Pildi

Köszönöm szépen, Dzséjt. Ahogy Odynak és Gyokának is az elismerő szavakat - azokra eddig nem reagáltam.

Én teljesen elismerem az EU létjogosultságát, de az EU nem azért jó, mert az rossz lenne, ha nélküle nulla információból kellene kitalálni pl. azt, hogyan jött létre a Felkelők Szövetsége. Én pl. kifejezetten élveztem tegnap előtt, hogy a nagy semmiből, csak a saját elképzeléseimet felhasználva leírtam, szerintem hogy történhetett. Az EU számomra érdekes történetek sokasága, amelyeket vagy figyelembe veszek, amikor egy filmes téma szóba kerül, vagy nem, attól függően, hogy mennyire tetszett az adott kérdésre megfelelőnek tűnő olvasott válasz, és hogy mennyire maradt meg bennem egyáltalán. Egyébként meg tényleg Oldie-val értek egyet én is: mindenki szíve joga, hogy válasszon, maga találja-e ki a saját verzióját, vagy felhasználja valaki másét. A lényeg, hogy örömét lelje a beszélgetésben, és ne vegye el másokét se.

Gyoka, erre inkább a Vélemények az EU-művekről topikban válaszolok, hogy ne legyen több OFF.

OFF Én elfogadom, hogy egyik könyv sincs egy szinten a filmekkel, és a vegytiszta Star Wars valóban csak a hat film. De kár teljesen figyelmen kívül hagyni azért őket, mégha nem is mindegyik éri el az irodalom kategória mércéjét. És még csak az sem mondanám, hogy csak a pénz miatt írják őket. Van olyan, amely a szerzőjének adott díjon kívül nem sokat ér, de vannak köztük olyanok is, amelyek jó, hogy elkészültek, és láthatóan az író maga is élvezte, hogy szárnyalhat a képzelete, és ő maga is hozzátehet ehhez az univerzumhoz valamit. Élvezetből. És azok jó regények. Ody szerint az a baj az EU-val, hogy nem alkot maradandót, mert bármikor felülírható egy másik könyvvel. És ez tényleg igaz. Nincsenek szabályok, keretek (az elkészült filmeken túl persze), amihez az ember, író és olvasó tarthatná magát. Ezzel szemben a filmeket nem fogja senki felülírni. De szerintem hosszabb idő távlatában megmaradnak majd azok az EU-történetek is, amelyek a legjobbak az esetleges párhuzamos sztorik között, és történetesen nincsenek benne a filmekben, mert előttük/közöttük/utánuk játszódnak. Engem ezek érdekelnek. Az pedig nem igaz, hogy Lucas egyetlen könyvet sem olvasott el, mert pl. Stover panaszkodott egy interjúban (a starwars.com-on jelent meg 2005-ben), hogy sok mindent átiratott vele az Ep3 regényváltozatában - ahhoz csak el kellett olvasnia. :) ON

Gyoka, örülök, hogy leírtad ezeket, mert pont ezek az EU-s konkrétumok azok, amelyeket én nem tudok, vagy már nem emlékszem rájuk, mert pl. a Thrawn trilógia volt az első EU-könyv, amit olvastam, de ez a része pont nem maradt meg. Ellentétben Talon Karrdéval, aki viszont igen, mert nagyon szimpi volt. A Thrawn keze-t pedig nem olvastam.

Az elégedetlenkedők köre szerintem is folyamatosan bővült, én inkább arra gondoltam, hogy azok voltak eleinte nagyon kevesen, akik mertek is tenni valamit. A félelem uralkodott a rendszerekben, és a legtöbb galaxislakónak volt mit féltenie. Az elnyomásnak el kellett érnie egy bizonyos szintet, amikor már semmi nem számított - onnantól kezdve jobban gyarapodott a Felkelők Szövetsége, de sokan biztos nem voltak az Ep4 idejére sem.

Hát tegnap láttam végre a Wall-E-t is. Már az a kisérő kisfilm, a Presto is nagyon aranyos volt, de Wall-E története teljesen magával ragadott. A film ökológiai és egyéb természetű tanulság-részét én kevésbé találtam erőltetettnek, talán kicsit hangsúlyosabb a kelleténél, de megkockáztatom, hogy azért ilyen, hogy a gyerekek fejében jobban megragadjon, végül is ők a Föld reménysége, hogy ne úgy végezzük, mint a filmbéliek. És Wall-E-tól meg csak tanulni lehet mindannyiunknak: segítőkészséget, nyitottságot, bátorságot, önzetlenséget. Csak ajánlani tudom én is!

Én meg úgy voltam ezzel (is), hogy kész tényként elfogadtam, az SW univerzumban ilyen is lehetséges, mint sok más dolog és lény, ami a való világban másként van vagy nem is létezik. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen politikai rendszer a valóságban is. Jó volt ezt megtudni.

