Ma este végeztem a regénnyel. Lydia Kang, hasonlóan mint Cavan Scott a Viharfellegekben, a könyv első felében lassan építkezik, helyezgeti a karaktereket a sakktáblán, útnak indítja őket végállomásuk a Dalna felé, ahol amikor Creighton és Aida megérzik először az első névtelent beindulnak az események, és ahogy haladunk a vége felé egyre csak gyorsabbak lesznek. A Bánat Éjjele/Éjszakája nagyon epikusra lett megírva, kicsit geonozisi csata feelingem lett amikor megérkeztek az eirami és eroni katonák felmenteni a jediket és a dalnaiakat. Binnot Ullo jó negatív karakter, relatív főgonosz lett, nagyon tetszett Axel megváltás története is, illetve aki az abszolút kedvencem lett az újak közül az Orin Dargha mester, nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar kiírták a sztoriból. Ami igazán meglepett az a könyv végén történt beszélgetés Creighton és Yoda között. Nyilván nem titok, hogy el fogják titkolni a névteleneknek a létezését, hiszen az első fázisban ez le van írva, de az, hogy Yoda már ekkor tudott a lényekről az engem meglepett. Remélem a harmadik fázis erről többet fog elárulni. Yaddle és Cippa is jók voltak, bár utóbbit kezdetben annyira nem kedveltem, de a végére sikerült megszeretnem a karakterét. Összességében eddig a második fázis, és a köztársaság fénykora projekt egyik legjobb regényével volt dolgom. Most egy darabig mást fogok olvasni, de utána befejezem a fázist A bosszú útjával.