Pildi

Én azzal a hibával találkoztam, hogy az olvasatlan hozzászólások megjelenítésénél egy adott topiknál az utolsó hozzászóló neve helyett "topikok" szerepel.

Ehhez kétség sem férhet. Az én egyik kedvenc Lost-témám ez:

Nem kell szóról szóra követni, de fel lehetne használni belőle néhány ötletet. Arról nem is beszélve, hogy egy sorozat több évet is felölelhetne, így a könyvből átvett elemek épp csak a felütés lennének. Persze ez csak egy ötlet, amivel azt a véleményt akartam erősíteni, miszerint lehetne izgalmas történetet kitalálni egy Kenobi sorozathoz, mert már van erre példa, amiből meríteni is lehetne akár. Ez biztos nincs így. Amúgy meg én Ewan McGregor kedvéért egy fele olyan izgalmas sorozatot is szívesen megnéznék, mint a Kenobi könyv története.

A Kenobi c. Legends regény témája pl. egész jó kis kezdete lehetne a sorozatnak, mert ahogy abból is kiderült, egyáltalán nem volt unalmas Ben élete, sőt, pedig ott még Luke nem is került képbe, mert egészen kicsi volt. Ha kibővítik a későbbi évekkel, amikor már Luke, a kettőjük találkozása és egyéb bonyodalmak is színre léphetnek, kifejezetten izgalmassá válhat a történet. A fenti regényről egyébként kiderült, hogy csak azért nem kánon, mert 2013-ban írták, de legalább a története egyébként simán azzá tehető lehetne, ha a sorozatba beemelik. Nekem tetszene ez a vonal.

Nekem is kb. ez a válaszom. A klasszikus filmek zeneileg nagyon közel állnak hozzám, mert anno a látvány és a sztori mellett a zenének is óriási szerepe volt abban, hogy ennek az univerzumnak a rajongója lettem, de aztán az Ep I-II-III zenéje ugyanígy elvarázsolt, ezeken belül is főleg az Ep II zenéjét szeretem nagyon, de a másik kettő is kiváló. Szóval nincs kitüntetett album. A második kérdésre viszont egyértelműen a Giacchino a válaszom. A Lost zenéjéért szerettem meg, és el nem tudtam volna képzelni, hogy a Star Wars-hoz is tud olyan szintű zenét szerezni, de nem csak hogy tudott, hanem mindezt pár hét alatt... Nagyon jól írták többen is, hogy a saját stílusában, de megtalálva a kapcsolódást Williams zenéjéhez, és hát a finálé zenéje valami elementáris. A Solo zenéjét is szeretem, de ha választani kell, akkor a Rogue One nyer.

Ez igen! Nagyon szép képek!

Nem fordították le, (kis könyves spoiler)

Boldog névnapot, Donát!

Emlékszem, a hó miatt volt, igaz? Bizony

Ezt én is belelátom. Tudom, még korai, mert még Vader vívódása csak ezután jön (amit ráadásul le is tagad, még saját maga előtt is, nemcsak Luke-nak), de valahol mélyen már ez is benne volt.

A párhuzamos történetvezetés eleinte idegesített, aztán a könyv második felére megszoktam. A klónháborús síkban játszódó sztorit kevésbé találtam érdekfeszítőnek, az csak a legvégén vált érdekessé a különleges anyag felfedezésével, meg az egész szeparatista gyár funkciójának megismerésével, de míg odáig eljutottunk, eléggé unalmasnak találtam. A karakteridegen momentumokkal egyetértek. Véleményem szerint ez a történet nem ért volna meg egy külön könyvet, mert a legérdekesebb aspektusa az volt, hogy összevetésre került a birodalmi időkben játszódó síkkal, amolyan Akkor/Most felállásban. A Vader-Thrawn páros története sokkal jobban lekötött, kettejük párbeszédei telítve voltak a kellő feszültséggel, szerintem is jól működött köztük a kémia, plusz az egész birodalmi hierarchia működése egy ilyen közös akció során jó kis adalékokat nyújtott a korszak megismeréséhez. Viszont maga a történet kifutása nem volt túl izgalmas ebben a sztori szálban sem, de ezt bőven ellensúlyozta Vader és Thrawn karaktere. Ha lesz 3. kötet, akkor annak sokkal de sokkal jobbnak kell lennie ennél. Az értékelésem közepes, az első résszel összehasonlítva.

Boldog szülinapot, Max!

Szerintem kár számonkérni Kaztól, hogy nem úgy viselkedik, mint egy profi kém, mert tény, hogy nem egy profi kém. Emlékszetek, az elején csodálkoztunk is, miért pont őt küldi küldetésre Poe, és azóta zömében arról győzött meg mindenkit, mennyire nem való kémnek. Szerintem itt az a döntő, hogy Poe bízik benne, helyén van a szíve, bátor (sokszor az ostobaságig menően), hűséges és lehet rá számítani a bajban. Ezek megbecsülendő tulajdonságok, pláne amikor közeleg az idő, amikor mindenkinek majd valamelyik oldalra kell állnia egyértelműen, és az tuti, hogy Kaz nem áll az Első Rend mellé. Addig meg az a feladata, hogy nyitva tartja a szemét, és informálja Poe-t. Ezt teljesen jól csinálta eddig.

