Whill

Az Utóhatás-trilógiában a tatuini közjátékokból. Lényegében megszerzi a jawáktól Boba páncélját, és elindul, hogy rendet rakjon a tatuini alvilágban.

Boba semmiképp nem lehet, hiszen ekkor Cobb Vanth-nál van a páncélja.

Számomra Kylo a leghitelesebb gonosz az egész Star Wars-sagában. Míg elődei rendíthetetlen, badass karakterek voltak, akik csak a végén törtek meg, Kylo az elejétől kezdve egy kicsit "lúzer", folyamatosan önmagával viaskodó karakter, és éppen ezért sokkal azonosulhatóbb is.

Ilyen, amikor a Disney belepiszkál az író ötleteibe, és ezért egy gyengébb történet születik. Ha több kreatív szabadságot és időt kapott volna, akkor Zahn a múltbéli szálat is sokkal jobban ki tudta volna dolgozni, és jelentőségteljesebbé tudta volna tenni. Így kicsit inkább "kötelező"-nek érződik az egész, főleg a sokkal fontosabb jövőbeli szál mellett. Ennek ellenére szerintem még így is kiváló könyv, én nagyon élveztem az olvasás minden percét. Számomra a legfőbb probléma a könyvvel a grysk-ek kidolgozatlansága: nem igazán tudjuk meg, hogy hogyan néznek ki, mi a motivációjuk, mekkora erőt képviselnek, stb. A yuuzhan vong-ok számomra annak idején azért működtek olyan jól, mert volt saját kultúrájuk, egyedi technológiájuk és megjelenésük, történelmük, motivációjuk, és jellegzetes tulajdonságaik. Remélem az Ascendancy trilógiában Zahn többet tud majd a grysk-ekkel foglalkozni, és hasonlóan jelentőségteljessé teszi őket.

Nem volt rossz rész, de szerintem is az eddigi leggyengébb. A kikacsintások a New Hope-ra nagyon tetszettek (buckalakók, Mos Eisley, stb.), de ezeken kívül szinte már mindent láttunk a sorozatban a mai eseményekből. Apropó, ti észrevettétek az utalást a 3. epizódra (high ground)?

Sikerült (második nekifutásra) befejeznem a könyvet, és hát eléggé felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Először is kezdem a pozitívval. A szerzőnek volt néhány nagyszerű, újító jellegű ötlete, gondolok itt most elsősorban a fő gonoszra, Fyzen Gor-ra, és droidszektájára. Szerintem nagyszerűen ki lett találva, főleg a bolondokházás résznél, bár szerintem jobban ki lehetett volna bontani ezt a szálat. Szívesen olvasgattam az okfejtéseket az emberek halandóságáról és a droidok öröklétéről, motivációiban eléggé eltért a többi Star Wars-gonosztól, és kellően fenyegetőnek hatott. Tetszettek az olyanok is, mint például a gungan börtönőr, az ewok kódtörő, a hoth-i veterán, a toydari jós, vagy Han és Lando veszekedése. Ez a könyv szerintem elsősorban inkább Lando-ra koncentrált, az ő karakterét elég jól el is találta. Örülök a sok utalásnak is, amiket más kánon művekre tett, és a hangulata is rendben volt. Viszont az író stílusa nagyon nem tetszett. Nem annyira rossz, mint Chuck Wendig, de elég sok résznél vagy unatkoztam, vagy a fejemet fogtam, olyan blődségeket írt. Older szerintem jobban érti a Star Wars világát mint Wendig, de sajnos így is rengeteg olyan rész volt, amikor valami kirángatott az egésznek a hangulatából. Például ami zavaró volt, hogy főleg az első két részében, szinte minden második oldal tele volt szexuális utalásokkal. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én amikor kezembe veszek egy Star Wars-könyvet, akkor nem a forró testek érintkezéséről és a magok szórásáról akarok olvasni oldalakon keresztül. A humor is gyakran igencsak alpári volt, ami egyszerűen nem működik a Star Warsban. Az időben való állandó ugrálás is zavaró volt, szerintem a múltbéli részeket nyugodtan meg lehetett volna oldani 1-2 flashbackben. Emiatt szinte alig jutott idő a fő történetszálra, és gyakran követhetetlenné vált. Ugyanakkor le a kalappal a fordítók előtt, mert nagyszerűen megoldottak bizonyos dolgokat, és szerintem kihozták a maximumot ebből a könyvből. Igazából kicsit sajnálom, hogy ez az egész koncepció Fyzen Gor-ral, a horrorisztikus droidjaival, és a szektájával el lett pazarolva erre a könyvre, mert egyébként maga az alapkoncepció nagyon érdekes, és bőven megért volna egy hosszabb, jobban megírt könyvet. Örülök neki, hogy elolvastam, és színesítette is számomra a Star Wars-univerzumot, de így csak egy hármast tudok rá adni.

Kár, pedig reméltem, hogy sokat fog szerepelni Palpatine. Igazán jöhetne már egy könyv, ami az öregre koncentrál.

Trilógia lesz. Egyébként én is arra szavazok, hogy legyen egyben az egész.

Az Exar Kun volt, és ő már kánon.

Szerintem a második rész is jó volt, leginkább az időben való ugrálás, és a grysk-ek kidolgozatlansága volt a probléma. Ha a két sztori két külön könyvet kap, akkor még jobb lehetett volna.

Mondjuk engem, akit a Star Wars-nak mindig is inkább az Erőhöz kapcsolódó, misztikus oldala foglalkoztatott jobban, kicsit aggaszt az 500+ oldalnyi tömény military fiction. Viszont a kánon írói közül egyértelműen Freed-nek áll a legjobban ez a stílus, ezért most is megelőlegezem neki a bizalmat. Azért egyszer szívesen elolvasnék egy 600 oldalas könyvet arról, hogy Qui-Gon az Erőszellemek titkát kutatja, és elmegy a bolygóra, ahol Yoda is járt a TCW végén.

Abban reménykedem, hogy Abrams ezúttal félretette a prequel-fóbiáját, és tudomásul vette, hogy nem 6, hanem 9 filmet kell lezárnia ezzel az epizóddal.

526. Ezzel ez az eddigi leghosszabb kánon könyv, sőt még az Expanded Universe-ből is csak néhány előzi meg. Még a Thrawn-nál is jóval vaskosabb.

Ma megérkezett a könyv. Kicsit tartok tőle, mert jóval vastagabb, mint amire számítottam. A külföldi kritkák viszont elég jókat írnak róla, úgyhogy majd meglátjuk.

Egy kérdés, ami mindig foglalkoztatott a Star Wars zenéjével kapcsolatban, hogy melyek azok, amelyikek a filmek világán belül is léteznek. Ugye vannak nyilvánvalóak, mint például a Cantina Band vagy az I. epizód végén az ünnepi dal. De mi a helyzet a birodalmi indulóval például? Az tényleg a Birodalom hivatalos indulója, vagy csak egy háttérzene, amit a birodalmiakhoz írt Williams, és a filmek világán belül nem is létezik? Illetve a Duel of the Fates, én arra mindig is szerettem úgy gondolni, mint valami ősi sith harci ének.