Pildi

Szerintem sem. Dooku nem volt ostoba, egyből rájött volna, mire kell Palpinak Anakin, főleg, mert ő is ezért nevelgetett tanítványokat.

Majd utólag ezt be is fogja látni.

A lebegő füles rész a legaranyosabb.

Most nézegetem, hogy kellene egy baby Yodás póló.

A premier előtti SW maratonunk ma ért el A Birodalom visszavág-hoz. El kell mondanom, hogy régen élveztem ezt a filmet annyira, mint most. Régen a kedvencem volt, mára a varázsa kissé már megkopott, de ma megint képes voltam olyan csillogó szemmel nézni, mint anno. Ráadásul a legjobban a poénok tetszettek, amelyek legfőbb gazdái Han és Thripió voltak. Az OT filmeket mindig a SE szinkronjával nézzük, és mondhatom, hogy Thripiónak sosem volt ennél jobb szinkronhangja, mint Maros Gábor. Egyszerűen zseniális.

A 80-as években láttam őket. A háborús történeteket egyébként nagyon szerettem olvasni is, a Piszkos tizenkettőt pl. előbb olvastam, mint láttam filmen.

Jó könyvek, biztos tetszeni fognak. Egyetlen gond velük, hogy abszolút ellentmondanak a 66-os parancs kánon hátterének, ami egyébként valakinek jobban teszik, mint a hivatalos változat, amit a TCW-ben láthattunk.

Qui-Gon Jinn, ki más? Én kifejezetten miatta szeretem az Ep1-et leginkább.

Nekem Maul sosem volt a kedvencem, de a TCW-ben megkedveltem nagy nehezen. Galen viszont mindig szimpatikus volt, és színészileg is nagyra értékelem, szóval rá szavaztam.

Nekem egyébként az a pillanat tetszett még nagyon, amikor a Mando megmentette a kicsit a birodalmiak karmai közül, mentek az utcán, majd váltott a kép, és láttuk, hogy a kocsmában mindenkinek elkezdett csipogni a nyomkövetője. Az nagyon jól jött ki.

Akkor ez biztos a megszégyenítés módja náluk.

Valami ilyesmi nekem is rémlik. Azonban Ody felvetése ezzel együtt érvényes, mert Sabine Wren a családja többi tagjaival együtt gyakran levette a sisakot, márpedig ők tősgyökeres mandaloriak voltak.

Szerintem nincs itt félreértés, pont azt írod, amit én is vallok, hogy nem számít, egy karakter férfi vagy nő, az adott történetbe aki beleillik, az legyen benne. Egyébként gratulálok a három házasságodhoz. Hát, akkor süketek, mert olyan női hangja van, hogy ihaj. Valahonnan nagyon ismerős is számomra ez a hang, bár a név alapján nem rémlik, hogy láttam volna valahol már a színésznőt.

A HP könyvek szerintem is jó olvasmányok angolul, pontosan azért, mert gyerekeknek íródtak, így nagyon bonyolult szavakkal (a nagyon különleges nevek kivételével) nem annyira találkozik az ember. Én olvastam a szerző Rowling egy másik regényfolyamát, a Cormoran Strike-regényeket angolul, amit Galbraith álnéven írt, na az sokkal szofisztikáltabb angol nyelven íródott, nem véletlenül, mert ez kőkeményen felnőtteknek szól, és mellesleg megcsillantja az írónő kivételes angoltudását. Eleinte alig értettem a szöveget, de egy-két fejezet után ráálltam és már nem volt gond. Szóval tanácsként azt mondhatom, hogy ha nehéznek is tűnik angolul egy regény nyelvezete, érdemes folytatni az olvasását, mert egy idő után az agy rááll arra, hogy nem foglalkozik a meg nem értett szavakkal, és képes összerakni a történetet a maradék még megértett szókincs segítségével. A gyakran ismétlődő ismeretlen szavaknak érdemes utánanézni, de semmi szükség folyamatos szótárazásra, úgyis menni fog a dolog.

Szerintem is szenzációs a zene! Ha csak a sorozat zenéjét hallanám elsőre, anélkül hogy láttam volna egy epizódot is, már csak ennyi rávezetne, hogy ez egy magányos hős balladája. A lányaim már azóta megtanulták lejátszani a zongorán.

Ezért nem kell elnézést kérned. Nekem nő létemre teljesen semleges, hogy vannak-e benne női karakterek, akár gyengék, akár erősek. Egyedül az számít, hogy jó legyen a történet és a karakterek érdekesek legyenek. Hirtelen gondolkoztam is most rajta, tudok-e mondani olyan filmet, amiben csak férfiak szerepeltek, és mégis kedvenc volt, találtam is néhányat, amelyek zömében háborús filmek vagy sorozatok, és emiatt nem nagyon volt tér a nőknek, mégis szerettem őket: A négy páncélos és a kutya, és A piszkos tizenkettő.

Mennyi apró részlet, amire pl. én még nem is figyeltem fel.. Még egyszer látni kell a hétvégén.

Donát ajánlásaival teljesen egyetértek, és azt egészítem ki a klasszikus érára vonatkozóan: A Tatuin szelleme, Kenobi (ezek már nem számítanak kánonnak, de mindkettő remek regény, és csak apróságokon múlik, hogy nem lehetnek kánon).

Egyértelmű, hogy Anakin Skywalker.

Krennicre voksoltam. Mindketten a Birodalmat szolgálják, tehát a rossz oldalon állnak, vagyis erkölcsi alapokon nehéz lenne választani közöttük. De míg Tarkint sosem kedveltem, még karakter szinten sem (és ezen a róla szóló könyv sem tudott érdemben változtatni), addig Krennicet remek karakternek tartom. Ő a Rogue One egyik húzóereje, ami nagy mértékben köszönhető Ben Mendelsohnnak.

Igen. De szerintem ez pont elég is egy szép kerek epizódhoz.

Abszolút felülmúlta mindkét előző részt, annyira jó volt! A kis bébi még cukibb volt, mint eddig, de annyira, hogy azt azért lehetett sejteni, hogy a Mando se fogja ott hagyni, hogy kísérletezzenek rajta. És hát persze, hogy nem. Csak előbb okosan felvette érte a jutalmat. Csatlakozom kudarhoz, a vége fenomenális volt! Ilyen egy igazi mandalori, a társaival együtt! Klassz volt, hogy ugyan korábban volt köztük némi feszültség, de amikor bajba került, mindenki egyként ment neki segíteni. Az is annyira aranyos volt, ahogy végül odaadta a picinek a kapcsoló lecsavarható gombját. Mint egy igazi apuka. Ezentúl vajon ketten róják a fejvadászok rögös útját?

Remek volt az új rész! Asszem ezentúl a mandalori harcosokról Boba Fett még csak eszünkbe sem fog jutni.

Szerintem Dooku sokkal érdekesebb volt az Ep 2-3-ban, mint a TCW-ben. A sorozatban eléggé sablonos gonosz karaktert formáltak belőle, neki a TCW-beli szereplés kifejezetten ártott. Egyébként az is lehet, hogy Christopher Lee a különbség az élő és az animációs karakter között.

Én szerdán láttam a Rogue One-t, így még friss volt az élmény, a Solot meg régebben (hétvégén, de ilyen esetekben néhány nap is számít ), és ez könnyen lehet, hogy - Donát buzdítása mellett - befolyásolt, mert egyébként Lando imádnivaló a Soloban.