Ez nem véletlen, hiszen aki dolgozott már valahol, teljesen mindegy, hogy hol, az tudja, mi a helyzet.
Most nagyon rossz idők járnak a pályakezdőkre. Nagyon sok olyan munka van, kis cégnél és nagynál egyaránt, amelyet éppen ők tudnának a legjobban elvégezni, mert nem kell nekik sokat fizetni, viszont általában lelkesek, és időben jól terhelhetőek. Viszont épp a válság miatt, ami minden céget a költségei csökkentésére ösztönöz, pályakezdők felvételére nincs forrás, azt a melót a meglévő munkaerővel végeztetik el. Azoknak így sokkal több dolga lesz, belegebedhet a munkába, de csinálja, mert örül, hogy van állása.
Azért a válság sem fog örökké tartani, és vissza fog állni a normális helyzet, mert a munkaerőpiacon elvileg minden korosztálynak van megfelelő munkakör. De ez még odébb van, sajnos.
Olvastam a blogodat ebben a témában, nagyon szomorú, hogy ez a helyzet. Általában úgy vélem, hogy jobb vidéken élni, mint a fővárosban és környékén, de ebből a szempontból biztos nem.
Egyszer pályakezdőként én is belekerültem egy ilyen hálózatépítős vállalkozásba, és belevágtam, mert kíváncsi voltam, milyen is az. Negyedév alatt rájöttem, hogy 1. nem az én személyiségemnek való 2. az elején nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy legyen valami pénzzel is kifejezhető eredménye. Tapasztalatnak jó volt, hogy ezzel soha többé ne próbálkozzam.
A nyelvtanulás az egyetlen, amire nem szabad sajnálni a pénzt és időt, mert ez a tudás nem évül el (ha felejtődik is gyakorlás hiányában, de ha egyszer jól megtanultad, akkor a tudás feléleszthető) és univerzálisan hasznosítható, munkában és magánéletben egyaránt. Lehet, hogy ezt már írtam párszor, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni.
Karrdénak igaza van. Lehet, hogy nem egy nyugdíjas állás, de azért előnye van: nem kell sokat dolgozni, és gyakorlatnak azért megteszi.