Az after credit jelenet alapján...
Itt az én kritikám:
(spoilermentes)
Végre megtörtént, láttam a Terminátort. Sorban az ötödik film, de valójában a T2 óta az első olyan alkotás, ami megérdemelten viseli a Terminátor címkét. Sajnos már nincs meg az újdonság ereje, mert a T3-4 nagyon megtörte az ívet, de most azt kívánom, bárcsak ez készülhetett volna el korábban és csak ez a rész, mert ezzel valóban megkaptuk azt a történetet, amivel végre trilógiává nemesülhetett Jim Cameron B filmes eposza. Spoilermentesen írom a kritikát, de a trailerekben látott anyagokat nem fogom megkerülni, így akit a minimális spoiler is zavar, az kérem ne olvasson tovább. A Terminátor filmek története általában egyszerű, mint a faék. Van a jó terminátor és van a gonosz, ezek ketten végigverekszik a filmet, míg a fináléban látható heroikus küzdelem után a szegény juhász herceggé nemesül (jelen esetben hercegnővé nemesül) míg a gonoszt összenyomja az ipari prés, elpárolog a forró acélban, felrobban egy éppen kisülő akkumulátor következtében és így tovább. Jelen esetben a faék egyszerűségű történetet egy meglehetősen bonyolult időutazós sztoriba csomagolták. A Vissza a Jövőbe trilógia legjobb jelenetei köszönnek vissza B sci-fi formájában. Nem állítom, hogy rendezésében is legalább olyan parádés, mint amit Robert Zemekis a vászonra álmodott, de struktúrájában mégis nagyon hasonlóak. Az időutazós részek mellett számtalan flashback jelenet is szinesíti a látnivalót, így a filmen nem érdemes elszunyókálni, mert könnyen elveszíthetjük a fonalat. És itt találkozunk a film legnagyobb hibájával, hogy néhol töredezett. Maga az alapsztori ötletesen rázza fel az eredeti, mára már kultikus történetet, azonban néhány jelenet kellemetlenül ügyetlenül lett megkomponálva. Nyilván ezek nem olyan giccses baromságok, mint a T3-ban a rózsaszín szemüveges szkeccs, sokkal inkább olyan jelenetek, amire azt mondjuk.....ez most kissé ügyetlenre sikeredett. Nem töri meg az ívét a filmnek, nem lesz tőle a történet gagyi, azok a jelenetek inkább esetlenek, mint rosszak, de mégis kilógnak. Nem kell megijedni, nincs belőlük sok, magam 1-2 ilyet számoltam, azok is mind a rendőrségen játszódnak. Itt jegyezném meg, hogy a film rendezőjét (Alan Taylor) még véletlenül sem lehet egy csoportban említeni a közepesnél rosszabb rendező McG (Terminátor Megváltás) és a teljesen közepes Jonathan Mostow (Terminátor 3) urakkal. Csak a tisztesség kedvéért jegyzem meg, hogy Jonathan Mostow rendezett jó filmet is (Kurt Russel - A félelem országútján). Alan Taylor szerintem nagyon jó rendező, hiszen még az olyan elképesztően hitvány anyagból is ki tudott hozni valami nézhetőt, mint a Thor második része. Tehát a Terminátor Genysys rendezése nagyon is rendben van. NINCS RÁNGATÓ KAMERA! Önmagában ez a tény jelzi, hogy a rendező komolyan vette az anyagot. A film befényképezése teljesen klasszikus, tehát nem pörög a kamera a 3D objektumok körül, nem mászunk a kocsi alá, hogy aztán egy másodpercel később a millió darabra robbanó karosszéria közül Vin Diesel kopasz feje bukkanjon elő, ami körül persze úgy megpördül a kamera (szigorúan lassítva), hogy Vin Diesel szemének a szaruhártyájáról ráadásul meg is csillan a lenyugvó nap fénye. Alan Taylor nem mai gyerek, így nagyon is tisztában van a mocsok fogálmával. (elnézést a vulgáris kifejezésekért) Tehát a film