Pildi

Elég nagy kerület a miénk. Kicsit sorba is kellett állni, de szerencsére nálunk nem volt átjelentkező. Most olvasom, milyen kautikus állapotok vannak egyes szavazóköröknél. A szervezés "csodája".

Nálunk kérdezték, hogy kérek-e borítékot, mert hogy nem kötelező beletenni a szavazólapokat. Valamint utána azt is mondták, hogy bármelyik urnába dobhatom aztán a csomagot (nálunk három is volt).

Valóban, így nézve hosszabb távon mindenképpen az volt a legjobb, hogy Yoda nem avatkozott bele az események folyásába. De ez nem lehetett könnyű döntés.

Hasonlóan gondolom, mint Nute. Sokáig A Birodalom visszavág volt a kedvenc, aztán a Sith-ek bosszúja lett, most meg ott járok, hogy nemrég a gyerekekkel végignézvén már nem tudok választani. Így egymás után a legjobb.

Érdekes, eddig nem is gondoltam erre, hogy milyen elszeparáltan szerepel Yoda az Ep3-ban, pedig igaz. Mindig is fura volt, hogy épp ő megy a vukikhoz (Obi-wan meg épp akkor az Utapaura, így Anakin mellett nem marad senki, csak Windu, aki nem egy beleérző típus ), amikor pedig magam is arra számítanék, hogy Coruscanton fog kialakulni a válsághelyzet csúcspontja. Furcsa, hogy nem érezte, mennyire közel van ez a pont, főleg ennek az epizódnak a fényében. Ha ebbe belegondolok, akkor csak az marad ésszerű magyarázatnak, hogy ő már távolabbra koncentrál, és nem érzi, hogy ez mennyire valós és közeli veszély, ahogy fentebb is írtam. Mert az nem nagyon tudnám elhinni róla, hogy érzéketlenül hagyja, hogy a sorsuk kiforrja magát. Itt nem csak a győzelemről vagy a vereségről, hanem életekről van szó, ahogy írtad is, a barátai életéről.

Igen, és Anakin is az élő Erő embere, aki mindenféle tanítás nélkül gyerekkora óta ösztönösen használja. Talán Yoda ezen képessége miatt is (a szabályszegési hajlandósága mellett persze ) kéri fel őt cinkostársnak. Itt Yoda sokkal közelebb kerül Anakinhoz, mint addig bármikor. Az végül is nem derül kil, hogy Yoda ilyen mértékben fel is fogja, amit látott. Letaglózzák a képek, amiből megérti, hogy veszíteni fognak, de nem úgy tűnik, mint aki elkezd azon filózni, hogy vajon ki lehet majd az áruló. És talán azért nem, mert nem akar változtatni rajta, még akkor sem, amikor Qui-Gon felvilágosítja, hogy ez nem a jövő, hanem ez most zajlik. Rájön, hogy a Jedik győzelmét nem a háború fogja elhozni, hanem az, amit Qui-Gon szeretne neki megmutatni. Yoda bölcsessége e téren már ebben az epizódban megmutatkozik, még mielőtt továbbmenne.

Rog, Wilde, remek, hogy Ti is csatlakoztok! Lehetne 11-kor kezdeni, ahogy szoktuk.

Nekem is az egyik kedvencem.

Igen, én is így gondolom, csak az idézett mondatomból kimaradt egy "nem" szócska (a többiek nem hallanak semmit, mert nem felkészültek rá). Valóban, ezt elnéztem... Annyira magával ragadott a látomás engem is, hogy már azt sem tudtam, mit látok. Pedig igazán így van értelme a jelenetnek.

