Múlt héten vonattal utazva pár napot Berlinben töltöttem, ami immár 22 éve az egyesült Németország fővárosa, és számomra az egyik legérdekesebb város Európában, ami megihletett egy rövid képes élménybeszámolóra is.
Először 1995-ben jártam ott, amikor még a várost 28 évig kettészelő Fal helyén még csak pusztaság volt, nagyon szomorú és nyomasztó hangulatot árasztva.
Ma már a Fal csak mutatóba létezik a város egy-két pontján, viszont elég sok helyen emlékeznek rá rozsdás oszlopmaradványokkal, az úttestbe vagy járdába beépített eltérő színű kövezettel, és rengeteg információs táblával jelzik mindenhol, ahol valami történelmi jelentősége volt. Ha az ember ezek mentén végigsétál, megismerheti Berlin felosztásának részletes történetét a II. világháború befejezésétől egészen a Fal 1989-es „leomlásáig”. Ez egyébként számomra az egyik legabszurdabb dolog, amit személyesen láttam, egy város, ahol egyik napról a másikra emberek nem láthatták a másik felében lakó családtagjaikat, barátaikat.
Maga a hely ma már méltó fővárosa Európa vezető gazdaságának, az üres letarolt helyeket modern és nagyon szép új negyedek (kormányzati hivatalok és lakások egyaránt) váltották fel. Általában szeretem a régi városképeket is, de a jól sikerült modern épületeket még jobban, és itt nagyon sokat látni belőlük. Megvannak még a régi NDK-s Berlint nagyon jellemző lakótelepek is, de a köztük megbújó zöldterület még azokat is élhetővé teszi.
Íme, pár kép erről a nagyon érdekes, pezsgő életű és tiszta, rendezett városról:
A vonaton érkezőket a háromszintes hatalmas Főpályaudvar fogadja, ami szintén nem túl régi, 2006-ban adták át:
A tömegközlekedés egyébként a városban is példaértékű, gyorsvasút, metró szinte mindenhol jár, de ha az ember siet, a regionális vasutat a város több pontján ugyanúgy elérheti.
A Fal miatt anno teljesen lerombolt Potzdamer Platz ma már így néz ki a távolból:
Az ott található Sony Center épületegyüttes fedett belső udvara:
Egy szép lakóház együttes a Fal helyén, előtérben a Holokaust emlékművel (szürke kőtömbök):
Ezen a képen jól látszik a régi és az új együttélése (Kelet-Berlin központja):
A felújított Nikolai negyed a középkori Berlin hangulatát adja vissza, részben modern anyagokkal dolgozva, pl. a háttérben a sarkon egy vasbeton panelekből kialakított, de régi arculatú lakóház látható:
A Spree folyó partján a régi Dóm és a régies Nikolai negyed harmóniája:
És végül akikkel vasárnap délben a német egység jelképévé vált Branderburgi Kapu előtt találkoztunk :