Pildi

Nem felejtem el, csak most nagyon tisztán látható volt a különbség, és azért már nem a háború elején járunk, Anakin már nem padawan, szóval túl sok idő a történet szerint nincs hátra. Persze magyarázható mindez azzal, hogy a háború Anakin természetes közege, ahol mindig tudja, mit kell tennie (ha jól emlékszem, ez a könyvben szó szerint le is volt írva), míg utána Coruscanton olyasmi várja, amivel nem tud olyan könnyen megbirkózni, mint egy hadművelettel: félelem és bizalmatlanság. És ha így nézem, akkor végül is nem látunk mást, mint a könyvben leírtak bizonyságát.

Nekem soha nem volt bajom Anakinnal a TCW-ben, de most így a Sith-ek megnézése után azt kell mondanom, hogy szembetűnő a változás, ahogy a háborúban viselkedik (magabiztosan, éretten, felelősen a csapatai és a padawanja iránt), és ahogy utána a politika és a magánélet kereszttüzében (zavartan, téveszmékkel küzdve, csak saját magára koncentrálva). Talán vehették volna a karakterét a TCW-ben kevésbé klasszra, úgy az átmenet kevésbé lenne sokkoló - bár ez csak most tűnt fel, így lehet, hogy elmúlik a döbbenetem hamarosan.

Anyukája pedig biztos örült neki, hogy nem hamarabb született, így megúszta a Jedik kiírtását.

Nálam bizony DVD lett, mert nem tudtam időben elkezdeni nézni (ennél a filmnél a belenézés szóba sem jöhet), és így hamarabb is lett vége, mint a TV-műsornak. Tavaly nyár óta nem láttam, így most ismét újult erővel tört rám az élmény, és Padmé haldoklásától/Vader megszületésétől kezdve végig borzongtam az egészet. Nem csoda, hogy ez tett ismét full SW rajongóvá.

Vagyis azért nem érezték veszélyben lévőnek, mert ugyan még a jövőről beszélünk, de a jövőbe már beleépült, hogy hármat lesz ideje Bane-nek elkapnia (sőt, egyet már el is vitt), így csak hármat kell keresniük? Ez csak azért sántít nekem kicsit, mert eddig mindig azt vallotta Yoda, hogy a jövő mindig mozgásban van. Ha viszont mozgásban van, akkor érzeniük kellett volna, hogy négy gyerek volt a célpont, mégha a végén Bane-nek nem is volt ideje megszereznie.

OFF Biztos nem gond, az előadások szerintem szabadon látogathatóak az azonos intézményben tanulóknak, csak idő kérdése, mi fér bele az ember órarendjébe.

Én nem is a harmadik, hanem inkább a negyedik gyereket keresem. Sidious négy gyerek elrablását rendelte meg, és semmi infót nem kapunk arról, hogy közben módosította volna a megbízást háromra, márpedig Yodáék csak három gyereket éreztek veszélyben. Végül is lehetett ez így, csak azért ér minket, kétkedőket, meglepetésként, mert az Ep 1-3 nagyon Anakinra van fókuszálva, és személy szerint én eddig nagyon azt gondoltam, hogy Anakin nélkül semmiképp sem sikerülhetett volna Sidious terve, ergo ő végig elsősorban vele számolt. Egyébként nagyon jó Indy párhuzamok sorát kaptuk, amikor Bane indult volna a holokronért, aztán Windu nagyon meggondolatlanul maga lépett a tettek mezejére (bár ez még inkább Anakin-párhuzam az Ep2 végével ), és ezzel egyből beindította a holokron védelmi és a hajó megsemmisítő szerkezetét, majd amikor sikerült az utolsó pillanatban megszerezni a holokront, és éppen csak átcsúsztak a lezáródó ajtó alatt, épp úgy nyúlt vissza a fénykardjáért, mint Indy az ostoráért szokott.

Pozitívak az érzelmeid, és ez a lényeg, amiből még bármi lehet.

