Bence1997

Igen, bármikor el lehet ezt olvasni. Akár valaki még ezzel az első számmal is kezdheti a High Republicban való megismerkedést, mert tényleg egy eredettörténetet mutat be.

Nekem a kamerás felvevés mellett az is szemet szúrt, hogy oda van írva: A Star Wars Story. Tudtommal ezt a Lucasfilm már elhagyta.

Elolvastam az első számot. Szépen bemutatta Ro fajának a történetét, továbbá belementünk a nihilek megalakulásába is. Bár az első oldal alapján jó kérdés, hogy a jelen történetszála - amelyben Ro valakinek vagy valaminek elkezdi mesélni a történetét - mikor játszódik, mert az írás alapján amely könnyen lehet, hogy eme történet a Fallen Star után játszódik - gondolom ezért kell majd a következő számot utoljára elolvasni.

Kicsit megkésve, de a SW oldalán végre elérhető az első két rész ep guideja. Ep1: https://www.starwars.com/series/the-book-of-boba-fett/chapter-1-stranger-in-a-strange-land-episode-guide Ep2: https://www.starwars.com/series/the-book-of-boba-fett/chapter-2-tribes-of-tatooine-episode-guide LOL, még Trivia Gallery sincs.

Palpatine a SAGA folyamán.

Szerintem Mok Shaiz pont annyira főellenség, mint a Kliens volt a Mandalorian első évadában. Mint ahogy Qui-gon is mondta: mindig van egy nagyobb hal. Ott Gideon moff volt, itt szerintem a Vörös Hajnal lesz... legalábbis a mostani képregényes szerepük tekintetében és amilyen dolgok történtek eddig a sorozatban, furán venné ki magát, ha nem jönnének a képbe.

A legújabb, 20. számot olvastam.

Újabb remek olvasmánnyal örvendeztetett meg Soule. Nagyon tetszett a történet, ahogy Luke tanulását követhetjük nyomon. Ami nagyon érdekes volt, az nem csak hogy egy nagy HR karakter jelenik meg a történetben, hanem hogy

Komolyan mondom nem tudom mikor láttam utoljára ilyen lassú üldözést.

Nekem is vegyes volt a rész, volt ami bejött, volt ami nem, Rodriguez rendezései nekem egyelőre so-so.

Dave Filoni csak társíró lesz a 6. epizódnál, amelyet Jon Favreauval közösen hoztak össze. Az összes többi epizódot Favreau írta. Továbbá végülis 5 rendező rendezett: Robert Rodriguez, Dave Filoni, Bryce Dallas Howard, Steph Green és Kevin Tancharoen. https://lumiere-a.akamaihd.net/v1/documents/boba_fett_project_profile_12-21-21_04e5d077.pdf

Újabb javítás, picit igazítottam egy-két Adventures Annual helyezkedésén.

