Pontosan, mert ott a Romeónál volt szépség a történetben.
Viszont itt a FHban még a tánc szépségét is elvették a rátett nyomástól, legalábbis én így láttam. Kevés volt az a pillanat, amikor láttam a tánc szépségét benne. Talán csak az utolsó pár percben, mert addig csak azt láttuk, hogy hoppá egy köröm, ropogó csontok, izületek stb...
És ha már szomorú a film, akkor (véleményem szerint) vagy tényleg olyan legyen mint a Lost vége, hogy bár végigbőgtem mégis szép volt, vagy pl mint az Út a boldogságba, ahol az egész film iszonyú nyomasztó, mégis a vége szép, és az rádöbbenti az embert, hogy mégis milye van, és minek lehet örülni. Na ezt nem éreztem a Hattyúnál, de mondom, lehet csak én vagyok így ezzel.