Whill

A Sötét Tanítvány nagyon jó, épphogy csak lemaradt a listámról. Ha a Tarkin-ban nem lett volna a Sith filozofálgatás (Sith templom a Jedi templom alatt, Palpatine terve a 10.000 éves uralkodásra, stb.), akkor lehet, hogy helyet cseréltek volna. Az Elveszett Csillagok nekem annyira nem jött be, szerintem Claudia Gray eddigi leggyengébb Star Wars regénye, bár még így se rossz. A Phasma mint Mad Max-szerű kalandregény tetszett, egy erős közepes.

Kiváló. Azt vettem észre magamon SW-vel kapcsolatban, hogy a megosztó dolgok tetszenek a legjobban általában.

Nektek eddig melyik kánon könyvek a top 5 kedvenceitek? Nekem: 1. Mester és Tanítványa 2. Vérvonal 3. Thrawn: Szövetségek 4. Thrawn 5. Tarkin

Akkor csak azért is Kylo-ra fogok szavazni. Mondjuk tényleg ő az egyik legjobban kidolgozott karakter a sagában.

Szerintem egyébként is csak a film megnézése után érdemes elolvasni. Remélem valami flashback formájában látni fogjuk a IX. epizódban a harcot Luke templománál.

Nagyon várom a képregényt, szerintem nem fogom kibírni, hogy megvárjam a magyar kiadást. A cikk alapján úgy tűnik, Soule komoly energiát fektetett abba, hogy jó legyen a történet. Ennek kifejezetten örülök, mert az új EU egy másik jelentős eseményét, a jakku-i csatát sajnos sikerült Wendignek széttrollkodnia. Soule-nál jó kezekben lesz Ben/Kylo áttérése, és legalább ez az esemény nem kerül ebek harmincadjára.

A Gyűrűk Ura-trilógiát és a Hobbitot már legalább 5-6 alkalommal elolvastam, és úgy gondoltam itt az idő valami újdonságnak is, ezért pár napja megvettem a Szilmarilokat. Most eléggé Star Wars-dömpingben vagyok, de jövőre valamikor mindenképp el akarom olvasni.

A Mester és Tanítványa című könyvben a Czerka Vállalat.

Én is arra számítok, hogy januártól záporozni fognak a bejelentések, hiszen az Ep 9-ben minden kiderül és nem kell többé titkolózni.

A Star Wars-nak mindig is része volt a logikátlanság és a családcentrikusság, ezt szerintem még a legfanatikusabb rajongók is elismerik. A fentebbi idézettel leginkább arra utaltam, hogy szinte minden újabb Star Wars-produktumban rohamosztagosok, X-szárnyúak, lépegetők, TIE-vadászok, stb. vannak, a prequeleket pedig kerülik mint a tüzet.

Elindul az 5. és 6. epizód közötti Star Wars, Darth Vader, és Doctor Aphra. Jön a Kylo Ren-minisorozat. Illetve jön a Project Luminous, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy mi, csupán azt, hogy lesz benne könyv és képregény is, és többek között Claudia Gray és Charles Soule is részt vesz a megalkotásában.

Én minden Age of... képregényt az adott korszak végére fogok tenni, mivel mindegyik lespoilerezi az adott trilógia első két filmjét.

Én a húszas éveim elején járok, és azt vettem észre, hogy az én korosztályomban lévő rajongók sokkal jobban kötődnek a Klónok Háborújához és a prequel-korszakhoz, mint a Birodalom/Lázadók felosztáshoz. Sajnos egyelőre mi vagyunk parkolópályára téve, és inkább azoknak próbálnak kedvezni, akik az OT-n nőttek fel, csakhogy abból a korosztályból sokan élből elutasítanak mindent az eredeti trilógián kívül (sőt, gyakran még a Jedi Visszatért is). Természetesen én is nagyon szeretem az eredeti trilógiát és most ez nem ellene szól, de szerintem egy mai huszonéves Star Wars-rajongónak sokkal inkább Obi-Wan, Anakin, Padmé, Grievous, Maul, Kit Fisto, Mace Windu, a klónok, stb. jelentik a Star Warsot. Én szeretem mind a három trilógiát, mindegyiknek elismerem az erősségeit és a gyengeségeit is, de ha az a kérdés, hogy érzelmileg melyikhez kötődöm a legjobban, akkor én is a prequeleket mondom. Szerintem hiba volt az új filmeket az OT-nosztalgiára építeni. A Star Wars csak úgy tudja visszavenni a trónt a Marvel-filmektől a mai tizenéveseknél, ha valami újítót alkot, ami reflektál a mai korra. Akármennyire is szidják a prequel-fóbiások az előzménytrilógiát, Lucas ott képes volt egy generáció számára megalkotni egy legendát. Szerintem 2015 óta egyedül a Mandalorian volt képes komolyabban átütni ezt az üvegplafont, valószínűleg ez is lesz az a formátum, ami a későbbiekben jól működhet. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb mindenképp jönni fog az Old Republic mozgóképes formátumban, a kérdés csak az, hogy filmen vagy sorozatban. Én leginkább olyan jellegű adaptációt tudnék elképzelni, mint a Marvel-filmek, tehát hogy nagy vonalakban átvesznek karaktereket (Revan, Darth Nihilus, Bastila, Vitiate, stb.) és eseményeket, viszont alapvetően új történeteket mesélnek el velük. Egyszerűen az Old Republic túl erős brand ahhoz a Star Wars-on belül, hogy a Disney ne harapjon rá a lehetőségre. És ez komoly terepet adna a kísérletezgetéshez és az új koncepciók kipróbálásához.