Hamarosan végetér az első fázisa a Köztársaság Fénykorának. A tavaly januárban indított időszak 200 évvel a Baljós Árnyak előtt vette fel a fonalat, ahol is a Galaktikus Köztársaság terjeszkedésének csúcsán volt, miközben a Csillagfény Jelzőállomás bevetésre készen állt és mindenki a ceremóniára készülődött. Azonban egy katasztrófa felütése miatt a Jediknek akcióba kell vonulniuk, mely végül egy hatalmas történet elindulását eredményezi. Az első fázis a következő hónapban fog végetérni, habár az előző héten megjelent Fallen Star kétségkívül egy „end-point” a korszaknak, minden az ebben történtekkel fog valószínűleg összefonódni. Vagyis míg az első hullám fő eseményei a ceremóniával zárultak, úgy gondolom a mostani főbb könyvek is a FS végénél fognak becsatlakozni és lezárni a fázist. Viszont milyen lett maga a korszak? Milyenek a hősök, legyen szó jedikről vagy polgárokról? A negatív karakterek miképpen töltik be a helyüket a történetben? Az első fázis összességében miképpen teljesített nálam? És miképpen képzelem el a jövőt az első fázis végpontja után? Természetesen megpróbálok spoilermentesen értekezni, különösképpen az eddig meg nem jelent anyagok miatt. A High Republic, mint ahogy már fentebb említettem, 200 évvel a Baljós Árnyak c. Saga film előtt játszódik, a Köztársaságot Lina Soh főkancellár irányítja, együttműködve a Jedi Renddel. Soh kancellár terve mi sem egyértelműbb: egy egységes Galaxist létrehozni, ahol az egyes szektorok méltóképpen tudják magukat képviseltetni, miközben a harmónia szele végigsöpör az univerzum minden szegletében. A Jedik itt tényleg a béke és az igazság hírnökei, őrzők, akik feltűnnek, ha baj van, látásukat nem homályosítsa el semmilyen sötét oldali tag. A béke elkezd csírázni, azonban egy Star Wars történetben mindig kell valami konfliktus. Itt jönnek be a képbe a nihilek, mint az éra főbb antagonistái. Azzal, hogy a Köztársaság belép a körzetükbe, a nihilek válaszként lecsapnak és megteremtik a Nagy Hiperűr Katasztrófát, amely emberek milliárdjait veszélyezteti. A Köztársaság és a Jedik nagy erők árán megmentik a veszélyeztetetteket, ám a konfliktus innen csak eszkalálódik és végül a nihilek és a Köztársaság harcban áll egymással. Persze a nihileken kívül felbukkan egyúttal egy másik ellenfél is, a drengirek veszélyes vadállatok, akik végiggázolnak a Galaxison. Erejük elképesztő, ugyanakkor halálos is. A főhősök itt nem mások, mint a jedik. Rengeteg főszereplő jelent meg a regények, képregények és egyéb produktumok alatt: Avar Kriss, Elzar Mann, Stellan Gios, Bell Zettifar, Loden Greatstorm, Vernestra Rwoh, Imri Cantaros, Reath Silas, Dez Rydan, Colmac Titus, Orla Jareni, Keeve Trennis, Sskeer, Terec & Cerec, Burryaga, Estala Maru, Emerick Caphtor, Lula Talisola, Zeen Mralad, Farzala Tarabal, Qort, Ty Yorrick, OrbaLin, Ram Jomaram stb. Jó sok karakter és valószínűleg ki is maradt néhány ismert személy a felsorolásból. De máris sokuk bekerült a legjobb karaktereim közé. Mindegyik jedi érdekes személyiséggel van megáldva és az első fázis alatt mindenképpen megmérettetik akaraterejük. Csak hogy néhány kedvencet megemlítsek: A három „fő”jedi: Avar Kriss, Elzar Mann és Stellan Gios. Ők az éra kimagasló jedijei. Avar Kriss a Jedik fénye után sokkal inkább a Marvel képregényben tündököl és ott kap főszerepet. Stellan Gios félúton jön be a képbe, hiszen a Viharfellegek az első olyan mű, ahol tüzetesebben is megismerteti velünk a karakert. Elzar azonban a fő Del Rey regények egyik fő-főszereplőjeként van kikiáltva. Bár a Jedik fényében inkább megoszlik a történetbeli szerepe Avarral, a Viharfellegekben és a Fallen Starban mindenképpen övéi lesznek azok a