Végre! Annyira vártam már egy ilyen történetet, ami ismét az Erő misztikumával foglalkozik. A Mortis trilógia után volt bennem egyfajta űr emiatt. Bevallom, hogy azután kezdtem neki ennek a kritikának, miután láttam az utolsó három epizódot, így ez minden bizonnyal rányomja bélyegét a véleményemre, amelyet az egyes epizódokról írok, de sebaj! Nagyon szépen indul a rész, Qui-Gon bebizonyítja Yodának, hogy amire életében is mindig hivatkozott, az élő Erő, az nem csupán nézőpont kérdése, ahogy ő látta a dolgokat még halála előtt, hanem a világ irányító tényezője, amely alól senki sem vonhatja ki magát, és ha alkalmas rá, akkor akár halála után is individuális eleme maradhat, akinek hatása van az élőkre és az eseményekre. Ki más lehetett volna ennél alkalmasabb erre az úttörő szerepre, mint Qui-Gon? Senki. És most végre láthatjuk, milyen volt az első beszélgetésük Yodával, ami aztán alapjaiban változtatja meg az öreg Jedi mester meggyőződését sok mindenben. Ezek a gondolatok egyből elvonják Yoda figyelmét a közelmúlt eseményeitől is, amelyek pedig elég jelentősek a háború szempontjából. Az öreg ösztönösen tudja, hogy ez sokkal fontosabb minden másnál. Az nagyon erős kép, ahogy örvénylik az élet a Jedi Templom körül, és ők a Tanácsteremben meditálnak együtt – de hiába. A többiek nem hallanak semmit, mert felkészültek rá. Nagyon ironikus, hogy Yoda elsőnek Anakinnal beszél erről az egészről, és majd az ő segítségét kéri. Azért itt egy pillanatig belegondoltam, hogy te jó ég, mi lett volna, ha Anakin megtudja, hová tart a Mester... Helyette viszont csak Artu tudja meg. A mindentudó kis asztromech, akiről most már többszörösen is elmondható, hogy minden fontos állomásnál ott volt, némely lényeges helyszínen többször is járt, csak ezt rajta kívül sokszor senki nem tudja. És végre megjelent a Dagobah a történetben! Kár hogy a galaxis egyik legtisztább helye ennyire barátságtalan hely – bár Yoda nyilván ekkor még nem sejti, hogy sok éven át lesz a szállása, a búvóhelye. És a barlang! Elképesztő, ahogy Yoda mindent meglát, ami lesz, a háború szomorú végét és a gonosz győzelmét, még azt is, hogy Anakin át fog állni (persze ezt csak indikrekt módon, Windu halálán keresztül). Amit utána beszélgetnek Qui-Gonnal, annak minden mondata arany, hogy a haáboróval a gonosz egyre erősebb lesz, és nem ott kell győzelmet aratniuk a Jediknek – hanem… De ez már a következő két rész témája. Remek epizód volt, csodálatos zenével!

Spirituális téren én is számítok arra, hogy innen lépnek majd tovább. Csak azt kell jól megoldani, hogy aki csak a filmekkel van tisztában, vagy még azokkal sem (új generáció), az is teljes értékű élményt kapjon. De ez már a másik topik témája.

Ezek nagyszerű jelenetek, szó se róla. De , ami egyszeri és megismételhetetlen élmény, legyen bármilyen jó utána a képernyőn, ezt nem tudja überelni. Alapvetően nekem a könyv minden nem csekély számú fordulata meglepetés volt, és talán ez a döntő tényező, ami miatt az első helyről nem tudja letaszítani a sorozat. Ha fordított sorrendben találkozom a történettel, valószínűleg úgy érezném, ahogy Te. A meztelenkedés pedig annyira nem zavaró számomra.

Nagyon szép munkák, gratulálok!

Köszi.

Engem érdekességképpen érdekelne néhány német nyelvű kártya. Ha azok közül, amelyekből kettő van, tudnál nélkülözni olyanokat, amelyek valamelyik főbb szereplőt ábrázolják, azt megköszönném.

Teljesen egyetértek a leírtakkal, Ody. Bővebben is csatlakozom majd a véleményekhez, csak előbb össze kell szednem a gondolataimat erről a varázslatos záró történetről.

De jó, hogy szóba került a Setét Torony! Én is épp most vagyok a derekán a regényfolyamnak (épp befejeztem az 5. kötetet, és belekezdtem a 6.-ba), amelyet MissKarrde jóvoltából és ajánlására kezdtem el, és abszolút igazat adok Neked is. Életem egyik legjobb története, amit valaha olvastam. Emlékezetesek a karakterek és a történet is, annyira eredeti minden, de ami még nagyon megfogott benne (és ez biztosan nagy mértékben köszönhető a remek fordításnak is), az a dolgok, gondolatok, érzések megfogalmazása, a szóhasználat, ami annyira egyedi és pontosan passzol azokhoz a világokhoz, ahol játszódik a történet egy része. Sosem hittem volna, hogy King ilyen jó író. Nem szeretem a horrort, valószínűleg ezért nem jöttem erre rá már régebben.