bevilágítása, a kamera hagyományos szögei tökéletesen illeszkednek a T1-2 látványvilágához és ami külön nagyszerű, hogy a T1 ominózus jelenetét kis közhellyel, de tökéletesen le is másolták. Na de ne álljunk meg itt, mert bár a trailer csak ezt a jelenetet emeli ki, van itt még olyan motívum bőven a korábbi filmekből (mondom a korábbi James Cameron féle T1-2 filmekből!!!), amit Alan Taylor parádésan ültetett át a digitális cellulózra. (Könyörgöm, nehogy 3D-ben nézzétek a filmet...szigoróan 2D, bár Mazsit már le nem beszélem, amit egyszer a fejébe vesz, az szombatig úgy is marad.) Emlékeztek a T2-ben azokra a jelenetekre, ahol a folyékonyfém terminátor a verekedés közben mindenféle amorf torzulással rövidíti le a mozdulatsorokat? Tudjátok, amikor Arnold belebokszol a T1000 fejébe, amiből aztán a jó higanyember hirtelen kezet formál. Vagy emlékeztek arra a jelenetre, amikor a gyárban Arni nekivágja az üllőnek a folyékonyfém termit, ami nem megfordul, hanem önmagából kifordulva kerül ismét szembe a T800-as hős robottal? No...hát az ilyen csodálatos jelenetekből most is kapunk nem is keveset. Mert Alan Taylor okosan ráébredt, hogy amitől a T1000 félelmetes (és most már az új terminátor is) az pont az amorf képessége folyamatos fitogtatásában rejlik. Ahogy Szabó úr arra is rájött, hogy a T1000 másik félelmetes tulajdonsága az álcázás és ha ezt a két képességét megfelelően vegyítve tárja elénk, akkor mi úgy ülünk tátott szájjal a moziban, mintha most látnánk életünkben először szexfil....akarom mondani, színes filmet. És mi lehet jobb a T1000-nél? Hát persze, hogy egy olyan terminátor, ami nanorészecskékből épül fel…de erről többet nem írok, mert a dolog nem ilyen egyszerű. És most foglalkozzunk kedvenc témámmal, a 3-as tagolással. Remélem, mindenki tisztában van a fogalommal, de akinek esetleg kimaradt az irodalomóra, annak egy kis frissítés. A műveket bevezetés, tárgyalás, befejezés szakaszokra szokták osztani. Ha angolul olvastok forgatókönyvet, rendszeresen találkoztok a 3rd act kifejezéssel. Azért ezzel a kifejezéssel, mert a mai filmeknél a 3rd act rendszerint ki szokott maradni. Biztosan éreztétek már egy laza 85 perces film nézése közben, hogy a filmnek lemaradt a vége. De sokkal jobb hasonlat, ha azt mondom, úgy el van sietve, mintha a rendező hamarabb akarta volna befejezni a filmet, mint amit a történet kifutása megkövetelne. A 90-es évek végéig ilyen nem nagyon fordult elő, majd minden filmnek volt normális befejezése, azonban a kétezres évek lerövidítette a filmeket, mert a marketingesek kitalálták, hogy az amerikai nézőnek túl hosszú a 120 perc, így majd minden filmet olyan 90 perces egységbe igyekeztek tömöríteni, ahol rendre kénytelenek voltak kihagyni a rendes befejezést. Például a Terminator Salvation (Terminátor: Megváltás) esetében a teljes 3rd act kivágásra került. Mert mit látunk a mozis verzióban? John Conor betör az üzembe, Marcus megkűzd a T800-as géppel és utána minden további nélkül felrobbantják az épületet. De hol vannak a hadműveletben résztvevő katonák? Hol a nagy finálé? Annyit látunk, hogy jön a kötelező néger egy helikopteren, katonák rohannak kifele az épületből, robbanás, némi kötelező érzelgés és csókolom. Pedig jobb ha tudjátok, hogy a Terminator Salvation végén van időutazós jelenet, vannak hibridek, van Helena Boham Carter (Skynet) nagyjelenet, van táborlakók