jelenetek, amik miatt ellopja a showt másoktól és egy nagyon erős, ugyanakkor komplex karakterré válik az első fázis leforgása alatt. Loden Greatstorm és Bell Zettifar (+Ember): a legnemesebb jedi és tanítványa már az első pillanattól kezdve szimpatikusak voltak nekem és a fázis leforgása alatt nagyon megkedveltem őket. Bell Zettifar története egy nagyszerűen megírt karakterív, nagyon fontos karakterré növi ki magát ezalatt a kb. 1,5 év alatt, amennyi idő eltelik a történet szerint. Ember pedig az egyik leglojálisabb társ, akit megismertem. Reath Silas és Vernestra Rwoh: előbbi egy nagyon izgalmas karakter, aki inkább a harctól távol találja meg hivatását. Utóbbi karakter pedig egy nagyon fiatal jedi lovag, akinek meg kell birkóznia ezzel a súllyal. Mindketten nagyszerűen megírt karakterek, remélem a jövőben még többet láthatjuk őket. Burryaga: hát ki ne szeretne egy vuki jedit? Sskeer és Keeve Trennis: az övék Loden és Bell mellett az egyik legjobb mester-tanítvány kapcsolat. Imádom minden egyes jelenetüket, amikor beszélnek egymáshoz. A jediken kívül a másik fél a polgárok közül kerülnek ki. Itt is remek karakterek debütálnak, külön kiemelném a Vessel legénységét: Affie Hollow, Leox Gyasi és Geode. Előbbi kettő is nagyon jó karakter – különösen Leox beszólásai nagyon tetszenek, de Affie is odarakja magát, ha akar – de Geode egy külön szint hozzájuk képest. Pedig csak egy darab kőről beszélünk. Claudia Grey olyan személyiséggel töltötte meg ezt a karaktert, amely előtt leteszem a nem létező kalapom. Minden egyes jelenete aranyat ér Geodenak. A jó oldal után vizsgáljuk meg az éra antagonistáit, a nihileket, a drengireket és… tovább nem megyek. Utóbbiról nem mondanák sokat, érdekes ellenfelek, akiket minden bizonnyal jobban majd később fognak kibontani. A nihilek viszont egy olyan friss ellenség, amely a Star Warsnak már elég régóta fájt a foga. Olyan ellenfelekről beszélünk, akik nem kegyelmeznek, elvesznek mindent, amit akarnak és ha kell durván lecsapnak az áldozatra. A szervezet felépítése nagyon érdekesen van kialakítva: A nihilek vezetői nem mások, mint a Tempest Runnerek. Ők utasítják a Viharokat, hogy végezzék el a piszkos munkát. A Viharok alatt a Felhők vannak, alattuk pedig Csapások (angolul Strikes). A nihileken kívül van egy másik „vezető” szerep, amely a Nihil Szeme címet kapta, ő nem más, mint az éra fő antagonistája, Marchion Ro. (ejtsd: Markion Ro, a készítők is így ejtik és most már az audiobookban is kijavították) Ő az, aki ellátja a nihileket tudással, végezetül pedig megbeszéli a Tempest Runnerekkel, hogy mi legyen a következő lépés. Ro karaktere minden egyes megjelenésnél egy nagyon nagy utat tesz meg, ugyanakkor múltja eddig rejtélybe foszlik. Az éra ellenfelei roppant eszesek és veszélyesek a jedikre nézve. Mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy miképpen fognak kikerülni végül a képből. Összességében milyen lett az első fázis? Szerintem hozta azt, amit vártam, mégpedig hogy legyen új, friss, tudjon meglepni és szórakoztasson. Örültem, hogy végre nem kell a X. klónháborús témát vagy az Y. lázadók kontra birodalom harcot olvasnom, mertek kreatívak lenni az alkotók, új, szerethető karakterekkel előrukkolni, újnak ható, mégis hatékony ellenfelekkel megismerkedni pedig maga volt a jéghegy csúcsa. Mielőtt azonban prok és kontrák listáját felvonultatnám, rangsoroltam a főbb könyveket tetszési sorrend szerint (itt főleg a 3 Del Rey és az eddig 2 YA regényt mondanám, a Midnight Horizon majd meglátjuk miképp fog teljesíteni jövő hónapban): Viharfellegek (The Rising Storm) à olyan érzésem volt ezt olvasni, mint amikor utoljára az Utolsó Jediket néztem. Egy