A Temptation of the Force Tessa Gratton harmadik High Republicos könyve, de az első, amit egyedül írt. A könyv nagyon érdekes abból a szempontból, hogy hidat képez a 3. fázis első és harmadik felnőtt könyve között, ugyanakkor a feladata nem csak ez: eddig mindig sikerült úgy megalkotni a felnőtt regényeket, hogy azok önállóan megállják magukat, értem ez alatt azt, hogy ha valaki csak azokat olvassa, akkoris kap egy kerek történetet. Na a 3. fázis ebből a szempontból egy picit másmilyen, különösen ez a könyv. Mert a TOTF nem csak a Sötétség Szemének a folytatása, hanem az első YA regény (Defy the Storm) egyeneságú folytatása is. Az ott feltűnt karakterek nagy része (Vernestra Rwoh, Avon Starros, Xylan Graf, Cair San Tekka) itt is feltűnik, de attól még ez a könyv sokkal inkább a megismert karakterek történetét meséli tovább, ügyesen összefűzve az említett YA regény történetével.
Sőt, továbbmegyek: Tessa azt mondta még anno februárban, amikor a könyv borítóját fedték fel, hogy a regény összefog kötni sok mindent, a 2. fázis ennél a könyvnél fog igazán érződni, minden, amit lefektettek, az most fog kivirágozni. Elolvasva a könyvet kijelenthetem, hogy igazat szólt. A könyv tényleg olyan, amely az eddigi összes könyv és képregény történetét egybefoglalná és kvázi egyet csavar rajtuk, hogy előkészítse a terepet majd az utolsó etapoknak.
Picit nehéz beszélnem spoilermentesen erről a könyvről, hiszen az Eye of Darkness nem jelent meg magyarul, de azért megpróbálom. A történet néhány héttel az előző felnőtt könyv után veszi fel a fonalat. A nihilek még mindig uralják az általuk Okklúziós Zónának nevezett területet a Peremvidéken, ahova csak az ő általuk használt Path hajtóművel lehet ki és bejutni. De az előző könyvben és a Defy the Stormban sikerül egy kiskaput találniuk a Köztársaságnak és a Jediknek, így végre elkezdődhet az ellentámadás a jók részéről, kezdetben azzal, hogy hirtelen akcióikkal segédkeznek a rászorulókon. Amikor aztán meglátják az alkalmat a Zónát elhatároló Viharfal elpusztítására, a Jedik egy csoportja vállalkozik a feladatra, hogy végre pontot tegyenek a nihilek kis birodalmának végére. És persze a könyv során végre eljutunk ahhoz a ponthoz is, amikor a Jedik figyelme végre valahára a Nihilek szemére, Marchion Ro-ra terelődik és a vadászat kezdetét veszi!
A Temptation of the Force több főszereplőt is felvonultat, de leginkább Avar Kriss és Elzar Mann kettőse kapja a legnagyobb figyelmet, de rajtuk kívül a jók oldalán Burryaga is feltűnik, mint POV-szereplő (mivel a Fény és Élet meséi antológia kötet megjelent, ezért nem gondolnám spoilernek a wookie túlélését, meg azért valaki azt gondolta, hogy megölik Burryt?), Cair San Tekka is kiveszi a részét, bár ő a történet második felére inkább háttérbe szorul. Aki még érdekes, az Vernestra. Őnála tévedtem: sokkal jelentősebb szerepet gondoltam a lánynak, de nem ez lett. Kap ő is nézőpontot, de inkább a végefelé (viszont itt tényleg jelentős) történnek nála az események, addig inkább a statiszta szerepét testesíti meg. Bell Zettifar POV-nélküliként vészeli át a könyv eseményeit, ő inkább Burry oldalán van, a wookie szemszögén keresztül figyelhetjük meg a fiatal jedit.
Porter Engle az előző könyv egyik kiemelkedő alakja volt, itt viszont inkább csak egy átvezetőt kapott, értem ez alatt azt, hogy szerepe van, de inkább olyan érzésem volt, hogy a majd valamikor érkező The Broken Blade képregénynek ágyaztak meg ebben a regényben.
Avar és Elzar kettőse (mint ahogy fentebb említettem) nagyon fontos a történetben. Elzar még mindig Stellan hiányával küzd, az előző könyvben is megpróbálta betölteni a barátja helyét és ez itt sincs másképp. Van egy történetszála, amely pont ezt az aspektust vizsgálja meg és ad egy érdekes választ. De ott van még az Avarral való viszonya is, ami a történet csúcsaként szolgál. Mert itt van nekünk Avar is, aki a Hetzali hőstette óta egyre inkább a mélybe zuhant (elég csak az első fázisos képregény történetére gondolni), de ez a történet az ő felemelkedését mutatta be, de mondhatnám is az újjászületését is, több szempontból. A vége egy katarzis mind Avar, mind Elzar részéről.
Apropó még Elzarhoz annyit, hogy van egy remek része a könyvnek, amikor Yodával beszél egy bizonyos dologról. Hát annyi bizonyos, hogy Yoda ekkor picit másképp gondolkodott, mint két évszázaddal később. Gondoljunk csak az Anakinhoz intézett szavaihoz.
Burryaga egy remek történetet kap, amellyel bekapcsolódik egy harmadik fél is a történetbe, ami nagyon meglepő volt. Cair már kevésbé tetszett, az ő szála a YA regényben se jött be, itt mondjuk értem miért volt jelen, de akkor is, jobban örültem volna, ha más valaki kap szerepet.
Vernestra, mint már korábban említettem, nem kap nagy szerepet, illetve nála azt hittem hogy a YA regény végén lévő dolgát visszük tovább, de nem. Vagyis egyrészt igen, de másrészt nem. Remélem érthető. A lényeg, hogy a fontossága szerintem később jön el és én azt is eltudom képzelni, hogy ő lehet a kulcsa Marchion legyőzésének.
A jó oldal képviselőin kívül van nekünk a másik oldal is. Viess tábornok most nem sok vizet zavart, nincs POVja és ő is olyan, aki szerintem a Porteres képregényben bontakozhat ki jobban. Ghirra most nem volt olyan átütő és nem is volt annyira előtérbe hozva, mint az előző felnőtt regényben. A politikai szerepe itt is előjött, van egy remek beszélgetése Lina Sohval, de a hangsúly most tényleg Marchion Ro karakterére esett. Az előző könyv borítója nagyon csalóka, mert ott bár Marchion szerepel, inkább mások szemszögéből láthatjuk a karaktert, ő nem igen kap szerepet. Itt már sokkal inkább fontosabb és bár a könyv közepén kikerül a képből, a figura az egész történetre árnyt vet. Roppant érdekes irányba ment a karaktere, egy picit belementünk a múltjába is és továbbra is a főgonosz szerepét testesíti meg. A könyv végén aztán húznak vele egy váratlant, ami meglepett. Érzésem szerint nem kell az utolsó felnőtt könyvig várnunk vele, hogy megtudjuk mi is a folytatás.
A könyv három részre osztható, amikor elértem a feléig, akkor azt gondoltam, hogy oké, ez inkább végjátéknak érződik, de NEM! Még van tovább. Picit a Viharfellegek struktúrája érződött a könyvön, persze más tónussal.
Összegezve remekül szórakoztam a könyvön. Az akciók szépen voltak tálalva, a Marchion Ro körüli misztikum is tovább gyarapodott és körvonalazódott az, miképp zárulhat le a fázis. Hogy ebbe hogyan fog beleférni az, hogy a nihileket legyőzik Ro-val az élen, az jó kérdés. De kíváncsi vagyok rá, hogyan oldják meg.
