fizikai ereje és a páncélja bőven elég ahhoz, hogy kimásszon a csávából. A Jango-Obi párbaj és eközött kb. annyi hasonlóságot látok, hogy mindkettőben van kábel. A filmek egyik legjobb akciójelenetét, ahol tökéletes a feszültség adagolása és oldása, a helyszín, a cselekmény, az időjárás, a hang és a zene, a küzdőfelekről nem is beszélve, nem jutna eszembe összehasonlítani egy animációs sorozat összecsapásával. Nem ugyanaz a műfaj. A CW-nek a maga szintjén kell jól teljesítenie, és, ellentétben számos korábbi esettel, ez most szerintem nem annyira sikerült. De ízlések és pofonok; örülök, hogy nektek bejött a rész. Biztos lesz majd olyan, ami nekem is jobban fog tetszeni.

Hétvégén megnéztem az epizódot, de csak most jutottam oda, hogy írjak róla. Röviden: jó rész volt, de egyáltalán nem vagyok tőle elájulva. Ez részben köszönhető az epizódról eddig kiszivárgott infóknak és részleteknek, melyek gyakorlatilag minden lényeges momentumot tartalmaztak, egy-két kivétellel (a szobrok és a Fisto-Grievous párbaj részletei). Ezeken kívül szinte minden helyszínt láttunk, és sok izgalmas pillanat is az előzetesekben lett lelőve. A "You can't defeat all of us" - "Of course I can!" szöveg például sokkal erőteljesebb volt az egyik legelső trailerben, mint most, az epizódban. Bőséggel vannak azonban olyan részletek, melyek az előzetesektől függetlenül sem működtek nálam, például mindenekelőtt Gor. Egyszerűen nem tetszik a szörny, sem a kinézete, sem a mozgása, sem a halála, mely igen durván emlékeztet Obi-Wan EP2-beli akciójára. A mozgása, főleg pedig a vicsorgása kapcsán kimondottan paródiaszerű érzés fogott el egyszer-kétszer, az összecsapás elejét például nem is nagyon tudtam komolyan venni. Ugyanez volt igaz a Grievous megcsonkítása utáni részre is, amikor össze-vissza ugrál, a klónok meg tartják a pecabotot. Utána, amikor óriási pókként figyeli a klónokat a sisaklámpákkal megvilágítva, már tetszett. Grievous orvosdroidja is tetszett, a szövegeivel együtt, kivéve, amikor a "Hol a másik Jedi?" poént süti el - ez nem hiányzott, főleg, hogy előtte tisztán hallani a fénykard bekapcsolását. Szintén furcsán hatott, amikor Grievous hazatérve Gort és a dokit szólítja. Nem igazán értem, itt mire számított: hogy Gor majd jön pitizni? Nahdar karaktere kis túlzással az első pillanattól unszimpatikus volt nekem, Fistóhoz hasonlóan én is zokon vettem a székfordítós meg egyéb túlzásait. Amikor viszont végleg leírtam, az "A klónok az utamban voltak" szöveg volt. Még Anakin, aki végül a sötét oldalra állt, sem volt ennyire elszállva magától Jedi korában. (Dookura is azért haragudott, mert egy csomó Jedit pusztított el.) Lehet, hogy Nahdar jól forgatja a kardot, de mentálisan nála alkalmatlanabb Jedi-lovag kevés létezett. A kamerás rész, amikor Fisto a vezérlőből nézi Nahdar halálát, többek között talán pont ezért, nálam nem okozott különösebb katarzist - igazából csak a fénykard elvétele tetszett nagyon. Ja, és a végső párbaj is gyönyörű lett, és fel sem merült bennem, hogy Fisto gyáva lenne. A tettei teljesen logikusak és méltók egy Jedi-mesterhez. A szobrokat már említettem: azok közül az elsőt tartom nagyon hangulatosnak. A többi inkább zavart, mert azt sugallják, hogy Grievous apránként lett olyan, amilyen. Ez nekem nem tetszik, mert a kinézete annyira egységes, hogy nehéz elhinnem, volt olyan fázisa, amikor pl. a karjai már gépkarok voltak, de a feje még nem volt bedobozolva. A vállai például kimondottan nyomorultul hatnak, ha nem gép az egész teste, számomra nem logikus, hogy ilyen torz testfelépítést akarjon magának egy hadvezér. Ez ugyan EU, de nekem sokkal elfogadhatóbb, hogy egy baleset következtében vesztette el a valódi teste nagy részét. Annak örültem, hogy a jeladó csapda volt, viszont elég átlátszóra sikerült az ezt felfedő jelenet... Nem tetszik továbbá az sem, hogy Dooku most Grievoust egzecíroztatja. Az előbb Ventress volt porondon, most meg Grievous - mi ez, beköszöntött a vizsgaidőszak a szeparatista vezérkarban? Spoiler: Arról nem is beszélve, hogy most meg Dooku szívatása következik. Remélem, nem Sidious vizsgáztatja így, mert ha igen, soha nem fogom komolyan venni többé a szeparatista fenyegetést. És bár ez az epizód igen sötétnek volt beharangozva, ebből jóformán semmit sem éreztem, szerintem semmiben nem volt különlegesebb az eddigieknél. Sőt, az előző rész szerintem jobban sikerült. Ott a gonosz minden számítása bejött, és néhány pillanattól eltekintve hangulatilag és történésekben is uralta az egész epizódot. Itt folyamatosan hullámzónak éreztem a színvonalat.

