Whill

Én még mindig le vagyok ragadva az első évad közepén, sajnos a főszereplő borzasztó idegesítő.

Szerintem ígyis-úgyis megtörtént volna az EU törlése. Ha megnézzük, az új Kánonban szeretnek több érán keresztül felvezetni egy-egy történetszálat és karaktert (pld. a vak inkvizítor, aki először a Windu képregényben jelent meg, majd a 2017-es Vaderben; vagy a Batuu, ami több érában is szerepet játszott), és ha minden éra telítve lenne, akkor nehezebben tudnák ezeket megcsinálni. Én mondjuk megtartottam volna egy-két dolgot, például a Shadows of the Empire multimédia projektet, aminek az elkészítésében Lucas is nagy szerepet játszott, de az idő úgyis eldönti majd, hogy érdemes volt-e mindent kukázni.

Azért örülnék most a TIE Fighternek, mert a hetekben jön az Alphabet Squadron, és jó lenne nagyjából párhuzamosan olvasni a kettőt. De ha tényleg ez az utolsó esély arra, hogy Legends képregény jöjjön, akkor jöjjön az. Legends képregények közül valóban a Crimson Empire az egyik legerősebb, még régebben olvastam angolul, kiváló képregény. Egyébként akkor három kötetben lesz kiadva, ugye? Anno azért is sajnáltam, hogy a 2015-ös Lando-t kihagytuk, mert a Momin-utalások miatt jó felvezetés lett volna a Fortress Vader-hez.

Igazából én a Disney/Lucasfilm helyében azt csinálnám, hogy egy multimédia projekt keretében minden érában megjelentetnék néhány Legends könyvet és képregényt, amelyek megfelelő befejezést adnának az adott történetszálaknak, majd lezártnak tekinteném a Legendset. Ezzel a régi rajongókat is kielégíthetnék, hiszen legalább nem lógnának a levegőben a dolgok, és a kánonnal szembeni ellenérzést is sokakban megszüntethetnék. Én nem látok rá nagy esélyt, hogy valaha még komolyabb mennyiségben jönnének Legends történetek, de hát ki tudja, ha valaki nekem 2010-ben azt mondja, hogy az évtized végére jön 5 új SW film és egy élőszereplős sorozat, valószínűleg körberöhögöm.

Én általában oda helyezem a könyveket az idővonalon, ahol a cselekmény vége játszódik. A három 2015-ös junior novelnél viszont ez az egész elmesélős keret marketingfogás, hogy rá lehessen nyomni a Journey to TFA-logót. Éppen ezért, én a polcomon az OT idejére raktam őket.

Azért azt érdemes figyelembe venni, hogy még csak 5 éve tart a kánon. Ha a Legends kezdetének 1991-et vesszük, akkor 96-ra volt egy Thrawn-trilógia ami klasszikus, volt egy Jedi akadémia-trilógia, amit én nagyon szeretek de sokan rossznak tartanak, volt 1-2 X-wing könyv, de ezeken kívül szinte csak rosszabbnál rosszabb könyvek Jedi Herceggel, Kristálycsillaggal, Courtshippel, és társaikkal. Szóval szerintem csak idő kérdése, és a kánon is ki fog termelni kiváló írókat, eddig Claudia Gray és Charles Soule azok, akik szerintem a legjobb Legends írókkal is felvetnék a versenyt.

Szeretem a Crimson Empire-t, de szerintem célszerűbb lenne a kánonnal előrehaladni ezer éves Legends sztorik helyett. Ráadásul a TIE Fighter fontos lenne a mostanában megjelenő Alphabet Squadron miatt.

Huh, hát ez egy igen éles stílusváltás volt az első három rész után, de nálam működött. Az Onderonos részekre emlékeztetett a TCW-ből, ott is hasonlóan készítette fel Anakin és Obi-Wan a helyieket a harcra. Számomra a lépegető egyértelműen a rész csúcspontja volt, ahogy először előbukkant a fák közül, az libabőrös volt. Egyébként én nem bánom, ha van néhány ilyen filler jellegű rész is, mert pld. a Mando komoly karakterfejlődésen ment át most is.

A tróntermi harc. Amikor Rey és Kylo egymásra néznek, majd hátat fordítanak egymásnak, és elkezdenek az őrökkel harcolni. Szerintem egy csodálatosan megkomponált jelenetsor, és a zene is tökéletes alatta.

Azt nem tudja valaki, hogy miért nem jelenik meg több könyv behajtott borítóval (Utóhatás-trilógia, Sith Nagyurak, Vérvonal - akinek ezek megvannak, az tudja miről beszélek), illetve mitől függ, hogy ilyennel ad-e ki egy könyvet a Del Rey? Én nagyon szerettem ezeket, mert sokkal strapabíróbbak, mint a többi borító, és ezért táskában hordani is könnyebb volt őket.

Olvastam mindkettőt. A Múló Remény nagyon tetszett, az egy kiváló történet minden szempontból. A 2015-ös Star Wars sorozat összességében szerintem elég jó lett, és végig tartott egy konzisztens minőséget. Az Utóhatás-trilógiával kapcsolatban viszont nagyon sajnálom, hogy nem egy jobb írónak adták Wendig helyett (Claudia Gray, Luceno, Zahn), mert maga a történet nem rossz, de Wendig stílusa számomra nagyon zavaró. Egy ilyen horderejű történetet, ami simán lehetett volna egy belépő az új kánonba azok számára, akiket elkezdenek érdekelni a könyvek, gyakorlatilag széttrollkodott. Az tény, hogy a második és a harmadik rész sokkal jobb lett az elsőnél, és a galaxis helyzetét bemutató közjátékok szintén erősek lettek, de én nagyon nehezen küzdöttem magam végig azon a trilógián. Végig olyan érzésem volt, hogy Wendig egyszerűen nem érti az SW világát, de természetesen voltak benne olyan részek is, amik nagyon tetszettek.

