Bocs, hogy megint ilyen hosszú lett.
Perfume - The Story of a Murderer
Azt hiszem Tom Tykwer remek munkát végezett. Hangulatos, de egyben komor. Egy művészfilm. Tim Burton világát juttatta eszembe. A selytelmes zenék, sötét zugok, alakok, de még a történet is. Néhol kifejezetten morbid a dolog. Ez a 18.század valahogy mindig ezt hozza ki a filmekből. /Amit én kifejezetten imádok/.
A történet egy árva fiúról szól, akinek nincsen semmi mása, csak a tehetsége. Magasan fejlett szaglással rendelkezik. De senki ne gondolja, hogy a DareDevil kisöccséről van szó. Szörnyű és elszigetelt gyerekkorának köszönhetően, megszállott ember lesz belőle, aki betegesen kutat az illatok után, és próbálja azokat örökre megtartani. A tökéletes illatot keresi...és ennek érdekében bármire képes. mint láthatjátok, nem lehet rá modani, hogy klisés. Na nem mondom a vége tényleg meglepett, valahogy nem teljesen illett bele az addigi dolgok menetébe, de megbarátkoztam vele. Sőt! Kezdem érteni. Egyszerűen hirtelen jött a váltás. Először csak egy kis különc árva, majd zseniális illatszerész, maga Hasfelmetsző Jack, a Sátán, és legvégül...egy Angyal.
Minden mást is csak dícsérni tudok. A díszletek és ruhák hűen tükrözik az akkori stílust. A színészek, Dustin Hoffman és Alan Rickman szintén remekelt. De külön említést érdemel a főszereplő: Ben Whishaw. Állati nagyon játszott. Ebből a színészből még lesz valaki. Legalábbis remélem.
Egyedül a hosszával volt egy kis bajom, és annak is csak a végével. Kicsit el lett húzva, de mindezek mellett egy marha jó filmet láthatunk.
Akár egyedül, akár társaságban, mint a koncerteken: Csendes-ülős.
8/10