Hamarosan végetér az első fázisa a Köztársaság Fénykorának. A tavaly januárban indított időszak 200 évvel a Baljós Árnyak előtt vette fel a fonalat, ahol is a Galaktikus Köztársaság terjeszkedésének csúcsán volt, miközben a Csillagfény Jelzőállomás bevetésre készen állt és mindenki a ceremóniára készülődött. Azonban egy katasztrófa felütése miatt a Jediknek akcióba kell vonulniuk, mely végül egy hatalmas történet elindulását eredményezi. Az első fázis a következő hónapban fog végetérni, habár az előző héten megjelent Fallen Star kétségkívül egy „end-point” a korszaknak, minden az ebben történtekkel fog valószínűleg összefonódni. Vagyis míg az első hullám fő eseményei a ceremóniával zárultak, úgy gondolom a mostani főbb könyvek is a FS végénél fognak becsatlakozni és lezárni a fázist. Viszont milyen lett maga a korszak? Milyenek a hősök, legyen szó jedikről vagy polgárokról? A negatív karakterek miképpen töltik be a helyüket a történetben? Az első fázis összességében miképpen teljesített nálam? És miképpen képzelem el a jövőt az első fázis végpontja után?
Természetesen megpróbálok spoilermentesen értekezni, különösképpen az eddig meg nem jelent anyagok miatt.
A High Republic, mint ahogy már fentebb említettem, 200 évvel a Baljós Árnyak c. Saga film előtt játszódik, a Köztársaságot Lina Soh főkancellár irányítja, együttműködve a Jedi Renddel. Soh kancellár terve mi sem egyértelműbb: egy egységes Galaxist létrehozni, ahol az egyes szektorok méltóképpen tudják magukat képviseltetni, miközben a harmónia szele végigsöpör az univerzum minden szegletében. A Jedik itt tényleg a béke és az igazság hírnökei, őrzők, akik feltűnnek, ha baj van, látásukat nem homályosítsa el semmilyen sötét oldali tag. A béke elkezd csírázni, azonban egy Star Wars történetben mindig kell valami konfliktus. Itt jönnek be a képbe a nihilek, mint az éra főbb antagonistái. Azzal, hogy a Köztársaság belép a körzetükbe, a nihilek válaszként lecsapnak és megteremtik a Nagy Hiperűr Katasztrófát, amely emberek milliárdjait veszélyezteti. A Köztársaság és a Jedik nagy erők árán megmentik a veszélyeztetetteket, ám a konfliktus innen csak eszkalálódik és végül a nihilek és a Köztársaság harcban áll egymással.
Persze a nihileken kívül felbukkan egyúttal egy másik ellenfél is, a drengirek veszélyes vadállatok, akik végiggázolnak a Galaxison. Erejük elképesztő, ugyanakkor halálos is.
A főhősök itt nem mások, mint a jedik. Rengeteg főszereplő jelent meg a regények, képregények és egyéb produktumok alatt: Avar Kriss, Elzar Mann, Stellan Gios, Bell Zettifar, Loden Greatstorm, Vernestra Rwoh, Imri Cantaros, Reath Silas, Dez Rydan, Colmac Titus, Orla Jareni, Keeve Trennis, Sskeer, Terec & Cerec, Burryaga, Estala Maru, Emerick Caphtor, Lula Talisola, Zeen Mralad, Farzala Tarabal, Qort, Ty Yorrick, OrbaLin, Ram Jomaram stb. Jó sok karakter és valószínűleg ki is maradt néhány ismert személy a felsorolásból. De máris sokuk bekerült a legjobb karaktereim közé. Mindegyik jedi érdekes személyiséggel van megáldva és az első fázis alatt mindenképpen megmérettetik akaraterejük.
Csak hogy néhány kedvencet megemlítsek:
A három „fő”jedi: Avar Kriss, Elzar Mann és Stellan Gios. Ők az éra kimagasló jedijei. Avar Kriss a Jedik fénye után sokkal inkább a Marvel képregényben tündököl és ott kap főszerepet. Stellan Gios félúton jön be a képbe, hiszen a Viharfellegek az első olyan mű, ahol tüzetesebben is megismerteti velünk a karakert. Elzar azonban a fő Del Rey regények egyik fő-főszereplőjeként van kikiáltva. Bár a Jedik fényében inkább megoszlik a történetbeli szerepe Avarral, a Viharfellegekben és a Fallen Starban mindenképpen övéi lesznek azok a jelenetek, amik miatt ellopja a showt másoktól és egy nagyon erős, ugyanakkor komplex karakterré válik az első fázis leforgása alatt.