MissKarrde: gratulálok, bár nem lepődtem meg különösebben.

Pildi: óriási ez a szöveg, köszi szépen (Odynak is, hogy beillesztette)!

Ez egy igazán remek rész volt! Mivel egy csomó dolgot már leírtatok róla, csak egy-két apróságot emelnék ki, melyek nekem kimondottan fontosak voltak: 1. Végre hoppon marad a Köztársaság... Elnézést a kárörvendésért, de rájuk fért. 2. Végre láthatjuk Darth Sidioust (erős EP5 hologram-utalással, ami a kameraállást illeti). Meg kell mondjam, csuklyában sokkal "szebb", mint anélkül. 3. Végre nem beszélnek a droidok! El sem tudom mondani, mennyire örülök ennek. A szuper harci droidok végre ismét fenyegetőek, félelmetesek, mert némán menetelnek és gyilkolnak. Semmi droidpoén. 4. Ahogy a köztársasági hajó bedokkol a Venator hangárába... egyszerre EP1, EP3, EP4-hangulat, a sorozat hangulata mellett. Remek pillanat. 5. Gunray: nagyon szórakoztató látni a folyamatos köpönyegforgatását. Néhány dolog, ami nem tetszett: 1. Árgyélus kapitány haja. Büntet, amikor leveszi a sisakját. Katasztrófa, ahogy kinéz, nem csodálom, hogy Assajj kinyírta, és azt sem, hogy hátulról. 2. Ez a szenátusi őrség dolog sem tetszik. Mármint, hogy mit kerestek ezek a CW-filmben is Palpatine irodájában az ajtó mellett? Az EP2-ben és az EP3-ban is vörös ruhás testőrök védték, nem értem ezt az EP1 stílusú kék páncélos osztagot... Ezt az árulást talán máshogy kellett volna megoldani. Összességében nem üti ki a helyéről a kedvenc 2. epizódomat, de ott van a legjobbak között. Remélem, ezt a tendenciát fogja folytatni a sorozat.

Szerintem is nagyon jó találkozó volt, igen gyorsan eltelt az idő. Orki: örülök, hogy találkoztunk! Pildi: csatlakozom, nagyon finom volt a süti.

Ha minden igaz, én is ott leszek. Bár még bizonytalan, hogy meddig tudok maradni.

Bizony. A teljes sorozat elkészülte után még lehet, hogy kerül hozzá egy-két sor, de a lényeg már le van írva.

Remélem, meg tudod oldani. OFF Esetleg próbáld ki az mplayer-t, az nálam mindent visz gond nélkül (remélem, így is marad).

Érdekes ez a színpad-ötlet. Így viszont a csillagörvény lenne a díszlet. Szerintem is jobb logó nélkül, de a Star Wars-rajongók többsége valószínűleg hiányolná, ha nem lenne ott, pláne, hogy ezen a képen elfér.

Nem tűntél annak. Nekem is utána kellett néznem, melyikről írtam be a fórumba a kommentárt, és melyikről nem, mert a fejemben ugyan megvannak, csak nem szoktam begépelni őket. És bár a helyszínekről csak később terveztem elemzést, de a Dagobát például leírtam, az 5. oldalon van. Másfél évre visszamenőleg csak a helyszínes sorozat többi tagja maradt ki a kommentálásból, de hát arra felmentésem van.

Köszönöm a véleményeket! Pildi: az idei (sajnos nem túl bő) termést elnézve szerintem elég sokszor írtam kommentárt... Az angol szekció az, amelyik igazán szegény ilyen szempontból, bár az EP1-es Naboo-poszterhez speciel csak angol kommentár készült, magyar nem. Ody: úgy gondoltam, megadom a módját az évfordulónak és a kedvenc képemnek is, ezért voltam ilyen alapos. Krande: én a CopyCat-nél szoktam nyomtatni. Ez a poszter 50x50 cm-esben van meg, natúr kerettel.

Hát, az egyikhez még hónapok kellenek, de ha tetszett az Essence-kommentár, akkor alighanem az is fog. Aztán porondon van még egy külön háttérképszekció a Clone Wars-nak, minden epizódhoz egy-egy képpel.

Köszönöm szépen mindenkinek! Oldie: az a tervem, hogy egy epizódról csak egy kép készül, úgyhogy nem biztos a külön Malevolence-kép. Egyébként nincs is róla akkora nyersanyagom, hogy ő legyen a főszereplő. Az epizód láttán kicsit sajnálom, hogy nem ez lett Grievous zászlóshajója az EP3-ban. Sokkal egyedibben néz ki, mint az Invisible Hand, és nagyságrendekkel fenyegetőbb is. Dzséjt: én is.

Köszönöm szépen mindenkinek! Ody: különleges dolgokból van pár ötletem. Remélem, megvalósul belőlük ez-az...