Remélem ez azt is jelenti, hogy továbbra is dolgoznak Rian Johnson filmjein. Azt gondolom, hogy ő el tudná vinni egy új, frissebb irányba a franchise-t anélkül, hogy túl mainstreammé tenné.

Pld. a Rogue Planet (Álmok Bolygója) az 1. és a 2. rész között játszódik, de valójában a 6. rész utáni Yuuzhan Vong invázió egyfajta előzménye. Most hirtelen több nem jut eszembe, de biztos van még ilyen.

Ebben én is nagyon reménykedem, már a Solo alatt is kirázott tőle a hideg, pedig csak halkan ment a háttérben pár másodpercig.

Az Utóhatás-trilógiában a tatuini közjátékokból. Lényegében megszerzi a jawáktól Boba páncélját, és elindul, hogy rendet rakjon a tatuini alvilágban.

Boba semmiképp nem lehet, hiszen ekkor Cobb Vanth-nál van a páncélja.

Számomra Kylo a leghitelesebb gonosz az egész Star Wars-sagában. Míg elődei rendíthetetlen, badass karakterek voltak, akik csak a végén törtek meg, Kylo az elejétől kezdve egy kicsit "lúzer", folyamatosan önmagával viaskodó karakter, és éppen ezért sokkal azonosulhatóbb is.

Ilyen, amikor a Disney belepiszkál az író ötleteibe, és ezért egy gyengébb történet születik. Ha több kreatív szabadságot és időt kapott volna, akkor Zahn a múltbéli szálat is sokkal jobban ki tudta volna dolgozni, és jelentőségteljesebbé tudta volna tenni. Így kicsit inkább "kötelező"-nek érződik az egész, főleg a sokkal fontosabb jövőbeli szál mellett. Ennek ellenére szerintem még így is kiváló könyv, én nagyon élveztem az olvasás minden percét. Számomra a legfőbb probléma a könyvvel a grysk-ek kidolgozatlansága: nem igazán tudjuk meg, hogy hogyan néznek ki, mi a motivációjuk, mekkora erőt képviselnek, stb. A yuuzhan vong-ok számomra annak idején azért működtek olyan jól, mert volt saját kultúrájuk, egyedi technológiájuk és megjelenésük, történelmük, motivációjuk, és jellegzetes tulajdonságaik. Remélem az Ascendancy trilógiában Zahn többet tud majd a grysk-ekkel foglalkozni, és hasonlóan jelentőségteljessé teszi őket.

Nem volt rossz rész, de szerintem is az eddigi leggyengébb. A kikacsintások a New Hope-ra nagyon tetszettek (buckalakók, Mos Eisley, stb.), de ezeken kívül szinte már mindent láttunk a sorozatban a mai eseményekből. Apropó, ti észrevettétek az utalást a 3. epizódra (high ground)?

Sikerült (második nekifutásra) befejeznem a könyvet, és hát eléggé felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Először is kezdem a pozitívval. A szerzőnek volt néhány nagyszerű, újító jellegű ötlete, gondolok itt most elsősorban a fő gonoszra, Fyzen Gor-ra, és droidszektájára. Szerintem nagyszerűen ki lett találva, főleg a bolondokházás résznél, bár szerintem jobban ki lehetett volna bontani ezt a szálat. Szívesen olvasgattam az okfejtéseket az emberek halandóságáról és a droidok öröklétéről, motivációiban eléggé eltért a többi Star Wars-gonosztól, és kellően fenyegetőnek hatott. Tetszettek az olyanok is, mint például a gungan börtönőr, az ewok kódtörő, a hoth-i veterán, a toydari jós, vagy Han és Lando veszekedése. Ez a könyv szerintem elsősorban inkább Lando-ra koncentrált, az ő karakterét elég jól el is találta. Örülök a sok utalásnak is, amiket más kánon művekre tett, és a hangulata is rendben volt. Viszont az író stílusa nagyon nem tetszett. Nem annyira rossz, mint Chuck Wendig, de elég sok résznél vagy unatkoztam, vagy a fejemet fogtam, olyan blődségeket írt. Older szerintem jobban érti a Star Wars világát mint Wendig, de sajnos így is rengeteg olyan rész volt, amikor valami kirángatott az egésznek a hangulatából. Például ami zavaró volt, hogy főleg az első két részében, szinte minden második oldal tele volt szexuális utalásokkal. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én amikor kezembe veszek egy Star Wars-könyvet, akkor nem a forró testek érintkezéséről és a magok szórásáról akarok olvasni oldalakon keresztül. A humor is gyakran igencsak alpári volt, ami egyszerűen nem működik a Star Warsban. Az időben való állandó ugrálás is zavaró volt, szerintem a múltbéli részeket nyugodtan meg lehetett volna oldani 1-2 flashbackben. Emiatt szinte alig jutott idő a fő történetszálra, és gyakran követhetetlenné vált. Ugyanakkor le a kalappal a fordítók előtt, mert nagyszerűen megoldottak bizonyos dolgokat, és szerintem kihozták a maximumot ebből a könyvből. Igazából kicsit sajnálom, hogy ez az egész koncepció Fyzen Gor-ral, a horrorisztikus droidjaival, és a szektájával el lett pazarolva erre a könyvre, mert egyébként maga az alapkoncepció nagyon érdekes, és bőven megért volna egy hosszabb, jobban megírt könyvet. Örülök neki, hogy elolvastam, és színesítette is számomra a Star Wars-univerzumot, de így csak egy hármast tudok rá adni.

Kár, pedig reméltem, hogy sokat fog szerepelni Palpatine. Igazán jöhetne már egy könyv, ami az öregre koncentrál.

Trilógia lesz. Egyébként én is arra szavazok, hogy legyen egyben az egész.

Az Exar Kun volt, és ő már kánon.