Pildi

Nagyon szép párhuzam! Nemik kiáltványát kiadhatnák a mi világunkban is. Én is szívesen elolvasnám a maga teljes egészében.

Ismételt megtekintésnél (ebédfőzés helyett) pár gondolat jobban gyökeret vert a fejemben: Mon és Perrin beszélgetése a járműben: ahogy a végén a nő szeme elhomályosult (mintha szégyellné magát, hogy idáig süllyedt), számomra valahogy egyértelművé tette, hogy szándékosan sározta be a férjét. hogy erre fogja a hiányzó pénzeket, és időt nyerjen magának. Ami viszont egyből azt is jelenti, hogy pontosan tudja, a sofőr minden szavukat hallja és kémkedik utána. Az elején még valahogy az is belefért volna a beszélgetésbe, hogy Perrin is be van avatva, de mivel biztosan tudjuk, hogy nem ismeri Mon tranzakcióit (eddigi beszélgetéseik, amiket viszont rajtuk kívül más nem hallhatott, ezért nem lett volna értelme trükközni, mind arra utalnak, hogy nincsenek jóban és a lázadás támogatása egyedül Mon szívügye, amit titokban űz még otthon is), így annak nem lenne értelme, hogy épp most avassa be Perrint, sőt. Szóval amennyire szégyenletes, annyira mégis megtörténik, hogy álcának használja a férje szenvedélyét, ráadásul igazságtalanul (én hittem most Perrinnek) pont úgy, ahogy a lánya felajánlását. Azért nem nevezem kiárusításnak, mert egyelőre csak a fiatalok egymásnak bemutatásáról van szó, és ha Leida ellenkezne, biztos nem kényszerítenék. Viszont Leidának tetszik a gondolat szemmel láthatóan, legalábbis izgalmasnak tartja a dolgot, és mivel a srác (és egyébként a családja egésze) nem tűnik borzasztónak, könnyen lehet ebből még vonzalom is. Amúgy Leida szerintem pont olyan eltökélt és határozott nővé fog válni, mint az anyja, és idővel biztosan rájön, hogy mennyire hasonlítanak egymásra sok dologban. A temetés valami elképesztően hatásos dolognak bizonyult, nekünk nézőknek is, de a lázadás szempontjából is. Ahogy sokkal hamarabb és sokkal több résztvevővel, mint ahogy a Birodalom megengedte, megindult a menet és megszólalt a temetési zene, a feszültség percről percre fokozódott, nekem meg az jutott eszembe, hogy míg a szabadság tapsvihar és ünneplés közepette halt meg (ahogy Padmé mondja Bailnek Sidious beszéde után a szenátusban az Ep3-ban), és születik meg a Birodalom, úgy a lázadás egy szomorú temetői zene kíséretében születik meg. Itt a Ferrixen annak vagyunk tanúi, hogy indul el a lázadás a szélesebb tömegek számára. Itt most Maarva munkájának gyümölcse épp úgy beérik, mint Luthené. Maarva pontosan tudta, milyen hatást fog kiváltani az utolsó üzenete, és amit nem tudott elvégezni életében (mert elaludt, ahogy maga fogalmaz, a könnyebb utat választotta, elhitte, hogy megúszhatják, mert távol vannak a központtól), azt most halálában megteszi. Tudta, hogy megszállták a várost a birodalmiak és elég lesz egy szikra, hogy harc robbanjon kis, és ez a szikra ő akart lenni. Kell ennél szebb örökség? Az már csak mindennek a betetőzése, hogy amiben hitt és bízott, hogy Cassian csatlakozik a harchoz a helyi közösségben és majd azon túl is, ahhoz az üzenete és annak következményei is erősen hozzájárultak. Egyébként bámulatos volt látni, hogy amit az első három részben még csak egy szegény és kemény munkával fenntartott helynek láttunk, a Ferrixet, az mennyire gazdag hagyományokkal rendelkezik, és lakói milyen összetartóak. Persze ennek voltak jelei korábban is, de itt vált nagyon szemléletessé: a temetési szokás, hogy kőbe zárnak minden neves halottat és