Nagyon érdekes epizód volt, remek csatával az elején, és izgalmas új kalandokkal a végén.
A csata látványos volt és izgalmas, a légkör, mint fehér-világoskék háttér eleve nagyon egyedi hagulatot adott az egésznek (csaknem olyan volt, mintha a mi Földünk egén láthattuk volna ). Ahogy Anakin és aztán Ahsokáék "landoltak" Aayláék cirkálóján, az szinte felért a valószínűtlennel, dehát az SW-be ez még belefér. Az egész akció rendkívül izgalmasan volt felépítve, kezdve azzal, ahogy feljutottak a fedélzetre, és folytatva a hiperűr sebességre kapcsolás előtti elszakadással. Ja, és érdekes parancsnoka volt a droidcirkálónak, a legkevésbé sem áramvonalas, vagy kicsit is emberszabású droidféleség személyében.
De bevallom őszintén, nem az ütközet miatt tetszett leginkább ez a rész. Engem nagyon megfogott a dramaturgiai váltás, ahogy az ütközetről átváltottak egy távoli bolygó látszólag nyugalmas és elhagyatott világára, amelynek zenéje egyszerűen varázslatos. A ragadozó szárnyasok újabb színt visznek a galaxis szörnyei közé (én szárnyas fenevadakra nem is igen emlékszem), és nagyon szimpatikusak a felfedezett falu lakói. Ha valaki olvasta Philip Pullman-tól a Sötét Anyag trilógiát (melynek első kötete az Arany iránytű), az sok szép párhuzamost fedezhetett fel egy ottani világ, és ezen bolygó között (óriási magas fák, hatalmas termések, gurulva közlekedő lakosok).
És persze Ahsoka ragaszkodása mesteréhez már megszokott. Nagyon jó a kapcsolatuk, ez ebből az epizódból is remekül lejött.
Szerk: tegnap még egészen másképpen nézett ki ez a hsz, de ma elolvasnám, mit követtem el tegnap, átírtam az egészet, egyetlen mondat kivételével, amelyre közben Ody reagált.