Az én szubjektív elképzeléseim a lázadás kialakulásáról az alábbiak (minden EU-ismeret nélkül ), de a topik alcímével ellentétben nem elsősorban az idegenek részvételére fókuszálva, hanem inkább amolyan általánosságban : Először is, a legfontosabb kérdés számomra az, hogy miért tartott olyan sokáig (20 évig) az, hogy végrehajtsanak egy komoly támadást a Birodalom ellen? Én úgy gondolom, hogy nagyon a minimumról indult az egész az Ep3 után. Hiába volt az a bizonyos petíció főleg nem emberi fajhoz tartozó szenátorok aláírásaival (ugyan kimaradt a filmből, de számomra a történet része), de az csupán politikai nyomást kívánt gyakorolni a főkancellárra egy demokratikus rendszerben, és az aláírók közül senki nem gondolt komolyabb lépésekre mint tudjuk, még Padmé sem. Egész más lett a helyzet akkor, amikor Palpatine kikiáltotta a Birodalmat, onnantól kezdve egyértelmű lett, hogy bármilyen válaszlépést csak nagyon óvatosan és alaposan előkészítve lehet majd egyszer meglépni, és ez az előkészítés bizony hosszú időbe telt. A továbbiakat én úgy képzelem, hogy először biztos csak maguk között tervezgettek azok, mint pl. Mon Mothma és Bail Organa, akik komolyan elszánták magukat a cselekvésre a kezdetektől, mert óvatosan kellett kipuhatolniuk, hogy más rendszerek vezetői közül kik azok, akik nemcsak hogy hasonló nézeteket vallanak, de szükség esetén mernek is tenni valamit. Úgy sejtem, ezen aktív része az elégedetleneknek nagyon kicsi lehetett kezdetben, és köszönhetően a Birodalom hatékony hadseregének és Vadernek, mint könyörtelen hadvezérnek nem is igen nőtt sokáig. Továbbá, az én elképzeléseim szerint ki kellett várni/nevelni egy olyan fiatal és lelkes csapatot, aki majdan a lázadás derékhadát, vezetőket és a haderőt alkothatja. Ezek közé tartozott Leia is, aki gyerekkorától kezdve ebben a szellemben nevelkedett ? de a lázadók többi fiatal tagja is hasonlóan kaphatott indíttatást otthonról, a Birodalom diktatúrája ellen beszélő szülőktől. Ezen időigény miatt az Ep4 előtt nem sokkal alakulhatott meg a lázadók ?flottája?, addig csak politikai szinten mozgolódtak a háttérben, és azon egyetlen bázisuk volt csak, az Ep4 idején aktuálisan a Yavin 4-en. Igaz, ekkor a lázadás már szinte legendaként bejárta az egész galaxist (még Luke is tudott róla, pedig ő a peremén, a ?legtávolabbi bolygón? lakott ), és biztos voltak olyan csomópontok, ahol rájuk lehetett találni (pl. a pilótaképzőkben), de ezeket én nem tartom mérhetőnek a Yavinon található bázis nagyságához és erejéhez, csupán amolyan összekötők, ?sorozóirodák? lehettek. Nyilván akárki nem is állhatott be közéjük, azok vélhetően a maguk módján lenyomozták az illető szimpatizáns múltját, hogy megbízható-e. Valószínűleg a Birodalom is tudott erről, csak a Halálcsillag elkészülte előtt nem volt igazán eszköze, hogy megakadályozza. Ezek olyan apró pontok voltak, hogy rejtve tudtak maradni, a Birodalom nem tudta hatékonyan kezelni a hadsereggel, és a Halálcsillagtól remélte, hogy a félelem révén nem csak hogy lehetővé teszi a közvetlen politikai irányítást, de elveszi a kedvét a lázadókkal szimpatizálóknak is az aktivizálódástól (ezt szolgálta később az Alderaan felrobbantása is, amely szerintem köztudottan a rebellisekkel minimum szimpatizáló világ volt). Még azelőtt kívánták a lázadást megszüntetni, mielőtt az még igazán kitört volna. És aztán a Halálcsillag tervének megszerzése, és utána Leia akciója a tervrajz felkelőkhöz való eljuttatására volt az első nagyobb horderejű lázadó akció, amihez még önmagában nem, csak az űrállomás megtámadásához kellett katonai erő. Számomra az Ep4 azt sugallta, hogy a Halálcsillag megteremtése és várható közeli működőképessége jelentette azt az okot, ami miatt már nem lehetett várni a nyílt színvallással és az első katonai akcióval, hiába voltak a lázadók kevesen. És mázlijuk volt, hogy az elemzés azt mutatta, csak egészen kis hajók, vadászgépek képesek átjutni a védelmi rendszeren, és csak egy ilyenről lehet a kérdéses aknába protontorpedót kilőni, mert zömmel épp ilyenjeik voltak (a transzportokon kívül, mert azok nélkül nem tudtak volna költözködni egyik bázisról a másikra ? hacsak nem bérelték őket, de ez nem valószínű ). És a továbbiakat tekintve osztom azon nézetet, hogy a Halálcsillag elleni sikeres akció adott nagy lökést a lázadás kiszélesedéséhez, az anyagi támogatás is bővebben csordogált, ami az Ep6 idejéig eltelő 4 évben lehetővé tette az Endornál megjelenő lázadó flotta megteremtését. Én is erre az időre teszem az idegenek fokozatos térnyerését a Felkelők Szövetségében - egyszerűen azért, mert a lázadó mozgalom térnyerése kellett ahhoz, hogy az embereken túl (akik az egész magját alkották a kezdetektől) ők is megjelenjenek. Szerintem a flottaépítéshez szükséges anyagi forrás nagy része is az új támogatóktól érkezhetett (mint anno a szeparatistáké).

