Phobos, meg ne haragudj érte, de ifjúság alatt jelen esetben nem a 20 éveseket értettem.
Egyébként jó, akinél az olvasás soha nem volt kérdés, mert minden egyes elolvasott könyvvel gazdagodik az ember szókincse, képe a világról, a mindeféle ismeretekről meg már ne is beszéljünk.
Én is nagyon szerettem olvasni, és eléggé mindenevő voltam. Nekem jöhettek a kötelező olvasmányok is, többségük még tetszett is (nekem is kedvencem volt az Egri csillagok ), kortársaimmal ellentétben, aztán jöttek az otthoni már egyáltalán nem tizenéveseknek szánt történelmi és egyéb regények is, amelyekből aztán mindenféle "felnőttes" dologra is fény derült. Kifejezetten szerettem pl. a II. világháborús regényeket, mint a Most és mindörökké, a Piszkos tizenkettő, A halál 50 órája, és társaik. Jól elfértek nálam az indiános könyvek (Cooper, May) és a kalandregények (Verne, Dumas), sőt még a kissé dagályos Jókai mellett is.
A GYU már huszonéves koromban talált meg, és majdnem nem tudtam levizsgázni miatta valamiből az egyetemen, mert 1 hét alatt sajnos a tanulásra nem sok idő jutott mellette, annyira tetszett.
Ma már két hétig is eltart egy könyv, és nem is olvasok rendszeresen - sajnos. Az nem az igazi, amikor egy-egy félóra jut erre, sokkal jobb lenne úgy, mint régen: reggeltől estig.