Loden Greatstorm és Bell Zettifar (+Ember): a legnemesebb jedi és tanítványa már az első pillanattól kezdve szimpatikusak voltak nekem és a fázis leforgása alatt nagyon megkedveltem őket. Bell Zettifar története egy nagyszerűen megírt karakterív, nagyon fontos karakterré növi ki magát ezalatt a kb. 1,5 év alatt, amennyi idő eltelik a történet szerint. Ember pedig az egyik leglojálisabb társ, akit megismertem.
Reath Silas és Vernestra Rwoh: előbbi egy nagyon izgalmas karakter, aki inkább a harctól távol találja meg hivatását. Utóbbi karakter pedig egy nagyon fiatal jedi lovag, akinek meg kell birkóznia ezzel a súllyal. Mindketten nagyszerűen megírt karakterek, remélem a jövőben még többet láthatjuk őket.
Burryaga: hát ki ne szeretne egy vuki jedit?
Sskeer és Keeve Trennis: az övék Loden és Bell mellett az egyik legjobb mester-tanítvány kapcsolat. Imádom minden egyes jelenetüket, amikor beszélnek egymáshoz.
A jediken kívül a másik fél a polgárok közül kerülnek ki. Itt is remek karakterek debütálnak, külön kiemelném a Vessel legénységét: Affie Hollow, Leox Gyasi és Geode. Előbbi kettő is nagyon jó karakter – különösen Leox beszólásai nagyon tetszenek, de Affie is odarakja magát, ha akar – de Geode egy külön szint hozzájuk képest. Pedig csak egy darab kőről beszélünk. Claudia Grey olyan személyiséggel töltötte meg ezt a karaktert, amely előtt leteszem a nem létező kalapom. Minden egyes jelenete aranyat ér Geodenak.
A jó oldal után vizsgáljuk meg az éra antagonistáit, a nihileket, a drengireket és… tovább nem megyek. Utóbbiról nem mondanák sokat, érdekes ellenfelek, akiket minden bizonnyal jobban majd később fognak kibontani.
A nihilek viszont egy olyan friss ellenség, amely a Star Warsnak már elég régóta fájt a foga. Olyan ellenfelekről beszélünk, akik nem kegyelmeznek, elvesznek mindent, amit akarnak és ha kell durván lecsapnak az áldozatra. A szervezet felépítése nagyon érdekesen van kialakítva:
A nihilek vezetői nem mások, mint a Tempest Runnerek. Ők utasítják a Viharokat, hogy végezzék el a piszkos munkát. A Viharok alatt a Felhők vannak, alattuk pedig Csapások (angolul Strikes).
A nihileken kívül van egy másik „vezető” szerep, amely a Nihil Szeme címet kapta, ő nem más, mint az éra fő antagonistája, Marchion Ro. (ejtsd: Markion Ro, a készítők is így ejtik és most már az audiobookban is kijavították) Ő az, aki ellátja a nihileket tudással, végezetül pedig megbeszéli a Tempest Runnerekkel, hogy mi legyen a következő lépés. Ro karaktere minden egyes megjelenésnél egy nagyon nagy utat tesz meg, ugyanakkor múltja eddig rejtélybe foszlik.
Az éra ellenfelei roppant eszesek és veszélyesek a jedikre nézve. Mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy miképpen fognak kikerülni végül a képből.
Összességében milyen lett az első fázis? Szerintem hozta azt, amit vártam, mégpedig hogy legyen új, friss, tudjon meglepni és szórakoztasson. Örültem, hogy végre nem kell a X. klónháborús témát vagy az Y. lázadók kontra birodalom harcot olvasnom, mertek kreatívak lenni az alkotók, új, szerethető karakterekkel előrukkolni, újnak ható, mégis hatékony ellenfelekkel megismerkedni pedig maga volt a jéghegy csúcsa. Mielőtt azonban prok és kontrák listáját felvonultatnám, rangsoroltam a főbb könyveket tetszési sorrend szerint (itt főleg a 3 Del Rey és az eddig 2 YA regényt mondanám, a Midnight Horizon majd meglátjuk miképp fog teljesíteni jövő hónapban):
Viharfellegek (The Rising Storm) à olyan érzésem volt ezt olvasni, mint amikor utoljára az Utolsó Jediket néztem. Egy remekmű.