Ez számomra is világos, de akkor nem szabad harmadik részt készíteni. Bár a kezdése biztos jó lenne, mert erre aztán mindenki kiváncsi lenne, vagyis anyagi oldalról lehet, hogy így is megéri nekik. Én azonban a helyükben azon volnék, hogy Nolant meggyőzzem: folytatnia kell, és szabad kezet adnék neki, hogy milyen új/régi gonosszal képzeli el Batman új ellenfelét.

Ezt nem is értem, hogy gondolhatják... Egy rendező két részen át követett sikeres koncepcióját csak elrontani lehet egy másik rendezővel, akármilyen jó legyen is egyébként. Lehetetlen a feladat: ha az ő elképzelése hasonlítani akar az első kettőhöz, akkor is kb. 99 % az esélye, hogy rosszul fog elsülni, ha meg nem, az még rosszabb, mert nem lesz meg a folyamatosság.

Nagy-nagy gratula nekik! Mégis csak vizi nép vagyunk.

Spoiler: Donát, lehet, hogy igazad van. Én úgy emlékeztem, ahogy írtam, de én még csak egyszer láttam, így lehet, hogy elnéztem valamit. De az biztos, hogy Ramireznél elsőre nekem sem volt egyértelmű, miért is úszta meg. A kórházas jelenet nagyon emlékezetes Joker érvelése miatt, de ebből az érme-rész nekem nem maradt meg. Tudom, hogy beszéltünk az érme égett oldaláról a talin, de nem Ramirezzel kapcsolatban, így nekem ez másként maradt meg.

TDK Spoiler: Ramirezt nem ölte meg, nekem ez egyértelmű volt abban a jelenetben. Hogy az érme egyébként teljesen azonos két oldala közül az egyik égett, és az lett a "nem nyert" oldal, nekem pont Ramirezzel kapcsolatban vált egyértelművé. Amikor KétArc nála dobta fel, és arccal felfelé esett le, nem értettem, hogy miért is nem öli meg a nőt. De ha jól emlékszem, akkor a következő feldobásnál már látszott, hogy a másik fele égett, és Ramirez megmenekülését akkor értettem meg. De az igaz, hogy alig lehetett észrevenni a különbséget.

Részvétem, Krande :)

Én nem láttam, Dzséjt, szóval csak kitartásra tudlak biztatni. De ha mégis gyöngének bizonyulnál, valószínűleg akkor sem fog összedölni a világ. Viszont annak örülök, hogy Ody szerint is nagyon jó lett, szóval itt eddig még mindenkinek tetszett, és ez igen biztató.

Látom, látom... Hát érdekes formáció ez a két fickó az akusztikus gitárjaival. A "dalszöveg" meg különösen az, már amennyit értettem belőle, de az épp elég is volt... Ezek után már nem nagyon lepődtem meg a DVD borítóján - lehet, hogy mégsem nézném meg? Csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Én megnézném szívesen, de nekem azt írja ki, hogy ez a video már nem elérhető...

Valaki már betett valahová egy linket, miszerint az Aquila Kiadó szeptemberben megjelenteti magyarul.

Hiába no, mi amolyan vizi nép vagyunk, ezekből a sikerekből is látszik...

Oldie, erről a filmről még csak soha nem is hallottam, de nem lehet rossz...

A te kritikád is nagyon tetszett, Donát. Mindkettőtök írása, Ody-ét is ideszámítva, szinte átélhetővé teszi újra a szombati élményt, annyira hűen visszaadja a film hangulatát. Én is szeretném majd még egyszer moziban megnézni, ami talán összejön, de addig is jó, hogy ha már én nem vagyok most erre képes, de legalább ti (és pár nappal korábban frenkie is) képernyőre vetettétek ezeket a gondolatokat, amelyekkel csak egyetérteni tudok.