beépítik egy falba, hogy a temetésen sokaknak volt egyenruhája, a Ferrix lányainak is és Brassonak is, ami megint az összetartozás jele. És ahogy a hajókat őrző ember a csetepaté közepén még a droidot is kimentette (ezzel is tisztelegve a halott előtt, akinek a droid fontos volt, mint egy családtag), az megint ezt hangsúlyozta. Ezek az emberek igazi közösséget alkottak, ami az egyik legértékesebb dolog az életben, hogy mindenki érezhesse, tartozik valahová, ahol számíthat a többiekre jóban-rosszban. És hiába van olyan sok hasonlóság Cassian és Syrill között a lázadó beállítottságukat tekintve, micsoda különbséget jelent a közeg, ahol felnőttek, ahonnan jöttek! Cassian közege ez a közösség, ahonnan mindig elment, kalandozott, meghúzkodta a Birodalom bajszát, de ahová mindig vissza is tért és mindig ott volt, amikor szükség volt rá. Ezt jegyzi meg egy fáradt félmosollyal az elgyötört Bix a hajón felszállás előtt, a teljes bizonyosság ismeretében, hogy Cassian nem hagyja el őket és mindig meg fgoja találni. Ezzel szemben Syrill teljesen gyökértelen, a régi munkahelyéről kirúgták, az anyja elviselhetetlen, és egy ilyen helyen, mint Maarva temetése, ahol Cassianra vadászik a Birodalom, ő csak álruhában és illegálisan lehet jelen, mert nem tartanak a segítségére igényt, ott az egyetlen fénypont Dedra Meero. Syrill mögött nincs közösség, nincs szeretet, csak egy kudarcba jutott élet. Míg Cassian épp megtalálja az életének értelmét, a küldetését a közösség szolgálatára, míg korábban csak elsősorban magára meg a közvetlen szűkebb környezetére gondolt (és az anyja még ebben is támogatta, hiszen azt üzente neki, bármit tesz is, őt szereti a legjobban a világon), addig Syrillnél pont fordítva van: eddig a közösséget szolgálta tudása legjavával, igyekezetével, ami nem sikerült jól, erre kivetették magukból, leszólták, az anyja is kigúnyolta, s ő szép lassan, azzal hogy mindennel szemben azt teszi, amit fontosnak tart, pont belesodródik egy furcsa vonzalomba, ami teljes mértékben személyes, és amint a szeretett nő kerül veszélybe, minden más értelmét veszti, nem fontos sem Cassian, sem a nyomozása. Neki igazi háttere, amibe kapaszkodhatna, így abba kapaszkodik, ami van: egy furcsa érzésbe, amit egy nagyon kemény nő iránt érez, s aki kérdéses, hogy viszonozni tudja-e ezt valamiképpen. Erre is nagyon kíváncsi leszek. S végül Luthen szerepe az egészben: ő, aki annyi mindent feláldozott, erkölcsileg is, a lázadás életre hívása érdekében, most láthatta, és meg is döbbent rajta, mennyire sikeres volt a munkája. Az Aldaani akció eredménye beérett, biztos máshol is, nemcsak a Ferrixen, de ennek most tanúja lehetett, és valahol meg is hatotta. Ahogy a rész végén valahol a város egy magasabb pontján lenézett a városra, az arcán én ezt láttam: beindult a gépezet és ebben az én munkám is benne van, végre látom, hogy megérte a fáradozás, az áldozatom. Aztán ahogy a hajóján előre lép Cassian, már nyilvánvaló, hogy nem fogja megölni, hiszen a srác nyilván nem azért jött, hogy megölesse magát. Be akar állni hozzá, s ez Luthen fáradozásainak legnagyobb jutalma, nem csoda, hogy a végén egy picit el is mosolyodik - ilyet ritkán láttunk tőle őszintén, amióta ismerjük, de ez most egy őszinte pillanat, egy őszinte félmosoly. Nagyon nagy hatással volt rám ez a záróepizód, tökéletes befejezése volt az évadnak, és úgy általában az évadzárók között az egyik legjobb, amit valaha láttam bármely sorozatban.