Most látod először a sorozatot? Lehet, hogy nekem is majd meg kell néznem csak a sorozatot újra végig (amíg készen van, természetesen), hogy igazán értékelni tudjam. Eddig sem volt vele semmi bajom, nagyon jó adaptáció remekül kiválasztott színészekkel, csak hát annyira nagyon jónak tartom a könyveket, hogy azok árnyékából nem tudott igazán kitörni.

Lehet, hogy nekem nagyok voltak az elvárásaim, de szerintem a Jégvarázs az Aranyhajat nagyon nem éri be. A túl sok éneklés (főleg az elején), de a kevésbé érdekes karakterek miatt sem. Igaz, annak idején nagy meglepetés volt, hogy az Aranyhaj milyen jó, míg a Jégvarázst úgy reklámozták, hogy jobb, mint az Aranyhaj, és az ilyesmi ritkán sül el jól.

Azért amikor valaki ennyire nyögvenyelősen tud csak hatalmat szerezni (egyesével kiszakítja másokból, akiket előtte el kell fogni stb.) és azt ugyanilyen nehézkes fenntartania, az nem lehet igazi nagyhatalom, amikor vannak a galaxisban olyanok, akik születésüknél fogva rendelkeznek ilyen képességekkel. Talzinnak nagyratörő tervei voltak és lesznek is még (elfogadom, hogy csak anyagi valója semmisült meg, és lelke a visszatérésre vár), de jobban tenné, ha megpróbálna a saját kiskirályságában megmaradni, mert komoly ellenféllel nincs egy súlycsoportban, pont a fentiek miatt. Sérülékeny a rendszer, ami hatalmassá teheti. Jar-Jar felelőssége pedig létezik a klónsereg megrendelése kapcsán, de biztos vagyok benne, hogy ha nem ő, akkor valami más módon manipulálva talált volna Palpatine egy másik jóhiszeműt, aki a hadsereg felállítását javasolja.

Talzin anya számomra nagy meglepetés volt! Pedig lehetett volna sejteni az egész varázslós-fekete mágiás előzményekből, hogy ki más is lenne a mesterek eltűnése mögött, mint ő. Azért azzal túlvállalta magát, hogy úgy vélte, egy Jedi mestert is le tud győzni - bár az eredeti tervben az szerepelt, hogy mire a mentőcsapat odaér a piramishoz, az ő hatalmát már Julia királynő életereje is erősíti, ami végül hajszál híján, de nem jött össze. Talzin az a szereplő, aki talán a legkevésbé illik bele a Star Wars korábban megismert világába, de végül is olyan jó karaktert formáltak belőle, hogy ilyesmi nekem már nem is jut eszembe, ha meglátom, hanem csak örülök. Nagyon illik hozzá a módszer, amit most végre megismertünk, hogy miből is származik a hatalma, a varázsereje. Jar-Jar és Windu remekül megoldották a feladatot, legyőztek minden akadályt és még időben is érkeztek. Ahogy végigverekedték magukat az egész városon és utána a piramis őrein, az nagyon tetszett - és megint óriási Indy hangulat volt. Windu abszolút felülmúlta önmagát végig, amire a zárómondata tette fel a koronát, akár terápiás céllal is felirhatták volna neki ezt a küldetést az általa korábban nagy ívben lenézett gungan-nel, mert tanult belőle valamit. Nekem tetszett ez a történet nagyon, kis felüdülés a komoly témák között, ami ezt a záróévadot alkotja - ugyan még nem láttam a többi részt, csak a következőt, de az itt-ott elejtett megjegyzésekből sejthető, hogy nem lesz piskóta az utolsó három epizód. Ha már záró évad, akkor a komoly mondanivaló mellett jól esett látni egy ilyet is, ami leginkább csak szórakoztató volt, de annak igen jól sikerült. Ilyen típusú történet minden évadban szerepelt eddig, és most is kár lett volna kihagyni.