Nagyon tetszett ez az új rész, szemben az előzővel, amely szerintem a totális mélypont volt, a mozifilmmel egyenértékű módon. Itt csak az elesős poént sokalltam, a többi dolog nagyon rendben volt. Sőt, gyakran bőven rendben volt: ebben a részben akadt pár kiemelkedően remek pillanat. Amikor R2 és R3 először összecsapnak, akkor tisztára az az érzés fogott el, hogy a jelenet arra az EP3-as mozzanatra utal, amikor Anakin és Obi-Wan egymásnak rontanak, háttérben a lávakitöréssel. Utána meg egy kis Terminátor-érzés fogott el, amikor R3 újra akcióba lendült. Az epizód vége kellemesen izgalmas, Ashoka pedig nagyon jó, ahogy a párbaj is. Egy apró logikai baki tűnt fel: R3 azt a parancsot kapja, hogy akadályozza meg a behatolók menekülését. A droidvadászokat ezért a klónokra uszítja, ahelyett, hogy először simán szétlőné a Twilightot á la Baljós. Akkor aztán tutira nem mennének sehova, akármi is lesz... És Grievous egyszer kitarthatna már az epizód végéig, továbbá elfelejthetné az "I will deal with this Jedi myself" szöveget, mert már nem először mondja a sorozatban. A trandoshan karaktere nagyon tetszett (az előző rész egyetlen pozitívuma számomra ő volt), és bár egy szemétláda volt, azért ledöbbentem, amikor megkapta a jutalmát. Szép rész volt, na. De azért félek a következőtől...

Köszi szépen! kolmilan: íme: kudar: valóban meglepő, hogy a hivatalos oldalon nincsenek háttérképek, akár mindegyik epizódhoz. Pedig egyébként nagyon alaposak, van egy csomó bónusz anyaguk, de háttér nincs...

Ma ünnepli az oldalam a negyedik születésnapját. Ennek örömére készült egy Clone Wars-háttérkép, feltettem az Essence poszter részletes leírását angolul és magyarul, továbbá átszerveztem a Poszter szekciómat. A képeket tematikailag nyolc csoportba soroltam, hogy ne legyenek annyira össze-vissza, mint eddig. Egy amerikai fickótól kaptam egy levelet pár hete, amelyben felhívta a figyelmemet egy-két szerkesztési hibára a sagaposzteren. Ezeket én egyáltalán nem vettem észre - ez a levél döbbentett rá arra, hogy döglődik a monitorom. Úgyhogy azóta egy másik monitoron is ellenőrzöm/korrigálom a képeimet, míg nem szerzek egy újat. Visszatérve Joe-ra, nem elég, hogy írt egy mailt, de még korrigálta is helyettem ezeket a hibákat. Átnéztem a korrigált verzióját, és egy javítás kivételével jóváhagytam a változtatásokat, úgyhogy mostantól ez a verzió számít "hivatalosnak", ez érhető el az oldalról. Sokan kérték, hogy tegyem elérhetővé ezt a képet a régi SW-logóval - ez is megvan már. Más kérésekkel viszont már nem fogok foglalkozni a sagaposzter ügyében, lezártnak tekintem a szerkesztését. Az oldal következő frissítései pedig nagy valószínűséggel a Saga Edition DVD díszdobozom nyomtatható doboztervei lesznek.