lázadása a gépek ellen, van Arnold CGI terminátor lövöldözése forgócsövű gépágyúval és még van egy csomó minden, amit egyszerűen kivágtak. A Terminator Salvationt a stúdió megfosztotta a 3rd act nevű kiteljesedéstől. Rövidebb lett a film, könnyebben emészthető a pocinak, a tinik sem unják halálra magukat, mindenki happy….kivéve Mazsit meg engem. Szerencsére Alan Taylor úr munkásságát nem gátolta a stúdió, így itt végre megkapjuk a normális, kéjesen elhúzódó párharcot. Illetve….nem is párharcot, hanem Terminátor apokalipszist párharcok formájában. De akkor vegyük sorra a 3-as tagolást. Először is azt már mindenki tudja, hogy a film a T1-el azonos idősíkon indít, tehát 1984, éjszaka, Los Angeles, T800 megérkezik az obszervatóriumhoz, hogy a maga képére formálja a jövőt. Ezzel párhuzamosan van jelen a jövősík. Szerintem itt parádésan lettek összevágva az események. Magyarázat nélkül fogadjuk el, hogy a jövő eseménye párhuzamosan fut a 84-es eseményekkel. Illetve az egyik a másik következménye, de itt is van némi csavar, tehát ezt most nem magyarázom tovább. Meglepően hosszúra sikerültek a 84-es jelenben játszódó események (nincs valódi jelen a filmben!), nagyjából a film 1/3 részét ölelik fel és bizony kapunk pár olyan alternatív eseményt, ami nekem legalábbis piszkosul tetszett. Innen ugrunk 2017-be (ezt nevezhetjük tárgyalásnak), miközben folyamatosan kapjuk a flashback jeleneteket, amik ugrálnak a síkok között. Egyáltalán nem zavaró, sőt….nagyon megdobja a hangulatot. Majd a film kiteljesedik a már említett párharcban. A tét nem kevés és ha azt gondolod, hogy a lerágott csont esete köszön vissza a kutyával, nos…ez nem így van, hiszen olyan valakit vonnak be a történetbe, akit már nagyon hiányoltunk. Egy sor új motivációs tényezőt lök elénk a rendező, amivel érdemes eljátszani és ami morális dilemma elé állítja a nézőt. A gonosz lélektanának nincs Stephen King féle mélysége, de nyíltan az arcunkba vágják a kérdést, hogy végső soron ki is itt a rosszfiú? ÉS szerintem ettől válik piszkosul jó filmé a Genezis (Genisys) És ez a motívum végig ott lebeg a filmben és ennél mélyebben még egyik Terminátor film sem tárta fel a géplélek rejtelmeit. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy Arnold szerintem élete legjobb Terminátor alakítását nyújtja. És az sem mellékes, hogy a gonosz terminátort alakító színész, Jason Clarke erre az intrikus szerepre született. Mert itt már régen nem arról szól a dolog, hogy Sarah Connornak meg kell halnia és ezért küldjük ellene a legújabb verziószámmal ellátott terminátort. Itt kérem morális dilemmák harcolnak és ezek a dilemmák nem megölni akarják Sarah Connort, hanem összetörni mindazt, amiben hisz, amibe kapaszkodik. Sokan sírtak, hogy a szereposztás eleve el lett rontva, mert Jai Courtney (Kyle Reese) nem kifejezetten Oscar esélyes színész. Nos, mea culpáznom kell, mert erős prekoncepcióval ültem be a filmre és Jai Courtney nagyon pozitív csalódást (nincs is ilyen szó) okozott nekem. Megkövetem magamat, mert az igaz, hogy közelébe sincs a szuperkarizmatikus Michael Biehn-nek, de valahogy mégis kihozta magából a maximumot és teljesen el tudtam fogadni Kyle Reese őrmesternek. Az elfogadáson túl itt azt értem, hogy tetszett, amit szerény színészi kvalitásával ki tudott hozni a figurából. Még a végén kiderül, több is van benne, mint amit a Die Hard 