Jó, nem lehet mindenki hős, kellenek az ilyen mesékbe is hétköznapi, gyarló emberek, akik mellett a hősök is felértékelődhetnek. Hogy meghalt Padméért, az nem lebecsülendő tett, de az előzmények miatt már nem lehet hősies. A halálával csupán Padmé felé törlesztett valamit abból, hogy a nő kétszer is megbízott benne, és kétszer majdnem meghalt miatta. A csalódásom oka, hogy azt lehetett tudni, Clovis kutyaszorítóba fog kerülni (ha Dooku-val üzletel, annak más vége nem igazán valószínű), de valamivel több tartásra számítottam tőle, bevallom. Nálam túlságosan jól sikerült tisztára mosnia magát az előző két részben, úgy tűnik.

Ez egy nagyon bájos epizód volt. Aranyos az alapsztori, hogy Jar-Jar is lehet valakinek a szíve csücske, aki őt hívja segítségül, és annak ellenére, hogy kétbalkezes, valóban tud is segíteni. No és, hogy együtt megy Windu-val, az igazán mókás párost szül (a végtelenül merev és a végtelenül laza együtt ), de meglepően jól működnek együtt. A szekta módszerei az Indy-filmeket juttatták eszembe (tiszta Végzet temploma volt a földalatti szentély), és ennek megfelelően lett kalandos a történet. A Jedi Rend utánpótlás szerző módszereival kapcsolatban én is úgy véltem eddig, hogy nincs erőszak, csupán a hagyományok miatt szokás átadni a kiválasztott gyerekeket, ami enyhe társadalmi nyomást jelent minden érintett családon, de nem lehet kényszer. Emiatt nem is tudom hová tenni azt a megjegyzést, hogy kifejezett gyerekrablás miatt nem szeretik a Jediket Bardottán. Ha valóban ez a módszer, az mélyen elítélendő, de azzal a véleménnyel értek egyet, hogy ez nem lehet általános jelenség. Valakik túlkapásairól lehet szó, a háború nyomása alatt, és nem egy ezeréves gyakorlat. Az lehetséges, hogy túl kicsik ezek a gyerekek egyébként, és jogos felvetés, hogy jó-e bármilyen szempontból, hogy családi szeretet nélkül nőnek fel. De azért van különbség egy eltévelyedett ideológia mentén lévő korrekt eljárás és a szülők akarata ellenére történő elragadás között.

Nekem semmi bajom nem volt eddig Clovis-szal ebben a történetben, érthetőek voltak a motivációi, kiderült, hogy idealista és tele van jó szándékkal, de ebben a részben sokat romlott ez az összkép. Sajnálom, hogy meghalt, és szép dolog, hogy feláldozta magát, de amíg idáig eljutottunk, azok alapján ennél jobbat sajnos nem tehetett. Totálisan "elvesztette az arcát", az emberi hitelét minden tekintetben. Az egy dolog, hogy nem gondolt bele (pedig üzletember), hogy olyan szívességet, amit Dooku ajánlott, nem szoktak ingyen osztogatni (tipikus "majd egyszer kérni fogunk mi is valami szivességet" helyzet), de az igazi baj, hogy nem tudta méltósággal kezelni a helyzetet, amikor kiderült, mibe keveredett. Aki elég erőt és elhivatottságot érez magában ahhoz, hogy felvállalja a Bankár Klán korrupciótól való megtisztítását, és poster man-ként bólogat mosolyogva a Szenátusban, amikor kinevezik és megadják neki a bizalmat, az álljon ki az igazáért, amikor megzsarolják! Komolyan, régen voltam ilyen csalódott karakter kapcsán, mint most, amikor egyszerűen Amidala szemébe mondta, hogy felemelik a kamatlábat a Köztársaság számára. Az meg egyszerűen szánalmas volt, hogy Padmé ellen fordította a fegyverét, hogy magát védje. Dookuék jól keverték a kártyát, az biztos, de sikerült hozzá egy kellően gyenge jellemű embert is találni, ami nagyon megkönnyítette a győzelmüket.

Ahsoka hirtelen nem jutott eszembe, de valóban, ha volt valaki, akiben megbízott, akkor az ő volt.