Ody, nagyon jól összefoglaltad, miért nagyszerű és emlékezetes ez a film. Különösen az tetszik, amit Jokerről írtál: tényleg játszik, nemcsak Gotham-mel, hanem velünk is, és nem lehet a film forgatagában kitalálni, mi lesz a következő lépés. A pörgő cselekmény nem is igen hagy rá időt, és annyifelé kell figyelni (sok apró utalás volt közben, amire már nem is emlékszem, csak abban a szemvillanásnyi időben beugrott, aztán szinte azonnal tova is tűnt, mielőtt az ember megyjegyezhette volna), hogy egyértelműen többször kell látni ahhoz, hogy minden értsünk. Én még csak akkor, szombaton láttam, de az biztos, hogy Te már azóta többször is.

Ma mutatták be a TV-ben a 25 éves "István, a király" rockopera új változatát, amelynek szereplőit A Társulat c. szavazós válogatásműsor keretében választották ki. Ez utóbbinak ugyan egy részét sem láttam, de maga a végeredmény nagyon is érdekelt, mivel ezt a rockoperát, mint zeneművet megjelenése óta nagyon-nagyon szeretem, de az eddigi színpadi megjelenítése nem nagyon tetszett. Az eredeti királydombi előadást is láttam felvételről, valamint 1990 környékén volt a Népstadionban egy Illés-k:oncert, és annak bevezetőjeként a produkciót is leadták, és egyik sem volt igazán jó. A történetet számomra jobbára a dalszövegek közvetítették, a színpadi akciók alig adtak hozzá valamit. De a zene viszont mindenért kárpótolt... Ez az előadás egész másmilyen lett. Itt végre nem egy színpadra erőltetett zeneművet láttam, hanem egy zenés színpadi elődást, ahol a látvány végre méltó párja tudott lenne a zenének. Olyan dolog is kiderült a számomra, amelyet eddig nem is tudtam (de persze lehet, hogy az eredeti koncepcióban nem is szerepelt, ezt nem tudom, mert az egész alapjául szolgáló drámát (Boldizsár Miklós: Ezredforduló) nem olvastam). Mindenesetre ezek az apró utalások István, Gizella és Réka kapcsolatában nagyon jól illeszkedtek a cselekményhez, ami a régi előadásokkal szemben nem statikusan és valahogy álomszerűen, hanem teljesen dinamikusan és konkrétan támogatták a zenét. Tudom, nem szép dolog összehasonlítani a mostani szereposztást a régivel, mert a régi szereplők mind profi előadók (minimum énekelni tudó színészek, de leginkább gyakorló rockzenészek) voltak. De el kell mondjam, hogy a vállalkozás ezen része elég merész, mert azért Varga Miklóst, Nagy Ferót, Vikidál Gyulát és Deák Bill Gyulát nehéz is lett volna "leénekelni" ebben a darabban. Az új szereplők nevét sajnos nem ismerem, ezért csak így tudok rájuk hivatkozni, hogy az új István és az új Koppány még elég jól énekelt, de a másik két embernek közelébe sem sikerült jutnia az eredeti előadók színvonalához. Nem voltak rosszak, csak éppen semmi különös. Az új Koppány viszont elég jól alakított összességében: zeneileg eléggé rendben volt, viszont a színpadi megjelenése sokkal jobb lett, valódi magyar főúr benyomását keltette, és nem csak afféle hőzöngő volt, mint amit Vikidál alakított. Emiatt sokkal kisebb lett a különbség a két tábor között, komolyabbnak tűnt István dilemmája, hogy vajon a helyes utat követi-e, ha a régi bevált törzsi rendszer helyett a kereszténység útját választja, annak minden velejárójával együtt. Akik viszont egyértelműen pozitív kritikát kapnak részemről, azok a női szereplők. Gizella, Sarolt és Réka nagyon jók voltak mind énekben, mind színészi alakításban. Réka a kedvencem a műben, és nagyon örültem, hogy ismét sikerült egy nagyon szép hangú, kedves karaktert elénk varázsolni, aki kevésbé volt népies, mint anno Sebestyén Márta, de ez egyáltalán nem ártott meg a dalainak. Gizella és Sarolt pedig még felül is múlták a régi előadókat, mindketten igazi élettel töltötték meg a karaktereiket és nagyon jó volt a hangjuk is. Az egész előadás nagyon jól sikerült összességében, szerintem méltó volt a darab 25. évfordulójához és az Állam ünnepéhez is.

Ez remek összefoglaló lett! Akinek eddig itt nem lett volna a CW-hez kedve, annak most biztosan megjött (bár talán ilyenek nem nagyon akadnak...). Én pontosan ilyesmire számítottam, amiket leírtál, és jó tudni most már, hogy nem fogok csalódni - s mindezt anélkül, hogy láttam volna bármit a mozi előzetesen kívül a filmből...