Tunézia - Ausztrália 1-1 Lengyelország - Szaúd-Arábia 2-1 Franciaország - Dánia 2-1 Argentína - Mexikó 3-1

Nekem ez tetszene. De valahogy nem nézem ki Mothmából, hogy ilyen furfangos megoldást találjon ki. Bár talán a kétségbeesés adhat akár ilyen inspirációt is.

Wales - Irán 2-0 Katar - Szenegál 0-0 Hollandia - Ecuador 3-0 Anglia - USA 2-0

Így van. Ezért volt az is, hogy Maarva sem erőltette, hagyta hogy a fia a saját útját járja a Birodalom kisstílű bosszantásával, és közben maga jöjjön rá, hogy az kevés, többet is tehetne. Minden tiszteletem az ilyen anyáé, mert saját példán tudom, mennyire nehéz kivárni az ilyesmit. Maarva keveset szerepelt, mégis ott a keze nyoma, a nevelése, az egész ferrixi közösség támogató hatása Cassian életén, hogy milyen emberré kezd válni pont a szemünk láttára. Emiatt is olyan szép, hogy ahol ez a sztori elkezdődött, ott ért véget az évad.

Szerencsére. Épp mondtam is itthon, milyen jó, hogy ez nem a Trónok harca. Lehet drámát úgy is hozni, hogy a főszereplők túlélik. Így teljesen igaz, hogy az adott lehetőségek között pozitív tud lenni az évadzáró utáni hangulat.

És ha pont egy év múlva jönne a sorozat, akkor teljes lenne az összhang a mi valós időnkkel.

Svájc - Kamerun 2-1 Uruguay - Dél-Korea 2-0 Portugália - Ghána 3-1 Brazília - Szerbia 3-0

Egyelőre röviden csak annyit, hogy méltó évadzárót kaptunk! Pont olyan szépen épült fel a cselekmény, hogy eljussunk a csúcspontig, a temetésig, ahogy az egész évad fel volt építve. A temetés percekig tartó libabőr volt, olyan mesterien érzékeltették a feszültséget. Itt most sok szàl összeért, és lesz, ami talán végleg elgyengült (Vel és Cinta kapcsolata) és nem folytatódik tovább, másik meg pont most erősödött meg (Dedra és Syrill kapcsolata). Az meg hogy ahelyett hogy megölték volna, Cass csatlakozik Luthenhez, annyira jól esett... Nagyon ellenemre volt, hogy ők egymással szemben állnak s nem egymás mellett, ahogy kellene. Olyan jól passzolt ide Maarva üzenete, hogy idővel Cass is megérti, hol a helye és mit kell tennie. Igazán bölcs dolog volt hagyni, hogy a srác maga keresse az utját, amit majd pont otthon talál meg, igaz némi tapasztalatszerzés után, megvárni, hogy magától köteleződjön el, s nem azért, mert az anyja ezt forszírozza. Nekem is nagyon fog hiányozni a szerda estékből az Andor. Érdemes volt várni a heti részeket, nem volt versenytársa a napirendemben.

Marokkó - Horvátország: 0-2 Németország - Japán 2-1 Spanyolország - Costa Rica 3-1 Belgium - Kanada 2-1

Most még dolgozom estig, de mára nincs semmilyen másik program tervezve (átraktam mindent más napokra), és nem is szeretném későre hagyni az évadzáró megtekintését, hogy esetleg legyen idő újrázni.

