Sajna ez tényleg így van. És néha meg sem lehet indokolni hogy miért. Egyszerűen nem.
Na ha már Bomarr elmítette a Babelt, akkor most én is megnéztem. Talán kicsit kusza lett, mert az érzéseim is azok voltak.
Babel
Nagyon erőteljes és kemény film. Két és fél óra tömény fájdalom és kiszolgáltatottság, és nem a rossz értelemben. Mindezt 4 különböző szálon láthatjuk.
Egyiken nyomon követhetünk egy süket-néma Japán lány hányattatott életét.
Egy amerikai házaspárét, /Pitt és Blanchett/ akiket megtámadnak egy buszon, és a támadó testvérpár, akik minden szándék nélkül követik el a tettet.
És végül, a házaspár gyermekei, akikre a mexikói dadájuk vigyáz. És titokban elviszi őket mexikóba, a fia eskövőjére.
Nagyon tetszett, hogy a végén mindegyik történet kapcsolódott egymáshoz. Még akkor is ha el voltak kicsit csúszva időben. Ám a legvégén nagyon meglepődtem - más végkifejletre számítottam. Érdekesnek találtam hogy a Pitt-Blanchett páros eléggé háttérbe volt szorulva. Azt hittem leginkább róluk fog szólni. De jól el volt osztva szerencsére.
Bár úgy vélem kicsit hosszú volt. Simán bele lehetett volna sűríteni 2 órába. Vagy kevesebbe.
A film remekül bemutatja, hogy néha mennyire nem értik meg egymást az emberek, még akkor sem, ha ugyanazt a nyelvet beszélik. Mindenesetre tanulságos.
Ezért az volt az első gondolatom miután vége lett, hogy a film címe, tökéletes. A hangulat végig elég nyomasztó, főleg a történések, de a zene és a zene hiánya is rásegít erre.
Nincs mindig Happy End - azt hiszem ez elég jellemző a filmre. Ez az igazi dráma.
Nem az a könnyed film, úgyhogy megválogatni, hogy kivel és mikor nézitek.
7/10