További apró adalékként itt egy rövidebb összeállítás arról, hogy készült ez a kép: Így készült a Csillagok háborúja esszenciája A következőkben nyolc lépésben bemutatom a poszter elkészítésének folyamatát. A kép munkacíme Lucas volt, amit a végén Essence-re változtattam, majd kibővítettem Essence of Star Wars-ra. Ez a kiindulási állapot. A figurák nagy része még nincs körbevágva, de a kompozíció már most is látható. Artu helye ekkor még nem volt eldöntve, igazából csak oda van biggyesztve a kép szélére, hogy ne feledkezzem meg róla. A fénykardok viszont már készen vannak. A képelemek körbevágása megtörtént, így már jól látható, hogy a poszternek van egy ideiglenes háttere. Fontos képeknél gyakran készítek ilyet, amelyben a színeket már a véglegeshez közelire igazítom. A lényege, hogy a kép tervezett hangulatát megfelelően közelítse, és ezzel segítse a képelemek elhelyezését, formálását. Aztán ezt a mankónak használt hátteret egy későbbi munkafázisban véglegesre cserélem. Artu elfoglalta a helyét, és jobbra lent látható, hogy a fogat-motívum gyakorlatilag már elkészült. A Qui-Gon melletti későbbi zöld csillag itt még kék, és nem is a végső helyén van. A legérdekesebb elem talán a bal alsó részen lévő esküvői jelenet helyett látható két arc: Anakin sötét arca, csuklyában, és Padmé a Klónok kandallós jelenetéből. Eredetileg azért választottam ezt a képet róla, mert ezt a jelmezt maga Lucas tervezte. Azonban bárhogy igyekeztem, egyszerűen nem illett a kompozícióba, és a napos háttérrel is ütközött, ezért cseréltem le őket? ?erre. Ez szépen rímel a jobb oldali fogatos jelenetre. Mielőtt valaki megkérdezné, igen, felmerült bennem, hogy az egyik napban Lucas legyen, de azonnal el is vetettem az ötletet, mivel túl direktnek találtam: olyan, mintha Lucas Isten lenne, ráadásul a komplex mondanivalót is gyengíti, mert csak egy aspektust hangsúlyoz ki ? azt viszont nagyon is. Kicsiben nem látszik sok különbség az előző változathoz képest, de a figurák már megkapták az aurájukat, Luke kivételével. Ekkor még nem voltam biztos benne, hogy ő milyen színt kapjon, mennyire legyen kihangsúlyozva. Obi-Wan közelít a végleges formájához. Felkerültek a kiegészítő képelemek: az űrhajók (itt még egy Nebulon-B is látható). Elkészült Luke sárga aurája is. Kipróbáltam, hogy mutat a kép lekeretezve, egyelőre meglehetősen vastag kerettel, ami azért nem az igazi. Megjegyzem, hogy még mindig ideiglenes a háttér. Ez nem jellemző rám, ennél már hamarabb szokott végleges formát ölteni. És íme, a közel végleges háttér, ami ugyebár az utolsó ?karakter? a képen: maga az Erő. Látható, mennyit változott a kép hangulata az előzőekhez képest. Ekkor döntöttem úgy, hogy a kéket dominánsabbá teszem, és ekkor jött az ötlet, hogy az eddigi tatuini felszínt a tényleges bolygófelszínre cseréljem, hogy megteremtsem a galaxis-bolygó, tehát a kicsi-nagy, hétköznapi-végtelen kontrasztot. Apró megjegyzés: ebben a fázisban eltűnt az a kék csillag, ami aztán később zölden tér vissza. Ezen a képen kevés lényegi változtatás van az előzőhöz képest, csak az, hogy a kép, pontosabban a vászon mérete megnőtt, és eltávolítottam a vastag keretet. Így kiegyensúlyozottabb, szellősebb lett a kompozíció. Már felkerült rá az aláírásom is. A bolygón tükröződik a figurák alakja, azért, hogy valószerűtlenebbé tegyem ezt a ?realisztikus? elemet. Figyeljétek meg, hogy mindenki csak egyszeres árnyékot kapott, holott a Tatuint ikernapok világítják meg. A filmekben viszont senki sem vet kettős árnyékot, ezért itt sem. És íme, előállt a végleges verzió. Elegánsabb, nem annyira hivalkodó keret, STAR WARS logó ? ezeket a legkönnyebb észrevenni. De most került rá a képre a zöld csillag is, és változott a Halálcsillag pozíciója. Ennek a képnek a hivatalos logó nélküli változata van kinn a szobám falán. Hogy miért nincs rajta a logó? Ha megfigyelitek a posztereimet, láthatjátok, hogy a legtöbbről eleve hiányzik a STAR WARS felirat, mivel szerintem csak ritkán van rá szükség. Bízom benne, hogy anélkül is elég nyilvánvaló a téma, és sok esetben egyszerűen nem is tudnám hová tenni a logót, mivel ?belerondítana? a képbe, kitakarna valamilyen fontos részletet. Mivel itt ilyen veszély nem állt fenn, a honlapra logóval került fel, de a magam számára jobb szeretem a logó nélküli változatot, mert azt letisztultabbnak érzem.