remekmű. Jedik fénye (Light of the Jedi) à picit elmarad a Viharfellegektől, de még így is remekül bemutatja a korszakot és az ellenfelet. A jedik Erőhöz való viszonyulása pedig 5*. Fenyegető Sötétség (Into the Dark) à remekül bemutatja a Hiperűr katasztrófa utóhatását, a drengirek bemutatása szép lett, továbbá Geode… hát nem egyértelmű? Lopakodó Árnyak (Out of Shadows) à egy politikai machinációkkal teletűzdelt történet, amely részletes leírást ad számunkra, miképp működik a hiperűrutazás és a Köztársasági politika milyen ebben a korszakban. The Fallen Star à egy intenzív lezárása az első fázisnak, amely sokkal inkább szűkített a történetén, mint azt egy Del Rey regénytől megszokhattuk. Az első fázis előnyei: remek karakterek a korszak kialakítása nagyon szép, szívesen elélnék ebben az időszakban – najó, kifejezetten a Magvilágot értve ez alatt, a nihilektől és a drengirektől kirázna a hideg. végre olyan szereplők vannak, akiknek a sorsa nincs kőbe vésve, bárki elbukhat, a készítők kihangsúlyozták még a projekt elején, hogy ők minden egyes karaktert egyenrangúként kezelnek, nincs hierarchia, ha valakitől búcsút veszünk, akkor búcsút veszünk. És ez felemelő érzés. az ellenfelek frissek, újak és imádni lehet a civakodásukat. Marchion higgadtsága remekül tetten érhető. a szereplők sorsára visszakanyarodva: itt is vannak tétek, sőt, nagyon is nagy tétek forognak kockán. Ez is izgalmassá teszi a korszakot. Az első fázis hátrányai – sőt, ez inkább az egész High Republic éra hátrányai: kicsit úgy érzem, hogy gyors a tempó. Rengeteg minden történt az első fázis alatt, ugyanakkor ha belegondolok, alig mozdultunk előre. Bár nem tudom, hogy mi a végjáték itt – van egy tippem – de úgy gondolom, sok minden is történt, meg közben nem is. a Del Rey és a YA könyvek mozifilmként funkcionálhatnak, a middle grade könyvek animációs filmként, a képregények pedig 1-1 arc-ként lehet elképzelni. Ebből a szempontból pont annyit árulnak el nekünk, ami szükséges, ugyanakkor vannak elszólások amik mindenképpen azt mondatják velem, hogy ebben még sokkal több is van. Valamiből irtó keveset kapunk, csupán csak említik a dolgot. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket még kibontják nekünk vagy úgy vannak vele, hogy inkább ne. Itt főleg olyanokra gondolok, mint pl. a drengirek kirajzása. Megemlítik, de éppen csak egy szösszenetet kaptunk eddig belőle. Hogy mit tartogat a jövő? Egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy ha ezt a 3 hullám/fázis metódust fogják alkalmazni a következő két fázisban is, akkor valószínűleg a 2025-ös filmig letudjuk a dolgot. Viszont! Kicsit furcsálom a 150 éves időugrást… visszafelé. Annyiban látom értelmét, hogy rengeteg elszólás fedezhető fel a könyvekben és képregényekben (az ebben a hónapban megjelenő Lopakodó Árnyakban pl. egy csomó utalás lesz a régi korokra) és ebből van egy-két sejtése az embernek, hogy miképp mesélik tovább a történetet. De közben nyitvamarad az első fázis végén lévő történet, a karakterek kitudja meddig érintetlenek maradnak, hacsak nem csinálnak párhuzamos írásokat és a következő fázis tkp. egy múlt/jelen kombóként fog funkcionálni – amely szvsz. nekem jobban tetszene – de nem akarok előre ítélkezni, meglátjuk, hogy mit tesznek le az asztalra majd. Az Acolyte c. sorozat időben való elhelyezkedése is kérdéses még a jövőt tekintve. Vajon meddig tartott ténylegesen a Köztársaság Fénykora? 50 évvel az első rész előtt ért véget? Vagy talán lesz valami kapcsolat az Acolyte és a HR 3. fázisa között és ezért jön az később? Sok kérdés megválaszolatlan még. Meglátjuk mit hoz a sors a későbbiekben. Izgalmasan várom az első fázis megmaradt történeteit.

