Mindig az aktuális akadály tűnik az addigi legnagyobbnak, aztán utóbb mindig kiderül, hogy vannak még nagyobbak is. Felelés, dolgozat, érettségi, felvételi, zh, félévi vizsga - aztán amikor úgy gondolja az ember, hogy túl van a nehezén, jönnek az igazán kemény dolgok: álláskeresés, interjúk, másnapra leadandó, de kb. legalább két napi elmélyült munkát igénylő melók, ahol ugye már nem érdemjegyre megy a játék...
Szóval Phobos, fel a fejjel, mert az izgalmaknak sosem lesz vége , így jobb, ha hozzászoksz.
Én tanulás közben mindig rengeteg csokit ettem, ez tartotta bennem a lelket. Most pedig ugyanezen terápiát alkalmazom munkahelyi stressz ellen is.