Már régebben ígértem, hogy részletes leírást készítek ahhoz a poszteremhez, amelyen Lucas is rajta van. Mivel ez tényleg a legkomplexebb képem, kéretik nem megijedni a kommentár terjedelmétől... Íme: Ennek a gyorsan kedvenccé vált képnek a címe: A Csillagok háborúja esszenciája. Ebből is látható, hogy ez a kép elég magasra tör: megpróbálja összefoglalni, kifejezni mindazt a mondanivalót, amely a Star Wars legmélyebb lényegének tekinthető. A poszter legfeltűnőbb sajátossága, amely eddig egyetlen képemre sem volt jellemző, az, hogy középen George Lucast, a saga megalkotóját láthatjuk. Tíz éve készítek képeket, túl vagyok 400-nál is több poszteren és háttérképen, de ez az első, amelyre Lucast is rátettem. Korábban is felmerült már, hogy majd egy képemen ő is szerepeljen, de csak most jött el az ideje. Mert szereplésének oka nem egyszerűen az, hogy ő találta ki a Csillagok háborúját. Ez a kép az alkotó és alkotása kapcsolatát kívánja megvilágítani; azt, hogy az alkotó mit akart elmondani a művén keresztül. A Star Wars-nak sok rajongója van szerte a világban, de valószínűleg kevesen gondolnak igazán bele, hogy ez egy ember alkotása, akinek ezzel a művel célja volt. Nem egyszerűen egy (azaz hat) látványfilmet akart készíteni, vagy meggazdagodni. Volt egy üzenete, amit a világ elé akart tárni egy igen összetett történet formájában. Harminc évet szánt az életéből arra, hogy ezt az üzenetet képességeihez mérten a legjobban át tudja adni. Rááldozta az egészségét (szívrohama volt a IV. rész készítése alatt) és a házasságát is (felesége, a IV. rész vágója a régi trilógia készítése idején vált el tőle, utána Lucas 2007-ig egyedül élt). Ezek alapján feltehetjük, hogy komoly mondanivalója volt. Nagy szerencse, hogy Bill Moyers 1999-ben készített vele egy mélyinterjút a Skywalker Ranch-en a Time magazin számára. Ez volt az az év, amikor a Baljós árnyak a mozikba került ? az a film, amelyet a leggyerekesebbnek szokás tartani, holott rengeteg komoly gondolat található benne, melyek lefektetik az egész saga alapjait. Ebben az interjúban Lucas rendkívül mély összefüggéseket világít meg a Csillagok háborújában, és bepillantást enged abba, ami a történet igazi lényege. Ezen a ponton minden angolul tudó látogatómnak javaslom, hogy olvassa el az interjút ITT. Ennek fényében sokkal könnyebb lesz megérteni a poszteremet, mert az lényegében ennek az interjúnak a vizualizálása. Lucas célja mindenekelőtt az volt, hogy új, modernebb formába öntse azokat a sokezer éves értékeket, melyek mindig jellemezték a különböző emberi kultúrákat, és melyek korábban a mítoszok és mesék által adódtak át a következő generációnak. Egy új mítosz, mely a korábbi mítoszok egyfajta összegzése, esszenciája, mely megtanítja a fiatalokat a legfontosabb dolgokra. Olyasmikre, mint a barátság és a hűség, vagy a dolgok elengedésének képessége: az, hogy nem ragaszkodunk görcsösen a magunk érdekeihez, hanem tekintettel tudunk lenni másokra, mert belátjuk, hogy egységben kell élnünk, ugyanis összetartozunk. Elmondja, hogy az ember felelősséggel tartozik a saját döntéseiért ? miénk a választás súlya. Ezek sokak szerint ciki dolgok, de Lucas azon a véleményen van, hogy valakinek muszáj elmondania, hogy a gyerekek tudomást szerezzenek róluk, mivel a régi mítoszok már elvesztették erejüket. Aztán ott van a ?nagyobb rejtély?, az, hogy vannak dolgok az emberen túl, a hétköznapi életen túl. Van valami vagy valaki az ember felett. A Csillagok háborújában mindezek elsősorban Anakin és Luke példáján keresztül vannak ábrázolva. Anakin elárulja a barátságot, hűtlen lesz a rendhez, elbukik, és ezért megbűnhődik. Luke az utolsó pillanatban meg tudja tagadni a sötét oldalt, és ezzel megmenti bukott apját is (erre később még visszatérek). A nagyobb rejtély pedig természetesen az Erő, mely bizonyos szempontból Isten reprezentációja. Célja az, hogy a gyerekek elgondolkodjanak a kérdésen, van-e Isten. Hogy foglalkozzanak a témával, lássák meg, hogy van valami nagyobb rajtunk kívül. Ez minden bizonnyal sokakat meglep, de az interjúban alaposan körüljárják a kérdést. Lucas számára nagyon fontos dolog a hit, erre utal a sok ?Bízz az ösztöneidben!? és ?Használd az Erőt!? felszólítás a filmekben. Ez a hit azonban nem egy adott vallásra vonatkozik, ebben nem foglal állást, ezt a nézőre bízza. (A Star Wars-ban szinte minden vallás megtalálja a maga tanítását.) Számára maga a hit a lényeg, hogy tudatában legyünk, hinni lehet és érdemes. Hinni magunkban és valamiben vagy valakiben, aki fölöttünk van. Ezen bevezető után térjünk rá a poszterre. Egy bolygófelszínt látunk alul (a Tatuint), a háttérben pedig egy kékesen örvénylő galaxist. Középen Lucas, körülötte a saga néhány szereplője látszik, valamint pár űrhajó. A domináns érzés a harmónia: a kép megnyugtató hangulatot áraszt, a nagyrészt kékes, néhol sárgás-narancsos árnyalatok kellemesek a szemnek. A Tatuin ikernapjai megvilágítják a bolygó sivár felszínét. Sivár felszín, mögötte az óriási, ragyogó galaxissal ? íme, a nagyobb rejtély. Több dolog van, mint ami a hétköznapi életet felépíti. Ugyanezt erősíti, hogy a felszín felett egy félgömböt látunk lebegni (Vader alatt), mely nem más, mint a Lars-farm. A jobb oldalon egy tatuini párologtató is van, amely szintén homályba vész. Mintha csak látomás lenne mindkettő. A galaxis és a napok sokkal kézzelfoghatóbbak, nagyobbak, valóságosabbak, mint az egyébként ?látható? világ. Mert nem ez a dolgok igazi természete. Ahogy Ben mondta Luke-nak a IV. részben, amikor először használta sikerrel az Erőt: ?Megtetted az első lépést egy nagyobb világ felé.? (Az, hogy a Tatuin lett az egyetlen bemutatott bolygó, két dologgal magyarázható. Az