5-ben láttunk tőle. Emilia Clarke pedig tökéletes a fiatal Sarah Conor szerepére. Sarah it még egy fiatal lány, akit ugyan megpróbált az élet, de korántsem ment keresztül olyan mértékű megpróbáltatáson, amin viszont a nagyszerű Linda Hamilton által játszott alteregója igen. Tud harcolni, tud bánni a fegyverekkel, de még nem volt meg a tűzkeresztsége, ezért ártatlan és ehhez nagyon sokat tesz hozzá az is, hogy a „papája” a saját természete ellenére adott neki valamennyi emberséget, szeretetet és családot. Ez pedig a film legfantasztikusabb része, mert amikor az ember azt gondolja, hogy egy ilyen apánál nem lehet rosszabb, hiszen mint tud Ő adni, ami egy fiatal lány normális érzelmi fejlődését elősegítheti, akkor jön az abszolút csavar, amiből a film olyan mondanivalót hámoz ki, amit egy Terminátor filmtől nem sokan várnánk. Ezért ha tetszett a T2 ember – gép viszonyrendszere, akkor az új kapcsolati hálót egyenesen imádni fogod. Vajon mikortól lesz érző az élettelen anyag? Ezt kapirgálta James Cameron is, de most új tét került az asztalra. Szerintem ez egy olyan dilemma, amit a Terminátor Genesys hatványozottan emelt be a játékba. És itt meg kell jegyeznem, hogy Arni soha nem hozta még jobban a Terminátort. Legalábbis ebben a formájában még biztosan nem. A rendező pedig olyan okosan használja Arnold testbeszédét, hogy a néző folyamatosan a két véglet között egyensúlyozik és ezért egy pillanatra sem adatik meg neki a biztos tudat, hogy itt most egy érző, majdnem érző, vagy egy lélektelen fémhalmaz próbálja éppen megvédeni az emberiséget. Most egy picit térjünk ki az effektekre is. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, sok CGI animáció van a filmben, de mielőtt kitörne a frász, had áruljam el azt is, hogy nem tolakodó a jelenléte. Ami viszont külön üdvözítő, hogy sok fizikai effektet is használtak a forgatás során. Legnagyobb meglepetésemre a terminátor keze sok jelenetben nem CGI animációval lett életre kelve. Ugyanakkor a maszkok (roncsolt fej) a film jelentős részében CGI. Ennek azonban nyomós oka van. A 84-ben játszódó jelenetek során Arnit visszafiatalították. Megjegyzem eddig ez a legjobban sikerült ránctalanítás, amit mozifilmen láttam. Szerencsére nem lóg ki a lóláb. (A trailerek animációi nem a végleges megvalósítást tükrözik.) Továbbá a terminátor sérülései is sokkal komolyabbak lettek, ami miatt az arca is nagyobb mértékben sérült az egyes akciói során. De ezek az animációk tényleg annyira el lettek találva, hogy az embernek nem szúr szemet a fizikai maszk hiánya. (Persze azt is használtak, de módjával.) Ami még nagyon tetszett, az a folyékonyfém terminátor megvalósítása. Korábban már írtam róla, milyen parádésan trükközött a karakter képességeivel a rendező, de itt most ki szeretnék térni az animáció minőségére is. Először is jöjjön a mantra; „A 93-as Jurassic Park animációi sokkal jobbak, mint amire ma 2015-ben az animátorok képesek.” Nos ez azért van így, mert korábban nem használtak digitális szűröket. A befényképezés analóg volt, a negatívok telítettségét az objektív és a kópia illetve a bevilágítás határozta meg. Persze voltak analóg szűrők, amit a lencse elé rögzítettek, de a kópia színe az analóg technika miatt természetesebbnek hatott. Az így ráfényképezett CGI effekt is természetes színekkel bírt. Ezzel szemben manapság digitális színpalettát