Eddig nagyon elégedett vagyok ezzel a sorozattal. Mióta a sorozatok átvették a filmek helyét a populáris kultúrában, gyakran van sorozatnézés közben olyan érzésem, mintha épp házi feladatként darálnám a részeket, és nem a mű élvezetéért. Nem is tudom mikor éreztem már ezt utoljára egy sorozatnál, hogy alig tudom kivárni, hogy mi lesz a jövő héten, és az epizódok minden másodpercét végig izgulom. Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól összejött ez a sorozat, hiszen ez jelzésként is szolgál a Lucasfilm felé, hogy van igény ilyesmire. Szerintem jó ez a tempó, a 30-40 perc biztosítja, hogy végig feszült, izgalmas legyen még a lassabb részeknél is. Annak is örülök, hogy nem csupán a tisztán fejvadászos, alvilági irányba mentek el, de a "Gyermek" révén az Erővel is foglalkoznak. Számomra ez a Star Wars, egy kis alvilág, egy kis politika, egy kis humor, egy kis misztikum, mindez jó mértékben adagolva, egy izgalmas történet keretében.

Voltak események bőven a II. epizód és a TCW között, amiket el lehetne mesélni. Például Anakin lovaggá avatása, Ventress és Grievous első felbukkanása, stb. Én örülnék neki, ha lenne egy ongoing képregény vagy valami, ami kitölti azt a pár hónapot.

Még évekkel ezelőtt olvastam valahol, hogy Luceno tervezett egy Palpatine-könyvet. Remélem lesz lehetősége megírni. Sőt. én még azt is el tudom képzelni, hogy már meg van írva, csak az Ep 9 miatt várnak vele.

Egyetértek, nekem is az a kedvencem a Mester és Tanítványa mellett. Ezen viszont vitatkoznék, azért mégis csak ő találta ki a chisseket, a ysalamiriket és a noghrikat.

Persze, én sem azt mondom, hogy egy újabb Yuuzhan Vong-invázió vagy Fate of the Jedi kellene, csak azt, hogy több könyvnél éreztem azt, hogy nem egy történetet akar átadni, csupán felvezetésként szolgál egy nagyobb valamihez (jó példa erre mondjuk az Inferno Osztag, ami nem egy rossz történet, de befejezetlennek érződik egy olyan számára, aki sosem Battlefrontozott). A Padmé-könyv és a Leia-könyv ezzel szemben önmagában is megállja a helyét, és szerintem jó, ha ilyen irányba megy el a kánon. Egyetértek, remélem, hogy ki is használják az Ismeretlen Régiók adta lehetőséget, és kitalálnak újszerű, izgalmas történeteket furcsa fajokkal és bolygókkal.

Köszönöm! Igazából már régóta ide járok SW-hírekért, csak most sikerült magam rávennem, hogy regisztráljak is :D

Sziasztok! Köszönöm, hogy itt lehetek! Nekem felemás érzéseim vannak a kánonnal kapcsolatban, bizonyos szemszögből (hehe) jobb, mint a Legends, bizonyos szemszögből nem. Aminek nagyon örülök, hogy tudatosan fel van építve az történet, és tényleg olyan érzés akár a filmeket nézni, akár a könyveket és képregényeket olvasni, hogy itt minden mindennel összefügg. Remek példa a Zsivány Egyes, ami teljesen új karaktereket hozott be, és később a könyvek és a sorozatok feltöltötték élettel ezeket a karaktereket. Annak is örülök, hogy egyre jobban hozzá mernek nyúlni a Star Wars-univerzum absztraktabb, misztikusabb oldalához (ahogy a nevemből is sejthető, ez az egyik fő érdeklődési köröm az SW-univerzumban) az olyan történetekben, mint a Világok Közti Világ, a Yoda Titkos Háborúja, vagy a Sikolyok Fellegvára, de mégsem olyan explicit módon, mint mondjuk a Fate of the Jedi könyvekben Abeloth-al, és ezáltal megmarad a rejtély ezek körül a dolgok körül. Ami viszont zavaró számomra, hogy gyakran van olyan érzésem, hogy a regények mellékvágányra lettek pakolva. A könyvek nagy részére rá van biggyesztve, hogy épp melyik filmhez vagy játékhoz szolgál felvezetésként, ahelyett, hogy saját lábon álló történet lenne, mint mondjuk a Bane-trilógia, a Thrawn-trilógia, vagy a Darth Plagueis. Nekem egyelőre még hiányoznak az új kánonból az olyan meghatározó, "galaxis-rengető" történetek, mint az előbb felsorolt művek. Az eddig megjelentek közül számomra a Mester és Tanítványa, a Tarkin, a Vérvonal, az új Thrawn-trilógia, a 2017-es Darth Vader képregény, és a Sikolyok Fellegvára az, ami megközelíti ezt a szintet. Persze a többi között is van rengeteg nagyszerű történet, de nagyon jó lenne, ha az új kánonban is meglennének ezek a "centerpiece"-ek. Összességében nekem egyelőre jobban tetszik az, ahogy a Legends csinálta az Ep 6 utáni eseményeket (ennek ellenére nagyon szeretem a Mandaloriant és az Ep 7/8-at is), viszont az Ep 1 és az Ep 6 közötti események sokkal szebben ki vannak dolgozva az új kánonban.