egyik, hogy ez a ?legősibb?, legeredetibb Star Wars-helyszín. A másik, ezzel valamennyire összefüggő dolog, hogy Lucas maga mondta: a Csillagok háborúja-érzés igazán a Tatuin kapcsán fogja el.) Lucastól balra a Sith-ek vannak, jobbra a Jedik. Luke a Tatuinon áll, így kerül be a galaxisba. Artu közvetlenül Lucas alatt helyezkedik el. Legfelül Qui-Gon és Darth Maul, lejjebb Palpatine és Yoda, aztán Vader és Obi-Wan. Qui-Gon a ?tökéletes? Jedi megtestesülése, Yoda sokat tudó tekintettel fürkészi az Erőt, Obi-Wan pedig felkészülten néz élete legfontosabb, utolsó feladata elé. Maul ördögi tekintettel mered ránk, Palpatine pozíciójából adódóan kicsit megbillenti a képet (azaz az egyensúlyt), Vader pedig saját hatalmának fényében sütkérezik. Három Sith és három Jedi: három párbaj, melyek mindegyikében a jók maradtak alul. A Jó és a Rossz harca, kettejük örök körforgása központi motívuma az egész Csillagok háborújának. A hátterüket pedig maga az Erő alkotja: a kék csillagörvény. A galaxis ugyanis nem egyszerűen a Star Wars-galaxist jelenti ? a képen ez magának az Erőnek a reprezentációja. Ily módon az Erő mint karakter szerepel a poszteren, ráadásul nagyobb bármelyik figuránál. Qui-Gon feje mellett, a kép középvonalában látható egy zöld csillag, mely szintén az Erőhöz tartozik. Ha tetszene az elmélet az élő és az egyesítő Erőről, akkor azt mondhatnám, a zöld csillag Qui-Gon mellett az élő Erő, melynek ő nagy ismerője volt. A többi az egyesítő Erő, amelyre Obi-Wan nagyon tudott figyelni. Viszont ez az elmélet nekem nem igazán tetszik, mivel megbontja az Erőt. Az Erő ilyen megjelenítését elsősorban Yoda szavai inspirálták: ?Körbevesz és összefog minket.? Ezért lett a képen örvénylő, ragyogó galaxis. Szín tekintetében négy választási lehetőséget láttam: kék, zöld, fehér, színes. Az utóbbi túl kaotikus eredményt adott volna, ezért vetettem el. Nem sugallta volna az egységet. A fehér túl szimpla, és nem egy Star Wars-poszter nem is mutatna túl jól fehér háttérrel. A zöld már megfelelőbb, mert ?az Erő az életből fakad, az táplálja?, de ebből kizáródna az élettelen világ. A kék ellenben tökéletes: a végtelenséget sugallja (kék ég, kék óceán), megnyugtató, közvetetten utal az életre, ráadásul a víz ugyanúgy körbeölel élőt és élettelent, mint ahogy az Erő a Csillagok háborújában. (Ehhez a színhez az Erő egyetlen látványos vizuális alkalmazása, az Erő-villámok is passzolnak, melyek az Erő nyers hatalmának legfeltűnőbb megnyilvánulásai.) Mégis, valahogy érzékeltetni akartam, hogy az Erő az életből fakad, ezért került a zöld csillag Qui-Gon mellé. Meglehetősen bonyolult szimbolika, de sokrétű. Ugyanis Vader hatalomvágyó póza értelmezhető úgy, hogy ezért a zöld csillagért nyúl, mely az életet jelképezi, azaz a halál legyőzését. De ezt Sith-ként nem érheti el, ez a csillaghoz legközelebb lévő Qui-Gonnak adatik meg elsőként. Vader aurája, amely a kezén is jól látszik, piros. Ez elég messze van a zöldtől, a két szín összeadásával feketét lehet előállítani - esélye sincs tehát megkaparintani a titkot. (A zöld csillag apró volta jó kontrasztban áll a galaxis nagyságával: ?A méret nem számít.?) A többi karakter auraszíne is jelzésértékű. A Jediknél Qui-Gon zöldességéből Obi-Wan lágy kékjéig mennek a színek, aszerint, hogy milyen közel van az adott karakter az Erő megértéséhez. Ugyanez határozza meg, hogy mennyire vannak magasan ezek az alakok. Palpatine aurája szándékosan szinte nem is látszik, az övé ugyanis mélykék. Ez beleolvad az Erő színébe, utalásként arra, hogy Sidious milyen hatalmas Erő-használó. Mindazonáltal figurája kijjebb helyezkedik el, mint a többiek, és meglehetősen nagy is: ez jelképezi azt, hogy az Erő általa kibillent az egyensúlyból. Úgy is mondhatnánk, ő az igazi zavar az Erőben. Darth Maulnak nincs aurája, ő ugyanis még nem egészen kiforrott jellem. Egy Sith-tanítvány, aki olyan, mint egy félig üres korsó: javarészt még mestere, Sidious lelke tölti meg. Ugyanakkor nincs is szüksége aurára, mert a megjelenése önmagában megteremti a sötétség, a félelem légkörét ? anélkül, hogy igazán visszataszító lenne. (Lucas szerint ő a bennünk élő gonosz megtestesülése.) Fontos megjegyezni, hogy magasabban van, mint Vader, mely arra utal, hogy őt jobban áthatotta a sötét oldal, hiszen benne soha nem volt jó. Vaderben mindig megmaradt egy szikrája Anakinnek, ezért nem került feljebb a képen. Luke aurája sárga, ahogy Lucasé is. Ez az egyik legfontosabb eleme a képnek, ahogy szerintem az egész sagának is. Lucas ugyanis Luke-on keresztül mutatja be, hogy miként kell általában helyesen dönteni. Lucas valószínűleg ezzel a karakterrel tud a leginkább azonosulni, erre utalhat nevük hasonlósága is. Ezért áll Luke előrébb, mint bárki a képen, és ezért lett mindkettejük aurája sárga. Ez az aura teljességet sugall, és minőségileg más, mint a Jediké vagy a Sith-eké. A minőségi különbségre utal az is, hogy Luke az egyetlen, aki két lábbal áll a földön. Ő egyszerre éli és látja mindkét világot: a hétköznapit és azt is, ami túl van ezen. (Gondoljunk A Jedi visszatér záró képsoraira, ahogy Luke elégeti Vader testét, majd csatlakozik az ünnepséghez, miután viszontlátta apját a szellemek között.) Ráadásul Luke tud valamit, amire senki más nem volt képes a történetben. Ő megtapasztalta a sötét oldal ?ajándékait?, és tudatos döntése volt, hogy nem kér belőlük. A Jedik mindig távol tartották magukat a sötét oldaltól, mint a tűztől. Nem kétséges, hogy ehhez nagy lelkierő kell. Luke ugyanakkor belenézett a sötétségbe, és ezután mondta fegyverét eldobva, hogy ?Veszített, felség. Jedi vagyok, ahogy előttem apám is az volt.? Úgy tagadta meg a sötétséget, hogy megismerte, és az nem csábította