Victor von Helld és az utolsó zóna
Az Osbero nem szörnyű hely. Mármint nem mindig és mindenhol. Például a nyugati mocsár az tényleg szörnyű hely, viszont az Ikkranai kristálydóm viszont hivatalosan is a szektor legszebb és legfontosabb kultúrális alkotása. Na Hild City valahol a két véglet közt lehetett félúton. Gondolta Victor von Helld. A fellegvár hegyek magasságával vetekedő kristályüvegből készült felhőkarcolói lenyűgözték, az amúgy építészet iránt nem annyire érdeklődő férfit. Viszont a még meglévő nyomornegyedektől óckodott. Megvolt rá az oka, amit viszont kevesen ismertek. Most viszont nem az ilyen esztétikai dolgok foglalkoztatták. Épp a Bryer épület tetejéről figyelte a szemközti Wahc&Arms Corporation vállalat főépületének igazgatósági leszállópályáját. A hatszögletű platformot egy nagyjából 11 méter hosszú járda kötötte össze az épülettel. Az ajtónál őrdroidok álltak, míg a platformot élőlények őrizték, hat ember és három firalliai. Mind rejtve hordták a fegyverüket, így a típusok ismeretlenek maradtak előtte. De ez már nem számított. A célpontja már itt is van. A komp anti-gravitációs meghajtóit használva leszállt. A frontális rámpa leemelkedett és kisétállt belőle egy magas őszhajú nő. Egyenes és magabiztos tartása volt. Az egyik firalliai odahajolt hozzá és mondott neki valamit. Ám az elkerülhetetlent nem tudták megakadályozni. Victor követte a célpontja mozgását, majd amikor elérkezettnek látta az időt meghúzta a ravaszt. A tüdeje kiengedte a levegőt, a szíve dobbantott egyet, a lövedék elhagyta a huzagolt csövet, és másodpercek alatt megtette az épületek közti távolságot. A Wahch&Arms Corp. jövendőbeli igazgatója pedig holtan vágódott az acél járdára, ahol eluralkodott a káosz. Egy őr a kommunikátorához kapott, a droidok pedig érzékelőikkel páztázni kezdték a terepet, a lehetséges elkövető, helyzetét keresve. De mire megtalálták a Bryer épület teteje üres volt, mint az év 226 napján bármikor. A biztonsági szolgálatok analizáló droidjai pedig nem találtak semmilyen nyomot, ami alapján elindulhattak volna a nyomozással.
A bolygókörüli pályán pedig beindultak, egy két hete elsötétítve keringő hajó rendszerei. Megindult a hipertérkapu eseményhorizontja felé, majd eltűnt mögötte.
A X'tog'kur rendszer egyik félreeső feltöltő állomásán dokkolt amikor felhívta a megbízóját.
- Átutalta a pénzt a számlámra? - kérdezte Victor a kivetítőn látszódó holoalakot.
- Miután a munkát sikeresen elvégezte, a Társaság a szerződésben foglalt összeget haladéktalanul elutalta a számlájára. - felelte a monoton géphang - Nincs oka kételkedni bennünk.
- Tudom, de a szakma része, hogy soha se bízhatok meg teljesen mindenkiben.
- A Társaság ezzel is tisztában van
A fejvadász ujjai végigcikáztak az egyik képernyőn, és elégedetten konstatálta, hogy a megfelelő összeget kapta.
- Tudassa a főnökeivel, hogyha megint el kell nekik intézni valamit, akkor megkereshetnek.
- Tudatni fogom velük, az igazgató tanács elégedett a szolgáltatásaival.
- Én pedig a díjjazással.
- Akkor végeztünk. Egyenlőre.
Azzal a holoalak szertefoszlott, és magárahagyta Helldet a kabinjában. Megnyitott egy mappát a számítógépén, és végignézte a még megmaradt munkáit. Volt egy ipari kém a Pigjonon, egy kalózcsapat a Vestura aszteroidamezőben, és egy rajtaütés és beszerzési feladat az Agamegnor holdján. Ez utóbbit érdekesnek találta, így felvette a kapcsolatot a munka feladójával, egy gamalliaival. A kivetító oldalain egy rövid ideig zöld fényű csík körözött, aztán pittyent egyez és máris megjelent a galliai fényből szőtt mása.
- Maga lenne a fejvadász aki felvette a munkát? - kérdezte, a gamalliaikra jellemző mély dörmögő hangon.
- Igen, azért hívom, hogy egyeztessük a részletekez.
- Egy pillanat múlva mindent tudni fog. - válaszolta a barázdált arcú szakállas lény, aztán bontotta a kapcsolatot. Egy másodpercel később üzenet érkezett a hajó számítógépes rendszerére. Victor elővett egy olvasótáblát, azt csatlakoztatta az egyik kimenethez és átmásolta rá az üzenetet. Visszaült a priccsére és olvasni kezdte. A leírás szerint a gamalliai egy szállítmányozási cég fejese volt, és az Ysmalarra tartó konvojnak a nyolcadik hajóját robotkalózok támadták meg. Szinte mindent meghagytak a rakományból, csak egy tojás alakú tárolót vittek ki. A Szövetségi Biztonsági Flotta viszont nem volt hajlandó a rablók után indulni, mert azok a Szövetség határain túlról, a miszkala ütközőzónából jöttek. A miszkala zónába pedig a Komiter VI-on kötött egyezmény szerint se a Szövetség, se a zóna túloldalán lévő Ajton Királyság fegyveres erői nem léphetnek be. A miszkala zónáig nagyjából másfél standard hétig kell majd utaznia a hipertérhálózatban. Szerencsére a legközelebbi kapu csak két órányira volt tőle. Átment a pilótafülkébe, beindította a hajtóműveket és jelzett az irányításnak, hogy nyissák ki a 26-os hangárt. Két jelzőlámpa elősször sárgán felvillant, majd miután a hangár kinyílt zöldre váltott. Ő pedig már az űr végtelenjében száguldott a hipertérkapu felé, ami az egész Galaxis egyetlen olyan helyére viszi majd, ami felett még nem uralkodik senki.