Jedik fénye (Light of the Jedi) à picit elmarad a Viharfellegektől, de még így is remekül bemutatja a korszakot és az ellenfelet. A jedik Erőhöz való viszonyulása pedig 5*.
Fenyegető Sötétség (Into the Dark) à remekül bemutatja a Hiperűr katasztrófa utóhatását, a drengirek bemutatása szép lett, továbbá Geode… hát nem egyértelmű?
Lopakodó Árnyak (Out of Shadows) à egy politikai machinációkkal teletűzdelt történet, amely részletes leírást ad számunkra, miképp működik a hiperűrutazás és a Köztársasági politika milyen ebben a korszakban.
The Fallen Star à egy intenzív lezárása az első fázisnak, amely sokkal inkább szűkített a történetén, mint azt egy Del Rey regénytől megszokhattuk.
Az első fázis előnyei:
remek karakterek
a korszak kialakítása nagyon szép, szívesen elélnék ebben az időszakban – najó, kifejezetten a Magvilágot értve ez alatt, a nihilektől és a drengirektől kirázna a hideg.
végre olyan szereplők vannak, akiknek a sorsa nincs kőbe vésve, bárki elbukhat, a készítők kihangsúlyozták még a projekt elején, hogy ők minden egyes karaktert egyenrangúként kezelnek, nincs hierarchia, ha valakitől búcsút veszünk, akkor búcsút veszünk. És ez felemelő érzés.
az ellenfelek frissek, újak és imádni lehet a civakodásukat. Marchion higgadtsága remekül tetten érhető.
a szereplők sorsára visszakanyarodva: itt is vannak tétek, sőt, nagyon is nagy tétek forognak kockán. Ez is izgalmassá teszi a korszakot.
Az első fázis hátrányai – sőt, ez inkább az egész High Republic éra hátrányai:
kicsit úgy érzem, hogy gyors a tempó. Rengeteg minden történt az első fázis alatt, ugyanakkor ha belegondolok, alig mozdultunk előre. Bár nem tudom, hogy mi a végjáték itt – van egy tippem – de úgy gondolom, sok minden is történt, meg közben nem is.
a Del Rey és a YA könyvek mozifilmként funkcionálhatnak, a middle grade könyvek animációs filmként, a képregények pedig 1-1 arc-ként lehet elképzelni. Ebből a szempontból pont annyit árulnak el nekünk, ami szükséges, ugyanakkor vannak elszólások amik mindenképpen azt mondatják velem, hogy ebben még sokkal több is van. Valamiből irtó keveset kapunk, csupán csak említik a dolgot. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket még kibontják nekünk vagy úgy vannak vele, hogy inkább ne. Itt főleg olyanokra gondolok, mint pl. a drengirek kirajzása. Megemlítik, de éppen csak egy szösszenetet kaptunk eddig belőle.
Hogy mit tartogat a jövő? Egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy ha ezt a 3 hullám/fázis metódust fogják alkalmazni a következő két fázisban is, akkor valószínűleg a 2025-ös filmig letudjuk a dolgot. Viszont! Kicsit furcsálom a 150 éves időugrást… visszafelé. Annyiban látom értelmét, hogy rengeteg elszólás fedezhető fel a könyvekben és képregényekben (az ebben a hónapban megjelenő Lopakodó Árnyakban pl. egy csomó utalás lesz a régi korokra) és ebből van egy-két sejtése az embernek, hogy miképp mesélik tovább a történetet. De közben nyitvamarad az első fázis végén lévő történet, a karakterek kitudja meddig érintetlenek maradnak, hacsak nem csinálnak párhuzamos írásokat és a következő fázis tkp. egy múlt/jelen kombóként fog funkcionálni – amely szvsz. nekem jobban tetszene – de nem akarok előre ítélkezni, meglátjuk, hogy mit tesznek le az asztalra majd.
Az Acolyte c. sorozat időben való elhelyezkedése is kérdéses még a jövőt tekintve. Vajon meddig tartott ténylegesen a Köztársaság Fénykora? 50 évvel az első rész előtt ért véget? Vagy talán lesz valami kapcsolat az Acolyte és a HR 3. fázisa között és ezért jön az később? Sok kérdés megválaszolatlan még. Meglátjuk mit hoz a sors a későbbiekben. Izgalmasan várom az első fázis megmaradt történeteit.