el úgy, mint az apját. Fontos, hogy ez nagyon tudatos döntés volt, nem úgy, mint általában a Jediké. Luke akár az életét is feláldozta volna, már másodjára. Ez pedig sokkal nagyobb erőt igényel ? megint a minőségi különbség. Ráadásul ez volt az a tett, amely meg tudta menteni az apját. Ezzel pedig elérkeztünk Lucas következő, igen fontos mondanivalójához: ahhoz, hogy az élet egyik fő feladata gyermekeket nevelni, akik aztán kihozzák belőlünk a legjobbat. A Csillagok háborújában Anakin elbukott, és bukását egymaga nem tudja helyrehozni. Bűnhődése örökre szól ? azaz szólna, ha nem lenne egy fia, aki saját jóságával, erejével képes megváltani őt, felszínre hozni a benne rejtőző jót. Apa és fia, milyen hasonlóak, mégis mennyire különbözőek. ?Ahhoz, hogy Jedi légy, Luke, szembe kell szállnod a sötét oldallal, sőt, mögéje kell hatolnod, de apád nem tudott túljutni rajta. A türelmetlenség a legkönnyebben nyíló ajtó, neked is, akár apádnak. Csakhogy apádat elcsábította, amit az ajtó túloldalán talált, neked viszont ki kell tartanod.? (Ben szavai a Jedi regényváltozatában.) A képen testtartásuk, ruhaszínük is hasonló, mégis teljesen mást fejez ki. Vader fenyegető, hataloméhes, Luke ellenben nyugodt, erejében bízó, kiegyensúlyozott. Kardjaik mégis párhuzamosak. (Mindezek fényében elgondolkodtató, milyen lehetett Lucas kapcsolata az apjával.) Mindketten a hős útját járják be: Anakin a bukott hősét, Luke a diadalmaskodó hősét. Ez a motívum Lucas egyik újabb kulcsüzenete: a hős, aki felismeri a sorsát, felnő hozzá és vállalja a feladatot. Nem ejtettem még szót a bolygófelszínen látható figurákról. Jobbra a kis Anakint és Shmit látjuk, amint az anya elbúcsúzik fiától a fogatverseny előtt. A bensőséges jelenet az elengedésről szól, annak felismeréséről, hogy a dolgoknak megvan a maguk rendje, és ebbe nem szabad beleavatkozni. Anakinnek az a sorsa, hogy segítsen Qui-Gonéknak képességei szerint, ez pedig a fogatverseny megnyerését jelenti. Shmi nehezen bár, de el tudja engedni a fiát. Ezt erősíti, hogy a nap csak Anakin fejét és a fogatot foglalja magába, az anya kimarad a fényből. (A fogat utalás arra, hogy Lucas megrögzötten vonzódik a versenyzéshez, a kocsikhoz ? lásd az American Graffitit. A Csillagok háborújában odafigyelt arra is, hogy az embernek a technikához fűződő viszonyát megvilágítsa.) A bolygó másik oldalán Anakin és Padmé esküvőjét látjuk. Ez az összekapaszkodásról szól, amely aztán Anakin bukásához vezet, hiába indult szépen. Látható is, hogy kettejük alakja a másik napon át Vaderbe vezet. Ez alighanem Lucas nőkkel kapcsolatos helyzetét festi le, ahogy az is, hogy a hat filmben Padmén és Leián kívül alig fordul elő emlékezetes női figura. Igazán, végérvényesen boldog szerelmet nem látunk egy filmben sem: Anakinék kapcsolata Lucas határozott döntése szerint csúnya véget ér, Leiáék pedig épphogy csak túljutnak a csipkelődő fázisukon. Lucas alatt Artut látjuk, ezúttal Thripio nélkül. Ennek oka az, hogy Lucast különös kapcsolat fűzi Artuhoz. Magát nagy Artu-rajongónak vallja a III. rész audiokommentárjában, a II. részben pedig az első közeli képet Artu kupolájáról látjuk. Ráadásul Artu az, akin keresztül a saga történetét megismeri az a messzi, messzi galaxis. Ahogy Lucas elmondta, Artu 100 évvel A Jedi visszatér történései után elmeséli az eseményeket egy Whill krónikásnak. Ő minden titkok tudója, aki ott volt minden fontos történésnél. Fontos látni, hogy ez a kép nem mindenben az én álláspontomat közvetíti, ellenben az eddigi összes munkámmal. Itt azt akartam elmondani, az alkotónak mit jelent az alkotása. A saját véleményem ehhez elég közel van, de néhány dolgot kétségtelenül máshogy csináltam volna, ha az a célom, hogy csak a saját gondolataimat jelenítsem meg. Sokak hiányolhatják a képről Leiát, de nézzük meg, Lucas milyen keveset foglalkozik vele. Az a tény, hogy ő Anakin lánya, tulajdonképpen semmi jelentéssel nem bír a sagában. Leia sokkal inkább tartozik a Lázadáshoz, mint az Erőhöz. Egyáltalán nem tekinthető Lucas szócsövének, szemben például Shmivel, aki mindenekelőtt tisztában van a változás szükségszerűségével. Végül megjegyezném, hogy ennek a képnek több motívuma felbukkant a legutóbbi képeimen: Luke és Vader is, valamint a bolygófelszín alul. Ez a kép ugyanis már régóta motoszkált bennem, és úgy érzem, most álltak össze a dolgok ahhoz, hogy minőségileg új formába öntsem ezeket a motívumokat. A Vader diadala kép esetében a fő karakter és környezete egyaránt Vader volt: a környezet Vader lelkét ábrázolta. Itt hasonló a helyzet: ezen a képen minden Lucas. Mert akik körülveszik őt, mind az ő teremtményei, tehát bizonyos szinten ő maga. A Luke-kép ennek a képnek a kisöccseként is tekinthető. A Luke-Lucas párhuzam miatt is komoly hasonlóságot mutatnak. Összegző munkáról lévén szó, önkéntelenül is adódik ennek a képnek az összevetése a sagaposzteremmel. Az a kép sok apró momentumát, szépségét fogta össze a sagának, ez az újabb ellenben csak a lényegre, a legmélyebb mondanivalóra összpontosít. És bár szerintem ez a kép sikerült jobban, biztosra veszem, hogy a sagaposzter népszerűségét meg sem fogja közelíteni. MOYERS: Manapság nagyon sok fiatal úgy véli, hiányzik a világunkból a hősiesség, mivel már nincsenek nemes tettek. LUCAS: Különböző méretű hősök léteznek; nem kell feltétlenül óriási hősnek lenni. Léteznek nagyon kis hősök is. Csak az a lényeg, hogy megértsd: vállalni a tetteid következményeit, megfelelően viselkedni, törődni másokkal ? ezek mind hősies dolgok. Minden ember élete minden napján meghozza a döntést, hogy hős legyen-e, vagy sem. Nem kell óriási fénykardpárbajokat vívnod és felrobbantanod három űrhajót, hogy hős legyél.