Nem. Ez egyszerűen képtelenség lenne. Ha nagyon elakarnak mozdulni, akkor maximum egy évtizedes ugrást tudnék elképzelni és még így is kegyelmes voltam. Az első fázis nem hogy nem zárul le, hanem mintha csak most kezdődne igazán az, amit elakarnak mesélni nekünk a projekt kiötlői. Továbbá érdekes az OT, PT, ST hasonlat azzal hogy most 150 évet visszamegyünk. De valahogy úgy érzem, hogy ha az első fázis volt az OT, akkor csak a Birodalomig jutottunk el. Amúgy a mai nap jövök egy élménybeszámolóval az első fázist tekintve. Bár még van egy-két mű, amely nem jelent meg (Midnight Horizon, Marvel és Adventures képregények utolsó számai) de összességében megvan az ív, amelyet bejártunk ez alatt az egy év alatt. Megpróbálok egy objektív hangnemet bemutatni, ahol pro és kontra is előfog fordulni, mert azért na... bármennyire élvezem ezeket a történeteket, 1-2 negatívum máris elő is került nálam. Na de majd később részletesen kitérek ezekre - természetesen semmilyen spoilert nem fog tartalmazni a mostani történetekere.

Szerintem a képregényt a könyv nélkül is meglehet majd érteni. De amúgy igen.