Nem kértem számon, csupán felvetettem, de ezek szerint rosszul emlékeztem, pontosan mi is volt Kaz feladata. Egyébként én Dozát nem mondanám az ER szövetségesének. Pont hogy az erős nyomás ellenére (több részben is láttuk, hogy győzködik) egész sokáig ellenállt az ER csábítónak tűnő ajánlatának, és csak akkor adta be a derekát, amikor már kész helyzet elé állították, és ez szépen látszik is az epizód végén: pont visszaadták Torrát és engedélyt nem is kérve lépett mellé pár rohamosztagos, miközben a piros egyenruhás azt ecsetelte, hogy veszélyes időket élünk, bármi bármikor megtörténhet. Figyelemre méltó, ahogy Doza először megjegyzi, hogy ezzel együtt sincs szükség az ER jelenlétére, aztán beletörődik - és szerintem azért, mert közben akár rá is jöhetett, hogy mire is megy ki a játék: addig nem lesz nyugtuk, addig vannak veszélyben a kalózok miatt, amíg be nem engedi az ER-t. És a lánya, meg az egész állomás iránt érzett felelőssége miatt többé nem engedhette meg magának azt, hogy dacol velük. Kényszerből cselekedett.

Nagyon tetszett ez az epizód, végre! Az Első Rendnek nagyon kellhet a Colossus, ha ennyire azon vannak, hogy betegyék oda a lábukat, és az sem mindegy, milyen ürüggyel. Viszont pont eszembe jutott most, hogy annak idején Poe azért vitte oda Kazt, hogy találja meg az ER kémjét a platformon. Viszont eddig se híre-se hamva nincs ott semmilyen kémnek, legalábbis olyannak, aki az ERnek kémkedne. És ahogy látom, nincs is rá szükségük, hiszen elérték, amit akartak.

Annyira semmi, hogy ez indokolhatja, miért veszi ismét fel a maszkot. Korábban számított rá, hogy Rey majd mellé áll (mert nincs senkije és magányos, mint ő), és ez adott egy céltudatosságot, eltökéltséget, de amint ez meghiúsult, a korábbi bizonytalanság visszatérhetett. Igen, ő a Legfőbb vezér, számtalan erőforrás felett uralkodik, de mégsem képes elpusztítani az Ellenállást, és nem tud végezni Luke Skywalkerrel. Ő a Legfőbb Vezér, de magányosabb, mint valaha, és ez neki probléma, én úgy érzem. Hux fél az erejétől, de nem veszi igazán komolyan. Rey hite, hogy megmentheti őt, és az ezen hiten alapuló támogatása adott olyan lelki erőt, ami nélkül talán nem próbálta volna meg Snoke megölését, legalábbis most még nem - és Reyt elvesztette végleg. Ez mind épp elég lehet arra, hogy ismét csak maszkban érezze biztonságban és erősnek magát.

Remek kép, és nagyon tetszik ez a megközelítés! Nálam ez eddig úgy kapott hangsúlyt, hogy előtte tárgyalja Windu Yodával, hogy vajon a Sith, ali meghalt (Maul), az a mester volt vagy a tanítvány - és a következő kép ez, ahol pont a Sith nagyúr látható.

Én örülök, hogy készítési sorrendben láttam minden filmet, mert ez a meglepetések és később az utalások minden élményét megadta, amit a készítő Lucas megálmodott. De azt gondolom, hogy ma már nincs értelme másként, mint kronológiai sorrendben nézni a filmeket, sem először, sem bármikor máskor, mert így a legteljesebb élmény. Ja, és természetesen a spin-off filmek is beletartoznak a sorba. Ezzel egyébként csak annyi a probléma, hogy ahogy nő a filmek száma, ennek megvalósítása annál időigényesebb. És akkor az animációs, és majdani élőszereplős sorozatokról nem is beszéltem még. Emlékszem 2007-ben volt egy szülinapom, amikor azt kaptam a családomtól ajándékba, hogy elmentek otthonról egy hétvégére és én nyugodtan végignézhettem mind a hat filmet. Na, ez ma már nagyon nem férne bele egy hétvégébe.

Én is, főleg Cody-t, mert akkor még ő volt az egyetlen klón, akit személyesen is ismertünk. Olyan szörnyű volt látni, hogy egyik percben még bajtárs volt, aki visszaadja Obi-Wan fénykardját, a másik percben pedig parancsot adott, hogy lőjék le. Tarkin utálta Krennicet, egyértelműen bosszút akart állni, személyes érzéseit itt szerintem a Birodalom érdekei elé helyezte, azért lövetett. Rá is fázott rendesen.

Tetszik, amit ezekből a kis szösszenetekből kihoztak. Nagyon jól sikerült megragadni a karakterek és események lényegi vonásait, az egész olyan, mint egy digitális képeskönyv, de sokkal intenzívebb élményt nyújt. Igazán élvezetes nézni.

Nem tudom, hogy tankönyv szerint mi a helyzet, de a beszélt nyelvben mindkét verziót használják. Arról nem hallottam, hogy aszerint megkülönböztetnék, hogy élő vagy élettelen a birtokos. Hozzáteszem, hogy ugyan gyakran kommunikálok angolul, de zömében nem angol anyanyelvűekkel, szóval ezen tapasztalatom a nemzetközi (biztos valamilyen szinten lebutított) angol használaton alapul.

Ez pontosan így van. Szerintem nálam soha semmilyen SW film nem fogja überelni. Vagy legalábbis most nem tudom elképzelni.

Boldog szülinapot, Frenkie!

Pont ezért bírom én is ezt a fickót.

Nagyon szeretem ezt a filmet, sokszor láttam már, azért is tűnt fel.