Elkészült a 2. CW-rész háttérképe. Lost in space, akarom mondani, Rising Malevolence. Az oldalamról pár órán belül szintén elérhető lesz, addig is a linkek: 1280x1024 1024x768 800x600 1280x800 Ma még jön némi frissítés... Ha kész leszek, megnézem az új részt.

Dzséjt: Nem csodálom, hogy 8 évig írta. Bámulatosan alapos munka lett. Számomra az Őslénypark a szórakoztató irodalom csúcsa volt gyerekkoromban, és még most is nagyon szeretem. Lenyűgöz az a precizitás, amellyel kidolgozta az eseményeket, és emlékszem, annak idején mennyire faltam a számítógépes kiírásokat (egészen odáig elmentem egyszer, hogy a logfájlok időpontjait összevetettem a történésekkel, és nagyon örültem, amikor kiderült, hogy tökéletesen összepasszolnak). Nagyon tetszett az is, ahogy a korszerű tudományos elméleteket beékelte fantáziája szüleményeibe. Bizonyos evolúcióelméleti eszmefuttatásaiból még az egyetemen is tudtam meríteni. Az Őslénypark alighanem a második legtöbbet elolvasott könyvem. Az első a Tüskevár, általános iskolásként megszámolni se tudom, hányszor olvastam el. (Mindkettőnek komoly hatása volt rám, bár dínókat nem klónozok. ) A gömb központi gondolatát szintén bámulatosnak tartom. Egy eszköz, amely valóra váltja álmainkat, de rémálmainkat is... A Gyilkos nap, az Androméda-törzs és a Kongó is tetszett tőle. A Szörnyek szigetében inkább csak az elméletek kötöttek le, a sztori sokkal kevésbé volt megkapó. Emlékszem, amikor a filmet láttam, még nem olvastam a könyvet, de a T-Rex San Diego-i tombolásakor azt mondtam magamban: ilyen Crichton biztosan nem írt le... A Zaklatást csak filmen láttam, az tetszett. Az Idővonal szerintem gyenge lett, és a Félelemben című könyvére sem emlékszem szívesen. Újabbat már nem olvastam tőle, mert nem akartam megint csalódni benne. De az Őslénypark még mindig elvarázsol - pont nemrég kezdtem az újraolvasásába, 5-6 év pihentetés után. Szinte minden mondatára emlékszem azóta is. Az értékes, tanító szórakoztatás mestere volt.

Meghalt Michael Crichton. http://www.origo.hu/filmklub/blog/halal/20...l-crichton.html Őslénypark, A gömb. Hogy csak a legjobbakat említsem. --- Obi1: boldog szülinapot!