használnak, túlszaturálják a képet, hogy a színekkel kapcsolatos információk nagyobb dózisban jussanak el az agyunkig és sajnos ezek a szűrők oly mértékben torzítják a befényképezést és az effektek minőségét, hogy ma már az is CGI-nek tűnik, ami még modell. Itt a Terminátor esetében a 84-ben játszódó jelenetek bevilágítása tökéletes lett, így a CGI generált T1000-es is igazi pompájában tündökölhet. Persze a lövésnyomok már nem fizikálisan odaragasztott és alumínium színűre festett fröccsöntött műanyag kráterek, aminek tényleg megvolt a maga előnye, mert elhitette, hogy valóban golyó okozta sérülésről van szó, de a króm textúra színe sokkal jobban el lett találva, mint a Terminátor 3 esetében. A filmben egy rettentően csúnya effektet találtam (és pár közepesen csúnyát), nevezetesen amikor éppen egy kamion robban az arcunkba. (Hogy azt miért nem tudták makettel megoldani, mint a T1 esetében) Ezzel szemben a buszos jelenetet valódi busszal vették fel és a különbség persze ezért is ordító. Az a jelenet egyébként brutálisan jól sikerült, mert rendes buszt repítettek a magasba. Egészen más a fizikája egy valós objektumnak, mint egy akármilyen CGI kreálmánynak. No és akkor a leglényegesebb dolog pedig a Terminátor endoszkeletonok. Csodák csodájára a filmben vannak épített Terminátorok is, amik persze mozgásban mind animációvá vedlettek át, de a jövőben játszódó jeleneteknél ki lehet szúrni épített modelleket. Van olyan is, amin kellemesen elidőzik a kamera és ez igazán retro életérzést kölcsönöz a jelenetnek. Én ennek nagyon örültem, mert aki ismer, az tudja, hogy mennyire nagy tiszteletben tartom a fizikai effekteket. A film végén egyébként van egy robbanás, ami egyszerűen tökéletes lett. Több nagyobb robbanás is van, de azokon látszik, hogy kidolgozottságuk ellenére animációk, viszont ami a film végén van, az nagyon tökéletes lett. (Könyörgöm, 2D-ben nézzétek…nem győzőm hangsúlyozni!) És a végén ejtsünk szót a zenéről. Az eredeti zeneszerzőt valamiért félúton kidobták a projectből, helyét pedig Lorne Balfe vette át. Azt tehát nem tudom elmondani, milyen lehetett volna a film, ha megmarad az eredetileg rögzített score, azt viszont megerősíthetem, hogy Lorne Balfe nagyszerűt alkotott. Szemben a Jurassic World zenéjével (Michael Giacchino), ami szerintem pocsék lett, de legalábbis közelébe nem ér John Williams mesterművének, itt valami tényleg egyedi és mégis retro életérzés szülte zenei aláfestés került megkomponálásra. Már a film megtekintése előtt is elismeréssel adóztam a score minősége előtt, de film alatt még jobban érvényesült annak zsenialitása. Most pedig értékeljük a filmet. Nos, a próbálkozás és erőfeszítés egyértelműen látszik és ezért értékelhető is. Igyekeztek valami újat alkotni, igyekeztek kicsit megreformálni azt, amit mi Terminátornak szerettünk meg az évek folyamán. A filmnek van eleje, közepe és vége, a kamerakezelés, bevilágítás és az effektek is működnek. A történet kissé bonyolult, néha kevésbé érezni, hogy koherens egészet alkot, de el kell ismerni, hogy reformer az eddigi klisék tengerében. Arnold nagyszerű és most tényleg felülmúlta azt, amit mondjuk aT3-ban hozott. A rendezés ha nem is hozza a T1-2 szintet, de a T3-4-hez képest mindenképpen erős. Azt mondom, hogy a film 10/7, de ez egy nagyon erős hetes. Jobb vágással, átgondoltabb történetvezetéssel mehetett volna följebb is.