Nyilván ez a Te preferenciád, és a saját szempontodból érthető. De az a jó helyzet, hogy mivel ez nem munka, ellentétben a fordításokkal, amiket végzel, nem kell nézned. Én maximálisan egyetértek Bomarral, hogy szerencsére nem az írott művek jelentik a kiindulást ahhoz, hogy miről készüljön sorozat, pláne élőszereplős, remek színészekkel és fantasztikus díszletekkel. Jóval többen nézik az SW-t, mint amennyien olvassák, talán azért is, mert ez elsősorban mozgóképes univerzum, erre lett kitalálva, ez a kiindulás, az alap, amelyet kiegészítenek a regények és képregények, eléggé változó minőségben. Régebben én is szívesen olvastam SW könyveket erősen szelektálva, de az utóbbi időben elérhető mozgóképes új tartalmak miatt már nincs erre igazán igényem, inkább másféle könyveket olvasok. Ha ezt a sztorit, benne a fogolytáborral, könyvben adják ki, talán el sem olvasnám. És akkor még nem említettem, mennyivel nagyobb élmény ugyanezt ilyen megvalósítási szinten látni, mintha "csak" olvasnánk. A Star Wars képernyőre termett műfaj, minden más csak kiegészítés lehet, legyen akármilyen remek könyv (mert az is akadt azért az elmúlt 10 évben is bőven).

Argentína - Szaúd-Arábia: 4-0 Dánia - Tunézia: 4-0 Mexikó - Lengyelország: 2-1 Franciaország - Ausztrália: 2-0

Anglia - Irán 3-0 Szenegál - Hollandia 0-3 USA - Wales 2-1

Valami ilyesmi nagyon tetszene! Szép párhuzam lenne azzal, ami Kallussal történt a Rebelsben, bár ő Zebnek hála nem halt meg - de az nem a Birodalmon múlott.

Katar-Ecuador 0-1

1899 Itt a Netflix új misztikus sorozata, a Dark alkotóitól. Ha azt csak megközelíti, már remek lesz! Az 1. részt láttam, az alapján nagyon ígéretes.

Így utólag is, ez egy remek előzetes. Mindenből megmutat egy picit, amiért érdemes ezt a filmet megnézni.

Mivel álnéven volt ott, akkor nem, hacsak nem reklámozza.

Még én sem láttam, csak részleteket, ami meggyőzött, hogy nem is hiányzik.

Lehet, hogy lesz majd a temetésnél valami elterelési feladat, én arra gondoltam. Plusz ez Brasso részéről a vígasznyújtás része. Azzal tereli el egy droid gondolatait a gondoskodó személy elvesztéséről (már ez milyen emberi dolog megint), hogy érezteti vele, mennyire fontos még most, másoknak is. Szerintem csak papíron az alkalmazottja, mert nyilvánvalóan egyenrangúak a lázadás ügyeiben. Szerintem egyébként nincs köztük bensőséges kapcsolat (barát, feleség, lány, szerető), csakis munka jellegű, az egész kommunikációjuk ezt sugallja. Nekem az a tippem, hogy a nő személyesen érintett a Birodalom túlkapásaiban és így törleszt teljes odafigyeléssel, ami már a személyes profizmusának hozadéka, hogy nem megy fejjel a falnak sosem, hanem mindig minden alaposan átgondol. Ő is hihetetlenül jó karakter amúgy. Minimálisra akarta fogni a társalgás információtartalmát, mert félt, hogy lehallgatják. Cassian nevét is félve, suttogva mondta ki. Persze valahogy virágnyelven utalhatott volna erre, de szerintem annyira váratlanul érte a hívás, hogy nem találta fel magát.

A profil adatoknál, az értesítési beállításoknál nézd meg. Aztán kipróbáljuk.

