Tegnap megnéztem az Egy Géa emlékiratait és gondoltam beszámolok róla:
Memoirs of a Geisha 2005 = nekem 70%
Dráma
Már az elején le kell szögeznem, hogy nem láttam túl sok keleti típusú filmet, és bár nem vagyok a témának a szakértője sem, számomra teljesen hitelesnek tűnt, hála a csodálatos látványvilágnak és szereplőknek.
A történet egy otthonától elhurcolt lányról szól, akinek meghaltak a szülei és beadták egy iskolába, hogy Gésát neveljenek belőle, akarta ellenére. Ám e véleménye megváltozik, mikor megismerkedik egy férfival, akibe egyből beleszeret. Ezek után elhatározza, hogy Gésa lesz belőle.
Bemutatják, hogy milyen kemény munkával lehet belőle Gésa. És megismerhetjük ennek a napos és árnyékos oldalát egyaránt. Az utóbbihoz nem hiányozhatnak, az ellenlábasok és a vetélytársak, akik most sem tétlenkednek majd. Teljes mértékben megpróbálják megkeseríteni Sayuri (Ziyi Zhang) életét. Még azok is, akikre a legkevésbé számít.
Sok megpróbáltatáson kell keresztül menni,( beleértve egy háborút is, )de a végére „természetesen” minden jóra fordul.
Sok pozitívuma van a filmnek, többek között a hangulata, ami teljes mértékben visszaadja a keleti feeling-et. Ezt a hatást még jobban erősíti John Williams remekül megkomponált zenéje. És hát ne feledkezzünk meg Ziyi Zhang-ról sem, aki nagyszerű alakítást nyújtott. ( És hát ő maga is csodálatosan szép.)
Összegezve az egész filmet Hamupipőke történetérhez lehetne hasonlítani.
Viszont meg kell említenem, hogy túlságosan vontatott és elnyújtott volt a történet. Bár elég sok minden történt a majdnem két és fél óra alatt, a cselekménnyel mégsem tudott annyira lekötni.
Aki szereti a keleti kultúrát annak mindenképp ajánlom, mert remek betekintést nyerhet ebből a műből.