Ismét egy üdítő politikus rész! Akkor esett volna igazán jól, ha előtte lett volna megint egy-két háborús epizód is, de így sem bánom, hogy a Satine-szál után még megmaradtak a politikánál. A címet tekintve az ember azt gondolhatná, hogy az írók a Senate Spy nyomdokain haladtak, de nem így történt. A Senate Spy csupán a szenátorok közegéből indult, de aztán más miatt lett érdekes, Anakin személyiségéhez tett hozzá némi sötét színt, míg a Senate Murders már valóban szenátusi történet.
Nálam Lolo valamiért már a film kezdetén ellenszenves volt, meg nem is értettem, hogy Rodia-ról miért vannak ketten ? aztán amikor szegény Farr meghalt, már sejtettem? Szimpatikus karakter volt, aki hibázott egykor (és akkor sem önös érdekek, hanem a népéért való aggódás vezette), de utána ezt belátta, és igyekezett jóvátenni a hibát. Hogy ő hozta volna el a háborút Rodiára? Nem valószínű. Mandalore hercegnője sorsán keresztül is láthattuk, hogy mennyire nehéz kívül maradni a háborún. Valahol ezért nem is értem Lolo gyűlöletét vele szemben ? de hát ilyen egy igazi fanatikus.
A többi szenátor szereplése is jó lett. Padmé határozott fellépése a klónok ?gyártásának? fokozása ellen nem meglepő, de mindig jó látni, amikor harcol az igazáért. Ahogy azt is, amikor jövendő szövetségesei is vele együtt dolgoznak, ami szépen felvezeti az Ep3-ra az ellenállás politikai megerősödésének folyamatát. Mon Mothma animált figurája nagyon tetszik, igazán szép nő.
Bertoni szenátor pedig jó, hogy ellenszenves lett, én sosem hittem, hogy a Kamino-iak mind olyan jóságosak lennének, amilyennek eddig megismertük őket - végtére is hasznot húznak a háborúból keményen.
A felügyelő irritáló. Bár biztos ez volt az alkotók szándéka, de szerintem kicsit túllőttek vele a célon. Szerencsére nem sok vizet zavar.
Palpatine viszont zseniális, ahogy ismét adja a bölcs és megértő vezető szerepét. Én egyébként a sorozat nézése közben időnként értetlenkedek, hogyan nem vette észre senki, mennyire nem ez az igazi valója, hogy szerepet játszik. Obi-wan az Ep3 idejére már gyanakszik rá, de Padmé még akkor sem, pedig ugye a női megérzéseknek működnie kellene?. Itt ugyan most nincs olyan aktívnak sugallt szerepe, mint pl. a Duchess of Mandalore-ban, de aki ismeri még abból az időből, amikor ő volt Naboo szenátora, és látta, hogy milyen gyorsan elintézte, hogy ő legyen az új főkancellár, az hogy hiheti el, hogy az öreg valóban csak ?szerény? végrehajtója a többség akaratának ?? A TCW-ben apránként bemutatják, hogy a háborús konfliktus kicsúcsosodása, vagyis Coruscant megtámadása előtt hogy építi tovább Palpatine a tökéletesen működésképtelen törvény- és döntéshozatal rendjét, azt, amit ő maga is szapult Amidala királynőnek, és aminek hibáit kihasználva szépen magához ragadja majd a teljhatalmat.
Ebben az epizódban nem is a konkrét történések a legjobbak, hanem az, ami az embernek eszébe jut róluk.
Szerintem nem tudták, mennyire van jóban Palpatine-nal, aki Naboo szenátora volt, amikor Padmé királynő. Idő kellett, hogy teljesen megbizonyosodjanak a politikai feddhetetlenségéről és hangoztatott nézetei valódiságáról.