Nehéz rangsorolni, hogy melyik szál miatt is volt megint nagyszerű ez az epizód is, annyira lehetett élvezni minden pillanatot megint, üresjárat nélkül. Sőt, azok a jelenetek a legjobbak között vannak, amikor alig történik valami tevőlegesen, csak épp utalnak rá, vagy kapunk egy pillanatképet az egészről, mégis teljesen képbe helyeznek, szinte ott vagyunk magunk is a helyszínen, és mindent értünk. Ilyen amikor épp csendes szemlélődőként tanúi lehetünk, hogyan gyászolják Maarvát a közösség tagjai, egyszerűen, érző módon teszik a dolgukat (kitakarítják a lakását, gondoskodnak a droidjáról), illően elkísérik utolsó útjára. S az is olyan szép megoldás, hogy B2 viselkedésén keresztül jelenik meg legerősebben a veszteség (zavart, nem találja a helyét, nem hiszi el, hogy a gazdája már nincs többé). No és ahogy Cassian megtudja, hogy az anyja a távollétében meghalt, de nem beszél róla, viszont így is látszik rajta minden, az is szívszorító. De hasonlóan klasszis jelenet, ahogy Mon Mothma könnybe lábadt szemmel mesél Velnek és nézi közben a lányát, aki pár elejtett szóból kitűnve épp megint olyasmit csinál, amin az anyja már túllépett: ápolja a Chandrilla-i hagyományokat, legalább részben biztosan dacból - és közben megértjük, hogy Mon már döntött, csak még nem meri magának bevallani: bele fog menni Daavo feltételeibe. Ezek remekbe szabott pillanatok. De rögtön utánuk jönnek azok a párbeszédek, amelyek a lázadás szálával foglalkoznak, mert azokat is imádtam nézni. Kleya vérprofi konspirátor, remélem, megtudjuk, hogy ezen a konkrét feladaton kívül milyen szálak fűzik Luthenhez. Sokszor olyan, mintha ő lenne a józan racionális énje a férfinak, aki ugyan nem szorul rá senkire az ész dolgában, de sokszor elkel nála is a józan tanács. Aztán ott volt Luthen és Saw párbeszéde, ahol Luthen nagyon ügyesen veszi rá Saw-t, hogy elnyerje a bizalmát és azt tegye, amit kell. Majd ahogy Luthen lerázta birodalmi őrnaszádot, az valami mesteri jelenet volt megint (lazán dumcsizik, aztán úgy néz ki, hogy elkapták, de jönnek a meglepetések, és hát amikor a dupla fénykardra hajazó lézernyalábok megjelentek a hajó két oldalán, akkor már erősen vigyorogtam ). Igen, ezt Han Solo is megirigyelhette volna, a stílust és a fifikás szökést egyaránt. Imádnivaló a pali, én is remélem, hogy velünk marad a következő évadra! Cassianék kalandja a nagy rozmárra hajazó idegenekkel meg igazán szórakoztató volt. És szép kerete az epizódnak, ahogy Cassian az elején épp sikeresen megmenekül (boldog piilanatok), aztán a végén meg mi tudjuk, hogy épp készül csapdába sétálni és van rá esély, hogy elkapják újra, plusz az anyja halála miatt érzett szomorúság miatt, ami a lemenő nap fényében egyszerre baljós hangulatot is kap (nem beszélve arról, mennyire megidézi a RO végi közös szomorú jelenetüket Jynnel), érezzük, hogy a szökés után érzett eufóriának vége, sőt, most jön még csak a baj java. A zene is fantasztikus a végén, annyira erős, hogy nehéz felállni a tévé elől. Talán nem volt akkora lendülete, mint az előző résznek, de ugyanolyan remek epizód volt ez is. Ahogy felépítették a cselekményt minden oldalról, akció és érzelmi oldalról is, az csak csúcspontban végződhet a következő részben, az évadzáróban!

És ha használtan vennél egy billentyűzetet és abból kivennéd? Nem vagyok igazán képben, de ez műszaki cikkeknél gyakori megoldás, ugy tudom.