Úgy érzem, hogy eme két szám kifogja bővíteni a Fallen Star történetét. Már alig várom.

Most, hogy megjelent a Fallen Star, kicsit jobban körvonalazódott, hogy miképp nézhet majd ki a 3. fázis és hogy egyáltalán miképp fogják befejezni ezt az egészet.

Igen.

A The Fallen Star Claudia Grey első felnőtt könyve a High Republic projektben. A könyv lezárja az első fázist, amelyet az éra kiötlői Light of the Jedi címen hirdettek. Mindenképpen egy fázist lezáró alkotás, ugyanakkor a végén rengeteg kérdőjel marad, amit csak később fognak megválaszolni, most, hogy a következő fázis inkább visszább megy az időben. Na de nézzük spoilermentesen, hogy miképp sötétül el a Jedik fénye ebben a katasztrófában. Ahogy a Viharfellegek is különbözött Soule regényétől, úgy Claudia alkotása is másképpen van megírva. Sőt, itt méginkább át van alakítva a történet. Előbbi kettőnél nagy mederbe sodródunk a karakterekkel, nagy a tét, rengeteg szereplővel operáltunk. Itt minden marad, viszont a nagy meder helyett beszűkül a látótér, a történetet inkább az Into the Dark c. regényéhez tudnám hasonlítani, ahol az Amaxine állomás volt a fő felvonás helyszíne. Ebben a történetben most nem más kapja a reflektorfényt, mint a Köztársaság neves csillaga, a Starlight Beacon. A szereplőgárda is csekélyebb, inkább gondolná az ember elsőként, hogy egy YA regényt olvas, de közben a főszereplők közt nem éppen fiatalok vannak, persze ők is itt vannak. Szóval a történet a Starlight állomáson folyik és kapunk egy olyan katasztrófafilmekhez hasonló történetet, amely az éra nyitányát bemutató Nagy Hiperűrkatasztrófa miniatűrebb változata, de mégis egy szinten van vele, a tét óriási. Klausztrofób helyzetek alakulnak ki, a nihilek cselesen csapnak le. Egy nagy győzelem kapujában állnak a Jedik, hiszen a Valoi események után vagyunk, a nihilek pedig menekülnek. Van nem 1-2 olyan elszólás, amely a hamarosan magyarul megjelenő Lopakodó Árnyakban történik, de ugyanakkor a Tempest Runnerre is történik megemlítés, továbbá az egyes különböző projektekre is történik említés, pl. a Marvel képregény jelen történetszála (Jedi’s End) még nem ért véget és érezhetően lesz kapcsolódás, olyan szinten, mint a Race to Crashpoint Tower kapcsolódott a Viharfellegekhez. Mondjuk itt jóval szorosabb összekapcsolódást vélek felfedezni. De persze elejtettek egy-két utalást a Midnight Horizonra is. A karakterek közt felbukkan többek között a Vessel legénysége, hiszen Claudia Grey az író, így szerintem nem spoiler kijelenteni, hogy felbukkannak a regényben. Az már sokkal inkább, hogy milyen szerepben tűnnek fel, szóval arról nem kívánnék jelenleg beszélni. De Geode megint hozza a formáját, hatalmas jelenetei voltak megint a fickónak. De rajtuk kívül is tűnik még fel néhány régi ismerős, továbbá kapunk 1-2 új tagot is. Viszont mindenképpen a hangsúly a jediken van és azon, hogy a könyvben lévő katasztrófahelyzetet miképp kezelik. Pláne úgy, ha a félelem eluralkodik rajtuk. Claudia remekül írja le, milyen érzés úgy Jedinek lenni, ha közben meg kell küzdened saját magaddal, a környezeteddel. A jedik maroknyian vannak, így kell szembeszállniuk azzal a fenyegetéssel, amely a Starlighton leledzik. A nihilek cselesek, Marchion Ro újabb terve megedzi a jediket. Mi történik akkor, ha a jediknek nem adatik meg az a hatalmas erő, amely körülveszi mindnyájukat? Miképp cselekednek a Galaxis őrzői, ha az egyik legfontosabb erejüket kihúzzák a lábuk alól? Mi teszi a jediket jedivé? A könyv szépen építkezik, picit hasonló ebből a szempontból a Viharfellegekkel. A könyv végefelé aztán elszabadul a pokol, van 1-2 WTF pillanat, ahol tátva maradt a szám. A történet vége immáron harmadszorra zavarja fel az állóvizet a Galaxisban, ahogy a nihilek és a jedik akaratereje összecsap a könyv során. Bár remekül élveztem a könyv minden egyes pillanatát, úgy gondolom, hogy a felnőtt regények közül (Jedik fénye, Viharfellegek és ez) eme alkotás eddig a leggyengébb láncszem, de még így is baromira élvezetes volt olvasni. Claudia remek írása továbbra is pozitívum a High Republic projektek között. A könyv végét olvasva nagyon kíváncsi vagyok, hogy miképp folytatják ezt az egészet. Valahogy úgy érzem, hogy ez az egész fázis csupán csak bemelegítés volt mindahhoz, ami majd a későbbiekben ránk vár. És egyben biztos vagyok: nem számolok boldog happy endre.

Azért raktam a Lopakodó árnyak után, mert a TSotN történetben megemlítik a Tempest Runnerben történteket, amely köztudott, hogy a Lopakodó árnyak után játszódik. Spoilert amúgy csak a Tempest Runnerre fogsz találni, mivel az eddig csak audiobook-ként jelent meg, ezért az az egyetlen olyan történet még, amit nem olvastam/hallgattam.

Jup. Nagyon kíváncsivá tettek, az első szám mindenesetre valami nagy dolgot jósol.

Őszintén? Annyira nincs sok munka belefektetve. Egy-két elejtett mondat máris elhelyezi a történetet, továbbá egy-két bizonytalan helyzetnél a wookie segítségét lehet kérni. Mondjuk az biztos, hogy idén picit átalakítom az idővonal kinézetét valami szebbre. Jup, ezt én is észrevettem. Javítom.