Igazi pörgős epizódot láthattunk, nagyon tetszett, és csak pár momentumot emelnék most ki, hogy miért is. Például a kicsi Jedi-jelöltek nekem nagyon bejöttek. Édesek voltak. És legalább azt is láthattuk, milyen nehéz dolga van egy galaxisbeli anyukának, amikor kérik tőle a gyermekét a Jedik. OK, Bane szélhámos volt, de ha Obi-wan kérte volna, az elválás akkor sem lehet sokkal jobb. De ott biztos dicsőség volt, ha Jedivé nevelték az ember gyermekét (bár én az enyéimet nem adtam volna oda ). És hát igen, ilyenek a Jedik, ha mentális erejüket összeadják: ellenállhatatlanok. A vallatós rész remek volt feszültség szempontjából, bár én kicsit meglepődtem, hogy bevállalják, tekintve, hogy nem igazán passzol a ?tisztelni kell minden élőlényt? filozófiájukhoz, ebből is látszik, hogy a háború megkeményítette őket, valamint van olyan ügy (a Jedi Rend jövője), ami minden filozófiát überel. Ez pedig valahol csalódás is egy kicsit, hiszen náluk nem szabadna működnie a ?cél szentesíti az eszközt? mondásnak. De ettől függetlenül maga a jelenet nagyon jól sikerült. Nekem is összebuheráltnak tűnt Sidious terve a gyerekekkel, valóban némiképp megkérdőjelezi azt, hogy az Ep3-ig minden tervszerűen volt felépítve a fejében, és abban Anakin volt a főszereplő eddigi tudomásunk szerint, de mivel most gyorsan ki is fulladt a terve, talán rá lehet fogni, hogy még időben váltott.

Miért, annak a keretében lesz a dolog?

Ezzel nem lehet vitatkozni.

Nekem most valamiért ugyanarról a linkról ultra gyorsan lejött (10 perc sem volt). És most töltöm a feliratot hozzá. Köszönöm, kolmilan!

Gratula, SimonZ, a felkéréshez! Kár, hogy nem Pesten tartod az előadást, mert nagyon szívesen meghallgatnám, de ha van róla írásos anyag, és ilyen szinten publikus, akkor megoszthatnád velünk. Amint látom, sokakat érdekelne.

Donát, nagyon szép gesztus ez a virágküldés, és mondok valamit: kerülhetett volna ez a csokor sokkal kevesebbe is, mert úgysem virágot kapott az a leányzó, hanem törődést, és ezt biztos ő is tudja. Én legalábbis egy pár szál virágtól is totál meghatódom, és soha nem az értékét nézem.

Én is örülök a linknek, mert csak most jutottam géphez, és jó hogy nem kell sokat keresgélnem.

Bikini - Közeli helyeken

Így van! Faragni meg nem lehet, maximum példát mutathatsz, aztán azért rajong majd, amiért akar.

Nem értem, miért épp ilyesmi jutott eszedbe arról, amit írtam. Nyilván érzelem és érzelem között is van különbség, de az ember nem lehet mindig és mindehol racionális. Elvégre ember és nem gép.

Fenti két idézetet direkt azért kerestem meg, mert megint találtam egy jó kis tanmesét épp erről a témáról : Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát: - Nos, mit gondolsz erről az útról? - Nagyon jó volt, Apa! - Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? - Igen. - És mit láttál meg mindebből? - Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Köszönöm, Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk. Sok felnőtt tanulhatna a gyerekektől...

A házasság sem ilyen egyszerű. Elvileg ugye egy életre szól (de legalábbis így indul legalább az elején), de kizárt dolog, hogy ne legyenek akár komoly konfliktusok a felek között, és minél inkább halad az idő, ennek esélye egyre nő. Viszont a problémák legtöbbjét meg lehet beszélni, kell a tolerancia, a megbocsátás. De elfogadom, hogy vannak helyzetek, amivel nem mindenki tud megbirkózni, és ha az ember gyerekként ezt éli meg a szüleivel, az nagyon nehéz lehet. Lehet, de ez így is van jól. Nekem elég, hogy a munkában racionális legyek (ott nincs helye érzelmeknek), a magánéletemben ragaszkodok az érzelmeimhez.

Na az ilyet nem bírom. Reggel sötét van már, és most már hideg is lesz. Én is. Ez még jobb, mint a nyár vége, mert már allergia sem zavarja a kinti élvezeteket.

A Macskajajról eddig még csak hallottam, de jók ezek a részletek

Dzséjt, köszi a leírásokat. A kvíz előtt is azokat olvasgattam el még az első évadból, mert az epizódokat nem volt időm végignézni, és bár nem sokat segítettek (az egyetlen jó válaszomat nem onnan tudtam), de a 2. évad kezdete előtt jó volt ismét végigpörgetni, mi minden történt az előzőekben.

Én épp elég fent nevezett 30-as férfit ismerek, a munkahelyem tele van velük, de kb. annyira vonzóak, mint az ecetes uborka (mert azt nem szeretem ). Részemről én is jólelkűségre és a kedvességre szavazok. Valamennyi pénz sem árt hozzá, de nem ezen van a hangsúly.

Az ember társas lény alapvetően, nekem az a véleményem. Van olyan, hogy nincs senki, mert nem jön össze, és van olyan, hogy csalódik az ember, és utána jobb egy darabig egyedül. De az igény valahol belül mindig megvan egy megértő társra, akivel az ember egy hullámhosszon van, akire számíthat, aki el tudja kápráztatni testét-lelkét. És szerencsés az, aki meg is találja.